Gyerekkoromban egy nyaraláson a húgommal kiszúrtunk egy boltban egy életnagyságú, másfél méteres (!) plüss Rózsaszín Párducot. Még felnőttként is nagy, gyerekként egyenesen hatalmas volt. Mire közös erővel sikerült meggyőznünk a szüleinket, hogy vegyék meg nekünk, és igent mondtak, már elvitték az utolsó darabot. Nagyon csalódott voltam — kábé öt percig.

Másnapra már világos volt számomra, hogy hülyeség lett volna megvenni, mert csak kerülgettük volna a lakásban.

Az, hogy vásárlás előtt megálljak és feltegyem azt a kérdést, hogy “Biztos, hogy szükséged van rá?” azóta az első és legfontosabb kérdés lett, ami megalapozta, hogy felnőttként tudatosan vásároljak. Hamar megtapasztaltam, mennyire segít leválogatni azt, ami nem kell (ami csak kiabál, hogy vedd meg). A másik oldalon viszont segít megerősíteni a vásárlásaimban, és tényleg rájöhetek tőle, hogy igen, ez tök jó ajánlat, és erre tényleg szükségem van!

És ez az utóbbi szempont nagyon fontos olyankor, amikor mint mindenről, a vásárlásról is egymásnak ellentmondó, végletes elvek harsognak két oldalról.

Vásárolj tudatosan – tudd, hogy honnan fúj a SALE

Mostanában mindig van valamilyen akció vagy leértékelés — akár azért, mert jön a karácsony, a nyár, a tanévkezdés, akár azért, mert elmúlt. Black Friday, Fekete Péntek, Sárga Kedd és egyéb színű hétköznapok. Ilyen Shopping, olyan Days.

Ez a tendencia sikeresen belenevelte a vásárlókba (és egyébként a vállalkozásokba is) azt a nézetet, hogy a vásárlás az kizárólag az akciók körül forog. Mindent akkor kell venni, amikor akciós. Sőt, bármit AZÉRT kell megvenni, mert akciós – függetlenül minden más szemponttól. Hatvanöt guriga vécépapír? Kétszáz babkonzerv? Bikini télen, 10% kedvezménnyel? Ide vele!

Nem csoda, hogy az évek alatt sokaknak elege lett abból, hogy mindenhol csak a százalékok röpködnek. Ebből a frusztráltságból jött létre extrém válaszreakcióként az az irányzat, akik meg ránéznek a folyamatos akciócunamira és azt mondják, hogy “jó, elég volt, ne vegyen senki semmit, soha többet“. Majd a sparhelt hamujával mosunk fogat és a tücskökkel citerázunk a naplementében Netflix & Chill helyett. Megoldjuk okosba.

Egyik módon sem lehet élni. Nem normális élet, ahol a (gyakran lényegtelen mértékű) akciók diktálják, hogy mit mikor veszel meg. De az se, ahol visszavonulót fújsz és öt évig nem veszel magadnak egy melltartót, hiába szakadt, lyukas, kényelmetlen már az összes többi, és nagyon vágysz egy újra.

Szerintem mindkét véglet túlzás, és valahol megint középen van az élhető és fenntartható variáció. A tudatos vásárlás nem arról szól, hogy beszéld le magad minden vásárlásról. Épp ellenkezőleg: ha odafigyelve, a megfelelő kérdéseket feltéve döntöd el, hogy tényleg szükséged van-e arra, amit kinéztél, akkor nem fogod megbánni azokat a dolgokat, amiket megvettél, és nem fogsz olyan dolgokra sem költeni, amiket csak rád akarnak tukmálni.

És nincs rossz válasz. Lehet, hogy az lesz a döntésed, hogy erre most tényleg nincs szükséged. De szabad, hogy az legyen a válaszod: igen, átgondoltam, és kell.

A lényeg, hogy bármi is a válaszod, legyen átgondolt döntés eredménye. Ebben segítelek három technikával.

1. technika: A Rózsaszín Párduc-teszt

Amikor dobálják a százalékokat és az akciós csomagokat, gyakran nehéz nagy levegőt venni és visszalépni egyet. De ahhoz, hogy ne legyen csalódás a vásárlás, jobb, ha nem veted bele magad ellenőrző kérdések nélkül a vásárlásba.

Önmagában az valószínűleg kevés, hogy “tetszik”, vagy “talán jobban érzem majd magam tőle”. Sőt, általában ha a “talán” vagy “hát, lehet” kifejezések felbukkannak, érdemes mélyebbre ásni, hogy közelebb juss egy határozott döntéshez.

A gyerekkori Rózsaszín Párduc-élményemből az igazi tanulság, hogy vásárlás előtt konkrétumokra és megfogalmazható előnyökre vadászunk, mert rövid ideig bármi el tudja veled hitetni, hogy megváltja a világodat. Az egyszerű “igen, kell!” és “nem, köszi” helyett árnyaltabb válaszokat tudsz adni magadnak, ha ezeket végiggondolod — fizikailag megfogható termékre, “virtuális” termékre (szoftver, app, tanfolyam, előfizetés) és szolgáltatásra is ugyanúgy alkalmazható:

• Min fog változtatni, ha meglesz?
• Mit nem tudsz most megcsinálni nélküle?
• Milyen előnyei lesznek annak, hogy neked van egy olyanod?
• Mire leszel tőle képes, amire most nem vagy?
• Milyen szituációkban fog kisegíteni, hogy van egy ilyen eszközöd, vagy elsajátítasz egy ilyen képességet?
• Milyen élethelyzetek lesznek könnyebbek, gyorsabbak tőle?
• Tudsz-e vele pénzt vagy időt spórolni?
• Támogatsz-e vele valakit? (Nagy multicéghez megy a pénzed, vagy kisvállalkozót támogatsz vele?)

Nem minden termék válaszol minden kérdésre. És nem minden vásárlás “hasznos” a dolog praktikus értelmében. Van, aminek pusztán esztétikai vagy lelki “haszna” van. Ezért ilyen kérdéseket is feltehetsz:

• Úgy érzed, hogy ez a tárgy nagyon “te” vagy? Illik hozzád, reprezentál téged a külvilág felé? Vagy épp emlékeztet valamire, ami fontos neked?
• Megmosolyogtat? Inspirál?
• Tudod használni önkifejezésre?
• Feldobja az életteredet? Jó lesz kitenni a nappalidban, imádni fogod, ha ránézel?

A másfél méteres Rózsaszín Párduc elbukott volna a hasznosság és az esztétikai kérdéseken is. Tömegtermék volt, ami kevés valódi “hasznot” hozott volna (gyerekjátékként haszon alatt a vele töltött játékidőre gondolok), utána viszont egy nagy, ormótlan porfogó lett volna belőle. Sokkal többet értek a legók, amikkel egész gyerekkorunkban építkeztünk, és sok közös emlékünk kötődik hozzájuk. De még a Barbie babák is, amiket szintén évekig nyúztunk (és általában 10 perc alatt sikerült letörnünk a fejüket, de legalább amikor visszaoperáltuk, akkor emberibb arányaik lettek).

Ha meg az elmúlt éveim felnőtt költéseire gondolok vissza, amiket a vásárlás előtt alaposan átrágtunk, akkor a mosogatógép, a podcastos mikrofonunk, a szakmai fejlődésünkhöz vásárolt tréningek ugranak be először, amik nagy befektetéseknek számítottak, mégis többszörösen visszahozták, amit beletettünk. (A befektetés-alapú szemléletről bővebben itt olvashatsz, az egyik kedvenc témám. :))

A fenntarthatóság bónuszkérdései

Szép dolog a recycling, de van még előtte pár lépés, ami még fenntarthatóbb, mint hogy egyszer majd melyik típusú szemétgyűjtőbe dobod a holmidat.

Ha már nemrég beszéltünk arról, hogy mit tehetsz egymagad a környezetért, akkor a fenntarthatóság kérdéseit is bedobhatod az elemzésedbe:

• Az elutasítás kérdése (“refuse”): Szükséged van-e erre a dologra, termékre, szolgáltatásra egyáltalán? Ezt a kérdést egyértelműen meg tudod válaszolni, ha átfuttatod a fenti Rózsaszín Párduc-teszten. A leginkább fenntartható nyilván akkor vagy, ha eleve nemet mondasz az egész vásárlásra – “köszönöm, nem kérem ezt a tárgyat”. Ez a szempont leginkább akkor játszik, ha a fenti Rózsaszín Párduc-teszten sorra nemet válaszolsz minden pontra, és nem tudsz határozott IGEN-hez eljutni semmilyen irányból.
• Az újrahasználás kérdése (“reuse”): Tudsz-e valami mást újrahasználni? Hasonló, amit még simán elhasználhatsz? A “nem pont olyan” pont elég – arra gondolok, hogy nem kell 80 különböző finisű lila rúzs. A lyukas, 10 éves bugyi helyett továbbra is vegyél újat. :)
• A használtság kérdése (“retro”): Tudsz-e használtat venni a vadonatúj helyett? Pl. vaterán, antikváriumban, eladós Facebook csoportokban, vintage boltokban, garázsvásáron…
• A javíthatóság kérdése (“repair”): Van-e már ilyened, ami javítható, vagy újítható?
• Az újrahasznosíthatóság kérdése (“recycle”): Ez már tényleg bónuszpontos, de több termék között választásnál bevetheted azt is, hogy melyik lesz az, ami az élete végén kevésbé fogja egyszerhasználatos anyagként a kukában / szemétégetőben / hulladéktelepen végezni? Vagy melyik az, amelyik a puszta használatától kevésbé szennyezi a környezetet? Nem csak az energiatakarékos vagy kevésbé energiatakarékos hűtőszekrény különbségére gondolok, hanem például arra, hogy lehet hogy gyorsabban dolgozik a kapszulás kávégép, mint egy kotyogós, cserébe az egymillió év múlva a Földre látogató űr-archeológusok is a te kávékapszuládon fogják vakarni a fejüket, hogy vajon ez mi lehetett.

Bele azért ne pörögj

Fontos, hogy a fenti kérdések általános vezető kérdések. Nem arra valók, hogy túlterheljenek, és nem kell minden kérdésre szuper választ adnia a kinézett dolognak ahhoz, hogy megengedhesd magadnak a vásárlást. De minél több kérdésre tudsz válaszolni, annál közelebb kerülsz a megalapozott döntéshez. És minél több szempontból jó neked valami — például hasznos, tanulsz belőle valamit, a jövőben használhatod azt a tudást, illik az értékeidhez, és még kisvállalkozást is segítesz vele –, annál inkább igaz lesz az, hogy megéri a befektetésed.

2. technika: A milliomos-teszt

Akciózós időszakban rengeteg termék, szolgáltatás kerül a szemed elé, és tényleg lapulhatnak közülük igazi, pont neked való kincsek. Ezért fontos szétválasztani az akciót attól, hogy tényleg jó lesz-e neked az a termék.

Mert ugye attól, hogy valamire rá van írva, hogy -20%, még nem biztos, hogy húdejó ajánlat. Főleg, ha neked addig egyszer sem jutott eszedbe, hogy szükséged van valami olyanra. Ha valami csak le van értékelve, de amúgy nem fogod használni / hordani, akkor garantált, hogy az kidobott pénz, bármekkora is volt a kedvezmény. Ha ingyen van, de nem használod, akkor is. (Semmi sincs ingyen amúgy, elő kellett állítani valamiből azt is, az erőforrások nem csettintésre jönnek létre — újabb fenntarthatósági szempont. “Ajándék” undorító színű körömlakk neked, aki nem lakkozza a körmét? Az kérem felesleges szemét.)

Vagyis az olcsó nem biztos, hogy megéri. Az ingyen meg soha nincs ingyen.

Ezért találtam ki a millomos-tesztet, amit nagyon egyszerűen bármilyen akciós termékre alkalmazhatsz. Egyetlen dolgot kell tenned hozzá: hunyd be a szemed és képzeld el, hogy annyi pénzed van, mint egy maszekolós import-exportos, bő öltönyös fickónak a kilencvenes évekből. (Aranylánc és Rolex fakultatív.) Szóval tegyük fel, hogy olyan anyagi helyzetben vagy, hogy a pénz nem számít. Ha tízezer forintba kerül valami, ha egymillióba, egyremegy, kipengeted zsebből.

Ha így nézel rá a most akciós termékre, megérné-e neked teljes áron is? Ha lenne rá pénzed és ki tudnád fizetni, akkor is ezt vennéd-e? Kellene pont ez a modell? Pont azt a problémát, igényt oldja meg, ami neked van? Vagy nem, és valójában az egyetlen és fő szempont, hogy olcsó?

Ha a teszt eredményeképpen az jön ki, hogy mindenképpen megvennéd, és ráadásul most olcsóbban hozzájutsz, akkor szuper, még egy kicsit spóroltál is. Ha viszont sosem vennéd meg teljes áron, akkor nem attól a “megspórolt” húsz százaléktól lesz jobb az életed (ugye ez esetben nem is spórolsz, mert a 80%-ot azért kifizetted…).

3. technika: A bérlés-teszt

Bármit is veszel, a valódi ára nem az, ami az árcédulán van. Minél inkább kihasználsz valamit, annál jobb üzletet ütöttél nyélbe. Ruhaneműnél például segíthet, ha arra gondolsz: fogod legalább 30-szor viselni? Pizsamát, alsóneműt nyilván, de a most beszerzett alkalmi ruhát, alkalmi cipőt? Mert ha nem, máris drágábbra jön ki, mint gondoltad…

Ez a harmadik tesztem, amihez mindössze egy számológépre lesz szükséged, úgyhogy kapj elő egyet (a gépeden vagy a telefonodon, de még a porosodó CASIO-dat is előkaphatod, ne szomorkodjon a fiókban, hogy érettségi óta nem használtad).

Mielőtt megvennéd a vágyott tárgyat, becsüld meg, hogy szerinted hány alkalommal vagy hány órát fogod használni ezt a valamit. Oszd el az árát ezzel az óraszámmal, és így máris megkaptad, hogy mi a használatonkénti ára (cost per use). A következő nagy kérdés, hogy kifizetnél-e érte ennyit?

A példa kedvéért vettél egy akciós játékkonzolt 100 ezer Ft-ért. Ha csak tíz órát játszol vele, akkor a használatonkénti ára 10 ezer forint. Ha valaki megjelenne, és azt mondaná, hogy tízezer forintért játszhatsz az ő kütyüjével egy órát, orrba vágnád, hogy mit képzel ezzel az árral? :D Mert ha igen, akkor nem fogja megérni, hogy ennyiért megvedd. Ha viszont több száz óra játékkal számolunk (lenyomsz rajta egy-két Final Fantasyt, aztán meg is van), akkor máris csak egy mozijegy töredékébe kerül egy alkalom, szóval megéri megvenned. Ezen is látszik, hogy önmagában egy tárgy nem attól a számtól drága, ami rá van írva, hanem hogy ki veszi, mire használja, és mennyit.

Ugyanezzel a számítással kimatekozhatod azt is, hogy igazából az olcsóbb cucc sokszor drágábbra jön ki, mert például rosszabb a minősége és hamarabb tönkremegy.

Erre a példánk legyen mondjuk egy 10 000 Ft-os téli cipő, ami 20 használat után megdöglik (szétszakad, átázik, elreped, kifeslik, stb. stb.). Ez azt jelenti, hogy alkalmanként 500 Ft-ot fizettél a fiktív bérletért. Megér ennyit neked? Minden alkalommal, amikor felhúzod a cipődet, kicsengeténél ötszáz forintot?

Ehhez képest egy kicsit drágább 30 000 Ft-osnak minimum 60 használatot kell kibírnia ahhoz, hogy ugyanilyen árban legyen. Ha ennél többet bír, akkor máris olcsóbbra jön ki a használata. Mondjuk 100 használat esetén (ez durván 3 teljes téli hónap, amikor mást se hordtál) máris 300 Ft / alkalom. De egy jó pár téli cipőt nem egy télig hordasz, hanem kettő (150 Ft / alkalom), három (75 Ft / alkalom), sőt, négy (37,5 Ft / alkalom). És lehet, hogy egy 60 ezres csizmát nyolc télen keresztül nyúzol, akkor ő is 75 Ft / alkalomra jön ki. Na, így tud a tízezres csizma a legdrágább lenni.

Ha még félre is tesszük a “megveszem, hordom, szétesik, kidobom”-módszer pazarló, szemétdombnövelő oldalát (egyébként ne tegyük), akkor is látszik, hogy egyszerűen anyagilag rosszabbul jössz ki, ha gyakrabban újravásárolod a gyengébb minőséget ahelyett, hogy egyszer befektettél volna egy tartósabb opcióba.

Ha egy akció során tehát olyan holmihoz jutsz hozzá jó áron, ami tényleg minőségi (olyan anyagokból, eljárással készült), sokáig kitart, akár évekig veled lesz (mert nem arra tervezték, hogy újravásároltassák veled záros határidőn belül), és nem pukkan meg néhány hordás vagy használat után, akkor az valóban egy jó ajánlat volt. :)

Most te jössz!

Minek a megvásárlásán gondolkodsz most? Alkalmazd rá a Rózsaszín Párduc-, a Milliomos- vagy a Bérlés-tesztet, és írd meg a kommentek között, hogy mire jutottál!

További hasznos cikkeim a témában:

• Online vásárlás kisokos – hogyan fizess biztonságosan az interneten?
• 8 dolog, amit egyszerűsíthetsz – Minimalizmus a mindennapokban
• Miért jó, ha befektetsz magadba? Így segít a befektetés-alapú szemlélet a mindennapokban