Rengeteg emberbe beleverték, hogy az időt mindig hasznosan kell tölteni, pihenni majd csak megérdemelten lehet, de sosem definiálták, hogy mikor érdemled meg azt a pihenést. Egyébként is, ha magadért teszel, akkor meg önző vagy és beképzelt, és sokkal jobb lenne, ha befognád a szádat, és szerényen meghúznád magad a sarokban, ne zavard a felnőtteket a kis hülyeségeiddel.

Ez az epizód neked szól, ha bűntudatod van, ha pihensz. Ha nem engeded meg magadnak, hogy olyat csinálj, amitől jól érzed magad, amíg a kötelezőkkel nem végeztél. Ha mentegetőzöl, amikor éppen örülnél valaminek, mert hogy jaj de gyerekes, hogy ennyire örülsz egy hülye matricának. Ha bűnös élvezetnek hívod, ha valamiben örömödet leled, például kultúrát fogyasztasz, olvasol, vagy eszel. És ha még az is nyomaszt, hogy milyen kreatívan kéne pihenned, mert a közösségi oldalak inspiráció helyett elvárást támasztanak azzal, hogy milyen egy menő nyaralás, meg mi az az ötven dolog, amit feltétlenül ki kell próbálnod, mielőtt meghalsz.

Új! Ha bármi miatt nem tudod meghallgatni a podcastot, vagy szeretnéd hozzá olvasni a szöveget, akkor tekerj a bejegyzés aljára, ahol az egész általam elmondott szöveget elolvashatod!

Hogyan hallgathatod?

• Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
• Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), USB-n a kocsiba, kihangosíthatod főzés-takarítás-vasalás közben.
• Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy “Lecsó” :), és fenn van Spotifyon is.
• iPhone-on: megtalálsz az iTunes podcast-tárában

Kapcsolódó hasznos anyagok:

• Tanuljak vagy aludjak? – Hogyan pihenj bűntudat nélkül
• Hogyan ne érdekeljen mások véleménye? – Lecsó podcast #001
• Nyolc dolog, amire ha nemet mondasz, több idő jut arra, ami neked fontos
• 5 Facebook trükk a lelki nyugalmadért
• 8 dolog, amit már ma megtehetsz magadért
• Még több Lecsó epizód itt, ha még hallgatnál. :)

 

Most te jössz!

Mi egy dolog, amit a rész hatására mostantól meg fogsz engedni magadnak? Oszd meg a hozzászólások között, ezzel inspirálva a többieket is! :)

 

---

Hogyan engedd meg, hogy jól érezd magad – az epizód teljes szövege

Akkor kezdjük a tünetekkel. Mindig ki vagy merülve. Úgy érzed, hogy mintha sosem jutna időd arra, hogy magaddal foglalkozz. Amúgy sem szerepel sokat vagy egyáltalán a teendőlistádon sehol a kikapcsolódás, de amikor esetleg mégis sikerül beszuszakolni, akkor nem hagyod, hogy sokáig élvezd, mert azon pörögsz, hogy ezt nem szabad, vagy hogy hasznosabban is tölthetnéd az idődet.

Nagyon nehéz úgy pihenni, ha közben folyton az kattog a fejedben, hogy mi minden fontosabbat csinálhatnál most ehelyett, hogy miért nem vagy még elég jó ahhoz, hogy járjon a szusszanás. Nehéz úgy örülni valaminek, ha azon jár az agyad, hogy ez milyen ciki, és különben is, túl öreg vagy fiatal vagy már ehhez. Nehéz felszabadultan élvezni egy jó pillanatot, ha máris ott sunnyog következő gondolatként, hogy ne merj örülni, mert ennek még meglesz a böjtje.

A trükk az, hogy ez egy tanult dolog. Egy kisgyerek sose pörög azon, hogy most nem legóznom kéne, hanem kisautóznom. És mikor kisautózik, nem azon gondolkodik, hogy ma még nem ettem elég zöldséget ahhoz, hogy autózhassak, úgyhogy ezt nem is kéne most élveznem.

De pont amiatt, hogy ez egy tanult minta, szerencsére meg tudod szakítani ezt az ördögi kört.

Figyelj, most jön a lufipukkasztás.

Feloldhatatlan ellentét, hogy boldog akarsz lenni, de közben bűntudatod van minden egyes alkalommal, amikor jól érzed magad.

Akár azért jön a szégyenérzet, mert úgy gondolod, hogy még nem jár a pihenés, vagy azért, mert neked nem szabad ilyet akarni…

Szerinted akkor mikor leszel boldog? Észreveszed majd egyáltalán? Mi fog addigra megváltozni? Mert már most is vannak jó pillanataid. Nem az a baj velük, hogy nincsenek, hanem hogy az elvárások nem hagyják, hogy élvezd őket. És azt sem hagyják, hogy még több potenciális jó élményed legyen, mert aki ugye magával is foglalkozik, és a saját örömét is priorizálja, az egy mocskos önző állat, úgyhogy inkább ne is kerüljön soha sorra az, ami neked fontos.

És ezen látszik, hogy a bűntudatkeltő elvárásoknak nem célja az, hogy jól érezd magad.

Hiszen akkor ki lehetne bogozni ezt a csomót: keresd a boldogságot, de érezd magad cefetül, ha eléred. Mi ez már, most komolyan?

A legtöbb ilyen játszmát úgy lehet megnyerni, hogy nem játszol többet. Hogy nem ebben a keretrendszerben próbálsz boldog lenni. 

Nem tudod megütni a lécet, ha a léc folyamatosan változik. Úgyhogy inkább hagyjuk is a lécet. És főleg, hagyjuk azokat, akik a lécet folyton mozgatják.

Aki megszégyenít, amikor felemeled a hangod, amikor kiállsz magadért, amikor egy számodra fontos ügyért dolgozol, bármilyen erkölcsi ideológiával is indokolja hogy húzd meg magad (mert egy nőnek az a dolga, hogy csöndben legyen, mert egy férfi nem lehet gyenge, nehogy sírj!, mert neked csak az a feladatod, hogy mindenkiről gondoskodj, mert te csak akkor vagy jó szülő ha mindent feláldozol a családért, mert egy ember csak akkor értékes, ha folyamatosan másokért tesz és magáért soha)… szóval bármilyen felszíni erkölcsi indoklás is van arra, hogy benyomd a féket, végeredményben a másiknak ezzel az a célja akár tudatosan, akár tudattalanul, hogy kivond magad a forgalomból, és ne legyél útban, ne vegyél reszt a saját világod alakításában. Termelj, gürizz, dolgozz – azt lehet. Arra jó vagy. Hogy közben jól érzed-e magad, az meg kit érdekel?

Engem mondjuk igen. És azt szeretném, hogy téged is érdekeljen. Hiszen rólad van szó. Az meg azért nem mindegy. 

Úgyhogy egy percig se rágd magad azon, ha nem tudsz megfelelni a téged korlátozó elvárásoknak.

Ha nem vagy “elég” jó, elég vékony, elég gazdag, elég fiatal, elég öreg, elég nőies, elég férfias, elég erős, elég hibátlan… Ahhoz pont elég vagy, hogy tudj tenni magadért, és pont elég vagy ahhoz is, hogy kitaláld magadnak, hogy számodra milyen a boldog élet. Ezek az elvárások nem a te érdekedben készültek. Nem te fogsz profitálni abból ha csendben ülsz a kispadon, hanem az, akitől így nem veszed el a reflektorfényt a pályán.

Egyáltalán nem vagy tehát önző és beképzelt, ha foglalkozol azzal, hogy jó legyen neked. Marhára nem mindegy, hogy hogyan érzed magad nap mint nap, hiszen ezekből a napokból tevődik ki az életed. Lehet, hogy nem először hallod ezt tőlem, de úgy érzem, nem lehet elégszer mondani. Ha te jól vagy, nem csak te vagy jól. Ha kipihent vagy, mert szántál magadra időt, ha felfrissített és inspirált egy program, akkor az kihatással lesz azokra is, akikkel élsz, mert például nem üvöltöd le a fejüket totál stresszesen.

És még mielőtt a pihenésből meg az inspirálásból is kötelező elvárás lenne, mutatok valamit, ami segít lepörögni arról, hogy mennyire önmegvalósító életet kéne élned.

Vannak ezek a könyvek, hogy “100 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz”, meg “50 főváros, amit látnod kell”. Nem tudom, te hogy vagy vele, de attól, hogy ott van az, hogy KELL, meg hogy MIELŐTT MEGHALSZ, úgy érzem, mintha valaki folyton sürgetne. “Miért ülsz a Netflix előtt, amikor Peruban is lehetnél? Most mit cseszed itt az idődet rajzolgatással, amikor zumbáznod kéne, aztán jól kitenni instagramra az izzadt szelfidet, hashtag i love my life. Most minek olvasod újra hatodjára Brunella Gasperini Én és Ők-jét, amikor még meg se vetted a Száz év magányt?”

A közösségi média amellett, hogy tényleg tud inspirálni és motiválni, sokszor demonstratív foglalkozássá tette a kikapcsolódást. Nézd, de szép helyen nyaralok a virslilábaimmal, nézd, milyen csodálatos az életem, nézd, koalával fotózkodom, mert akkor is cuki, ha chlamydiája van. (Tényleg chlamydiások a koalák, keress rá.) Na ebből aztán inspiráció helyett hamar válhat szorongás, hogy neked is egy nemibeteg koala kéne-e a boldogságodhoz. Mintha az élmény megélésénél fontosabb lenne az, hogy demonstrálod, majd jól belájkolja mindenki, hogy hűdeügyes voltál.

Nagy levegő. 

Nem fog minden beleférni az életedbe. Tudom, hogy ezt nehéz hallani. Én is küzdök vele, hogy valószínűleg nem fogom látni a világ összes országát. És jó lenne még három nyelven megtanulni beszélni, de nem biztos, hogy belefér. Meg kell engedni magadnak, és nekem is magamnak, hogy ne legyen egy tökéletesen kipipált bakancslista az életünk.

Van a világon 6000 könyv, amit el akarok olvasni és nem biztos, hogy mind a hatezerre lesz időm, meg van 8 millió órányi zene ami fantasztikus és meg kéne hallgatnom, meg 1500 film, amit meg kéne néznem, úristen nem láttam még a Keresztapa 3-at, és mindjárt meghalok, mi lesz…

Ahelyett, hogy azon kattogsz, hogy elolvastad-e a már világirodalom remekeit, inkább arra fókuszálj, hogy mindig olyan könyvet olvass, amit éppen szeretsz. Akkor az az időd, amit ezen a bolygón töltesz, könyvileg kielégítő volt. Mert az azt jelenti, hogy jól érezted magad, miközben olvastál. És nem attól fogod magad jól érezni, hogy mindig minden könyvet elolvasol, ami tetszik.

Amikor olvasol, az essen jól. Ennyi.
 
Ennek az is a folyománya, hogy ha olyan könyvet olvasol, ami idegesít, akkor tedd le, és vegyél elő helyette valamit, ami tényleg örömet szerez. Nincsen szükség arra, hogy befejezz mindent, amit megkezdtél. A penészes szendvicset se kell megenni attól, hogy egyet beleharaptál és rájöttél, hogy penészes. Filmet is szabad félbehagyni, sorozatot is szabad félrehagyni. Akkor is, ha már csak két évad van hátra a csodálatos vérfarkasközépiskola kalandjaiból. Két évad az 44 órányi epizód! Most komolyan, a halálos ágyadon ezt fogod mondani, hogy hú, az a 44 óra pont arra kellett, hogy gimnazistákat játszó harminc évesektől hallgassak vontatott párbeszédeket? Na, ugye, hogy nem. Ha nem esik jól, hagyd abba. Tedd le. Nem kell befejezned csak azért, mert elkezdted.

Szóval a világ összes könyvét nem fogod tudni elolvasni, de mindig olvashatsz olyat, ami tetszik. És a világ összes országát nem fogod tudni meglátogatni, de mindig mehetsz olyan helyre, ami inspirál, tanít valamit, mutat rólad és a világról valami újat. És nem fogsz tudni profi módon megtanulni kötni, és horgolni, és subázni, és szőni és fonni, kárpitozni, bútort felújítani, freskókat festeni, korongozni, jódlizni és ír táncolni, de mindig lehet olyan hobbid, amiben épp örömödet leled.

Legyen az a mércéd, hogy jól esik-e éppen az, amit csinálsz.

És ha igen, akkor elégedett lehetsz, mert akkor olyan tevékenységekkel töltötted az életedet, amiket szerettél, és a nap végén ez a lényeg.

És egy percig se legyen bűntudatod azon, hogy éppen jól érzed magad. Azért vagy itt.

Máris kipróbálhatod ezt a gyakorlatban: csinálj ma egy valami olyat, ami nem hasznos, nem létfontosság, de jól érzed magad tőle. Nem kell megosztanod, lefotóznod, nem kell lájkot kapnia. Azért csinálod, mert neked jó. Lehet tíz perc, lehet fél óra, amennyid van rá.

Ha rákapsz az ízére, akkor minél gyakrabban beiktathatod ezt az öncélú jó érzést. Nem fogom azt mondani, hogy mostantól minden nap csinálj egy ilyet, mert sokaknak a szokások kialakítása is felér valami életfogytig tartó ítélettel. Nem kell minden nap, ha nem fér bele. Ha megy, akkor hajrá. Ha kimarad egy nap, vagy öt, vagy húsz, akkor sincs semmi. 

Ha van lehetőséged jól érezni magad, akkor használd ki. És nem, nem lesz meg a böjtje. A világ bonyolult és kaotikus, és a jó emberekkel nem csak jó dolgok történnek. Éppen ezért ha van mit ünnepelni, ha van minek örülni, ha épp tudsz min nevetni, akkor ne foszd meg magad tőle. Ha egy hét múlva vagy egy hónap múlva jön egy nehezebb időszak, az nem azért jött büntetésképp, mert éppen röhögőgörcsöt kaptál egy kecskés videón, vagy nyugiban megkávéztál a napsütésben.

Vigyázz magadra, és használd ki, ha tudsz örülni valaminek. Felhatalmazlak rá. Aki pedig emiatt bűntudatot akar kelteni benned, annak üzenem, hogy pft.

Ha tetszett ez az epizód, akkor iratkozz fel a hírlevélre a Lecsopodcast.hu oldalon. Ha pedig az iTuneson hallgatsz, akár gépen, akár telefonon, akkor kérlek, hogy értékeld a podcastot csillagozással, állítólag ez segít abban, hogy több emberhez eljusson. Próbáljuk ki. :)

Még több hasznos cikket és kecskés videót találsz az epizódjegyzetek között a Lecsopodcast.hu oldalon.

Köszönöm, hogy meghallgattad ezt a részt, találkozunk legközelebb!