Ez itt újra a Lecsó Podcast, én Farkas Lívia vagyok, és itt van velem Dobay Ádám, aki egyébként a férjem, vállalkozótársam, és otthonmunkás partnerom – úgy hangzott, mint hogy ha valami gonosz-űző szupercsapat lennénk (dehát ki tudja, lehet, hogy azok vagyunk, muhaha).

Olyan sok kérdést kaptunk a karantén miatt beállt új helyzet miatt, amire az urban:eve keretrendszerén belül érdemesnek tartottunk reagálni és megosztani a tapasztalatainkat, hogy két részre osztottuk a beszélgetésünket, amit az előző epizódban kezdtünk el (és amiben azt vettük át, hogy kell-e világot váltanod a karanténban).

Ebben a még inkább praktikus részletekbe menő epizódban áttérünk a második nagy témánkra: mitől lesz élhető az otthonmunka?

Ez a téma két részből áll, ezek pedig:

• Mik a praktikus módszerek az élhető otthonmunkához?
• Milyen segítő rutinok és technikák vannak arra, hogy ha a pároddal mindketten otthonról dolgoztok?

Vágjunk is bele!

Olvasd vagy hallgasd a legújabb részt a a nagy lejátszás-gombra kattintva!

Ha nem tudod hallgatni az epizódot, akkor tekerj lejjebb, ahol elolvashatod az epizód majdnem szó szerinti leiratát! :)

Hogyan hallgathatod?

• Itt és most: Számítógépen és telefonon nyomj a fenti lejátszógombra a böngésződben és már hallgathatod is!
• Vidd magaddal: Ide kattintva a gépedre mentheted az MP3 fájlt, amit magaddal vihetsz az MP3-lejátszódon, rátöltheted a telefonodra (hogy ne fogyasszon adatot), kihangosíthatod főzés-takarítás-vasalás közben.
• Androidon: használd az ingyenes Podcast Addict appot (írd a keresőbe, hogy “Lecsó” :), és fenn van Spotifyon is.
• iPhone-on: megtalálsz az iTunes podcast-tárában

Emlegetett dolgok és kapcsolódó cikkek:

• OneTab – böngészőpucoló plugin
• Zónabeosztás takarításhoz
• #legjobbotthon Instagram kihívás (2×14 napos)
• Karantén túlélőkészlet – még több segédanyag az otthonmunkához

Hogyan dolgozz otthonról (& ne menjetek egymás agyára) – Tartalomjegyzék

1. rész: Hogyan dolgozz otthonról?

• Az otthonmunka öt alapelve (2:20)
• Milyen stresszorokat iktathatsz ki (7:00)
• Ha térelválasztásra van szükség (8:50)
• Válaszd el az otthoni funkciókat (10:00)

2. rész: Amikor a pároddal mindketten otthonról dolgoztok

• Az örök kérdés, a “hogyan nem öljük meg egymást” (14:38)
• Az elején mindenképpen fura lesz, ha még sosem dolgoztatok így (15:40)
• A kulcs a kommunikáció (16:35)
• A legjobb rutin: a reggeli meeting (18:00)
• Szükség van a kompromisszumokra (20:15)
• Hangoljátok össze a naptáraitokat (20:50)
• Egyeztessétek a házimunkát (21:25)
• “Jelentkezzetek be” egymáshoz (22:55)
• Az alvó macska-módszer (25:00)
• Hogyan tiszteljétek egymás terét (28:20)
• Konfliktus-elhárítás otthoni közös munkánál (29:30)
• Kommunikáld, ha stresszes vagy (34:10)
• Tudatosítsd a félelmedet (38:15)
• Nem szabad rögtön előreszaladni a megoldásokba (39:55)
• Kommunikáld, hogy mire van szükséged (41:30)
• Iktassatok be “bejelentkező kérdést” (43:20)
• Mindenki hagyjon időt magára (46:10)
• A közös munka hosszú, dinamikus folyamat (48:40)

Innentől a teljes epizódjegyzet – szinte szó szerinti leirat, úgyhogy ha meghallgatni nem tudod, a lényeget el tudod olvasni itt is :)

A fő szempontunk, hogy mitől lesz élhető az otthonmunka — és fontos, hogy nem hatékony, hanem élhető. Az hogy miért nem leszel olyan hatékony mint eddig azt már megbeszéltük, és nekem személyesen nem az a célom, hogy most nagyon szuperül termeld a GDP-t, hanem hogy lelkileg a lehető leginkább épen vészeld át a következő időszakot.

Úgyhogy nézzünk ehhez praktikus szempontokat.

Itt most főleg otthoni munkáról fogunk beszélni, de a nagy része akkor is érvényes, ha tanulsz. A tanulás speciális szempontjaihoz vannak extra segítő anyagaim a blogon.

Az otthonmunka öt alapelve

Az otthonmunka alapelve, hogy ha eddig az otthonod kizárólag a pihenés helyszíne volt, akkor most át kell állítanod az agyadat és lehet, hogy a teredet is. De kezdjük az agyaddal, mert ott dől el minden. (2:20)

Az otthonmunka első szabálya: otthonról dolgozni munka

Ez azt jelenti, hogy nem csúszhatnak össze az otthon és a munkahely funkciói. Ha eddig az otthon a pihenés helyszíne volt, akkor a pihenésreflexek fognak bekapcsolni. 

Ha leülsz laptoppal dolgozni a kanapéra, akkor el fogsz aludni mert ha eddig a kanapé a pihenés helye volt, és a munkahelyeden nem egy kanapén a pokrócodba takarózva dolgozol, akkor ez most nem lesz egyértelmű. Nem az a reflex a munkanapodon reggel mint egy szombat reggel, amin eddig voltál.

Erre az a megoldás, hogy ki kell magadnak találni, hogy a munkanap hogy néz ki úgy, hogy egyébként otthon vagy – és ki kell találni magadnak azokat a segítő szokásokat, amik megteremtik annak a lehetőségét, hogy a helyzethez képest a legjobb munkát tudd végezni. 

Az otthonmunka második szabálya: tudatosítsd, miért vagy otthon

Itt jön képbe a második szempont, hogy tudatosítanod kell, hogy most nem egyszerűen otthonmunkára váltottál, hanem hirtelen és járványügyi vészhelyzet miatt váltottál otthonmunkára.

Lehet, hogy bizonyos szinten kaland, mert vannak benne újdonságok, és tényleg megtanulsz új dolgokat arról, hogy hogyan tudod a munkád bizonyos részét online végezni – de nagy részben ez kényszerből jön. Ezért fontos tudatosítanod, hogy a munkanapjaid most nem normál munkanapok lesznek.

És ez nem feltétlenül baj, mert lehet, hogy most derül ki, hogy igazából nem kellett volna mindennek meetingnek lennie, elég lett volna emailt küldeni. De a nehéz dolgok mindenre ki fognak terjedni, és ezért ahogy már mondtam, a stressz-szinted mindenképpen magasabb lesz, ezért nem fogsz tudni ugyanolyan szintű és minőségű munkát végezni, mint a munkahelyeden – és ezt folyton szem előtt kell tartanod, amikor dolgozol.

Hogyan tudod könnyebben elkezdeni?

Az segít, ha megteremted azokat a jó rutinokat, amik segítenek reggel elkezdeni a munkát. (4:00)

Próbálj úgy csinálni, hogy ne úgy induljon a reggel, mint egy bármelyik hétvégi nap, csak azért mert otthon vagy. Ha a munkatársaiddal megbeszélt időpontokban vannak hívásaitok, meg megy tovább a napirend, csak online költözött, akkor ahhoz tudsz igazodni.

Egy kicsit nagyobb kihívás, ha magadnak osztod be az idődet, mert akkor nincs mihez tartanod magad, nem jön kintről egy napirend, amihez igazodnod kell. Úgyhogy csinálj magadnak, és segíts magadnak betartani, amennyire csak tudod.

Ha például nálad a ráérős reggelik Netflixezésbe csúsznak át, akkor lehet, hogy most nem a ráérős reggelik ideje van hétköznaponként, hiába vagy otthon. És nem is azzal kell kezdened, hogy nekiállsz tavaszi nagytakarítani, mert azt most tudod máskor is csinálni, hanem előbb legyen meg az aznapi feladatod, amit kitűztél magadnak, aztán majd a szünetekben pakolászhatsz. Indítsd úgy a napod, mintha menned kéne valahova, akkor is, ha most konkrétan nem mész sehova, vagy maximum az asztalodig.

Az otthonmunka harmadik szabálya: alakítsd a tered

A harmadik szempont: Nézd meg, hogy az új helyzetet szolgálja-e az otthonod jelenlegi beosztása, vagy szükséged van-e arra, hogy átrendezd az új helyzethez az otthonodat attól függően, hogy hányan és milyen berendezkedésben kényszerültök most otthonról dolgozni.

Sok cég előkapta most az “így rendezz be otthonirodát” posztjukat és küldik ki erről a hírleveleket, és látszik, hogy nagyon nem a jelenlegi helyzetre készültek ezek, hogy sokan azzal kezdik, hogy rendelj bútort, meg ilyen a legjobb álló asztal, meg “ez a legjobb gurulós irodaszék”. Jelenleg ez kit érdekel.

Közben meg a karantén egyik jellemzője, hogy most határozatlan időre mindenki azzal dolgozik, amije van. Azzal a térrel és azzal a berendezéssel kell kezdened valamit, amid van otthon most.

Kell találnod valamit, amin tudsz dolgozni, és lehet, hogy ehhez át kell tologatnod bútorokat, hogy ki tudj alakítani magadnak egy irodasarkot, vagy kicsit átrendezd egy szobát – ha van egy szoba, amit most akár ideiglenesen át tudsz rendezni irodának. Vagy a konyhát, az étkezőt, a hálót… ahol éppen helyed van. 

Csomó anyuka lefotózta magát, hogy a zuhanykabinból meetingeznek, persze full felöltözve, víz nélkül, csak a fürdőszoba volt az egyetlen nyugis és csöndes hely, ahova el tudtak vonulni. Nem most lesz az ideális home office ideje, tényleg abból kell főzni, ami van, minden értelemben, de nem is lehet átmenetinek kezelni a helyzetet, mert lehet, hogy hónapokig fog tartani, és meg fog dögleni a gerinced, ha ezt az ágyon görnyedve fogod tölteni.

Az otthonmunka negyedik szabálya: húzz határokat

A négyes szempont: meg kell lennie az elválasztásoknak, magad számára határokat kell húzni a munka és a nem munka között. Fontos észrevenni, hogy mik azok, amik zavarnak, és mikrostresszeket okoznak, és azokat kiiktatni.

Ezeket a stresszorokat iktathatod ki

• Stresszor lehet az, hogy a számítógépeden hogy összefolynak a munkás és pihenős szoftverek, vagy nyitva van 85 tab a Chrome-ban, és abból 84 nem a munkáé (ezeket valami jó kis pluginnal el lehet dugni).
• Lehet hogy az a zavaró, hogy mindig pittyog a telefon, erre lehet az a megoldás, hogy hang kikapcs, és megy a telefon a fiókba. Akkor nézel rá, amikor te szeretnél.
• Nagyon segít a telefonról a kezdőképernyőről lekapni a hírappokat, hogy ne rögtön mindig rájuk kattints, amikor előveszed a telefonodat. Fontos követni a híreket most, mert tényleg napi szinten változhatnak téged érintő dolgok, de elég napi egyszer tíz percet rászánni, hogy van-e új rendelet, kell-e valamit máshogy csinálni. Ha nem, akkor köszi, és ennyi volt.
• Lehet az stresszor, hogy rumli van az asztalodon és a napi rituálé része hogy rendet raksz hogy ne legyenek zavaró mütyürök a környezetedben. 

Ha térelválasztásra van szükség

És az az is lehet hogy nagyobb fizikai elválasztásra van szükség (8:50)

• Ha elég nagy a hely, elég sok a szoba, akkor ki lehet alakítani irodát.
• Ha kicsi a lakás, akkor meg lehet szobán belüli térelválasztást csinálni, például azzal, hogy bútorokat kijelölsz térelválasztónak. (Példák a hanganyagban!)
• Lehet reggel-este elforgatni a bútorokat, az egyik fajta elrendezés a munkafunkciójú “iroda”, a másik a pihenésfunkciójú “otthon”. Ez lehet a munka-otthon elválasztó reggeli-esti rituálé is ahelyett, hogy fizikailag beutazol a munkába.

Válaszd el az otthoni funkciókat!

Ki kell fejlesztened a vakfoltjaidat a figyelmedet elvonó egyéb tevékenységekre. (10:00)

Amikor dolgozol, akkor nem teregetsz, és nem az lesz a fontos, hogy ki van-e szortírozva a bugyisfiók. Mindig újra fog képződni a mosatlan, főleg most, hogy ennyit vagytok otthon és gyakrabban főztök. Meg kell tanulni nem takarítással halogatni. 

Ma már tudjuk nyolcvan kutatásból, hogy multitasking nem létezik. Nem lehet állandóan tevékenységi kört váltani. Nagy blokkokban kell dolgozni: lehet egy nagy blokk munka egy kis blokk pihenés (mint a Pomodoroban), lehet egy nagy blokk munka egy kis blokk házimunka, ez így működik.

Ez az elején nehéz, amikor minden egybe folyik. Ezért fontos szigorúan felhúzni a határokat, mert már pár nap alatt meg lehet szokni.

Olyan szinten multitaskolhatsz, hogy dolgozunk egy órát, és tudom, hogy mit fogok főzni, és egy óráig fő a kaja, kel a tészta, sül a pizza, annak nem akkor állok neki, amikor éhes leszek, hanem beiktatok egy negyed óra szünetet a munkában, amikor bedagasztom a tésztát, felrakom a zöldségeket, stb. A következő egy órában megint a munkára figyelek, de már fő a kaja, kel a tészta, megy a mosogatógép.

Segít ebben az is, ha tömbösítve főzöl, nagyobb adagokat főzöl (hogy csak melegíteni kelljen). A fontos az, hogy amikor dolgozol, akkor ne az legyen, hogy email, hagymát aprítok, dagasztom a tésztát, és ugrom bele a következő konferenciabeszélgetésbe, ahol hagymavágás közben belesírhatok a Zoom-hívásba.

Az otthonmunka ötödik szabálya: muszáj az énidő

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit kaptam emailen, az az volt, hogy hogyan ne hülyülj meg attól, hogy egész nap ott ülsz ugyanabban a szobában ugyanabban a székben.

Ezért mindenképpen fontos, hogy naponta akár többször el tudj vonulni, nem dolgozni, nem házimunkát, hanem egyedül lenni, csöndben lenni, akár sötétben lenni, dekompresszálni, vagy valamilyen más módon feltöltődni (lelkileg, testileg, mentálisan). Mert így nem fogsz begolyózni hosszú távon, és amúgy is fontos, hogy legyen meg a saját kis élettered, amiből tudsz töltődni magadnak, most meg pláne.

Ez különösen akkor kell, hogyha elképesztően sok, ami otthon van. És szabad, hogy sok legyen.

​​Ha zavar a sok inofmráció, akkor legyen egy olyan sarkod, ahol nincs képernyő, kütyü, szemét, meg rumli. Ahova vissza tudsz vonulni bármikor. Ez lehetőleg ne a munkafelületed közelében legyen, mert már az visszakapcsol munkaüzemmódba, hogy rálátsz.

​​​Ha van erkély vagy kert, akkor használd ki. Ha nincs, akkor a szellőztetéssel járó oxigéncsere is csodákat tud művelni. Ülj az ablak mellé. Üljél fényre. Vidd az asztalt az ablak mellé. Nézd az üres utcákat. Dobáld féltéglával, aki bandázik. Ültess csírákat meg magokat balkonládába. Minimális természet is természet és most mindennek örülünk. Ezzel el is értük az utolsó nagy témánkhoz, ami az… (14:38)

Amikor otthonról dolgozol a pároddal

Ha még sose dolgoztatok együtt, akkor más oldalát fogjátok megismerni egymásnak. És ez lehet stresszes, ez lehet érdekes, ez lehet tanulságos, ez lehet vicces. 

Nagyon sok kérdést kaptunk ezzel kapcsolatban, hogy “hogyan nem öljük meg egymást”. Jelentem, hogy most már több, mint 15 éve otthonról dolgozunk, és több, mint 10 éve a saját vállalkozásunkban, együtt dolgozunk otthonról a közös projekteken – és tök jól megvagyunk. Nem öltük meg egymást, és nem is tervezzük :)

Úgyhogy erről fogunk beszélni most, hogy miért működik ez és hogyan működik ez.

A közös munka mindenképpen tanulnivaló: ha hétvégén együtt voltatok eddig, ez akkor is egy más típusú együttlét: ez a fajta együtt töltött idő nem a kapcsolatotok, hanem ez egy másik szerep, amiben az együttlétetek nem egymásról szól feltétlenül.

Egymás mellett dolgozni az elején mindig fura

Ez az első szempont itt, hogy az elején fura lesz, hogy ha még korábban nem dolgoztatok így. (15:40)

Sokaknak például szokatlan, hogy úgy vagytok együtt egy helyen, hogy annak nem párkapcsolati tematikája van. Másnak az a fura az elején, hogy csendben ültök egymás mellett, mindenki a saját gépénél, és csinálja a saját dolgát – mert egy csomó ember a teljes csöndet azt például azzal azonosítja, hogy valami baj van, mosolyszünet van, haragszik rám, azért nem szól hozzám két óráig. Ebbe bele lehet tök jól pörögni, pedig nincs semmi, csak mindenki dolgozik.

Ezeket az elején mindenképpen tudatosítani kell. Ha ezen stresszelsz, vagy valami ilyesmin pörögsz, akkor észre kell venni, oké, min pörgök, és nézzünk rá, hogy mi a valóság. És lehet tudatosítani, hogy nincsen baj, csak szokatlan. Csak a baj a negatív, a szokatlan az meg neutrális.

A kulcs a kommunikáció

Ezért lehet, hogy ezt kommunikálni kell jobban. (16:35)

Lehet, hogy el tudod mondani, hogy “figyelj, ilyenkor én egy kicsit megijedek, mert rossz emlékeim vannak a gyerekkorból azzal kapcsolatban, hogy nem szólnak hozzám, úgyhogy néha meg fogom kérdezni, hogy “Haragszol?” és akkor légyszi mondjad, hogy nem, nincsen semmi baj. És lehet, hogy most jobban igénylem ennek a kimondását, hogy minden oké, mert ez most egy ilyen helyzet.

Ez a legfontosabb, amit el tudunk nektek mondani, hogy mindenképpen az összehangolódás és egyáltalán a párkapcsolat lényege a kommunikáció. Ez mindenféle együttdolgozós helyzetre igaz, az otthonmunkára meg különösen.

Amíg felépítitek, hogy nektek milyen rendszer működik jól, addig fontos, hogy sokat beszélgessetek erről, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy tudjon dolgozni. Például:

• Tudtok-e vagy muszáj-e a helyhiány miatt egy szobában dolgoznotok, vagy ki tudtok alakítani külön-külön irodát? (Együtt vagyunk egy szobában, de nekem ilyen munkám van, neked olyan munkád van, ezt hogyan tudjuk összehangolni.)
• Ha gyerekek vannak, akkor hogyan osztjátok be őket, hogy az egyikőtök x-től x óráig dolgozik, addig a másiknál vannak a gyerekek a másik szobában, aztán cseréltek.

Iktassatok be reggeli meetinget!

A legjobb rutin bármilyen helyzethez, amit beépíthettek, az a reggeli meeting. (18:00)

Ez különösen jó olyan helyzetekben, mint a mostani, hogy kb. minden nap reggel dől el, hogy ma épp hogyan érezzük magunkat, ma mennyire érezzük magunkat épnek mentálisan.

A reggeli meeting tíz perc minden reggel, amikor már kellően fel van ébredve minden részt vevő felnőtt. Itt van néhány dolog, amit érdemes összeegyeztetni:

1. Ki mit csinál ma? Kinek milyen munkafeladatai vannak?
2. Mit eszünk, mikor főzünk? Ez hogyan illik a mai munkafeladatok köré?
3. Meddig dolgozunk? Mikor tesszük le a munkát? (Ez nem biztos, hogy ugyanakkor van, attól függően, hogy kinek mi ma a munkája.)
4. Este mit pihenünk? Megyünk sétálni, ha szabad vagy lehetőségünk van rá; társasozunk; felhívjuk a nagyiékat; sütünk valamit közösen?
5. Kinek, mikor és mennyi ideig van ma szüksége teljes háborítatlanságra, amikor senki más nem lehet jelen a szobában? (Például mert Zoomos videokonferencia-hívása lesz, amibe jó, ha a másik nem sétál be full meztelenül, mint amit egy szerencsétlen Twitter-felhasználótól olvastunk ma. Vagy egyszerűen nagyon intenzív munka lesz, amit könnyű elrontani, és nem kompatibilis azzal, hogy bárki ott van és beleszól.)

Keressétek a jó kompromisszmokat

Ezen látszik, hogy most szükség van a kompromisszumokra, és most lehet gyakorolni a jó kompromisszumot. (20:15)

És attól lesz jó a kompromisszum, hogy jó előre megbeszéljük, hogy kinek mire van igénye, és megtaláljuk azokat a megoldásokat, amik mindkét fél számára a lehető legjobbak a helyzetben.

Hangoljátok össze a naptáraitokat

Érdemes közös, jól látható naptárat használni, ami mindkettőtöknek logikus. (20:50)

Akár digitális, akár fali, akármi lehet. Vagy ha mindkettőtök más naptárban érzi magát, mert mondjuk az egyikőtök gyűrűs naptárat szeret, a másikótok meg Google Calendart, akkor ki-ki vezesse a magáét, hogy látszódjon, hogy mikor vannak a kiblokkolások az időben, mikor vannak háborítatlan időszakok, stb..

Egyeztessétek a házimunkát

És főleg most meg kell beszélni azt, hogy ki mit csinál a házimunkából. (21:25)

Mert sokan írták, hogy eddig már egy teljes munkaidős munkát vittek otthon plusz otthon a teljes házimunkát, és most még erre jött rá az otthoniskolázás, 36 órája meg senkinek nincs egy napban. 

Úgyhogy nagyon valószínű, hogy újra kell osztani a házimunkát, és könnyen lehet, hogy lesz benne több embernek nemszeretem feladat, de hát most muszáj, mert mindannyian ebben az egy hajóban evezünk. És nem lehet azt mondani, hogy “ó, én egész nap dolgozom, én most csak besegítek a házimunkába”. Nem, ugyanúgy te huzigálod a vécét, koszolod össze a tányért, minden kosz ugyanúgy képződik, mindenkinek itthon hullik a haja. Mindenkinek ki kell most vennie a részét mindenből, ez nem egy egyvezetős operáció, hogy most szegény egy darab emberen van az összes teher.

Ezt meg kell beszélni, lehet normálisan, nem kell fenyegetve, hogy “Már megint nem raktad el a zoknit”. Erre is nagyon jó egyébként a zónázás. Minden helyiségre lehet írni feladatlistát, hogy ebben a szobában egyébként mit szoktam takarítani, tessék, mindenki választhat a családból róla, hogy jó, akkor mostantól ez a feladat a tied – végig, és ez most a te feladatod, és magadhoz van felírva. És akkor mindenki csinál egy kicsit, és senki sem fog megszakadni benne, és annál hamarabb kezdődhet az esti mozi, mert senki nem takarít még, miközben a többiek már pihennek.

Jelentkezzetek be egymáshoz

Egy másik jó rutin, ami segíti a közös munkát – és ez még mindig a kommunikációhoz tartozik – az a bejelentkezések beillesztése. (22:55)

Ez egyszerűen arról szól, hogy mielőtt kommunikálsz vagy csinálsz valamit, ami a másikat potenciálisan zavarhatja, akkor rákérdezel. Például: “Mondhatok most valamit? Kérdezhetek most valamit? Szükségem lesz hirtelen egy 15 perces Zoom-hívásra, csinálhatom innen, vagy valamelyikünk addig elvonuljon? Berakhatok most zenét, vagy rakjam fel a fülhallgatóm?”

Ez amellett, hogy egy alapvető tiszteletformula, segít abban, hogy ne kontrollálatlanul egymásra döntsétek az információt és szakítsátok meg egymás elmélyült munkáját, hanem legyen előtte egy gát.

És ezzel nagyon sok konfliktust meg lehet előzni, hogy “úristen most kizökkentettél, most ki ez a hangzavar, nem tudok dolgozni, miért csinálod, stb.” Nem. Szólsz előre. Nem magától értetődő, hogy csinálhatsz valamit. Lehet, hogy eddig egyedül dolgoztál egy irodában, vagy egy kis akármiben, amiben voltál, és nem számított, hogy éppen mit csinál, és bármikor odamehettél az X kollégádhoz, hogy “Figyelj, nézd, akármi, tökjó.” De most ezt meg kell tanulnotok, hogy egymással hogyan tudtok együtt dolgozni úgy, hogy ne zavarjátok egymást. Hogy kinek mi a munkatempója. Kinek mi a körülmény, amire szüksége van.

Nem lehet mindig mindenkit megzavarni úgy, mint hétvégén, hogy “nézd, találtam egy vicces videót, nézd, új hír van”. Ezt mindig meg kell kérdezni előtte, amikor dolgoztok, hogy most ez olyan-e, amikor szólhatok, hogy nem. És nem azért, mert diktatúra van és nem lehet megszólalni és nem lehet szólni a párodhoz, akit egyébként szeretsz vagy imádsz, hanem mert ez egy rendkívüli helyzet, és nem olyan magától értetődő dolog, mint egy normál hétvégén, amikor nyugodtan szólhatsz neki, hogy “Mit kérsz enni?” meg hogy “Nézd, találtam egy kecskés videót, nézd meg most.” Nem. Most épp ő is dolgozik, meg te is dolgozol, ha most te épp pihensz, de ő nem pihen, akkor ezeket össze kell hangolni.

Az alvó macska-módszer

Ha valamelyikőtök vagy mind a ketten olyanok vagytok, hogy gyakran kell elmélyült, zavartalan munkát végezni, ennek van egy olyan változata, amihez nem is kell kérdést feltenni. (25:00)

Ez pedig az a megoldás, hogy legyen valami vizuális jelzője, amikor valaki szabad vagy foglalt. Például itt ez a zöld stresszlabda, ha ez kinn van az asztalomon, akkor elérhető vagyok, ha viszont a piros stresszlabdát tettem ki akkor nem. Vagy van az IKEÁs miniatür plüssmacska, ami az egyik oldalára fordítva vigyorog a másik oldalán csukott szemmel alszik – tök jól lehet használni, én is használtam egy időben, ha a macska alszik akkor most légyszi ne, ha az éber oldalára fordítottam, akkor nyugodtan lehet jönni-menni, mert nem olyan munkát végzek, ami nagyon szenzitív. Mindegy, hogy mi a vizuális jelző, ha van egy megegyezésetek arról, hogy mi a rendszer, és mi mit jelent.

Ezt tiszteletben kell tartani – ha kint van, hogy ne zavarj, akkor azt se kérdezd meg, hogy kér-e egy teát, vagy semmit. Akkor ő nem létezik, bent van a munkahelyén úgy, amikor egyébként bent van a munkahelyén és nem hívod fel öt percenként, hogy “Szia, mizu?”

Most munka van, és ezt nagyon nehéz az elején megtanulni, mert szeretitek egymást, hétvégén együtt töltöttétek a minőségi időt, amire hétköznap munka mellett nem volt lehetőség, és most bizonyos szintig biztos örültök egymásnak, hogy de jó, hogy itthon vagyunk, de jó, hogy többet vagyunk együtt, de jó, hogy esetleg reggel nem kell rohanni a munkába, mert az, hogy kilencre beérjél, az most azt jelenti, hogy kilencre a nappaliban legyél az asztalodnál, és ezért nem kell egy órát vonatozni meg buszozni, van idő egy kicsit reggel jobban, lassabban indulni, és örültök ennek.

És emiatt napközben is könnyen átcsúszhat abba az egész, hogy de jó, mi itt mint pár létezünk, és jobban egymás nyakára mászhatunk, de ez a munkának nem mindig tesz jót, és ezért fontos ezeket a határokat meghúzni, egyáltalán megbeszélni egymás között, hogy ez most ne egy frusztráló dolog legyen a másiknak, hogy te most éppen oda akarsz bújni hozzá, mert most hogy lehet hogy éppen benne vagy a Zoom-hívásban, és a főnököd nem kíváncsi a magánéletetekre.

Napközbeni bejelentkezések

Fontos, hogy ennek a másik oldala meglegyen. (27:29)

Mindenképpen kell kommunikálnod közben, érdemes napközben is csinálni bejelentkezéseket csinálni arról, hogy hol tartunk. Ha reggel elkezdtetek dolgozni, és lement négy óra a napból, akkor érdemes ránézni, hogy oké, ki hogy áll, azok a dolgok történtek, úgy történtek-e, mint ahogy szeretnénk.

Ezért is fontos, hogy ne legyen kint egész nap – ne az legyen, hogy reggel kilenckor kirakom az alvó macskát és este hatig kint van, és “háhá, hát aludt a macska, miért szóltál”. Muszáj, hogy legyenek olyan időpontok, amikor nem alvóra van állítva az a macska, hanem lehet egyeztetni. Tehát érdemes napközben is, mi is naponta többször becsekkolunk egymással, hogy ki hol tart – főleg, amikor össze kell hangolni munkát – hogy nézzük és ne csússzunk el egymás mellett a napban.

Tiszteljük egymás terét

Ez mind arról szól, hogy fontos tisztelni egymás terét, és hogy ha a másik dolgozik.  (28:20)

Ez itt az utolsó pont, hogy ne legyenek összecsúszások – hogyha egy szobában dolgoztok, akkor az nem jó működés, ha az egyikőtök végez, átül a kanapéra és beteszi DVD-n a Penge 2-t rendezői kommentárral, miközben a másikótoknak még van két óra munkája fél méterrel arrébb.

Ez is az egymáshoz bejelentkezéshez tartozik, hogy megbeszéljük, hogy én hamarabb végeztem, és szeretnék pihenni, te még dolgozol, hogyan oldjuk meg. Ez is egy kompromisszum-beszélgetés.

És akkor itt átnyargalhatunk arra az altémára, amit szintén sokan kérdeztek, hogy hogyan működik a konfliktus-elhárítás otthoni munkánál.

Konfliktuskezelés, konfliktus-elhárítás otthoni munkánál

Egy csomó minden, amit már elmondtunk, az már előkészítette ezt. (29:30)

Azt, hogy önmagában kommunikálunk, az nagyon sok mindent elősegít. Tök fontos, hogy nem feltételezünk semmit a másikról. Nem találjuk ki, hogy a másik mit akarhat, anélkül, hogy megkérdeznénk.

Ez vicces, mert most olyan dolgokat mesélek, ami nekünk magától értetődő, de közben mégiscsak rájövök, hogy van benne valami rendszer, csak mi már ösztönösen csináljuk, és lehet, hogy valakinek hasznos, de akár ilyen dolgokat is meg szoktunk emlegetni hogy megkérdezzük a másikat, amikor elmegy reggelit vagy ebédet vagy vacsorát készíteni, hogy ha mondjuk én hamarabb abbahagytam a munkát, te meg még csinálsz valamit, akkor én elkezdek csinálni valamilyen konyhai feladatot, de akkor meg szoktad kérdezni, hogy “szükséged lesz a segítségemre, jöjjek most?” És akkor megmondom, hogy nem, nekem még húsz percig elég, hogy izé”, vagy “igen, légyszives csináld meg, amit te szoktál”, például nálunk mindig az Ádám vágja a hagymát, úgyhogy lehet, hogy kérek tőled öt percet a hagymára, aztán mehetsz vissza, aztán fél óra múlva fogom kérni, hogy a valamit csináljuk meg együtt.

De ez megint nem olyan dolog, hogy én feltételezem, hogy jössz, illetve elvárom, hogy jössz, és utána megsértődöm, ha nem jössz, mert nem mondtam, hogy gyere. Hanem ez is így kérdezve van. 

Illetve hogyha mondjuk nagyon benne vagyok valamiben, akkor azt is szoktam kommunikálni, explicit kimondom, hogy most arra lesz szükségem, hogy egyedül csináld ezt a feladatot, nem tudok menni segíteni, vagy csak picit tudok menni segíteni és ezt most egyedül kell vinned.

Olyan is van, amikor te mondod, hogy most egész van meetingjeim vannak, fel se fogok állni a gép mellől, benne vagyok a Zoomban, akkor rám hárul az egész kaja, és akkor tényleg ez a klasszikus ötvenes évek feleség-izé van, hogy én csak adom be a tányért, és látszik a túloldalon a képernyőn, hogy az Ádám mindig valami jókat eszik.

De ez nem olyan, hogy az Ádám elvárja, én meg “jaj persze persze, amit akarsz”, hanem ezt előre megbeszéltük, explicit megbeszéltük, hogy “most ez van, tudod-e vállalni”. Vagy: “Három nap múlva ez lesz, tudod-e vállalni, hogy egyedül viszed az egészet?” És akkor lehet, hogy azt mondom, hogy “Nem, mert én is elképesztő sokmindent csinálok”, és akkor együtt előre főzünk, és a megterhelő napon már csak melegíteni kell a kaját, és az mégsem olyan, mintha full egyedül csinálnám a főzést – mert amúgy közösen szoktunk főzni, fele annyi idő, hamarabb van kaja, win-win.

Szóval ez megint a kommunikációnak az a része, hogy nem feltételezek, mert szerintem ez a legnehezebb egy csomó kapcsolatban, hogy elvárom, hogy mondjuk maradva ennél a főzős példánál, hogy szóljon arról, hogy segítene, vagy jelezze, hogyha nekem kell csinálnom, de nem mondja, és akkor én elkezdek mint a nyuszika a biciklis viccben, előre elkezdek pörögni, hogy már megint nekem kell csinálni egyedül, meg rohadjon meg a vacsorád, miközben lehet, hogy tényleg benne van, és arra van szüksége, hogy ne foglalkozzon ezzel.

Ezeket annyira frankón meg lehet előzni azzal, hogy előre megmondjuk, hogy figyelj, most ez van.

Olyat is meg szoktam mondani, hogy engem rohadtul idegesít most, hogy x dolog koszos, vagy húzzuk le az ágyneműt, légyszi legyen az a mai napnak az egyik feladata, hogy megcsináljuk közösen. Vagy mossunk egy nagy adagot, utána teregetünk – ez legyen kimondva ahelyett, hogy belül fortyog, hogy “váá, már megint nem jött rá magától, hogy nekem erre igényem van”. “Ha szeretnél, tudnád”, az a halálom.

Húsz éve együtt vagyunk, tizenöt éve együtt dolgoztunk a tizenöt év nagy részében, ami tényleg szó szerint azt jelenti, hogy napi 24 órában együtt vagyunk — nagyon kevés kivétellel, amikor valami olyan program van, amire az egyikünk nem hivatalos, de még a barátaink is közösek, tehát nincsen olyan, hogy elmegy valakikkel, akit nem ismerek, mert ugyanazok a barátaink, és ugyanúgy imádjuk őket, ha elmenne nélkülem velük, akkor én nagyon szomorú lennék, mert én is vele akarok lenni – nem azért, mert hogy vele legyek, hanem mert a barátainkat szeretem én is.

Szóval ehhez muszáj az, hogy még mindig nem tudom, hogy mit akar, hanem mondja. Sejtéseim lehetnek, de még mindig mellé lehet lőni, mert nem vagyunk gondolatolvasók, és nem lehet az alapján elvárni, hogy “jaj, akkor az majd biztos tök jó, észre fogja venni, hogy nekem arra van szükségem”.

Fontos kommunikálni azt is, hogy stresszes vagy 

Azt is, hogy milyen típusú stresszes vagy, és hogy mire van éppen most szükséged. (34:10) 

Én amint rájövök, hogy mi bajom van, elmondom. Hogy ilyen nyűgös vagyok, most jobban szükségem van arra, hogy mondjad, hogy szeretsz, tudom, hogy szeretsz, de azért mondjad jobban. Most jobban szükségem van arra, hogy ez legyen, az legyen. Mert nem fogja tudni. Lehet, hogy valamilyen módon próbál majd gondoskodni rólam, de lehet, hogy pont nem arra van szükségem.

Mert az a helyzet most, hogy alapjáraton is tudnak lenni konfliktusok, de amikor ilyen stresszes helyzet van (ami nem rajtad múlik), meg még bele is kell tanulni egy csomó dologba, akkor feszültebb az egész hangulat és könnyen lesz abból a feszültséglevezetés, hogy egymást ordítjátok le, vagy passzív-agresszívkodtok egymással.

Erre kell odafigyelni, és kialakítani egy olyan egészséges stresszlevezetést, ami nem abból áll, hogy egymáson vezetitek le a feszültséget. Hanem meg kell beszélni, hogy ez egy rendkívüli időszak, lesznek stresszesebb napok, és fontos, hogy egy lapon legyetek azzal kapcsolatban, hogy bármilyen lehetőség is jön, vagy bármilyen stressz is jelenik meg, ti egy csapat vagytok. 

Ehhez tudatos kommunikáció kell, hogy amint észreveszed, hogy azért vagy nyűgös, mert frusztrál valami, vagy csak sok, akkor amint lehet, ezt kommunikáld, hogy “ne haragudj, azért voltam durca, mert félek, aggódom anyukámért”. (35:50) Amint észreveszed, hogy a konfliktus nem arról szól, amiről látszólag szól – akkor beszéljetek arról, amiről igazából szó van. “Hogy nem az a probléma, hogy miért van kupi, hanem azért sírok, mert féltem a szüleimet. Azért kiabálok, mert nem tudom, hogy hogy fogjuk kibírni anyagilag a következő fél évet.” És nem a te hibád, senkinek sem a hibája, és minél hamarabb érkezzetek meg oda, hogy mire van valójában szükség.

Még azt is kommunikálhatod, ha nem tudod, hogy mitől vagy feszült

Sőt. A “tudatosan alakítottuk ki, de mára már annyira megszoktuk, hogy magától értetődő” kategóriába tartozik az is, hogy mi már azt is kommunikáljuk, hogyha nem tudjuk, hogy miért vagyunk feszültek. (35:55)

Én rendszeresen vagyok úgy, hogy még nem formálódott meg pontosan, hogy mi a baj, még csak akár az se, hogy a felszíni baj micsoda, főleg az, hogy az alatta levő micsoda. És ezt szoktam kommunikálni, hogy “valami nem stimmel, valamin be vagyok feszülve, és akár paralízis-feszültség, hogy azt érzem, hogy nem tudok dolgozni, mert valami elkapott, de még nem jutott el oda, hogy szavakkal ezt el tudjam mondani, vagy az a fajta feszültség, hogy úgy érzem, hogy sok, de nem tudom megmondani, hogy mi vezet ki a sokból – és figyelem, és amint eljutok oda, akkor kommunikálom.”

És akkor el szoktunk jutni oda, hogy most úgy érzem, hogy elképesztő sok feladat futott be, most például az elmúlt hetekben ez folyamatosan így van, mert mindenhol minden projektben vészvillogók vannak folyamatosan (és nem csak a mi projektjeinkben, hanem jönnek az ismerősök, többi vállalkozók, akikkel vészhívásokat csinálunk hetek, hogy mi legyen.)

Szóval amikor az van, hogy “Juj, ez nagyon sok, de még nem látom, hogy mi a kivezető”, akkor van, hogy azt tudom megfogalmazni, hogy az a belső konfliktusom, hogy nem tudom, hogy most ebből a sokból mi legyen, és mit priorizáljunk, és légyszi nézzünk rá arra, amit megbeszéltünk, vagy bejött öt valami, amire nem számítottam, és segíts kihámozni, hogy mi van. Utána meg megnézzük, hogy ha ezeket letisztáztuk, akkor attól jobb-e. És általában jobb, mert amikor tudunk valamit tervezni vagy megbeszélni vagy átbeszélni, akkor attól általában jobb lesz.

Szóval fontos odafigyelni és fontos kommunikálni olyankor is, amikor nem tudod biztosan, hogy mi az, csak hogy ez egy valami, és az befolyásolhatja, hogy hogy érzed magad, és hogy hogyan kommunikálsz.

Tudatosítsd a félelmedet

És utána az is fontos, hogy nem szabad ebbe beleragadni – mondom könnyelműen, néha, amikor ilyen nehéz helyzetek vannak, akkor elkerülhetetlen, hogy az ember belespirálozódjon, aztán majd kijön belőle, mert mondjuk alszik, vagy kisírja magát, vagy eszik. (38:15)

De nem lehet úgy létezni, hogy nincsenek tudatosítva a félelmek és nincsenek kimondva, főleg egy párkapcsolatban. Mert akkor tényleg csak az lesz, hogy mindenki önmagában szorong, és csak a belső besündisznósodás van – most nem a nyuszikás viccre gondolok, hanem hogy félsz, és kint vannak a tüskék, és csak szurkálni tudjuk egymást, ami senkinek nem jó – akkor meg minek vagyunk párkapcsolatban, ha ezeket nem tudjuk megbeszélni.

És most azért olyan emberekben is dolgoznak ezek a félelmek, akik alapvetően nem dolgoznak szorongással. Hallottunk több olyan emberről, akinek pánikrohama lett, pedig eddig nem volt neki soha – ez most mindenkinek feljebb van cseterve.

Ezeket hasznos kimondani, és nem elnyomni, mert attól még félni fogsz, csak a felszín alatt fog dolgozni benned, és éppen ezért nem hasznos most az összes ilyen túlerőltetetten pozitív izé. Mert az azt mondja, hogy “Ég a házad? Ne vedd észre, csukd rá az ajtót és gondolj arra, hogy nem ég a házad.” (Mint a mém-kutya a kávéjával.)

Sokkal hasznosabb lenne, ha megérzed, hogy honnan jön a füst, mi ég, megnézni hogy hogyan kell oltani, és eloltani vagy legalább visszaszorítani. Máris a megoldáson dolgoztam, és nem letagadom, hogy van probléma.

Nem szabad erőltetni a megoldás-centrikusságot

És azt se szabad, hogy a megoldásokba előreszaladni. (39:55)

Nem lehet kikerülni az érzelmi részét. És ez félelmetes. Sokan – most a férfihallgatóknak mondom – nagyon sok pasit úgy kondicionálnak, az összes ilyen Bruce Willises és egyéb dolgok, amiken felnőttünk, hogy a pasi az az, aki bemegy és lelövi, aztán megkérdezi, hogy egyébként volt-e probléma. Tehát hogy ez az elképesztő teljesítmény- és megoldásorientált gondolkodás, amibe én is belecsúszom, pedig már nagyon régóta figyelem, hogy nem lehet rögtön arra menni, hogy oké, akkor hol a megoldás, hol a megoldás, mert közben az alapstresszel és az alapérzelemmel nem foglalkoztunk egyáltalán. Muszáj, hogy mind a kettő legyen.

És vannak olyan helyzetek – például ez – ami nem rajtunk múlik, hogy például mikor lesz vége a karanténnak. Ez nem egy olyan dolog, amivel Bruce Willisen be tudok lengeni valami terembe és lelövöm a COVIDot a tankommal. Ennek csak az érzelmi részével tudok foglalkozni, ha előjön, és elfogadni, hogy most ezen stresszelek – és minél jobban megfogalmazni, hogy most konkrétan azon, hogy fogalmam sincs, hog ymi lesz a hosszútávú terveinkkel, vagy mit fogunk csinálni, ha ez három hónapnál tovább tart. És egyszerűen nagyon fontos az, hogy meg tudom fogalmazni, beszélek róla (és megbeszéljük hogy erről most egyáltalán beszélünk és nem borítjuk fel a napunkat azzal, hogy ezt most szedjük elő). 

Kommunikáld, hogy milyen típusú dologra van szükséged

Amúgy is egy megnyílás a kapcsolatban nagyon fontos, mert megint: kik vagyunk egymásnak, ha nem nyílhatunk meg egymás felé érzelmileg. (41:30)

Ez egy bizalmi pozíció, hogy sérülékenynek mutatod magad a másik előtt, és ez fontos, hogy mindkét irányba méltányolva legyen, és ítélkezés nélkül meg tudjátok hallgatni a másikat. Ha ez eddig nem ment, akkor itt a remek lehetőség gyakorolni.

Azt is érdemes tisztázni az elején, hogy mire van szükséged. Hogy ha arra van szükséged, hogy megoldásokat ötleteljetek ki, akkor azt ki kell mondani. Vagy arra, hogy beszélsz róla – sokszor tök elég, hogy csak elmondhattad valakinek, aki meghallgat. Máskor meg tényleg arra van szükség, hogy a következő lépésen gondolkodjatok együtt.

És ez is konfliktus lehet, hogy ha ötletelnél, de a másik csak bólogat – vagy fordítva, csak beszélni akarsz, a másik pedig már ugrik is azzal, hogy mit kéne csinálni. Úgyhogy amint tudod magadról, hogy épp melyikre van szükséged, mondd el, és utána aszerint tud a másik viselkedni, és nem lesz az belőle, hogy miért nem tudta a másik, hogy mit akarsz.

Ez most egy rendkívüli helyzet, mert nem arról van szó, hogy te egy izolált kis lény vagy, aki valamiért rosszul lett. Hanem mindkettőtöket érinti, és mindketten egyszerre vagytok benne, mindketten magatok módján küzdötök meg vele. És ezért is fontos figyelembevenni egymás terhelhetőségét is. Nem lehet magától értetődőnek vennni, hogy akkor is, ha egyébként a legnagyobb bizalmasod a párod és bármit elmondhatsz neki bármikor, a befogadás az nem magától értetődő.

Iktassatok be bejelentkező kérdést

És ezért érdemes beiktatni azt, amit mi bejelentkező kérdésnek hívunk. (43:20) 

Valami olyat, hogy “Szeretnék veled beszélni valamiről, ami nyomja a lelkemet. De mielőtt rádzúdítanám, szeretném megkérdezni, hogy most bírod-e lelkileg, vagy van-e valami olyan feladatod, amihez teljes mentális jelenlét kell, vagy nincs feladatod, de most te se vagy jól, és ezt nem szeretnéd.”

Például ha a másiknak fél óra múlva van egy munkahelyi hívása, és te lehet hogy taknyod-nyálad egybefolyva bőgni fogsz, ha ebbe belementek, akkor fontos eldöntendő, hogy ezt elkezdjük-e egyáltalán, és fél óra múlva snitt és beleugrasz a hívásba, vagy tegyük el, mert tud még várni. Vagy én is most épp megyek át valamin, és előbb a magamét kell magamban dekompresszálnom, és utána fogok tudni a tieddel foglalkozni, ha a magamé is elég stabil állapotban van ahhoz, hogy ne csak így rákupacolódjon a tetejére.

És ezt lehet konkretizálni. Lehet, azt mondani, hogy:

• “Szükségem van arra, hogy ötleteljünk”
• “Szükségem van arra, hogy megosszam veled hogy hogy vagyok”
• “Szembejött valami hírt, ami felkavart, és beszélni szeretnék róla. Készen állsz-e most erre?”

És nagyon fontos, hogy a bejelentkező kérdés nem udvariassági formula, mint a “hogy vagy, kösz jól, és te”. Ez egy tényleges kérdés, “készen állsz-e most erre”, és benne kell, hogy legyen a lehetőségek között, hogy a másik azt mondja, hogy most nem, most nem vagyok rá kész, és majd szólok, amikor igen.

És ilyet is lehet kérni, hogy most szeretnék kérni egy ölelést, mert ez is olyan, hogy nem tudhatod, hogy most épp mire van szükségem. Van, hogy azt mondom, hogy most túl vagyok stimulálva, annyira, hogy már a ruhám is fáj, akkor az nem azt jelenti, hogy haragszom, meg hogy utállak.

De az is lehet most kérés, főleg ilyen karanténos időkben, hogy teljesen le vagyok terhelve, amikor van egy kis időd, légyszi menjünk és süssünk valamit, vagy nézzünk valamit, vagy játsszunk valamit, mert nagyon szükségem van a figyelemelterelésre. Ezeket mind-mind lehet kommunikálni, és akkor is, ha nem ez volt betervezve – mert ugye nem lehet msot mindent betervezni – lehet, hogy nem volt semmi pihenés beírva este ötig, és te már kettőkor kivagy, és akkor közlöd, hogy “figyi, változás van, szükségem van rád, szükségem van arra, hogy x dolgot csináljunk”.

Mindenki hagyjon időt magára

De visszatérve az otthonmunkás szabálylistára, ahol mondtam, hogy fontos az énidő, a párkapcsolatban is fontos az, hogy ha egész nap össze vagytok zárva, és valamelyikőtök igényli az egyedüllétet is, akkor ezt tehesse meg. (46:10)

Nem kell 24 órában sülve-főve együtt lenni, és nem jelzi a kapcsolat drámai leépülését az, hogyha valakinek arra van szüksége, hogy elvonuljon, bemegy a hálóba olvasni, szunyókál egyet nem a közös szobában, egyedül főz, vagy sétál egyet egyedül. Szabad különvonulni, szabad külön szobában lenni, és az nem azt jelenti, hogy most össze vagytok veszve, meg utáljátok egymást.

A kávézókban, amikor még lehetett menni kávézókba, néha volt egy-egy néni, akiről már egy nézésből tudtam, hogy azt nézi a néni, hogy “ezek a hülye fiatalok, micsoda dolog, hogy ezek párkapcsolatban vannak, és mind a kettő a mobilján van”. És persze, hogy húsz év után nem egész nap sülve-főve fogunk együtt lenni, sőt már szerintem 5-6 év után sem ez volt. Ez egy ilyen hülye sztereotípia, és ez az egyik első, amit nagyon könnyen el lehet engedni, hogy a párkapcsolat nem az, hogy egész nap és minden órában csak egymással foglalkoztok. Nem sziámi ikrek vagytok.

És azért a telefonon is mi van, erről is van egy cikkem. Én mondjuk ráírtam az anyukámra, vagy kaptam egy képet a tesómtól, vagy te ráírtál valakire, hogy hú, lebeszéltem az X-ékkel, hogy átjönnek társasozni, vagy olvastál egy cikket, amit utána felolvastál nekem. Szóval nem az van, hogy mi ilyen antiszociális idióták vagyunk – az internet is szociális, és nem kell állandóan egymásnak a szájában lenni, mert ez nem ilyen… hogy hívják, dajkacápa, akinek a szájában van a kishal? (Most elképzeltem egy cápát egy köténykében.)

A közös munka hosszú folyamat

El is értünk az utolsó, lényeges pontjához a közös otthonmunkának, ami az, hogy ez egy hosszú és dinamikus folyamat. (48:40)

Ha még soha nem dolgoztatok együtt, sőt ha még nem éltetek együtt, akkor különösen igaz, hogy most alakítjátok ki, hogy hogyan tudtok egy légtérben létezni. Hogy mennyire kell külön tér, hogy mit hogyan hangoltok össze, ki hogyan veszi ki a részét a háztartásból, stb. Mindenen a tiszta kommunikáció és a sok beszélgetés fog segíteni.

Arra, hogy mennyire dinamikusan változhat, arra a kedvenc példám a saját kapcsolatunkból az, hogy amikor először összeköltöztünk, évről évre, lakásról lakásra fejlesztettük a munkaszobánk/nappalink berendezését, attól függően, hogy hogyan változtak a közös munkánk igényei.

Volt olyan időszak, amikor az első kis alagsori garzonunkban laktunk a penészes falakkal és plafonnal, akkor egy szoba volt, aminek volt a kihúzhatós kanapé, amin aludtunk, felkeltünk reggel, két lépésre volt a két számítógépasztalt, egyébként volt egy konyha, amiben tudtunk főzni, és akkor eközött a kettő között voltunk – ebben semmit nem lehetett csinálni.

A következő, kicsit nagyobb lakást már eleve úgy kerestük, hogy nagyob legyen a nappali, mert tudtuk, hogy otthonról dolgozunk. Azt már úgy kerestük, hogy megvettük bele az IKEA akkor még nem Kallaxnak hívták hanem Expeditnek, azt megvettük a közepére, és az volt az elválasztó az asztalok és a kanapés rész között.

De például az egy kicsi szoba volt ahhoz képest, és akkor tudatosan feláldoztuk az étkezőasztal nevű koncepciót, hogy elférjen a két íróasztal, mert azt is kitapasztaltuk, hogy egyikünknek se egy kis laptopasztalra van szüksége, hanem két benga másfél méteres asztalra, rendes PC-vel, rendes monitorral, neked két monitorral, stb.

Ezt mind kitapasztaltuk az évek során úgy, hogy amikor posztoltam az Instagramon a #legjobbotthon kihívás keretében, hogy hol dolgozom, és lefotóztam a csodálatosszép asztalomat, amit imádok, akkor azt nem úgy kell nézni, hogy csettintésre berendeztem magam egy ilyen instagram-kompatibilis asztalt, hanem ez nagyon sok munka és egy tudatos lakásvásárlás, tudatos asztalvásárlás eredménye, tehát az, hogy ha te most egy kis kempingasztalon vagy a hallnak a sarkában, az teljesen rendben van és teljesen normális, most megint nem kell méregetni egymáshoz.

Ez folyamat, munka mindenkinek, lehet, hogy most majd lesz belőle valami tartósabb is, vagy majd tudsz fejleszteni asztalt, vagy kapsz kölcsön széket, de minden az egyéni igényektől függ, és ezeket most fogjátok elkezdeni megismerni. Magatokról is, egymásról is, és ezeket mind tudatosítani kell és kommunikálni. 

Most te jössz!

Ezek voltak a legnagyobb kérdéscsoportok, amiket kaptunk. Most te jössz, milyen megoldásokat fogsz kipróbálni vagy beépíteni a rutinodba? Kíváncsian várjuk a kommenteket az epizódhoz tartozó bejegyzésben. 

Maradt még bőven nagy téma a karanténhelyzettel kapcsolatban, és még mindig dolgozzuk fel a kérdéseket, úgyhogy biztos, hogy nem ez volt az utolsó anyag ezzel kapcsolatban. Feliratkozhatsz a hírlevelemre is, hogy mindenképpen kapj értesítőt, amikor kiteszek egy új blogposztot vagy podcast-epizódot. Itt pedig küldhetsz be kérdést a Lecsó üzenetrögzítőre (de e-mailt is írhatsz, ha azt jobban szereted).