Nagyon régóta készítek feljegyzéseket, írom fel a gondolataimat. A naplóírás nagyon jó módja annak, hogy megőrizzük a boldog pillanatokat, és emléket állítsunk azoknak a dolgoknak, amiket sosem akarunk elfelejteni.
Az évek során folyamatosan formálódott, hogy éppen mire volt időm, energiám, így elég lazán kezelem a napló definícióját. :) Ott van persze a klasszikus Kedves Naplóm!-formátum összefüggő mondatokkal, bekezdésekkel. Na ez az, amire már nagyon régóta nincsen időm, miközben a mai napig nagy becsben tartom azt a pár kötetet, ami elkészült (leginkább a korai kamaszkoromban). De a naplóírás nem csak gyerekeknek hasznos elfoglaltság — felnőttként is segít az önismeretben, segíti rendszerezni a gondolatokat, és egyszerűen csak jó felidézni a régi emlékeket.
Ahogy teltek-múltak az évek, egyre kevésbé volt arra mentális kapacitásom, főleg egy fárasztó nap végén, hogy még jól le is üljek és leírjam összefüggően, hogy mi jár épp a fejemben, mire szeretnék később emlékezni. Viszont pont ez az igényem, hogy valamilyen lenyomatot hagyjak az akkori magamról, nem múlt el.
Kénytelen voltam engedni a “csak a tökéletesen megírt napló az igazi” maximalizmusból. Mert még az asztali tervezőbe felfirkantott félmondatok is olyan értékesek egy-két-öt-tíz évvel később, hogy egyszerűen nem szabad, hogy feláldozzuk a tökéletesség oltárán azokat az emlékeket, amiknek későbbi önmagunk (vagy leszármazottaink) annyira örülnének.
Bármennyire is úgy érezzük itt és most, hogy ami most van, az örökké tart, arra mindig emlékezni fogunk – hogy épp miben reménykedünk, mire vágyunk, min aggódunk, mitől félünk, mi nevettet meg, mi szórakoztat, minek tudunk örülni -, már két hét múlva is más lesz. És minél több idő telik el, annál nehezebb lesz felidézni.
Pedig tanulságosak ezek a kis szösszenetek, nagyon jó lenyomatai annak, hogy éppen mi is hogyan alakulunk, utólag pedig azt is érdekes visszanézni, hogy milyen nehézségeken mentünk keresztül, vagy milyen dolgok lettek sokkal jelentőségteljesebbek, mint azt akkor gondoltuk.
A legnagyobb naplóírás-projektem a December Napjai – ez egy fotós album, amiben december során minden egyes napról készül egy emlékoldal, gyakran fotókkal, feljegyzésekkel, néha pedig belépőjegyekkel, szórólapokkal kiegészítve. Az én decembereim nem különlegesek, nem csinálunk minden egyes nap valami karácsonyi dolgot, de ettől függetlenül mindenféle random dolgot feljegyeztem az első albumban. Kivel találkoztunk, hol kávéztunk, mit néztük a tévében.
És aztán évekkel később visszanézve minden egyes album kincs – mert amikor benne vagy a szürke hétköznapokban, nem látod meg a színeit. Utólag veszed csak észre, amit akkor és ott még nem: hogy ez volt az első közös program nélküle, vagy az utolsó nyaralás vele, vagy akkor még nem tudtad, hogy ő is az életedbe jön, vagy egy véletlenszerű találkozás kit sodor az utadba…
Megtanultam nem ítélkezni a kis emlékeim, gondolataim felett. Akkor sem, ha látszólag butaságok, felszínesek, vagy feleslegesek. Egy csomó mindennek később lesz csak értelme. Egy csomó mindennek később sem, de akkor sem felesleges feljegyezni őket. Segít empatizálni a korábbi önmagammal, vagy büszkének lenni arra, amin túlment(em).
Úgyhogy nekem a naplóírás jóval több, mint öncélú mesélgetés arról, hogy mi van éppen. Az önismeretem és az emlékőrzésem nagyon fontos része.
Miért jó naplót írni?
Most, amikor ezeket a sorokat írom, megint egy olyan időszak van, amit érdekes lesz később visszaolvasni. Talán a mi generációnk unokái fognak majd azon röhögni, hogy “a mama állandóan fertőtleníti a kilincset, nem értem, miért”, vagy “nem értem, minek hordasz maszkot, csak egy picit megfáztál”. De hogy pont itt és most, amikor benne vagyunk a sűrűjében, mit érzünk, mit értékelünk át, mi törpül el, mi lett fontosabb, mint valaha, miről derült ki, hogy mégis képesek vagyunk rá… ezt most tudjuk a legjobban.
Úgyhogy ha eddig semmilyen módon nem naplóztál, nem jegyezted fel a gondolataidat, nagyon biztatlak rá, hogy kezdd el. Nem kell bepótolnod semmit, visszadátumoznod az év elejére vagy bármikorra. Kezdd itt és most, ahol most vagy. És, ahogy már írtam, nem is kell tökéletesnek, kidolgozottnak lennie. Megosztom néhány kedvenc formátumomat, amit az évek során használtam. Nyugodtan csináld annyira egyszerűen, ahogy neked éppen megfelel.
6 egyszerű kreatív naplóírás-technika
1. (Majdnem) minden napra egy mondat
Ha a világ legegyszerűbb naplóírás-formátumát keresed, akkor ez az. Felírod a mai dátumot, és mellé egy mondatot arról, hogy hogy érzed magad, mi jár most a fejedben, esetleg milyen esemény történt veled vagy a világban, ami megmaradt benned.
A lényeg tényleg az, hogy egyetlen mondatot írsz csak fel, ami nagyon segít oldani a “Kedves naplóm“-szindrómát. És a formátumon sem kell gondolkodnod. Ezt a naplót vezetheted bármilyen füzetben, sőt a terveződben is felirogathatod (a határidőnapló naplózással ötvözéséről a 4-es pontban írok részletesen).
Ez a minimalista napló-formátum abban is segít, hogy ne idegesítsd magad azzal, hogy tökéletesen kell vezetned. Ha kimarad néhány nap, nem baj. Ha kimarad egy hét, akkor folytatod utána. Ne bántsd magad azzal, hogy minden nap hibátlanul meglegyen. Inkább legyen hiányos, mint hogy ne legyen egyáltalán. Húsz év múlva nem fog érdekelni senkit, hogy 365 napból csak 36 feljegyzésed van, mert az pont 36-tal több a nullánál. Mindennek örülünk!
Ha kipróbálnád ezt a formátumot, és szeretnél egy pici naplót nyomtatni magadnak hozzá, akkor kattints ide és elküldöm neked a nyomtatható Figyelemnaplót, ez is segíthet elkezdeni a napi feljegyzések készítésében. :)
2. Hálanapló, avagy mi volt jó a mai napban?
A hálanapló igazából az előző típusú minimál-naplózás fókuszált változata.
Ha hálanaplót vezetsz, kiélesedik a szemed a jó dolgokra, jobban észreveszed mindazt, ami éppen működik az életedben, amiért éppen hálás lehetsz.
Ez sem áll semmi többől, mint hogy felírhatod naponta vagy néhánynaponta, hogy minek tudtál éppen örülni. Ezt a formátumot nagyon sokáig itt a blogon vezettem, heti szinten, és szerintem ebben az esetben is teljesen működőképes az is, hogy hetente egyszer lefirkantod valahova, hogy épp mi volt jó – madárcsicsergés a teraszról, a kisfiad vicces nevet adott a porszívónak, vagy feltöltött a zoomos-kávézós beszélgetés a tesóddal.
Semmi sem túl kicsi, semmi sem túl felesleges, ha örültél neki. A legborzasztóbb, legnehezebb napokban is van valami jó, például az, hogy vége van. Néha ez a legnagyobb eredmény, amit fel tudsz írni a hálanaplódba: “ennek a napnak is vége van”. ♥
Ilyen módon a hálanapló vezetése is oldja a maximalizmust, és az “1 mondat naponta” típushoz hasonlóan itt is napi egy percet töltesz csak a naplózással, nem órákat – mégis nagyon értékes az az egy perc.
3. Project Life – scrapbook fotóalbum, emlékekkel
A Project Life naplózástípust vizuális természetűeknek ajánlom, akik a fenti egymondatos megoldásoknál bővebben emlékeznének meg az életükről. Ha szereted a scrapbook-technikát, akkor ezt imádni fogod.
A Project Life egy kicsit hasonló a December Napjai albumhoz, és 2019-ben készítettem az elsőmet. Nincsen róla részletes blogposzt, mert ez abszolút egy személyes projekt lett, úgyhogy ezt nem fogom tudni nagyon sok képpel illusztrálni most. :)
A technika annyi, hogy heti szinten elkészítesz egy-egy oldalt egy tasakos, lefűzős albumban. Néha használtam hozzá színes papírokat, dekorációs elemeket, szóval abszolút nevezhetjük scrapbook albumnak, de legtöbbször csak beragasztottam egy-két fotót arról a hétről, amiről épp írtam, (ezeket Instax kamerával készítettem illetve a hozzá kapható nyomtatóval nyomtattam ki a telefonomról), és leírtam, hogy mi történt azon a héten. Hol jártunk, mit csináltunk, teljesen hétköznapi dolgokról van szó.
És, persze ahogy már korábban megtapasztaltam az ilyen albumkészítésnél és egész éves emlékmegőrzésnél, azok az évek, amik a legunalmasabbnak tűnnek, néha hoznak meglepetéseket. Hamar rájövök, milyen jó, hogy dokumentáltam azokat az érzéseket, felismeréseket, amiket ez az év hozott. Amikor fellapozom az albumot, azonnal vissza tudok helyezkedni az akkori önmagamba, ami nagyon érdekes időutazós módszer. Delorean helyett scrapbookozzon Ön is! :)
Ezt a fajta kreatív naplóírást akkor válaszd, ha téged kikapcsol az alkotás, van otthon egy csomó színes papírod meg matricád, amit szívesen el is használnál. Ha dührohamot kapsz a kétoldalú ragasztótól, vagy frusztrál az, ha valami nem Pinterest-minőségű csúcsalkotás, akkor inkább hagyd, mert a naplózásnak nem az a célja, hogy agyvérzésed legyen tőle.
Én magamnak leegyszerűsítettem a folyamatot, amennyire csak tudtam, hogy legyen elég az elég jó. Azért csináltam így, mert fontosabb volt, hogy legyen album, mint hogy hülyét kapjak. Általában 3-4 hetente, tömbösítve készítettem el az albumoldalakat, szóval nagyjából havi egy órát szántam rá. A határidőnaplómba jegyzeteltem, hogy mi mindent csináltunk, hogy legyen kapaszkodóm, amikor az albumot készítem.
Direkt nem vittem túlzásba a naplóírást, tisztában voltam vele, hogy nem fogok tudni MINDENT lejegyzetelni, úgyhogy abban állapodtam meg magammal, hogy minden hétre jut legalább egy olyan történet vagy gondolat, amit szeretnék megőrizni, és ha van hozzá kép is, akkor tök jó. Ezek a képek amúgy nem gyönyörűen megkomponált stúdiófotók meg hibátlan szelfik, hanem teljesen hétköznapi dolgok – a nappalink, kávézás a kertben, séta a városban, stb. És nem álltam neki csak azért takarítani soha, mert jaj, most az albumhoz készül a fotó. Némelyiknek a hátterében látszik száradó ruha, és rohadtul nem érdekel.
Ha a valódi életünket dokumentálom, akkor nem akarok úgy csinálni, mintha nem lennénk valódiak. :) Muszáj volt ilyen rugalmasan kezelnem, mert azt vettem észre, hogy ha ráfeszülök, hogy nem elég tökéletes, nem elég érdemleges a sztori, akkor nem csináltam volna meg az albumot. Így meg van egy nem hibátlan, de befejezett emléke a mi 2019-ünknek. Nekem ez sokkal fontosabb, mint egy elméleti tökéletes, amit nem fejeztem be.
2020-ra is terveztem egy ilyen albumot, de aztán eltelt egy hónap, kettő, aztán öt is, és úgy döntöttem, hogy elengedem ezt a verziót, mert nem szerettem volna magam sürgetni és feleslegesen stresszelni, hogy most gyorsan pótoljam be a kimaradt majdnem fél évet. Egyszerre történt túl sok minden, és túl kevés is, és azt állapítottam meg, hogy a tavalyi életünkhöz nem volt megfelelő ez a formátum. Mondom, nem szoktam az ilyeneken görcsölni. Tavaly nem volt, és ez nem baj. :)
Viszont szerettem volna, hogy ne maradjon nyom nélkül 2020, és legyen a mi életünknek is lenyomata ebből az időszakból, felfejlesztettem a határidőnaplós emlékmegőrzést, és végül ez lett az a formátum, amit 2021-re is megtartottam.
4. Határidőnapló + emlékmegőrzés ötvözése
Aki régóta olvas már, az tudja, hogy nagy támaszom a kézzel vezetett határidőnaplóm. Ebbe írom fel a tennivalókat, ebben vezetem a különböző listáimat, és persze mindenféle határidőt, találkozót egy helyen.
Már egy ideje – már csak az előbb emlegetett Project Life albumom miatt is – elkezdtem azt a szokást, hogy a napok rubrikáiba utólag is beleírom, hogy mit csináltunk, tehát nem csak az kerül bele, ami lesz, hanem utólag az is, ami volt. Mivel 2020-ban nem készítettem Project Life albumot, a határidőnaplóm lett az elsőszámú emlékmegőrzőm. Mivel eleve kevesebb program volt a határidőnaplómban (főleg amikor semmi se volt nyitva, és senkivel nem lehetett találkozni), így minél több üres hely volt, annál jobban ki tudtam tölteni emlékőrzéssel.
Így lett a naptáram emléktervező: egyszerre tervező, és emlékőrző, és meglepően harmonikusan megfér egymás mellett ez a két funkció.
A fenti fotó egy erősen cenzúrázott verzió, mert pont, mivel napló, nem publikus, így legalább nagyjából látszik, hogy milyen. :)
Jelenleg egy Mossery tervezőt használok, ami ugyan kivételesen nem gyűrűs, de annyira olyanok a lapjai, ami az én agyamhoz illik, és tudok vele dolgozni. Fél évig gondolkodtam rajta, hogy átálljak-e, és több, mint egy év után azt mondom, hogy még mindig működik nekem, mert pont olyan beosztása van, amire nekem most szükségem van, se több, se kevesebb. Instagramon megmutattam belülről, hogy milyen, akit érdekel, az itt megnézheti. :)
Ha majd kinövöm ezt (az élet mindig változik, és nem szeretek megszokásból ragaszkodni olyasmihez, ami már nem jó, csak azért, mert “mindig is így csináltuk”), akkor megint visszatérek a gyűrűs naptárhoz, de most nagyon nagy mázlim van, hogy pont nekem megfelelő a beosztása, ami elég rugalmas ahhoz, hogy saját igényemre szabhassam és akár heti szinten változtassam, hogy a heti tervező különböző részeire mit írok fel. Amúgy az alapelvek ugyanazok, amiket a gyűrűsnél használtam, és amit a Kreatív Kalendáriumban is tanítok, szóval ez nem változott. És néha ebbe is szoktam plusz lapokat ragasztani. :P
Most a programok, menük, listák mellett a heti tervező oldalpáron vezetem a napi dolgokat, emlékeket, a havi tervező részre pedig hosszabb, összefüggő szösszeneteket is írok, gyakorlatilag figyelmen kívül hagyva a havi beosztás táblázatát.
Ez abszolút nem egy esztétikai projekt, tényleg csak felfirkantom, hogy éppen mi a hír, mi derült ki, hogyan érzem magam, mi változott, mi ad reményt, megnyugvást, satöbbi. Vegyesen magyarul és angolul jegyzetelek, idézeteket is szoktam felírni, meg mindenfélét, ami megtetszik. Ez mind-mind személyes preferencia, annak a híve vagyok, hogy mindenki csinálja úgy, ahogy neki jól esik, nem lehet elrontani!
Az, hogy ennyire “csicsás” és matricás és szép és feliratos, az azért van, mert nekem ez a kis lélekvasaló hobbim, de egyáltalán nem kell ilyennek lennie, hogy segítsen a tervezésben, vagy hogy értékes napló legyen, oké? Ezt csak azért írom, mert sokan kérdezik, hogy “jaj, én nem írok ilyen szépen, akkor nem is szabad ilyet csinálnom?”. De, szabad. Ez azért ilyen, mert nekem ez igényem (amúgy nem minden héten mindig ilyen), de ez nem elvárás és kötelező.
És mivel ez váltotta ki a Project Life-ot, most már a kis Instax fotóimat is a határidőnaplómba ragasztom. Igaz, jó dagi lesz tőle, de nem érdekel, úgyse kell most gyakran magammal cipelnem. :D
5. Kreatív naplóírás & fotós emlékmegőrzés – digitálisan
És ha már fotók: Igen, teljesen ér az is, ha mondjuk Instagramon “naplózol”. Valamilyen szinten a saját Instagram oldalam is egyfajta emlékmegőrzés, igaz, mivel nyilvános a profilom, ez mindenképpen rak rá egy szűrőt, hiszen teljesen mást fogok írni egy olyan naplóba, amiről tudom, hogy csak én fogom olvasni – vagy csak olyan, akinek én a kezébe adom -, meg teljesen más valami, ami nyilvános és bárki láthatja. De attól még ez is ugyanannyira igaz és valódi, csak nem a teljes kép. :)
Ha neked kézenfekvő egy Instagram profilon lenyomatot hagyni a mindennapjaidról, mert csak posztolod a képet és írsz hozzá valamit és kész is, akkor szerintem ez teljesen egy működő formátum tud lenni, és még titkosíthatod is a profilodat, aztán csak annak adsz követési lehetőséget, akinek te akarsz.
6. Ha nem tudod, hogy miről írj naplót, használj kérdéseket!
Semmi értelme úgy naplózni, hogy halálra stresszeled magad, hogy miről írj, és ha csak befeszülsz az üres oldal látványától, akkor lehet, hogy neked segít, ha kérdésekre válaszolsz a naplódban. Ehhez pedig nem kell saját kútfőből kérdéseket kitalálnod, használhatod hozzá a Beszélgetős Befőtt kérdéssoraimat! :)
Ha pedig szeretnél vezetőt kifejezetten a mostani időszakra, hogy miről érdemes írnod, naplóznod, akkor nézd meg a karanténos időszakra írt Instagram kihívásom kérdéssorát, nem csak fotós naplóíráshoz jó, szöveges jegyzetelésre is működnek a kérdések. Válaszolhatsz minden nap vagy néhány naponta egyre a saját füzetedben vagy naplódban, vagy ezek alapján költhetsz magadnak újakat. Így máris nem olyan ijesztő az üres lap, hogy “jaj, miről írjak”. :)
Most te jössz!
Remélem, ez a bejegyzés segített abban, hogy elkezdd, vagy folytasd a naplóírást, emlékőrzést. Bármennyi is sikerül, bármilyen “minőségben” is, a legfontosabb, hogy csinálod. Legyél magaddal türelmes, engedd el a tökéletességet, és csak írj!
A kommentekben megírhatod, hogy te hogyan szeretsz mostanában a legjobban naplózni, vagy hogy melyik technikát fogod kipróbálni.
Szia! Én már évek óta az instagramon naplózok egy olyan privát profilon, ahol nem követek senkit és ahol engem sem követhet senki. Mindig is bennem volt az a kényszer, hogy megosszak valamit ezen a közösségi oldalon, de folyton azon szorongtam, hogy túl sok mindent rakok ki, mit fognak szólni az ismerőseim, stb. Így ma már a legtöbb dolgot erre a titkos profilra rakom ki és magamnak posztolok. Ez lett az én instagram naplóm, amit időnként jó visszanézni. :)
Szia, sziasztok most csináltam végig a 30 napos rutint és a napló írás is felkerült a listámra. Tudnátok ajánlani nekem egy ingyenes vagy nem túl drága napló programot gépre, tininek írtam utoljára naplót és a koriban jó pár füzetet teleírtam amiket most nem tudok hol tárolni. jobb lenne számomra a digitális változtat. Előre is köszönöm.
Szia! Indíthatsz egy privát blogot a WordPressen, vagy LiveJournal-en, ami lakatos, és csak magadnak írsz oda dolgokat. Ebben az is jó, hogy nem csak 1 számítógépről írhatsz bele, amire telepítve van a szoftver, hanem bárhonnan, és elmenti a honlapon az írásaidat, tehát nem vesznek el, ha bármi lenne a gépeddel. Én legalábbis ezt csinálnám. :)
Én amióta jártam a tanfolyamodra vezetek Filofaxot. Nagyon sokat segit. Egy baja van, hogy több oldal kellene bele. Kiegészitettem oldlakkal amiket évente átirok. A Personal nekem jó nagyság, nem akarok A/5-re váltani. Minden nap irok valamit bele és késöbb jó visszanézni ill. segit megtalálni amit keresek. Azokról a könyvekről, amiket olvasok külön kis könyvet vezetek. Ezenkivül van egy kis naplóm, (füzetem) ami mindig nálam van és abba gyorsan irok dolgokat. Aztán a filomba átvezetem. Ez befér a táskámba ha megyek valahová. Jobb mintha a telefonomba irnám, mert gyorsbban megtalálom ami kell. (pl. kerestem egy üzletet és el mentem, jobb volt ebből kinézni, az utcán elolvasni) Ha járok a városban és valami megtetszik (vagy ujabb üzlet nyilt a régi helyén stb.) gyorsan lehet jegyzetelni.
Én nem szeretem, ha akármi elvonja a figyelmem a teendőkről, úgyhogy a filofaxom napi részébe csak ezek mennek. Hátul van havonta egy oldal, ahol viszont feljegyzem, hogy miket néztem, olvastam, hallgattam, hogy miket ettünk, ami nagyon jó volt(kaja központi kérdés az életünkben), mik a sikerek vagy nehézségek a hónapban. És van +1, privátnál is privátabb (csak én látom) instagram profilom, ahol meg minden olyan kép megtalalható, ami jó érzéssel tölt el, hiába nem mutatnám meg mondjuk a barátaimnak se. Év végén én nagy összegzést szoktam csinálni, és annyira meglepett, hogy amikor 2020ban a karantén közepén durcásan azt mondtam, hogy semmi sem történt az évben, visszanézve meg csomó élmény és szuper pillanat volt.
Tartok tőle kissé defektesnek fogok tűnni de hát ez van. :) Nekem tulajdonképpen 3 féle “naplóm is van. Az egyik – ami már sorozat – a gyerekeim születése óta (30+év) készül, és random időközönkénti élmény napló, sok szöveggel kevés kis képpel, kivágattal mikor mi, akkor ha valamiről írhatnékom van. A másik idén egy sn@p album ami olyasmi mint a PL. Ezektől eddig mindig megfutamodtam, de idén készül lelkesen és nagyon szeretem visszalapozni. A harmadik pedig egy online kezdeményezés hatására készülő, napi apró rajzos négyzetes dolog. Itt csak az év 365 napján egy-egy kockába rajzol az embert aznap éppen ami jön. Én végül inkább kivágott négyzetekre alkotok és A5 lapra ragasztom mert olykor kicsit kilógok, mellé rajzolok, nem bírom ha be vagyok zárva. És így beilleszthető a gyűrűs naptárbamba vagy a naplómba (az is gyűrűs most). Kísérletképpen kezdtem el, 30 napra de úgy maradtam és nagyon szeretem (pedig anno volt egy fogadalmam hogy csak napi egy szót leírok és nem tartottam ki :D). Eddig még a képek alapján visszajönnek az élmények, érzések – nagyon érdekes.
Nem vagy defektes! :) A fotók elképesztő sokat számítanak, és nagyon fontos, hogy mindegy, hogy hogy nézel ki, sokkal értékesebb, ha rajta vagy. Én is külön odafigyelek rajta, hogy ne csak én fotózzam Ádámot, hanem a kezébe nyomom a gépet, hogy rólam is legyen, meg csináljunk szelfit is, mert én is létezem! :D ♥
Igen, készül kép rólam is a páromról is meg minden, látszólag lényegtelennek tűnő dologról is, ami nekem fontos. Hiszen a karanténban ugye nem nagyon voltak események, mégis örültem hogy pl hanyat dőlve égbe lábbal telefonálva home office-oltam, hogy a lakásban bizonyos fényeket mennyire imádok, vagy megörökítettem a reggelinket stb. Szeretem, hogy fotós album is van, a régi képek közül is a kedvenceim azok amiken lükéskedünk, mert azok vagyunk mi és rohadtul nem érdekel, hogy nem nézek ki végzet asszonyának vagy ilyesmi. :D Valahogy hiába van sok kép eltéve, azt nem veszem úgy elő mint ezt az albumot. Valahogy az utolsó December napjai album elkészülése után tudtam, hogy tudom majd folytatni. Persze van hogy egy hét egy oldal, máskor meg pár óra kettő szóval teljesen eklektikus, semmilyen szabályokat nem követek benne. :D Nagyon ajánlom mindenkinek!
Én Bullet Journalt készítek, és abban hálistennek van erre lehetőség akár a napi tervezőben, akár külön tematikus oldalakon. Eddig ugyan keveset írtam napló szerű bejegyzéseket, de épp most van tervben, épp a kivitelezés módját keresem. Ehhez jól jött ez a cikk gondolatébresztőnek :)
Mosseryt hol lehet kapni? 😍
Online, a saját honlapjukon. :) mossery.co
Sziasztok! :)
Köszi Via ezt az inspiráló cikket!
Nagyon megtetszett ez a Project Life album. Valami ötlet, hogy honnan lehetne megrendelni? Az oldalon sajnos csak Amerikát adja ki opciónak.
Köszi :)
Nekem Ali Edwards-féle albumok vannak, Magyarországra is szállított még annak idején, hogy azóta mi van, nem tudom, de érdemes megnézni!
23 éve írok naplót, sajnos épp azóta nem tudok klasszikusat, mióta családom van. Ahhoz nekem esti éber nyugi kell. Az nincs. Így csak “One line a day” van, pedig nagyon szeretnék visszatérni a hagyományoshoz. Én nem csicsázik, az nem en vagyok, de rakok el jegyeket, cikket, ilyesmit.
Gyerekkoromban néhány éven a nyaralás alatt vezettem naplót, ezt olyan jó néha kézbe venni! Jelenleg két tematikus naplót vezetek. Az egyiket a munkahelyemen. Ebben vezetem a fontosabb történéseket, az elvégzett munkát, mert sokszor fontos, hogy utólag vissza tudjam ezeket keresni, és az év eleji statisztika gyártásnál is egy komoly támasz. Persze kerülnek bele személyes megjegyzések is, így nem csak egy száraz felsorolás, évek múlva ezt is érdekes lesz visszaolvasni.
A másik az akváriumnapló. Felírom, mikor volt az utolsó szűrőtisztítás, növénytápozás, új jövevény érkezése, mit, hol, mennyiért vettem hozzá, és egyéb rendkívüli események.
A gyűrűs naptáramba csak egy-két szóban szoktam jegyzetelni, de abban mindennek benne kell lenni. Ami még teret enged a grafománságomnak, az a Google naptár. Ezt nem vezetem mindig naprakészen, de időről időre átírom bele a megjegyzésre méltó dolgokat a gyűrűsből. Ha pedig egy eseményhez többet írnék jövőbeli önmagam számára, itt megtehetem.
Fontos forrás még számomra a régi emailek, amikben a barátaim számára kiírtam magamból, ha öröm vagy bánat ért. Az akkori érzéseimet ezek alapján lehet a legjobban feltérképezni.
Amit pedig a cikk hatására ma fogok elkezdeni: egy napló céljára létrehozott Google dokumentum a Drive-omon. Ez praktikusabb számomra, mint egy füzet, mert telefonról bármikor beleírhatok néhány mondatot, akárhol is vagyok. Azt hiszem, egy visszatekintéssel fogom kezdeni, hogy hogyan zajlott és hogyan érintett a karantén időszaka.
Én általános iskola végén, 12-13 évesen kezdtem el naplót írni, kockás meg vonalas lapokra a klasszikus “Kedves Naplóm,..” + folyószöveg kivitelben. Most 30 éves vagyok és kisebb-nagyobb szünetekkel ugyanebben a formátumban írok mind a mai napig. Otthon a családomnál, dobozokban vannak a régi naplóim – vissza tudnám olvasni a gimis éveimet, az egyetemet, az első munkás éveket… Mindent. :) Pont ez az amit mindíg is szerettem benne: hogy vissza tudom olvasni hogyan gondolkodtam akkor, milyen napi problémáim voltak, mik voltak az álmaim – és ahhoz képest hol vagyok most.
Úgy nőttem fel, hogy apukám a határidőnaplójába írt 1-2 napló-szerű sort az élet és a világ történéseiről; szerintem tőle örököltem a naplózást.
Tinikoromban nekem is volt hagyományos naplóm, akkor persze nagyon titkos volt, most így felnőttként többször elolvastuk családostul, és jókat mosolygunk főleg azon, ki mekkorát változott az akkori önmagához képest.
Most is szeretek naplót írni, de hogy milyen formában, az nálam is folyamatosan változik. Vannak időszakok, amikor rendes naplót írok puccos füzetben, volt olyan, amikor afféle bujo-t írtam, minden este csináltam egy listát arról, hogy másnap mit szeretnék elvégezni, meg az előző (részben) kipipált lista alá odaírtam listaszerűen az aznapi érdekesebb történteket. Utána vagy két évig herótom lett a randa kézírásomtól (pontosabban a türelmem hiányától, ami a számomra fontos esztétikához kellene), de mivel imádok szépet nézegetni, átálltam a gépi naplózásra. Word-ben, különféle betűtípusokkal, fényképek és netről leszedett dekorációk beillesztésével hol napi szinten írogattam, hol hetente, de olyan is volt, ahol utólag egy egész hónap történéseit írtam le, már csak listaszerűen. Az esti naplózás nekem sosem jött be, vagy már nagyon késő van és álmos vagyok hozzá, vagy utólag derül ki, hogy még utána is történt olyan, amit jó lett volna beleírni. Nagyon gyorsan átálltam arra, hogy délelőtt írom az előző napot. Akkor azért még emlékszem mindenre. :) Ebben az évben januárban és februárban én is a határidőnaplómban vezettem a történteket. Március óta valahogy elakadtam, a karantén elején még írogattam, aztán egyre több maradt ki, pedig lett volna mit beleírni, de mindig győzőtt a lustaság. Na de majd most, ettől az írásodtól megint ihletet kaptam. :)
Szeretek naplót írni és többfélét viszek párhuzamosan.
2003 óta, már 17 éve írok “rendes” naplót, szövegesen, amikor épp eszembe jut, akár naponta többször is. Ilyen kezdések vannak: reggel, délelőtt, délután, este… A dátum mellett ott van, hogy éppen hol vagyok, újabban az is mennyi kiló voltam reggel. 2017 karácsonyára egyHálanaplót kaptam, nagy kihagyásokkal azt is szoktam töltögetni. Van egy ragasztgatós naplóm, amit akár másnak is meglehet mutatni, abba van képeslap, kivágások, színezett oldal, Még kapcsolati naplót is vezetek, amibe a barátommal közösen megélt dolgok kerülnek. Mivel távkapcsolatban élünk és nem tudunk olyan gyakran találkozni, mint ahogy szeretnénk ez különösen fontos. A naplóírás nekem kikapcsolódás, esély a gondolataim rendezésére lefekvés előtt, ahova minden bánatomat, örömömet leírhatok. Nem is tudnék meglenni nélküle.
Nekem nagyon nehezen álltak vissza a megszokott naplózós folyamatok, egyrészt mert itthon vagyok-be vagyok zárva-sose történik semmi, másrészt mert éreztem a nyomást, hogy ez egy egyszeri-megismételhetetlen időszak (legalábbis remélem), meg KELL örökítenem valahogy…és a kettő kombinációjától teljesen leblokkoltam.
Az elején, amíg még nagyon sok volt a kitöltendő üres tér, és nagyon egybefolytak a napok, imádtam teleírni a határidőnaplómat minden aprósággal, most, hogy már ez kezd a normálissá válni, nem ragaszkodok hozzá annyira. Instagramra és az art journalhoz is online kihívások miatt tértem vissza (köszi a #legjobbotthon-t!), rendes-mélyre menős-önelemzős naplót még mindig nem tudok írni, valószínűleg majd ha kicsit lecseng ez az időszak, és utol tudom érni az érzéseimet…viszont újra elkezdtem blogolni, amit nem csináltam vagy 3-4 éve, de most valahogy ez működik.
sztem a kreatív naplózás szuper, nekem ez jött be. De nyilván ez egyedi. Sokszor nem írok a napról, hanem először egy akármilyen képet készítek, majd utána írok, vagy fordítva, vagy csak írok vagy csak kép:)