Ha el akarsz jutni emberekhez az interneten, ha publikálni szeretnél, ha el akarod mondani, ami neked fontos, akkor még 2020-ban is blogolni a legjobb befektetés. Magadba, a hangodba, a közönségedbe.
Ha van egy üzeneted, bármilyen mondanivalód, esetleg egy vállalkozásod, aminek szeretnél online jelenlétet, gyakran felmerül, hogy hol tudod a legjobban elérni a közönségedet. Blog vagy social? Mindkettő? Milyen arányban fektess beléjük energiát? Mit csinálj, ha azt látod, hogy folyamatosan veszted az elérésed a közösségi oldalakon, és úgy érzed, feleslegesen dolgozol? Erről mind szó lesz ebben a cikkben, de előbb jöjjön egy kis alternatív blogger törióra. :)
A social media hamis ígérete
A nagy blogrobbanás a 21. század első évtizedében kezdődött. Egyre könnyebb volt az interneten publikálni, nem kellett hozzá HTML-ismeret, és hihetetlen nagy szabadságot és tartalomgazdagságot adott, hogy nem kellett, hogy felkérjen valamilyen szervezet, újság, magazin, hogy megtalálhasd a saját közösségedet és a szemük elé kerülhess.
2010-re már befutottak az akkori nagy nevek, voltak blogközösségek, blogos díjátadók, blogszolgáltatók, ahol ingyenesen tudtál regisztrálni, és már publikálhattál is. Persze, akkor még nem voltak a telefonjainkon olyan kamerák, amik lekörözik a sok 10-15 évvel ezelőtti kis digitális kamerákat, nem voltak olyan profi képszerkesztő appok a kis tenyérnyi készülékünkön, ami többet tud, mint az 1997-es számítástechnika terem összes MSPaintje együttvéve.
Aztán megjöttek a közösségi oldalak, az influencerek, a Facebook oldalak, a szépen beállított fotókkal hirdetett fogyasztóporok, és hirtelen úgy tűnt, hogy jaj, a blogoknak leáldozott, mert mindenki áttömörült a social médiára, és “senki sem akar már átmenni, átkattintani egy hosszabb cikket elolvasni”.
Ezekből jöttek azok az “okos” tippek, hogy jaj, már senki se szeret olvasni, az olvasás ideje lejárt, az ideális cikk hossza legfeljebb ezer leütés (én álmomban többet beszélek :D), ráadásul maximum egy ötödikes szókincsét használd. Aha, köszi. Kábé olyan tanács ez, mint hogy felfutottak a gyorsbüfék, legyél te is gyorsbüfé, és nem érdemes semmi mást csinálni.
Közben persze ez így nem volt igaz. Mégis évről évre követtem az elvándorlást a saját honlapokról a social sokat igérő új paradicsomába – és szomorúan láttam, hogy fantasztikus stílusú, kreativitású tehetséges emberek úgy léteznek az online térben, hogy a webes jelenlétük kimerül egy Instagram vagy Facebook oldalban, és ennyi.
Nem is csoda, hogy hamarosan egyre többen panaszkodtak, hogy ezeken az újabb felületeken nem érik el a közönségüket, csökken a nézettség, nem jönnek a vevők, pedig embertelen órákat ölnek a fotóikba, cikkeikbe, csak az éppen egy Instagram kép alatti leírásban szerepel, nem egy honlapon.
Miért érdemes blogolni – még 2020-ban is
Pedig a blog nem halott.
Sőt. Pont, hogy a blogolás a megoldás arra a problémára, amit most rengetegen tapasztalnak a közösségi médiával. Én 1999 óta publikálok online, az urban:eve pedig (amit éppen most itt olvasol) 2008 óta létezik. Nem szponzorokból és hirdetőkből tartom fenn magam, hanem a saját online tanfolyamaimat árulom – nem csak úgy egyszerűen felépítettem egy vállalkozást a blog köré, hanem digitális vállalkozóként a blog az elsőszámú felületem, úgy, hogy közben a vállalkozásom nem arra épül, hogy éppen milyen szépen tudok vigyorogni a #reklám fotókon.
Úgyhogy tapasztalatból mondom, a blog nem megy sehova. Még mindig van értelme blogolni, és annak az időnek, amit rászánsz.
És ezt azért tudom biztosan, mert eddig minden alkalommal, amikor bejött Az Új Fényes Csillogó-Villogó Közösségi Médiafelület™, mindig és folyamatosan újra és újra bebizonyosodott, hogy ezek közül egyik sem lehet központi felülete az írásaidnak, az életművednek, vagy a vállalkozásodnak.
Annak, ha elsősorban saját blogon publikálsz, van számos előnye, amiről nem szokás beszélni.
Összeszedtem a nekem legfontosabbakat:
1. A blog a tiéd
Az Instagram oldalad nem a sajátod. A Facebook oldalad nem a tiéd. Bármikor, bármelyik szolgáltatás bezárhat, megszűnhet (hol van ma már a Vine, Snapchat, Periscope?), vagy elvándorolnak róla a neked fontos felhasználók, és akkor az összes kemény munka, amit ráfordítottál, egy szempillantás alatt eltűnik.
De ami a leggyakoribb, hogy változnak a feltételek: az embereknek sajnos rövid a memóriája, és nem veszik észre, hogy az első években minden új közösségi médiafelületen szuper-magas százalékban érheted el az embereket (direkt, hogy odaszokj), aztán hirtelen elkezd esni az elérés 5, 10, 20, 50, 70, 90 százalékkal, és onnantól kezdve vagy minden alkalommal fizetned kell, hogy látható legyen, amit írsz, vagy örökké hajkurászhatod a különböző algoritmusváltoztatásokat – és az erre szánt időt és pénzt beszorozhatod az összes szociális média-felülettel, amin fent vagy.
Elképesztő sok idő és hazárdjáték. Az elmúlt évtizedben nagy múltú hírportálok és vállalkozások százai mentek tönkre abban, hogy az egyetlen kommunikációs csatornájuk a Facebook lett, aztán amikor a Facebook pár év alatt megvágta az elérést, hirtelen eltűnt a közönségük.
Ezzel szemben a blogod a tiéd. Te mondod meg, hol lehet elérni, a te tulajdonodban van a domain neved, a teljes holnapfelület és minden, amit ráraksz. Te mondod meg, hogy milyen hosszan és milyen kinézettel jelenteted meg a tartalmadat, te szabályozod a hozzászólóidat (nem automata robotok, akik hol nem figyelnek a moderációra, hol túlbuzognak, és azt is törlik, amit nem kéne), és te döntöd el, hogy teszel-e fel webboltot a termékednek vagy a szolgáltatásodnak. Ha nem tetszik a tárhelyszolgáltatód, elviszed máshova. Ha blogod van, teljes kontrollban vagy a saját tartalmad felett.
2. A blog egy folyamatosan bővülő, visszakereshető archívum.
Egy másik szempont, ami nem szokott felmerülni a honlap versus közösségi felület vitában, hogy egy Instagram poszt “felezési ideje” 19 óra, azaz kb. a közzététel után 19 óráig fogják látni az emberek, aztán jön az újabb, színes-szagos tartalom, ami elveszi róla a figyelmet. Facebookon ez az idő 3 óra, Twitteren 18 perc. Bármennyire is zseniális a tartalmad, az összes befektetett munkádnak ennyi ideje van kifejteni a maximális hatását, aztán szépen elintegetheted a naplementébe.
Ráadásul a közösségi oldalak tartalmait nem indexeli a Google, azaz nem kereshető értelmesen sem a szöveg, sem a tartalom alapján. Szuper recepteket, történeteket, ötleteket, tanácsokat osztasz meg? Emberek tucatjai, százai rezonálnak a szövegeddel? Király, fél év múlva a senki se fogja tudni visszakeresni, hogy mi volt az a szuper technika, amiről beszéltél, és ha bárki beírja a Google-be, hogy “legfinomabb gluténmentes kakaós csiga recept“, akkor senkinek nem fogja kiajánlani a te Instagram bejegyzésedet a keresőmotor, mert nem látja.
Ezzel szemben a blogodra kitett tartalom ténylegesen örökzöld. 2011-es, 2012-es cikkeimre is folyamatosan érkeznek találatok. Bármi, amit írok, tematikusan visszakereshető, hiszen kategorizálva van, lehet lapozni, olvasni, elmélyülni a tartalomban, hasonló cikkeket találni, és így tovább. Kell a legtutibb pizzareceptem? Itt van, 2008-ból! Mit csinálj, ha nem bírod legyőzni a halogatást? Itt van 10 stratégia, 2014-ből. Mi mindenre lehet nemet mondani? Megírtam 2017-ben, és azóta is olvassák.
Ráadásul nem rád van bízva, hogy mikor mit kell aktuálisan újra meg újra az emberek szeme elé tenni. A 2020-as karantén alatt egy csomóan elkezdtek otthon kenyeret sütni, és több ezren jöttek a kenyérreceptemre, ami e sorok írásakor 8 éves és magamtól nem hirdetem sehol. Egy dolgot kellett csinálnom: 2012-ben publikálnom a blogomra, és néha ránézni, hogy keresőmotorbarát-e még az írás. Ez is munka, de töredéke a social media felületek folyamatos karbantartásának.
Vagyis: Ha szeretnéd, hogy a most megírt cikkeidet, receptjeidet, útmutatóidat holnapután, két hét múlva, 8 hónap múlva és 5 év múlva is megtalálja az, akinek segíthet, akkor nem publikálhatsz csak és kizárólag a közösségi oldalakon.
A Youtube a kakukktojás
Fontos kiegészítés, hogy a YouTube, bár sokan oda sorolják, valójában nem tartozik a közösségi oldalakhoz, hiszen ott is egy nagyon jól kereshető, örökzöld tartalomtárat építhetsz ki. Azaz ha videós anyagokat készítesz, és jól használod a keresőcímkéket, akkor évekre visszakereshető adatbázist hozhatsz létre.
Videósoknak a YouTube-ot nagyon érdemes összekötni egy bloggal, azaz minden új videónak legyen blogposztja az adott témában – akár szövegesen megemlítve a témát, írni róla még valamit, nyomtatható extrával, stb., mert ez a Google-t még jobban tanítja arra, hogy te vagy a gluténmentes kakaós csiga szakértője. :) A Google nagyon szeret olvasni, úgyhogy már csak ezért is érdemes az audiovizuális anyagaidnak szöveges posztokat csinálni a saját oldaladon. Nem véletlen, hogy minden Lecsó epizódhoz is tartozik saját bejegyzés, és az epizódok szövegét is megosztom. :)
YouTube tartalomstratégiával kapcsolatban nagyon ajánlom Eszter Virág vonatkozó csatornáját, rengeteget lehet tőle tanulni!
3. A blogodon akkor éred el a közönségedet, amikor szeretnéd.
2010 körül ha indítottál egy Facebook oldalt a honlapodnak, termékednek, akármidnek, és utána megosztottál valamit – linket, képet, stb. -, látta mindenki, aki lájkolt. Manapság, amikor a fizetés nélküli elérés a töredéke a réginek, ha követni szeretnél valakit, semmi garanciád nincs rá, hogy ha követsz, lájkolsz valakit bármelyik közösségi oldalon, akkor értesülni fogsz az új tartalmairól – hacsak nem kapcsolsz be külön extra értesítéseket, állítasz be push notificationt, nyomod meg a kis csengőt, meg kutyafüle.
Ha pedig tartalmat állítasz elő, akkor újra meg újra ki kell tanulnod, hogy a folyamatosan változó algoritmus aktuálisan éppen milyen tartalmat helyez előtérbe, melyik mérőszámot nézi, jutalmazza, melyik hashtag működik vagy nem. Ráadásul még folyton kommunikálnod is kell a követőidnek, hogy most épp mit változtatott a cég, akié a felület. Ez a folyamatos újratanulás nem mondom, hogy haszontalan, mert egyáltalán nem az, de minden erődet a közösségi oldalaidra összpontosítani nagyon kiszolgáltatott helyzet.
Ezzel szemben ha van egy blogod, ami a tiéd, akkor sokkal könnyebben megtalálnak azok, akiket te szeretnél elérni, és azok, akik a te tartalmaidat keresik. Aki megtanulta a nevedet, tudja, hogy mit kell beírni a böngészőbe. Aki feliratkozik az e-mail listádra (mert egy blog e-mail lista nélkül félkarú óriás), annak meg tudsz e-mailt küldeni — a blogoláshoz hasonlóan az e-mailt is szokás leírni, hát az e-mail köszöni szépen még mindig a legjobb kommunikációs csatorna az interneten, én meg köszönöm szépen, nagyon jól megvagyok a sok tízezres emailes közösségemmel. :) (
Ha még nem vagy a listámon, szeretettel látlak, ingyenes csatlakozni, és minden új cikkről és letölthetőről a listámnak szólok először!)
4. A blogon kisebb a zaj.
Egy közösségi oldalon az összes többi ott lévő emberrel együtt próbálod megtartani az olvasód figyelmét. Egy blogon sokkal nyugisabb a helyzet, és ezt az olvasók is egyre jobban értékelik. Világszerte megy fel a blogolvasással töltött idő, hiszen az embereknek egyre inkább szüksége van arra, hogy ne gyorsan fogyasztható, rövid formátumú tartalmat kapjanak, hanem adott esetben elmélyedhessenek egy témában vagy egy adott szerző gondolataiban, világában.
Gondol el, mennyivel egyszerűbb egy blogbejegyzést olvasni, mint egy 27-részes Twitter-folyamot. Vagy egy olyan Instagram posztot, aminek a szövegleírásába nem is fér el a teljes mondanivaló, úgyhogy szegény szerző kénytelen a saját fotója alatt kommentben folytatni a szöveget…
Még azzal együtt is, hogy a netes tartalomfogyasztás nagy része már mobiltelefonról történik (én is szépen végignéztem az analitikámban, ahogy az elmúlt évtizedben először megjelentek a mobilos látogatások, most pedig lenyomták a PC-s, laptopos böngészőket), a blogolvasás teljesen más műfaj, mint pörgetni egy Instagram feedet vagy egy Facebook hírfolyamot. Ez a fajta lelassulás pedig a tartalomnak is jót tesz – az olvasó jobban el tud merülni egy témában, és neked sem kell gyorsan, ezer karakterben elmondanod valamit, amire van két másodperced, mert ha nem te “nyerted” meg ezt a figyelemkört, el is vesztetted az olvasót.
5. Blogolni jó!
A fentiek főként praktikus előnyei annak, hogy blogot vezetsz. De annak, hogy blogolsz, van egy élmény-szintje is, ami legalább olyan fontos, ha nem még fontosabb.
- Kötetlenül kipróbálhatod magad olyan témákkal és rovatokkal, amik neked éppen fontosak – miközben lehet, hogy másokat is segítesz vagy inspirálsz.
- Senki nem szabja meg, hogy milyen hosszan írsz, hány (és milyen) illusztrációt szúrsz be, a mesterséges határok hiánya nem szab határt az írásod igényeinek.
- A blogod köré szerveződő saját közösségben jó ismeretségek, akár barátságok alakulhatnak ki.
- Az, hogy a saját felületeden írsz, egészen más érzés, sokkal fókuszáltabb és elmélyültebb munkát tesz lehetővé – nem pittyog, villog a publikálásra használt közösségi médiafelület arra kitalált pszichológiai gombnyomogatás-halmaza, hogy foglalkozz vele, maradj ott, ő a fontosabb
Én mindig úgy gondoltam a blogomra, mintha a saját magazinomat szerkeszteném. Arculatban, tartalomban, szerkezetben. Ezt semmilyen más felület nem tudja megadni.
A blogolás nem megy sehová
Összefoglalva: szóval ha internetes tartalomról van szó, még mindig nincs jobb a blogolásnál. Ha van mondanivalód, úgy érzed, szívesen megosztanád a történetedet, tapasztalataidat, felismeréseidet, tanácsaidat, termékedet és szolgáltatásaidat, és szeretnéd is, hogy eljusson a munkád azokhoz, akiket segíthet, akkor a saját blogoldal a legjobb befektetése az idődnek.
Akkor mire jó a közösségi média?
Nem azt mondom, hogy töröld most azonnal az instádat és a Facebookodat. De ha eddig csak ott kommunikáltál, kezdd el megtanítani a közönségedet arra, hogy a tartalom lényege nem ott van, azért át kell kattintani. A közösségi oldal kiegészítésnek jó. Esztétikus, jól mutat, mint egy kirakat – de nem maga a bolt.
Képzeld el úgy, mint egy teret, ahol van sokféle üzlet. Ha valaki elsétál a téren, akkor te integethetsz neki. De integet neki még sok mindenki más is – a zöldséges, a pék, a virágboltos… Ha posztolsz a közösségi médiára, akkor egy integető vagy a sok közül. És lehet, hogy valaki odafigyel rád. Közelebb megy, elkezd nézelődni. Akinek megtetszik valami a kirakatból, és szeretne még többet látni belőle, az viszont lépjen be az ajtón és menjen be hozzád.
A közösségi oldalakra mehet ízelítő, vagy “kulisszák mögött” anyagok, vagy személyesebb pillanatok, lehet beszélgetni a közönségeddel, és szólhatsz rajta az éppen ott böngészőknek, hogy van új cikked, podcastod, terméked, recepted. Szóval legyél barátságos, “integess” nyugodtan. De aztán invitáld be őket magadhoz, a saját felületedre, ahol még alaposabban, áttekinthetőbben tudsz segíteni mindenkinek.
Kezdd itt! / Folytasd itt!
Ha kedvet kaptál blogolni, akkor ajánlom ezt a cikkemet, kifejezetten arról, hogy hogyan kezdj el blogot írni.
Ha pedig korábban már volt blogod, és leporolnád (és nem, nem ciki hogy 2013-ban volt utoljára posztod és most írsz egyet – aki régen szeretett, örülni fog neki, hogy újra felbukkantál!), akkor bátorítalak, hogy foglalkozz vele újra. Főleg, ha a social mediás eléréseid miatt mostanában csalódott vagy.
Most te jössz!
A blogokban amúgy az egyik legjobb dolog a kommentszekció, főleg, amikor nagyon jó beszélgetések alakulnak ki, úgyhogy ki nem hagynám a ziccert, folytassuk itt is a beszélgetést!
Volt valaha blogod? Mit szerettél benne a legjobban? Szeretnéd újra elkezdeni? Ha pedig még teljesen új vagy a blogvilágban, de már piszkálja a fantáziádat, mi tart vissza?
Szia,
Újra végig olvastam az összes blogolással kapcsolatos cikkedet. Több éve én is írogatok immel-ámmal, de csak az ingyenes worpress oldalon. Szeretnék egy komolyabb felületet és saját domain nevet stb. De egyszerűen elveszek a sok lehetőség között. Ezért egy technikai kérdésem lenne. Te, aki már a legelején kezdted a blogolást a wordpress.org felületen belül a divi vagy elementor programot használod? Annyi mindent olvasok és mindenki másra esküszik, hogy érdekelne a véleményed:) Kerestem több videót és cikket is róla, de sajnos még mindig döntés képtelen vagyok, melyik lenne a jobb befektetés :D
Köszönöm előre is a válaszodat!
Szia! Bocsi, harmadik opciót fogok mondani, mert se divi, se elementor.
Én Genesisen vagyok, és egy Genesisszel kompatibilis témát használok, amit személyre szabtam. Nincsen egyféle megoldás, ami A Legjobb, mert ez nem vécétisztító. :D
A két fő szempont, amit én figyelembe vettem:
– ne nekem kelljen nulláról leprogramozni az egész keretrendszerét a blognak, de a meglevő PHP és CSS tudásomat kihasználva bele tudjak annyira nyúlni, amennyire szeretném, hogy úgy nézzen ki, ahogy én akarom :)
– elég modern és folyamatosan frissített keretrendszeren fusson a témám ahhoz, hogy a weboldalakkal kapcsolatos technikai elvárásoknak megfeleljek a Google-ön (pl. core web vitals, mobile first).
Ez a két szempont vezetett minket a Genesishez, az első szempont pedig ahhoz, hogy egy magas minőségű Genesis-kompatibilis téma legyen a blogom sablonjának alapja. Ezeknél a sablonoknál az a jó, hogy szűrtek és kuráltak, tényleg csak az van ott, ami működik, könnyen testreszabható, gyors, nem törik el egy update-nél, így nincs meg az a döntési paralízis, hogy ötezer témát kéne átnyálazni, hogy melyik a szimpatikus, hogy aztán mire találsz egyet, kiderüljön, hogy egy borzalmasan összecsapott izé az egész, aminek csak a demója volt szép.
Ha a divi és az elementor felé nézegetsz, akkor az elementorral jársz jobban, mert azt tényleg folyamatosan fejlesztik, hogy ne legyen lomha, ne legyen tele felesleges kóddal (amitől lassul az oldal betöltési sebessége, ld. core web vitals). Ismerek fejlesztőket, akik azért jöttek le a diviről, mert ennyi év után már nem tartható az a lassulás, amit azért cserébe kell elviselned, hogy könnyebben építheted fel az oldaladat.
Remélem, ez azért valamennyit segített a döntésben. :)
Szinte semmit sem tudok a blogírásról,nincs segítségem ,aki megtanítana,hogyan nyissak blog oldalat…Szeretek írni,szerintem érdekes lenne az olvasóknak,amit írnék,de hogyan kezdjek hozzá?
Kérem,segítsen!64.éves friss nyugdíjas vagyok.
Kedves Eszter!
A WordPress.com oldalon lehet ingyenesen felületet regisztrálni. A magyar WordPress közösség oldala magyar leírásokkal itt található: https://wphu.org/
Nem is tudom megmondani mióta szeretnék blogolni, de aztán valahogy ez mindig megragadt egy ilyen “álom” szinten. Talán azért, mert akkor még túl fiatal voltam hozzá és nem találtam rá az ÉN témámra, így pedig hiába volt egy-két ötletem, valós és jó tartalommal nem tudtam volna megtölteni. Most, közelítve a 30 felé, egyre nagyobb tettvágy ég bennem, tudom, hogy mikről írnék szívesen, mégis bennem van az a régi félelem. Főleg azért, mert idegileg túlságosan lestrapál a munka, a hétvégi 2 nap nem elegendő arra, hogy pszichésen feltöltődjek és félő, hogy emiatt nagyon gagyi szintet tudnék megütni. Most nagy nehezen össze tudtam hozni, hogy jövő héten szabadságon legyek és úgy tervezem, hogy ha a világot nem is váltom meg az alatt a rövid 7 nap alatt, de mindenképp összeszedem a gondolataimat annyira, hogy felépítsek magamnak egy vázat, kidolgozzam néhány ötletemet és nekiálljak a blogolásnak. Remélem sikerülni fog! Én hiszek magamban (ezt még néhányszor mantraként ismételgetni fogom, hogy el is higgyem :D ). Mindenesetre rendkívül hálás vagyok az összes blogolós cikkedért, amikett most vagy ezredszerre is újraolvasok. ♥
Nem kell tökéletesre, csak kezdd el! Gyakorlással bele fogsz jönni – az írásba is, a technikai részébe is. Attól találod meg a hangod, hogy használod. ♥
Szia Via! Régóta szeretnék valamiben kiteljesedni, régen gondolkodtam én is a blog íráson. De valahogy szerintem nem voltam elég felnőtt hozzá…főleg a rendszerességhez. Így 37 évesen, már lehet megérett a meggy, úgyhogy az írásod is pont jókor jött. Sokszor ábrándozok, és megveszem a Nők lapját, hogy de szeretnék cikkíró lenni, de ha meg sem mutatom magam, hogy fedezne fel bárki is. 😊 Na jó, azért nem hiszek a csodákban…vagy mégis? 😁😂 Melyik blog oldalt ajánlanád kezdésnek? Mit érdemes figyelembe venni? Köszönöm! 😊
Szia! WordPressen kezdj, és csak indulj el, majd szépen fokozatosan beletanulsz mindenbe, de azt csak úgy lehet, ha csinálod is, nem csak fejben pörög a “bárcsak”. Mindig lehet fejlődni, később mindig költhetsz domainre, saját designra, meg mindenre, mint ahogy én is teszem most, de ~13 éve infarktust kaptam volna a mostani feladatlistámtól és kiadáslistámtól is. :)
Amúgy ne fedezzen fel senki, fedezd fel saját magadat. Pont ez a buli az interneten, hogy nem kell mások jóváhagyása, engedélye ahhoz, hogy írj. És még csak a tinta sem hitelesít (amennyi baromság megjelenik nyomtatásban…), az online publikáció is publikáció. Hajrá!
Számomra is kikapcsolódást jelent a bloggal való foglalkozás amivel már 10 éve foglalkozom. Néha kicsit csalódott vagyok mikor kevesebb a kommentelő de ezt lassan megszokom. Mikor elkezdtem talán közvetlenebb volt a blogok egymás közti kapcsolata ezt hiányolom. Változik a világ ezt is tudomásul veszem a különböző közösségi fórumok nem tudnak elcsábítani , a magam tempójába vezetem írom blogomat ha véleményem van bármiről általában megosztom azt is a többi blogom arculatához illő jótanácsokkal együtt:) Már inkább az idősebb korosztályhoz tartozom de remélem még az egészségem engedi tudok ennek a hobbimnak időt szentelni! Örülök hogy rátaláltam erre az írásodra bár korábban már címkéidet is megcsodáltam.
Én is a bloggerek táborát erősítem. 2013 óta blogolok. Pár éve sajnos volt egy kis kényszerszünet, ami még most is nagyon bánt, de az élet sajnos így hozta.
Eleinte szépségápolással kapcsolatos posztjaim voltak, viszont mostanában már egyre több komolyabb hangvételű, lelki problémákkal foglalkozó és életmóddal kapcsolatos bejegyzéseket is írok. Pont ezek miatt gondolkoztam el a névváltoztatáson.
Az Instagramot pont ezért tartom én is csak egy felületes dolognak, mert ott alig van, akit érdekel a kép alatti szöveg, viszont engem meg pont ez érdekelne, és ezért nem is tartom fairnek, hogy olyanok, akik feltöltenek 1-1 semmitmondó, agyonfilterezett képet, 0 szöveggel, mondanivalóval – mégis százezernyi követővel rendelkeznek (és itt most nem az irigység szól belőlem).
De visszakanyarodva. A blog számomra kikapcsolódás, hobbi, kiteljesedés. Vannak témák, amiket inkább kiírok magamból, mert vagy nincs kivel beszélni róla, vagy csak nem szeretnék (vagyis nem szeretném, hogy megtudja a környezetem, hogy mit érzek, mit élek át), de hátha van olyan az olvasók között, akinek segítségére lehetek az írásaimmal. Többetekkel együtt persze nekem is vannak nehezebb időszakaim, amikor nincs ötletem vagy kedvem, de ezek szerencsére gyorsan elmúlnak.
Én 2011-ben kezdtem el blogot írni, az elején kb egy online scrapbook volt, összegyűjtöttem ott mindent, ami tetszett, később kezdtem el személyesebb bejegyzéseket is megosztani. Amikor kiköltöztem Izlandra, azt gondoltam, hogy na majd most milyen jó lesz, írhatok beszámolókat és az otthoniak követhetik majd az ottani életemet – csak aztán soha nem volt energiám rá. Miután hazaköltöztem kezdtem el ismét komolyabban venni, rendszeresen posztolni és imádom! Míg instagramon jönnek lájkok, kommentek, üzenetek, a blogbejegyzéseimre szoktam élőben is visszajelzéseket kapni, az meg mindig eléggé szürreális élmény, amikor hirtelen valós emberré válik a virtuális olvasó, de már csak azokért a pillanatokért és beszélgetésekért is megéri.
2008-2010 kőzőtt meg lehetett találni az ember érdeklődésének megfelelő blogot. Pld. Blogverseny, rengeteg jó blogra találtam rá akkor. A Facebook-on is oszottak meg szinvonalas blogokat, most pedig alig osztanak meg valamit az ismerőseim, max. hireket.
A régi blogokon már kevesen osztanak meg tartalmakat. Rajtad és még vagy két blogon kivűl alig van mit olvasni magyarul. Vagy van csak épp nem tudom, hol keressem?
Igen, nagyon kár, hogy eltűntek a blogok. Van egy blogger csoport FB-n, ott szoktam keresni érdekes olvasnivalót, de szinte csak sminkes és receptes blogok vannak, amik meg nem érdekelnek.
Eszter posztol még: https://www.holyduck.hu/
Réka is: https://okoanyu.blog.hu/
Andi is: https://www.maisonblog.hu/
Angolul vannak még többen, akik még tartják magukat. Amúgy rájöttem, hogy nekem az is bejátszik, hogy én még mindig PC-s lány vagyok, és sokkal szívesebben olvasok el egy cikket a gépemen mint a telefonomon, a gépen meg annyira kényelmetlen Instagram posztokat böngészni.
Azt látom, hogy ami bloggerverseny még létezik, az is igazából influencerverseny, és olyan embereket hívnak bloggernek, akik csak közösségi felületen vannak jelen. Akkor az meg nem blog… :D
Ha szerényen pofátlankodhatok kicsit, akkor még én is blogolok, már nem csak beauty témában:
https://nicoleszepsegblog.blogspot.com/
Ahhhh. Egy hete azon gondolkodom, hogy újrakezdem/folytatom a blogolást, akkorbis, ha senkit sem érdekel az a katyvasz, ami a fejemben van. :D Azt hiszem, ez volt az utolsó lökés. :) Köszi, Via! :)
Muhaha, ez volt a terv!! :) ♥
Köszi Via ezt a posztot is! <3 Én kb 4-5 éve kezdtem blogolni,akkor is a Te inspirálásodra :) Most ismét kedvet kaptam, viszont a folyamatosság nagyon hiányzik a posztolási stratégiámból :D épp újraolvasom a blogos cikkeidet, hogy átlássam a teendőimet e téren (is), és akkor remélhetőleg a rendszeresség is megjön. :)
Régebben nemhogy napi, de volt, hogy napi több posztot is írtak a bloggerek. Most, részben a social media hatására a kisebb tartalmak átmentek oda, a blog pedig maradt a “longform”, amit én egyáltalán nem bánok. Inkább legyen ritkább poszt, de akkor legyen olyan is! Teljesen rendben van, ha kéthetente egyszer raksz ki cikket, és inkább alaposabban dolgozol rajta. A minőség mindig fontosabb a mennyiségnél! ♥
Én még viszonylag új vagyok a blogok világában, és pont azért kezdtem el, mert óriási szabadságot ad. De sokszor elbizonytalanodom, hogy érdemes-e folytatnom, érdekel-e egyáltalán valakit stb. Nagyon jó, hogy megírtad ezt a posztot, segít visszakapaszkodni oda, ahonnan kezdtem: vagyis, hogy elsősorban magam miatt csinálom :)
Így van, ha a te 5-10 évvel ezelőtti önmagad örült volna hasonlónak (ha valaki elmondja neki, megmutatja neki, megnyugtatja, stb.), akkor már hasznos! :) ♥
Úgy örülök, hogy te még blogolsz és vannak friss bejegyzések is! ^^ Sok blogot követtem régen, de sajnos a tiéd meg még egy kivételével már nem frissülnek. :/ Vannak ugyan social media felületeik az íróiknak, de ott olyan kevés és felszínes tartalmat raknak ki, hogy nagyon hiányoznak mellette a régi blog bejegyzések.
Nekem is van/volt kb. 2007 óta saját, személyes blogom (több is, mindig az aktuális érdeklődési körömnek megfelelően) és most meghoztad a kedvem, hogy újraindítsam az egyiket. :D
Szerintem egy kicsit a Google Reader halála is koporsószeg volt a blogoknál, a Feedlyt meg a Bloglovint nem használják annyira az emberek. De én is nagyon szeretek még blogokat olvasni, a kedvenceimet magamtól keresem fel, nem kell, hogy instán kapjak emlékeztetőt, hogy van új posztjuk, és olyan jó olvasni őket! :) (Young House Love, A Beautiful Mess, Smaggle, stb.)
Nekem volt blogom régen.
Mindig magam alatt voltam, ezért tilt bejegyzéseid hatására elkezdtem figyelni a pozitív dolgokat az életemben. Akkor hoztam létre a boldogpillanatok blogot blogspoton.
Aztán egyre rosszabbul lettem. Szülés után egyre jobban merültem el a depresszióban. Aztán egyszercsak töröltem az egészet. Vissza akartam hozni később, de már más használja a boldogpillanatok-at.
Egy éve érzem úgy, hogy tényleg hiányzik. Akarom csinálni. Csinálni is fogom. De még nem állt össze fejben, hogy külön legyen a leendő vállalkozásomnak vagy egyben csináljam.
Szerintem kezdem énblogként, aztán majd meglátjuk. Egyelőre a névválasztással van problémám, de amint rend lett az íróasztalom környékén megjön az ihlet is, ahogy szokott :D
Jaj, ez a domain-lefoglalás annyira bosszantó, teljesen átérzem! Én se vettem meg annak idején a nyaraljotthon pont hu-t, pedig milyen klassz lett volna. :D Na mindegy.
Szerintem kezdd el, akárhol, bárhol, aztán később mindig összevonhatod vagy szétszedheted őket! Az enyém is sokáig az akkori honlapom aloldalaként indult, NÉV NÉLKÜL (az volt a neve, hogy /blog, haha), szóval minden ér!
Én is nagyon sokszor a névválasztáson akadok el (bármilyen projektben, amihez kell név…), most rövidre zártam, az első jól hangzó, háromszavas kifejezés lett a munkacím, és miután rajzoltam hozzá egy logót, annyira megszerettem, hogy egylőre biztosan ez marad :)
Kedves Lívia! Örülök ennek a bejegyzésnek, pont jókor talált rám. Éppen tervezgetem hogy elindítok egy blogot is a youtube mellett a témámmal (Álomnemez) kapcsolatban, ezért nagyon inspiráló volt olvasni. Külön köszönöm hogy megemlítetted Virág Esztert, megnéztem a videóit nagyon jók!
Nagyon örülök, Eszter fantasztikus, sokat fogsz tőle tanulni! Sok sikert a blogodhoz!
Olyan gyakran leírják a blogot, örülök, hogy van ellenvélemény is, ráadásul nagyon meggyőző!
Nagyon régen blogoltam rendszeresen, sok évvel ezelőtt volt egy kis beauty blogom blogspoton, szerintem pont mielőtt lett volna belőle valami, akkor vesztettem el a lelkesedést. Csodálom, hogy milyen kitartóan írod az urban:eve-et, nekem minden blogos próbálkozásom félbemaradt, sosem voltam elég kitartó és ezt a mai napig bánom. Talán majd most? ;)
Figyi, írják csak le, több marad nekünk. :P
Nekem is vannak hullámvölgyek, kiégések, ihlethiányok, szünetek, és nagyon sok váltás is volt abban, hogy mit, miről, hogyan írok. Ez már nem az a blog, amit 2008-ban indítottam, hanem az, amit most, 2020-ban írni akarok. Mint ahogy én sem ugyanaz az ember vagyok. :) De örülök, hogy itt van az egész. Csak csináld, ha kimarad egy-két-öt hónap, az is mindegy. Tizenévek távlatában nem fog számítani, hogy az most egy júniusi vagy januári poszt volt, ha egyszer kinn van!
2008 óta blogolok változó intenzitással. Nálam az anyává válás változtatott sokat a dolgon. Az addigi sok személyes posztot nem lehetett csak úgy folytatni, mertmár nem csak engem érintett. Meg változtam is, és már nem akartam mindent megmutatni a külvilágnak. Kevesebb lett az időm is, és mikor kedvem volt, időm nem, aztán mire időm lett, az ihlet és a lendület szállt el.
Szeretném majd folytatni, de inkább szakmai dolgokkal, mert írni szeretek :)
És nekem is van olyan 2009-es poszt, amit a mai napig sokan keresnek vissza :)
Igen, nagyon fontos meghúzni a határokat, és az, hogy őszinte és hiteles vagy a blogon, az nem azt jelenti, hogy mindent megosztasz, teregetsz, dagonyázol az érzelmeidben publikusan. Sajnos sokan nem értik, hogy az, hogy emberiek, az nem azt kell, hogy jelentse, hogy akkor bőgjenek a kamerába, mielőtt még pszichésen feldolgozták volna azt, ami miatt bőgnek… már a lájkoknak produkálják magukat azelőtt, hogy leülepedett volna az érzés.
Attól még, hogy egy szeletet osztasz meg magadból, az lehet mind önazonos és igaz, és nem kell hozzá az egész tortát megosztani. ♥
A szakmai blogok mindig hasznosak, főleg, ha közérthetőek és hitelesek! Sok sikert!
Az énblog volt (és nagyjából maradt is) a kedvenc online műfajom, és a karantén egy nem várt pozitív hatása, hogy mennyire fellendült mostanában ez a közeg- ezért kezdtem bele újra én is, nagyjából 5 éves kihagyás után (beleolvastam a legutóbbi kísérletembe, de olyan érzés volt, mintha valaki más gondolatait látnám, úgyhogy inkább tiszta lappal kezdtem, nem visszatértem oda). Régebben főleg a mindennapjaimról írtam, most már egyre jobban bekúsznak a kreatív projektjeim is, de így talán érdekesebb is lesz a végeredmény- egyelőre nagyon szeretem, de nem tervezek sokkal előre, akkor akarom ilyen intenzív, napi 1 poszt körüli szinten folytatni, ha később is meglesz majd a lendület hozzá.
Közösségi platformok közül egyedül az Instagramot használtam valamennyire- regisztráltam egy külön fiókot az alkotós vonal miatt, de nagyon nem értek hozzá, hogy hogy juthatna el a minimálisnál több emberhez, és bár gondolkodtam rajta, hogy nézek egy online tréninget ilyen témában, engem igazából a rajzolás/linómetszés/varrás/vízfesték érdekel, szeretném arra koncentrálni az energiámat. Arra viszont szuper volt, hogy inspirációt adjon, nagyon sok olyan alkotót találtam Instán, akik segítettek abban, hogy elinduljak a saját hobbijaimmal egy új irányba.
A te blogod pedig már 10+éve egy biztos pont, még mindig azonnal ugrok, ha új tartalom kerül fel, és nagyon kevés olyan hely van, amire ilyen gyakran visszajárnék a régebbi bejegyzésekbe belenézni, mert sokadjára újraolvasva is nagyon sokat tud segíteni.
Ahogy Eszternek is írtam, egyáltalán nem szükséges már a napi 1 poszt ahhoz, hogy stabilan fenn tudj maradni az interneten! Szóval ne bántsd magad, ha heti egyszer vagy párszor írsz, az is tökéletes. Látod, én se írok minden nap, de még minden héten sem, aztán mégis itt vagy! :D Minőség > mennyiség. ♥
Igen :) Vannak napok, amikor úgy érzem, bármennyit tudnék írni, és olyanok is, amikor egy sort se- hosszú távon úgyis kiegyenlítődik.