Hogy megy el a nyár egy hét alatt egy olyan évben, ami megint olyan hosszúnak érződik, mint egy fél évtized?
Amíg várjuk az adatok érkezését a Paradoxonoldó Bizottságtól, addig úgy gondoltam, hogy összeállítok egy rendhagyó őszkezdő blogbejegyzést.
Ez a cikk legutóbb 2022. augusztus 28-án frissült.
Sokan írták, hogy idén is leginkább a szeptemberi évkezdés lelki oldalával küszködnek:
„Hogyan rázódjak vissza a hétköznapokba?”
„Hogyan maradjak lendületben, ha alig sikerült pihenni a nyáron?”
„Hogyan készüljek arra, hogy mi lesz, vagy mi lehet?”
Ha benned is ilyen kérdések kavarognak, akkor ebben az őszindító cikkben összeszedtem, hogy:
- miért NE rázódj vissza automatikusan a rutinba
- miért ne jelentse a nyár a pihenés végét
- hogyan használd ki az ősz lendületét
- hogyan vértezd fel magad az őszi beborulás ellen
- és hogy hogyan készülj a következő 3-6 hónapra attól függően, hogy tavaly mi volt a legnagyobb kihívásod
Remélem, ezzel tudok egy kicsit segíteni ennek a rendhagyó ősznek a kezdetén.
Ne rázódj vissza automatikusan a rutinba
Jól kezdem, hogy rögtön az első tipp az, hogy ne csinálj semmit, de mielőtt nagyon visszarohannál a rutinba, keresve valamiféle kapaszkodót vagy „normálist” (amit teljesen megértek), tényleg azt javaslom, hogy tarts egy gondolatnyi szünetet.
Mivel volt egy viszonylagos „reset”, ez most egy jó lehetőség arra, hogy ránézzünk a dolgokra, az életünkre, a napi darálóra, és megállapíthatjuk, hogy mi működött és mi nem. Ez nagyon hasznos, még mielőtt automatikusan visszatérnénk a régi kerékvágáshoz.
Anélkül, hogy tudnám, hogy neked miből áll a napi rutinod, illetve hogy azok közül mi az, ami most téged szolgál, mi az, ami nem, illetve mennyi mozgástered, szabadságod van abban, hogy ezekből letegyél vagy változtass, van pár dolog, amit mindenképp meg tudsz tenni.
1. Legyél türelmes magaddal
Nem fog minden menni, és nem is kell, hogy minden menjen.
Az évek során azt tapasztaltam, hogy a legtöbb esetben, amikor valaki időbeosztási problémával fordult hozzám, nem az volt a fő baja, hogy nem volt neki elég színes zseléstolla, hanem az, hogy túlvállalta magát. Minden napból ki akarta hozni a maximumot, ez pedig nemhogy tarthatatlan volt, hanem lehetetlen. Bármi is van tehát a tányérodon, amit csak ki tudsz róla piszkálni, tedd meg.
2. Nem minden ugyanolyan fontos
Ezt nem lehet elégszer ismételni: nem minden tennivaló ugyanolyan fontos, ezért nem is érdemlik meg tőled ugyanazt a figyelmet.
Ha ránézel a dolgokra, és őszinte vagy magaddal, kirajzolódhat, hogy vannak olyan tennivalók, amik teljesen feleslegesen szívják a véredet. Nem is kötelező, nem is ad hozzá az életedhez, csak valami régi „illene” vagy „kellene” maradványa. Ezeket érdemes kiszelektálni.
Lesz viszont feladat (és sokkal több ilyen lesz), amit nem tudsz örökre kiiktatni az életedből. Ezeknél pedig felülvizsgálhatod, hogy mennyire érdemlik meg az összes figyelmedet és a legnagyobb energiabedobásodat. Egy csomó feladatnak untig elég, ha elég jóra meg vannak csinálva, és nincs minden élére állítva. Nem tökéletes, de kész van, az pedig bőven elég.
Ha szeretnél egy praktikus gyakorlatsort a gyomláláshoz, illetve a jelenlegi legfontosabb feladataid megállapításához, az Bozótvágó mini videós tréningem segít ebben – végigvezetlek azokon a lépéseken, amiktől már 15 perc múlva meg fogsz könnyebbülni (ezt nem csak én mondom, hanem az a több ezer ember is, aki az évek alatt elvégezte, és írt nekem köszönőlevelet). :) Ha kipróbálnád, itt találod a videót.
A nyár vége ne jelentse a pihenés végét
Idén nagyon kijött, hogy nem jó a viszonyunk a pihenéshez.
Ha ugyanis a “pihenés” nevű lényke csak szigorúan meghatározott formájú, anyagú és tartalmú doboz, akkor olyanja az idén senkinek nem volt.
Nincs róla statisztikám, de én személy szerint senkivel sem beszéltem a nyáron, aki azt mondta volna, hogy “na, én most szuperül aludtam és teljesen kipihentem magam”.
(És négy év brit földön élés után 2020-ban tapasztaltam először olyat, hogy a “hogy vagy?” kérdésre a britek nem a szokásos “kösz, jól”-t válaszolták, hanem elkezdték a “volt jobb is”-t, “inkább hagyjuk”-t használni, de van, aki csak simán annyit mond már csak, hogy “eeeh”. És ez azóta sem változott, szóval már a brit semleges „how are you” is eltört! :D)
Úgy tűnik, hogy a folyamatosan fennálló bizonytalanság és a Nagy Helyzet feloldatlansága miatt van egy maximum, hogy mennyire vagyunk képesek most kipihenni magunkat, és az a maximum messze van a 100%-tól.
Éppen ezért nem lehet úgy nekimenni az ősznek, hogy “hát jó, akkor ennyi volt, aki bújt, aki nem, ennyit pihentem és kész”, főleg akkor, ha az “ennyi” az elmúlt időszakból neked szinonim azzal, hogy “semmi” vagy “szinte semmi”.
Ha te is aközött a nagyon sok ember között vagy, aki nem jutott az idén teljes pihenőidőszakhoz, maximum lopott délutánokhoz, pár órához, esetleg néha egy hétvégéhez, akkor érdemes neked is leszedned a címkét arról a dobozról.
Inkább tágítsuk a “pihenés” definícióját, és ne várjuk el, hogy bármi is volt a nyáron, annak most “elégnek” kell lennie ahhoz, hogy bármilyen pihenés nélkül nyomd végig a következő hónapokat év végéig, vagy a jövő nyárig.
Fektessünk le új alapszabályokat.
1. Az Egy Nagy pihenés helyett a fókuszt át kell helyezni a Sok Kicsire.
Pihenni nem csak akkor szabad, amikor külföldre lehet utazni két hétre, és all-inclusive van, a törölközők pedig maguktól lesznek tiszták.
A #nyaraljotthon filozófiát nyugodtan átmentheted az őszre, sőt, a télre is. Csinálhatsz otthoni hétvégi tábort, tematikus napokat, mini-sétákat a városban, berendezheted a szoba egyik sarkát, a verandát vagy a teraszodat, erkélyedet pihenőközpontnak.
A lényeg, hogy szabad kísérletezni azzal, hogy mi esik most jól, mitől tudsz most kikapcsolni, vagy feltöltődni. Szabad különböző dolgokat csinálni, és levonni a következtetést, hogy „akkor ebből most többet”. Lehet, hogy teljesen más dolog lesz most pihentető, mint egy éve vagy három – és nincs ezzel az égvilágon semmi baj.
2. Ér a kevés is.
Vegyük le az elvárást, hogy a pihenés akkor ér, ha sok, és hosszú. Ha a legtöbb emberhez hasonlóan mostanában nem lesz időd napokig pihenni, vagy teljes heteket kivenni, akkor is érdemes időt szánni a pihenésre, sőt. A pihenés alapvető szükséglete minden embernek, és nem jutalom, nem az elvégzett munkához kell kötni. Kocsit sem akkor tankolsz, amikor már elértél az úticélodhoz, hanem akkor, amikor elkezd villogni a lámpa, hogy fogy a benzin.
Gyakorold, hogy nem bántod magad azért, hogy pihensz, lazítasz. És még aludnod is szabad. Nem szégyen. Most igazán meg lehet becsülni a délutáni fél órás szunyókát (menőknek: “power nap”). Nem pótolja a nyolc órás alvást, de a sok kicsi pihenés is összeadódik. Ha van rá lehetőséged (és nem ugrál a fejeden öt gyerek meg a főnök), komolyan mondom, CSINÁLD. Megvár a mosatlan meg az e-mail is.
3. Szükség van határhúzásra
Ahogy a munka egyre többeknek és egyre jobban átment a virtuális térbe és az otthoni terepre, felgyorsította azt az évek óta erősödő mellékhatást, hogy megfoghatatlan a munka eleje és a vége, és ettől az az ember érzése, hogy a nap minden éber percében rendelkezésre kell állnia.
Ez egyenes út a kiégéshez.
Szabad letenni a munkát este. Szabad letenni a munkát a hétvégén. Nem kell felvenni a Skype-ot szombat este a főnöknek. Az életben egyébként is fontos a határhúzás, mert nem attól vagy jó munkaerő, barát, szülő, társ, hogy kizsigereled magad mások kedvéért.
Most pedig különösen lehet gyakorolni ezt a jó kis készséget. Már nagyon látszik, hogy ez egy maraton lesz, nem szabad úgy futkosni és kiégni, mintha sprintelnénk!
4. Szabad kísérletezni!
Szabad kipróbálni új pihenési módokat, ha a régiek most nem működnek – és ne feledd, hogy a szervezetednek és az agyadnak aktív és passzív pihenésre is szüksége van. Nem biztos, hogy működik az, mint eddig, vagy korábban, vagy tavasszal, vagy múlt héten…
Úgyhogy lehet kalandozni, élvezni a természetet, darálni agyzsibbasztó sorozatot, elővenni a szekrényből a görkorcsolyát, táncolni, kussban bámulni a plafont, satöbbi satöbbi. Ne ítélkezz a saját pihenésmódod felett. Csináld azt, ami jól esik, ha pedig semmi sem esik jól (az is normális), akkor engedd meg magadnak, hogy ne tudd a válaszokat. Ez egy új helyzet neked is, lehet, hogy magaddal is újra kell ismerkedned, és időbe telik, míg kitalálod, hogy most épp mire van szükséged.
5. A pihenésednek nem kell “hasznosnak” lennie
Nem kell új nyelvet megtanulnod, látványosan és Instagramozható módon kikapcsolódnod. Nyugodtan punnyadj, legyél haszontalan, “lustulj” — na nem mintha létezne lustaság. Ha új vagy, akkor helló, Farkas Lívia vagyok, és igen, nem hiszek a lustaságban. Szerintem nincs lusta ember, csak kimerült vagy motiválatlan, és nem az segít rajta, hogy üvöltözünk vele, hogy ne legyen lusta. Ha szívesen hallgatnád, ahogy kifejtem ezt a polgárpukkasztó gondolatot, van is egy videós előadásom. :)
Olvasnivalók, amik segíthetnek:
- Vége a nyárnak? Nem kell, hogy mindennek vége legyen.
- Kell-e világot váltanod a karanténban? – Lecsó Podcast #011
- Ne legyél hatékony!
- Hygge – kuckózz, mint a dánok!
- Tankolj! – Hogyan töltődj fel, ha kimerültél?
- Azt hiszed, hogy másnak minden megy? Így oldd a maximalizmust! – Lecsó Podcast #013
Használd ki az ősz lendületét!
Azért ősszel — akár megyünk iskolába, akár nem –, mindig benne van a levegőben az új szakasz kezdete, és tudom, a grafomán-papírmán emberkékbe olyan mélyen beleivódott annak idején a füzetkötés rituáléja, hogy ők szeptemberben kifejezetten megtáltosodnak egy szép tervezőtől vagy gyönyörűen író tolltól. :)
Ha van benned ilyesféle várakozás és öröm, használd ki arra, hogy segítsd magadat mentálisan ezekkel a nosztalgikus-inspiráló tevékenységekkel. Írd meg a legjobb teendőlistádat szeptemberre, kezdj egy új naplót, vezess be új naptárazási szokásokat, és lovagold meg az írószerek adta lendületet. Ha már lehet valamiért lelkendezni, akkor lelkendezzünk!
- Naplóírás egyszerűen, önismerethez és emlékmegőrzéshez
- Írd le az emlékeidet! Készíts nyári emléknaplót – nyomtatható munkafüzettel
- 25 ötlet, hogy mire használj egy üres jegyzetfüzetet
- A legjobb tollak naptárazáshoz – Muji, Lamy, Tombow, Pentel, Staedtler
- Egyszerű felirat-trükkök naptárazáshoz
- Hozd formába az íróasztalodat!
- A teendőlista mankó, és nem ostor – 4 mítosz, amiért nem haladsz
Vértezd fel magad őszi beborulás ellen
Igen, egyre hamarabb sötétedik, és szépen lassan elmúlik a vénasszonyok nyara és jön a hidegebb idő. Ilyenkor könnyebb befele fordulni, elszomorodni, úgy érezni, hogy lemaradtunk valamiről, vagy hiányérzettel visszagondolni a (sosemvolt) nyaralásra. Nincs is igazi ősz, ha nem kommentálom minden este, hogy “már fél nyolckor sötét van!”, “nem igaz, hogy hétkor már lámpát kell kapcsolnom!”. :)
Azonban az ősz, sőt, a tél is tud meglepetéseket tartogatni, amennyiben nem riadunk meg egy kis zivatartól. Egy jó esőkabát és vízálló cipő elég ahhoz, hogy akár tíz perc friss levegős, zivataros séta is segítsen kipucolni a fejedet. Itt nálunk Sussex megyében ősszel-télen jön meg az igazi esős szezon, és ha nem mennék esőben az utcára, akkor nagyon sokáig nem hagynám el a lakást, ami nem segít a sötét miatt amúgy is érzékeny hangulatomnak. Az ernyőről hamar leszoktunk, mert a szél miatt nincs értelme — éljenek az esőkabátok, lehet menni világgá.
Ami pedig nekem segít abban, hogy ne szomorkodjak a nyár felett, az az, hogy keresek vagy szervezek olyan dolgokat, amiket lehet várni. Hiszen nyilván az ősznek is megvannak a maga szépségei, úgyhogy ilyenkor írok egy jó kis őszi bakancslistát, hogy lehessen minek örülni.
Figyelek arra, hogy olyan dolgok kerüljenek rá, amik rajtam múlnak, úgyhogy ilyesmi tételek vannak az enyémen, mint hogy almás pite, naplemente fotózás, seregélyek táncában gyönyörködés, őszi séták és kirándulások, illetve azt is felírtam magamnak, hogy milyen olyan könyv, film, vagy sorozat jön ki, amit nagyon várok.
Ha van mit várni, ha van minek örülni előre, az mindig segít abban, hogy ne azt érezzem, hogy csak telik az idő a hétköznapi rutinnal, és várok arra, hogy elmúljon ez a valami.
Használd ki, hogy most gondolkodhatsz előre
2020 mindannyiunkat teljesen felborított. Senki sem tudta, hogy mi jön, és mekkora felfordulás lesz. Ráadásul új típusú felfordulás volt, amit senki sem tudott kezelni.
(Ha valaki igen, akkor az időutazó, és MIÉRT NEM SZÓLT.)
Azóta minden évbe úgy mentünk bele, hogy „most már tényleg biztos minden helyreáll, most már tényleg vissza kéne térni abba a normálisba”.
Úgyhogy én már nem várom a „normálist”.
Sokkal fontosabb, hogy meglegyenek az
Azt, hogy mit hoz a következő 3-6 hónap, azt most sem tudjuk előre.
De azt, hogy körülbelül mit hozhat, abba már láttunk egy betekintést.
Úgyhogy azoknak, akik azt írják nekem (például az Instagramos fogadóórámon) hogy szoronganak azon, hogy mi lesz, mit csináljanak, azoknak ezt az egyszerű, praktikus kérdést szoktam feltenni:
Ha újra jönne bármelyik azok közül a felborulások közül, amik az elmúlt években váratlanul értek, mi segítene most rajtad? Mi az, amit a mostani fejeddel meg tudsz előre csinálni magadnak? Mi lett volna jó, ha tudod korábban, mit csináltál volna akkor ezzel az infóval?
Nyilván te ismered magad a legjobban, de van pár ötletem, ami segíthet attól függően, hogy korábban miben nyilvánult meg a legjobban számodra, hogy nehéz időszak van.
Ha a fő kihívásod az össze-vissza étkezés, és hogy stressz minden ebéd és vacsora
Ha állandóan kínszenvedés volt az étkezés, lehet, hogy érdemes kicsit több időt szánni a menütervezésre, vagy olyan zöldségdobozra előfizetni, ami csökkenti a boltba rohangászást, sorban állást.
Nekem is minden hétfőn jön a dobozom (ráadásul helyi, szupermarketekből mentett, amúgy kidobásra ítélt cuccokkal van tele), ami megadja a keretét az egész heti menünek. Mindig a dobozom tartalmához igazítom, hogy mit főzök a héten, ezáltal pedig arra is rá vagyok „kényszerítve”, hogy adott esetben új alapanyagokkal kísérletezzek.
Egy sima napon is épp elég stresszes, ha nem tudod, hogy mit fogsz enni (adni a többieknek), és mivel most lehet, hogy boltba rohangálni sem olyan egyszerű, sokkal többet lehet idegeskedni azon, hogy nincs kaja vagy fogalmad sincs, hogy mit főzz.
A menütervezést lehet lazán, nem előírón is csinálni, és hozzánézheted a hűtőd, kamrád tartalmát, összevetheted a naptáraddal, és látni fogod, hogy mikor van időd többet főzni előre, melyik napra kell hamarabb készülni, mikor kell bevásárolni, mikor tudsz rendelni (akár bevásárlást, akár pizzát), és így tovább. Nekem nagyon sok bosszankodást spórol meg az, hogy heti egyszer negyed óra alatt átgondolom, hogy miféléket szeretnék-tudok főzni a héten, és mire kell előre készülnöm akár bevásárlással, akár nagyobb adag főzésével, akár olyan étel készítésével, amit becsomagolva magunkkal tudunk vinni (pl. egy kiránduláshoz).
- Menütervezés 5 lépésben
- Csomagolt ebédek
- Még több ötlet csomagolt ebédhez
- Menő szenyók: 30 egészséges & tápláló szendvics
- Útielemózsia szemétmentesen
Ha az a kihívásod, hogy mindent neked kell csinálni
Ha minden otthoni teendő a nyakadba szakadt, ezekre is érdemes ránézni, és folyamatos tűzoltás helyett venni egy nagy levegőt és mielőtt újra visszaugrasz a sűrűjébe, tudatosabban összeszedni, hogy milyen típusú feladatok vannak, milyen gyakorisággal, és – ez nagyon fontos -, melyik kinek a feladata.
A delegálás is egy hasznos képesség, és az otthoni feladatokra is érvényes, hogy sokkal fontosabb, ha valami kész van, mint ha tökéletes. Lehet, hogy ennek az elfogadása kell ahhoz, hogy ne minden mindig rajtad múljon. Ha az otthoni teendőket összeszednéd és beosztanád, hogy jobban látszódjon, hogy mi mindent kell megcsinálni, és tudjatok osztozni a teendőkön, próbáld ki a 30-napos rutinkiépítő tréningemet, ami bizonytalan időkben is adhat kapaszkodót.
Ha a kihívásod az, hogy belepofátlankodik a munka a pihenésbe
Ha folyton összelógott a munka és a magánélet határa, ezt is tudod segíteni új rendszerekkel. Igazából nem otthonról dolgoztál, hanem a munkahelyeden próbáltál meg pihenni, ami aztán mindenféle nehézséget hordoz magában.
- Hogyan dolgozz úgy (otthonról), hogy ne menjetek egymás agyára – Lecsó Podcast #012
- Mondj nemet, húzz határokat és teremts egyensúlyt!
- Otthonmunka túlélőkészlet – tippek, stratégiák, öngondoskodás
Ha lecsúsztál olyan dolgokról, amik segíthettek volna
Lehet, hogy volt olyan dolog (játék, konyhai eszköz, bútor stb.), amit csak későn, nehezebben, vagy egyáltalán nem tudtál beszerezni, mert hirtelen mindenki felfújható kerti medencét és rollert akart venni.
Gondold át még most, hogy mi segíthetne a hidegebb napokon akár kikapcsolódni, akár az otthoni élet teendőit praktikusabban vagy gyorsabban elvégezni, és próbáld meg beszerezni. Most még, mivel nem azonnal kell, lehet, hogy használtan vagy olcsóbban is be tudod szerezni azt a hótaposót, akvarellkészletet, régi Nintendót, kinyitható étkezőasztalt vagy kuktát. Nézz utána, számold ki, hogy megéri-e, és intézkedj még most.
Most te jössz!
Melyik tippet, tanácsot viszed magaddal erre az őszre? Írd meg a kommentek között!
Tavaly az első osztályt kezdte a gyerekem, idén már picit rutinosabbak leszünk. Na jó, olyat azért csináltam, hogy augusztus elején elkezdtem morgolódni, mikor küldik már a következő évre beszerzendő cuccok listáját, aztán valami ihlettől vezérelve előkerestem a gyerek nyári feladatát, mondván most már nekiállunk (1 db a/4-es lap, olvasó bingó) éssss mit találtam mellette? Igen, tanszerlistát, amit az évzárón megkaptunk :DDD facepalm, szaranya off
Szeptember első hétvégéjén még beiktatunk egy mini pihit, aztán a továbbiakra még nem gondolok. :)
Szia!
Bár mindig át szoktam futni a blogbejegyzéseidet, de valahogy ez engem szeptemberben valahogy nem tudott megfogni. Lehet azért, mert az idő túl szép volt ahhoz, hogy bezárkózzak és mentem, haladtam, fejlődtem.
Azonban most, hogy az idő kicsit borongósabb lett és az életemben is történt egy-két változás újra ráakadtam erre az írásodra. Baromi jól esett! Az utóbbi időben nagyon magamba voltam zuhanva, de Te olyan lendületet adtál nekem a bejegyzéseddel, amivel ma reggel fel tudtam kelni és elterveztem, hogy hogyan fognak kinézni a napjaim ezután. Hogyan fogom túlélni ezt a nehéz időszakot. Hogyan fogok továbbra is küzdeni azokért az apró dolgokért, amiket idén megváltoztattam pozitív/nekem megfelelő irányba az életemben (mivel még nem teljesen rögzültek pár napja kicsit feladtam az értük való küzdést). A bejegyzésed segített abban, hogy nagy levegőt vegyek, észre vegyem, hogy nem akarom feladni ezeket a dolgokat és, hogy tovább akarok fejlődni. :)
Köszönöm!
Nagyon örülök neki! :) Pont az ilyenek miatt szoktam megírni a posztot, akkor, amikor épp bennem van, mert az nem az én tisztem, hogy eldöntsem, hogy kinek mikor legyen aktuális. Vannak, akik évekkel később akadnak rá egy olyan cikkre, ami nekik pont most és pont így kellett, és nyilván előre ezt nem láttam 5 vagy 8 vagy 10 éve, hogy majd ez lesz. :)
Nálunk már szeptember közepén jött a lehűlés, szóval bele tudtam helyezkedni ebbe a hangulatba, azért akkor született a poszt. :D
Vigyázz magadra, őrizgesd az apró örömöket, azok adnak most a legnagyobb erőt!
Jajjj, az én mumusom a “mindent nekem kell csinálni, nem hiszem el, hogy már megint (tetszőleges házimunka + csapkodás, pofavágás, mikor melyik 😀). 2 éve vagyok itthon, 15 hónapja a kislányommal, március óta apa is homeofficeban nyomja. Pokoli nehéz, de kezdem elengedni, majd lesz, ahogy lesz, minden kész lesz egyszer (hahahahahahahaha). Engem most a vasalás kapcsol ki. Komolyan. A vasalás monotonitása által annyira zen állapotba kerülök, mint a reggeli jóga után. Számomra az a pihenés most, hogy elég egyszerre egy dologra figyelnem. Szívből ajánlom minden kisgyerekes anyukának 😀
Ezt kipróbálom, köszi a tippet! :D #vasalnivalómvandögivel
Tudom, ne legyek negatív, de nekem ez soha nem jött be :D én tényleg semmit, de SEMMIT nem vasalok a felvasalós matricákon kívül. A gyerekeim mint valami egzotikus izére tekintettek a vasalóra, mikor legutóbb elővettem, hogy hűdeizgi, vajon mit fogunk vele csinálni :DD
Mondjuk mosást válogatni, teregetni, hajtogatni szeretek. De mindezt azért csinálom úgy, ahogyan, mert nem akarok utána vasalni. :D
Nekem a mosogatás tud zen lenni, ha békén hagynak közben végig és tudok hozzá zenét is hallgatni. xD
Nekem a kádsikálás ilyen, imádom, ha utána csillog! :D Vagy ha a növényeimet bizergálom.
A vasalóval pont így vagyok, mint te, öt év után most augusztusban először vettem elő a vasalómat, a farmerkabátomra vasaltam fel vele egy hímzett matricát. :D
Nekem most fog újraindulni a munka fél év munkanélküliség után, és bevallom, már az első napon szorongtam, hogy hogy fogom én ezt megoldani. Hogy a munkát is bírjam – ügyfélszolgálat, és az sosem egyszerű, de közben meg egy csomó szerethető dolog is van benne. Mellette, hogy a családnak is ott legyek, és nem mint egy kikészült, kifáradt ember térjek haza – hol délután, hol éjjel, hol hétvégén. Persze ez most kényszermegoldás, de nem akarom úgy elkezdeni a pályafutásomat, hogy eleve a rosszat látom a helyzetben. Szóval arra jutottam, hogy a határhúzás a kulcs. Hogy a munka, az legyen csak munka. Mikor pénteken felajánlotta a mentorom, hogy szívesen bent marad még velem gyakorolni, akkor nagyon gyorsan megköszöntem neki a felajánlást, és elutasítottam. És jól esett :) Nem teszek bele maximumot, csak amennyi épp most telik tőlem, és ez így OK. Amire felkaptam még a fejem, Via a cikkből, az a sprint és a maraton… Nagyon sokszor égettem ki magam azzal feladatokból, munkából, hogy mindent beleadtam az elején, a maximumot, hogy megmutassam, mennyire jó és ügyes vagyok. Hosszú távon ebből lett kiégés, és még hosszabb távon elbocsátás. Szóval nem érte meg, és ebből tanulok.
Nekem nagyon megváltozott az életem, vírusfüggetlenül. Így új napi rutinra van szükségem, amit szépen lassan elkezdtem kialakítani.
A kajarendelés már biztos, a napi rutinokat pedig úgy szedem össze, hogy ha online lesz a suli megint, akkor is tudjam kis változtatással tartani.
Mivel ez egy teljesen új helyzet, így van lehetőség komolyabb változtatásokra. Lassan fogtam neki, a kapkodás most nem is esne jól. Valahogy tavasz óta nem gyorsítottam vissza és nehezemre esne most eljezdeni.
A nagy kihívásom, hogy a kislányomat természetesen tudjam majd bekapcsolni ebbe a napirendbe, ha itthon tanul (meggyőződésem, hogy nem sokára így lesz). Neki nehezebb lesz, mint tavasszal, mert most én is tanulok és újra dolgozom is majd, mindezt itthonról. Szóval erre igyekszem előre megoldásokat keresni.
Kedves Via! Ez megint jókor jött. Nekem a múlt szombat volt az idei nyaralás ;), azon kívül csak passzív pihenésre volt módom, amit viszont nem értékeltem kellően, sőt, szégyelltem, hogy csak heverészek (alszom, olvasok, sorozatot nézek), és az is zavart, hogy amikor lett volna időm végre elintézni régóta halogatott elintézni valókat, akkor inkább ezt a passzív pihenést választottam. Közben úgy alakult ez az időszak, hogy mérföldkövekhez, nagy változások küszöbéhez érkeztem az életemben (egyszerre több is), ami rengeteg mentális energiámat felemészti, szóval valószínűleg nem szabad magamat hibáztatni, hogy se aktív pihenésre, se aktív tevékenységre már nem futotta. Jövő hét második felében lesz pár szabad napom még, ha a hét első felét jól meghúzom, de arra a 4-5 napra verseng egymással százezer teendő a kerületi lomtalanítástól a nagytakarításig, és másik százezer nyári terv, hogy akkor most kiélvezem a szabadságomat. Úgyhogy priorizálni fogok, és kiválasztok minden napra 1 dolgot, nem többet. Az őszt egyébként nagyon szeretem, a bakancslistát augusztus 31-én véglegesítettem🍁 Az őszi – téli járvány szempontjából nehezebb időszakra részben felkészültem, nekem biztonságot ad, hogy a kamraszekrényem és a mélyhűtőm tele van (bár nem fér el benne több hónapnyi ennivaló, de 2-3 hetet be tudnánk úgy kuckózni, hogy ne kelljen boltba se menni, ha épp nagy a baj), mondom ezt úgy, hogy az elmúlt félévben belefutottam abba, hogy nyitva hagytam a mélyhűtő ajtaját véletlenül – sok minden kiolvadt, így egy éjszakán át sütöttem – főztem, hogy megmentsek mindent, a kamraszekrényem készletét pedig kis apró fekete bogarak tették tönkre, szóval ezer százalékos felkészültség nincs, de most nincsenek bogaraim és a mélyhűtő ajtajára is odafigyelek. Illetve nem volt sütőm a tavaszi karantén idején, így lemaradtam a házi kenyérsütésről. Még most sincs, de rajta vagyunk, hogy 1-2 héten belül legyen! Tavasszal eredményesen alkalmaztam a menütervezést, szóval az a része rendben van. Azon van még dolgozni való, hogy a home officeban élesebben elhatárolódjanak egymástól a munka és a pihenés fázisai. Hű, de hosszú lett! Köszönöm, hogy kiírhattam magamból ❤️
Kedves Via!
Köszönöm a tippeket! Amire örömmel vennék ötleteket az a homeschooling, ha újra elér minket. Teljesen tervezhetetlen volt, olykor csak aznap reggel derült ki hogy valamilyen órájuk lesz digitálisan a gyerekeknek. Gyakorlatilag nekem kellett velük tanulni, és természetesen egy idő után teljesen elfogyott részükről a motiváció is, ez volt a legnehezebb. Nehezen viselték azt is hogyha valamelyikünknek kevesebb lecke volt aznapra, akkor a másik már reggel robbantotta a bombát. Erre van valami tipped?
Szia!
Előrevetítem, hogy nincs gyerekem, így nem is kell őket homeschoolingolni, szóval légyszi, ne vedd úgy, hogy kibicként bármibe belepofázok, csak azt tudom elmondani, amit másoktól hallottam. :)
Az én homeschoolingos ismerőseim olyan helyzetben oktatták otthon a gyerekeiket (már a járvány előtt), ahol ők határozták meg a tanrendet, azaz megszabhatták, hogy mi a napi program, mennyi időt töltenek a gyerekek egy-egy feladattal, tudtak variálni, hogy ha jó idő volt, akkor aznap mégis szabadtéri tanulás lett a dologból, satöbbi. Emellett ők olyan munkahelyen dolgoztak, ahol szintén nem fix időben kellett készenlétben állni, ezért teljesen jól meg tudták oldani, hogy reggeltől kora délutánig a gyerek tanult az ő felügyeletükkel, vezetésükkel, utána meg amíg a gyerekek pihentek, játszottak, a szülő dolgozott.
Na ugye mindez teljességgel lehetetlen, ha a szülőnek is fix időben kell dolgoznia, közben meg facilitálnia kéne azt az oktatást is, ami elvileg nem is az ő dolga, hiszen pont a legfontosabb tényező, a szabadság és a szabad mozgástér hiányzik a képletből.
Klasszik homeschoolingnál nagyon sok a szünet, a sok változatos feladat, nem 45 percig „maradj nyugton, Pistike”, ez pedig rengeteg erőfeszítést és kreativitást igényel meg attól a szülőtől, aki ezt a feladatot lényegében második főállásként látja el. Ezek az alapelvek segítenek abban, hogy a gyerek ne bolonduljon meg és, ahogy te mondod, robbanjon.
Fogalmam sincs, hogy konkrétan a ti iskolátok elvárásai, lehetőségei, körülményei mennyiféle szabadságra, szünetre, fejszellőztetésre adnak lehetőséget, illetve mennyire van mód arra, hogy jelezzétek (a gondolom amúgy is túlterhelt) tanerőnek, hogy esetleg mindenki életének megkönnyítése érdekében legalább valamilyen órarend-féle legyen, amihez lehet igazodni. Szamárvezető nélkül persze, hogy szétesik a nap, én is idegrohamot kapnék, ha aznap reggel döntené el valaki helyettem, hogy mit kéne csinálnom. A struktúra, a szünetek, a mozgás-lehetőség (friss levegő, séta) segít. Emellett szünetben működhet a más típusú feladatok bevezetése – segítség az ebédfőzésben mondjuk – ezt egy ismerősöm csinálja, két tantárgy között mindig hámoznak vagy darabolnak valami zöldséget az ebédhez, így hamarabb lesz mit enni, vagy elpakolnak, törölgetnek, takarítanak tíz percig, stb. Ez hasznos is, plusz teljesen más típusú feladat, mint számolni vagy olvasni, így pihentet is. Pihenésként mobilozni, facebookozni rémálom volt, mert mindig ott ragadtak. A telefon a nap végén jöhetett elő.
Szóval ismétlem, mindezt úgy mondom, hogy fogalmam sincs, hogy milyenek a gyerekeid, milyen lehetőségeid vannak, mit várnak el tőletek, és most én nem is tudom ezt letesztelni senkin, tényleg csak azt ismétlem el, amit (más helyzetben levő, más korú gyerekekkel) ismerőseim csinálnak. Az biztos, hogy a napirend létezése ad egyfajta stabilitást, kiszámíthatóságot, biztonságot, ami nagyon segít abban, hogy ne ússzon el a nap.
De ez most mindenhogyan egy borzalmas helyzet, a szülőkre (és főleg az anyákra), még egy rakás plusz terhet rak, szóval nem most kell szerintem csodát elvárni a gyerektől, ez az év nem arról szól, hogy megnyerje az OKTV-t és legyen jövő nyárra felsőfokúja eszperantóból. Amennyire az oktatási rendszer és a tanárok elvárása engedi, én tuti megúszósra venném, azért, hogy ne idegeljem, stresszeljem őket feleslegesen, és inkább a szórakozva tanulásra, játékra helyezném a hangsúlyt. Épp elég kihívás van most a világban, nem kell még azon is izélgetni őket, hogy a jövőjük azon múlik, hogy 2020-ban a járvány kellős közepén hányasuk lett kémiából. Ha ezt a rendszer nem is engedi meg, hogy ennyire laissez faire szemléletet alkalmazz a tantervükben, mert nem rajtad múlik, kérlek, akkor is ismételd nekik, hogy szereted őket, nem ezzel fogják tönkretenni a jövőjüket, ha valaki ezzel zsarolja őket, annak nincs igaza, és semmi baj, ha most nehezen megy. Csináljanak meg annyit, amennyire épp képesek, az bőven elég. Nem most kell produkáltatni őket. ♥ (Meg amúgy sem vagyok a versenyistállók híve, de tudom, nincs gyerekem, kibicnek kuss, blabla :D).
Vigyázz magadra, magatokra!
Kedves Zsófi!
Én a 10 éves, harmadikos lányomat menedzseltem itthon és úgy boldogultunk, hogy én osztottam be a tananyagot.
Nekünk heti 1 db online bejelentkezés volt élőben, a többi napokon és órákról kaptuk a feladatokat a Krétában. Szerencsére a tanárnők nem mindent azonnalra kértek, így volt mozgásterem.
Amikor láttam, hogy már nem megy, vagy a mai adag nagyon sok, akkor egyszerűen előszedtem egy rajzórát vagy technikát, esetleg jópofa tesigyakorlatot és azzal zártuk a napot.
Volt, hogy mind a 7 nap volt valamennyi tanulás, de mivel annyira vigyáztam, hogy ne legyen nonstop suli, így nem is tűnt fel. Voltak nálunk is borúsabb napok, amikor veszekedve ment, mert hát mégis kéne valamit csinálni tán, de a legtöbb napon azért jól boldogultunk.
Jó volt, hogy a napokat a leány tűrőképességéhez is kicsit tudtam alakítani. Meglepetésemre, értékelte, hogy nem egész nap tart a suli, mint egyébként. Azt mondta, hogy ő nem bánná, ha mindig így lenne :)
Hozzá tartozik, hogy harmadikos létére viszonylag önállóan végezte a feladatokat. Megbeszéltük, ellenőriztem, fotóztam, mittommi, de szó szerint nem kellett a feje fölött állni. Ez nyilván könnyebbség volt, bár a külön szobába elvonulás már nem működött, tehát szem előtt kellett lennie.
Ennyit tudok hozzátenni ahhoz, amit Via írt neked. Én úgy láttam, nagy megkönnyebbülés volt már az is, hogy egyáltalán nem jegyeztem meg semmire, hogy jó vagy rossz a jegy. Meglett, kész. Ehhez képest egész türhető lett az eredmény, pedig nem erőltettem.
Üdv. Andru
Nekem egy jó esőkabát kéne… Ami tényleg bírja az esőt és Magyarországról könnyen beszerezhető…
Tudsz ajánlani egyet Via???
Kedves Réka!
Hihetetlen módon én egy nagyon kiváló, vastag műanyag, patentos esőkabátot szereztem be egy kínai boltban Pesten. Igaz, ez 2 éve volt, de az angol esőket is jól bírja 😉
Remélem, tudtam segíteni.
A Decathlonban kapsz, igaz, inkább kirándulásra való, nem divatcikk, de ha ez a lényeg, nem ázik be
Decathlonosra +1 szavazat, nekünknis az van és nagyon szeretjük :)
Szia! Túraboltokban érdemes körülnézni. Én itt Angliában a FatFace-ben vettem egyet, ami segít, évente újra kell mosni, hogy vízhatlan legyen (speciális öko koncentrátummal), de működik.
Imadom a FatFace-t <3 annyira jo cuccaik vannak….:)
Én is. :D Türelmesen várom az akciókat, és akkor szerzek be dolgokat. A kabát, amit tavaly 55-ért vettem, idén már 120 font. De amúgy 120-ért is full megéri, mert tartós és jó minőségű. Minden bírja a mosást és újnak néz ki ezer hordás után is.
+1 a Dechatlonosra. Össze lehet hajtani, mint a vàszontasit. Az enyém nagyon cuki rózsaszín, hogy feldobja a latyakban csattogást :D