Amikor éppen minden totál stresszes, bizonytalan, rossz hangulatod van; amikor – mint például e sorok írásakor nálam – nem elég, hogy hideg van és zuhog az eső, de még korán is sötétedik; amikor már idejét sem tudod, mikor érezted utoljára jól magad, akkor marha nehéz kikaparnod magadból a napfényt.
Van azonban néhány dolog, amivel segítheted magadat, és ha ezeket gyakorolod, idővel könnyebb lesz a nehezebb időszakban is visszatalálnod saját magadhoz és a kicsit motiváltabb énedhez.
Mit csinálnak minden reggel a sikeres emberek? Kit érdekel!
Előre szólok, hogy ez nem egy “sikeres emberek reggeli rutinja” típusú cikk lesz. A falat kaparom attól, amikor nyilvánvalóan jómódú emberek arról papolnak, hogy hát csak ötkor kell kelni és megenni, amit a séfed főzött, meditálni egy órát, aztán futni egy félmaratont a birtokod hátsó kertjéből nyíló tengerparton, és máris hatszor megváltod a világot ebédig, amíg az életed többi területét intézi a személyzet.
Még amikor nem is ennyire elrugaszkodott a dolog, akkor is persze lehet, hogy valakinek működik az ilyesmi, de ahhoz a körülményeink és az igényeink is túl változatosak és egyediek, hogy egy fixen, előre megírt napi rutin mindenkinek tudjon segíteni.
Emiatt én sem fogom neked megmondani, hogy mi az az öt dolog, amit ha megcsinálsz, majd 200%-kal csudijobb lesz minden.
Nem tudom a választ arra a kérdésre, hogy “hogyan élvezzem az életem”.
De tudok segíteni neked, hogy megtaláld a saját válaszodat.
Úgyhogy inkább megmutatok öt dolgot, amiről viszont tudom, hogy ha elkezded őket gyakorolni, akkor azzal sokkal többet teszel magadért, mintha szóról szóra lemásolnád bármelyik hatékonyság-guru napirendjét.
És sokkal közelebb leszel ahhoz, hogy a nehéz időszak ellenére is érezhesd néha jól magad, és lassan megtaláld magadban a motivációt a folytatásra.
1. Gyakorold, hogy letojod, ki mit gondol!
Ha folyton azon pörögsz, hogy ki mit fog szólni ahhoz, hogy hogyan élsz és mit döntesz, akkor soha nem fogsz tudni boldog lenni. Ennek az egyszerű oka az, hogy sosem fogod tudni a világ összes emberét meggyőzni arról, hogy elismerően nyilatkozzon rólad.
Erre jó alapszabály, hogy akinek a tanácsát nem fogadnád meg, annak a véleménye sem érdekes.
Te magadért vagy felelős. Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy vállalod a tetteidért a következményeket, hanem azt is, hogy végső soron neked kell kibékülnöd azzal az élettel, amit élsz. Úgyhogy teljesen mindegy, hogy a Gizi néni akarna-e rövid hajat vagy szülne-e harmadik gyereket. Te igen (vagy nem), és ez a lényeg.
Ha ezzel a témával dolgozol, akkor ezek a cikkeim segíthetnek még:
- Hogyan ne érdekeljen mások véleménye?
- 5 dolog, amiről azt hiszed, hogy kell a magabiztossághoz, pedig nem
- Miért ne kürtöld világgá a céljaidat (és a bajaidat)
- “Hiszti-e, ha nem érem be ennyivel és többre vágyom?”
2. Tanuld meg komolyan venni, hogy mitől érzed jól magad!
Hogyan kell komolyan venni mindazt, amitől jól érzed magad?
Egyszerű. Bűntudat és magyarázkodás nélkül bástyázd be azt, ami fontos neked és ami feltölt! Te tudod magadról, hogy mitől tudsz feltöltődni, kikapcsolódni, ezért nagyon fontos, hogy amikor csak tudod, teremtsd meg a lehetőségét, hogy foglalkozhass ezekkel a dolgokkal. Amennyire csak a körülmények engedik, priorizáld ezeket a tevékenységeket.
Ugyanennek a másik oldala, hogy hagyd magad boldognak lenni, ha éppen boldognak érzed magad! Ne beszéld le magad a saját örömödről csak azért, mert “gyerekes” vagy “nem hasznos”. Mivel sokunkba bele van nevelve, hogy ha jól érezzük magunkat, akkor csapjuk le valamivel (“de nem érek rá, hogy jól érezzem magam”, “de mindjárt megint rossz lesz”, “de Indiában éheznek”, stb.) ez a képesség nem fog csettintésre kialakulni, de bármikor elkezdheted gyakorolni.
Nehéz időszakban épp elég nehéz boldog pillanatokat találni, legalább te ne gáncsold el magad azzal, hogy ez most nem “elég jó” pillanat. Ezért gyakorolhatod, hogy ha egy jó érzésre jön a “de” gondolat, erősítsd meg magad azzal, hogy igenis szabad jól érezned magad.
Ne hagyd azt se, hogy lelimitáljon az agyad abban, hogy pontosan mivel szabad jól érezned magad, és mivel nem. Ha úgy érzed, hogy most, ebben a pillanatban az rángatna ki az önsajnálat pocsolyájából, hogy festegetsz, vámpíros szerelmes regényt olvasol, vagy a Hupikék Törpikék paródiadalokra ugrabugrálsz a nappaliban, akkor csináld azt. Nem kell szégyellned magad miatta, ha pedig bárkinek nem tetszik, akkor életbe lép az előző pont. Ájájjá bűvös csákó!
Végül ne feledd, hogy a mentális egészségedről gondoskodni ugyanolyan fontos, mint a fizikairól, úgyhogy egyáltalán nem vagy önző, ha szánsz ilyesmire időt, és megtanulsz nem csak türelmesnek és empatikusnak lenni saját magaddal szemben, de gyakorolod azt is, hogyan tudj jóban lenni magaddal.
Ha ezzel a témakörrel dolgozol, ezek a cikkek is segíthetnek:
- Mit csinálj, ha megint ólálkodik körülötted az imposztor-szindróma?
- Hogyan engedd meg, hogy jól érezd magad?
- Betelt a pohár? Ellenőrző kérdéssor magadnak, ha nem vagy jól
- 8 dolog, amit már ma megtehetsz magadért
- 5 dolog, amivel segítheted magad idén ősszel
3. Vedd észre a “legszívesebben” és “bárcsak” kezdetű mondataidat!
Hogyan tudhatod meg, hogy mi pihentetne, mi esne jól, ha maguktól nem jönnek erre az ötletek?
Erre is van egy egyszerű trükköm.
Ha fogalmad sincs, mitől lehetnél jobban, kezdd el figyelni, hogy mi esik ki a szádon vagy miről álmodozol, hova kalandoznak el a gondolataid. Mi jön azután, hogy “most legszívesebben”, vagy “bárcsak…”? A gyakorlat akkor is működik, ha elsőre valami teljesen valóságtól elrugaszkodott dolog jut az eszedbe. Ugyanígy bármilyen kezdeti gondolat megvan, elkezdheted visszafejteni: kezdj el azon gondolkodni, hogy mi az, amit ebből most meg tudsz valósítani, részben vagy egészben? Mi az, ami most vagy kis munkával elérhetővé válhat a számodra, és megadhatja ugyanazt az érzést, amit a “legszívesebben”-gondolatod?
Ezeket az ötleteidet ugyanúgy fontos, hogy megtanuld komolyan venni, mint az örömforrásaidat. Ha szeretsz írni, ha nem, mindenképpen javaslom, hogy ne csak a fejedben kavarogjanak ezek a felismerések, hanem jegyezd is fel őket! Nagyon sokat segít az önismereti utadon, ha odafigyelsz az ilyen vágy-kezdeményekre, hiszen sok kérdésedre adhatnak választ, és lehet, hogy még cél is kinőhet belőlük. Mert rövid távon lehet, hogy az előbb emlegetett táncparti lesz a tüneti kezelés, de benne van a pakliban, hogy a hosszabb távú irányodat az ilyen álmodozások során találod meg.
Ha még ebben a témában kutakodnál tovább, ezeket a cikkeimet ajánlom:
- Célkitűzés – milyen életet szeretnél élni, és hogy jutsz oda?
- Naplóírás egyszerűen, önismerethez és emlékmegőrzéshez
- Honnan tudjam, hogy mit akarok?
4. Tanulj meg határokat húzni!
Hogyan csökkentheted le azoknak a dolgoknak a számát az életedben, amik miatt pocsékul érzed magad?
Nyilván, ahogyan a világ most zajlik, azt nem lehet kikapcsolni.
De annál fontosabb, hogy körbenézz a saját mentális egészséged háza táján, és megtaláld azokat a dolgokat az életedben, amiknek igenis megmondhatod, hogy eddig, és ne tovább.
Az öngondoskodás ugyanis nem csak azt jelenti, hogy felrakod az arcpakolást és engedsz egy habfürdőt. Van, amikor ez is jól esik, és néha elég is, de egy fenntartható öngondoskodásnak még fontosabb alappillére az, hogy nemet mondasz azokra a dolgokra, amik nem segítenek, amik nem oda visznek, ahova menni akarsz.
Ugyanez pedig emberekre is érvényes. Gyakran mondom, mert fontos: szabad némítani, blokkolni olyan fazonokat a közösségi oldalakon, akik csak kötekednek, passzív-agresszíven beszólogatnak. Akkor is, ha ismered őket. Instagramon is kövesd ki azokat a profilokat, amik nem inspirálnak, nem tanítanak, vagy nem kapcsolnak ki. És ebbe beletartoznak azok az “inspiráló” tartalmak is, amik a felszínen pozitívak, valójában viszont csak bűntudatot keltenek, hogy miért nem vagy állandóan boldog vagy tökéletes. Az se segít, ha a gimnáziumi osztálytársad napi bahama-szigeteki bejelentkezéseitől folyton gyomorgörcsöt kapsz, mert hogy te “miért nem tartasz még ott”.
Mi mindenre mondhatsz még nemet? Nemet mondhatsz a túlhajtásra, a tökéletességre, és a folyamatos “hasznosságra”. Nemet mondhatsz minden olyan koncepcióra, amiről úgy érzed, hogy csak rabolja az örömödet, és betarthatatlan elvárásokkal bombáz.
Ha jobban elmerülnél a határhúzás és a nem-mondás témáiban, ezeket az írásaimat ajánlom:
- Nyolc dolog, amire ha nemet mondasz, több idő jut arra, ami neked fontos
- 5 Facebook trükk a lelki nyugalmadért
- Kapcsold ki, kapcsolódj ki! Az offline órák előnyei
5. Tanuld meg elviselni a paradoxont
Mi a paradoxon?
A paradoxonnak két része van.
- Nem lesz minden tökéletes.
- Az, hogy nem lesz minden tökéletes, nem jelenti azt, hogy nem lehet semminek sem örülni.
Igen, lehet, hogy az előre látható időszakban nem lesz semmikor időd egy teljes hétre elmenni pihenni — és ez nem jelenti automatikusan azt, hogy akkor most semennyit nem lazíthatsz.
Lehet, hogy minden borzasztó és rohadt nehéz — és ha éppen vicces hangút pukizott a kutya, és ezen kaptál röhögőgörcsöt, akkor emiatt nem kell bűntudatot érezned.
Nem mindig látszik, hogy meddig tart épp az alagút, amiben vagy, meddig kell még “kibírnod”, ezért ne engedd, hogy a maximalizmus azt a kevés napfényt is elrontsa, csak mert éppen 13 fok van, és nem 31.
Az elég jó is elég jó, és az most pont jó.
Ha a maximalizmus a kihívásod, akkor ezt is nézd meg:
Hogyan élvezd ki maximálisan az életedet?
Maximálisan? Sehogy. :)
Lesznek rossz napok.
Mindig lesznek rossz napok.
Meg rossz hetek is lesznek.
Lesznek olyan időszakok, amikor sem a csokifagyi, sem az erdőben ordibálás, sem a hatalmas nagy bőgés nem segít. Lehet, hogy lesz, amikor segítséget kell kérned, hogy jobban lehess, és az is teljesen rendben van.
De a rossz időszakok megléte nem jelenti azt, hogy soha nem lehetsz többet boldog, vagy hogy minden el van veszve. Nem vagyok annak híve, hogy az élet csak akkor jó, ha minden. egyes. nap. halálosan boldog vagy. Lehet, hogy Barbie folyamatosan boldog a műanyag házában az arcára fagyott fröccsöntött vigyorral, de mi nem Barbie-k vagyunk, úgyhogy ne is legyen az a cél, hogy mindig minden legyen jó, és mi is mindig legyünk folyamatosan motiváltak és hatékonyak és gyönyörűek és tökéletesek. Ilyen nincs, és ebbe csak belegebedni lehet.
Úgyhogy ha most neked is nehéz időszakod van, akkor fókuszálj arra, aminek éppen örülni tudsz. Gyakorold, hogy függetleníted magad az elvárásoktól. Ismerkedj meg magaddal. Nyomozd ki, hogy neked hogyan néz ki egy boldog, örömteli élet. És ha ez megvan próbáld meg megtenni magadért, amennyire csak lehet. ♥
Most te jössz!
Neked mi segít abban, hogy jobban érezd magad, amikor egyébként minden pocsék körülötted? A fenti pontok közül melyikkel van a leginkább dolgod? Írd meg a hozzászólások között!
Nekem a videójátékok szoktak segíteni, de nagyon jók, amiket írtál!
Abszolút! Plants vs Zombies ment most nálunk újra sokadjára, meg Kingdom Rush, abból most épp a legújabb, az első hármat már nagyon sokszor végigtoltuk. A legutóbbi meghatározó élményem a Final Fantasy X volt, és semmi se volt azóta olyan jó, hüpphüpp. (A hetes meg a nyolcas meg a kilences sem.)
Néha meg befigyel egy kis MarioKart is. :D Bár mi mindent kooperációsan játszunk, az a cél, hogy mi ketten legyünk az első két helyen, és a többieket dobáljuk a banánhéjjal meg egyebekkel. :))
De jó! :) Széles akkor nálatok a játékpaletta :D MarioKart-tal mellett Final Fantasy. Szuper ötlet a közös játék is! :)
Nálunk Ádám az, aki konkrétan játszik, én vagyok a mitfahrer/stratéga. :D Így közös program egy kontrollerrel is. Platformerben nagyon rossz vagyok, piszok hamar elvesztem a türelmem, ha leesek valahol, és mindig leesek valahol, de imádom nézni, úgyhogy így a legjobb. :)
Jajj, erről a Hupikék Törpikékről most az jutott eszembe, amikor egy nemhalogathatomtovább szakítás-féle után a tesóm, aki épp nálunk volt (külföld, albérlet), benyomta nekem youtube-ról az IFA megy a hegyen című klasszikust. :D Röhögés közben sírtam. Segített.
Most az őszi szünetben el tudtam jönni szabadságra, úgyhogy volt egy full gyerekezős hét, de volt benne kettesben töltött idő is, mert a nagyszülők is vállaltak 1-1 napot, szóval klassz volt, minden eltervezettből volt benne egy kicsi… Viszont rájöttem, hogy az egyedül töltött időm az kb 0, és arra is rájöttem, hogy olyan is kell. Este 10 után fürödtem rendszeresen, hogy egymagam lehessek :D
Szia Via! Már gyerekkoromban is az vàlt be, ha nagyon duzzogtam, rossz napom volt, hogy lefeküdtem aludni. 20 perc bóbiskolàs utàn jobb…vagy elmegyek sétálni, az kezdetben elég nehéz semmi kedvem, de aztàn elkezd jól esni. Szoktam még elkezdeni felsorolni, hogy miért lehetek hàlàs….ez is àtfordít néha…de elég nagy tudatossàg kell hozzà az még nem mindig van. A Covid alatt letöltöttem egy zongoratanító applikàciót egyenlőre borzalmasan megy :)), de annyira kell koncentràlni, hogy akkor nem tudok agyalni s végül kikapcsol…néha màr dallam is felfedezhető. Aztàn làssuk csak firkàlgatok, sudokuzok, gyömbéres kàvéval vagy kamillateàval kényeztetés magam, sorozatot nézek, Agatha Christie-t olvasók, S ha ez mind nem segít főleg este lehetséges…megnézek pàr külföldi Voice vàllogatàst főleg a “nem gondoltuk volna hogy tud énekelni” fajtából…ott annyira átérzem az izgulàst, szorongàst, hogy amikor kieresztik a hangjukat nagyon klasszakat tudok bőgni rajta… ezt vàltogatom Instagram természetfotókkal… Elég stresszes munkàm van, de szeretem, úgyhogy sok eféle praktikàt alkalmazok…. De ezek csak tettek, trükkök….az igazi ha elismerem hogy ez egy szar nap, senki se tehet róla, majd elmúlik, lesz jobb…
Azok a legjobb hobbik, amikből esélyed sincs karriert csinálni, és azért űzöd, mert kikapcsol! :D Nem érdekes, hogy mennyire vagy őstehetség vagy sem. Nekem is vannak ilyenek, nem is lesz belőlük blogcikk sem, mert az már munka kategória nekem. Az csak az enyém, azért, hogy nekem jó legyen. :)
Nekem a befordulásból a mi az amit most nagyon várok, hiányzik stb.. lista tud segíteni. Külön köszönet Via, hogy ezt sekerült magamban tudatosítani evvel a cikkel. ;)
Eddig csak volt. Mikor valamiből sok van, hajlamos vagyok belefásulni, de nagyon tud lelkesíteni, pl. munkában, otthon a kertben hogy várjam ami ezután jön. Szerencsére már elég jól állok a dolgok szelektálásával, úgyhogy a befásulás csak akkor jön, amikor már tényleg több az elégnél az adott feladat, vagy zöldség (chili:) )
Kedves Via!
Én csak szeretném megköszönni neked ezt a cikket, meg a humorodat és, hogy úgy vagy pozitív, hogy két lábbal a földön állsz. Ez az egész év egy hullámvasút lelkileg, nekem az segített, hogy rengeteg fantasy trilógiát olvastam idén, (pedig azt hittem, hogy nem vagyok egy nagy fantasy rajongó annak ellenére, hogy a Harry Pottert és a Gyűrűk Urát is szeretem) és könyvekkel kötöm le magam. És igen, ha rossz kedvem van, vállalom azt is, mert megengedem magamnak.
Tudom, hogy mindig azt hallani, hogy úgy éljük minden napunkat, mintha az utolsó lenne, ne várjuk a pénteket, szombatot, születésnapot, karácsonyt, nyaralást, stb. de szerintem mindenki élményekből és programokból táplálkozik és ebben az évben ebből kevés van és ezt is fel kell dolgozni.
Szia! Nagyon örülök, hogy tetszett a cikk! :) Én nem hiszek az “élj a mának” frázisnak, ki is fejtettem egy korai Lecsóban, ha van kedved, meghallgathatod! :) https://www.urban-eve.hu/2018/06/01/carpe-diem-miert-ne-a-manak-elj-lecso-podcast-002/
“A tervezés maga az élet. Addig él az ember, amíg tervezni tud.” Ezt közel tíz éve olvastam egy könyvben, és nagyon igaznak éreztem már akkor is.
Úgy tapasztalom, hogy minden esemény túlmutat önmagán. Van egy nettó ideje, de van egy bruttó is, amibe beletartozik a készülődés, szervezgetés, tervezés, majd maga az esemény és a visszaemlékezés. Pechemre nagyon szeretek szervezni, és most mindent, ami hónapokon át motivált, a kukába kellett dobnom. (Miféle osztálytalálkozó? Esküvő, már gondolni sem bírok rá.) Tudom, örüljek annak, ami van. Viszont a hála nem azonos azzal az energialökettel, amit a várakozás adni tud. A tervezgetés kikapcsol, és megszínezi az átlagos hétköznapokat is, ráadásul elérhető közelségű célt ad. Úgy gondolom, hogy a nagy életcélok mellé kisebbekre is szükség van, amik ugyanúgy megérdemlik az ünneplést. Most ők vesztek el. A családi találkozóktól kezdve a koncerteken keresztül a kutyakiállításig minden, pedig így felsorolva elég sokszínűnek tűnnek ahhoz, hogy ne dőljön be egyszerre az összes. Kikapcsolódásként én is többet olvasok, de a tervezés/események helyett sajnos nem találtam alternatívát.
Teljesen átérzem a helyzetedet. Próbáld meg azt tervezni, ami még mindig a hatókörödben van. Ott megélni a kontrollt, ahol még van kontrollod, ahelyett, hogy frusztrálna az, hogy régen hol volt, és most nincs. Nekem az előre főzés, menütervezés ilyen most. Eddig is csináltam, de most még tudatosabban és rendszeresebben foglalkozom vele, mert ha mást nem tudok eldönteni, csak azt, hogy mikor mit fogok enni, akkor ebben fogom “kiélni magam”. Ugyanígy előre várakozok olyan dolgokra, amik tudom, hogy meg fognak történni – például hogy milyen filmet nézünk meg a hétvégén, vagy tartunk-e társasjátékos délutánt, vagy elég jó idő van-e egy sétához, stb.
A 2020-as tervezőm sokakkal ellentétben nálam abszolút használatban van, és naplózásra is használom! Ha még nem láttad, itt megmutatom, milyen belül: https://www.urban-eve.hu/2020/05/28/naploiras/
Mostanában sokat segít, hogy reggel az udvaron iszom meg a kávét, amikor nem esik az eső. (Nem ülök le sehová, csak állok a járdán pár percig). Az is segít, hogy este, ha nincs felhő az égen, egy pillanatra felnézek csillagokra és a csillagképekre.
És ilyenkor a legszebbek a naplementék! Minden csupa pink. ♥
Szia Via!
Vígasztalásul elmondom, én miért érzem jól magam az óraállítás óta:
Végre! Egy órával többet alhatok! Sőt! Most állt vissza a biológiai órám a rendes kerékvágásba, pontban 6 órakor felébredek minden nap, pedig őszi szünet van a srácoknak. Kipihenten, jókedvűen, tettrekészen.
Esik az eső? Nem baj, legalább haladok egy kicsit a házi munkával, és nem akaródzik mindenáron a kertben szorgoskodni.
Pihenésképpen pedig beírogattam a jövő évi minimál-naplómba a születés- és névnapokat.
Hamar sötétedik? Szünet lévén megnézünk egy jó kis filmet (pénzfeldobás a filmlistánk fölött, ahová esik, azt nézzük, ha fej, a fölötte lévő sorban, ha írás, alatta), pont mire vége a filmnek, jöhet a vacsi, fürdés, lefekvés.
Puszi!
Szia! Aranyos vagy, nem vagyok elkeseredve, úgyhogy nem kell vígasztalni. :) De mindenképp kihívás ez az időszak egy csomó embernek, nekik írtam empatizálásul ezt a cikket. Akit pl. a gyereke kelt, és nem a vekker, az egy perccel se alszik többet, mint múlt héten. A lockdown miatt eleve limitált a mozgástér nagyon sok helyen, ezen ront a több sötét, a hidegebb idő meg az eső, mert most még az se érvényes, hogy na akkor legalább kiülünk a kertbe levegőzni vagy napozni. Home office-ban benn ülsz a sötét lakásban, lámpát kell kapcsolni délelőtt is, majd a nap végén kiülsz a kanapéra. Ez idegölő tud lenni, és kihívás belőle töltekezni. A kuckózás meg tök jó, meg a filmnézés is, de egy idő után az is uncsi. :D Én kb. januárra el is unom mindig, és akkor messze még a tavasz. :)
Szia Klári, megértelek és átérzem amit írtál… én is így érzem magam: Végre :) 52 éves vagyok, már rutinos óraátállítónak számítok – de mégis minden márciusban szétesek, és várok az októberre… és akkor minden újra a helyére kerül, nem érdekel a sötét és szerintem még az energiám is több :) szeretek életmóddal vagy lakberendezéssel kapcsolatos cikkeket, blogokat olvasni. Tervezgetek, álmodozom. Most épp Via 30 napos rutinját csinálom, nagyon eredményesen, még párom is megdicsért:)
Szia Andrea!
Örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk.
Biztosan Te is tele vagy sikerélménnyel, ha a Párod is megdícsért.
Én is ilyenkor tervezem meg a következő rendrakást, ami általában egy szoba-lakás átrendezéssel jár együtt. Plusz készülök a Karácsonyra, dekoráció, ajándék ötletek terén.
Alig várom a kedvenc karácsonyi filmjeinket!
Egyet már be is csempésztem hétvégén a lejátszóba.
További sok sikert kívánok Neked! 😊
Nekem pont ezekkel van a gond, hogy nem tudom mit csináljak, mikor rámtör a világvége hangulat. ÉS ott van a büntudat, ha jól èrzem magam… Pont ahogy a cikkedben írtad. Viszont ràjöttem hogy ez hozott dolog. Nem tudom meddig fog tartani kiírtani magamból ezt ès elhinni hogy megèedemlem a boldogságot, ès hogy a nehéz pillanatban csak ki kell tartani, mert az is elfog múlni.
Hm…. Talàn most fogalmazódott meg az a mondat, ami segíthet a nehèz pillanatban…. Ez sem fog örökkè tartani, el fog múlni. 😉
Ez egy szuper felismerés! ♥
A puszta tény, hogy itt vagy, már azt jelenti, hogy megérdemled a boldogságot.
A vonatkozó Lecsó epizódot is hallgasd meg (újra), ha van kedved! https://www.urban-eve.hu/2019/04/09/hogyan-engedd-meg-hogy-jol-erezd-magad-lecso-podcast-006/
A legnehezebb talán az elszigeteltseg. Az egyetlen kapcsolatom a külvilággal megszakadt miután egy baráti társaság nagyon megbantott. Családban is nehezen akad aki tenyleg hajlandó is segiteni a nehez napokon, de persze nekem minden nap le kell dolgoznom a reszemet. Rajzolni nagyon szeretek de egy ideje nehezen megy. Konyvek, filmek amik segitenek mostansag.
Nagyon sajnálom, egy baráti kapcsolat elvesztése is ugyanolyan gyász tud lenni, mint egy szerelmi szakítás, pláne, ha egyszerre több embert vesztesz el. Vigyázz magadra nagyon! ♥
Van instagram oldalad? Nagyon jó kis baráti társaságok alakulnak ki rajzolók között, ha esetleg csatlakozol valamelyik draw this in your style kihíváshoz, vagy bármelyik rajzoshoz, ami éppen fut, lehet, hogy találsz hozzád hasonló embereket, akikkel tudtok beszélgetni! :)
Kedves E!
Nagyon át tudom érezni, hogy milyen nehéz, mikor hirtelen úgy érzed, egy búra alá kerültél, ahol rajtad kívül senki sincs. Bár nálam egyébként elemi igény, hogy legyen körülöttem némi magány is, de amikor hirtelen eltűnik az ember körül a megszokott társaság, az nagyon tud hiányozni.
Csomagban is persze, de biztos van benne pár ember külön- külön, akik jobban, mint a többiek.
Ha van olyan a társaságban, aki egyedileg jobban hiányzik, nem lehet, hogy Te is hiányzol neki? Szerintem lehet, hogy egy kérdést megér…
De ha úgy érzed, ennek még nincs itt az ideje, akkor ráér. Az az idő, amit a régi baráti társaságoddal töltenél, ilyen szempontból felszabadult. Nekem nagyon vidám fél óra volt, mikor felhívtam egy régi barátomat. Bár egy konkrét kb. 5 perc alatt megbeszélhető kérdés miatt kersetem, de tényleg jól esett hallani egymásról.
Nekem az szokott segíteni, ha figyelem az apró dolgokat, ami örömmel tölt el, pl egy szép falevél, egy boldog gyerekmosoly.
De néha csak hagyom, hogy elhatalmosodjon az érzés, esetleg jól kibőgjem magam és utána jobb lesz, mert kiadtam magamból.
A hálaadás nagyon sokat tud segíteni! Ha elalvás előtt listázol 3 dolgot, ami jó volt, az tök jó program, főleg, ha van is valakinek elmondani, és ő is elmondja az ő háromját.
De tényleg fontos megélni a szomorúságot is, mert az erőltetett pozitivitás is lehet mérgező. Jó kis libikóka ez.
Nekem pont az segít sokat, hogy tudom, hogy ezkkel az érzésekkel nem vagyok egyedül. Ha tudom, hogy nem csak nekem vannak rossz napjaim, időszakaim, hanem másoknak is becsúszik ilyen, és hogy ez egyáltalán nem baj-sőt, természetes. Ha tudom, hogy nem csak akkor lehet rossz napom, ha rettenetes körülmények között élek (háború, éhezés) hanem akkor is, ha egészség, béke, szeretet és nyugalom vesz körül, és én mégis ideges és szomorkás vagyok valamiért. Szóval, azt hiszem ha tudatosítom magamban (és ez az írás ebben sokat segít!) hogy ez teljesen oké, nem baj, szabad ilyet :-))) az már maga a segítség.
Így van, az tökre nem segít, hogy jaj, ne érezd rosszul magad, mert “Afrikában éheznek” (amúgy ez is mennyire privilegizált és sztereotíp duma)! Lehetsz szomorú “hülye” dolgok miatt is. Egy csomó ember például a covid miatt többször el kellett, hogy tolja az esküvőjét. Igen, mindenki él, nem vesztettek el családtagot, de tök rossz volt nézni, hogy lebarmolták őket, hogy most mit szomorkodnak ezen. Lehet fáradtnak lenni gyerek nélkül is, lehet csalódottnak lenni “butaságokon”, lehet kimerülni akkor is, ha éppen nem az életedért küzdesz és az utolsó szem rizst eszed vacsira. Mert az nem segít, ha megtagadod magadtól a negatív érzelmeket. Ha magaddal is empatikus vagy, utána a komolyabb problémákon is jobban tudsz segíteni azzal, hogy erős vagy és kipihent.