Üdv a brit lockdown / izoláció 47. hetéből!
Most, hogy mi itt e sorok írásakor a második bezárt tavaszunk előtt állunk, rájöttem, hogy ennyi idő alatt nagyon profik lettünk a “hogyan csináljunk izgalmas programot a semmiből” szakágban.
Tudom, hogy mindenhol kicsit mást jelent az, hogy “nem lehet sehova se menni”, és amikor nemrég Instagramon szavazással megkérdeztem, hogy konkrétan kinél mit is jelentenek a szigorítások (merre mehet, kikkel és hol találkozhat, mit csinálhat és így tovább), az jött ki, hogy a válaszadók 83%-ánál szigorúbb lezárásban létezem már jó ideje.
A mi limitációink:
- nem hagyhatjuk el a várost
- nem mehetünk be mások lakásába és nem fogadhatunk vendégeket – nincsenek baráti összejövetelek és hasonlók
- kültéren is egyszerre maximum 1 másik háztartásbéli emberrel találkozhatunk, 2 méteres távolságot tartva
- nem alhatunk az otthonunkon kívül máshol (se hotel, se mások lakása, de be se mehetünk hozzájuk, szóval mindegy is)
- napi egyszer hagyhatjuk el a lakást, egészségügyi séta vagy munkába/boltba/orvoshoz járás céljából
- az alapvető élelmiszerboltokon, postán, gyógyszertárakon és elviteles kávézókon kívül minden zárva – nincs pláza, ruhabolt, könyvesbolt, ajándékbolt. Beülős helyek, pubok, kávézók teraszai rég nincsenek már nyitva.
- nem használhatunk tömegközlekedést (a buszok és a vonatok járnak, de azoknak vannak fenntartva, akik indokolt esetben használják, azaz munkába/orvoshoz mennek, és azért, hogy ők biztonságos távolságot tarthassanak egymásról, minden egyéb felhasználási módra most más megoldást kell találni)
- nincsen autónk
- nincsen egyéb járművünk
Szóval mi maradt?
A lábunk, meg ahova el tud vinni.
Nem csoda, hogy rutinos városi gyaloglók lettünk ennyi idő alatt.
Természetesen egy idő után az is megszokott, ha mindig ugyanazokon az utcákon sétálunk (igen, volt már, hogy csak azért mentünk be egy zsákutcába, hogy kijöhessünk), úgyhogy az elmúlt időszak megtanított még kreatívabban értelmezni a városi sétákat. Ez ám az igazi “nyaralj otthon“. :D
Mert szép dolog a kuckózás meg a Netflix meg az otthoni Zoom-os edzések (itthoni nevén: tévétorna), de azért mégiscsak az a legjobb, ha egy kicsit kinn tudunk lenni a szabad levegőn, ér minket valami új impulzus, és nem csak otthon mászkálunk faltól falig, mint egy szerencsétlen állatkerti medve.
Úgyhogy ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem azokat a sétatuningoló tippeket, amik segítenek újszerűvé varázsolni a megszokott utakat, és színt vinni a karanténsétáidba.
1. A térkép a barátod
Amikor már azt hiszed, hogy minden zegzugot felfedeztél a lakhelyed környékén, érhetnek még meglepetések, ha térkép alapján mész! Bár megvan a varázsa annak is, ha hagyod, hogy visz a lábad, néha az is izgalmas tud lenni, ha célirányosan mész.
Rászoktam arra, hogy satellite (műhold) nézetben nézem a környékünket a Google Mapsen, és így pécéztem ki, hogy merre nem voltunk még. Általában azt keresem, hogy hol van valami zöld (erdőség, töltés, kicsi park, mező, stb.), illetve azt, hogy hol van kék (folyó, patak, dísztó). Ez sima térképnézeten nem mindig látszik, ezért a műholdasat nézem.
Találtunk így már házak mögötti rejtett tisztást a dombtetőn, amiről csodálatos kilátás nyílt a városra, és így bukkantunk rá 2020 májusában egy elfeledett viktoriánus orgonaültetvényre is az egyik parkban, ami ma már főként csak kutyafuttatóként működik.
Minden természeti lelőhely számít. Sokszor annak is örülök, ha látok valahol egy fenyőfát (a mi környékünkön nem jellemző), vagy az egyik utca végén megtalálom azt a tölgyet, amin a seregélyek állomásoznak, mielőtt lemennek táncolni a tengerhez naplementekor.
Az is változatosságnak számít, ha olyan utcán vagy útvonalon közlekedsz, ahol egyébként nem szoktál, vagy a szokásos utcád másik oldalán mész végig, és ott nézed meg, hogy mi van az ablakban.
Apropó, ablak…
2. Gyűjts érdekességeket!
Ha egyike vagy a Hello Kaland! tanfolyamom kalandorainak, akkor ez a kihívás ismerős lehet. :)
A séták során vadássz olyan dolgokra, amiket utána fotózással “begyűjthetsz”. Így nem csak sétálsz és kattogsz a híreken, hanem adsz egy jó kis rágógumit az agyadnak, amíg keresed a kincseket.
Én gyűjtöttem már színes ajtókat, karácsonyi koszorúkat, ajtókopogtatókat. Szeretem a szép házszámokat is. Mivel mifelénk sok a színes ház, így egy időben vadásztam azokat a véletleneket, amikor pont olyan színű autó parkolt a ház előtt, mint amilyen színű a ház volt. (A bejegyzés tetején a sárga szerzeményem látható.)
Ha úgy érzed, nálad semmi érdekes nincs és minden ház unalmas, akkor kereshetsz különböző stílusú függönyöket, számolhatod a macskákat, a gólyafészkeket, megfigyelheted a különböző kéménytípusokat, lábtörlőket. Számolhatod a piros autókat, a rollerező gyerekeket, megfigyelheted, hogy ki milyen balkonládába ültette a muskátlit. Minden és bármi jó, és mint a gyerekkori “zöld trabant” játéknál — nincs cél azon túl, hogy örülsz, amikor meglátsz egyet a választott kategóriából. :)
3. Építészeti elemek
Szintén a “ne csak bambuljunk magunk elé” ellen jó, ha az épületek részleteit figyeljük meg. Egy szép ablak, egy izgalmas boltív, szép járólap, kovácsoltvas kapu, esetleg egy toronyszoba vagy kiülős ablak, bezöldített erkély… Ezeket is lehet fotózva, vagy csak simán “szemmel” gyűjteni. :)
Ha Budapesten élsz, a Budapest 100 listája alapján is tervezheted a sétádat. Most nem lehet bemenni a házakba, de kívülről is érdekesek ezek az épületek. További inspiráció lehet még Vincze Miklós és az Ornament & Delirium oldala is.
4. Emberek & történetek
Az épületekben nem csak az az érdekes, hogy hogyan néz ki, hanem az is, hogy mi történt ott korábban, ki lakott ott.
Az emléktáblákat kétféle irányban is használhatod a sétáid során: random séták közben ha látsz táblát, nézz utána, hogy ki az az illető, aki ott lakott (ha nem tudod), vagy előbb keresd meg, hogy hol van emléktábla, és eleve menj oda.
Budapesti inspirációnak nézd meg az ebbenaházban oldalt, ha pedig esetleg te is az Egyesült Királyságban élsz, a Blue Plaques keresőszóra keress rá – csak Londonban van 950.
Szobrok mentén is kutakodhatsz, megnézheted, kinek és hol állítottak szobrot, milyen apropóból, ki volt ő, ki készítette a szobrot, és így tovább.
5. Figyeld meg a természetet!
Még ha nincs is a közeledben nemzeti park vagy vad táj, akkor is mindenhol vannak apró jelei a természet változásának.
Csinálhatsz fotómontázst a házad előtti fa különböző állapotairól minden évszakban. Tavasszal akár pár hét vagy nap különbségével is óriási változásokon megy keresztül!
Figyeld meg, ahogy nőnek a levelek, virágoznak a rügyek. Kezdd el figyelni, miféle lakói vannak a fának – nem, nem csak a mókus ér, a bodobács vagy a hangya is ugyanúgy értékes.
Ha hallasz madárhangot, próbáld meg beazonosítani, megfigyelni, hogy ki lehet ő, honnan énekel (esetemben a sirály rikácsol).
6. Ne csinálj belőle feladatot!
Az ilyen típusú játékoknak az a lényege, hogy kicsit kikapcsoljon, elterelje a gondolataidat, hagyjon pihenni. Nem mindig fog teljesen kipucolni mentálisan, de akkor is megéri egy esélyt adni neki.
Nagyon fontos, hogy ne csinálj elvárást a sétáidból. Nem azért mész és keresed a kincseket, hogy legyen mit fotózni. Ha mégis fotóznál és esetleg posztolod is, akkor is tarts szüneteket, ne görcsölj, hogy mindig KELL találni valami érdekeset. Vedd észre magadon, ha a játékokon szorongsz ahelyett, hogy engednéd magad felfedezni.
Nem kell mindig előre eldöntened, hogy épp mit keresel vagy mit csinálsz. Van, hogy maga a város vagy a táj fog választ adni.
Van, hogy a lábad fogja tudni, hogy merre menjen.
Van, hogy csak mozogtál a friss levegőn.
És az is teljesen rendben van. Nem kell a sétáidnak hatékonynak lenniük. És neked sem. ♥
+1. A pandémiás kalandorok túraszettje
A “sehova sem lehet bemenni útközben” világában jobban ki kell találni, hogy mi az, amit szükség esetén elő lehet kapni a táskából. Úgyhogy ezek azok a dolgok, amik mindig nálunk vannak, amikor útra kelünk.
- kényelmes cipő & réteges öltözködés
- maszk (ha a te arcod is kikészül tőle, olvasd el ezt a cikkemet)
- kézfertőtlenítő
- napszemüveg
- innivaló (kulacsban víz, illetve termoszban tea, ha éppen hideg van)
- elviteles kávéspohár (mindig másik kedvenc független kávézónkból veszünk, ezzel is támogatva őket, amíg tartanak a korlátozások)
- ha nagyobb kirándulásra megyünk, valami ennivaló (szendvics, banánkenyér, fahéjas csiga, egy alma, stb.) – ettől már SZINTE piknik :D
- összehajtható bevásárlószatyor (ha éppen nincs sor valahol, vagy van szabadtéri piac, és ha már úgyis kinn vagyunk, vennénk kenyeret, zöldséget stb., akkor ne a szatyron múljon)
- fényképezőgép vagy kamerás telefon, utóbbi lehetőleg repülőgép-üzemmódra állítva – fotózni visszük a telefont, nem Facebookozni
- opcionális egyedül sétálóknak: fülhallgató, benne a kedvenc zenéid vagy hangoskönyved
Most te jössz!
A fotókon nyilván az szerepel, ahol én élek, de mindenkit biztatok, hogy alakítsa a maga helyzetére a feladatokat. :) Gondold tovább, hogy nálad ez a kincskeresés hogy nézhet ki, te mit tudsz ebből kihozni. A te faludban, városodban is biztosan lehet kincsekre bukkanni, akár természeti, akár építészeti kincsekről beszélünk.
Ha pedig egy kis hobbiprojektre szánnád magad, bátorítalak, hogy kezdd el összegyűjteni a te lakhelyed érdekességeit, kincseit, hiszen biztos nem csak te szeretnéd feldobni a sétáidat a lakhelyen. Csinálhatsz Instagram oldalt vagy blogot a lakhelyed nevezetességeiről, építészeti remekeiről, tájvédelmi értékeiről, érdekes történeteiről! Mutasd meg másoknak is, hogy mennyi jó dolog rejlik az utcákon és azokon túl! Én Brightont alaposan dokumentálom az Instagram profilomon. :) Ha van már ilyen oldalad vagy profilod, írd meg a kommentek között nyugodtan, hátha földidre bukkansz és örülhettek egymásnak!
És azt is megírhatod a kommentek között, hogy mit fogsz keresni vagy mit fedezel fel a következő sétádon.
Nem túl szép városban élek, úgyhogy az építészet helyett inkább mást választok. Macskákat fogok keresni a sétáim során. Egyébként a listádból szerintem kimaradt a fizetőeszköz, mert bizony, ha kávét vagy gyümölcsöt szeretnél vásárolni, ahhoz pénz is kell. Én gyalog járok dolgozni, és közben a kedvenc podcastjaimat szoktam hallgatni. Új felfedezésem a https://popkultcsajoksatobbi.wordpress.com/ . Ennek kapcsán arra hívnám fel a figyelmet, hogy érdemes csak egy füles fülhallgatót használni ilyenkor, mert azért figyelni kell a forgalom zajára is. Túl sok olyan baleset történt már, hogy valaki azért szenvedett balesetet, mert zenét hallgatott és elbambult.
Évek óta itt lakunk, viszont a tavaszi lezárások óta értékelem igazán, hogy mennyire jó döntést hoztunk, amikor ezt a környéket választottuk. Volt olyan lakás, ami azért bukott meg keresgéléskor, mert “errefelé nem lehet egy jót sétálni”. Van, aki szerint ezt nem kell nézni, mert elég, ha jó a közlekedés… De én nagyon örülök, hogy ezt is számításba vettem. :D
Amíg nem fázott a kezem, én is rengeteget fotóztam, aztán ebből válogattam a háttereimet, viszont télen kesztyűben is hideg van hozzá, így jelenleg szüneteltetem.
Legutóbbi szezonális kincskeresés az adventi világító kalendárium volt, minden hétvégén sötétedéstől “záróráig” mentünk, hogy megtaláljuk az összes új ablakot. Ennek a céltalanabb verziója a kivilágított-ablak-számlálás (ezt még most februárban is lehetne játszani, mert sokan fennhagyták a fényeket). Illetve mostanában elkezdtek megjelenni a hagymás virágok is az ablakokban. Ezenkívül szoktam figyelni a macskákat, bár a személyes kedvenceim az ablakpárkányról ugató kis termetű kutyák. :D
Abban is nagyon igazad van, hogy nem szabad kötelezővé tenni. Bár célom, hogy home office mellett is sokat legyek a levegőn, éppen tegnap, a harmadik szakadatlanul esős napon éreztem úgy, hogy ezt az aznapit muszáj lesz elengednem, ha nem akarok ezentúl teherként tekinteni a sétákra. Aztán láss csodát, ma már hó van, és mindjárt szívesebben megyek ki (a szél meg a hideg ellenére is). :)
Itt is vannak kutyusok, meg ablakokban napozó cicák is. Számon is tartjuk őket, és szomorúak vagyunk, ha nincsenek ott mégsem. :D
Kedves Via, nagy élvezet ez a bejegyzés:). Bár kevésbbé szigorúak nálunk a szabályok, épp ma reggel mondtam a férjemnek, hogy ha mindenki visszamegy dolgozni, iskolába, akkor végleg egyedül maradok itthon, vállalkozó vagyok.
Én, bár nem teljesen tudatosan, de a napi futásom alkalmával fedezem fel ilyen módon a várost. Nézem a kerteket, ki mit csinál, mit-hogyan oldanak meg, kinek mekkora rendetlenség van az udvarán…. Memorizálom az utcaneveket, lassan már térkép van a fejemben:) és közben a napi edzés is megvan.
Én is szoktam mások kertjeiből inspirálódni, hogy rendezték be, stb. :) Örülök, hogy nem vagyok egyedül! :D
Szerintem tök jó ötlet lenne kipróbálni a geocatchinget is,főleg gyerekkel.Izgalmas progi lehet.Már egy ideje tervben van,csak azt várom hogy jobb legyen az idő.Városon belül épp úgy lehet célpontokat találni,mint városon kívül,ahol megengedett a városból való kilépés.És a célpontok általában egy érdekes helyhez,látnivalóhoz vannak kötve.Aki esetleg nem hallott még róla,annak röviden úgy tudnám leírni,olyan mint egy kincskeresés.Neten utána lehet nézni.Térkép,és koordináták segítségével meg kell találni egy elrejtett dobozkát.
Igen, nagyon klassz az is, bár nem tudom, most a higiénia miatt mennyire stresszes valakinek, hogy belenyúlkáljon a dobozba. De pusztán elmenni a dobozért is izgalmas lehet!
Szerencsére Budapesten jó sok látnivaló van, ha már nem esik az eső, ez lesz következő célpont:https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/budapest/kolodko-mihaly-miniszobrok-terkep/
Ezek baromi aranyosak! :) A kukac a legjobb. ♥
Mekk Elek a Széll Kálmán téren a kedvencünk! Képzeld, valaki(K) öltözteti! Volt mikulás sapkája, kötött sapija, farsangi trombitája, stb.
Aaaw!! Dundee-ban vannak pingvinszobrok a templomnál, ők is szoktak kapni sálat. Úgy szeretem az ilyeneket! :) ♥ Nálunk az egyik háznál van egy ilyen görög aktszobor-szerű valami, Pride-kor valaki rakott a nyakába szivárvány nyakláncot, meg kapott műanyag napszemüveget. :D
Mivel nekem a kertkapuig van csak eltávom és az idő is cudar, rászoktam a pasztell festésre. A Pinteresten jó oktatófilmek, ötletek vannak. Vannak ingyenes festoiskolas on line tanfolyamok is. A Művészetek Palotájábol (MŰPA,Budapest), a Zeneakademiabol és az Operabol pedig jó ingyenes koncertek vannak… ha valami komolyabb zenére vágyom. A múzeumok is szuper on line tárlatvezeteseket tartanak. Tavaszig csak kibirjuk, utána meg szerencsénkre ott a kert.
Én is a tavaszban bízom!
Nagyon élvezem, hogy olyan helyek is online-osodtak most, ahova eddig se tudtam elmenni. Mi is kihasználjuk az élő közvetítéseket, online jegyeket. :)
Ebben egyetértünk, a barátainkkal mi is tavasz óta szinte csak online tartjuk a kapcsolatot, élőben annyit beszélgettünk egymástól kb. három méterre, amennyit a városban véletlenül összefutottunk. Ugyanakkor nem egy ismerősömtől hallom, hogy ugyanúgy társasági életet élnek, születésnapokat ünnepelnek stb, mint eddig, csak arra vigyáznak, hogy nyolcra hazaérjenek (vagy hajnali ötig maradnak). Sokszor irigylem őket, mert ez azt jelenti, hogy semmiféle félelem nincs bennük, betartják, amit kötelező, amúgy meg élik a szokásos életüket. Bár ha csak magamról lenne szó, én sem igazán tartanék tőle, de a 70+ szüleimmel élek egy fedél alatt, és náluk azért már komolyabb komplikációk is előfordulhatnak. Remélem, most már csak hetek kérdése, és be lesznek oltva.
Szoktam amúgy én is keresgélni séta alatt, csak nem mindig. Leginkább szépen díszített ablakot vagy ablakban nézelődő macskát. :) Zenét, podcast-ot stb. nem szeretek odakint hallgatni, a zenész családom mellett nekem az a pihenés, ha csend van, legfeljebb a madarakat hallom. :D
az ablakban nézelődő macskák a kedvenceim:)
Ne irigyeld őket, én is látom ezeket a figurákat social medián, aztán ők azok, akik utána úgy beszélnek a megbetegedésről, mintha nem is értenék, hogy hol kapták el… És sopánkodnak, ha megbetegszik valamelyik idősebb rokonuk. Tőlem is volt egy ilyen emberke, aki kérdezte, hogy “ti mikor kaptátok el?” mintha az élet rendje lenne az, hogy elkapod, és fel se merül benne, hogy nem kaptuk el, mert vigyázunk… Én nem akarom kipróbálni, velem mit csinálna. Egy sima megfázásból tüdőgyulladásom tud lenni. No thank you.
Nekünk a sétákat anno a PokémonGo kezdte feldobni, és ez azóta is megmaradt szerencsére: a térképe jól használható és nagyon sokszor felhívja a figyelmet a szép házakra, emléktáblákra, érdekességekre:) A kedvenceim amúgy még az elhagyott kis alkoholos üvegek, amik külön sztorikat mesélnek el sokszor, ezeket régen fotóztam is, most home office-ból már nem tudok úgy kimozdulni, hogy ezek meglegyenek.
Nekünk Győrben a Belvárosunk nagyon gyönyörű, de tömegközlekedni nem szeretnék egy ovissal meg egy babával. Nagy sétához még nem állunk készen. Helyette Adyvárosban, a betondzsungelben kell megtalálnunk a szépet. Nagyjából sikerült is. Vannak kicsi parkok, és eszembe jutott, hogy nem csak a pláza mellett van tó, hanem Szabadhegy városrészen is, ami gyalog is elérhető. Ezeket meg is néztük egy babakocsis séta során. Nagyfiamnak tetszett nagyon. Biztosan megyünk még arra, ha már nem lesz szakadó eső :) Vannak vadkacsák, szárcsák a vízben, cinegék, rigók, verebek és még nem beazonosított kicsi madárkák a parton. Meg persze szemétszedésre is van lehetőség bőven…
Itt nőttem fel, de elkevert innen az élet, és annyi új dolog van, hogy újra fel kell fedeznem mindent. :)
Ezek a kis tavak nagy kincsek ilyenkor. Lehet nézni, ahogy változnak az év során. Nemsokára lesznek kiskacsák is! :) Nálunk meg már lassan készülnek az idei kisrókák, lesz visítás éjjel. :D
A szemétszedés is jó program, de vigyetek védőfelszerelést, fertőtlenítőt! Nálunk is van, aki az erdőt szeméttelepnek használja… Meg nyilván az új divatos szemét a maszk mindenhol. Nem csak az egyszerhasználatos, a textilekkel is tele van az utca. Gondolom kirántják a zsebből vagy valami… Én ezért úgy viszem magammal, hogy hordom, mert akkor tuti feltűnik, ha nincs rajtam. :D
Milyen kellemes hangulatú és pozitív ez a bejegyzés! :) Megint pont jókor jött, mert én pl ma szomorodtam el, hogy a lezárások még mindig tartanak itt is Mo-on, plusz elvileg valami sarkvidéki hideg is érkezik (szerintem ez van most nálatok, ha minden igaz :D), szóval brrr…életkedv lehúzó kombináció. :D De most kedvet hoztál, hogy menjek természetet fotózni! :)) Köszönöm, hogy motiválsz! <3
ui: Ja, és respect Nektek, nem tudtam, hogy ott felétek ennyivel szigorúbb minden… én legalább a könyvesboltba beszabadulhatok néhanapján.
Itt hetek óta mínuszok vannak, és amikor 0 fok van, akkor is széllel, kiírja az app, hogy “feels like -7”, hát köszi. :D Ha száraz az idő, akkor beöltözünk és megyünk.
Mi a Mesélő Budapest könyvek és Zsebkönyvek alapján is sétálunk, tele van érdekes és gyerekeknek is vicces részletekkel, sztorikkal.
Nekem is van itt egy kis kedvencem, a Secret Brighton. Olyan jó, hogy készülnek ilyen könyvek! ♥
Most épp önmagában is jó a séta, mert február 1-től már nem kell maszkot viselni a város nagy részén, és ráadásul hatalmas hó esett. De amúgy nem sok esély van bármi újat találni egy kisvárosban, ahol lassan 50 éve járod az utcákat. Nekem ebből a korlátozós időszakból a legnagyobb tanulság az volt, hogy muszáj vennem egy autót, és megtanulnom normálisan vezetni. Csak nézegetem szomorúan mások szebbnél szebb kirándulós képeit. Fél év alatt az egész országot bejárhattam volna. Itt ugyan van tömegközlekedés, de a mostani helyzetben valahogy nem akaródzik használni.
Az angolok ennyire szabálykövető népek? Vagy hogy sikerül olyan rendeleteket hozni, hogy egymás házába nem mehettek be? Hogyan tudnak ilyesmit ellenőrizni? Nálunk ilyesmivel még csak nem is próbálkoznak. Esélytelen lenne.
Akkor ne keress újat, keress régieket! Sárga dolgokat. Katicákat. Háromszögeket. Rigókat. Ami van. ♥ Vagy legyen a séta a podcast/hangoskönyv-hallgatás időszaka. Van, aki izgalmas könyveket hallgat, és csak akkor, amikor sétál, úgyhogy minden nap alig várja, hogy mehessen, mert kíváncsi a folytatásra. :D
Amikor összejárás volt egymáshoz (karácsonyra 1 napra engedtek max 6 embert beltéren találkozni), felmentek a számok és tele lett a kórház, és Covidtól független betegséggel se kaptál ellátást. Londonban negyed óráról 2 órára ment fel a mentőre várakozási idő. Tök mindegy, hogy stroke-od volt vagy elcsúsztál a jégen, nem volt, aki kijöjjön érted időben. A legtöbb brit nagyon szereti az NHS-t, és elég nekik az motivációnak, hogy nem akarják túlterhelni az egészségügyet és az ott dolgozókat, ezért óvatosak. Amúgy nem csak angolok élnek itt, hanem észak-írek, walesiek és skótok is. A skótoknál még nagyobb szigorúság van, mint Angliában. Ott már tavaly leállított a rendőr, ha kiautóztál a városból, hogy hova hova.
Itt most az autó is limitálja amúgy, hogy meddig mehetsz. Meg ugye otthon kell aludni este, lockdownban nem mehetsz megyén kívül, stb. Volt, akiket megállított a rendőr, és meg is bírságolta őket, mert a lakhelyüktől túl messze kirándultak (autóval mentek oda). Nálunk a városban korzóznak a járőrök, túl nagy csapatokat feloszlatják. Legutóbb a deszkásokat küldték el a deszkaparkból, mert annyian voltak, hogy nem lehetett távolságot tartani. De tavaly tavasszal még leülni sem lehetett, csak mozgásban lehettél kinn. Felállítottak a padról, tengerpartról is. Most azért szabad megpihenni padon, hogy a leterített pokróccal és ott elfogyasztott szendviccsel mi van, azt nem tudom, mert senki sem próbálkozik ilyennel a mínuszokban. :D
Vannak barátaink, akik már gyűjtenek a furgonra, hogy amint lehet újra menni, akkor kis kempingautóval tudjanak utazni és ne kelljen hotelre költeni / másokkal keveredni ott, és majd így biztonságosan tudnak országot látni. Nagyon felment itt a kereslet a kempingautókra.
Bármennyire is inkompetens egy kormány (és a brit aztán az, elég megnézni a reakcióidejüket, van róla bőven cikk), szerintem fontos leválasztani azt, hogy mely korlátozások történnek az érdekünkben, amikor a “jaj, intsünk be nekik, keressünk kiskaput, oldjuk meg okosba’, pult alól szerezzünk engedélyt” viselkedés magunknak árt. Az összejárás speciel pont ilyen szerintem. Nem azért nem megyünk be egymás lakásába, mert meg lett tiltva és szabálykövető birkák vagyunk, hanem mert most ez nem okos döntés a vírus jelenlétét és terjedési módját figyelembe véve. Akkor se járnék össze beoltatlanul, ha engedné a miniszterelnök, mert most felelőtlenség. Nyáron volt időszak, amikor lehetett volna utazni, de mi akkor se mentünk, és aki igen, az is eléggé megszívta. Ottragadt, megbetegedett, nem volt tesztelés, stb. Most az a legokosabb, ha nem ugrálgatunk, akkor sem, ha baromira jól esne összeülni pár baráttal és társasozni egyet személyesen. De most nem ennek van itt az ideje. Az összes ismerősünk és barátunk így gondolja. Fontosak vagyunk egymásnak, ezért nem veszélyeztetjük sem magunkat, sem egymást. Majd találkozunk, amikor biztonságos. Inkább később és teljes létszámban. ♥
A “lényeget kiragadva” hozzászólnék: a zöld Trabantnak nemcsak simán örültünk, hanem kívánni is lehetett!
És egy kicsit relevánsabb gondolat, irtóra jó lehet, ha az összes ismerősöd és barátod hasonlóan gondolkodik ebben a kérdésben. Nekem az a tapasztalatom, hogy engem néznek ufónak, hogy nem megyek sehova és nem élek társasági életet az elmúlt 1 évben. Alig volt olyan ismerősöm, rokonom, aki ne utazott volna el nyaralni. És persze a szabályok kitrükközése is benne van a repertoárjukban, azon túl, hogy rengeteget nyavalyognak a korlátozások miatt.
Na képzeld, egyszer 6 évesen azt kívántam a zöld trabanttól, hogy essen a kezembe egy egész élő lazac. Gondoltam, ha tényleg van varázsereje a trabantnak, ilyen magától úgysem történne meg, úgyhogy ezzel bizonyíthatja, hogy van hatalma. Lazac nem jött azóta se, én meg nem kívántam soha többet, mert elvesztettem a bizalmam a trabantban! :D (Empirikus tesztelés since 1991)
@Kiscsillag Az ufónak nézés ismerős. Nálam rokon játssza, merthogy kerek évforduló volt tavaly, azt pedig nem lehet már bepótolni. A következő “jubileum” 10 év múlva lesz, de hát addig bármi történhet, ezért >most< (2020 őszén) kell családi ünnepséget szervezni, mert csak az a biztos. Azóta is kapom, hogy mennem kellett volna, hiszen senkinek nem lett semmi baja.
Mondjuk előre sejtettem, hogy ezt fogom hallgatni a végén. De inkább haragudjon ő rám, minthogy én legyek felelőtlen.
Jaj nemár, a páratlan, random évek is jubileumok, jézusom. Jól tetted, hogy kiálltál magadért.
Én is becsatlakoznék @kiscsillag és @Lucy in the sky with diamonds mögé, ebben az ufónak nézés témában. Nekem nagyon meglepő (vagy inkább sokkoló?) volt látni, hogy kb az összes közeli barátom és családtagom folyamatosan kiskapukat keres, hogy megszeghesse a távolságtartási szabályokat. Karácsonykor, amikor mindenkivel szépen közöltem, hogy mi most nem fogadunk vendégeket, értetlenkedve kérdezték, hogy mégis miért nem? (Plusz ráadás, hogy mind jól tudják, hogy az immunrendszeremmel születésem óta folyamatosan gondok vannak…) Szóval, Via, itt az ideje az asszertív kommunikációnak, és Te ebben nagyon sokat segítesz itt nekünk a blogon. <3 :)
“Mégis miért nem?” *insert fejfelrobbanós gif*
A vírust nem érdeklik a kiskapuk. Pont a minap láttam egy ilyen paródia-híres oldalon egy álhírt (mármint hogy direkt álhír, vicc az egész oldal), hogy hat fejét összedugó csajszi fotója alatt az a felirat, hogy “Az új Covid-variáns udvariasan felfüggeszti a fertőzékenységet a csoportos szelfik idejére” :D De tényleg így viselkednek egysesek.