Az öngondoskodás kapcsán nem tudom eleget ismételni az én kedvesség-definíciómat:
Kedvesnek lenni magaddal azt jelenti, hogy úgy bánsz magaddal, mintha egy olyan ember lennél, akit kedvelsz.
Magunkkal jól bánni sok embernek sokféle dolgot jelent, nálam az öngondoskodás ott kezdődik, amikor magaddal vagy kedves és magadról gondoskodsz.
Elképzelheted mindezt úgy, mint egy finom szendvicset, amiben a kedvenc pékárud fogja közre a legízletesebb kencéket és szendvicsbevalókat: ropogós zöldségeket, füstös, sós, csípős ízeket. Már a készítése önmagában is felér egy szertartással, de a legjobb rész akkor jön, amikor beleharapsz, egyszerre érzed az összes ízt, és az jut csak az eszedbe, hogy pont erre volt szükséged.
Mindenkinek másféle finomságok vannak az öngondoskodás-szendvicsében, ráadásul az összetevők és preferenciák folyamatosan változhatnak attól függően, hogy épp mire van szükségünk. Egyik nap erre, másik nap arra.
A szemléletről a “Mit jelent az, hogy kedves vagy magaddal?” című írásban és Lecsó podcast epizódban beszéltem részletesebben.
Ebben a bejegyzésben pedig a „hogyan”-okról lesz azó, azaz milyen változatos formákban jelenhet meg a magaddal szemben tanúsított kedvesség az életedben.
De úgy is írhatnám, hogy mi minden van a kamrában és a hűtőben ahhoz a bizonyos kedvesség-szendvicshez. :)
Hogy néz ki a te kedvesség-listád?
Egy rövid gondolatkísérletre hívlak. :)
Fogj egy kezed ügyében levő papírlapot, és írd fel a tetejére, hogy “Kedvesség-lista”.
Annyi a feladatod, hogy a következő 2 percben írj a papírod tetejére 3 olyan dolgot, ami kifejezheti azt, hogy te hogyan vagy kedves magaddal.
A kedvesség-listád magadnak készül, és nem kell senkinek megmutatnod. Nincs rossz válasz, bármit leírhatsz, ami elsőre eszedbe jut erre a kérdésre.
Ha rögtön nem jön valami, akkor segíthet elindulni, ha belegondolsz, hogy:
- Mi az, ami neked jól esne mástól?
- Mi az, amire régóta vágysz, de senki nem ment el veled, nem tette ezt meg neked?
- Te hogyan, mivel fejezed ki azt, hogy szeretsz valakit, mivel kedveskedsz neki? Ez neked is jól esne? Ha igen, hogyan tudod ezt magadra alkalmazni?
Ne gondolkodd túl, ne görcsölj rá, egyelőre csak írd le, ami elsőre eszedbe jut.
Óra indul! :)
Ha letelt a két perced, nézd meg, mi van a papírodon.
Ha összeszedtél 2 vagy 3 dolgot, akkor szuper, mert itt van, kimondtad magadnak, hogy mik lehetnek olyan dolgok, amikkel kedves lehetsz magaddal. Ezek mostantól opciók, amiket megadhatsz magadnak. Amiket választhatsz, amikor kicsit úgy érzed, hogy kedvességre van szükséged. És amikor döntésponthoz érkezel, ezzel a tudatosítással felkerül a lehetőségek közé, hogy a magaddal kedves irányt válaszd.
Ha nagyon küszködtél ezzel a két perccel, akkor se aggódj. Ha nem vagy hozzászokva, hogy kedves vagy magaddal a mindennapjaidban, akkor természetes, hogy nem áll rá az agyad azonnal a lehetőségére.
Ezért is hoztam létre ebben a posztban az én kedvesség-listámat, amiben megosztok 24 módot, ahogy az én életemben jelenleg megjelenik az önmagammal szemben tanúsított kedvesség. Használhatod ezeket inspirációnak a saját kedvesség-listád folytatásához, de ha valamelyik megtetszik, egy az egyben át is veheted a saját listádra. :)
Bármennyi lehetőséget is találtál az elmúlt percekben az önmagadnak adható kedvességre, javaslom, hogy olvasd el a listát
(Ne felejtsd el a poszt alatti hozzászólásokat is megnézni, hátha valaki már hagyott ott egy olyan kedvességet, ami abszolút passzol hozzád, és amit te is szívesen beépítenél a napjaidba.)
Ennek a posztnak a végére így összeállhat a saját kedvesség-listád, amivel
- Gyakorolhatod a kedves belső hangot
- Kapsz egy személyre szabott toplistát arról, hogy mit jelent a kedvesség neked, és hogyan tudod saját magadra alkalmazni
- Jobban úgy bánhatsz magaddal, mint egy baráttal
Nem is maradt más hátra, mint hogy nézzük a példákat!
Az én kedvesség-listám
(Figyelem, előre szólok a fejekben élő maximalista hangoknak, hogy ez a lista nem azt jelenti, hogy „ezt minden nap állandóan megcsinálom”. Ezek csak példák, amilyen módokon már megjelent a kedvesség az életemben. És nem, neked nem kell pont ugyanezt csinálnod csak azért, mert nekem ez működik.)
Kedves vagyok magammal, amikor kinyitom az ablakot és veszek egy nagy levegőt.
Amikor írok egy teendőlistát, hogy kiszedjem a fejemből a kavargó „ezt el ne felejtsd” dolgokat, amik csak stresszelnek.
Amikor elviszem magam sétálni, akkor is, ha éppen nem tökéletes napsütéses idő van, de úgy érzem, hogy szükségem van rá. És meg is hívom magam egy kávéra. :)
Amikor nem tornázok, csak mert „muszáj”, hanem inkább alszom, mert arra nagyobb szükségem van.
Amikor tornázok egy kicsit, pedig nincs hozzá kedvem, de érzem, hogy utána jobban fogom érezni magam.
Amikor engedem, hogy abbahagyjak valamit, amitől azt hittem, hogy jobban leszek, de nem lettem. (Csak attól nem kötelező befejezni valamit, hogy elkezdtem.)
Kedves vagyok magammal, amikor nem csak úgy ennék valamit, hanem érzem, hogy igazi lelki táplálékra van szükségem, és ezért megfőzök egy olyan ételt, ami mindig melenget.
Akkor is kedves vagyok magammal, amikor nincsen erőm főzni, és rendelek valami finomat valamelyik helyi étteremből. És természetesen az is kedvesség, ha ezután nem piszkálom magam, hogy miért vagyok lusta (nem vagyok), vagy hogy ha erőltettem volna, akkor biztos tudtam volna főzni is valamit. (Ha erőltetem, az nem kedvesség.)
Kedves vagyok magammal, amikor szánok két percet arra, hogy alaposan bekrémezzem az arcomat és a lábamat, hogy ne húzzon éjjel a bőröm, mert annyira száraz.
Kedves vagyok magammal, amikor leállítom a filmet, leállítom a sorozatot, leteszem a könyvet, mert észreveszem, hogy felzaklat, amit látok, és nem esik jól.
Nekem nagyon jól esik, hogy olyan dolgokat csinálok, amiket gyerekkoromban szerettem volna, de nem lehetett, vagy nem volt rá lehetőség. Örömömet lelem a matricáimban és a színes görkorcsolyámban, és próbálok olyan nő lenni, akire a 8 éves énem felnézett volna. A kedvességbe pedig beletartozik az, hogy nem bántom magam azért, hogy „gyerekes” dolgokban is fel tudok oldódni. Nem cenzúrázom az örömömet.
Az is kedvesség, amikor hagyom, hogy olyan dolgokat csináljak, amik nem újak, nem a komfortzónámon kívül vannak, nem fejlesztenek, nem hasznosak, nem kell hozzájuk bátornak lenni – csak egyszerűen jól esnek.
Kedves vagyok magammal, amikor felveszem azokat a ruháimat, amik örömet szereznek. Amik olyan színűek, hogy jó ránézni. Amik kényelmesek, és nem azzal foglalkozom, hogy mekkora a címkén a szám, mert sokkal fontosabb, hogy ne feszengjek és szabadon tudjak mozogni, mint hogy alacsony méret legyen beleírva a ruhába. (Különben is, akár márkán belül is vannak eltérések, ugyanaz a testem különböző ruhadarabokban különböző „méretű”.)
Kedvesség az is, ha nem „spórolok” jobb időkre olyan dolgokkal, amiket nagyra becsülök és ünnep a használatuk. Egy random hétfő is ér annyit, hogy szép bögrébe tegyem a teát, ha az esik jól. Nem kell semmilyen lécet megütnöm ahhoz, hogy kiérdemeljem, hogy a szép tárgyaimban örömömet lelhessem.
Kedves vagyok magammal, amikor észreveszem, hogy nem megy egyedül, és jelzem, hogy segítségre van szükségem. Át szeretném beszélni valakivel a dolgokat. Ki akarok szabadulni a fejemből.
Kedves vagyok magammal, amikor hangot adok annak, amire szükségem van, és nem csak várom, hogy mindenki gondolatolvasó legyen, és magától rájöjjön, hogy mit akarok. (Ehhez nyilván előbb nekem kell tudnom megfogalmazni, hogy mit akarok.)
Kedves vagyok magammal, amikor hagyom magam úgy nevetni, ahogy éppen sikerül, és nem bántom magam amiatt, hogy az örömöm sokszor a kuncogóstól a hahotázáson át a röfögésig mindenféle hangon kijöhet belőlem.
Kedves vagyok magammal, amikor hagyom magam úgy leülni vagy lefeküdni, hogy nem gondolok arra, hogy „hogy néz ez ki”, és nem egy merő pózolás és végtagpakolgatás az állítólagos pihenésem.
Kedves vagyok magammal, amikor elfogadom, ha megdicsérnek, sőt, néha magamat is megdicsérem.
Kedves vagyok magammal, amikor nagyon odafigyelek arra, hogy milyen gondolatom jön azután, hogy „legszívesebben…”.
Az is a magam felé tanúsított kedvesség része, hogy nem beszélem le magamat a saját sikereim megéléséről azzal, hogy „hát, igazából meg sem érdemeltem” vagy „más biztos jobban csinálná”.
És az is a kedvesség része, amikor hagyom magam kezdőnek lenni. Ha érzem is a frusztrációt amiatt, hogy nem megy valami elsőre, vagy nem értem, vagy nem látom át, emlékeztetem magam, hogy nem az a feladat, hogy soha többé ne kelljen új dolgokat tanulni, és hogy mindenben őstehetség legyek azonnal. Van, amiben bőven elég, ha lelkes amatőr vagyok, és azzal is lehet nagyon boldognak lenni.
Kedves vagyok magammal, amikor „elég jó az elég jó”, és elfogadom, hogy akkor is készen lehet valami, ha nem tökéletes, mert sokkal fontosabb befejezni, mint a végtelenségig csiszolgatni.
Mint például ezt a posztot. :)
Most te jössz!
Mi a top 3 kedvességed saját magadhoz?
Jutott eszedbe új dolog, ahogyan kedves lehetsz magaddal?
Írd meg a kommentek között, és inspiráljuk egymást! ♥
Sziasztok!
Kedvesség magammal szemben legnehezebb, inkább a sanyargatás jobban jellemez. Nagyon nehéz átállni. De, kedves vagyok magammal,
-amikor rendelek ebédet és nem én főzök minden nap
-amikor a tejeskávém nem menet közben, hanem a kanapén “csak úgy” ülve fogyasztom el
-amikor rászánom az időt egy hajszárításra, manikűrre, bőrápolásra és nem lopva, összecsapva, jó lesz úgy is alapon végzem őket
Jó olvasni a soraidat, Via!
Sziasztok!
Én kedves vagyok magamhoz, mikor …
egy forró bögre kakaó vagy tea társaságában olvasom a kedvenc történeteimet.
olyasmit sütök/főzök, amire vágyom és feldíszítem, mintha étteremből lenne.
fél órás forró fürdőt veszek, ami ellazítja minden izmomat és felélénkít – imádom a vizet.
ha elkezd fájni a fejem, nem várom meg míg migrén lesz belőle, mondván hátha elmúlik, ha pihenek és iszok egy kis vizet. Sosem múlik el így, mégis mindig reménykedem. A legkedvesebb akkor vagyok magammal, ha nem hallgatok a hangra, ami szerint feleslegesen gyógyszerezem magam és inkább kínlódok egész nap, rossz közérzettel, míg a fejfájás ágynak nem dönt és feladva beveszek egy tablettát.
Kedves vagyok magammal, mikor zoknit húzok a lábamra, hogy ne legyek náthás (amire hajlamos vagyok), pedig szeretek mezítláb járni és alig veszem észre mikor átfagy a lábam (legtöbbször akkor, mikor már fújom az orrom).
Köszönöm az elgondolkodtató cikket, Via :)
Kedves vagyok magammal, amikor aznap nem csinálom meg a takarítást, hanem helyette olvasok vagy a párommal megnézünk egy filmet. Kedves vagyok magammal, amikor a munkaidő végén kikapcsolom a gépet, és nem dolgozom még 1 vagy több órát pluszban, hogy már csak ezt vagy azt megcsinálom. Ha ideges vagyok, kimegyek a friss levegőre a kutyáimmal, a simogatásuk megnyugtat. Mostanában meg is dicsérem magam, ha valami jól ment, és már tudok elismerően tükörbe nézni.
– Amikor magamra főzök. Vicces, de sokáig úgy fogtam fel, hogy a főzés egyfajta kedvesség a másik felé, vagyis: a páromnak szól, és sosem nekem. Így aztán nagy fordulat volt, amikor felismertem, hogy az egyetlen dolog, ami miatt hiányolom a saját kedvenc ételeimet az az, hogy megfeledkeztem róla: magamra is nekem kell főznöm. :D
– Amikor veszek egy magazint, pedig tudom, hogy a neten bőven találnék a témában videót, kommentet, ráadásul ingyen. A fotelos lapozgatáshoz egyszerűen nem ér fel a digitális verzió.
– Amikor ráérősen olvasom a kölcsönzött könyvet. Egy ideig úgy tekintettem a 3 hetet, mint egy határidőt (különben is, ki olvas ilyen lassan?), de azóta szembesültem vele, hogy az a 3 hét bizony néha tud kevés lenni. Kölcsönzést hosszabbítani pedig nem kudarc, hanem lehetőség.
– Amikor a szórakozóhelyen megérkezem a frissen rendelt üdítőmmel, és már nem frusztrál, hogy úgyis megkérdezik. Már a kifogásokon sem agyalok, hogy mivel hárítsam el, amikor legközelebb győzködni kezdenek. Nem, tényleg nem iszom alkoholt. Kérlek, fogadd el a döntésem, én sem vitatom a tiédet. Köszi.
– Amikor befizetem magam egy taxira, ha olyan sokáig kimaradnék, hogy már nem járnak a buszok. Lehet, hogy kerül annyiba, mint egy koncertjegy, de megér ennyit, hogy biztonságban hazaérjek.
összevissza gondolatok:
Kilakkozom a körmöm, hogy legyen rajta szín annak ellenére hogy tudom, hogy takarításkor úgyis megkopik.
Kinyitok egy palack bort a vacsorához ha megkívánom, akkor is ha egyedül vagyok + gyertya.
Rövid torna reggelenként, hogy kicsit összehangoljam agyféltekéimet, hogy koordináltabb legyek.
Használom ami van, amit szeretek: parfüm, ruha, ékszer. Csak ne keljen őket sírba vinni.
Alszok délután, ha elálmosodok. Van, amikor kora este is akár. És igen, éjjel is.
Likvidálom ami idegesít: egy rossz naptár, egy kényelmetlen toll, ronda színű tárgy, egy maszatolódó szempillaspirál, túl erős szagú mosószer.
Nem találkozom többet egy olyan “baráttal”, aki sok energiámat elvitt.
A meghívom magamat egy kávéra nálam is játszik! Vagy a férjemmel meghívatom magamat, a délutáni kávét ő szokta megfőzni, ha mindketten otthon vagyunk.
Mostanában az a legfontosabb kedvességem magamhoz, hogy próbálok nem haragudni magamra. A kisebbik gyerekem természete eléggé próbára tesz, és mivel én vagyok az okosügyesnagy felnőtt, nekem kéne tanítgatnom az indulatkezelésre úgymond, meg kivezetni ilyen szitukból, ha már beleesett. De egyszerűen nem mindig bírják az idegeim a türelmet. Na, ezért.
Nagyon szépen köszönöm :) A kedvenc részem: “ha rendelek valami finomat, utána nem piszkálom magam, ha erőltettem volna, akkor biztos tudam volna főzni is valamit.”.ez sűrűn átéltem…de ezentúl figyelek erre is :)
Én csak köszönöm a posztot! Megsirattam! ❤
Jó érzés volt olvasni is, és ha arra gondolok, hogy gyakorlatba ültessem… 😊
Gyerek mellett, friss anyukaként, az utóbbi időben nem sikerült túl kedvesnek lennem magammal, de ez a poszt felhívta a figyelmem, hogy lehet úgy jobban működnénk a dolgok.
És a gyerekeidnek is tanulságos, ha a magaddal szemben tanúsított empátiát modellezed nekik! :) ♥
–Kedvesb vagyok magamhoz, mikor reggeli zabkását mindenféle finom gyümölccsel készítem el.
– A legkedvesebb vagyok magamhoz, mikor pontosan készítem el a reggeli zöldteámat ( mennyiség, idő, hőmérséklet) és a hangulatom hoz választom ki a gyűjteményéből a teáscsészét. Az ablakkal szemben ülökba kanapén,vélvezemba teabszépségét, ízét, nézem a madarakat. ( Olvasok, rejtvényezek)
Kedveskednek magamnak azzal is, ha betartom a reggeli rutint és szépen felöltözöm, hogybkitűuhessem egyik színes brossomat.
– Kedves vagyok magammal, ha felhívom egyik barátnőmet és csak hallgatom.
– kedves vagyok magamhoz, ha olvasom Via írásait, megnézem kedvenc csoportjainak a szocial medián, ha Mari Kondó filmjeit megnézem,, szobabiciklizés közben tévézek.
– Ha barátnőkkel tea, vagy egy üveg bor, vagy pezsgő mellett megváltjuk a világot.
Szerintem valamiért szégyelljük, h bármilyen módon kedvesek legyünk magunkhoz. Vagy máshoz. Ma annyira szerettem volna megmondani a boltos csajnak,h mennyire szép a haja. A frizura, az új szín. Mert mit gondolna… Magamat is hiába puszilom a tükörben. Jó látni, Via, h egyáltalán létezik olyan ember, aki meri szeretni magát. Mint te. Ehhez szerető szemek kellenének, és a tükör nem elég. Nem tudom,hogyan lehetne csinálni.
Szia Ági! Bátorság! Mond meg a ” boltos csajnak”milyen klassz a frizurád! Neki is neked is feldobja a napod!
Én rendszeresen szoktam idegeneket megdícsérni, ha olyan a ruhája, haja, táskája, bármilye ami nekem is tetszik. Még sose vette rossz néven senki :):):) Annyira jó érzés megtenni! Nekem pontosan olyan, mintha engem dicsértek volna meg :)
Szerintem legközelebb dicsérd meg nyugodtan a boltos lány frizuráját. Nekem nagyon jó tapasztalataim vannak, először meglepődnek, de általában örülnek a váratlan dicséretnek.
Tudom, hogy baromi nehéz “ellenzékben” szeretni magadat, mikor mindenhonnan az jön, hogy legyél vékonyabb meg izmosabb meg szexibb meg laposabb meg feszesebb, fiatalabb, ránctalanabb, csupaszabb, karrieristább, anyább, stb. stb., mert ahogy most vagy, az nem jó, sőt, undorító. De ebből nem az lesz, hogy fejlődésből, kíváncsiságból változtatsz és arra hallgatsz, ami neked jó, hanem az, hogy bűntudatod van, szégyelled magad, erőlteted, kiszervezed másra azt, hogy majd ha ilyen meg olyan leszek, akkor majd elfogadható leszek… Miközben már most is az vagy, és nem kell ehhez senki más vágyakozó tekintete vagy elismerő pillantása.
Légyszi mondd meg a boltos csajnak, hogy jó a haja!
Minden alkalommal kedves vagyok magamhoz, amikor megértéssel és elfogadással fordulok a sajat gyengeségeim felé. Amikor összekacsintok a mérleggel, nem baj, majd egy hét múlva kevesebbet mutatsz; amikor közlöm a konyhával Szörnyella d’Frász nagy igazságát, miszerint több nő veszett oda a konyhában mint háborúban és ma nem adom a vérem, helyette az Alkonyat jön akkor is, ha tucatszorra. Kedves vagyok akkor is, amikor melléülök a gondolataimnak, türelmesen végiggondolva mindet, a sutácskát is, a vállalhatatlant és a hozzám már nem valót. Kedves vagyok mindig, amikor hagyom magam magam lenni.
Kedves vagyok, mert megengedtem magamnak nyugodtan véhigolvasni a cikked, kedves vagxok mert leszoktattam magam arról, hogy màsokhoz viszonyítsam, hasonlítgassam magam. Kedves vagxok mert szertem önmagam lenőtt hajjal-majd ha lestek olyan kedves befestem valamikor.
Kedves vagyok magammal, amikor…
– nem várok mások engedélyére, bíztatására, hogy azt csináljam, amit jónak látok.
– nem szégyenlem magam azért, ha örömet szerzek magamnak, azért amiről fantáziálok közben, vagy azért, hogy hányszor van rá szükségem, mert az egészséges szexualitás ott kezdődik, hogy az örömről szól.
– időt adok magamnak, hogy a változások a saját ütemükben és számomra befogadható módon menjenek végbe, hogy fejlődésként élhessem meg, nem pedig traumaként.
Kedves vagyok magamhoz, mikor hétvégén gyorsba letudom a takarítást és a nap hátralevő részét olvasással, rajzolással, írogatással töltöm.
Amikor valakinek rossz napja van a melóban és (dögöljön meg a szomszéd tehene is alapon) megpróbál kihozni a sodromból, amire csak annyit reagálok, hogy bájosan rámosolygok, megpaskolom a pofiját, azt mondom neki, “én is szeretlek” és foglalkozom tovább a dolgommal. (Teljes döbbenet, pár másodperc tétova toporgás,csendes lelépés a színről 🤣)
Ha nem haragszom magamra, mert nem cipelem haza a sokadik kiló kaját is a buszon, hanem inkább kihozatom a tesco-ból.
Mikor nem húzom fel magam azon, hogy olyan akarja megmondani, hogy végezzem a munkám, aki nem is ért hozzá. Ehelyett mosolyogva bólintok, és mikor kimegy, csinálom, ahogy szoktam. (Mikor nagy arccal közli az illető, hogy látod, ezt tényleg így kell, akkor csak bólintok, persze, így:legyen már egy fél orgazmusa a drágának.. 😉)
Etc., etc…
Kedves vagyok magamhoz,
– amikor készítek magamnak egy turmixot, egy teát friss gyömbérből, vagy facsarok narancslevet,
– amikor nem gyötröm magam, mert a futóedzésben még nem tudok következő szintre lépni, és a mai edzést átalszom, mert sokáig néztem a filmet és kevés volt az öt és fél óra alvás,
– amikor elmegyek masszázsra vagy csak gyógyfürdőbe (de jó lenne!),
– amikor megengedek magamnak egy közös reggelit / tízórait az egyik barátnőmmel, az egyik kedvenc helyünkön,
– amikor megengedek magamnak egy kis semmittevést,
– amikor veszek magamnak egy burdát, (akkor is, ha rengeteg van itthon), nőmagazin helyett, és végig nézegetem a szabásmintákat, csak mert jól esik és nem azért mert újabb dolgokat akarok varrni, már vannak projektjeim,
– amikor több percen keresztül nyújtózom a reggeli napfényben,
– amikor a kedvenc fűszeres, narancsos krémemet használom testápolásra,
– amikor elmegyünk kirándulni,
– amikor csenek egy kis tejszínhabot a kávémba.
Szia Via,
aranyos a listád, némelyik pontján jókat vigyorogtam, és örülök, hogy nem csak az írószer mániában vagyunk hasonlóak, de a matricákban is.
Hála Neked, pár éve elkezdtem “képeslapokat” küldeni, saját “alkotásúakat”, ami a címzetteknek is öröm, már várják is, de a készítésük is terápiás.
A lelki válság pedig jót tesz a kreativitásnak.
Mivel nem vagyok túl ügyes, a matricák jó megoldást jelentenek. Szívből ajánlom “kétbalkézbiztos diy”-ként.
JA, és hetek óta vágyom a JAVA játékra. Ismeritek? Nagyon jó, mint LEGOzni.
KÖSZÖNET A TÉMÁÉRT! :-)
Szép napot Nektek, Szeretettel:
Kata
Kedves vagyok magamhoz, amikor Én-időt veszek ki és inspiráló idézeteket másolok egy füzetbe.
Kedves vagyok magamhoz, amikor reggel néhány “erősítő” gondolatot suttogok a fürdőszoba tükrénél.
Kedves vagyok magamhoz, amikor elnézegetem a frissen nyílt nárciszokat (idén először került az étkező asztalra, így napokig lestem a fejlődését, mint anno egyik albérletünk en a gesztenyefáét).
Kedves vagyok magamhoz, hogy kiszakadok egy kis duolingo-zásra s motivál, hogy az első 10 jut a következő ligába, ergo a 4.helynél lejjebb nem maradhatok!).
Kedves vagyok magamhoz, amikor az esti lefekvéskor saját szavakkal fogalmazom meg hálámat, köszönetemet s fújok néhányat a doterrás onguard illatból, a párnára is, amitől minden alkalommal elolvadok.
… ez egy jó feladat, köszönöm szépen: máris szebb ez az önkéntes karantén s házi tanítóskodás -:)
Kedves vagyok magammal mert:
Végre lett bátorságom kávéfőzőt rakni a hálószobába, csinálni neki egy kis sarkot, és így szuperluxus “szállodás” nyugiban kávézhatok reggelente míg a csajok alszanak.
Kimegyek sétálni , házakat nézni, kutyát vidítani ha esik is. Főleg ha esik.(Írországban élünk)
Elmegyek egyedül autózni 5 km-n belül amikor érzem hogy elegem van és nem akarok otthon sárkány lenni , mert azt úgyis megbánnám.
Sziasztok!
Én kedves vagyok magammal, mikor
• az egész napos egyetem után megnyújtom a végtagjaim
•a kedvenc zenémre kelek, és nem az általános csengőhangra, ami azért hatásos, mert csak azért pattanok ki reggel, hogy minél kevesebbet halljam
•kakaót iszom kávé helyett
•böjtölök és vizsgálom magam (paradox, néha egy nagy adag gyümölcssali vagy pár sósperec lesz a szeretetnyelvem)
•indok nélkül a kedvenc ruhámat veszem fel
•a növényeimnek tápoldatot adok és látom, hogy mennyire megerősödnek tőle
•mikor korábban lefekszem.
Kedves vagyok magamhoz, amikor hagyom, hogy csak pihenek, bambuljak egész nap valami buta sorozatot nézve, mert épp arra van szükségem.
Amikor a munkahelyen az őrült kapkodás és rohangálás helyett a legnagyobb forgalom esetén is csak egy feladatra figyelek egyszerre (köszi Kiégés, megtanultam, hogy ezt így kell).
Amikor pénzt, időt, energiát szánok a hobbimra , mert kikapcsol és jól esik.
Amikor a munkából nem egyből haza rohanok, hanem beülök a cukrászdába vagy a templomba egy kicsit befelé fordulni, megpihenni.
Amikor hagyom a férjemnek, hogy ő főzze meg a hétvégi ebédet, mert ő imád főzni, nekem meg csak egy feladat lenne.
Kedves vagyok magammal, mert
-Téged olvaslak, Via, ahol mindig csak jót kapok
-pszichológushoz járok, hogy segítsen a krízisekben, amik mostanában jutottak és nem ostorozom magam azért, mert sokba kerül
-úgy fest, hogy gyógyszeres segítségre is szükségem lesz és nem bántom magam miatta, mert egyedül nem vagyok képes megoldani a depressziót és kiégést (ahova sajnos eljutottam)
-az életem több területén szorult helyzetbe kerültem és nem ostorozom magam, hogy képtelen vagyok dönteni merre lépjek
-mert sok felesleges kiló tapad rám, de ha épp egy szelet csokira vágyom azt úgy veszem meg, mint egy ajándékot maganak, nem pedig “már megint ilyet akarsz, te ez meg az”
-nem piszkálom magam a lefogyással, mert mostanábn minden van, csak olyan helyzet nincs, hogy 10 perc tornát beiktassak
-előfizetek heti ételfutárnál, mert nincs kapacitásom főzni
-a velem türelmetlenekkel közlöm, hogy 5 perc alatt nem tudok csodát tenni és várniuk kell -munkaterület
-a teendőlistát nem teljesítettem, de nem vagyok hajlandó emiatt lustának nevezni magam
Biztos eszmbe jutna még pár, de hagyok másnak is helyet :)
Kedves Ai,
aki Viát olvas, már van is egy pszichológusa, és a gyógyszer már talán nem is fog kelleni. Drukkolok Neked, biztos nem is egyedül, és ez is segíthet valamennyit. VELED VAGYOK :-)
Amúgy tök klassz, amiket írtál, azt hiszem, merítek is belőled, köszönöm.
KITARTÁS! Meg egy baráti jókívánság Neked.
Szeretettel: Kata
Aranyos vagy, hogy ennyire segítőnek tartod a tartalmaimat, de muszáj megjegyeznem, hogy nem vagyok szakember, a terápia pedig igenis hasznos dolog, a blogom nem váltja ki a pszichológus munkáját. Nem szeretném ezt sugalmazni, és nem is akarom magamra aggatni ezt a terhet. ♥
Kedves Via! Szuper volt olvasni a kedvesség listádat, szinte mindenben egyetértettem és az jutott eszembe, bárcsak lenne egy ilyen barátnőm.
Szia!
Van egy ilyen barátnőd! Te vagy az! ♥ De szurkolok, hogy találj még ilyen embereket, mert az nagyon jó dolog, ha az embert a környezete nem csak leszívja, hanem feltölti.