Mi a komfortzóna jelentése?

A komfortzóna kifejezés azokra a kényelmes körülményekre utal, amikben biztonságosan, otthonosan érzed magad.

Ahol minden ismerős, kiszámítható, nincsenek kihívások — lehet tudni, mi után mi fog történni. Ahol biztonságosan önmagad lehetsz.

Amikor a világ a komfortzónádon kívül kaotikus, akkor a komfortzónád kiszámíthatósága segít megpihenni, erőt gyűjteni. A komfortzónából kiindulva könnyebb a kinti világgal is megküzdeni.

Éppen ezért bárki bármit mond, a komfortzóna önmagában nem “gonosz”, és te sem vagy elfuserált, ha keresed a kényelmes szituációkat.

Évekkel ezelőtt már foglalkoztam a blogon a komfortzóna praktikus oldalával, de ahogy az elmúlt években sokaknál újra előkerült, hogy kinek mi a komfortzónája, egyáltalán mi az a komfortzóna, és jó-e az, hogy van valakinek ilyenje, úgy döntöttem, most van a legjobb alkalom arra, hogy alaposan körbejárjuk a kérdést.

Úgyhogy a következőkben szó lesz arról, hogy:

• mi a komfortzóna valódi jelentése
• mi a komfortzóna-paradoxon és a komfortzóna-keringő
• miért jó, ha úgy gondolsz a komfortzónádra, mint egy kényelmes puha ágyra
• és hogy fontos-e, hogy kimozdulj a komfortzónádból.

Én Farkas Lívia vagyok, ez itt a Lecsó, csapjunk is bele!

Olvasd vagy hallgasd a legújabb részt a nagy lejátszás-gombra kattintva!
Vagy tekerj lejjebb, és elolvashatod az epizód leiratát! :)

(Hogyan hallgathatod? Itt és most a fenti lejátszógombra kattintva, az MP3-fájlt letöltve, vagy Spotifyon, vagy az Apple Podcastson, vagy a kedvenc podcast-lejátszódon!)

A komfortzóna-paradoxon

A komfortzóna-kritikusoknak az szokott lenni az egyik fő intése, hogy “vigyázz, mert ha kialakítasz magadnak egy komfortzónát, vagy töltesz benne időt, az nem jó, mert akkor beleszoksz a kényelembe és benne ragadsz.”

Úgyhogy kezdjük is talán itt, és mondjuk ki azt, hogy a kiszámíthatóság nem ellenség. 

Nem kell, hogy mindig újra és nagyobbra vágyj, és nyugodtan lehetsz elégedett azzal, amid van. Valójában nem kell állandóan feszegetni a saját határainkat. És nem mindenkinek az jelenti a boldogságot, hogy folyton felülmúlja önmagát, és mindig rátesz egy lapáttal a saját eredményeire.

Ha pedig nyugalomra, vagy békességre van igényed, és ezt a komfortzónádba vonulva tudod a legjobban megadni magadnak, akkor ez egy csodás eleme az öngondoskodás-eszköztáradnak.

Ettől függetlenül azonban lehet, hogy a komfortzónád, ahol minden ismerős, egy idő után már nem adja meg azt a feltöltődést, mint korábban. 

Ez persze nem mindig látszik egyértelműen. Még ha egyébként baromira reflektált személyiség vagy, és sokat dolgozol magadon, akkor sem azzal a gondolattal a fejedben fogsz felébredni egy reggel, hogy “hú, de kinőttem a komfortzónámat, változtatásra van szükségem!”

Sokkal valószínűbb, hogy elsőre csak azt érzed: valami nem stimmel. Nyűgös vagy és fásult, nem találod a helyed, nem segítenek a korábban inspiráló, motiváló, pihentető dolgok. 

Ehhez pedig nem is kell semmiféle nagy változásnak történnie — bőven elég, ha telik az idő és te változtál. Ugyanis van egy pont, ahol a komfortzóna ismerőssége és kiszámíthatósága hirtelen már csak keveset, vagy semmit nem ad.

Sőt, ez még abba is átfordulhat, hogy egyenesen idegesíteni kezdenek a korábban segítő komfortzóna-tevékenységek, és ahelyett, hogy szusszannál egyet a kényelemben, nyughatatlanságot érzel és feszengsz benne. Ilyenkor a komfortzónád nem egy támogató, biztonságos tér, hanem visszatartó erő, amin lehet, hogy nem csak érdemes, de szükséges változtatnod.

Itt jön képbe a komfortzóna-paradoxon: minél jobban berendezted és minél régebb óta üzemelteted a komfortzónádat, annál nehezebb elkezdened változtatni rajta, ha valami már nem szolgál benne.

Alapvető emberi dolog azt mondani, hogy: “Á, inkább maradok itt. Bár egyre rosszabbul érzem magam benne, de már olyan jól kiismertem, hogy még mindig jobb, mint kilesni, hogy mi van a komfortzónán túl!” Hiszen a komfortzónán túl a Nagy Ismeretlen van. És a Nagy Ismeretlen közeli rokonságban áll a Nagy Ijesztővel is — mi van, ha hozza magával a buliba? 

Úgyhogy keretezzük át, hogyan gondolsz a komfortzónádra, és máris könnyebb lesz lazábban és játékosabban gondolkodni róla.

 

A komfortzónád olyan, mint az ágyad

Gondolj úgy a komfortzónádra, mint egy kényelmes, puha ágyra.

Maga az ágy sem úgy működik, hogy lett egyszer egy ágyad, amibe beleférsz, megágyaztál, és soha többet nem kell megráznod a párnákat, ágyneműt cserélned, vagy megfordítanod a matracot. Lehet, hogy idővel változnak az igényeid, és a kisebb-nagyobb változtatások segítenek csak abban, hogy az ágyad újra meg újra megadja azt a pihenést, amit elvársz tőle. Még az is lehet, hogy egy ponton másik ágyra van szükséged, mert már nem férsz bele abba, ami 3 éves korodban még jó volt.

És természetesen bármilyen jó is a legjobb ágy, és most is van ötleted arra, hogy milyen sokat lehetne aludni, meg olvasni, meg filmezni, ha a következő öt napot csak ágyban tölthetnéd, lehet, hogy érdekelnek dolgok az ágyadon kívül is. Attól még az ágy nem gonosz, és nem rossz benne lenni. Megnézed a világot, éled az életed, és időről-időre visszatérsz az ágyhoz. 

Valahogy a komfortzóna is így működik. Nem rossz, hogy van. De néha felül kell vizsgálni, hogy azt csinálja-e még, amiért létrejött, illetve hogy te ugyanaz az ember vagy-e, aki ezt a komfortzónát kialakította annak idején.

És ha nem, akkor meg kell nézni, hogy most mire van szükséged.

Lehet, hogy arra van szükséged, hogy tágítsd a komfortzónád határait.

Lehet, hogy arra, hogy egy kicsit elhagyd, változtass valamin, és ezzel az új információval felvértezve újragondolhasd, hogy hogyan rendezd át egy kicsit a komfortzónádat.

És lehet az is, hogy a kalandod eredményeképpen valami teljesen más, de a mostani önmagadhoz sokkal jobban passzoló helyen kötsz ki.

A komfortzóna-keringő

Itt fontos hozzátenni, hogy a komfortzónádat elhagyni nem azt jelenti, hogy örökre könnyes búcsút veszel tőle, és mostantól csakis a vad kalandokról, kudarcokról és sikerekről, folyamatos önfejlesztésről és hatékonyságról szól az életed. Ugyanúgy nem jelenti azt, ahogy a reggeli ébredésed és felkelésed sem annak a jele, hogy mostantól soha többet nem mész vissza aludni.

És csak azért, mert most valami éppen nem működik a komfortzónád részeként, azt sem kell örökre hátrahagynod. Épp ellenkezőleg. Lehet, hogy a mostani évben, életszakaszban, a jelenlegi körülmények között nem szuperhatásos az a komforttevékenység, de ha később újra előveszed, újra megtalálod benne az örömöt. Semmit sem kell örökre elengedned, és semmit sem kell örökre megváltoztatnod.

Az elvágólagos gondolkodás erőltetése helyett az életben sokkal fontosabb megtanulni az egyensúly táncát, ezt az ‘előre kettőt, hátra kettőt’ keringőt, ahol ki-be lépkedsz a békét, megnyugvást adó komfortzónádból a kalandos nagyvilágba, ahol körülnézel, tanulsz, fejlődsz, feszegeted a határaidat, aztán visszabújsz, mint egy kedves csiga.

Ez az igazi egyensúly, nem pedig az, hogy a fásultságra és a “mindig is így volt” beletörődésére ráhúzzuk azt a címkét, hogy NYUGALMAS ÉLET, holott az elégedettség nem ugyanaz, mint a megszokás.

Mert a “mindig is így csináltuk” közben nem kérdezi meg senki, hogy amúgy ténylegesen hogyan érzed magad ott és milyen neked. Az eseménytelenség önmagában nem jelent semmilyen értéket, ahogy a folyamatos elfoglaltság és behavazottság sem. A kérdés mindig az, hogy neked most éppen melyikre van szükséged.

El kell-e hagynod a komfortzónádat?

Gyakori odavetett tanács az, hogy “mozdulj ki a komfortzónádból, és rögtön jobban fogod érezni magad!”

De mit jelent valójában ez a mondat?

Önmagában semmit, ugyanis a komfortzónát senki sem IKEA-s egyendobozban vette lapra szerelve, extra imbuszkulccsal.

A komfortzónája mindenkinek más, és személyre szabott.

Ha az ágyas példánál maradunk, akkor van, aki selyemágyneműben szeret aludni ruha nélkül, más egy matracon a földön. A harmadik imádja a baldachint. A negyedik szereti, ha az összes kutyusa vele alszik. Az ötödik inkább egyedül alszik akkor is, ha van párja. A hatodiknak van plüss alvóscápája és memóriahabos párnája. A hetedik csak teljes sötétségben bír aludni, a nyolcadik meg csak éjjeli lámpával.

Mindenkinek más működik, és mindenkinek az a működés a jó, ami a legjobban segíti az alvását.

Hogyan néz ki a komfortzóna-elhagyás a gyakorlatban?

Ahogy mindenkinek különböző a komfortzónája, úgy a komfortzónából való kilépés is mindenkinek mást jelent.

Az, hogy ki miben mozog otthonosan az életében, annyira egyéni, hogy ami egy embernek baromi ijesztő szituáció, a másiknak napi rutin.

Mi történik például, ha azt mondom neked, hogy itt ez a mikrofon, légyszi beszélj bele egy fél órát, adás indul?

Lehet, hogy összeakad a nyelved, és hebegve-habogva próbálsz összerakni értelmes mondatokat a hirtelen rád szakadt figyelemtől. De lehet, hogy gond nélkül elkezded mesélni az elmúlt három napod legjobb sztorijait. Vagy simán órákat magyarázol a kedvenc hobbidról. Vagy mondjuk eleve az a munkád, hogy rádiós műsorvezető vagy, és amúgy is a munkanapod része, hogy a mikrofonba beszélsz, vagyis ez az egész kihívás neked meg se kottyan.

Ebből is látszik, hogy simán előfordul, hogy valakinek egy tevékenység bőven a komfortzónáján belül van — másnak viszont olyan, mintha az első úszásórán bedobták volna a mélyvízbe.

De nem csak új élethelyzetek képezhetik a komfortzóna-elhagyás alapját. Lehet számodra az esti kikapcsolódás, hogy horgolsz, és annyira megy már, hogy szinte automatikusan csinálod, miközben filmet nézel. A rádiós műsorvezetőnek meg pont az a kihívás, hogy koncentráltan tudjon figyelni a rövidpálcára. Ő azért űzi ezt a hobbit, mert még nem megy neki reflexből, és ezzel feszegeti a határait, meg néha a türelmét is, hogy olyat csinál, amiben nem jó, amihez nem ért, és valami újat tanul.

 

Miért jó valójában, ha kilépsz a komfortzónádból?

Ezért is jó, ha nem maradsz állandóan a komfortzónádban. Az új élmények, impulzusok hiánya ugyanis könnyen keltheti azt az illúziót, hogy összefolynak a napok. Hiszen nem különböző egyik sem a másiktól – tudod, hogyan mész munkába, tudod, hogy ott mit csinálsz, este hogyan kapcsolódsz ki, ugyanazokat a dolgokat eszed. Minden ugyanolyan, nincsenek extra élmények, új ízek, illatok, beszélgetések.

Egyszerre telnek lassan a napok és rohan az idő. És ha volt valaha olyan időszak, ami rávilágított, mennyire szükségünk van az új impulzusokra, akkor pont ilyen időszak a hullámvasút, amire 2020 tavaszán akaratunk ellenére kaptunk éves bérletet. 

Abba is bele lehet fásulni, hogy mindig a kötelező köröket futod, és abba is, hogy változatlanok a megküzdési módszereid.

Mint ahogy nem esik jól napi három étkezésre pizzát enni hónapokig (bármilyen finom is az a pizza), úgy egy csomószor fel kell pezsdíteni a pihenős rutinjaidat is.

Van, amikor komfortos, hogy ugyanazt a sorozatot nézed újra meg újra. Mert ismered az epizódokat, tudod, hogy semmi sokkoló vagy váratlan nem fog történni, és kiszámítható, régi jó ismerősök a szereplők. De lehet, hogy van olyan időszak, amikor meg olyat néznél, ami meglep, amin lehet agyalni, teóriázni, mert nem tudod, hogy mire fog kifutni.

Így van ez a hobbikkal is. Az is lehet idézőjelesen fárasztó, ami korábban feltöltött — és nem azért, mert eluntad, hanem mert most épp másféle dologra van szükséged.

 

Bármekkora kilépés jót fog tenni

A komfortzóna-kilépés célja tehát nem az, hogy felforgasd az életedet, vagy alapjaiban megváltoztass valamit.

A valódi feladat belőni egy új egyensúlyt. Hogy megtanuld észrevenni, mikor van igényed arra, hogy kimozdulj a komfortzónádból, és mikor van igényed arra, hogy töltekezz a komfortzónádból. És ide tartozik az is, hogy már észreveszed, hogy mikor komfortos a komfortzónád – és ha nem az, akkor újra tudod definiálni magadnak, és meghatározni, hogy milyen változtatásokra van szükséged ahhoz, hogy jól érezd benne magad.

Gyakorlatilag arról van szó, hogy magadnak kitapasztalod, hogy mi a te komfortzóna-keringőd. Ennek a belépek-kilépek, belépek-kilépek mozgásnak nem feltétlenül van fix ritmusa. Főleg elvárt ritmusa nincs, hogy “ennyi időt töltöttél benn a komfortzónában, akkor most nyomás kifele”.

Lesznek olyan időszakok, amikor jobban azt igényled, hogy biztonságos, ismerős környezetben legyél, és lesznek olyan szakaszok, amikor meg zsizsegsz és motivált vagy és tettrekész vagy, hogy feszegesd a határaidat, új dolgokat próbálj ki, és egy kicsit borogasd a status quo-t.

A ritmust magadban kell először megérezned, utána pedig tiszteletben tartanod, hogy “oké, ezt érzem, erre van szükségem”, és ez alapján lépni kifelé, vagy befelé, vagy kettőt kifelé, vagy kettőt befelé.

És amint ismered ezt a ritmusod, nem fog megborítani, ha jön egy újabb Instagram-poszt azzal, hogy márpedig lusta dög vagy, “ha nem tanultad meg ezt a 20 dolgot 40 éves korod előtt”, vagy “ha nem beszélsz még portugálul a pandémia végére”.

Ha jön egy ilyen inger, akkor rá tudsz nézni, hogy oké, és egyébként az én igényem micsoda, és aszerint dönteni.

Nem csak az a komfortzóna-elhagyás “ér”, ami játszi könnyedséggel megy

Csak zárójel, de fontos zárójel, hogy nem attól vagy felnőtt, hogy minden elsőre megy, bármibe is fogsz.

Abszolút szabad hibázni, kísérletezni, segítséget kérni. Hiszen attól, hogy elmúltunk tizennyolc évesek vagy lett egy diplománk, vagy lett egy gyerekünk – ki honnan számolja, hogy felnőtt -, még ugyanúgy nehéz új dolgokat megtanulni.

Régen is estünk-keltünk a biciklivel, cakkosan sikerült csak vágni a színespapírt, beleakadt a copfunkba az ugrókötél. De újra meg újrapróbálkoztunk, egyre jobbak lettünk benne, és a végén már ügyesen ment az, ami az elején lehetetlennek látszott.

Ez később sincs máshogy. Ugyanígy működik, ha harminc évesen tanulsz meg úszni, vagy negyven évesen szerzel jogosítványt, vagy ötven évesen kezdesz lombfűrésszel babaházakat készíteni.

Szinte nem létezik olyan dolog, ami elsőre megy. Úgyhogy nem segítesz magadnak azzal, ha elvárásokat pakolsz köré, amitől még nehezebb is elfogadni azt a teljesen normális tényt, hogy a tanulás része, hogy nem megy minden azonnal készségszinten.

A komfortzónából való kilépés lehet tehát:

• nagy ugrás az ismeretlenbe, 
• lehet egy lassú folyamat, melynek során valami újat emelsz be az életedbe, 
• de lehet annyira egyszerű is, mint hogy valamit máshogy csinálsz, mint eddig.

Vagyis nem csak az számít komfortzóna-elhagyásnak, ha még ma felmondasz a munkahelyeden, és addig kell kitalálnod az új karrierutadat, amíg leérsz a lifttel a földszintre.

Bőven elég, ha felkavarod az állóvizet új helyzetekkel, élményekkel, ízekkel, szokásokkal.

Próbáld ki!

Magadra ismertél az eddig elhangzottakban, és szívesen adnál egy friss löketet az életednek? Tiszta szerencse, hogy nem az a következő lépés, hogy befizetsz egy ejtőernyős ugrásra.

Már apró figyelemgyakorlatokkal és komfortzónából kipöccentő gyakorlatokkal megadhatod magadnak azt az élményt, amit keresel.

1. Az agyontervezett napok helyett hagyj időt a gondolataidnak, hogy szabadon cirkáljanak. Az üres tér segít abban, hogy ne legyen minden elvárások és korlátok közé szorítva.
2. Ne “optimalizáld” a szabadidődet. Nem kell előre eldöntened, hogy mit csinálsz, és nem kell tökéletesen csinálnod, amit csinálsz.
   Ezt főleg akkor gyakorolhatod, ha olyan dologba fogsz, ami számodra új. Amiben még nem vagy profi, ami kihívást jelent, amiben lehet, hogy kifejezetten ügyetlen vagy. Nem kell zseninek lenned ahhoz, hogy örömödet leld valamiben. És nem kell vállalkozást csinálnod a hobbidból ahhoz, hogy szabad legyen időt szánnod rá.
3. Legyen az az irányító kérdésed, hogy “mit adhatnék magamnak, ami újszerű?” Az is felbonthatja a reflexeket, ha átrendezed a közvetlen környezetedet. Konkrétan arra gondolok, hogy áttologathatod otthon a bútorokat, akár olyan szinten, hogy megfordítod, melyik falon van a tévé, merre néz a kanapé, hova tolod az ágyat. Csak vigyázz, nehogy a sötétben még reflexből közlekedj, és hasraess a régi-új kissámliban. :)

Ha időnként kikukkantasz a komfortzónából, erősítheted egy csomó olyan készségedet, ami az életed egyéb területein is hasznos:

• milyen megküzdeni egy ismeretlen helyzettel,
• milyen alkalmazkodni, 
• milyen az, amikor neked kell kezdeményezned egy lépést, 
• milyen az, amikor nem tudod, hogy mi a következő lépés, csak hallgatsz az intuíciódra,
• milyen az, amikor nem sikerül valami elsőre, 
• és milyen jó az, amikor ahelyett, hogy az első kudarcélménynél elhajítod a sarokba azt az akármit, amin épp dolgoztál, mész tovább, és előbb, vagy utóbb, de megéled a sikerélményt.

A komfortzónádból önként kilépve a saját tempódban tanulhatod meg megismerni, megélni, és elfogadni ezeket az érzéseket. Ezzel biztosíthatod, hogy amikor legközelebb robban be a semmiből egy külső változás az életedbe, akkor nem kapálózol és pislogsz, hogy na ilyenkor meg mi van.

Ha úgy érzed, hogy szívesen vennél egy kis extra segítséget tőlem a biztonságos komfortzóna-kilépésben, akkor ajánlom figyelmedbe a komfortzóna-minitréningemet. 11 perc alatt elmondom, hogyan teheted meg az első lépéseidet a komfortzónán kívülre, és adok is ehhez egy azonnal alkalmazható technikát.

Ez a minitréningem is teljesen ingyenes, és a feliratkozó linkjét itt találod:

Induljon a minitréning!  

 

Te milyen apró dolgot fogsz változtatni? Mi lesz a keringőd első lépése – akár kifelé, akár befelé indulsz? Írd meg a kommentek között!

Köszönöm, hogy velem tartottál, találkozunk legközelebb. Addig jó komfortzóna-elhagyást vagy átrendezést kívánok! :)