“Január, február, itt a nyár” – szokta volt mondani a nagymamám.
Tényleg van úgy, hogy gyorsan eltelnek a hónapok, de a januári szürkeségben még el sem tudjuk képzelni, hogy pillanatok múlva nyakunkon a június 25, ami után már közelebb leszünk a következő karácsonyhoz, mint az előzőhöz.
És lehetne folytatni úgy is a mondást, hogy “május, június, tanévnyitó”.
Amikor megáll az idő, késő este még világos van, és szinte hallatszik, ahogy izzadnak a tücskök, végtelennek tűnnek a nyári esték. Folyik az állon a baracklé, csöpög a tölcsér alján a puncsfagyi, áthallatszik a szomszédból a gólöröm, párásodik a limonádéspohár, pöndörödik a ponyvaregény papírborítóján a szamárfül.
Aztán egyszer csak eljön az a pillanat, hogy még egyszer utoljára összeszereljük a napernyőt, leeresztjük a kerti pancsolót, már nem rakjuk be este a vízzel locsogó jégkockatartót a fagyasztóba, és csak pislogunk, hogy hova lett a július meg az augusztus.
Évről évre egyre jobban tudatában vagyok annak, hogy bármilyen hosszúnak is tűnik május végén az a nyár, gyorsan el fog menni.
És főleg egy hosszú, bezárt időszak után nagyon szorító tud lenni az az érzés, hogy most aztán nagyon ki kell használni a „szabadságot”, a jó időt, hogy újra lehet menni helyekre, vannak programok, lehet találkozni emberekkel. Mert ha nem teszem tele a naptáramat programokkal – logikázik az agyam -, akkor meg fogom bánni, hogy nem használtam ki 100%-ig a nyarat, és csalódott leszek szeptemberben, és csak jövőre próbálkozhatok újra legközelebb.
Így leírva és elolvasva már egyértelmű, hogy ez az állítás nem igaz, mégis dolgozik a jó öreg maximalizmus, és még ha a munkában valamennyire sikerül is kordában tartani, nem vesszük észre, amikor odasunnyog a pihenésünkhöz, és csak azzal, hogy ott van, rontja el a kedvünket és a potenciális jó élményeket.
Úgyhogy beszéljünk egy kicsit arról, hogyan állj ellen a külső-belső nyomásnak, hogy mindennel telepakold a nyári naptáradat, és mit csinálj helyette, hogy mégis kiélvezd, amíg tart.
Időlimit + mindent IS lehet = nyári FOMO
A FOMO az angol “Fear Of Missing Out” kifejezés betűszava, ami szó szerint azt jelenti, hogy félelem a lemaradásról. Azért csinálsz programot, azért mész el mindenhova, azért táblázod be a naptáradat, mert azon aggódsz, hogy ha nem teszel így, akkor kimaradsz valami jóból, lemaradsz valami fantasztikusról, ami egyszeri és megismételhetetlen, és utána szomorkodhatsz örökre.
„Vár ránk a nyár, és most nem lehet késnünk, ha lemaradsz, nincs tovább” – énekelte a C’est La Vie együttes 1998-ban (most ne számoljuk ki, hogy az mikor volt, szerintem egyezzünk ki abban, hogy két éve), és nagyon jól írja le ezt a sürgető állapotot, amit látok, hogy sok ember most fokozottan megszenved.
Ha volt valaha eset, amikor a „minden IS” kifejezés ideálisan alkalmazható, akkor az pont egy karanténos-lockdownos-télből álmosan kivánszorgó nyár. Mindent is csinálni kell, mindenhova is el kell menni, mert ki tudja, mikor lehet legközelebb. Ki tudja, meddig lehet még egyáltalán. És különben is, mindjárt itt a szeptember, és be is kéne pótolni a tavalyi nyarat, meg a tavalyi őszt, meg a tavalyi tavalyt, és erre most van 2-3 hónapunk, szóval táblázzuk be. Használjuk ki, maxoljuk ki, osszuk be.
Mindez azért, mert attól félünk, hogy mi van, ha ez a nyár ennyi meg egy bambi.
És ez a félelem annyira hangos, hogy szóhoz se jut az a kicsi belső hang, aki talán azt suttogja, hogy:
- igazából nem is akarod 100%-on pörgetni a mindent.
- nem akarsz minden este elmenni, jobb lenne neked otthon nyugiban,
- jobban esne 2 baráttal találkozni egyszerre a 20 helyett,
- jobban esne nem ötven fős családdal ünnepelni a gyerek szülinapját, hanem csak szűk körben,
- nyugodtabb lennél egy rövid kiruccanáson, mint egy teljes két hetes úton,
- és inkább néha még mindig online néznéd a színházat, hiába lehet odamenni már személyesen is…
Úgyhogy amikor ilyen sok az ezzel kapcsolatos zaj, érdemes emlékeztetned magad: a „lehet” nem egyenlő azzal, hogy kell is. Akkor sem, ha sokáig tényleg nem lehetett. Akkor sem, ha amúgy szeretsz ilyet csinálni, csak most épp nem.
A lehetőségeket nem akkor használod ki, ha mindenre igent mondasz, hanem ha megvizsgálod, hogy mi az, amire valóban szükséged van.
A jól kihasznált lehetőség, ami egyezik azzal, amit egyébként is keresel, és nem az, ami véletlenszerűen szembejött, és amire csak azért mondasz igent, mert félsz, hogy ha nemet mondasz, akkor ki tudja, lesz-e még lehetőséged bármire a jövőben.
Lehetsz úgy is kíváncsi és tágíthatod úgy is a komfortzónádat, hogy közben tiszteletben tartod a határaidat, és figyeled azt, hogy mire van szükséged. Arra ugyanis, hogy magadra erőltess dolgokat úgy, hogy közben végig aggódsz és szorongsz és menekülnél a helyzetből, biztosan nincs szükséged.
„Több a program, mint amire elmennék!”
Idén nyáron is bíztatlak arra, hogy találd meg a saját egyensúlyodat a „nem csináltam semmit idén nyáron, és bánom, hogy elrohant mellettem az idő” és az „úgy túlterveztem magam, hogy alig állok a lábamon” között.
Nem attól jó a nyár, hogy nagyon elfoglalt vagy, és mikor kijössz a túlvégén, hogy egy másik százezer éves dalból idézzek, „Kicsit kimerültél, ez látszik a fejeden, de kipihened majd a munkahelyeden.” (Igen, Rapülők, igen, Holiday Rap, igen, 1993-ból, igen, az meg 7 éve volt. Pont.)
Az egyensúly megtalálásában megint az segít, ha:
- Figyeled azt, hogy mire van ténylegesen szükséged. Megkérdezed magadtól, naplózol, hagyod magad szusszanni; ha van két perc csend, akkor nem töltöd meg zajjal és programmal, hanem adsz lehetőséget annak, hogy meghalld, hogy mi van odabenn.
- Komolyan veszed, ami eszedbe jut. Nem hessegeted el, és nem veted el élből a vágyaidat, gondolataidat, hanem elgondolkodsz rajta, hogy ezzel az érzéssel mit lehet most csinálni, mit jelenthet, és hogyan tudsz magadnak a legjobban segíteni.
♥ Mondj nemet!
Továbbra is szabad nemet mondanod minden olyasmire, amihez nincs kedved. Szabad akkor is csendes estéket csinálni, ha amúgy lenne programod. Szabad nem kihasználni, hogy „éppen nem esik az eső”, vagy „most süt a Nap”.
Karanténos időszak után fokozottan igaz, hogy szabad bevallanod magadnak, még egyáltalán nem állsz készen arra, hogy tömegrendezvényekre járj. Szabad kényelmetlenül érezned magad túl sok emberrel körülvéve, beltéren, akárhol. Ezért nyugodtan mondhatsz nemet az ilyen programokra, és a saját tempódban, a saját biztonságérzetedet tiszteletben tartva mondasz majd igent akkor, amikor neked jól esik.
Ha idén nyáron egyáltalán nem, akkor nem, és kész. Attól még lehet nagyon jó kis nyarad úgy, ahogy neked jó. ♥
♥ Hagyj magadnak üres időt!
Ha tervezel is utazást, vagy elmenős, városnézős, programos hétvégéket, hagyj helyet a véletlennek. Ne ossz be minden percet, ne kötelező trakta legyen a nyaralás – nem akkor használod ki a legjobban, ha előre ki van találva, hogy hánykor mentek múzeumba és mikor és hol ebédeltek.
Egyszerű gyakorlat feltenni magadnak a kérdést, hogy a kedvenc nyaralásodból mire emlékszel a legszívesebben? A hetvenötödik helyrajzi múzeumra, vagy a langymeleg estén megevett négygombócos fagylaltra?
Különben is: a strukturálatlan idő (urambocsá’ unatkozás) nagyon jót tesz az agynak, pihentető, és nem mellesleg egy csomó helyi kincstől fosztod meg magad, ha még otthon előre eldöntöd, hogy mi fog történni a nyaralás minden egyes napján reggeltől estig.
Ha nincs minden centire beosztva, és előre lefoglalva, akkor tudsz spontán módon, a helyszínen úgy dönteni, hogy megnézed, mi van abban a cuki kis utcában, amiről nem is tudtad, hogy ott van, csak megláttad. Vagy beülsz egy olyan szimpatikus helyre sütizni, amit előtte nem nyomoztál le alaposan a Tripadvisoron/Google Mapsen/Foursquare-en, hanem csak ott helyben bukkantál rá.
Jó sorvezető, ha van itiner, de legyenek benne üresjáratok, csendespihenők is, hogy maradjon hely a spontaneitásnak és a felfedezésnek.
♥ Írd össze, hogy neked mitől nyár a nyár!
Ezt folyton ismétlem, de egyszerűen muszáj minden évben az összes nyári cikkemben megemlítenem, mert szerintem ez a legfontosabb.
Akkor nem lesz hiányérzeted a nyár végén, ha meg tudod magadnak fogalmazni, hogy mi az, amire szükséged van egy nyáron ahhoz, hogy te úgy érzed, nyár volt, a lehetőségekhez képest kihasználtad, és szereztél olyan élményeket, amik feltöltöttek a következő időszakra.
Nagyon személyes dolog, hogy kinek mi szerepel a listáján – befolyásolják a gyerekkori nyarak, az egyetemista évek, egy csomó kis személyes szokás vagy rituálé, és természetesen ételek, helyszínek, sport, közösségi programok…
Én minden évben megírom a listámat, akkor is, ha a nagy része elég fix már évek óta (römi, főtt kukorica, olvasás a kertben, strandolás, lángos, szülinapom másnapján torta reggelire), mert mindig van, ami újonnan jelenik meg rajta (palántázás, görkorcsolya), vagy az adott évben egyáltalán nem kerülhet rá a körülmények és a lehetőségek miatt. Van, hogy ezeket is felírom, de tudatosítom, hogy ez az idén valószínűleg nem fog tudni összejönni, úgyhogy inkább azokból próbálok meg minél többet beidőzíteni, amiknek van esélye az idén, és amiket tudok választani.
Attól még, hogy nem tud az összes tétel teljesülni minden évben (mert általában nem tud), még érdemes összeírni és figyelni a programösszeállításnál, bevásárlásnál stb., hogy a listáról is kerüljenek dolgok a naptárba és a kosárba. Így legalább tudom, hogy amit lehetett, megtettem, és ennél jobbat úgyse tudok ígérni magamnak.
Az a nyár, amikor ezt írom, már a második nyár egymás után, ami “nem normális”. Ezért is fontos, hogy ne azokkal az elvárásokkal menjek neki, mint amit korábban elvártam tőle. De pont az igények és a lehetőségek közötti aktuális egyensúly megtalálása az, ami segít abban, hogy kihozd a nyaradból a most kihozhatót.
Most te jössz!
Neked mi az a görcs, amit elengedsz az idén a nyártervezésből?
Mi szerepel a “kötelező” listádon, amitől neked nyár a nyár, és mindenképpen szakítasz rá lehetőséget akár annak árán is, hogy más dolgokat elengedsz?
Írd meg a kommentek között!
Ezeket olvastad?
Ezekben a cikkekben találsz sok #nyaraljotthon tippet, mert nem azon múlik a jó nyár, hogy mennyit tudsz költeni és hova tudsz utazni.
Nekem ez a nyár most az elengedésről szólt, és így évek óta nem volt ilyen pihentető és nyugodt nyaram. Elengedtem a kényszert, hogy muszáj mindig úszni menni, ha az időm engedi, hogy ha már van egy csomó szabadidőm, akkor el kell olvasni legalább 10 regényt és megtanulni egy új nyelvet, de legalább tökéletesíteni valamelyik már beszéltet. Egyszerűen csak vagyok, és csinálom, amihez épp kedvem van. És ez így tényleg olyan, mint gyerekkoromban.
Szuper, egészségedre! :) ♥
Nekem kicsit erőltetnem kell most a jókedvet és a kimozdulást, viszont úgy érzem, hogy ha nem teszem, depressziós leszek. Legszívesebben otthon ülnék egyedül, de azért igyekszem mégis eljutni ide-oda, mert mindjárt jönnek megint a lezárások és már nem én döntök úgy, hogy otthon maradok, hanem muszáj. Úgy érzem, hogy a koronavírus nagyon sok mindentől megfosztott, ezért igyekszem visszaszerezni, amit lehet.
Köszönöm, én is pont ezzel kínlódom, mennék, de magam sem tudom hova, de nem is mennék, mert valójában nem érzem magam biztonságban. Meg olyan izé minden. Hőség, szúnyogok, végre munka, azt is turbóban, mintha nem lenne holnap… pfff
Na, mindegy is, minden szó jól esett ebben a cikkben.
Nálunk az a kényszeres felállás van, hogy csak erre a hétre kaptam szabit. Van egy 9 éves gyerek, aki miatt csináljuk a programokat minden napra, de amúgy max 2 helyre mentem volna el, ha magam lennék. Nehéz eset, ha a szülő introvertált, a gyerek meg extrovertált, de igyekszünk igazodni egymáshoz amennyire lehet.
Nekem a nyár a görögdinnyezabálásról szól (igen, zabálás :)), jöhet 1-2 nap természetes tavi strandolás, főtt kukorica evés, még a kánikulából is elviselek pár napot és élvezem a hosszú nappalokat. Esténként 9-kor eszmélek, hogy ja, a gyereknek már aludnia kéne, olyan világos van :D Mióta tetőtérben lakunk, azóta légkondi bekapcsolása is a nyarat jelenti nem csak a kényelemes érzés miatt. Nyári fíling még, amikor a 2 kedvenc szomszédhoz megyünk virágot locsolni és macsekokat etetni egy-egy hétig. Szeretem a cicákat, de nekünk nem lehet és ilyenkor jól kiéljük magunkat a fiammal.
Nyár… ugyanmár.
A COVID miatt 2019 augusztusa óta nem voltam szabadságon és ezen a nyáron sem lesz rá lehetőségem.
A nyaram nem szól másról, mint a munkanapok között túlélni hőhullámok/kánikulák túléléséről egy 10. emeleti panellakásban légkondi nélkül
Programok? Barátok… A szabadnapjaimon örülök, ha aludni tudok és megnézhetek otthon 1-2 részt a kedvenc sorozatomból.
Strand, fürdő… az meg mi? Reggel hulla fáradtan hazaesek a 12 agy 24 órás szolgálatból, örülök ha a fürdőig elvánszorgok és tusolok egyet.
Soha nem voltam irigy, rossz dolognak tartom. De most komolyan irigy vagyok arra, akinek az a legnagyobb problémája, hogy hová menjen nyáron…
Kitartást neked, remélem, hamarosan jön egy nyugisabb időszak, amikor szusszanhatsz egyet úgy, ahogy jól esik. ♥
Nekem a nyár azt jelenti, hogy június-fagyi, július-dinnye, augusztus-kukorica. Persze a fagyi azért elég sokáig, ha lehet, akár októberig megmarad. :) Örülök, hogy limonádét ihatok és mindig várom a balatoni ismerős azcokat, a retró éttermet, ahova járunk, a szomszédot, aki annyira segítőkész és a barackos nénit, aki mindig isteni gyümölcsöt hoz. Várom a fagyisokat, akik megjegyzik, hogy még mindig nem tojásos a fagyi, a mézes nénit, aki elmondja, hogy az idén melyik lett a legjobb méz és a zöldséges bácsit, aki elmondja: ő cecei és ott a legjobb a dinnye, a paprika, az uborka és a paradicsom, nála vásároljak. Várom a balatoni kisváros összes ikonikus alakját, a gyerekműsorokat – jó nosztalgiával a gyerekkorom múltjába meredni és lelkesen tapsolni a programokon fellépőknek. Jó nyári ruhákat bámulgatni és lángosozni, miközben gombócban van a gyomrom: az idén minden rettenetesen drága. Várnám az ingyen tér-mozikat is, de most nincs. Ami pedig lekerült a palettáról: majd nyáron megcsinálok mindent. Nem csinálok meg, mert szeptember és május közt is meg lehet csinálni – amikor majd befér.
Ami nekem a nyárhoz rögződött: a barnaság. Viszont már nem vagyok sem képes, sem hajlandó a napon gyötrődni némi talmi barnaságért, ami 2 hét alatt tovaillan….
Amennyi nap ér, az ok, de kinn feküdni, csak úgy már nem.
Délutánonként járok ki úszni a Hajósba, olcsóbb is és kevesebben is vannak.
A nyár számomra kicsit visszás, várom, hogy hosszabbak legyenek a nappalok, legyen fény, lássak tenni venni, de aztán tetőtéri lakásban oly meleg lesz hirtelen, hogy inkább csak szenvedek, mithogy tenni venni tudjak. És, hogy ne legyen secperc alatt 35 fok, besötétítek, így ismét nem látok, szóval egy ördögi kör.
Az elmúlt időszakban annyira meleg volt mindenhol, hogy már az utcára kimenni is komoly erőfeszítést igénylet, nemhogy kedvtelésből sétálgatni.
De a kérdésre válaszok, amit azért minden nyáron igyekszem:
-csinálni egy jó kovászos uborkát (kis üvegben szoktam, a nagy nem fogy el)
-megvenni az év begóniáját és nagy örömömre kikelt a magról ültetett legényrózsám, ami a nagymamám kertjére emlékeztet
-sokszor grillezünk a teraszon
-vásárcsarokból NEM ELŐRE CSOMAGOLT gyümölcs
-van madárfürdőm , madáritatóm, szeretem amikor inni járnak hozzám,
-igyekszem venni egy két kellemes pamut nyári ruhát,
-szeretek belekukkantani a leárazásokba is, de az a baj, hogy ott is már a kimaradsz lemaradsz érzetet súlykolják,
-arany ezüst tetoválómatrica, ha humoromnál vagyok.
Jövőre fogok érettségizni, nem kell mondanom, hogy tudatalatt is, de kissé görcsölök. Angolozok, matekozok fullra, igyekszem a törivel is foglalkozni, de néha olyan nehéz. Főleg, amikor magamnak kell. Nagy elvárásaim voltak magammal szemben, de mint érzékelheted csak egy részét tudtam megvalósítani.
Közben természetesen szeretném valamennyire kihasználni a nyarat, de kicsit ül rajtam. A családdal sokat vagyok, de néha annyira nem esik jó kimozdulni, pedig talán vágynák is rá. Elég nyakatekert dolog mi? Mit lehet kezdeni, ha a vágyak nem összeegyeztethetőek a valósággal?
Bulizni semmi kedvem, talán egy koncert jól esne, valami underground koreai banda.
Svédországban élek, ahol az a nyári attitűd, hogy “lehet, hogy ma süt idén utoljára a nap!”, tehát ha süt, kint KELL lenni. Néha azon kapom magam, hogy így gondolkodom én is, holott inkább filmet nézni vagy puzzle-t rakni lenne kedvem.
Ezt a gondolkodásmódot igyekszem levetkőzni, és inkább azt csinálni, amihez kedvem van.
Persze egy kétéves mellett ki kell menni minden nap, nincs apelláta :)
Koszonom a temat! En majus vege ota (az elso oltasom ota) ebben az allapotban vagyok: “most aztan nagyon jol kell ereznem magam, es gyorsan ujra felepitenem azt a szuper eletet, ami a jarvany elott volt”. Ragorcsoltem es raparaztam arra, hogy nem olyan a szocialis eletem mint amilyennek azt szeretnem. Rettento frusztralt es rosszkedvu lettem ettol, mert barmit is csinaltam, barmilyen barattal is talalkoztam, egy hang azt mondta a fejemben: “ez nem eleg”. Aztan jott az, hogy “mi a baj velem, miert erzem ilyen rosszul magam?”.
Minderre most ebredtem ra…
Nekem ettol nyar a nyar: napsutes, kanikula, vizpart, lenge ruhak, papucs, napozas, bikini, szines strandtorolkozo, konnyu szorakoztato olvasmany, kinti etkezes, limonade, utazas.
Én ezen nem vagyok hajlandó parázni(hogy miről “maradok le”). Gyermekkoromban sosem voltam nyaralni, vagy táborozni, mert nem volt rá pénz. Most a vőlegényemmel rákaptunk a tiszai kempingekre. Becuccolumk a két hátizsák a, meg a tanktáskába, fel a motorra és irány a Tisza. Keresünk egy kempinget és felverjük a sátrat. Aztán pár napig a motorral ide-oda gurulunk a strandok között, vagy maradunk annál a strandnál, ami a kemping mellett van. Nagyon szeretjük!
Csinálunk még hosszú hétvégéket(kivesszük a pénteket, néha a csütörtököt is) és motorral elmegyünk valahova.
Ha szottyos az idő,olvasunk, filmet nézünk, activityzünk..
Szerencsére egyikünk sem az a fajta, aki nelehal, ha kimaradt valami zajos, zsúfolt buliból. 😃
Uhh… Bocs az elírásokért! 🤦♀️
Én sajnos éppen ebben vagyok, hogy nagyon vártam a nyarat, aztán eddig egyáltalán nem tudtam élni vele. A tavasz nálunk teljesen elmaradt, mert olyan hideg volt, mint télen, nagykabátban voltam végig, utána volt egy kis idő, amikor pont jó időjárás volt, akkor hatalmasakat sétéltam, barangoltam itt a környéken (tanyán lakunk, kint a pusztában – jó volt felfedezni helyeket), de rövidesen olyan hőség lett, hogy se bent, se kint nem tudok semmit csinálni, egyszerűen kivagyok, csak próbálok túlélni. Szerettem volna az erkélyen reggelizni, közben olvasni, ahogy tavaly, de képtelenség, mert már reggel brutál hőség van, este meg a szúnyogok esznek meg. Marad az olvasás, de azt meg amúgy is minden nap csinálom. Utazni, programozni nem fogok, annyit kell most dolgoznom, így a napjaimat szeretném szebbé tenni. Ma pl. citromos-uborkás vizet ittam egész nap, és jobban esett, mint a sima víz, de azért jó lenne kint is lenni, de elolvadok. Szó szerint rosszul vagyok ettől a melegtől. (Lehet, mégis utazni kéne, valami hűvösebb helyre. :D)
Amióta anya vagyok, sok mindent el kellett engedjek a tervezésből úgy általában. Mivel eleve nem szeretem a kiszámíthatatlanságot, szorongóvá tett az egész járvány és kisgyermekes élet téma. Lassan tudom csak átállítani magamat arra, hogy így is rendben van minden, hogy elengedjem magamat és örömmel fogadjam a váratlan meglepetéseket. Nekem az idei nyárra a rugalmas vonatjegy foglaláson kívül más tervet nem nagyon írok be magamnak. Ja és a barack meg a főtt kukorica, hideg dinnye alap, de ha kimarad valamelyik akkor sem leszek szomorú. 🙂
Anyukám mondása: Nyáron gyűjts, hogy télen fűts.🤔
És nem csak fát, hanem különböző gyümölcsöket,🍎🍒🍓🥝🍐 , zöldség, 🥕🥒🧄, ami vagy a fagyasztóba, vagy a befőttes üvegekbe kerültek.
Ilyenkor van a spájzolás ideje, lekvárok, befőttek savanyúságok 🙃 ami nem könnyü. Anyukámnak több száz befött, lekvàr savanyúsàg mindenféle gyümölcsből, zöldségből volt.
Nekem ennyi nincs és nem is lesz, de egy kicsi ebből és abból és tél végére sem fogy el, de sebaj mert a következő nyáron kevessebbet kell eltenni, így több idő marad másra. Most alma lekváron van a sor, de sajnos idén kevés lesz, mert nagyon kevés termett, de cserébe nem lesz a fagyasztóban, hanem marad hely ott másnak 😀. Ha kirándulàs , akkor az állatkertbe, mert a pici fiammal szeretnèk az állatokról sokat beszélgetni és ez szerintem remek alkalom és hely 😁 idénre ezt terveztem.
Ez a cikk megint nekem szól. Egyelőre még a szorongós fázisban vagyok, még nem tudom, mikor leszek szabin, mert most még dolgozni kell (magam ura vagyok, de van két elvállalt munka, azzal még el kell készülnöm), érzem magamon, hogy hiába lehet most menni, félek a járványtól, így nem vágyom sok ember közé, még ha ezért ufónak is néznek, szóval utazni valószínűleg idén sem fogunk, mert nem lenne komfortos nekünk, a nyári listám június elsején elkészült, kipipáltam róla sok mindent a főtt kukorica – színes ruha tengelyen.., közben meg mégis bennem van az elvárás, hogy most kell kiélvezni, mert különben mindjárt itt az ősz, tél, negyedik hullám… A feladat tehát, hogy elfogadjam magam, hogy nem baj, ha nem megyek baráti találkozókra, nagy családi rendezvényekre, majd megyek jövőre, ne másoknak akarjak megfelelni, illetve elengedjem a bennem lévő szorongást, hogy már eltelt a fél nyár, jaj, jaj.