Olvasni jó. Pont.
Az elmúlt években ráadásul különösen felértékelődött az olvasásnak az a hatása, hogy segít kiszakadni a mindennapok valóságából.
Amíg elmerülsz a könyvedben, addig is tud szünetelni a stressz, az aggodalom, a napi terhek. Az agyad pihen, a kis neuronjaid örülnek az olvasástól létrejött új kapcsolatoknak, fizikailag és biológiailag is egyértelműen pozitív a hatás. (Itt van erről egy cikk, ha érdekel.)
Azt már korábban körbejártam, hogy miért érdemes elfelejteni az olvasással kapcsolatban mostanában emelt belépési küszöböket, és hogy valójában teljesen mindegy, hogy hogyan fogyasztasz egy könyvet (írolt, rajzolt, elmondott formában, nyomtatásban vagy digitálisan). A lényeg, hogy megtaláld azt a formátumot, ami most, a jelen helyzetedben kikapcsol, feltölt, elrepít a hétköznapokból.
De hogy konkrét ötleteket is adjak, jöjjön most néhány kedvencem az elmúlt másfél évből.
Mind olyan olvasmány, ami lekötött, kizökkentett, jófajta eszképizmus volt még a legnagyobb káosz közepette is.
Ráadásul azon a tesztemen is átmentek, hogy az olvasásuk óta többször eszembe jutottak, hogy mennyire jó volt őket olvasni, szóval egyik sem a felejthető kategória.
Rendhagyó módon nem cím és szerző alapján rangsoroltam, hanem téma szerint, hogy ha egy ilyesmi koncepció érdekel, akkor az alapján ugorj bele az olvasásba. A leírások nem spoileresek. :)
Eredeti nyelven olvastam mindegyik könyvet, az eredeti címen fogok rájuk hivatkozni, illetve ami már megjelent magyarul, annál a magyar címet is odaírtam. Általánosságban mindegyik megjelent a fő világnyelveken, így ha megtetszik valamelyik, rád bízom, hogy megkeresd a számodra legszimpatikusabb fordítást és beszerzési helyet. :)
optimista űropera alternatív univerzumokkal
Adrian Tchaikovsky – Doors of Eden (Az Éden kapui)
Engem kilóra meg lehet venni a jó sci-fivel, akár űropera, akár kolonizálós sztori, akár bolygómegmentős, de még akkor is, ha párhuzamos univerzumos, alternatív valóságos. Tchaikovsky szereti keverni a műfajokat, a Doors of Edenben pedig, ahogy a családi szólásunk tartja, “van minden, mint Bécsben”. Lee és Mal két fiatal lány, akik szeretik a mítikus szörnyeket, és ketten vágnak neki Cornwallnak, ahol fura lényt észleltek. Csak Lee tér vissza a kalandból, és senki sem tudja, hogy mi történt Mallal. Amikor 4 évvel később Mal előkerül és Lee segítségét kéri, belekeveredik a történetbe a titkosrendőrség, egy gonosz milliárdos, egy kutatónő, mindenféle fura alakok, és kiderül az is, hogy mi történt azon az estén a mocsárban és hol volt Mal négy évig. Tipikusan olyan történet, aminél mire épp eldöntenéd, hogy milyen műfaj és kb. hova tart a sztori, csavar egy óriásit rajta.
Ha ezt szeretted: Tchaikovsky többi könyve is zseniális, különösen a Children of Time (Az idő gyermekei) és a Dogs of War (Hadállat). Ha pedig tovább lubickolnál a reménykedő sci-fi műfajában, akkor Andy Weirtől a Project Hail Mary (A Hail Mary-küldetés) ugyanez a vonal.
elsöprő hollywoodi glamour és ami mögötte van
Taylor Jenkins Reid – The Seven Husbands of Evelyn Hugo (Evelyn hét férje)
Evelyn Hugo klasszikus hollywoodi színésznő, aki legendás szerepei mellett arról híres, hogy hét férje volt. Legalábbis a világ ennyit szeret róla ismételgetni, hiszen kényelmes egy nőt a házasságai által definiálni. Élete végén Evelyn azonban szeretne tiszta vizet önteni a pohárba, és egy hiteles önéletrajzban egyszer és mindenkorra tisztázni, hogy mi is van a legendák mögött, hányszor volt “szerelmes”, és egyáltalán ki ő valójában.
Ha ezt szeretted: Liz Gilberttől a City of Girls ugyanez a hangulat, csak nem hollywood, hanem színház, és ha bejött a hollywoodi családtörténet, akkor Taylor Jenkins Read új könyve, a Malibu Rising méltó folytatása Evelyn Hugonak (ugyanabban az univerzumban játszódik).
Jó hír: már dolgoznak a sorozat-verzión!
Agatha Christie és az Idétlen időkig találkozása
Stuart Turton – The 7 Deaths of Evelyn Hardcastle (Evelyn Hardcastle 7 halála)
A “másik” hetes Evelyn, bár igazából nálam ő volt először. :) Ez volt az első olyan könyv életemben, amit olyan érzés volt olvasni, mintha egy videójátékot játszanék. Főhősünk felébred egy házban, és nem tudja, hogy kicsoda, és mit keres itt. Hamar kideríti, hogy meg kéne akadályoznia egy gyilkosságot, de amikor nem sikerül neki, akkor lepődik meg igazán.
Ha ezt szeretted: nézd meg a Russian Doll c. sorozatot, és a szerző másik könyve is zseniális (The Devil in the Dark Water).
Jó hír: már ebből is készül a sorozat Netflixre.
nőjogi elmélkedés, szórakoztató klónozós köntösben
Sarah Gailey – The Echo Wife
Mi a teendő, ha a férjed elhagy egy másik nőért? Gyászoljunk, lapozzunk, lépjünk tovább. Na és akkor, ha ez a másik nő a saját klónod? És ha ez a nő egyik este felhív, és segítséget kér? Gailey könyve fantasztikusan adagolja az információkat, és miközben pörgős sztoriban szinte egy pillanatra se ül le, van ideje a klónok mellett olyan kérdéseket is boncolgatni, hogy mitől ember valaki, vajon minden ember személy-e, hol kezdődik az önrendelkezés, és tárgyiasíthatunk egy olyan valakit, akit mi hoztunk a világra.
Ha ezt szeretted: az Orphan Black sorozat hasonló témákat pörget ki, és az egyik legjobb az elgondolkodtató & izgalamas sci-fi műfajában (itt írtam róla korábban)
életigenlő “mi lett volna ha…” történet
Matt Haig – The Midnight Library
Nora Seednek elege van az életéből, és szeretne kiszállni belőle. Amikor felébred az éjféli könyvtárban, rájön, hogy különleges lehetőséget kapott – mindegyik könyv egy-egy párhuzamos élet, amit nem választott. A könyvek segítségével belepillanthat azokba az életekbe, amikről lemondott bizonyos döntéseivel. Baj, hogy abbahagyta a zenélést, vagy lemondott az úszásról? Mi lett volna, ha máshol tanul tovább? Vannak pontok, amikor számára is egyértelmű, hogy sorsfordító elágazáshoz érkezett, de többször apróságokon múlik, hogy merre kanyarodik a történet. A végére pedig kiderül, hogy a szomszéd fűje akkor sem zöldebb, ha egy másik éned a szomszéd.
Ha ezt szeretted: Matt Haig empátiával és humorral ír mentális egészségről és az élet örömeiről. Ha a regény után még olvasnál életigenlő gondolatokat, Comfort Book néven egy valóban komfortos aforizmagyűjteményt is írt.
meta regény az írásról, krimi köntösben
Jean Korelitz – The Plot
Jacob Finch Bonner íróknak tanít kreatív írás kurzust egy közepesen lepukkant egyetemen, és máig abból “él”, hogy egyszer írt egy egészen jó könyvet. A másodikat azóta se sikerült megírnia. Az egyetemen az egyik diákja kerek-perec kijelenti, hogy neki nincs szüksége semmiféle oktatásra, ugyanis az ő könyvötlete annyira zseniális, hogy garnatál mindenféle díjat, hírnevet és elismerést. Bonner előtt felfedi a történetet (ami az olvasó elől rejtve marad egészen sokáig), és a kurzus után Bonner lélegzetvisszafojtva várja, hogy mikor jön ki a híres könyv. Amikor hosszú idő után sincs semmi híre, Bonner rákeres a diákra, akiről kiderül, hogy a kurzus után nem sokkal meghalt, és soha nem lett semmi a könyvből. Így Bonner fogja magát, és megírja ő a történetet. Minden úgy is lesz, ahogy a diák megjósolta. Siker, díjak, hírnév. Az egész szép és jó, egészen addig, amíg Bonner kap egy üzenetet arról, hogy “nem is a tiéd ez a történet”…
Ha ezt szeretted: kicsit más műfaj, de a szerzőségről és az ötletek tulajdonjogáról szól a The Wife (A férfi mögött) c. film is, a zseniális Glenn Close és Jonathan Pryce főszereplésével.
reménykedő jéghideg disztópia zombikkal
Jasper Fforde – Early Riser
Egy alternatív univerzumban a világ újra egy jégkorszakos időszakát éli mammutokkal és kardfogú tigrisekkel. Az emberek berendezkedtek arra, hogy a hosszú télre felhízlalják magukat, és átalusszák az egészet. A biztonságukat külön embercsoport őrzi, és főszereplőnket, Charlie Worthinget meghívják téli konzulnak, hogy járőrözzön egész télen. Ám amíg a világ nagy része mély álmot alszik, Charlie szépen lassan rájön, hogy nem minden és mindenki alszik télen, és nem feltétlenül az a világ rendje, amit megetettek vele. A könyv bizarr humora még a zombikat is szerethetővé teszi, és bár vannak benne izgalmas, és picit ijesztő jelenetek, semmi sem sokkoló vagy öncélúan gusztustalan, és ígérem, jó lesz a vége.
Ha ezt szeretted: Fforde stílusa elképesztően szórakoztató, úgyhogy ha bejött, az ez utáni könyve (The Constant Rabbit) is tetszeni fog. Alternatív valóság pipa, politikai áthallások pipa, eszelős humor pipa – ha azt mondom, hogy egy könyvben tökéletesen megfér a Brexit és a beszélő antropomorf nyulak, akkor az nagyjából leírja, Fforde milyen tematikai Venn-diagramokkal dolgozik.
szimpatikus anyuka gyilkossági ügybe keveredik
Elle Cosimano – Finlay Donovan Is killing It
Finlay Donovan írói blokkokkal küszködő szingli anyuka. Épp a könyvkiadójának mesél egy kávé felett arról, hogy mik a tervei az új könyvében a gonosztevővel, amikor a szomszéd asztalnál ülő kétségbeesett hölgy teljesen félreérti a helyzetet, és azt hiszi, Finlay azért beszél ilyen magabiztossággal gyilkosságokról, mert bérgyilkos. Egy titkos üzenettel fel is kéri Finlayt, hogy ugyan, tegye már el láb alól az ő kedves férjét. Finlay-nek természetesen eszében sincs gyilkolni, de túlságosan kíváncsi, és ugyan, mi baj történhet abból, ha egy kicsit utánanéz annak, hogy mi is a helyzet a férjjel…
Ha ezt szeretted: a Dead to Me c. sorozat totálisan idevág, akár a könyv előtt, akár a könyv után, jó folytatása lesz mindegyik a másiknak.
Jó hír: már készül belőle a sorozat, és úton van a következő könyv is.
árvaház mágikus lényeknek
T. J. Klune – The House in the Cerulean Sea (Ház az égszinkék tengernél)
Linus Baker negyvenes kormányhivatalnok, aki a mágikus gyerekek árvaházait ellenőrzi egy olyan világban, ahol minden, valamiben kicsit is más gyereket kiszakítanak a társadalomból. Linus igyekszik érzelmileg nem bevonódni a munkájába, ám amikor neki utalják a hivatal legtitkosítottabb árvaházának felülvizsgálását, hogy döntse el, mennyire veszélyesek az emberiségre a Marsyas szigeten élő gyermekek (egy vérpincsi, egy tündér, egy átlátszó zselélény, egy sárkány, egy törpe és maga az Antikrisztus), szembe kell néznie azokkal az elvekkel, amiket a munkahelye elvár tőle, és amiket a szíve súg. Szívmelengető fantasy történet a magunknak megalkotott családról.
Ha ezt szeretted: nézd meg a Sweet Tooth c. sorozatot, ami ugyan poszt-apokaliptikus, de szintén arról szól, hogy hogyan kezeljük a különbözőségeket, és mennyire öndestruktív az intolerancia
Ifjúsági könyvek, nem csak ifjaknak
És ha már mindenféle könyvmítoszt eloszlattam, a végére jöjjön még egy. Nem éri meg felhúzni az orrunkat az ifjúsági irodalmon, nagyon sok kincsről maradnánk le, ha elvi alapon nem olvasnánk ifjúságinak titulált könyveket 18 éves kor felett. Amellett, hogy nagyon sok izgalmas és megható könyv van ebben a műfajban is, azért is olvasok YA-t, mert sokszor elalvás előtt már nincs elég éber agysejtem az irodalmi szövegek angol nyelvű befogadására. Ilyenkor egy pörgős, egyszerűbb nyelvezetű könyv azért még mindig szóba jöhet.
Az ifjúsági könyvek között is van rengeteg műfaj, ugyanúgy nem lehet ezt egy legyintéssel elintézni, mint hogy “minden anime hülyeség”. Szóval ha az ifjúsági regényekről az jut eszedbe, hogy biztos vannak benne szerelmi háromszögek vámpírokkal, akkor megnyugtatlak, hogy ez csak néha igaz. :)
Dhonielle Clayton – The Belles (A szépség ára): Camellia Beauregard foglalkozását tekintve Belle, azaz varázserejével átmenetileg gyönyörűvé varázsolja azokat, akik meg tudják ezt fizetni. Amikor a királyi udvar keresi a következő szépségnagykövetét, aki közvetlenül a királynővel dolgozik, Camellia számára is kiderül, hogy egy szépségfetisizáló mágikus királyságban semmi és senki sem az, aminek látszik.
E. Lockhart – Genuine Fraud: Jule igazi kaméleon, és a céljai érdekében bármilyen hazugságra is képes. Heves barátsága Imogennel szerelmi sokszögekben és gyilkosságban végződik. A fejezetek fordított sorrendben vannak, de még visszafelé olvasva is tartogat csavarokat. A Tehetséges Mr. Ripley modern feldolgozása kamasz főszereplőkkel, de ha nem láttad a filmet, akkor is baromi izgalmas
Rainbow Rowell – Carry On: Simon Snow legyőzte a nagy főgonoszt. De mi történik a varázslótanoncokkal az utolsó csata után? Van-e happy end a próféciákban? Rowell megírta azt a könyvet, amit a Fangirl főszereplője, Cath imádott. Meta meta hátán, műfajparódia, miközben önállóan is megállja a helyét.
Alice Oseman – Heartstopper: az a képregény, ami teljesen visszarepített a kamaszkoromba, és izzadt a tenyerem, mint az első randin. Nick és Charlie kapcsolata pontosan annyira bájos és kedves, mint egy első szerelem, és pont annyira nem felszínes, hogy őszintén tudjunk nekik drukkolni.
Most te jössz!
Neked mik voltak az elmúlt másfél évben azok a könyvek, amik sikeresen kikapcsoltak? Amik azóta is folyton eszedbe jutnak? Írd meg a kommentek között!
Köszi mindenkinek az ötleteket. Legutóbbiak: https://moly.hu/konyvek/edward-kelsey-moore-szikomorfan-szulettem,https://moly.hu/konyvek/anita-diamant-a-voros-sator. Nagyon nem tetszik az életem most,nagyon nem látok megoldást és nagyon kellene egy kis escape. Vagy nagy. Bármilyen könyvbe is fogok, egyszerűen nem szippant be. Irodalomszakos voltam, nem értem. Egyetlen elérhető menekülés a könyv. Vagy film, sorozat. Minden idegesít, unalmas, kitalálom.
Pedig az említett két könyv a stílusával fogott meg, ezeket sem találom másban. Valamiféle túltolt szépség jól esne, mint a Bridgerton-sori, könyvet nem bírom. És legyen hűsítő. :) Hogyan lehet kapcsolódni ismét? Van valakinek ötlete?
Linkek rosszak lettek. Újra.
https://moly.hu/konyvek/anita-diamant-a-voros-sator
https://moly.hu/konyvek/edward-kelsey-moore-szikomorfan-szulettem
Ha olyan sorozatot szeretnél, amit nem bírsz kitalálni előre, akkor The OA. Lelkileg is elképesztő sokat adott nekem. ♥
Köszi, Via, írom is a listára! :)
Köszi ezt a klassz gyűjtést, jópár könyv felkerült a kívánságlistámra. :) A leginkább a Matt Haig könyv tartalma fogott meg, és úgy láttam molyon, hogy szeptemberben jelenik meg magyarul is, Éjfél Könyvtár címmel.
Én most épp Rowling krimisorozatának új részét, a Zavaros vért olvasom. Ugyanannyira magával ragad ez a sorozat is, mint anno a HP. És a tv sorozat változata is tök jó.
Nekem is nagyon bejött. És néha kifejezetten Potter, szerettem :)
Ah, köszi! Frissítem majd, ha megjelent. :) Matt Haig idevalósi Brightonba, néha elrejt ajándék példányokat a városban, de olyan gyorsan elkapkodják őket, sose találtam még. :)
“Olvasni jó. Pont.”
NEM, “OLVASNI KIVÁLTSÁG, KEGYELMI ÁLLAPOT.” Ezt egy tanárom mondta, és milyen igaza volt😉, tényleg az.
Jo sokat belőle, mindenkinek!
Szeretettel és örömmel, Kata
Kivéve ha borzasztó a könyv, akkor az a kegyelem, hogy jól leteszem és elő se veszem többet. :D Ezért is jó a könyvtári (e-)könyv, mert visszaadom gond nélkül, aztán nem vesztettem semmit.
Az utóbbi időben nagyon elment a kedvem, nem is az olvasástól, hanem a próbálgatásától. Nekem olvasni az, hogy fogom a könyvem és csendben ülök akár 4-5 órákat egyhuzamban, külvilág kizárva. Nos, ez pár éve nem sikerül. Az eddig bárhol-bármikor könyveim már nem kötnek le valamiért. Nekem mindenhez hangulat kell, és az olvasáshoz valót valahogy nem találom: akár egy oldalon belül azon kapom magam, hogy egyáltalán nem figyelek. Ráadásul már 4(!) olvasatlan könyvem is van a polcon. “Micsoda szégyen, már nem vagyok könyvmoly. ”
gondoltam én.
A cikked ráébresztett, hogy pedig igenis olvasok, csak nem úgy ahogy eddig: a hangoskönyvek és netes képregények észrevétlen lettek a mindennapjaim része, mert nem “olvasásként” gondoltam rájuk. Munka közben a podcastok mellett főleg angolul hallgatok könyveket, legutóbb Lovecraftot, előtte a Life on Earth címűt David Attenborough-tól/által (merthogy ő is olvassa fel). Legutóbbi kedvenc netes képregényem a “Stand Still Stay Silent” Minna Sunbergtől, egy finn-norvég-dán-svéd-izlandi posztapokaliptikus történet enyhén mágikus beütéssel. A rajzolása folyton változik, mivel 5 éve kezdte az írónő és a mai napig tart, de engem teljesen berántott a világa. A harmadik kedvenc műfajom az antalógiás kötet, mert viszonylag rövidek a sztorik, a legutóbbi szerelmem az “Esővágy” On Sai azaz Varga Beáta tollából. Köszi hogy ráébresztettél mennyire sznobul állok az olvasáshoz, ezután sokkal kevesebb bűntudatom lesz! 😁
Szerintem könyvmoly vagy, ezt nem lehet ilyen könnyen levetkőzni! :) Nekem is vannak könyveim, amiket még sosem olvastam, tényleg van, hogy hangulat kell hozzá. Van, hogy elkap a gépszíj, és egymás után olvasom az azonos műfajokat, máskor meg pont az kell, hogy variáljam, krimire sci-fit, romantikusra fantasyt… Most még a kedvenc szerzőimtől is vannak olvasatlan kötetek. De annál jobb lesz majd beléjük ugrani, amikor eljön az idejük. :)
Folytathattam volna a sort, hogy a cikkolvasás is olvasás, a blogolvasás is olvasás, még a fanfiction is… Sőt, ha nagyon szőrszálhasogatok, én még az összes filmet is felirattal nézem, szóval gyakorlatilag azt is olvasom, amit a fülembe mond a tévé. :P
Tavaly Trónok harca küzdelmet folytattam. Ha jól gondolom ötször futottam neki az előző évek során és tavaly azt mondtam, hogy ha most sem sikerül túljutni a 150. oldalon, akkor feladom és kivételesen megnézem a filmet könyv olvasása nélkül. Kemény küzdelem volt magammal, de az 5. kötet felénél abbahagytam és egy cseppet se izgat, hogy újra elővegyem, pedig én könyvet nem szeretek befejezetlenül hagyni.
Cserébe Glennon Doyle: Untamed teljesen elvarázsolt. Kétszer hallgattam végig egymás után – és nem tettem el az archivált könyveim közé továbbra sem… Néhányszor társam lesz még az autóban a hosszú utakon, az biztos.
Michelle Obama: Becoming (szintén hangoskönyvben) óriási élmény volt. Épp most vettem meg Barack Obama: Promised Land-ját. Kíváncsi vagyok milyen lesz az ő szemszögéből a történetük?
Továbbra is kedvenc kategóriám az ifjúsági irodalom és Laini Taylor: Strange the dreamer sorozata és Sarah J. Maas: Throne of Glass sorozata óriási kaland! Na jó, tulajdonképpen bármi jöhet tőlük… :) Sarah J. Maas: Crescent City 1-et elolvastam, majd másnap újra kezdtem az egész könyvet, mert kell még-még-még és még és hol van még a második kötet?!
Böszörményi Gyula: Ambrózi báró sorozata nagy csoda!
Ó, én nagyon szeretek olvasni! Régi kedvenc a Gyűrűk ura, olvastam az összes Vaják könyvet is. (Hát igen, a fantasy nagyon bejön.. 😊) Apukám adta a kezembe az első Stephen King, Vavyan Fable és Leslie L. Lawrence könyveket, azóta is imádom mind. Több könyvem van Trianonról, a magyar őstörténetről, vagy a vallásokról, pszichológiáról, filozófiai irányzatokról. Ezeket is szívesen olvasom, csak kipihent agy kell hozzá(Fable-nél a pihent agy is elég 😁). Nemrég olvastam A füredi lányt és az Ahol a folyami rákok énekelnek is megvolt. Kicsit tartottam tőlük, mint általában az “agyonhájpolt” könyvektől, de szerettem mindkettőt. Nagyon szeretem a klasszikusokat, próza és vers is jöhet(Wass Albert, Márai Sándor, Poe), Mario Vargas Llosa és Carlos Ruiz Zafón is szuper. Szóval jöhet a vicces, a körömrágósan izgalmas, a hideglelős, a fantasy, bármi. Mindenevő vagyok.
Tényleg, a Gyűrűk Ura :) Én abba, meg az egész világába 16 évesen borultam teljesen bele, de azt hiszem, azt a fajta olvasását kinőttem… olvastam újra mostanában is, tetszik még mindig, de már nem ugyanaz az érzés. Amikor fejből tudok komplett verseket és a szavakat ízlelgetem a sima szövegben is (ja, angol olvasás volt ez is). Asszem megöregedtem. :D
És Ahol a folyami rákok énekelnek-et is olvastam! Bár kiszámítható volt a végkifejlet szerintem, az első pár fejezet után, de ezzel együtt is tetszett nagyon. És Carlos Ruiz Zafónt is olvastam, sok közös pontunk van :) De újraolvasva valahogy nekem az is olyan fura élmény lett. De valószínűleg itt is én változtam, nem a könyv. :P
Én tavaly (vagy idén?) a vallási köntösben lévő elnyomásról olvastam és a traumáról. Így olvastam az Unortodox című könyvet az ortodox zsidóságról. És Az én szcientológia sztorim című könyvet ami a szcientológia visszaéléseit dolgozza fel. Trauma és gyógyulás meg a Test mindent számon tart című könyvek is nagyon jók voltak. Olvastam az Örökölt sorsot is. Olvastam Edith Eva Eger Döntés című könyvét és az Ajándékot is. Meg Viktor Frankl Az élet értelméről című könyvét is.
Ebből igazából mindegyik eszembe jut. Szinte egymásra épülnek, egymásra is hivatkoznak. Nagyon jó lelkimunka volt a pszichoterápia mellett ezeket elolvasni.
Egyetlen könyvet olvastam csak szórakozásból A csokoládé villa volt az. Viszont az sem volt a legcukormázosabb történet.
Nagyon tetszett ez a poszt! Én is imádok olvasni gyerekkorom óta. Ti hogy vagytok az angolul/idegen nyelven olvasással amúgy? Használom a nyelvet a munkámhoz, de olvasni magyarul szeretek jobban, angolul lassan megy.
Bele sem fogok angol könyvbe. Nem megy, jobban fáraszt, mint amennyire élvezet lehetne. Nem vagyok rá büszke, de ez van. Inkább nézek ki a fejemből olvasás közben, hogy ez eredetiben is ez? Komolyan? Sosem tudom meg. :)
Én szinte mindent angolul olvasok, ami angolul jelent meg. De nyilván azért is, mert ahol most vagyok, a magyart nehézkesebb beszerezni, illetve az csak később jelenne meg, mint hogy itt hozzáférhetek valamihez eredeti nyelven. :) A szótár funkció szuper a Kindle-en, és be is lehet állítani, hogy alapból kiírja-e egyes szavak fölé a jelentését (és milyen nehézségi szintig), vagy csak kattintásra. Szóval teljesen kezdőknek akár minden nehezebb szót “feliratoz”.
En borzalmasan nehezen szoktam hozza az angol nyelvu konyvekhez, de Edinburghban nem valogathatok nagyon a nyelvek kozott :D Az elso angol konyvem Vonnegut Dead Eye Dick-je volt, ami a mai napig kisert (borzalmasan nehez volt angolul!) Azota a ponyva romantikus irodalomnak koszonhetoen (ami bunos elvezetem nyaron – minel rosszabb annal jobb) egyre jobban hozzaszoktam es most mar a Witcher szerian is nagyjabol atragtam magam, ami nagy kedvencem lett annak ellenere, hogy azt hittem, nem is szeretem a fantasyt. Most a Dunet olvasom. En altalaban elalvas elott olvasok es eddig azt hittem a Witcher okozott nehezsegeket angolul de a Dune egy egeszen masik szint… 200 oldal, a harmadanal se jarok es meg csak most kezdodik a cselekmeny………nem tudom hogy a film bemutatoig be tudom e fejezni…vagy ugy egyaltalan :D
Szia! Imádok olvasni, nagyjából minden témában. Nagy kedvencem Jodi Picoult, de mostanában szívesen olvasok Jojo Moyes könyveket is. Krimi téren Jó Nesbo könyvei a favoritok. Kedvelem a sorozatokat, több témából van a házi könyvtárában. (a Szolgálólány meséje, a Tetovált lány, Alkonyat, A szürke ötven árnyalata, Az éhezők viadalra, Berlin nővérei…. A Vaják beszerzése tervben van). Az elmúlt időszakban Kate Hewitt: Törékeny életek c. könyve hatott rám leginkább. Azonban azt hiszem bármit olvasunk, az mindenképpen hozzánk tesz valamit😉
Én most visszakattantam az angol nyelvű olvasmányokra, és örülök, hogy még mindig megy :D Többszörös comfort reading Neail Gaimantől a Neverwhere, legalább háromszor olvastam tavaly tavasz-nyár óta, de az is lehet, hogy többször. Igazi valóságból kiszakadós, és a kicsit sötétebb hangvétel megfelelt a hangulatomnak. Ezen felbuzdulva másokat is elolvastam tőle, de ez volt az, amihez mindig visszatértem.
A másik ilyen meg Philip Pullman. A His Dark Materials-t magyarul olvastam későtizen-korahuszonéves koromban, és véletlenül találtam egy antikvár példányt a 2. kötetből angol nyelven. Na ehhez most beszereztem és elolvastam a másik kettőt is, utána meg rámentem a Book of Dust két kötetére és jajdejóltettem. Az utolsó, Secret Commonwealth-nél viszont kifogtam egy olyan példányt, amiből laza 50 oldal kimaradt a közepén, mikor odaértem, azt hittem, sírni fogok :D De elvileg kicserélik. Addig is olvasom tovább a többi részét. :D
Ilyenekkel kezdek kijönni a gödörből, lehet, most már jöhetnek más régi olvasmányok is. Meg a gyerekeimmel is sokat olvasunk, bár a nagyobbik már saját maga nyom le regény hosszúságúakat, de azért a felolvasást is igényli még. <3
Nagyon szerettem Madeline Miller Akhilleuszát és a Kirkét, mindkettő fantasztikus könyv, de nem a habkönnyű fajtából.
Ha könnyedebbet szeretnék, akkor J. Goldenlane Napnak fénye sorozata, vagy a Balhé duológia bármikor jól esik, sokadszorra is hatásosak a benne lévő poénok és valahogy mindig fel lehet fedezni bennük valami újat.
Krimi vonalon új felfedezésem Réti László, a Kaméleon a sorozat első darabja, a fárasztó humort és az antihős karaktereket kedvelőknek nagyon ajánlom.
Ha főzni szeretne valaki szépirodalmi köntösben, akkor Dragomán Főzőskönyvét ki ne hagyjátok, egészen fantasztikus (és működő) receptek vannak benne.
Történelmi regényben Bökös Borbála olyat tud, hogy az valami elképesztő, a Zsigmond korát kedvelők számára szinte kötelező a trilógiája (A sárkánygyík ébredése az első része).
És még tudnám folytatni órákig :-). Imádok olvasni, csak keveslem a nap 24 óráját olykor…
Múlt év végén jött vissza az olvasási kedvem évek után, azóta szinte csak azért maradnak ki napok, mert book hangover van. Az intenzív olvasás segített túllépni szakításon és életem legrosszabb fél éven. Szóval ez most lehet hosszú lesz :)
Nagyrészt fantasyt olvasok, amit még mindig sokan kevesebbnek tartanak a literary fictionhöz képest, ami butaság. Ékes példája Robin Hobb, aki nemcsak gyönyörűen ír, de olyan karakterei vannak, akik realisztikusak (legyen jó vagy rossz), a történetei egyediek és gyakran elgondolkoztatóak. Semmilyen más író nem tud így megríkatni.
Brandon Sanderson könyveit is nagyon szeretem, mindegyikben erőteljesen jelennek meg a mentális betegségek, fantasy köntösben. Tesómmal hónapok óta állandó téma a Stormlight Archive és a Mistborn sorozatok. Másik kedvencem és llandó témám lett a Wheel of Time sorozat, hihetetlen írói munka van benne páratlan karakterekkel és világépítéssel. Aki nem akarna 15 könyvet elolvasni, annak jó, hogy ősszel jön a tv feldolgozás :)
Scifit kevesebbet olvasok, de asszem ideje lesz Tshakovskyt feljebb pakolni a tbr listámon :) Az idei kedvencem Everina Maxwelltől a Winter’s Orbit, ami super cute m/m románc space opera (már többekre sikerült rátukmálnom). Még nem jutottam el addig, de Becky Chambers is hopeful, pozitiv sicifit ír, ami sokszor felüdülést tud jelenteni.
A Széthullott Birodalom trilógia a kedvencem 3 éve. Egy kötetben van a 3 könyv az én példányomban. Nagyon imádom. Teljesen más, mint amiket eddig olvastam. Nekem letehetetlen volt.
A másik nagy kedvencem a Nagate, amit szerintem 10+ éve nem olvastam, mert anyuéknál van a padláson. Viszont a mai napig fel tudom idézni azt a világot, a szereplőket, a cselekményt. Ráadásul magyar író műve.
Most a Metro a jelenlegi olvasmányom. Még csak az elején tartok, de talán a 7 hónapos kislányom és 5 és fél éves nagyfiam lassan engednek olvasni is napi fél órát :)
Olyan sok várólistás könyv mellé akkor most felkerülhet még néhány. Különösen megfogott, amit az ifjúsági könyvekről írtál. Az utóbbi években a skandináv krimik, és önfejlesztő (de nem coelho-tipusú) könyvek mellett hatalmas meglepetés volt számomra a Szent Johanna gimi sorozat. Olyan szinten beszippantott, mint anno a Harry Potterek világa, mikor megjelentek először. Újra éltem a gimis évek jó és rossz részét, és bájos romantikája magával ragadott épp azért mert szirupos és persze nonszensz.
Nekem is pont ilyen nosztalgikus ifjúsági könyvet olvasni, egyáltalán nem elidegenítő, hogy adott esetben a főszereplők anyja lehetnék már, ha Lorelai Gilmore-osan szültem volna. :D Az iskolás helyszíneknél meg sokszor bekapcsol az, hogy de jó is volt, amikor még max. ennyi volt a gondom, egyszerre azzal, hogy de jó, hogy már túl vagyok azon az időszakon. :))
Tavaly elolvastam Andrzej Sapkowskitól a teljes Vaják-sorozatot. Imádtam, zseniális utalások, poénok vannak benne, és az is fantasztikus, hogy a nyolcvanas években egy lengyel pasas mennyire haladó szellemben írt a női dolgokról, a nőkről. Sokkal több az a sorozat, mint egy “sima” fantasy, én nagyon ajánlom. Aztán a sorozatot is.
Kordos Szabolcs Hungary-sorozatát is olvastam, az Airport Hungary volt a kedvencem. Ez egy riportszerűség, valós sztorikkal, néha hihetetlen, néha vicces, néha döbbenetes történetekkel a közelmúltból, bennfentes infókkal, engem nagyon kikapcsolt, érdekes is volt.
Lainey Molnár mindkét könyvét is olvastam, abszolút kikapcsol a stílusa, kicsit női magazinos, de mégsem bugyuta, sok az érték benne, én nagyon ajánlom mindenkinek.
Ja és újra olvastam gyermekkorom egyik kedvencét, Kästnertől A repülő osztályt, szigorúan a karácsonyfa alatt. Így, hogy gyerekeim vannak, már egészen más élmény, majdnem megsirattam. Örök kedvencem marad az a regény.
Egyébként tavaly sokat lendített rajtam a Lapozz a 99-re podcast Szabados Ágival (sajnos már nem ő vezeti), ott kaptam el egy interjút valakivel, aki kb ugyanezt mondta, hogy ki kell használni minden időt az olvasásra, és ha ezek az 5-10 percek összeadódnak, nagyon sokra jutunk vele. És nagyon is így van! Rengeteget olvastam tavaly végre újra, nagyon örülök neki.
Pedig a Vajákot, főleg az első két könyvet sokan kritizálják a szexizmus miatt. Ennek ellenére én is szerettem olvasni.
Sok könyv felkeltette az érdeklődésem, szerintem ahogy te ajánlasz, bármit olvasnék. 😃
Nekem nagyon hullámzó az időm és kedvem a nagy panini kezdete óta, volt amikor csak Jóbarátokat tudtam nézni végtelenítve, most kedvem lenne, de erőm nincs egy fél éves mellett sokszor. Na de amit mégiscsak sikerült: Moskát Anita: Horgonyhely. Nagyon egyedi világ építés, nyomasztó néha, de imádom! Kifejezetten értékeltem, hogy még az utolsó fejezetnél sem tudtam mi lesz vége.
Más szuper könyveket is olvastam, de ez magasan vitte a pálmát.