Nagyon szeretek olvasni. Amióta az eszemet tudom, az írott szöveg az egyik módja annak, ahogy felfedezem, feldolgozom a világot.
És különösen az elmúlt évek megemelkedetten kaotikus időszakában az olvasás még inkább a megküzdési arzenálom szerves része lett ugyanúgy, ahogy a testmozgás vagy a friss levegő.
A jófajta eszképizmus – a kiszakadás a mindennapok valóságából – sokat segít megpihenni a mindennapokban, vagy muníciót adni a folytatásra.
Éppen ezért szomorítanak el az olvasással kapcsolatos furcsa tévhitek, amik megpróbálják beszűkíteni, hogy mi számít olvasásnak, és ez a megemelt belépési küszöb sok embernek teljesen elveszi a kedvét az olvasástól.
Ha már idejét se tudod, mikor zsibbadt el utoljára a karod egy jól megtermett történelmi regénytől, vagy mikor olvastad újra harmadjára ugyanazt az oldalt a szakkönyvben, és nincs lelkierőd újra így olvasni, akkor arra nem az a megoldás, hogy ne olvass.
Inkább bontsuk el az olvasással kapcsolatos akadályozó tényezőket, és máris kiderül, hogy sokkal szélesebb a választék az “olvasás” nevű tevékenység lehetőségeiben, mint az “okosok” (értsd: okoskodó szakbarbárok) mondják.
Az olvasás az olvasás
Talán már a bevezetőből is világos, hogy nem bírom az olvasási sznobizmust: hogy csak a keménykötéses jó, meg csak a saját példány jó, meg csak az jó, amire rálehelt az eredeti szerző, és telesírta könnycseppjeivel a névre szóló dedikációt.
Úgyhogy szeretném feleleveníteni az “elég jó az elég jó” életfilozófiámat, mert az olvasásra is igaz, és erre a témára rávetítve így szól:
Az olvasás az olvasás.
A könyv az könyv.
Mindegy, hogy kölcsön, könyvtári, papírkötésű vagy e-könyv. Hogy “ponyva” vagy szépirodalom, romantikus vagy történelmi, szakirodalom vagy tudományos-fantasztikus. Hogy népszerű szerző, vagy egykori kötelező, vagy teljesen ismeretlen elsőkönyves szárnypróbálgató műve.
Nem csak akkor ér az olvasásod, ha “tanultál belőle”, ha magaddal vihetsz praktikus tanulságokat az életedre. Az is nagyon fontos eredmény, hogy kikapcsol, szórakoztat, vagy el tudsz benne veszni akár csak egy rövid ideig is.
Olvasásnak számít, ha képregényeket olvasol, mert nem csak a karakterszám tudja átadni a történetet, hanem a rajz is. És ha befogadsz egy történetet, akkor az a történet be van fogadva, a macska fel van mászva a fára, te meg olvastál és pont.
És igen, még a hangoskönyv is olvasásnak számít, mert ha úgy kényelmesebb, meg neked az praktikusabb, vagy te jobban fogsz fel szöveget úgy, hogy a füledbe mondják, akkor hajrá.
Ma már számos kutatás igazolja, hogy mindannyian máshogy vagyunk huzalozva: van, aki közvetlenül a szöveget olvasva tanul a legjobban, van, akinek a vizuális információt raktározza el a legjobban az agya, és van, aki a fülébe érkezve tudja a legjobban feldolgozni az információt, és van, aki mozgással, érintéssel.
És mi egy könyvszöveg, ha nem információ? A cél, hogy eljusson az agyadba, és innentől kezdve a mód nem számít. Ami az affinitásodnak, a jelen élethelyzetednek, a kedvednek a legjobban megfelel, az lesz neked a jó most, legyen bármilyen a konkrét formátum.
A nagy e-könyv vs. rendes-könyv “vita” (már rég lezárult)
Az elektronikus könyvolvasók első megjelenésekor kitört a pánik, ami aztán véleménycikkek, mémek és viccek formájában élt tovább évekig. “Jaj, senki nem fog többet könyvet olvasni!” “Jaj, dehát eszközön könyvet olvasni hübrisz és az angyalok már trombitálják az emberiség végnapjait!”
Aztán eltelt tizenöt év, és nem jött el a világvége (vagy legalábbis nem emiatt), épp ellenkezőleg: az elektronikus könyvolvasás beépült a mindennapokba, és szépen csendben az olvasás egyik módja lett.
És ez így is van jól, mert szerintem eleve teljesen felesleges volt rivalizáltatni ezeket egymással. Amint lehalt a pánikkeltés, kiderült, hogy valójában a könyv egy hordozó, az e-könyvolvasó is egy hordozó. Mindkettőnek van előnye, és úgyis az a lényeg, hogy olvassunk, ha szeretnénk.
Igen, jó illata van a papírkönyveknek, tök jó végigsimítani egy könyv gerincén, és igazi kincsekre lehet bukkanni a margókra jegyzetelt gondolatok között. Éppen ezért van annyi könyvem, hogy mindegyik költözésnél a dobozok kétharmadát méret és forma alapján óvatosan odatetrisezett könyvek foglalták el, és bármelyik lakásunkban a falfelületünk felét kétméteres könyvespolcok díszítik. :)
Viszont amellett, hogy rendszeresen selejtezek és adományozom el az évek alatt kevésbé fontosnak bizonyult vagy egyszerolvasós könyveket, még így is sokkal többet szeretek olvasni, mint amennyi hely van a lakásban, úgyhogy nálam egyáltalán nem zárja ki egymást az e-könyv és az “igazi”. (Azért írom idézőjelben, mert ahogy az előbb már megegyeztünk, igazi könyv az is, ami elektronikus.)
Nálam az lett a szűrő, hogy ami fontos és szívemnek kedves kötet, vagy eleve kedvenc szerzőmtől van, amiről tudom, hogy nem egyszer fogom elolvasni, azt beszerzem fizikai példányban is. A többi teljesen jó elektronikus formában. Így a polcaim is kezelhető szinten maradnak, és a hátam is megköszöni, hogy egy-egy 800 oldalas kötetet nem a táskámban hurcibálok magammal.
Így fér meg egymás mellett az e-könyv és a nyomtatott
Amellett, hogy minimális helyet foglal az e-olvasóm, sokszor kényelmesebb és praktikusabb a kütyüt felvenni, mint egy féltéglányi keménytáblást. Nekem gyakran elfárad a kezem egy-egy nehezebb könyvtől, de mentálisan is azt vettem észre, hogy gyakrabban olvasok, ha nem látom, hogy milyen bődületesen vastag az adott kötet, mert valahogy jobban ráveszem magam, hogy olvassak, ha nem két kiló papír ül az éjjeliszekrényemen.
Én az a fajta ember vagyok, aki több könyvet olvas egyszerre, hangulatomtól függően veszem elő őket, és többször megesett, hogy mire kiolvastam egy 600 oldalas keménytáblás könyvet, azzal párhuzamosan kiolvastam 4 darab, egyenként 300 oldalas másikat is Kindle-ön, mert az valahogy kevésbé tűnt megterhelőnek, és inkább azokat vettem elő. Logikát ne keressünk a történetben, mert nincs benne. :)
A lényeg, hogy nálam alacsonyabb a belépési küszöb, ha e-könyvről van szó. Emiatt pedig összességében azt tapasztalom magamon, hogy sokkal többet olvasok, mióta van e-könyvolvasóm. Reggelente, ha még nem akarok / tudok kikelni az ágyból egyből, ahogy felébredtem, inkább a Kindle után nyúlok, mert sokkal jobb az aktuális könyvemben haladni pár oldalt, mint a telefonomat pörgetni. A csendben olvasás is könnyebb, ha nem kell lapozni, hanem csak tappolok a lapozáshoz.
A másik funkció, amit nagyon szeretek az e-könyvolvasóban, az a bal alsó sarokban kiírt “X perc van még hátra a fejezetből” üzenet. Ha az van ott, hogy 8 vagy 10 perc, akkor könnyebb beiktatnom is az időmbe az olvasást, hiszen látom, hogy 8 perc alatt eljutok valameddig a történetben, és az is gyakran megesik, hogy a sok 10 perc miatt bekapcsol a “na jó, még egy fejezetet” elv, és összességében lehet, hogy olvasok 40 percet. (És őszintén megmondom, ha előre az lett volna ott a sarokban, hogy “40 perc van még hátra az olvasási idődből”, el se kezdem, mert túl soknak tűnik.) Mivel a telefonomra is leszinkronizáltattam a könyveimet a telefonos appal, akkor is tudok haladni egy-egy könyvvel, ha nincs nálam a kütyü, de van egy kis holtidő a napomban, amikor olvasnék 5-10 percet.
A helyi könyvtárban egyébként van e-könyv kölcsönzési lehetőség is, ezt is előszeretettel használom. Ez úgy működik, hogy egy e-könyvet egyszerre csak egy ember olvashat, és gyakorlatilag nálam van a digitális példány megadott ideig, utána pedig elvesztem a hozzáférésemet, illetve lejárat előtt meghosszabbíthatom még egy hétig. Egy csomó könyvet olvastam így el már a megjelenés hetén.
És még egy utolsó szempont, bár ez valószínűleg nem mindenkit érint, de mivel az e-könyvolvasó kiírja, hogy hány százaléknál tartok a könyvben, könnyebb frissítenem a Goodreads profilomon is az éppen olvasott könyveket. :)
Kísérletezz bátran!
Fent a saját példáimat hoztam, de a lényeg ez: olvass, ha szeretnél.
Azt, amit szeretnél. Ott, ahol szeretnél. Úgy, ahogy szeretnél. Ha két perc a tableteden, vagy húsz perc hangoskönyv futás közben, vagy néhány oldal képregény, mielőtt leesik a fejed az álmosságtól, ez mind mind ér.
Az olvasáshoz nem kell más, csak te és a könyved – bármilyen hordozón. Ne hagyd senkinek, hogy megrendszabályozza, hogy mi a viszonyod hozzá.
Most te jössz!
Remélem, hogy sikerült egy kicsit leütvefúróznom az olvasási küszöbből. :)
Ha kedvet kaptál, és érdekel, hogy nekem milyen könyvek mozgatták meg mostanában a fantáziámat, akkor itt ajánlok 13 könyvet, ami segít kiszakadni a mindennapokból.
Ha már volt olvasás nélküli időszak az életedben, neked mi hozta vissza a kedvedet az olvasáshoz? Írd meg a kommentek között!
Maradjunk annyiban, hogy amikor olvashatnékom támad, akkor gyorsan beírom, hogy http://www.urban-eve.hu
Köszönöm, hogy vagy nekem ♡
Köszi, hogy olvasod! ♥
Uhh, kimaradt a listáról, hogy a nyomogatással is rengeteget olvasunk. Akkor már nem is olvasok? Az nem számít? Arra cártam.mikor írod ezt, hogy az is és kimaradt. Hogyan találtunk volna Rád is különben? 🤔
Miközben napközben, úton és útfélen, munkában is a betűket falom. Meg a hangokat is mostanában, annyian mondják az okosságokat és mert képtelenség annyit olvasni ami zúdul ránk.
Rengeteg könyvet elolvastam régen, mielőtt a kütyü meg nem nyitotta ezt a világot. Ma már annyi olvasnivaló van itt a kezünkben ami özönlik ránk, hogy csak álljuk a sarat, nekem egyszerűen nincs több időm és kapacitásom még papíron is olvasni.
Már a könyvespolc mellett kiolvasom a boltban, ha még ritkán betérek, de akkor pár órára. Akkor egy rakat könyvet veszek amiket ott elkezdrem olvasni, és már itt várnak sorban, mikor lesz rájuk időm.
Az időmet azonban az újabb és újabb információk és figyelemet igénylők lekötik. Jelentem e-bookot sem olvasok.
Viszont van két szobányi könyvem, hogy nem találok új lakásban annyi helyet nekik, amelyek 95%-át elolvastam elejétől a végéig. Az időszámítás előtti időkben! Többségében pszicho, ezo és szakkönyvek. Édesapám regényeire büszke voltam, mennyit olvasott..kiderült ő nem olvasta el őket. Szereztem 6 diplomát, ahhoz pedig jópár könyvet el kellett olvasni, nagy szerencse, hogy akkor még nem volt a net a kezünkben!
A szépirodalom kimaradt. A kincskereső Pipitér volt kb az egyetlen…meg a kötelezők, a Nyomorultak a legnagyobb, amit élveztem amúgy.
Imádtam még egy 660 oldalas könyvet, Babbie társadalomkutatás gyakorlati tudnivalóiról, annyira izfalmas volt a tengerpartra is vittem, 2008-ban. Aztán még összevásároltam rengeteg szakkönyvet, szakdogáimhoz, ekkor már nagyon kevés egyebet olvastam.
A Júlia regényeket 30 éve olvastam, már rég nem érdekelnek.. Régen sok újságot, napilapot is olvastam, alig jár ilyen a kezemben pár év óta. Vagyis, itt sorakoznak azok is mellettem, olvasásra várva. Pár cikkre futja és majd még erre is meg arra is,caztán ezek csak szaporodnak. Rendet tettem a napokban is…jaj, mennyi minden van itt!
Ez is olvasás volt itt nekem Via, amit írtál vagy ez nem számít? Nekem ez is beleszámít, bocsánat, de minden amit olvasni kell, ami épülésünket szolgálja bármilyen úton módon.
2 háztartást viszek, édesapámnál is, már hozzá az 5 órás utazáskor is hiába viszem az újságot, tanulnivalót, könyvet…a mobil a kezemben mindent visz, mindig. Mire felocsúdok már más a feladat. Mindig.
Régen a buszra még könyvet vittem, meg nyelvet tanultam. Most meg, csak a mobilos információ habzsolás 2 tevékenység között, még azokat is hátráltatja. Már jobban szeretem hallgatni, kutyaséta közbe is. Régen pedig szerettem a csendet! Ma már csak szeretném leginkább.
Nehéz letenni, hogy most nem érdekel senki és semmi, mindenkit kizárok és olvasni fogok. Végre egy igazi könyvet, elejétől a végéig. Évek óta nem történt meg. Ill.a héten is rendeltem egyet, olvastam 20 oldalt aztán más volt, más igényelte a figyelmet, de ezt is szeretném, de annyi időm nincs és már csak átlapoztam, beleolvastam még kb 20 oldalt és lehet, hogy ennyi is marad.
Legjobb élményem tavasszal az egy hét net mentesség volt. Akkor haladtam a dolgaimmal legjobban, kretívan, mert nem követelte, vitte a figyelmem senki és semmi. Csendben.
Bent pedig hallgattam édesapámnál a délvidéki rádióadó műsorait, visszacsöppentem a régi világomba a rég hallgatott zenékkel és környéki hírekkel. És mire kezembe vettem volna újra a könyvet..de még ezt meg azt meg kellett volna csinálni….már indulhattam vissza és kezdődik a malom elölről.
Így van, a blogolvasás, cikkolvasás is olvasás! ♥ Attól, hogy nem nyomtatott papíron olvasod, még szöveg, van hozzáadott értéke, és így tovább.
Szia Via,
A Kindle app van fent a telefonodon és úgy tudsz szinkronban lenni?
Szia! Igen! :) Be kell lépni ugyanazzal a fiókkal, mint ami a telefonodon van (Amazon fiók), és akkor tudja, hogy hol tartasz. Ha haladok a telefonomon a könyvvel, akkor legközelebb a Kindle-ön megkérdezi, hogy “azóta olvastál X oldalt, folytassuk onnan?”. Szinkronizálni csak eredeti e-könyvekkel tud, felmásolt PDF-ekkel / könyvtári példányokkal nem. De amit az Amazon boltban veszel, azzal működik. (Én ott szoktam lesni a 99p akciókat, van, ami nem érdekel azonnal, szívesen várok rá, amíg leértékelik. :D Joanne Harris könyveit például így gyűjtöttem össze angolul, mert magyarul már megvannak fizikai példányban. ♥)
Én csakis papíron olvasok könyvet, mert nekem kell a papír illata, a betű típusa, a borító hangulata és az, hogy könyvjelzőt tehetek bele :). Imádok könyvtárba járni, mert sok olyan könyvet tudok így elolvasni, amiről talán nem is tudnék, ráadásul olcsó, és a legtöbb könyvet úgyis csak egyszer olvasom el. (Ha pedig szeretném újraolvasni, meg tudom nézni a korábbi kölcsönzéseimben az összes könyvet, amit már olvastam, így könnyen visszakereshető az adott könyv) A könyvtárban csak járkálok a sorok között, mint egy könyvesboltban és megszólítanak a könyvek. Igen, nálam valahogy úgy van, hogy a könyv választ engem – egyszerűen érzem, hogy le kell vennem a polcról :)
A gyerekeimet is úgy 1 éves koruktól viszem könyvtárba, kicsi korukban kifejezetten nagy előny volt, hogy nem kellet megvenni mindent, ami elsőre megtetszett, nem volt baj, ha nem olvastuk el mindet, nem volt tragédia, ha mégsem kötötte le őket az összes. Mivel anyagilag nem fájt, könnyebb volt elengedni, könnyebb megbeszélni, mi lehetett az oka, hogy mellényúltunk, egyáltalán baj-e, ha egy könyv más, mint amire számítottunk. Ráadásul, mikor maguk is olvasni kezdtek, adta magát, hogy mindketten könyvet olvastunk – látták, hogy én is olvasok, hallották, ahogyan lapoztam, stb.
Nekem a könyv, mint tárgy része a rituálénak, ami az olvasással jár, kell ahhoz, hogy átlépjek abba a másik világba.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne ugyanolyan jó a digitális formátum. A férjem szinte kizárólag a telefonján olvas könyveket, a 17 éves lányom pedig így is és úgy is. Szerintem az a fontos, hogy mindenki megtalálja azt, ami és ahogyan SZÁMÁRA jó.
“Nincs egyetlen helyes út a dolgok szemlélésére, minden nézőpont a teljes igazság egy része.”
Az egyetlen – és számomra elég nagy – probléma az e-könyvvel, hogy fekete-fehér. Amint fotókönyvről, vagy gyönyörűen illusztrált könyvről van szó, nekem is muszáj, hogy papíron legyen. Éppen ezért szakácskönyvet pl. csak fizikai példányban veszek, e-könyvet nem is lehet úgy lapozni, mint ahogy egy szakácskönyvet illik, ihletet keresve… és hát én nem leszek éhes a monokróm képektől. :)
Elég nagy magyar gyerekkönyv-gyűjteményem van a 80-as, 90-es évekből, és időről időre gyarapítom is angol klasszikusokkal is. Annyi sok szép, művészileg is értékes gyermekkiadvány van, és ők tényleg fizikai példányban tündökölnek. Az unokaöcsémnek is fizikai könyveket veszünk ajándékba, őt nem kötné le a tableten lapozhatós verzió, meg szerintem is fontos, hogy a könyv mint eszköz be legyen nála vezetve, aztán majd ha ipari mennyiségben olvas felnőtt korában, ott lesz a digitális, ha azt szeretné. :)
Egyetértek veled, Via! Bár én papír könyv fan-nak mondanám magam, be kellett látnom, hogy nincs pénzem akkora lakásra, ahol minden könyv elfér, amit olvasni szeretnék vagy fontosnak tartok. A férjem vett egy ebook-ot, amit aztán én is elkezdtem használni, és így nagyon gyorsan nagyon jóban lettünk. :) Nekem a papír és az e-könyv gyönyörűen megfér egymás mellett, mindkettőt imádom. A másik fontos szempont, hogy hihetetlen praktikus, és költözés, utazás során könnyebb ezt vinni, mint egy féltéglát (bár nekem vannak kifejezetten utazós, vékony könyvek “félretéve” :D). Harmadrészt a minimalizmusra való törekvés és az ezzel való ismerkedés is hozzájárult ahhoz, hogy ne halmozzak fel könyveket.
Érdekes állatfaj vagyok, mert nekem nincs ebook-olvasóm, de imádok olvasni… Szerencsére amikor anno a “könyvmoly a négyzeten” időszakomat éltem, a baráti körömben keringtek a könyvek, aztán elkezdtem én is venni őket (ez azért egy jó 15-20 éve volt, zsenge tinédzser koromban). Aztán volt némi kényszerszünet az életem többszöri felfordulása miatt, majd jött az ominózus 2020, amikor is annak ellenére újra elolvastam az összes könyvet a házban (ami nagyrészt Stephen King, fantasy és manga), hogy élelmiszerbolti pályám miatt egy napot sem voltam hómofiszban. Néha örültem volna egy kütyünek, de egyelőre nem fussa rá, mindig közbejön más a piszkos anyagiak terén 😅
Külön köszönet a képregények olvasássá minősítéséért. Múlt héten kezdtem el egy olyan mangát olvasni online, ami az ezredik fejezet felett tart már. Bele fog telni egy pár órába, mire végzek vele, azt hiszem… és nekem ne mondja senki, hogy az nem olvasás, mert megverem a kétkilós magyar-latin keményfedelesemmel 😆
Szép napot mindenkinek!
Ha már manga: egy jó kis Tsubasa Reservoir, ami 12 ezer oldal összesen… jó nyár volt, amikor végigmentem rajta. Lassan elfelejtem már, hogy mi volt pontosan, úgyhogy kezdhetem elölről. :D Mindenféle CLAMP jöhet nekem tömegével.
Örülök, hogy ezt megírtad, Via. Régebben azt gondoltam, hogy az e-book olvasó csak egy újabb kütyü. Aztán a lányomnak lett egy, és rájöttem, milyen praktikus. Így 57 évesen estére már sokszor elfárad a szemem, ilyenkor egyszerűen nagyobb betűtípusra váltok a Kindle-n. Nagyon szeretem, hogy egy egész könyvtárat vihetek magammal. Régebben az utazásoknál sokszor 4-5 könyvet cipeltem magammal, ami elég helyigényes. Pl. a Harry Potter kötetek mindig nálam vannak. Ha fáradtabb vagy nyűgösebb időszakomban vagyok, újra meg újra elolvasom, és még mindig találok bennük újat. Nagyon tetszik ez az e-book kölcsönzés, amit írtatok, meg is kérdezem helyben a könyvtárat, hogy lehet-e itt is.
Igen, a betűméret-állítás is fantasztikus dolog! Nekem a fejemben külön eszköz az e-könyvolvasó az okostelefonokhoz és egyebekhez képest, mert annyira mást tud. Úgy érzem, hogy ha tablet lenne (amin van internet meg minden más is), nem tudna ennyire működni a digitális olvasás. Pedig tudom, hogy azon is lehet olvasni. De a fény is fáraszt, és az én szememnek is jó a digitális papír nézése.
Egy költözésnél eljutottam oda, hogy nem akartam többé könyvespolcot a lakásba, mert rájöttem, hogy jobban szeretem az üres tereket 🙂 A könyveimet eladtam vagy elajándékoztam. Egyszer-olvasós típus vagyok, nem túlságosan érte meg telerakni egy egész polcot könyvekkel. A mostani lakásomban nincs könyvespolc és nem is hiányzik. Viszont van Kindle és tablet. Mostanában a helyi könyvtár e-könyveit olvasom én is. A legjobb, hogy teljesen ingyenes az online beiratkozás és az e-könyv kölcsönzés is. Tehát rengeteg könyvet olvasok, és egy fityingbe se kerül, mivel már amúgy is meglévő eszközökön olvasom. Ez maga a mennyország nekem 😀
Szerintem is ez maga a sci-fi utópia, hogy kinyitom a kütyüt (direkt olyan borítót vettem neki, amit ki kell nyitni, mint egy könyvet), és a világ BÁRMELYIK könyvévé át tud változni! 10 évesen összetojtam volna magam a gyönyörűségtől, hogy ilyen van. :)
Ez újra kedvet csinált a borítóhoz, amit egyedileg varrattam az olvasómhoz, hárommacskás kivitelben, mivel élőben is hárman vannak :) Meg is keresem és rája is teszem! Köszönöm :D
Én először tavaly tavaszi lezáráskor vettem ekönyvet, ugyanis a könyv amit meg akartunk venni, először a lezárások miatt ekönyvben jelent meg. A papír pár hónappal később. Azt meg nem tudtuk kivárni.
És így is jobban szeretem a papír könyvet. Átlapozni és vissza lapozni hiányzott. Bejelölni, aláhúzni.
Viszont a hangoskönyv fantasztikus találmány.
Nálam sem kellett ütvefúrózni, régóta van Kindle-m, előtte telefonon vagy tableten olvastam e-könyveket. A print könyvek vásárlásáról nagyrészt leszoktam, így részemről annyi “helyfoglalós” könyv érkezik csak a házba, amennyit a karácsonyi és szülinapi kívánságlistámról megkapok a családtól, s a listára eleve csak olyan könyvek kerülnek, amelyek (még) nem kaphatóak e-könyvben. Nemigen van már helyem a könyvespolcaimon… A gyerekekén sem sok, de ők azért inkább hagyományos könyveket kapnak, legfeljebb archiváljuk vagy szanáljuk azokat, amik már nem a korosztályuknak megfelelőek. De például a kötelező olvasmányok, ha nincsenek meg, bőven elégségesek 3-400,- Ft-ért e-könyvben nekik is. :D
Nagyon szeretem a hangoskönyveket is. Jobb kedvvel állok neki az unalmas, lélekölő házimunkának, ha közben hangoskönyvet hallgathatok. Nos, meglehet, hogy egy-egy feladatot pár perccel hamarabb befejeznék, ha közben agyam egy része nem a történetre figyelne, de kit érdekel, ha épp nem sürgős a dolog?! :P :D
Gyerekkorom óta imádok olvasni, mindig olvasok is valamit, és azon vagyok, hogy a fiaim is ezt mondhassák el magukról felnőttkorukban.
Én párhuzamosan olvasok papíron is, kindle-n is, szeretem mindkettőt. Még olyan is előfordul manapság, hogy valami megvan itthon papíron, és az apró betűk miatt mégis beszerzem e-könyv formátumban, és úgy olvasom el. (Lehet, hogy lassan kellene egy olvasószemüveg? :) ) Azt meg külön imádom a kindle-ben, hogy ha külföldiül olvasok, és kellene egy szó jelentése, csak rábökök, és felugrik a definíció. Nyaralásra viszont sosem vinném magammal, félnék otthagyni a napágyon a parton. Egy papírkönyvet senki nem fog lenyúlni, ha meg igen, na bumm. Aztán néha előfordulnak apróbb zavarok az erőben, amikor papírkönyv olvasásakor lapozás helyett elkezdem bökdösni az oldalt….
Azt én is nagyon szeretem, hogy kiírja, mennyi idő van hátra a fejezetből. Az viszont feltűnt, hogy azokat a könyveknek, amiket e-formátumban olvastam, sokkal kevésbé jegyzem meg a címét és az íróját. Egy papírkönyvet ahányszor a kezembe veszek, mindig látom a címlapját. A kindle viszont mindig azt az oldalt mutatja, ahol tartok.
A beépített szótár fantasztikus találmány!
Az új Kindle verzióknál szoftverfrissítés óta már ott van a beállítások között, hogy az éppen olvasott könyv borítóját mutassa, amikor kikapcsolt állapotban van. Nagyon szeretem ezt, még jobban hívogat, hogy olvassam, mint az alap “képernyővédők”. :) Persze nem színes-szagos, de ez is valami. A tegnapi állapotot pont lefotóztam: https://www.instagram.com/p/CR658UTMugZ/
Én is sokáig ellenálltam az e-könyvnek, de mivel elég sokat költözöm és utazok, egyszerűen sokkal praktikusabb, úgyhogy pár éve beadtam a derekam, és azóta sem bántam meg. Azokon kívül, amiket Via felsorolt, én még ezeket imádom a digitális formátumban:
– Szerintem környezetbarátabb egy fájl (mind gyártásilag, mind logisztikailag), mint egy papírkönyv legyártása, tárolása, kiszállítása, leselejtezése
– Ha kedvem támad egy könyvet elkezdeni, azonnal meg tudom venni és letölteni, nem kell elmenni a könyvesboltba, vagy várni a futárt. Bár néha ennek is megvan a varázsa :D
– Mivel főleg idegennyelven olvasok (angol, spanyol, német), imádom a szótár funkciót, amivel gyorsan meg tudom nézni egy szó jelentését, és el tudom menteni, mint új szókincs
– Nekem sosincs szívem aláhúzogatni meg bejelölgetni idézeteket egy papírkönyvben, itt viszont egy kattintás kiemelni valamit, és később egyszerre ki tudom listázni, hogy egy adott könyvben mit jelöltem meg
Én nem ismertem ezen előítéletek / tévhitek egy részét eddig. E-book readernek még pár éve vettünk egy Tolinot azt nyaggatom azóta is. Amíg repülővel utaztunk haza rendszeresen és jobban számított a poggyász mérete, addig ezt vittem mindig magammal. Vonaton is praktikusnak gondolom, főleg, hogy ezt azért le tudom törölni, ha maszatos lesz, egy papír könyvet nehezebb tisztán tartani (feltéve, hogy nem teszek rá mosható borítót.
Nekem konkrétan a Tűz és jég dala sorozat volt ilyen, hogy neki nem álltam volna még jó ideig, ha nincs e-book. Nem szakad le a csuklóm és nem látom állandóan, hogy milyen mocsok vastag könyvek. 😅 Nekem elég kevés könyv forgott a kezemben a karantén alatt, de ennek inkább a gyermeknevelés az oka. Anyaságom óta többet olvasok blogokat, instán hosszabb eszmefuttatásokat, cikkeket. Most már lenne igényem másra is, úgyhogy megint belecsapok. Hogy mi hozta meg a kedvem a TÖBB olvasáshoz? Az írásaid. Köszönöm!
Olvasás nélküli időszak? Az meg mi? :) Az olyan lehet, mint egy kávé mentes hét… Lehetetlen. :)
Az én életemben olvasás és könyv mindig, mindenütt. Egy karácsonyi hazalátogatásomkor 9 kötet könyvet tettem be, mert hát ugye 2 hét alatt ki tudja mihez lesz kedvem? Karácsonyi romantikushoz? Történelmihez? Világmegváltóshoz? Ha már otthon vagyok, lehet, hogy anyanyelvű könyv jobban esik majd, de azért teszek be angolt is… Néhány hónap múlva megjelent a Kindle a német amazonon. Habozás nélkül megvettem. És imádom. Természetesen olvasok papír alapú könyvet én is. És a személyiségfejlesztő jellegű vagy életrajzi könyveket hangoskönyv formátumban szeretem hallgatni.
Oh, mikor hajnal negyed 4 van, már alig pislogsz, de nem bíííírod letenni a könyvet, mert benne élsz…! Az egyetlen rossz az ilyen élményben az, hogy mikor végeztem rendszerint hetekig tart, mire találok egy következő olvasásra méltó könyvet. :)
Uhh, régebben én is csak a papíralapú könyvet néztem valamibe. De rájöttem, hogy az e-book jó lehet arra, hogy csak olyan könyvet vegyek meg, ami nem egyszerolvasós. Már így is rengeteg könyvem van, lehet, hogy átválogatom őket és elajándékozok párat. (Megint könyvespolc okát veszünk.. 🤦♀️) Szóval szerintem venni fogok egy ilyen izét. Súlyra is jobb lesz, mint egyik-másik olvasmányom. Amúgy műfaj tekintetében nem nagyon válogató. Jöhet bármi, ha le tud kötni. És tényleg lehet olvasni bárhol és ha csak 5percet,akkor annyit. Mindegy, csak bele tudjak veszni.
Ezt annyira jó, hogy leírtad, mert tényleg már majdnem cikinek érzem, amikor fórumon, közösségi oldalon pártját fogom az e-könyv olvasónak (már amikor először megláttam az Amazon oldalán, hogy ilyen létezik, fúúú, én akarok ilyet :D, és aztán a negyvenedik születésnapomra ezt kértem a férjemtől, azóta a harmadikat fogyasztom tíz év alatt, no erre nem vagyok büszke, de így sikerült :D ), és jönnek a könyv illatával, meg úgy néz ki, hogy egy buta kocka vagyok, aki nem értékeli az igazi értéket. És pont így érzem, ahogy Te is írtad, könnyebb magammal hurcolni, nem is kell annyira vigyázni rá, előkapom bankban, okmányirodában, amikor még vonatoztam, buszoztam, akkor ott is, és hát attól még a tartalma ugyanaz.
Így van, egy jó szövegnél úgyis fél sor után már megy a mozi a fejemben, fel se fogom, hogy mi a konkrét tárgy, amit fogdozok. :D