Hurrá, hurrá, petrezselyem és hasvakarás mindenkinek!
Rumcájsz, a nappalink réme, alias Ruminyúl, Bubicsek, Rumzilla és Macifész (nincs is állatod, ha nincs 2355 nemhivatalos neve) április 9-én betöltötte az első életévét, és már 7 hónapja velünk lakik!
Túl van az ivartalanításon, és e sorok írásakor rekord 11 napja nem pisilt az alomtálcán kívülre, úgyhogy koppkoppkopp, van javulás!
Rumi a harmadik nyuszicsaládtagunk Ádámmal Áfonya és Gomez után, és elképesztően nagy öröm mindig megfigyelni egy új nyuszi személyiségét, és megünnepelni minden kötődős pillanatot. Mindegyik nyúl saját egyéniség, szóval attól, hogy volt már nyuszink, konkrétan vele a nulláról indultunk, már ami az ismerkedést és a kis szokásait illeti.
Első naptól az ölünkben eszi a reggelit és a vacsorát, második naptól már magától ugrott érte az ölünkbe, és azt hiszem, ez nagyon sokat segített neki abban, hogy tudja, hogy biztonságban vagyunk. Nagyon hamar elkezdett mellénk feküdni a földre, amíg dolgoztunk, abszolút igényli a társaságot, szuperül lehet vele kergetőzni, kiköveteli magának a dögönyözést, és néhány napja azt is elkezdtem vele gyakoroltatni, hogy felugorjon a vállamra, ha leülök a földre. Úgyhogy most már nem csak rablóbandita lett Rumcájsz, hanem hivatásos papagáj is.
Ő az első nyuszink, aki rendszeresen hanyatt alszik néha (próbálunk nem hangosan röhögni, nehogy felébredjen), elképesztően sok hangocskát ad, többek között dudál, amikor nyújtózik vagy lefekszik, sokat makog és dünnyög, álmában szuszog, és ha el akarok tőle venni valamit, amihez ő nagyon ragaszkodik, akkor meg is morog.
Sok másik állatkával együtt az a hitvallása, hogy “the floor is lava“, úgyhogy leginkább a szőnyegeken szeret közlekedni. Amióta nálunk van (5 hónapos kora óta) teljes szabadságot élvez a nappaliban, és csak éjszakára zárjuk a ketrecbe.
De persze mi rutinos nyúltartók vagyunk, úgyhogy a “teljes szabadság” valójában azt jelenti, hogy semmilyen számára veszélyes dolgot nem ér el (drótok, mérgező szobanövények), nincs semmi elől, amiben kárt tehet (távirányító, könyv, ruha), és 100% nyúlbiztos a lakásunk – a nyúl és a lakásunk érdekében is. Mi már évtizedek óta így létezünk, és megszoktuk, hogy nem szabad elöl hagyni semmit, ez pedig kicsi ár azért, hogy a nyuszi családtagként létezik velünk, mivel a nappaliban dolgozunk, eszünk, és pihenünk is, gyakorlatilag az egész napot együtt töltjük vele, ő pedig tud szólni, ha játszani akar, vagy kér egy hasvakarást két Zoom meeting között (vagy közben).
A nyuszi nem kezdőknek való háziállat
De minden nyuszicikknél, ami hajlamos kedvet csinálni egy hasonló cukiság azonnali beszerzéséhez, fontos megemlíteni, hogy amennyire aranyosak és kedvesek a nyuszik, annyira nem egyszerű állatok. Nagyon könnyű rosszul bánni velük, nem ehetnek akármit, speciális gondozást igényelnek, és egyáltalán nem belépőszintű háziállatok ők.
Éppen ezért annyira borzasztó, ami minden évben Húsvétkor történik: emberek plüssállatként, fotókellékként bánnak ezekkel az érzékeny, intelligens, érző lényekkel, hogy aztán a Nyúlmentésnél százával kössenek ki a kidobott, megunt nyuszik… Pedig egy nyúl 8-10 évig hű társad lehet, igazi családtag, és nem csak egy hétvégére szól az, hogy vigyázol rá.
View this post on Instagram
Egy nyuszi élete nem csak a Húsvétról szól
2008 óta létezik ez a blog, és azóta posztolok a nyuszikról, és tudom, hogy nagyon édesek meg aranyosak, de fontosnak tartom, hogy ne csak arról legyen szó, hogy mennyire cukik. A felelős állattartás része az, hogy komolyan vesszük az állataink biztonságát és jólétét – az etetéstől a higiénián át az ivartalanításig, oltásokig.
Ebbe pedig nem fér bele, hogy pusztán esztétikai vagy dekorációs céllal néhány fotó erejéig vagy pár hétig szórakozunk egy élőlénnyel, utána pedig mehet, amerre lát. A Nyúlmentés oldala minden évben tele van több száz kidobott, megunt nyuszival, és akkor még szó sem esett azokról, akik el se jutottak a mentésig, mert valahol szörnyű halált haltak… Semmilyen Instagram fotó vagy gyerekkacaj nem éri meg, hogy egy állat szenvedjen miatta.
Nyulas gazdinak lenni külön elhivatottságot igényel, a speciális étkeztetés, gondozás mellett ismerned kell a nyuszó minden rezdülését, hogy azonnal lásd, ha baja van (nem fog róla kérvényt benyújtani, hogy rosszul van, ha pedig nem veszed észre időben, sokszor késő).
A fentiek miatt sem lehet eleget ismételni, hogy kérlek, kérlek, ne vegyél nyuszit Húsvétra! Felelős nyuszigazdinak lenni nem kis munka, időt és energiát igényel, hogy beletanulj ebbe a szerepbe, hogy a nyuszi számára is biztonságos otthont és környezetet tudj biztosítani, ahol nem eshet baja, és nem is szenved semmiben hiányt.
Úgyhogy ha kedvet kapsz ahhoz, hogy a családodba fogadj egy nyuszit, akkor azt körültekintés, tájékozódás, tanulás, és a 8-10 éves jóban-rosszban gondozásra való egyértelmű elköteleződés után tedd meg.
Tanácsok felelős nyuszigazdiknak
Az urban:eve-en rendszeresen dokumentáltam a nyuszijaink életét, és tudom, hogy sok olvasómnak miattam került nyuszi az életébe. Emiatt is egyre inkább úgy éreztük, hogy jó lenne, ha szervezett, rendszerezett formában is lenne egy központja a törpenyúltartással kapcsolatos hiteles információknak.
Azért, hogy a nyuszitartás mellett elköteleződött gazdik a lehető legjobban tudjanak vigyázni a kis kedvencünkre, a családommal elkészítettük a torpenyul.hu oldalt, amire anyukám több évtizedes nyulas tapasztalata alapján kerülnek fel a friss cikkek.
Úgyhogy ha mostantól bármi kérdésed van arról, hogy mit eszik egy nyúl, milyen oltásokat kell kapnia, milyen házipatikát érdemes otthon tartani, és így tovább, akkor itt megtalálod a választ. :) Folyamatosan frissítjük, aktualizáljuk, hogy segíthessünk azoknak a tudatos nyuszigazdiknak, akik családtagként kezelik a nyuszijukat.
Na talán most: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=3556350737925311&id=1625295504364187
Tök jó! Bár én őszintén szólva az állatkerti / plázás simogatós nyuszókat is nagyon sajnálom, főleg, ha nincs nekik elegendő víz, széna, és árnyékos hely (volt már pár ilyen bejelentés korábbi években).
Rumcájsz az egyik kedvenc mesém volt! Ruminyúl is nagyon cuki.
Amúgy meg… nézzétek, mit találtam:
Ejmár, nem sikerült beillesztenem a linket a BRFK “Ne ajándékozz húsvéti nyuszit FB-posztjához. :(
Boldog szülinapot kívánok, Isten éltesse sokáig Rumit!
Bevallom, hogy Áfonya idején kaptam kedvet a nyúltartáshoz, de amiért sokat írtál a nyuszis gazdiság minden oldaláról, ezért nagyjából képben voltam milyen lehet lakásban tartni egy ilyen kis állatot.
Bundás (törpe, ivartalan nőstény) immár 7. éve van velünk, 8 lesz szeptemberben, külön szobája van (nem vicc, bár véletlenül alakult így), ahol csak éjjel van bezárva, mert állati (ha-ha) aktív olyankor és rettentően zörög a kartondobozaival, faágakkal és más cuccokkal. Nappal vígan szundizik a kanapé mögött, reggel és este pedig kéri a simiadagját, majd ugrál egy jót a szőnyegen, ha fényes a kedve. Ha épp felfedező üzemmódban van, akkor dörmögve halad és amikor ízlik neki a simogatás, dögönyözés, akkor kocogtatja a fogait és halkan putyorog.
Hajrá nyuszik és tudatos gazdáik!
Itt is megy a gitározás a ketrecráccsal, ha reggel nem engedjük ki (szerinte) időben. :D Eegyelőre éjjelre még bezárjuk (nappal akkor sem, ha nem vagyunk itthon), mert még figyelgetjük, hogy milyen hülyeségeket csinál, hova férkőzik be / ugrik fel.
Imádom, amikor dumálnak, Rumi akkor “panaszkodott”, amikor felvettem beadni neki a fájdalomcsillapítót a műtét után. (Nem fájt neki semmi, csak ki volt borulva, hogy lefogom.) A putyorog nagyon jó szó! :D Amíg ivaros volt, zörgött-zümmögött, mint egy kis robot, nagyon mély hangon. Ez sajnos elmúlt, ahogy kifutottak belőle a hormonok, most dünnyög néha, de a dudálás-röfögés megmaradt szerencsére.
Olyan jó, amikor idősebb nyuszik néha még pattognak egy kicsit. ♥ Még sok-sok aktív évet kívánok Bundásnak!
Gitározás :DD Jaj, az milyen hangos, visszhangzik a ketrec és rezeg az ember agya tőle XD
Isten éltesse Rumit, nagyon tündéri (így, képernyőn keresztül 😅😅). Nagyon jó, hogy ismételten felhívod a fogyelmet rá, hogy a nyuszitartás nem húsvéti hobbi. Én pont azért nem vállaltam nyuszit (meg semmilyen más kisállatot), mert azt gondolom, hogy egyrészt az életvitelemmel (folyamatos utazgatás rendezvényekre, konferenciákra, amikor lehet, persze) nem passzol, másrészt éppen, mert tudom, hogy hozzá kell igazítanom a lakást és az életemet, és azt részben nem tehetem meg, részben kényelemből nem akarom megtenni. És szerintem ezt fontos tudatosítani, hogy ha nem akarom, hogy a nyúl összerágjon, vagy mondjuk a macska összekarmoljon (hogy egyebekről ne is beszéljünk) mindent, akkor nem tartok a tömbházlakásban :))
Amúgy olyan tizenegynéhány éves koromban találtunk egy jó receptet arra, hogy hogy legyen nyuszi húsvétra úgy, hogy állatkínzás se legyen. Egyik osztálytársam apukája házi nyulakat tenyésztett, és épp volt egy alomnyi, köztük egy icipici, félénk nyuszi, amelyik lehet, ha nincs kicsit „kiemelve”, el is pusztul, mert a többiek elnyomják. Így hazavittük Pamacsot kb. két hétre, ezt még a szülők is elviselték, meg mi, gyerekek is a gondoskodást. Egészen kézhez szokott, már tudta, hol kell kétlábra állni, mikor kaját szeretne. Visszavittük, és néhány hét múlva, mikor jártam náluk, már meg se lehetett ismeri a testvérei között, annyira megerősödött :)
Nálunk is így volt nyuszi a legelején, de arról, hogy “visszamennek az anyukájukhoz” hamar kiderült nekünk, gyerekeknek is, hogy nem élnek boldogan, amíg meg nem halnak… és az a meghalás nem is 8-10 évesen vár rájuk, hanem néhány hónaposan. :( Az egyik páros végül tartósan nálunk maradt, és ők voltak az első, valóban velünk élő nyuszik lassan harminc éve.
Amúgy azt gondolnád, hogy az ilyen kölcsön-nyuszik élete sem állatkínzás, de nem mindenki olyan tudatos, mint ti. Nagyon örülök, hogy Pamacs nálatok biztonságban volt és szerettétek. ♥ Egy csomó helyen a gyerek nyomorgatja meg tépi meg kergeti, a nyuszi megnyomorodik vagy belehal a sérüléseibe. Hiába nem örökre szól, attól még sokan arra a hétvégére se bánnak velük normálisan, aztán meg mennek vissza a vágóhídra… (Rendes hobbinyúltenyésztő nem ad bérlésbe nyuszit, és állatsimogatóba sem küldi őket, pont ugyanezért.) Szóval inkább legyen az, hogy nyuszi csak fotón vagy videón van, vagy plüss és csoki, de az állatokat hagyjuk békén, ha nem tartós felelősségvállalásról van szó. :(
Igen, igazad van. Mi tényleg nem nyúztuk, szeretgetni-simogatni is csak akkor kezdtük, amikor már hagyta és magától odajött a kezünkhöz; amúgy egy dobozka volt a háza, onnan pislogott kifele, de mikor már felbátorodott, hagytuk ugrabugrálni a szobában (persze csak felügyelet mellett, mert nyilván nem volt nyuszibiztos a lakás). De azt előre is pontosan tudtuk, hogy ő nem házikedvenc nyuszi, és hogy milyen sors vár rá, ha visszavisszük — ennek tudatában hoztam el. Azt hiszem, az osztálytársam apukája nem is annyira örült, de ez már az emlékeim homályába vész így bő 20 év távlatából 😅