Amikor nyilvános helyen kinyitom a papírtervezőmet, vagy valaki fotót lát róla a blogomon, szinte minden alkalommal ugyanaz a reakció.

“Jaj, de szép! Milyen rendezett! Bárcsak az én tervezőm is így nézne ki. De sajnos…”

A “de sajnos” után pedig jön egy indoklás. És ezzel önmagában semmi gond sincs.

Mielőtt valami újba vágnánk, valamit megtanulnánk vagy csak felfrissítenénk egy régi kedves tevékenységet, gyakran felmerül bennünk valamilyen belső, lebeszélő gondolat, ami elmagyarázza nekünk, hogy miért nem éri meg energiát feccölni a jó ötletünkbe.

Ami viszont ezt a cikket ihlette, az az, hogy nem hallottam még olyan folytatását a papírtervezőkre vonatkozó “de sajnos”-mondatnak, amit ne valamilyen totálisan  téves hiedelem táplált.

Minden görkorcsolyázásnál és matricázásnál fontosabb hobbi az életemben a téves hiedelmek bontása, akár picike kalapáccsal, akár ütvefúróval – kinek épp mire van szüksége, ugye. :)

Szeretném, hogy a papírtervező használatával járó öröm minél több ember életének része legyen, ezért leporoltam megint a kis ütvefúrómat, és elhoztam a házi gyűjtésemből  a papírtervezőkkel kapcsolatos 7 legnépszerűbb hiedelmet.

Nézd meg, hogy a te “de sajnos”-od köztük van-e, és megmutatom, hogyan oldhatod fel.

1. tévhit: “Annyi minden van az életemben, egyetlen papírtervezőbe sosem fog minden beleférni.” 

Amikor a papírtervezők használatáról beszélek, sokan megijednek, hogy el akarom tőlük venni a Google Calendart, a Trellot, a Todoistet, meg a többi jó kis telefonos naptárat és teendőlista-appot.

Miközben én is imádom a Google Calendaromat. Én is használok digitális projektmenedzser szoftvert. Vannak telefonos emlékeztetőim. ÉS vannak papír jegyzetfüzeteim és határidőnaplóm is.

Szóval a papíralapú tervezés nem egy Christoper Lambert Hegylakó-szituáció, amiben “CSAK EGY MARADHAT!!!”.

A digitális és papíralapú tervezési módok nem ősellenségei egymásnak, hanem nagyon is jól megférnek egymás mellett.

Sőt, jól használva erősítik egymást.

Szóval nyugodtan elfelejtheted, hogy az egész életedet bele kell szuszakolnod egyetlen papírtervezőbe.

2. tévhit: “A digitális korban felesleges pluszmunka papírtervezőt is használni.”

Sokan, amikor megjelenik a papírtervező iránti vágyuk, azt tapasztalják, hogy a tervezés ideje megnő a sok unalmas, felesleges adatmásolgatástól.

De ez egy tünete annak, hogy a tervezők nem lettek összehangolva.

Káosz akkor lesz a két-, öt-, nyolcféle tervező segédeszköz használatából:

• ha mindent mindenhova írsz,
• ha visszakereshetetlenek a feljegyzéseid,
• és ha nincs logikus beosztása annak, hogy melyik típusú időpont, jegyzet, ötlet, tennivaló hova kerül.

Erre viszont nem az a megoldás, hogy magadra erőlteted, hogy csak digitális vagy csak papír segédeszközöket használj.

Lehet akárhányféle eszközöd, ami segít téged, ha mindennek tiszta a funkciója.

Még az is rendben van, ha szinte mindent online naptárakban és projektrendszerezőkben vezetsz, és csak egyetlen, nagyon konkrét feladatra tartasz fenn papírtervezőt.

Például csak ötleteléshez, vagy csak menütervezéshez, vagy csak egy projekt vezetéséhez, vagy csak az önismereti felismeréseid feljegyzéséhez.

Ha a fenti káoszlistában magadra ismertél, adok egy gyakorlatot: tisztázd le a magad számára, hogy melyik terveződnek mi a feladata, mit hol keresel, és minek hol logikus, hogy létezzen.

Ehhez van egy új segédanyagom, a Naptárszelektáló. Ez egy tíz perces technika, ami segít szétválogatni a különböző általad használt eszközök funkcióit. Próbáld ki, káoszoldás garantált!

Nem a papírtervező tehát az Egyetlen, és nem is kell, hogy az legyen. Használd arra, amire neked most a legjobb, akkor is, ha nem az életed összes részlete fér bele. 

Ha már itt tartunk…

3. tévhit: “Nem találok tervezőt, ami mindent tartalmaz, amire szeretném használni!”

Hacsak nem te rajzolod meg a nulláról egy üres füzetben a beosztásodat, nem lesz teljesen olyan, amire szükséged van – de ez egy nagyon magas léc.

Szerencsére nem ez az egyetlen megoldás, mert nem kell, hogy 100%-ban stimmeljen egy tervező. A trükk az, hogy szabad átírnod a gyári dolgokat.

Ehhez pedig máris elég, ha találsz egy olyan papírtervezőt, ami nagyjából megfelel neked. Ez esetben ugyanis kevés változtatással tudsz dolgozni egy gyári tervezővel anélkül, hogy neked kellene minden héten megrajzolnod az optimális beosztást.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Mindenkinek más szempont a legfontosabb, de általában ez az 5 legfontosabb, amiket mérlegelhetsz a döntéshez:

• Jó a beosztása: vagyis neked logikus a tervező oldalainak belső elrendezése
• Jó a mérete: elfér az asztalodon vagy a táskában, ahol a legtöbbet fogod tartani
• Jó a papírja: a kedvenc tollaid nem ütnek át az oldalakon
• Jó a fogása: jó kézbevenni (ergo gyakrabban lesz kedved kinyitni)
• Nem túlstrukturált: van elég lehetőséged testre szabni, nem pakolta tele a gyártó előrecímkézett rubrikákkal az összes oldalt

Írhatsz menütervet a “heti teendőlista” helyére, vagy a szokáskövetőben a “napi edzés” helyett vezetheted inkább azt, hogy milyen gyakran festettél.

Egy papíron vezetett határidőnapló nagyon sok mindenre lehet jó. Ha van, ahol belenyúlhatsz, ott csak rajtad múlik, hogy milyen feladatra használod.

Ezért sem érdemes lekorlátoznod magad arra, ami az eredetiben van. Hiszen annyi extra hasznos funkciót adhatsz a terveződnek, ami a te életedet segíti, és amire egy gyártó sem gondol! A terveződ segíthet abban, hogy könnyebb legyen a főzés. Abban, hogy figyelemmel kövess egy aktuális projektet. Monitorozhatod az egészségedet, nézheted az új gyógyszered hatásait, vezetheted a sporttal kapcsolatos sikerélményeidet, és hogy mi a legjobb rutinja a kutya sétáltatásának.

Ne feledd: ha megvettél egy tervezőt, az a tiéd. Kedved szerint átszabhatod, bármilyen gyárilag odanyomott feliratot vagy rubirkát átcímkézhetsz, letakarhatod matricával, vagy használhatod tök másra is, mint amire a gyártó szánta.

És nem csak “hasznos” módokon lehet része egy papíralapú tervező az életednek – az is teljesen jó, ha néhány mondatban naplózol minden nap valamit.

4. tévhit: “Próbáltam már papírtervezőt, mégsem lettem tőle hatékonyabb.”

Évről évre telítettebb a papírtervezők piaca, ezért egyre több gyártó kezd belecsúszni a régi TV-shop reklámok stílusába (“ha ezzel a műanyag rakétával nyomkodod a hasad, 14 napon belül gyorsabban mented ki a bajbajutott szörföst az óceánból, mint David Hasselhoff!”).

Egyre több tervező ígéri, hogy csak attól, hogy megveszed, mindent is megold az életedben: segít az összes célodat kitűzni és megvalósítani, szokásokat kialakítani és betartani. Kiváltja a karrierambícióidat, motivál, öngondoskodik rólad és személyiségfejleszt. Szebb lesz a bőröd, ha ránézel, továbbá minden örökké sikerülni fog, és napi háromszor leviszi a kutyát.

Nem csoda, ha manapság egy friss tervező megvásárlása önmagában a hatékonyság illúzióját kelti, felsorakozva az “Itt A Mágikus Január Elseje, Mától Minden Máshogy Lesz” nevű kollektív önáltatás mellé.

Közben a legtöbb ma kapható tervezőben semmi kézenfogás nincs.

Amikben pedig van, ott a gyártó támaszt feléd elvárásokat – ő szabja meg, hogy szerinted hogyan lenne logikus gondolkodnod az életedről. Hiába ígéri, hogy felszabadít, ha közben bekorlátoz.

Ebből a szembenállásból már könnyű arra a rossz következtetésre jutni, hogy számodra nem praktikus írásban vezetni a terveidet és teendőidet.

Pedig nem csak a tökéletes életjobbítás az egyetlen elfogadható eredmény, amit egy papírtervező adhat.

Ha megtanulod, hogy a te életedben milyen szerepe lehet egy papírtervezőnek, és melyik életterületeidet, melyik projektjeidet tudja segíteni az, hogy írásban vezeted őket, az máris egy sokkal megengedőbb és élhetőbb hozzáállás. 

5. tévhit: “Nem működik, ahogy elkezdtem használni, de már késő bepótolni, irányt változtatni.” 

Amikor egy félbehagyott tervezőnél felvennéd a fonalat, nyomaszthat, hogy hány hét és oldal maradt ki.

Ez a január elseje-berögződés, csak új ruhában. De nem csak január elsején lehet tiszta lappal új tervezőt indítani. Akár hétről hétre alakíthatod, hogy éppen milyen dolgokat jegyzetelsz a füzetedbe, melyik projektedet támogatja most a legjobban, hogy írásban vezeted hozzá a gondolatokat, időpontokat, tennivalókat.

Lehet egy hónapig az a fókuszom, hogy mi segít aludni, hogyan aludtam, és akkor ezek kerülnek a napi rubrikákba. Másik hónapban hálanaplót vezetek, mert szükségem van a pozitív kapaszkodókra. A következő hónapban a jógázással kapcsolatos tapasztalataimat vezetem, vagy azt, hogy hogyan haladok a nyelvtanulással, a kert rendbeszedésével, vizsgára készüléssel, utazás tervezésével…

Szóval ha idővel ki is hullott a rotációból a papíralapú terveződ, akkor is érdemes elővenni és megnézni, hogy most ebben az élethelyzetben mit tudsz vele kezdeni. 

Ezeket a kérdéseket tedd fel magadnak:

1. Most mire tudom ezt a beosztást használni?
2. Most milyen munkámat, hobbimat, tudja megtámogatni időbeosztással, jegyzeteléssel, gondolatok felvételével?
3. Mire jó most nekem az, hogy van egy ilyen napi/heti/havi nézetem?

6. tévhit: “Úgy használnék színeket, filceket, matricákat! De a tervező komoly tevékenység, hivatalos munka…”

Az időbeosztás, önmenedzselés, célkitűzés nagyon komoly, sokszor ijesztőnek tűnő kifejezések.

Sokan ráadásul a tervezőjükbe projektálnak egyféle szigorú szülő-szerepet: “amit oda leírok, az onnantól muszáj, elvárás, kötelező betartani”. Ha ezt a szerepet osztod a terveződnek, persze, hogy utána úgy érzed, minden kipipálatlan teendőlista-tétel szemrehányóan néz rád, és leszid, hogy “látod, ezzel se lettél kész, pedig megígérted!”

Így nem csoda, hogy nincs kedved kinyitni a terveződet – hiszen segítő partner helyett önostorozó, büntető eszköz lett.

Márpedig bármiféle tervező akkor fogja tudni segíteni az időbeosztásodat, ha használod.

És akkor fogod használni, ha jól esik kinyitni.

Ehhez két dolgot kell tenned:

1. Vedd észre, amikor a terveződ a szüleid, a rokonok, a tanárok hangján szólal meg. Nem az övék, hess! :)
2. Tedd sajátoddá a terveződet a saját stílusoddal.

Hogy a saját stílusod a csillámpóni-matricákon, a pasztellfestésen vagy az ultraminimalista fekete tollas satírozáson keresztül nyilvánul meg, az teljesen lényegtelen.

Attól fogod többször kinyitni a terveződet, hogy szeretsz benne dolgozni. Lényegtelen, hogy ezt úgy éred-e el, hogy dekorálsz, színes feliratokat készítesz, rajzolgatsz, felírod minden hét elejére ecsetkalligráfiával, hogy “hétfő”, vagy a technikák és módszerek folyamatos váltogatásával. Mi adja a dopaminlöketet? Csináld azt. Jelezd vissza magadnak, hogy a terveződben “dolgozni” nem csak munka, de feltöltődés, szórakozás, önkifejezés is lehet.

Így változtathatod a terveződet a szigorú napi menetrendet hajcsározó őrmesterből kreatív, a személyiségedhez illő, kedves segítőtárssá.

Hiszen ha már elővetted, ha már kinyitottad, ha időt töltesz vele, és nincs benne gyomorgörcs, akkor használni fogod – időbeosztásra, teendők sakkozására, az ötleteid rendszerezésére. 

Ha segít a terveződ kinyitásában az, hogy szerepel az egyenletben matrica, szagos toll, meg amit akarsz, akkor innentől kezdve az időmenedzsmented sarokpontja, hogy szép írószerekkel dolgozol, és máris nem két külön sarokban szomorkodik a terveződ meg a felhalmozott írószergyűjteményed, hanem az At Last akusztikus verziójára lassított felvételben romantikusan egymásra találnak, miközben neked végre van még egy támogató célkitűző, időbeosztó eszközöd. Win-win.

7. tévhit. “Velem nem történik semmi érdekes, nem csinálok semmi különlegeset, amit érdemes lenne leírni.” 

Egyszer volt, hol nem volt, 210 millió évvel ezelőtt az első kis egérkényi emlősök elkezdtek megjelenni a bolygón, és miközben körülöttük éppen kihaltak a dinoszauruszok, egyetlen emlős-ágból leszármazott az összes most élő emlős az elefánttól a tengerimalacig, Kleopátrától a nagyszüleidig, és most te itt éppen olvasod ezt egy világító képernyőn, amiben nagyobb kapacitású adathordozó van, mint hatvan éve a szobányi számítógépeken.

Szóval már eleve elég érdekes önmagában az, hogy itt vagy.

Sem neked, sem az életednek nem kell különlegesen tökéletesnek, zseniálisnak, kiemelkedőnek és varázslatosnak lennie ahhoz, hogy méltó legyen a feljegyzésre. Hogy megérdemeljen egy szépen kidekorált fejlécet a naplódban. Hogy odabiggyessz mellé egy cuki corgi-popós matricát. Hogy egy-két mondatban leírd, hogyan érezted magad egy átlagos kedden.

Nem kell várnod a Különleges Alkalomra. Nem lesz ilyen.

De nem csak neked nem kell tökéletesnek és extrának lenned, hanem a feljegyzéseidnek sem. Nem kell megijedned az üres lapoktól! Írj bele rondán, ferdén. Köznyelvien. Használj benne mémeket, vagy káromkodást. Verseket, dalszövegeket, gyerekszáj-idézeteket. Fotókat, rajzocskákat, matricákat. Ragassz bele újságból kivágott szövegeket, belépőjegyeket. Használj csak fekete tollat, vagy használd a világ összes színét, vagy használj csak kettőt, vagy minden héten másik kettőt. 

Írhatsz röviden, közepesen vagy hosszan. Félmondatokban. Befejezetlen mondatokban. Félszavakban. Belső poénokkal, múlton révedezve, jövőről álmodozva. Bevásárlólistát és világmegváltó terveket. Hétköznapi pillanatokat, örömöket, csalódásokat és pofáraeséseket.

Írj úgy és olyan stílusban, ahogy épp jön belőled. Ez a füzet csak neked szól, nem kiadásra készül, nem ellenőrzi senki, nem az irodalmi Nobelre gyúrunk. Legyen valódi és élő és tökéletlenül tökéletes, mint te.

Összefoglalva: vidd lejjebb a lécet!

Bármire is használnád a papíralapú terveződet, és bármilyen akadály is pörög benned azzal kapcsolatban, hogy “de sajnos” miért nem foglalkozhatsz vele, a legfontosabb tanácsom, hogy rúgd lejjebb azt a lécet.

Hogyan vidd le a lécet a papíralapú tervezésben?

1. Ne rettegj attól, hogy használod a füzetedet. Nem esz meg a naptárrendőrség reggelire. Te vagy a főnök, azt írsz és rajzolsz és firkálsz bele, amit csak szeretnél. 
2. Tedd félre az elvárásokat azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell vezetned ezt a tervezőt. Sokkal fontosabb, hogy beleírj, mint hogy agyon agyald, hogy elég jó lesz-e az, amit beleírsz.
3. Az elméleti szép oltárán ne áldozd fel azt, hogy használod a naptáradat. Nem kell semmilyen művészi szintet elérned ahhoz, hogy szabad legyen beleírnod a füzetedbe. Nem csak akkor szabad használnod, ha “elég szépen” tudsz már írni, vagy “elég jók” az ötleteid vagy “elég fontos” a projekt.

És hogy segítselek most elkezdeni ezt, átadom a titkos módszeremet, melynek neve:

Az “Olyan Alacsony A Léc, Hogy Már Küszöb”-módszer!

1. Vedd elő a tervezőt.
2. Nyisd ki.
3. Lapozz ehhez a héthez. (Mindegy hogy mennyi üres oldal volt előtte.)
4. A mai naphoz írd be: „Kedves Naplóm! A mai napon lenyugodtam a fenébe.„
5. Válassz egyetlen emléket vagy ötletet az elmúlt napból vagy hétből, keress neki egy helyet, és írj róla 1 mondatot.
6. Tedd a tervezőt az asztalodra, vagy az éjjeliszekrényedre. Ahol a kezed ügyébe kerül holnap.
7. Holnap reggel is vedd elő, és csak nézegesd. Aztán ha bele akarsz írni, írj bele. Tennivalót, tervet, sztorit, emléket.

Gratulálok, újra használod a terveződet! :)

 

Most te jössz!

Benned melyik tévhit dolgozott? Hogyan vitted lejjebb a saját lécedet? Írd meg a kommentek között!