Ha csak egy könyvet vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, Brunella Gasperini Én és Ők-je lenne az. Néhány éven belül harmadjára olvasom, és mindig találok benne olyan részt, amit éppen aktuális életszakaszomban jobban, mélyebben megértek, mint azelőtt.
Adott egy olasz újságírónő (statisztikakedvelőknek: élt 1919-1979), aki imádja az állatokat, és van egy buggyant családja (és ők is imádják az állatokat). És adott egy 3 részes regényfolyam (Családi krónikák néven Olaszországban egyben is kiadták), ami nagyon durván önéletrajzi ihletés alapján íródott. Apa (irodában robotol), anya (szórakozott írónő), nagylány (szerelmesedő kamasz), kisfiú (tudományőrült kiskamasz), kislány (plüssfigurák bűvöletében él), és egy halom állat – kutyák, macskák, mindenfélék. Van egy ósdi nyaralójuk San Mametében, a Lugano tó partján, ahová egész évben húz a szívük, és ahol életük legszebb és legszomorúbb nyarait töltik. Csupa szív és csupa lélek az összes történet – kis semmiségek, nagy történetek, ahogy az lenni szokott az életben. Egyszer fetrengve visongok a nevetéstől (huszadjára is), másszor sírok. Annyira jó olvasni a házaspár egymás iránt érzett mély szeretetéről, a bagatell cívódásaikról, hogy mindent megtennének a családért, és hogy mindenben meglátják a szépet, az értékelnivalót. Újabban felolvassuk egymásnak Ádámmal elalvás előtt – hol ő olvassa, hol én. És bőgünk, összebújunk, nevetünk, összevigyorgunk. Például amikor az üres lapot bámuló írónőről van szó — itthon is van egy, csak ő üres képernyőt bámul. (És lökött öreg kutyája helyett nyulacskája van.) Vagy amikor tizensok együtt töltött év után a férj még mindig kamaszként szereti a feleségét… És persze nem tudok nem nyaralót akarni, amikor a könyvet olvasom – pelékkel, hattyúkkal, csónakázásokkal, csillaglessel. Annyira tökéletes az egész, olyan természetes és valódi. Kedvenc részeim az első könyvből (spoiler nélkül) amikor a feleség Bú miatt leüvölti a nénike fejét (mindig sírok rajta), és amikor Gamberini a főnökkel szenved, hogy miért nem mehet el nyaralni a családjához (először nevetek — “falhoz kéne állítani mind”, aztán megsajnálom szegényt).
Az összefüggő három kötetből az első, az Én és Ők az apa szemszögéből íródott, ez a kedvencem. A másodikat az anya írja (Ő és Mi), a harmadikat pedig a kislány, aki addigra már nagyobb lány (Mi és Ők). Ez a sorrendiség a minőséget is kifejezi, a harmadik már annyira nem volt fantasztikus, mint a második, és főleg nem annyira, mint az első, de kell mindhárom a teljes élményhez. A könyvekhez kapcsolódik még a 100%-osan önéletrajzi Egy nő és egyéb állatfajták, amit a három regény után ajánlok olvasásra, mert ebből látszik majd igazán, hogy mennyi minden valóságos a három regényben, és sokkal mélyebb megértést ad hozzájuk. A fordítás sajnos nem egyezik, Baó és Baócska az életrajzban Vau és Vauné lett, de ezen kívül minden rendben van, és nagyon vicces, frappáns fordítói megoldások vannak mind a négy könyvben, el se bírom képzelni, olaszul milyen lehet — egyszer jó lenne eredetiben olvasni.
Itthon tudtommal az írónőtől csak ez a négy kötet jelent meg, és ezen kívül csak Olaszországban adták ki a műveit. A világ lemarad egy nagy csodáról.
Ajánlom 10-100 éves férfiaknak, nőknek, családosoknak, családtalanoknak, Főnököknek, Mr. Johnoknak, Gömböcéknek, Örményéknek, ifjaknak, ifjoncoknak, és mindenkinek, akinek van szíve, vagy azt hiszi, hogy már nincs.
Azóta keresem,amióta ajánlottad. Sikerült is az Ő és mi-t ebook formátumban megtalálni. Most olvasom, nagyon helyes, szívet melengető :) Az első kötetet is nagyon elolvasnám,de nem volt fent sehol. :(
Szia Via!
Először is imádom a blogod! :)
Másodszor meg köszi, hogy felhívtad B.G. könyveire a figyelmemet/figyelmünket. Végre sikerült elolvasnom minden magyarra fordított művét és elmondhatom, hogy egyik kedvenc írónőmmé vált. Természetesen hamar utána olvastam az életrajzának. És rájöttem, hogy az Egy nő és egyéb állatfajták nem 100 %-osan hiteles. A könyvben több fonal is vezet a végkifejlet, Brunella négy bátyjának az Ellenállásban való részvétele közben bekövetkező halála felé. Ez az epizód teljesen fiktív: Bianca Robecchinek három bátyja volt, akiknek korai, de egymástól időben független halálát egy örökletes betegség okozta. Volt azonban az életében egy valódi háborús tragédia, amely soha egyetlen művében sem jelenik meg, sem közvetlenül, sem közvetetten: csecsemő fia halála, akit egy légitámadás során taposott halálra a tömeg.
Bevallom a szívembe markolt…
Szia!
Ezek szerint ha a tények nem is, a fájdalom nagyon is valós volt. ♥
Én a Mi és ők-kel kezdtem, úgy 11-12 éves koromban, azóta számtalanszor olvastam, így nekem ez volt a meghatározó. Aztán pár éve sikerült megszereznem a két előző kötetet is, és ugyanúgy lebilincselt, mint a harmadik (ami nekem az első volt…). Nagyon szeretem Brunella Gasperini történeteit, ő az egyik nagy kedvencem. Nekem is nagy álmom volt, hogy eljuthassak San Mametebe (amiről sokáig azt hittem, csak kitalált helyszín), de tavaly egy hirtelen ötlettől vezérelve pár napot sikerült eltöltenünk ott. San Mamete és egész Valsolda gyönyörű, minden olyan, ahogy a könyvek alapján elképzeltem, nagyon nagy élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom (azóta is szeretnék visszamenni, remélem, hamarosan lesz rá alkalom)! :)
De jo! :-) Remek road trip otlet, ha majd lesz lakoautom. :))))
Szia! Véletlenül tévedtem erre az oldalra, de olyan jó olvasni, hogy ezek a könyvek ilyen sok embernél meghatározóak. A tavaly elhunyt imádott nagymamámtól kaptam kislány koromban az első könyvet (már nem emlékszem melyiket, mert ahogy lehetett beszereztem a többit is), mindig rá fogok emlékezni, ha olvasom. Mindig jó elővenni huszonvalahány év után is, és jó tudni, hogy nemcsak én szeretnék San Mametében járni és Milánót felfedezni, a Gasperini családra emlékezve. :)
Szia Via!
Egy hete olvaslak, és mivel először kommentelek, gondoltam, köszönök :-)
Soha egy ismerősömtől sem hallottam még erről a könyvről beszélni, ezért hajlamos voltam azt feltételezni, hogy rajtam kívül senki nem fedezte fel :-) Tényleg annyira emberi, annyira érthető és olvasás közben átélhető az egész.. nekem a kedvencem a hattyús “szegmülettek, meglüszettek” :-))
Szia! :) Jaj, a meglüszettek. Zseniális a fordítás! Meg kell szereznem az eredetit, tanulságos lenne. Most tartunk az “Ő és mi”-nél, ezt már én olvasom fel többet, mert Ádám szerint jobban tudom olvasni a feleséget. :)) Épp megvették Baót.
Kedvet kaptam hogy elolvassam, mert nekem ezzel a sorozattal bizony újat mondtál. Egy a gondom, csak a második részt lehet beszerezni. Érdemes a másodikkal kezdeni, vagy úgy van csak értelme ha az elsőt olvasom először?
Szerintem lehet össze-vissza. Nem összefüggőek, nem utalgatnak egymásra. Az életrajzi is jó magában, de többet értesz belőle, ha olvastad a krónikákat.
egyik barátnőm kivette a könyvtárból én meg lefénymásoltam :D
én most kezdtem el olvasni olaszul az io e loro-t, nagyon tetszik, bár érzem, hogy ahhoz,hogy igazán élvezni tudjam, sokkal jobban kéne ismernem a nyelvet. de hát valahol el kell kezdeni ;)
Hű, hol szerezted be? Esetleg valami elektronikus formában van meg? *reménykedik*
Szia Via!
Úgy négy napja találtam Rád és a honlapodra, azóta minden nap jövök, olvasok, tanácsot fogadok, alkalmazok. A takaritási rutinok vezettek ide, de minden más területen találtam valami számomra hasznosat. Az pedig, hogy Brunella Gasperinit emlited, nagyon megörvendeztette a szivemet :) Nagyon szeretem ezt a nőt, különösen az Egy nő és egyéb állatfajták-at. Első olvasásra vidám, könnyed, másodjára már észrevehetőek benne a családi tragédiák is (vaskosan) és ezredik olvasásra is van benne olyan apróság, amit addig nem vettem észre. Talán kissé lököttnek kell lennünk ahhoz, hogy normálisan tudjunk élni.
Legyen szép napod, jövök holnap is :)
Jerry
Szia Jerry! De jó, hogy itt vagy! :) Honnan találtál ide?
Igen, a családi krónikákban is vannak emlegetve a tragédiák (főleg a háborúról, a testvéreiről), de az “állatfajták”-ban sokkal hangsúlyosabb. Amikor a kutya átvezeti őket a határon… :'(
A Flylady programot ajánlották egy másik fórumon, gondoltam érdemes lenne megnézni. Aztán kiderült, hogy nem csak azt a részt érdemes olvasni :) (az ablakbaülős kuckó eszembe juttatta egy régi vágyamat, azóta legszivesebben átépittetném az egész ötemeletes lakóházat amiben lakunk, hogy lehessen olyanom :D )
Olvastam a többi könyvet is, de nekem valahogy a már fentebb emlitett lett az abszolút kedvenc, bár természetesen a többi is nagyon jó. Nem néztem még, hogy irt-e mást is, de az nekem is feltűnt, hogy magyarul csak ezek akönyvek elérhetőek. Ime egy jó ok, hogy olaszul tanuljon az ember :)
Van egy középfokúm, de szerintem ez a fajta humor csak bennfenteseknek kihámozható, legalábbis a fordítói vénám a magyar verzióból ezt súgja. Olyan nagyon személyes, nagyon nüanszos, és attól üt.
Igen, valószinű, hogy igazad van…meg tényleg, a magyar forditás az nagyon nagyon jó lett. Te mióta foglalkozol forditással?
Amióta dolgozom, 19 éves korom óta. Fordítottam regényeket, tolmácsoltam is filmforgatáson, most már több, mint 3 éve szinkrondramaturgként dolgozom, ez volt a “végcél”. :)
Kedves Via! Imádom Gasperinit, miatta (is) kezdtem el olaszul tanulni, s nagy álmom, hogy eredetiben olvassam, illetve, hogy San Mametében nyaraljak (akár esőben is)! Én egyébként “terápiás” célból szoktam olvasni a 4 kötetet, felváltva nevetek, sírok, magamra, magunkra ismerek, a könyvismertetőd minden szavával egyetértek. Én is épp a napokban szerettem volna könyvajánlót írni Gasperini kapcsán, de a Tiéd annyira tetszik, hogy inkább félreteszem. Mindenesetre köszönöm, jó volt olvasni.
Ja és gratulálok a blogodhoz, imádom, rendszeres olvasód vagyok, aki már nem bírt magával!
Annyira jó, hogy mindenki (itt is, Facebookon is) azt írja, hogy mennyire szereti ezt a könyvet, és hogy nem tudtam újat mondani vele, mert az, hogy ez a könyvsorozat ilyen sok embernek fontos, nagyon jó kis mércéje számomra annak, hogy nagyon sok csupaszív-csupajó ember van. <3
Nekem igaziból is terápiás hatású volt a könyv. Amikor 2 éve egy "megbízható nőgyógyászok" listáról (szülésznő ismerős adta) új orvost kellett választanom, csak az döntötte el, hogy kit választok, hogy mi volt a neve. Ez a doktornő diagnosztizálta az inzulinrezisztenciámat, és az ő tudása miatt vagyok most 30 kilóval kevesebb. Az volt a vezetékneve, hogy: Pop.
Nekem is gyerekkori kedvencem volt, ha valami bajom volt- testi vagy lelki- mindig előszedtem, és újraolvastam.
Gyerekkrom óta nagy kedvencem, rongyosra olvastam :))))
nagyon nagyon nagy kedvencem:) ősrégóta megvan mind a három ( az életrajzot nemrég láttam könyvesboltban, fel is írtam a megszerzendők közé), nem is tudom hányszor olvastam már őket:)
Olyasmi mint Gerald Durell? Neki van egy Családom és egyéb állatfajták című könyve, gondolom legalábbis magyar fordításban hatottak egymásra…
Szerintem meghatóbb.
Az eredeti címe Una donna e altri animali (1978), szóval tükörfordítva van. Durrell könyvének címe: My Family and Other Animals (1956), az is tükörfordítva van. Talán Brunellára hatott Durrell még anno. :)
Csatlakozom. Két nap alatt olvastam el a 3 kötetet, és sírva röhögtem, röhögve sírtam, valamint időnként sírtam és időnként röhögtem…
Pont így. ♥
Szia! Meg is van, olvastam is már, tetszett is, 2napja bambulok a könyvespolc előtt, hogy mit olvassak…már veszem is elő! Köszönöm az ötletet!
És azt is hogy vagy…12. napja “ismerlek”, azóta változott meg itthon az élet (flylady)…2kisfiú és 1 nagyfiú mellett ideje volt. Imádom böngészni a blogot!
Imádom, hogy itt vagy. :)