Hétfőn mesés helyen jártunk Ádámmal: a La Delizia Kekszmanufaktúrában, a Nyugati pályaudvar és az Oktogon között (Jókai utca 13.). Mennyei sütiillat fogadott minket odabenn (nem konkrét süteményé, hanem egy vegyes, csokis-vaníliás, fantasztikus keverékillat). Igazi nagymama-feeling egy kis fiatalos újítással. A La Delizia Kekszmanufaktúra boltja pont olyan kekszbolt, amilyenről mindig is álmodtam: minden sütemény adalékanyagmentes, csak “igazi” hozzávalókból készülnek (tejből, vajból, csokiból, tojásból…) – mintha én sütném otthon, csak nem én sütöm. :) Nagyon jó hangulatú az üzlet, kedves a pultos lány, a hangulat családias, és isteniek a sütik… Az árak pedig elképesztően barátságosak, teljesen meglepődtem!
Megvan az új barátnős-beszélgetős helyem. :) Ráadásul fenn, a galérián elfér egy nagyobb társaság is, és nyugodtan lehet beszélgetni.
Mutatom, miket kóstoltunk a tea mellé:
És közelebbről, részletesebben a kekszek…
Cantuccini, zabos kekszek, tökmagos keksz, szilvalekváros csillag, banános keksz, kandírozott narancsos-diós keksz, a kis apró omlós falatkák eperrel ill. narancslekvárral vannak összeragasztva.
Igazi habcsók (nem ám kőkemény, amivel ablakot lehet kitörni), mögötte puszedlinek tűnő de nem puszedli: omlós csokis keksz (csokívánság), aztán kókuszcsók, kakaós kekszek (az egyik csilis), és biscotti.
Nekem a habcsók, a csokívánság, és a kókuszcsók ízlett a legjobban, Ádám nagyon bírta az extra ízeket: a narancslekvárosak, a csilis, a tökmagos kekszek voltak a kedvencei. És ha már emlegettem a kedvező árakat: a sütikből 430 Ft-ba kerül tíz deka, ez a csoda pedig mindössze 400 Ft:
A hivatalos neve “narancsos brandys csokikrém rétegezve vaníliakrémmel és pirított magvakkal”. Ha már ettetek finomat… Igazi, házi puding, semmi por, és valami elképesztő. Nem túl édes, selymes, az alkohol pedig nem érezhető benne, ami nekem jó, mert az epém nem szokott örülni az alkoholnak. :)
Néhány kép a pultról, nagyban nézegessétek, lehetőleg ne éhesen:
A pult & apróságok
Linzerek, zabpelyhes kekszek, tökmagos kekszek…
Keksz, keksz, és még több keksz…
Műzlis keksz, és sós finomságok: sajtos virág (a végén még abból is vettünk, valami mennyei!), és grissinik. És még csoki is van.
A többi pohárkém (azért a mousse-ért záros határidőn belül vissza fogok menni). Az utolsó képen a csokis cupcake-re még elcsábultunk, 150 Ft volt, de teljesen beleszerettem, annyira omlós volt a tészta, és igazi csokis, nem túl fojtós a krémje!
A helybenfogyasztás mellett a sütiket elvitelre is lehet kérni, és ilyen gyönyörű, feliratos dobozokat is lehet venni hozzájuk:
A La Delizia egyébként családi vállalkozás, ott helyben készül minden süti, kézzel. (Belestem a konyhába, fehér KitchenAidjük van. :)) Az alapító és ötletelő Éva, akinek a családja nagy kekszimádó, és minden karácsonykor elvárás volt otthon a legalább 8-10 féle keksz, persze egyik évben sem lehetett ugyanaz. Aztán egy idő után a barátok is kérték, meg a barátok barátai, és innen szinte már közvetlen út vezetett a saját kekszbirodalomhoz. Éva a mai napig otthon, a saját konyhájában kísérletezi ki az új kekszeket, és ha valami tetszik a családnak, az mehet a manufaktúrába.
Nagyon örülök, hogy Évának sikerült valóra váltani az álmát, remélem, még sokáig kísérletezgethet otthon a La Delizia számára, én pedig még sokáig zarándokolhatok el a pohárkrémemért. :) Csak azt sajnálom, hogy a szagos blogot még nem találták fel, úgyhogy muszáj lesz ellátogatnotok. :)) A cím még egyszer: 1066 Budapest, Jókai u. 13., hétfőtől szombatig tíztől este nyolcig vannak nyitva.
Via, nem tudom, h olvasod-e a régi bejegyzéseid új kommenteit; mindenesetre szeretném megköszönni Neked, h írtál a kekszboltról.
Ma sikerült eljutom oda a Férjemmel és a pici gyerekeimmel és leesett az állunk. Nem csak a kekszektől, de a tulaj szakmai hozzáállásától is. Ő szolgált ki minket, le a kalappal elötte! Isteni finomakat ettünk!
Minden kommentről kapok e-mailes értesítőt, úgyhogy lehet írni bármikor bárhová, látni fogom! :)
Nagyon-nagyon örülök, hogy jól éreztétek magatokat! ♥
Nehéz volt a választás :-))) Végül egy kis cantuccinit, aszalt sárgabarackos kekszet baracklekvárral, és csokívánságot hoztunk haza. Ez utóbbi nekem az abszolút kedvenc lett. Ilyen fini kekszet még nem ettem. Férjemnek az aszalt szilvás szilvalekvárral ízlett a legjobban. Ebből vettünk volna,de épp kifogyott,és a friss még akkor készült. Megvárni pedig nem tudtuk. :-( Az almás-mandulás zabpehelykeksz,aminek a neve sajnos most nem jut eszembe, ízlett nagyon. Ilyet én is sütnék.. Csináltam már többféle zabpelyhes kekszet,de egyik se lett ilyen jó. Kóstoltuk még a chillis-csokisat is,mert nagyon ajánlották. Nekem még az is csípett kicsit,de az az ízkombináció… Nem is találom rá a szavakat. :-) Biztos megyünk még…
Mi ma jártunk ott a férjemmel,és tényleg olyan jó kis hely. Az én szívembe is belopták magukat. :-) Sok mindent kóstoltunk,és még haza is hoztunk. Nem B.pesten lakunk, sajnos kár,hogy ilyen messze van. Biztos gyakori látogató lennék. :-))
Köszi Via a bejegyzésed! :-) Szívesen olvasom az ilyen jellegűeket is. Ha nagy ritkán felmegyünk, legalább tudjuk, hova érdemes menni. ;-)
Szívesen! :) Örülök, hogy ízlett Nektek is! Mit vittetek haza?
Én ma jártam ott és még a várakozásaimat is felülmúlta. Amint hazaértem, ment is a bejegyzés a facebookra, mert megérdemlik a reklámot, valami eszméletlen tündérbűbáj az az egész hely. Olyan harmónia lengi be (a csodás kekszillat mellett :), mint amilyet más vendéglátó(s)helyen még nem tapasztaltam. Tényleg csak ajánlani lehet, 10/10-es – garantáltan odaszokok, hisz mennyivel jobb oda beülni csacsogni, mint valami zajos kricsmibe/drága kávézóba! :) Via, ezer hála és köszönet ezért a bejegyzésért, a kedves úriemberrel is elbeszélgettünk és kiderült, hogy így decemberben végre fellendült a forgalmuk több blogger bejegyzésének hatására :) Nekik is jót tettél és nekünk is, mert kár lenne nem ismerni ezt a gyöngyszemet a belváros közepén ;] :)
Ezt nagy örömmel olvasom, köszönöm szépen, hogy megírtad! :) Szerintem is megérdemlik a sikert! :)
Ja és egy kis adalék még:
Csak a címet adtam meg Öcsémnek, hogy honnan hozza a sütit, az üzlet nevét elfelejtettem. Ő felhívott, hogy ott van a Jókai utcában, de nem találja, mert bement egy cukrászdába, ahol iszonyú bunkók voltak vele, és mikor elkezdte volna mondani, hogy milyen sütiket kér, akkor tök flegmán odavágták neki, hogy “-Ez egy házi cukrászda, ilyesmit nem árulunk!” Biztos volt benne, hogy nem jó helyen jár. És tényleg az utca túloldalán volt a La Delizia. Remélem a másik hamarosan bezár. Kizárt, hogy életben maradjon ilyen személyzettel és választékkal.
Ha nem zár be, akkor se lesznek konkurenciái egymásnak, mert a La Delizia úgyis “kekszelde”, nem cukrászda :))
Ne legyünk teljesen igazságtalanok. Az a kis cukrászda szemben valóban más kategória, nem is összevethető a La Delizia-val, de egész jók a pogácsáik, főleg a juhtúrós. A többi cucc nem ébresztett bizalmat.
És, habár kekszelde a La Delizia, a fiam olyan kókuszcsókból szeretné a következő tortáját. :-) No meg persze brownie-ból alul. Szóval cukrászdának sem tudnék jobbat elképzelni. Én gyakran járok ott.
Remélem nem félreérthető, a kekszeldéért rajongok. :-)
Via, két hete gyakorlatilag ezekkel a kekszekkel álmodom, (írtam is, hogy most milyen kár, hogy vidéki vagyok) úgyhogy többször is meglátogattam az oldalukat. És mit látok? 2 utcányira van a bolt a Testvérem lakásától! Úgyhogy hozattam vele 3 féle sütit: aszalt körtés mandulásat, tömagos-chiliset és kókuszcsókot.
ESZMÉLETLEN!!!!!!!!!!!!!!!!
Örök hálám az ötletért! Biztosan minden héten hozza majd az Öcsém a finomabbnál finomabb sütikéket! :)
De jó, úgy örülök, hogy sikerült! :)
Amit elolvastam a cikket, rögtön meg is néztem a honlapukat is, és bnőmmel egyből le is fixáltuk, hogy legközelebb itt futunk össze egy kis trécselésre…..uh holnap (azaz 11.23-án szerdán) mi ott leszünk, mélyen beleszagolunk a finom édes illatfelhőbe és hangulatba, továbbá belekóstolunk a ínycsiklandozó finomságokba :)
Köszönöm Neked, hogy megosztottad velünk ezt az élményt :):)
Egyetértek ez nem reklám hanem ajánló és engem nem hogy zavarna hanem még még még:))) szívesen olvasok olyan helyekről amit (számomra) megbízható emberek kipróbáltak és jónak ítéltek, igaz a Jókai utca kicsit kiesik a napi útvonalamból de elraktározom és ha arra járok igyekszem betérni majd, és köszönöm hogy Via megírta ezt a cikket és megismertem ezt a szuper helyet:))
Kedves Via,
nagyon régóta naponta olvasom a blogod, és ez így is fog maradni, de muszáj megkérdeznem, hogy miért lett az utóbbi időben ilyen sok reklám a blogon? Tényleg nagyon jól írsz, és az ember már-már elfelejti hogy egy hirdetést olvas, de egy picit azért böki a szemem. :). Nem lehetne esetleg ezeket külön tartani a többi (változatlanul nagyon jó) bejegyzéstől, vagy egy “promóciós” cimkével ellátni? Persze, tudom, hogy nem kell mindent elolvasni az első betűtől az utolsóig, így már a Sigmás posztokat automatikusan átugrom, de előre nem tudhatom, hogy melyik bejegyzés pontosan mit takar…
És ne haragudj, nem szeretnélek megbántani, tényleg nagyon kedvelem az írásaidat is és azt is amit képviselsz, hiszen üdítő színfolt vagy, nehéz lenne hasonlót találnom :) (persze utánzók mindig vannak, de az nem ér :) )
Kinga
Kinga, minden bejegyzés az én véleményemet tükrözi, függetlenül attól, hogy magamtól tévedtem be egy üzletbe, küldték azt az ecsetet, vagy elhívtak valahova megnézni valamit. Ez nem változik soha. Ha pozitív a véleményem, az azért pozitív, mert valóban tetszik, amit láttam. Nem fogok pozitívat írni csak azért, mert fizetnek érte, eddig sem tettem, és eleve bele se mennék egy ilyen egyezségbe. A “promóciós” vagy “hirdetés” címke azt jelentené, hogy megvásárolták a véleményemet, de ez nem igaz, mert a véleményem nem eladó, és soha nem is lesz az.
A blogom ahogy növekszik, lehetőségeket teremt arra, hogy kipróbáljak új dolgokat, és amennyiben úgy látom helyesnek, élek a lehetőségekkel. De a hangsúly a kipróbáláson van – és az őszinte véleményemen. És mivel ugyanúgy közöm van ezekhez a bejegyzésekhez, és nem a számba adják a marketing dumát, ezért úgy érzem, van helye itt a blogon ugyanúgy, mint a többi írásomnak, hiszen az enyém. Ezt a cikket ugyanúgy vállalom és a sajátomnak, igaznak érzem, mint bármelyik Things I Love Thursdayt, és teljes vállszélességgel kiállok mellette. A blogon eddig is voltak olyan lelőhelyek, amiket érdemesnek találtam a megosztásra, és ezután is lesznek, teljesen függetlenül attól, hogy hogyan találtam rájuk (magamtól; írt egy olvasóm, hogy látta és tetszett neki; meghívtak, vagy akármi), mert ez a blog olyan hely, ahol a véleményemet osztom meg mindenféléről, ami nekem tetszik. Csak annyit tudok tenni, hogy megígérem, hogy a véleményem továbbra is a sajátom. Rád bízom a többit, hogy ez Neked elég-e vagy sem.
Nem ez az első “miért ilyen sok a reklám?” hozzászólás. Nem reklám, hanem ajánló. Ez a cimkéje is, elsőre láthatod. Ha figyelmesen olvasol, biztos észreveszed, hogy majdnem minden bejegyzésben találsz egy hivatkozó linket, ezen az alapon azt is mondhatnád, hogy kevés kivétellel minden bejegyzés reklám. De nem az, hanem segítség Neked, meg nekem, hogy ha Pestre tévedek, hova érdemes elmenni, mit csináljak a rengeteg fehér blúzommal, milyen színeket vehetek fel bátran egymással, nem beszélve a rengeteg ötletről, a flylady-ről, az imádott pöttyös vignettákról stb. Szerintem ez olyan, mint amikor két barátnő beszélget egymással arról, hogy ki mit csinált tegnap délután, mit vett és hol, hogyan takarít, mikor főz, kinek mit vesz karácsonyra…
A blog pont jó így, csajos, ötletes, és ha Via ebből anyagi javakat is tud kovácsolni, hát rajta! Nem kritizálni, meg irigykedni kell, hanem sok sikert kívánni hozzá (mert egy bejegyzést igényesen összeállítani igenis munka)!
Kellett nekem megint végigolvasnom. Most mehetek én is sütni. A gyerekek nagy örömére…:)
Nyálcsorgató volt ez a cikk! Nagyon élveztem!
És kíváncsi lettem a boltra.
A múltkor egy összejövetel kedvéért Péter ottmaradt velünk 9-ig is :)
Én is nagyon szeretem ezt a helyet, nekem egyetlen bajom van velük, a fenti rész még olyan kopárnak, befejezetlennek tűnik a lentihez képest.
Ja, és nekem a csoki macarone (jól írom?) a kedvencem eddig, de a grissiniket is imádtuk.
Magával ragadó ez a kis üzlet. :) Az ilyenek miatt irigylem a pestieket… :D
Óóó, micsoda hely! Oo Imádok sütni, és mindent imádok ami süti, ide muszáj lesz benéznem egyszer. :) Köszönjük a tippet!
Úgy örülök az ilyen bejegyzéseknek; babával nehéz “csak úgy” barangolni a városban, de így legalább egyből tudom, hova érdemes menni. Köszi Via!
Ez merénylet volt… kénytelen leszek valamit sütni :-)
Az ilyen bejegyzésektől mindig elsárgulok… Hej, ha nem volna a másfél évesem, a pocaklakóm, no meg a tény, hogy kiköltözünk a városból!
kiköltözTünk, pardon
Sziasztok!
Sikerült eljutnom a luis tea boltba. oktogontól burger king felé, Andrássy úton), és olyan ajándék tárgyakat találtam, hogy meg kell osztanom Veletek, a teljesség igénye nélkül:
– sütinek összehajtogatott türcsi,
– nyalókának álcázott tea,
– kancsó, malac formájú ajtó kitámasztó,
– teás kancsó mintás akasztó, konyha törlő tartó,
– magassarkú cipő, mint teatojás
– és amit a leglegleg ismerőseimnek biztosan veszek: képeslap, amiben tea van!
Elképesztő! Ha jártok arra, írjátok meg, hogy mit láttatok, mert volt, amit csak 10 perc után vettem észre!
Jól sejtem, hogy a hely jellegéből adódóan füstmentes övezet, ugye?
Igen! Nem dohányzó. Csak sütiillat van. :)
Már érzem, hazafelé megint tennem kell egy kis kitérőt. Mióta csak olvastam a hg-n egy cikksorozatban a helyről, vágytam oda, mindig mondogattam uis, ha egyszer nagy leszek és gazdag, nyitok egy boltot, ahol csak vajas kekszeket lehet kapni.
Ez az egész La Delizia lenyűgöző, az enteriőr, a csészék, és hát a belbecs: a biscotti tökéletes, a kakukkfüves grissini megunhatatlan, és a narancsos pohárkrém ízét még most is érzem. :) Nem lehet nem szuperlatívuszokban nyiatkozni erről a helyről, és ha vki nem annyira ügyeskezű, hogy otthon efféle nyalánkságokat süssön, ajándékba is tökéletesek a dobozolt kekszek.
De a legjobb a maihoz hasonló péntek délutánokon odamenni, és kicsit leereszteni a hideg és fárasztó hét után.
Nagyon örülök ennek a postnak. Én is nagyon szeretem ezt a helyet, és pont itt dolgozom mellette.
Veszek is valami finomat délutánra.
Ne hagyjátok ki!
Hát ez egy csoda. De kár, hogy olyan messze van a főváros…
Meghoztad a kedvemet :) Pár percre lakunk tőle, szóval szerintem hamarosan elrángatom a páromat – ő még jobban fog örülni :) Köszi a tippet :)