Tizenpárévesen kaptam az első saját fényképezőgépemet. Azt képzeltem, hogy ha megvan, akkor onnantól kezdve mindent lefotózhatok, amit csak szeretnék. Aztán persze eszembe jutott, hogy az nem lesz ilyen könnyű, mert a filmtekercsen véges kocka van, ráadásul nem is olcsó előhívni, szóval nem csak egy gép kell ahhoz, hogy én kattintgathassak, amikor csak kedvem szottyan, így aztán nem is lett semmi a nagy fotós karrieremből, mert ráment volna a szüleim gatyája, ha tényleg mindent lefotóztam volna, ami érdekes. A digitális kamerában szerencsére megvan a “büntetlen” fotózás öröme, és én pedig végre kiélhetem a “mindent lefotózunk”-vágyaimat, mert senkit nem fog érdekelni (és nekem se kerül plusz pénzembe), ha ötszáz képet készítek arról, hogy a nyúl úgy fekszik, hogy a füle közben a polcon van (cukiiii), vagy hogy milyen szépen megsült a sajt a pizza tetején. Amióta a mobilom is olyan modell, hogy egészen korrekt képeket lehet vele készíteni, még kreatívabban igyekszem megörökíteni az apró kis dolgokat, hiszen a telefon úgyis mindig nálam van, így akármikor előránthatom, és lefotózhatom a vicces szórólapot, a szép kirakatot, a napozó galambot, a hólepte teret, vagy bármi mást, ami megtetszik. A Things I Love Thursday-ekhez próbáltam már ezekből a képekből válogatni, de nem mindig fotóztam eleget, úgyhogy már csak ezért is választottam ezt a feladatot erre a hétre. :)

A 9. hét kihívása: Fotózz!

A cél az lenne, hogy minden nap legalább egy képet készíts, de természetesen lehet többet is. Hogy miről? Bármiről! Nem kell művészi magaslatokba törni, a téma pedig legyen az, ami érdekel, aminek örülsz. A jól sikerült reggeli, vagy ahogy a gyerkőcöd visszainteget az iskolakapuból. A cinke az ablakban, a hóvirág a kertben, a rendbe rakott konyha, a befejezett dolgozat, irodai csendélet a munkaasztalodról, a félig kihímzett terítő, vagy egy gyors közös fotó a nagymamával. Semmi sem bagatell, semmi sem kevés! Már egy hét múlva érdekes visszanézni a képeket, mert annyi mindent elfelejtünk, még akkor is, ha megfogadjuk, hogy na erre aztán biztos örökké emlékezni fogunk. Elő a kamerát, mobilt, vagy amid van (vagy mindkettőt egyszerre! :)), és kattintásra fel! Csak úgy, magadnak. Ha pedig kimarad egy vagy két (vagy több) nap, ne hagyd abba, folytasd nyugodtan, amikor tudod — a maximalizmust meg hagyd másra. :)

Hogy mi legyen a kész képek sorsa? Rád van bízva. Készíthetsz belőlük digitális scrapbook oldalt, kinyomtathatod őket egy tablóra, vagy beleteheted a naplódba. Vagy rajta is hagyhatod mindet a mobilodon, hogy bármikor átpörgethesd őket. :)

+ FELADAT: A szokásos, még 200 Ft-ot teszünk a perselybe, az egyenlegünk jelenleg 600 Ft.