Utolsó pöckölést szeretnék adni azoknak, akik “majd holnap” szeretnék letenni az esti cupákost és felkelni a kanapéról… Miért ne vághatnál bele pont ma? :) (A fenti képen a Nike egyik reklámszövege szerepel, szerintem nagyon ötletes: tegnap azt mondtad, hogy holnap – én még hozzátenném, hogy az meg ma van. :))
Ha rettenetesen éhes vagy a vacsoraidőd után is, egyél gyümölcsöt, rágcsálj zöldséget (én nagyon szeretem a sárgarépát, Áfonya helyett is :D), vagy fogyassz sovány tejterméket (kefirt vagy natúr joghurtot). Holnap reggel is ott lesz az a kakaós csiga/szendvics/akármi, és napközben nagyobb eséllyel dolgozod le, mint éjszaka, alvás közben.
Igyál meg egy nagy pohár vizet, ha még nem volt meg a napi 1,5-2 literes kvóta. :) A cukros üdítőket pedig végleg váltsd le, ha eddig rutinszerűen fogyasztottad őket – segíteni fog.
A tévés terpeszkedésből is faraghatsz előnyt: kapj a kezedbe egy-egy félkilós súlyzót (vagy vízzel megtöltött ásványvizes üveget), és végezz karerősítő gyakorlatokat. A reklámszüneteket töltheted nyújtással, guggolással.
Még egy gyors, “semmibe nem kerül” edzéslehetőség: takarítás közben táncolj is a zenére, ne csak énekelj – csak vigyázz, le ne verj valamit. :)
És egy harmadik: addig oké, hogy lift helyett lépcsőzöl, de ha oda is figyelsz a mozdulatokra, és megfeszíted egy kicsit a farizmodat, akkor erőteljesebb lesz a hatás, ha pedig lábujjhegyen lépsz, a vádlid is erősödik.
A cserélősdi nagyon jól működik, mert nem érzed úgy, hogy örökre meg vagy fosztva mindentől ami szép és jó, és különben is, semmi értelme egészségesen étkezni. Kár lenne elrontani. :) Az abszolút önmegtagadás helyett inkább válassz gyümölcsös, cukormentes fagylaltot (otthon is készíthetsz fagyasztott banán és eper turmixolásával – a banántól jó krémes lesz), sima rizs helyett válasz barnarizst, olaj helyett süsd tepsiben a krumplit és egyél hozzá sok zöldséget, és így tovább. Éhezni nem mókás, és nem is egészséges.
Tusolásnál masszírozd át magad, hogy egy kicsit serkentsd a vérkeringésedet – különösen a narancsbőrre hajlamos területeken.
Készítsd elő a másnapi reggelidet vagy a csomagolt szendvicsed hozzávalóit, így “ellenőrzött körülmények” között készíted az ételt, amit magaddal tudsz vinni, és nem leesett vércukorral kóvályogsz “csak kaja legyen”-mottóval.
… és ne felejtsd a mottóinkat: 15 percig mindent ki lehet bírni & ne szabotáld magad! ;)
Nekem mindig negatív súlyproblémáim voltak, úgyhogy megértem a túlsúlyosakat is. Hamar rájöttem, hogy (mivel betegségből adódik) ez nem nagyon fog változni, ezért aztán egyszerűbb, ha elfogadom. Viszont a mozgásszegény életmód hatásait még így is érzem, ugyanis nem a fogyás-hízás, hanem az erőnlét jön belőle. Szerencsére azóta magamra szedtem néhány kilót – de erőnlét attól sem lett, úgyhogy kísérletileg bizonyítottam, hogy igenis a mozgástól van :)
Azaz, megtudtuk, amit eddig is tudtunk: Viának igaza van :D
:D
Márciusban én is találtam egy szuper mozgásformát, azóta csinálom hetente kétszer. Érdekes, hogy kilóra nem lettem kevesebb, viszont mindenki fogyást észlel rajtam, meg persze én is a ruháimon. Kicsit nőtt az önbizalmam, ez jobban rámfért, mint mínusz 3 kiló… Energikusabb is lettem, és ezt mind mind Via szemléletmódjának köszönhetem!!!
Most különösen is tetszik, hogy “a kaja benzin, nem jutalom”. Ezért inkább nem nassolok a tv előtt, hanem kommentet írok. :)
Nekem az jött be, hogy megtaláltam azt a mozgásformát, amit imádok, és nem muszjából csinálok. 4 hónap alatt 6 kilót fogytam, sokat formálódtam, és már én is oktató vagyok. : ))
Persze az egészséges étkezésre se árt odafigyelni.
Férjem jött rá két éve, hogy ha ebéd után eszik desszertet, akkor jön a “kajakóma”, és a délutáni időszakra ezért sosem szervezett fontos találkozót, mert úgysem tud rá figyelni. Most a desszertet kihagyja és tud figyelni. Áttért a gluténmentes, laktóz mentes étrendre, minél kevesebb cukor (fehér cukor semmi), és egyre több energiája van. (Azt most hagyjuk, hogy milyen drága a gluténmentes liszt, stb.)
Nekem néha sikerül, hogy megálljam ne egyek fehér lisztből készült dolgokat, de van, amikor “bűnözök”, és a hangulatomat is lerontja, de a “ne szabotáld magadat” Via mottó miatt hamar visszatérek a “helyes útra”. :)
Sziasztok!
Ez most jókor jött nekem is. Cukorfüggő vagyok, nemrég döbbentem rá. Felesleg egy deka sincs rajtam, de örökké fáradt vagyok és ingerült. Reggel elolvastam a Nike reklámszöveget, és döntöttem: elég volt az édességből. Ma nem ettem semmi cukrot tartalmazó ételt. :) remélem holnapra is erős maradok.
Kitartás! Én szilveszterkor fogadtam meg, itt volt már az ideje…
Előtte minden étkezés után ennem KELLETT valami édeset, ha csak egy kocka csokit is. De sokkal könnyebben ment, mint gondoltam, amikor ideges lettem vagy unatkoztam és faltam volna, akkor gyümölcsöt ettem vagy ittam. A kényszer néhány hét alatt teljesen megszűnt. :) Hajrá!
Nekem sem jön be ez a stílus (bár mégis van olyan “népszerű” blogger, aki ezzel “ösztönzi” a jónépet), csak a poén kedvéért írtam le, hogy apa, hogyan vette a lapot.
A szomszéd lány képe a hűtőn lehet motiváló, bár én is abban hiszek, hogy egészséges, és olyan nőkről készült képeket ragasztok/tottam a hűtőre, vagy jól látható helyre, amilyen szeretnék lenni, és nálam működött.
Épp a minap találtam meg a 20 évesen kiragasztott álomalakról készült posztert, amire rá 5 évre elkezdtem “hasonlítani”. :)
Igen, azt hiszem, tudom, kiről van szó. Én első körben betörném az orrát, ha velem így beszélne. :) És ha azt röfögné a hűtő, hogy “Ne egyél, dagadt disznó!”, akkor “Kapd be” felszólalással csakazértis ennék. :D Amilyen a mosdó… :))
16 évesen egy mérlegtől függött a jókedvem (ha 60kg körüli akkor jó napom van, ha 65 felett akkor borús), és képzeljétek el, öt éve derült ki, hogy jócskán fölé mért!!! kb. fél év borús hangulatát köszönhetem ennek… – Szóval szerintem a tükör, a ruha méret, ami számít (pl. lógnak rajtam a ruhák, akkor fogytam).
Egy másik trükköt hallottam még, a hűtőszekrénybe cetlit tenni, hogy “csukd be a hűtőt, Te dagadt disznó!” – van, akit ez motivál, én ekkor feltettem a kérdést, hogy, jó, de mi van, ha a fater nyitja ki a hűtőt? (akire akkor ráfért a fogyás…) Mivel apunak van humora, mondta, amikor elmeséltem neki, hogy elolvasván a cetlit, ő is gyorsan becsukta volna az ajtót :-)))
A nagy sztárok is úgy fogytak le – ha igaz,- hogy a konkurencia fotóját tették a hűtőre, és ez motiválta őket…;-) (Stallone is Arnold fotóját nézegetve ment le hajnalok hajnalán futni, és edzeni, aztán összebarátkoztak ;-))
A diétával a jókedvét veszíti el legelőször az ember, de egy jól felépített étrend (sok zöldség, hússal – már aki nem vega), és sok mozgás csodát tehet.
Tippem: Nem veszek rémes dolgokat, és akkor a hűtőben nincs kísértés. (Éhesen sose menj bevásárolni!!!) Reggel magammal viszem az edzőcuccot, és akkor nem kell edzés előtt hazaugrani (és otthon maradni), hanem irány a konditerem!
Hát én orrba verném azt, aki le dagadt disznózik. Épp elég ember sérteget, saját magamat nem fogom még pluszban! :) Szerintem az önelfogadás célravezetőbb, mint az efféle rugdosás. Egészséges, belülről jövő, életöröm által motivált életmódváltásra van szükség – nem azért kell “lefogyni”, hogy szebb legyek, mint a szomszéd csaj, meg hogy ne hívjam magam dagadt disznónak, hanem mert úgy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb vagyok, tovább élek, több energiám van, stb.
Ez is olyan, mint a takarítás: nem azért takarítasz, mert felírtad mindenhova, hogy “tarts rendet, te köcsög állat!”, és nem is azért, hogy a szomszédnak/anyádnak/anyósodnak fityiszt mutass, hanem magadért. Mert megérdemled, hogy szép, rendezett lakásban legyél, és nem kell ennél több magyarázat.
Nekem azért segített néha az a fejbekólintás, hogy pl. megláttam magam egy fotón. Akkor jött a ledöbbenés, hogy te jó ég, ekkora vagyok, na fogyjunk csak le!
Azért van a valósággal szembesítés meg a sértegetés között különbség. :) Szerintem az jó, ha ilyen fotónézegetéskor tudatosul benned, hogy mennyi az annyi, de nyilván nem azt mondod, hogy undorító hájas dög vagy. Legalábbis remélem, hogy senki nem mond ilyet magára. :)
De, én pontosan azt mondom. És mostanság, ha elmegyek a tükör előtt, csak azt tudom mondani, hogy jesszus, már megint de pocsékul nézel ki és dagadtan!
And how’s that working out for you?
Na de most komolyan. Idiotizmus az, amikor ugyanazt csinálod, és más eredményt vársz el tőle.
Nem várok én ettől semmit, csak nem hazudok magamnak. Egyszerűen röhögve konstatálom az “állapotom”.
Lehet ezt úgy is fogalmazni, hogy ne süssön belőle a rosszindulat. A tény az tény, de a stílus nem mindegy…
Ez nem rosszindulat, nem bántok vele senkit. És hát szerintem mind vagyunk úgy, hogy elmegyünk a tükör előtt, belenézünk, és azt mondjuk, ó, te jó ég, hogy nézel ki ma!
De, magadat bántod vele. Ismétlem, nem a tényközléssel, hanem a fogalmazásmóddal van bajom. Tényleg csak én érzem a különbséget a “de undorító disznó vagy” meg a “nem nézel ki túl jól” között?
Persze, hogy van közte különbség, de miért ne lehetne hol ezt, hol azt érezni, gondolni, kimondani? Legalább magunkról. Legalább magunknak merjük kimondani a legőszintébb gondolatokat, véleményeket akkor is, ha nem szalonképesek, gyomorszájon vágók vagy felkavarók. Hiszen akkor azt gondolom. Tény. Ha nem mondom ki, akkor is. 30 múltam, már nem hazudok magamnak.
Nem az a bajom vele, hogy nem szalonképes, hanem hogy egy sérült belsőből táplálkozik, és azt kéne gyógyítani. Nem azt mondom, hogy ne érezz így, ne mondd ki, és fojtsd el, hanem hogy oldd meg, hogy miért érzel így… Szerintem hosszú távon káros így beszélni magadról, magaddal – ez már sok témánál felmerült, és mindig feltűnt, hogy mennyire negatív, lenéző szavakkal illeted saját magadat. De mindegy, nem foglak győzködni tovább. Ha Neked jó így, hogy ez a véleményed magadról, akkor csináld nyugodtan. Nem tudok többet tenni. Csak hidd el, hogy nem a kötözködés motivál.
Tudom, hogy nem az motivál, és köszi.
Via, ez a “megérdemlem a szép, rendezett lakásban élést” volt az utolsó, igazi és hatékony lendület ahhoz, hogy lépésenként rendezgetni kezdjem az elmaradásaimat! Nagyon köszönöm, mert már ma is látványosan haladtam, kiégés nélkül, és reménykedve magamban, hogy folytatni fogom!
Nagyon szívesen!
Kedves Via, sikerülni látszik a dolog! Gardrób rendben, ablakok lemosva, frissen mosott függöny illata száll a lakásban…. Olyan jóóóó kiérdemelni ezt! :) Ajándék lesz a jövő heti konyhatakarítás is? :))
Bizony, méghozzá csillogó-villogó ajándék! :)
Szerintem is célravezetőbb, ha először is megbarátkozol a helyzettel, a testeddel, úgy, amilyen most. Kezdd el kényeztetni isteni zöldségsalátákkal, gyümölcssalátákkal. Én édességgel kényeztetem magam, de igazából sokkal jobban esik a testemnek és a lelkemnek is, ha gránátalmát, vagy valami különlegességet veszek.
Ezt mondanám első lépésnek.
Egyébként nekem is mindig voltak problémáim az alakommal. 20 alatt a tökéletes 55 kg alatt maradtam mindig, még akkor is, ha híztam. Bár tettem is ezért, sokat mozogtam, és egészségesen, változatosan táplálkoztam.
Aztán jött a pajzsmirigy “betegség”. 70 kg lettem kb. fél év alatt. Nem tudom lemondani, hogy mennyire gyűlöltem és szégyelltem magam akkor, bár be kell vallani, ettem is rendesen mellé. Vagy 10 palacsintát bevágtam, ha olyanom volt:D Most egyet, max 2-őt tudok egyszerre megenni.
Nekem az segített, hogy elfogadtam az állapotot, elkezdtem jó kapcsolatot kialakítani önmagammal, önismeret, stb. Megleptem magam egy jó minőségű alapozóval, mérleggel, és odafigyeltem arra, hogy pl. az öltözékem és a sminkem mindig kifogástalan legyen. 3-4 hónap küzdelem után már 63 kg voltam, és jobban éreztem magam, mint 55 kg-osan.
Tudod miért? Mert akkor mindig szapultam magam minden dkg-ért, ami hülyeség.
Légy önmagad, szeresd magadat nagyon, csinálj olyan dolgokat, amiket szeretsz, és annyira isteni egészséges receptek vannak, próbálkozz velük!
Végszóként, most 59-60 kg vagyok, szeretnék megint 55 lenni, persze, de nem ez az életcélom, mint korábban. Az édességgel problémáim vannak, én is stressz- és rosszkedvűzőként használom, de ez ellen lehet küzdeni, és kell is, nem igaz?:)
Volt idő, amikor azért hogy 50 kg legyek semmit se kellet csinálnom, és komolyan nem hittem anyunak, amikor azt mondta, hogy ez nem lesz mindig így. Most már értem, és azon vagyok, hogy ha nem is 50, de legalább 60 kg alatt legyek. Még nem tartok ott, de magamba szálltam. Felkeltem a kanapéról, bekapcsoltam a youtube-ot és együtt tornázok/izzadok a képernyős csajszival (mert egyedül nem menne).
Via koszi hogy leírtad a jó dolgokat, sokat ebből én is betartok, és remélem a testem is összeszedi magát :).
Szinte szóról szóra ezeket változtattam meg amiket Via írtál, és csak ezekkel a változtatásokkal jelentem le lehet fogyni. Ami nekem sokat segített, a most azonnal ennem kell valami édeset roham közepén, hogy minden nap lapult a táskámban 2 kis kocka jó minőségű étcsoki, így volt hova nyúljak. Ami nehéz volt, hogy előre minden étkezést meg kell tervezni, rá kell készülni, vinni kell magunkkal. De megoldható
Én mindig azzal motiválom magam, hogy júniusban a strandon majd zseniálisan fogok kinézni a retro piros pöttyös fürdőruhámban, ha rendszeresen sportolok és jól eszem (ez mindenkinél mást jelent, nekem évekbe telt, mire kitapasztaltam, hogy mi a jó. Végigpróbálgattam a táplálkozási irányzatokat és tényleg az van, hogy egyiket sem tudtam adaptálni egy az egyben. Mostmár saját étkezési és “mitmivel” szokásaim vannak, de nagy munka volt….:)) Viszont működik és megérte. :)
Nekem pont tegnap volt ez a ma(:
Helyes, hajrá! :)
Minden igaz, és működik is, de nálam van egy nagy DE. Amikor ideges vagyok, fáradt, vagy nagyon feldobott, akkor vizualizálódik valami nagy, édes és egészségtelen és BE KELL SZEREZNI, MEG KELL ENNI, MOST, MOST, MOST, AZONNAL!!!! Na, én ezzel az élménnyel nem tudok mit kezdeni, nem tudom legyűrni, legyőzni, meggyőzni magam.
Nem lehet elterelni róla a figyelmed? Vagy nem adod fel, ha éppen nincs elérhető közelségben ilyesmi? :) (Nekem ezek működnek ilyenkor.)
én megértem. ha valami bekattan hogy enni kel akkor enni kel. ha elakarod terelni a figyelmedet róla akkor még rosszabb lesz. egy maró éhség egy tátongó hiányérzet lesz. ráadásul egy idő után gondolni sem tudsz másra csak kajára az egész tested egy nagy éhező valami lesz. ezen nem segít hogy elrágcsálsz egy sárgarépát vagy egy almát és ha nem adsz neki tudatosan valamit amivel elvan és jól érzi magát ( ami rendszerint nem tartozik az egészséges táplálékokhoz) akkor kieszi a hűtőt. erről nem lehet elterelni a figyelmet
Nekem segít, sokszor csak a rágás mozdulatára van szükség. Egyébként meg én vagyok a felnőtt, és nem a hisztis agyam, az ő érdeke is, hogy ne kapjak 40 évesen infarktust, mert 200 kiló vagyok. :) És ha most ezt nem látja, nem érdekel, akkor se ehet este tízkor csokitortát napi rendszerességgel, hiába marha jó móka. A maró éhség nem menő, azért kell normális, tápláló, egészséges kajákat felajánlani, de utána már jön az “eszi, nem eszi, nem kap mást” effektus.
Stressz ellen meg sport (kick-box!), jóga, szex… A kaja benzin, nem jutalom. :) Persze nagyon finom benzin, de attól még benzin. :)
Sajna mindig van elérhető közelségben bolt, cukrászda, anya, hűtő, stb:-)))
Ma erős voltam: a boltban visszatettem a hűtőpultba egy doboz isteni kávés-kévészószos-kávészemes jékrémet (bár nincs garancia, hogy a közeljövőben nem veszem meg, és esezm meg kétültőhelyemben)……..csak az a baj, hogy vettem viszont feketeerdő-desszertet.
Jó neked, hogy ilyen tudatos vagy, gratula!
Nekem egyáltalán nem hangzik csábítóan a kávés-kávészószos-kávészemes jégkrém. Nem a kávé miatt, hanem nekem ezek a bolti jégrémek vagy egyéb desszertek nem jönnek be. Meg a cukrászdás sütik nagy része sem. Anyukám sütije és fagyija vagy amit én csinálok. Na az már valami. hmm szerencsés vagyok?
Ja, én a boltba már pl. lusta lennék lemenni érte…:DD
Hát, ha otthon vagyok, és akkor kattanok be, akkor már azért én is (bár nem mernék megesküdni rá, hogy még soha nem fordult elő:-), de legtöbbször ez úgy van, hogy megvolt a pocsék munkanap, felhúztak, ideges vagyok, stb, bandukolok hazafelé, vizualizálódik a jutalom/vigasz/öröm, és a bolt útban van.
… meg lehet kövezni, de én fukar vagyok… egy bolti jégkrémrúd árából gyártok egy nagy dobozzal, pár szelet csoki árából kijön egy használt könyv, a bolti szendvicsből üdítővel együtt meg egy színházjegy… nincs mellékhatásuk és nagyobb adag jutalom-öröm számomra.
bár átverés lenne, ha nem tenném hozzá, hogy pénzem így sincsen sok :D
Ezt az érzést olyan jól ismerem, főleg ha este 9-kor érek haza munkából. Nálam nem is az édes, hanem a sós cucc a kísértő.
Nehéz tudatosnak, józannak és megfontoltnak maradni, ez biztos.
Jó kis összeállítás, én is hasonlóan csinálom.:) Csak nem mindig jön össze :))