Utolsókat rúgja az eper (nagy bánata van a cinegemadárnak, vagyis a magamféle eper-őrültnek), ez az utolsó adag már savanykás és kicsit vizes volt, úgyhogy kivételesen nem nyersen bekapkodva érte el a végzet, hanem levesként. Tökéletes lett.
Hozzávalók 2 adaghoz
- diónyi vaj
- 0,5 kg eper (vagy bármilyen más gyümölcs)
- 1 zacskó vaníliás cukor (bourbon, nem vanilines)
- 2 evőkanál porcukor (vagy több, attól függ, mennyire édes a gyümölcsöd)
- csipetnyi fahéj
- 2 dl tejszín
- egy evőkanál keményítő (elhagyható)
Kevés vajra rádobom a megmosott, megpucolt, négybe vágott gyümölcsöt, kicsit megfuttatom őket, majd attól függően öntök alájuk egy kevés vizet, hogy mennyi levet eresztenek. Az én epreim most sokat eresztettek, úgyhogy nagyon keveset öntöttem csak, majd megszórtam a cukorral, csipetnyi fahéjjal (nem akartam többet, hogy ne legyen túl gyümölcsleves-hangulata, de ha pl. almából csinálnám, tennék bele többet, meg szegfűszeget, szerecsendiót is). Szépen elrotyog magának egy darabig, aztán fel kell önteni a tejszínnel (lehet tej, tejföl is, ami épp van – éljen a krémlevesek variálhatósága!), ha nagyon híg, mehet bele egy evőkanál keményítő is, de a kevés víz miatt teljesen jó volt az állaga nélküle is. A végén botturmixszal ízlés szerint lehet homogenizálni – maradhatnak benne nagyobb darabok, vagy lehet teljesen krémes is- Ha hagytam volna egész epret, díszítésnek mehetett volna a tetejére. Nem tudom, milyen hidegen, mert forrón bekanalaztuk. :)
Én is készítettem pénteken eperkrémlevest. ♥ Szedd magad akcióban szedtük, sajnos már a vége volt, aprócskák voltak a szemek – a szedése macera volt – viszont nagyon zamatosak. Nem főztem, csak összeturmixoltam natúr joghurttal, tejszínnel, mézzel, vaníliás cukorral. Isteni lett, a páromnak is ízlett, másnap anyukám is készített maguknak. :) Készült még eperfagyi, a maradékot pedig nyersen ettük meg. A málna szintén nagy kedvenc, de csak a barackok után. :)
Köszi Via, ez a leves szuperfinom lett, épp most fogyasztottuk el. Még a nagyobb fiam is evett valamennyit belöle, pedig semmi turmixoltat, és semmi rózsaszín-piros dolgot nem eszik meg (na persze, kivéve a gumimacit).
Köszönet még a kalács és az alfredo szósz receptekért, azokat szoktam még rendszeresen készíteni.
Nekem az elsö számú kedvencem a málna, de itt Németországban csak aranyáron lehet kapni, kis dobozokba csomagolva 125 gramm kerül 2 euróba. Azért idönként megajándokozom magam vele.
Például gyereknapi kihívásként veszek is majd 2, vagy akár 3 dobozzal. :)
Nálunk még itt mosolyognak az eprek a kertben,most a legzamatosabbak :D Három fajta is van,a legnagyobb a legkevésbé finom és az egész aprócskák a legjobbak. Na meg érik már a málna és a ribizli is,a meggyet meg már le is szedtük. Imádom hogy vidéki vagyok :D
Nyamiiiiii!!!!!!!♥
Ez állat! Tuti kipróbálom! X3
Én is elszomorodtam az utolsó utáni adag epremnél :(
Nekem az utolsó adagból stresszűző nasi lett. Háztartási keksz összetörve, eper szintén feldarabolva, rizstejjel leöntve (a rizstejnek tök édes íze van cukor nélkül), és annyi íze még pont volt az epernek, hogy a háztartási keksz és a rizs édes ízével együtt fincsi legyen.
Sajnos allergiás vagyok az eperre :/
Őszinte részvétem, komolyan. ♥ Én az elmúlt hetekben napi fél kilót intravénásan fogyasztottam. Imádom. A málna a 2. helyezett, arra még várnom kell, addig cseresznyével és meggyel “vegetálok”.
Meggy, és cseresznye, igen ♥ Én nagy dinnyefogyasztó vagyok, nagyon szeretem. Alig várom már a jó érett sárga és görögdinnyéket.
(Egyébként érdekes, mert az eperlekvártól nincsen bajom O.o)
Nekem a görögdinnye nem hatalmas szerelem, a sárga pedig teljesen közömbös, néhány évente egy kockát elfogyasztok, és annyi. Több marad Neked! :D
Na de a csöves kukorica. Muhahaha.