Nem érdekel, hogy ősz van, és nem fogom azt mondani, hogy “borongós”, mert ma mindenhonnan ez folyt, hogy “a mai borongós napon”. Tök jó nap volt, lehetett teázni, mécsest gyújtani. Nincs ezzel semmi baj. Az ilyen napokon lehet igazán értékelni a napfényt – ami volt és ami még lesz is. :) Szóval Szigliget! Sok-sok képet már ellőttem itt, most jön olyan, amit még nem láttatok, illetve többet mesélek. :)
A szerelem régen kezdődött, gyerekként Ádám és én is sokat nyaraltunk ott, csoda, hogy nem futottunk össze egyszer sem, pedig bizonyára jó barátok lettünk volna, a két kis tudálékos dumagép. Idén nyáron gyakorlatilag a nászutunkat reprodukáltuk, ugyanazokat a helyeket jártuk be, mint 4 éve, és még mindig csodálatosan gyönyörű minden!
A Kamonkő Panzióban szálltunk meg négy éve (képen a bal felső sarokban) és most is, egyszerűen lélegzetelállító a kilátás – imádjuk, ha szép a kilátás, pláne, ha vízre néz… Látszott a Balaton az ágyból! Nekem kicsi is elég a boldogsághoz. :) A szobaárban benne volt a bőséges reggeli is, a nap fénypontja volt mindig, amikor a teraszon elfogyasztottuk szépen, ráérősen, a Balatonban gyönyörködve. Első este érkezés után a strandnál levő Nádas étteremben indítottunk, nagyon hagyományos, ízletes magyar konyhát vezetnek, feleztünk egy rántott sajtot. :) A délelőttöket írással, lazulással töltöttük a reggeli után (“a szabadúszó mindig dolgozik” kezdetű paragrafus…), majd kora délután elindultunk a nagy túránkra. A panziótól kb. 25 perc sétára van a strand, de a hosszabb utat választottuk, és a Kápolna irányában kerültük meg a dombot, így jó 2-2,5 óra volt mindig, amíg végül a parton találtuk magunkat, de közben gyönyörködhettünk a tájban, a szép házakban, és a kilátásban. Sok zsupfedeles ház volt, egészen modernek is, abszolút nem skanzen-hangulat – nagyon tetszettek, és rengeteg házhoz tartozott akár csak pár sornyi szőlő. Több ház előtt volt becsületkassza – gyümölcsöket, befőtteket, dísztököt is árultak -, vettünk egy doboz isteni barackot, és az út szélre le is terítettük a pokrócot (a strand miatt nálam volt), és el is fogyasztottuk a barack felét. Egyik kedvenc emlékem lett az egész nyaralásból ez a fél óra, eszembe is jutott, hogy kéne állandósítani valami kisebb pokrócot a táskámba, hogy bármikor lehessen pikniket improvizálni. :)
Az első nagy sétát pihenőnek megszakítottuk egy ebéddel az Arany Patkóban (ízletes és egyáltalán nem sablonos vega fogásaik vannak, négy éve minden nap ott ebédeltünk), másik alkalommal pedig az Alkotóházban szusszantunk egyet, és megnéztük a kertet (kisebb, mint emlékeztünk rá régebbről – a múltkori kihívást egyébként ez az élmény ihlette). A szezonvég miatt a strand mint létesítmény már zárva volt, így spóroltunk a belépővel, egyébként 500 Ft / fő / nap, szóval nem vészes. Rendes WC, hideg vizes zuhanyzó volt így is, kabin sajnos nem (oda szoktuk bezárni a dolgainkat a pokróc kivételével, amíg úszunk, ez is 500 Ft egy napra, szerintem megéri, és még öltözni is teljesen jól lehet benne), de sikerült összebarátkoznunk egy bűbájos budapesti családdal, akik aztán figyeltek a holminkra. Ezúton is köszönjük, ha esetleg olvasnák! ♥ A második napi ebédünk hagyományos strandos volt, a Platán büfében ettünk sajtos-tejfölös lángost – a hosszú séta után nagyon jól esett. Jó időnk volt és nem vagyunk fázósak, így mindkét napon tudtunk úszni a tóban, szerintem teljesen jó ütemben mélyült a víz, nem kellett sokat sétálni. Utolsó este zabos keksszel etettük a hattyúkat (szerették), aztán megnéztük a naplementét a mólón, másnap pedig visszazötyögtünk a vonattal Budapestre.
Ennyi jutott idén a nyaralásból, de sürgősen vissza kell mennünk, mert felér egy lelki vasalással az a kilátás! :)
Köszönöm a szuper beszámolót. Annyira jól írod le az élményeiteket, hogy átlehet élni, és kedvet kapok hozzá én is :D Ami nagyon tetszik a Ti párosotokban, hogy annyira összhangban vagytok, és olyan jól, hasznosan tudjátok eltölteni a szabadidőtöket, mindig van benne pihenő, aktív, szemet gyönyörködtető, lelki épülést szolgáló dolog. Tökéletesen ki tudjátok használni a rendelkezésetekre álló időt. Ebből mindenkinek tanulnia kéne. Főleg nekünk :(
Szóval kérünk még sok sok hasonló beszámolót, hátha elindítja a lavinát :D
Mindig beszámolok mindenről, ha megyünk, szóval nem azon múlik, hogy nem akarom elmondani, hanem hogy nem megyünk sehova. :) De ősszel megint lesz elvileg egy kiruccanás, (ennek már össze kell jönnie, idén vagy ötöt kellett elengedni), viszem a fényképezőgépet, aztán hozom a képeket! :)
Szép képek, jó volt olvasni a beszámolód. :)
Én azt szeretem a “borongós” napokban, hogy sokkal meghittebbek. Előkerül a vastag takaró, lehet alatta összebújni és melegedni, meleg teát vagy kakaót inni, hordani a kedves pulóverét… <3
Én a zokniját szoktam lenyúlni. 7 számmal nagyobb a lába. :))))
Én zoknit nem lopok, arra megvannak a saját pihe-puha, bolyhos, vastag darabjaim, mókás színekben. ^^ A pulcsija viszont épp csak annyival nagyobb, hogy kényelmesen laza, de szerintem még korlátozottan csinos is vagyok benne, itthonias viseletnek tökéletes, és a lelkemet is melengeti. :)
Szép képek, már a múltkoriakban is sokat gyönyörködtem. Azt hiszem, ismét el kellene menni Szigligetre. mint kiderült férjem még nem is volt. :) Úgyhogy nem lehet kihagyni… Köszi a csodás cikket Via! Olyan jó volt olvasni… A rögtönzött piknik ötlete pedig egyszerűen tuti.. :-)
Menjetek! :)
Szia Via! Eddig “rejtőzködő olvasgató” voltam, de azt hiszem előbújok :) Végre valaki, aki nem siránkozik a borongós idő miatt! Én imádom az őszt, a kedvenc évszakom, lehet szépen felöltözni, előkerül a kis kabát, nagy sál, csizma, sok finom gyümölcs, friss újrakezdések, tervek, indián nyár :) Nincs is jobb! Szigliget pedig gyönyörű, mint ahogy az egész környék arrafelé! Nagyon jó lehetett.
Hétfőn nekiugrok végre a 30 napos programnak! Drukkolj!
Na, csak kicsalogattalak… ;)) Hajrá a programhoz!
dejó, dejó! hangulatosak a képek nagyon! én is a rögtönzött piknik híve vagyok, meg úgy általában a pikniké. és igenis nagyon jó tud lenni egy kis kiruccanás akár a szomszéd faluba is. sokszor hajlamosak vagyunk nem észrevenni a körülöttünk lévő szépségeket és csak vágyakozunk messzi tájakra. mi az idén a férjemmel többször is bepattantunk az autóba egy kosár finomsággal meg egy pokróccal és közeli szép helyeken álltunk meg, olyan falvakban, városokban, amik közel vannak, mégsem estek eddig útba. teljesen kikapcsol és feltölt az efféle időtöltés. ♥
Alig várom, hogy legyen jogsink és kocsink, néha csak beülünk és elhúzunk a semmibe, és közben szól az In The Air Tonight… :))
vagy a Voyage, Voyage :)
szurkolok, hogy minél előbb összejöjjön mindkettő, mert nagy szabadságot ad…
Nem a legnagyobb célunk, inkább máshova menjen a szurkoló-erőd. :D Megvagyunk nélküle is.
Nekünk van egy vicces sztorink Szigligetről: tavaly nyáron oda szerveztük az első egyesületi kirándulást. Megnéztük a várat, az Alkotóházat, aztán ebéd után a “lustábbak” a mólóhoz mentek, a túrázós csapat meg – élén persze Anyával – megpróbálta megkeresni a Kamonkő-tanösvényt…a bal alsó képeden lévő kápolnához mentünk fel végül, mert sehol se találtuk a jelzést…aztán bekavartunk a kis erdősávba, közben halkan áztunk, végül egy elhanyagolt szőlőn keresztül jutottunk/csúsztunk le :D Már másztunk volna át a kerítésen, lelki szemeink előtt birtokháborításról szóló újságcikkek lebegtek…közben persze a kapu nyitva volt :D
Azóta is emlegetjük :D
Na, mi a kápolna felett balra laktunk. :)) Az ilyen eltévedős sztorik rém ijesztők, amikor megtörténnek, de már másnap lehet rajtuk röhögni! :D
Igen, ezekből az eltévedésekből lesznek a legjobb sztorik… én is tudnák mesélni :))
Ha Balaton akkor nekem Szigliget. Talán egyszer nem ott nyaraltunk, ha a Balatonnál voltunk. Sajnos kb. 80 %ban rossz időt fogtunk ki, de élmény volt zuhogó esőben, esernyővel felmászni a várba -> csúsztak a kövek felfele is, lefele is, térdig lefele csurom víz volt minden… de utána ettünk valami isteni somlóit, és átmelegedtünk ♥
Az egyik kedvenc helyem:) Nagybátyáméknak van itt egy nyaralójuk,azóta járunk mi is ide. Varázslatos,csodálatos hely,egyszerűen felejthetetlen! Romantikus séták az utcákban,gyönyörű házak mindenhol! Ott van a vár,és miután megmásztuk, beülhetünk a Vár Kávézóba,ahol a limonádék egyszerűen olyan finomak,ízletesek,hogyha bírnánk és nem pukkadnánk ki,akár 5 pohárral is meginnánk:))
Nem messze Balatongyörök,ahol 6 éve ismerkedtünk meg a párommal,azóta eljegyzés lett belőle,jövő nyáron esküvő. Vicces,mert csak 2 faluval lakik messzebb tőlem,de a Balaton kellett,hogy összetalálkozzunk. Aztán nem messze ott van Keszthely. Mindenhol szőlő és szőlő,csillogó víz!!! Szóval,Szigliget varázslatos,bájos!!!
És az esküvő is ott lesz? :))
Én a Világ egyik legszerencsésebb embere vagyok, mert arrafelé (a Szent György-hegyen) van a szüleimnek házuk. Így nagyon sok időt tölthetek Szigligeten (is). A strandja szerintem a Balaton legszebb és legbarátságosabb strandja, nem beszélve Oszi bácsi halsütőjéről és Piroska standjáról. A kisgyerekeknek egyyszerűen Paradicsom, olyan klasszul kiépítették a kis öblöt. Ami miatt mégis gondoltam, hogy hozzászólok, az az őszi szigligeti Süllő Fesztivál, amit nagyon érdemes meglátogatni. Fenséges halkülönlegességeket lehet enni/kóstolni, és olyankor mégegyébként is gyönyörű a Balaton és a környék. Részletek itt: https://www.sullofesztival.hu/
Egyetértek, hogy nem kell azon siránkozni, hogy “rossz” az idő….olyan nincs hogy rossz. Minden jó valamire…csak alkalmazkodni kell hozzá és kitalálni valamit hogy élvezhessük. Január óta Norvégiában élek, olyan részen ami nem a távoli észak, de azért hűvösebb van, mint Budapesten volt korábban. Itt sokkal inkább értékeli a “jó” időt az ember. És különben is ki tud ellenállni a sok norvég kötött holminak, klassz sálaknak, tiszta levegőnek, élénkzöld fűnek, csillogó hónak….
Ide minden pulcsit!!
nagyon szép képek és biztosan jó élmény volt ott lenni! szerintem nem csak a ciprusi nyóccsillagos szállodában lehet boldog az ember, tetszik a hozzáállásod, Via, csak én nem mondanám, hogy “kicsi” is elég. ha az ember a párjával egyetértésben él és istenbocsá’ belföldön (!) nyaral valahol, az nem kis dolog! szóval jó Nektek ;-)))
Idén szóba került több “nagy” utazás is, de sajna nem jött össze, pedig jó lett volna. :) Persze, jó volt ez is, pihentünk, csak azért tíz nap tengerpart meg két nap Balcsi más univerzum. :)
Nyolc csillagos szálloda nem kell soha. Adjanak egy tiszta fekhelyet, egy klotyót meg egy zuhanykabint, másra nincs szükségem, ilyenkor a szállodába csak aludni járok vissza. :) Sosem értettem azokat, akik elmennek egy gyönyörű országba, és a szállodából ki se mozdulnak. Ennyi erővel mehetnének Hajduszoboszlóra is, ott is meseszép a hotel, meg van jacuzzi. :D
A képek csodásak, ahogy a beszámoló is, amely olvasása közben éreztem a bizsergést a hasamban, ami nálam annak a jele, hogy ide el KELL menni!!!
superwomanatwork.blogspot.com