Egy jó, ízes káromkodásnak ereje van – jól megválasztott ponton igazán hatásos tud lenni. Sosem felejtem el, talán az egyetlen csúnya szó, ami elférhetett este nyolckor a 12-es karikában az volt, amikor a Született Feleségekben a mindig pedáns Bree konyhatudományára beszólt valaki, és azt találta mondani, hogy “Pedig k*rva jó volt az a süti.” Mivel se előtte, se utána nem beszélt így a szereplő, sőt, más szereplők sem, elérte a célját a szöveg, mert a nézőben ugyanúgy megdöbbenést keltett, mint Bree asztaltársaiban. Szóval a káromkodással is úgy vagyok, mint sok minden mással: megvan a helye, az ideje, és tudni kell mértékletesen használni. Utóbbit fogjuk most gyakorolni. :)
A 38. hét kihívása: “Lomtalaníts” a szótáradban!
A felesleges, kötőszóként használt káromkodások amellett, hogy illetlennek hatnak, gyengítik a beszéded minőségét. Nem akarok nevelőnő lenni, és nem is fogom szappannal kimosni a szádat, távol álljon tőlem, de komolyan, ha minden, ami jó, az “fasza”, egy idő után unalmas lesz hallgatni, amit mondasz. Léteznek más melléknevek is, használd őket, és tartogasd a csúnya szavakat és káromkodásokat azokra az alkalmakra, amik igazán megérdemlik a kisípolást. :) Az, ha kicsöppen egy csepp tea, nem érdemli meg a b-betűst. Ha az egész beleborul a billentyűzetedbe, az már annál inkább… Szóval, válogasd meg, hogy mikor mit mondasz, és ne szokj rá arra, hogy ezek a szavak elcsúfítsák a mindennapi mondanivalódat – nem az a feladatuk, hogy az állandó szókészleted részei legyenek. A legegyszerűbb, ha kicsit odafigyelsz arra, amit mondasz, és tudatosan leállítod magad, ha valamit éppen kimondanál.
Ha nagyon drasztikus akarsz lenni, teljesen le is szokhatsz a káromkodásról, de nem fogok olyat kérni, amit én sem tudok betartani. Vannak olyan agyvízforraló helyzetek, amikor nem vagyok tankönyvbéli úrhölgy, nem is akarom letagadni. :)
+ FELADAT: Még kétszáz forintot tegyél a perselybe, most 400 lesz benne.
Én szinte soha nem káromkodom. Ez szokás és egy kis odafigyelés kérdése. Gondolkodtam, hogy mivel helyettesíthetném a kihívást és arra jutottam, hogy 24 óráig nem panaszkodom és nem kritizálok. Ez kicsit nehezebb a számomra.
Elgondolkodom a kihíváson, bevezetem “a macska rúgja meg”-et a szótáramba! A nevetés egy szitoknál is jobban oldja a feszültséget!
Az lehet, de néha el is kell jutni odáig, hogy nevetni tudj. :)
Hú, nekem is jól jött, én néha el tudom ereszteni magamat sajnos, még ha a repertoárom nem is túl nagy, a gyakorsággal ellensúlyozom. Úgyhogy köszi Via, figyelek (legalább ezen a héten). :)
Egyvalamit viszont tegyünk már helyre és bocs az okoskodásért, DE: a káromkodás az, amikor Istent belekeverjük. Ezenkívül létezik a csúnya beszéd, ami lehet alpári, de szerintem ide tartozik az argó és a szleng is, ha enm megfelelő szituban használjuk. Szóval a f*sza nem káromkodás, hanem alpári vagy csúnya, a káromkodásra meg nem hoznék példát inkább.
Lehet, hogy te így használod, de sem a beszélt köznyelvben, sem lexikálisan nem így van. Ha igazad lenne, nem létezne külön az istenkáromlás kifejezés.
Magyar néprajzi lexikon: Káromkodás: “… A káromkodásban általában egymást, egymás nemzetségét, az Isten és a szentek nevét emlegetik durva, trágár jelzők kíséretében…”
Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára: “Durva szavak kíséretében folytatott szidalmazás, átkozódás.”
Pusztítóban volt, hogy Stallone a jövőben káromkodott, akkor kapott papír alapú figyelmeztetést, ennek akkor vette nagy hasznát, amikor nem tudta használni a klotyót. Sok káromkodás, sok papír.
Jaj igen, papír helyett csak 3 kagyló volt kitéve a wc mellé. :DDD
Szerintem annak aki nem szokott csúnyán beszélni, annak is érdemes az ellenkező irányba tenni egy pár lépést. Mert a haragot kiadni jó, még ha nem is mondunk semmi orbitálisat, főleg nem másra irányulva. De biztos lesz olyan helyzet ahol hasznosítani lehet a ritkán elővett káromkodásokat. Ahogy írtad, Via, a Született feleségekben a példát, ha valakinek nem szokása a káromkodás, de néha elejt egyet-egyet, annak nagyon nagy hatása tud lenni, és meg kell tudni használni. Akár önérvényesítésnek, akár humorforrásnak, akár csak szimpla gőz leengedésnek. Ezt saját tapasztalatból mondom, kb. 26 éves koromig egy káromkodás sem hagyta el a számat, és amióta megengedem magamnak hogy néha kifakadjak, sokkal jobban érzem magam!
Ezért próbáltam én is belőni az egészséges félutat, ami igazából nem is félút, valahogy így néz ki, arra a kérdésre, hogy “Mikor káromkodj?” bal oldalt a 0 (soha), jobb oldalt a mindig (100).
|-||——————|
ajjaj, nekem ez nagyon testhezálló kihívás, sajnos… Bár magyar szakon végeztem, tehát a nyelvműveléshez (papíron) értek, a Zuram motoros körében (versenyző), meg az én tévés közegemben elég elterjedtek a cifraságok… Most összeszedem magam! Meg azért is, hogy a lassan egyéves kislányom se a “szépséget” tanulja kimondani:)
Régen sokszor használtam jelzőként pl. “haláli”, vagy “tök” jó/rossz stb. egyszer egy délelőtt 25 halálit számoltam össze, aztán leszoktam róla, és jött más :-) Keveset szoktam káromkodni, egy stresszes főnöktől tanultam a legtöbbet, aztán otthon is használtam, anya legnagyobb megdöbbenésére, hogy egy perc alatt milyen sok csúnya szót lehet mondani. Munkahelyet váltottam, így a másik szépen beszélő főnök szavajárását vettem fel :-) Ha káromkodom, az ismerőseim meglepődnek, mert nem szoktam, csak, ha nagyon feszült a szitu.
:D Jó délelőtt lehetett. :))
Ez ám az időzítés! :-)
Pont tegnap tudatosult bennem, hogy mostanában sokszor csúnyán beszélek és le akarok szokni róla (vagy legalábbis “különleges alkalmakra” tartogatni, ahogy javaslod) :-)
Meg is kértem a páromat, hogy szóljon rám, ha kicsúszna valami nem odaillő a számon…
Ez is jókor jön, kiváló ötlet.
Pár napja (többek között) azért pattintottam le egy pasit, mert a randin, előttem is csúnya szavakat használt. Nem vagyok a haverja… ;/ ;) Aztán rájöttem, hha egy pasiban így zavar, akkor egy nőnek (=nekem) végképp nem szabad. Nem szép.
Nem, tényleg nem, én is elfogult vagyok, pasiknál jobban tűröm (persze ha nem konkrétan nekem mondja – nekem ne mondja senki).
Én már jártam úgy, hogy a hároméves lányom visszakérdezett, hogy “Anya, mi basszusz?” Azóta az addig sem gyakori csúnya szavakat sikerült gyakorlatilag nullára redukálnom. Nálunk is az irgum-burgum megy meg “a macska rúgja meg”. :)
2 évesen a nagymamám szomszédjától eltanultam azt, hogy “az apád p*csája”. Hazafelé hoztak anyuék kocsival, kiesett a csat a hajamból, és 2 évem minden erélyével közöltem a csattal ugyanezt. Anyuék (miután próbáltak nem röhögni) teljesen lefagytak, hogy mit fognak ezért kapni, ha előadom mások előtt is. Szerencséjükre mire hazaértünk, elfelejtettem, úgyhogy csak a családi legendárium őrzi a történetet. :D
Hát igen, a gyerekekkel vigyázni kell. Már várom az ovis zsargont, mert eddig nem hozott haza semmilyen izes beszédet a nagyobbik lány. De ami késik nem múlik.
De hát az nincs is, akkor meg nem is szidsz semmit! :D
A káromkodásnak állítólag jótékony hatása is van, kutatják is. Na jó, ezzel nem sunnyoghatjuk el a kihívást (pirul)
“Richard Stephens pszichológus szerint a szitkozódás azért alakult ki, hogy emelje az agresszió szintjét és csökkentse a fájdalmat, így korai elődünk gyorsabban elszaladhatott vagy erőteljesebben küzdhetett megtámadásakor.”
“A munkahelyi káromkodás jót tesz az egészségnek, csökkenti a feszültséget, egyaránt üdvözítő főnöknek és beosztottnak. Azonban csak az általános, nem személynek szóló csúnya beszédnek van jótékony hatása – állítja egy brit kutató. “
Egyet értek, én is így gondolom, ezért is nem akarok letiltani senkit a valódi, feszültségoldó káromkodásról — nyilván nem főnök, anyós, gyerekek, nagyközönség előtt, de ha kell, akkor kell. Tök jó ez a kutatás, főleg az utolsó mondat. Az persze, hogy nem terápiás, ha a másikat anyázzuk… tök jó, hogy ez tudományosan is bizonyított. :))
Igen, én is örültem neki :) (vajon miért?)
Engem néha a már-már modorosnak ható “szépbeszédűek” idegesítenek, annyira erőltetett és természetellenes a kimértségük néha. Nekik nem teszik a szitkozódás, nekem meg pl a beszédhiba nna. Lehetnék kicsite empatikusabb is, tudom.
Kiskorúak társaságában azért nagyon odafigyelek, mégse tőlem hallják először.
Igen, a nyelvtani hibák… meg az idegen eredetű szavak helytelen szövegkörnyezetben való használata. Az mindig olyan aranyos, csak kuncogni tudok rajta. :)
Én viszont általánosan szinte soha nem káromkodok. Ha csúnya szavak hagyják el a számat, akkor azzal valakit minősítek (magamat is). :)
Szerencsére ritkán fordul elő.
Én fordítottam káromkodós filmet, nagy kreativitást igényel, és ott egyszerűen nem lehet irulni-pirulni, ha az eredetiben az van, a magyarba is az kell, nem érdekel senkit, hogy én amúgy hogyan beszélek. :) Irodalomban is előfordul, sőt. Szóval én abszolút vallom, hogy van neki létjogosultsága, csak intelligensen kell használni ezt is, mint sok minden mást. Ha minősít engem, hát minősítsen, igyekszem ritkán belerúgni az asztal sarkába. :D
Nekem az volt kihívás, mikor autentikusan, káromkodósan akartam történetet írni. :P
Van olyan a neten, hogy káromkodás generátor, ha kell ötlet :-)). Az igazán autentikus, főleg, ha a spontán káromkodás gombra nyomsz.
Járj nyitott füllel a városban, nagyon jókat lehet elcsípni! :)) Ez is egyfajta kutatómunka.
Nem szeretem a káromkodást. Hallgatni meg pláne. Nagyon ritkán káromkodok, azt is csak a munkahelyemen, amikor valaki hülye! :) De akkor erre a következő munkanapomon figyelni fogok. Magamban kicsit többet szoktam szitkozódni, de az szituációtól függ.
A férjem káromkodós(abb). Na ő szitkozódna, ha ráömlene a tea a billentyűzetre. Én vállatrándítanék és kiszárítanám vagy vennék egy újat. :)
Ó, utána én is, de előtte azért egy basszus minimum elhangozna… :)
A hülye emberekért részvétem.
Sok mindenkire rá férne agy jó alapos nyelvi lomtalanítás. A páromon például a gyerekek segítettek a legtöbbet. Előttük nullára tudja a csúnya szavak számát redukálni. Ami engem illet, ha valami nagyon-nagyon kihoz a sodromból, akkor “azt a kutyafáját neki” és az “irgum-burdum vaspatkó” jön leghamarabb a nyelvemre, mint gyerekbarát káromkodás. :)
Ez nekem nem kihívás, soha nem szoktam káromkodni. Helyette inkább azt találtam ki, hogy a töltelékszavakról próbálok leszokni. Izé és társai… már nem csak másokat, de engem is idegesít, szóval éppen itt az ideje!
Az is nyelvi lomtalanítás! :) Hajrá!
Hmmm. Nekem sem kihívás ilyen formában, de még dolgoznom kell a behelyettesítésen. :P
Az nem baj, nem vonatkozhat mindegyik mindenkire. :)