Ránk, nőkre (engedjétek meg, hogy így többesszámozzak, 95%-otok ebbe a csapatba tartozik) gyakran mondják, hogy irigyek, kicsinyesek, rosszindulatúak vagyunk egymással, és titkon kibeszéljük egymást a másik háta mögött. Sajnos én is megtapasztaltam, milyen az, amikor lányok más lány(oka)t fúrnak, tesznek nekik keresztbe, szólogatnak be nekik, tapossák porba az önbizalmukat, és a Mean Girls című (egyébként zseniális!) film sem véletlenül nyúlt a gimiben egymást szabotáló lányok témájához – ez a tendencia gyakran folytatódik az egyetemen, munkahelyen, játszótéren, vagy bármilyen olyan közösségben, ahol sok a nő. Pedig bizonyos problémánkat senki nem értheti meg annyira, mint egy másik nő, és mindazt a vehemenciát, amit a piszkálódásra fordítanak, fordíthatnák például motiválásra, inspirálásra is. Gyanítom, hogy engem nem sok “mean girl” olvas, vagy ha igen, már remélhetőleg sikerült őket átállítanom a “nice girl” oldalra, azonban önzetlen kedvességből soha nem elég, és a példamutatás a legjobb terjesztése minden módszernek, ezért…
A 39. hét kihívása: Légy kedves egy nőhöz!
Ne olyat válassz, akivel amúgy is jóban vagy és egyébként is mondod neki, hogy mennyire ügyes, csinos (a barátnők egymás legnagyobb szurkolói, ez egyértelmű), hanem keress valakit, akire ráfér egy bók, akinek szebbé tenné a napját, ha megdicsérnéd a munkáját, a frizuráját, vagy megkérdeznéd, hol vette a szuper táskáját (még bevált tippet is kapsz!). Legyél őszinte, nehogy azt érezze, hogy cikized — ha rossz tapasztalatai vannak, lehet, hogy óvatosan fog hozzáállni a hirtelen jött pozitív visszajelzéshez. Nem kell túlragozni a dolgot: mosolyogj, mondd el, amit mondani akarsz, aztán tegyétek tovább a dolgotokat. Tartsunk össze! ♥
+ FELADAT: Tegyél még egy kétszázast a perselybe, az egyenleg így most 600 Ft.
Múlthét hétfőn kezdtem egy új munkahelyen, ahol összesen négyen vagyunk (mind nő), és úgy látszik látnoki képességeim vannak, ugyanis előre teljesítettem a kihívást :D. Az egyik munkatársamnak nagyon fájt a foga, de nehéz ruhás-zsákokat kellett cipelnünk (fel az emeletre :S), én pedig megsajnáltam, és megbeszéltem a főnökkel, hogy csináljon a kolléganőm valami mást (persze nem avattam be a miértbe, csak javasoltam neki, hogy valakinek vigyáznia kellene az emeleti cuccokra, és belement :).
Egyébként én amúgyis annak vagyok a híve, hogy épp elég nehéz a nőknek (na azért sajnálni sem kell minket :), ne nehezítsük meg egymás dolgát!
Kedves voltam, de nem nőhöz. Majd nem voltam (annyira) kedves, de nem azért mert nő volt.
Még gyakorolnom kell.
Ma megkérdeztem az egyik kolléganőmtől, hogy fogyott-e, mert én úgy látom, hogy igen. Az bóknak számít? :]
Egy másik lánynak pedig megdicsértem a táskáját. Pedig csak most olvastam el a heti kihívást :]]]
Én pl. utálom, ha ezzel jönnek (“te fogytál?” — most látszik vagy nem? meg “húúú, mennyit fogytál, meg se ismerlek…”) Nemtom, valahogy sértő meg túl intim, vagy mittomén. Benne van, hogy eddig még kövérebb voltam. Sokkal jobban örülök a “de jól nézel ki!”-nek.:)
(Ez most csak úgy eszembe jutott.)
Nem ok, vagy mentség, de eddig mindig bő ruhákban, tunikákban láttam, ezért kérdeztem rá ;]
Egyet értek. “De szép vagy ma!” Miért, eddig ronda voltam? :)) Elég annyit, hogy “Szép vagy. Jól nézel ki. Csinos vagy.” Nem kell időhatározó. :)
CHALLENGE ACCEPTED
Ismerős a jelenség, lányosztályba jártam középiskolában… Érdekes, hogy a főiskolán kevésbé figyelem meg ezt a jelenséget, és a munkahelyemen is kezelhető, pedig mindkettő női közösség. Azért néha visszavágyom picit abba a zsákutca-időszakba az életemből, amikor fiúkkal tanulhattam együtt, üdítő dolog. Kár, hogy a szakma nem volt nekem való.
Hm. Minél többet gondolkodom ezen a kihíváson, annál jobban tetszik. :)
Ez nagyon jó feladat! Sajnos azt kell mondjam észrevettem magamon hogy régebben én is sokkal kedvesebb voltam nő társaimhoz, és erre a változásra egyáltalán nem vagyok büszke, próbálok is erősen tenni ellene. Az a baj hogy annyi rossz példával találkozik az ember manapság hogy egyre jobban előítéletes vagyok (nőként!) a női nemmel. Pedig mindig is harcoltam mindenfajta előítélettel szemben!
De amikor hall az ember két barátnő közt egy ilyen beszélgetést:
A:Hú de jó pasi ez a Peti!
B.De van barátnője.
A. ÉSs szerinted az akadály? Majd teszek én róla hogy elfelejtse hogy van barátnője! (ördögi kacaj, és piros szem villanás kíséretében)
Na ilyenkor megrendül a hitem a női nemben, persze tudom fiúk közt is vannak ilyenek. Na de lányok? illenek az ilyen viselkedések egy hölgyhöz, (a cici és bugyi villantó miniruhákról nem is beszélve!) És ilyenkor ideges leszek mert a férfiak miattuk hiszik hogy a legtöbb nő ribanc és sajnos ilyenkor nem túl sok kedves gondolat jár a fejemben… Bocsi a kirohanásért!
Hát szerintem az ilyen ördögi kacajos dolog lehet, hogy csak marháskodás, lejátszzák fejben, de igazából ők is úgy gondolják, hogy már foglalt a srác és 2 perc múlva el is felejtik az egészet. Szoktam én is komolytalankodni, meg fantáziálni, szórakoztató. Tudom, vannak, akik viszont komolyan gondolják, de majd akad nekik is konkurenciájuk max.
A férfiak nem ezért hiszik, hogy a legtöbb nő ribanc, hanem azért, mert egyszer (kétszer, háromszor) valamelyik lelépett tőlük vagy éppen nem sikerült “megszerezniük”, ezzel megsértve az ő egójukat és önérzetüket, na innentől kezdve ribanc a legtöbb nő a szemükben. Ezek azok a suttyó férfiak (? szerintem kisfiúk), akiket nagy ívben érdemes elkerülni, mert ha nem az ő szája íze szerint teszel (esetleg te szakítasz vele), akkor te is ribanc leszel. Az meg kinek kell?
Huhúú, sok nővel dolgozom együtt, válogathatok… :)