Külön-külön szépen végignéztük együtt az arc részleteit, de egy kész smink nem a részek összessége, kell hozzá valami harmónia, amitől teljes egységként tud működni a dolog.
Szerintem rengeteg múlik az egyéni stíluson, és nem mondanék nagy alapszabályokat, amiket kötelező betartani azt illetően, hogy mi megy mihez. Ha ízléses és igényes a kivitelezés (értsd: nem orbitális odarajzolt szemöldök, szájszíntől ötször sötétebb ajakceruza, határozott élű pirosító, bőrszínnél sötétebb alapozó, csomós szempilla, stb.), akkor részemről sok minden belefér, ezért nem is ijesztenék el senkit a kísérletezéstől holmi “sminktörvényekkel”.
Érdemes sok képet nézni, igenis kivágni az újságokból a szép sminkeket és készíteni egy sminkes füzetet, vagy egy külön sminkes táblát a Pinteresten, így előbb-utóbb kialakul, hogy mik azok, amik tetszenek, aztán már csak ki kell próbálni magadon. :)
Néhány tipp, amivel könnyebb összeilleszteni a dolgokat:
- Nem divat a nagyon matchy-matchy smink, vagyis amikor a rúzs és a pirosító tökéletesen ugyanolyan, de klasszikus sminkeknél természetesen nem tilos. Segít viszont, ha amikor kézzel belemasszírozod a rúzst az ajkaidba, az ujjadon maradt kevés festéket beletapicskolod az arccsontod környékére, a pirosító tetejére — nem lesz teljesen ugyanolyan, de a visszatérő pigmentek adnak egy kis koherenciát az arcodnak.
- Ha van egy szép highlightered, ami természetes fényt ad az arcodnak, és nem leszel óriáscsillámos diszkódíva, azzal is össze tudod rántani a sminkedet: holdsarló alakban vidd fel a szemöldökcsontra, a halántékra és az arccsont felső részére, illetve minden olyan pontra, ahol természetesen fény esne az arcodra. Lisa Eldridge kontúrozós videójában esik kevés szó a highlighterről, itt nézhető meg, illetve korábban csinált egy krémes highlighterest, azt is érdemes megnézni (zárójel: döbbenetes, mennyivel magabiztosabban beszél most a kamera előtt, mint a régi videóban! :) Gyakorlat teszi a mestert. ♥)
- Az arcpirosítót szemhéjpúdert használhatod a szemedre is: egy kevés a mélyítővonalba szintén koherenssé teszi a sminkedet. A The Beauty Department (az oldalt már itt ajánlottam egyébként, tessék ráfüggni!) tutorialja szépen megmutatja a technikát. Egyébként bronzosítóval is elvégezheted ugyanezt a műveletet a mélyítővonal felett, szép árnyékot ad.
- Amíg ráérzel a dolgok ízére, segíthet, ha hűvös alaptónusú szemhéjpúderhez hűvös tónusú rúzst választasz, így nem lesz túl nagy kontraszt a kettő között. Mint mondtam, szerintem nincs szabály, vannak helyzetek, amikor minden belefér, de az elején jobb, ha fogod a palánkot.
- Ha használtál alapozóecsetet vagy porpúdert, az ecseten maradt maradék termékkel még menj át a kontúrokon, hogy minden szépen el legyen satírozva, és ne legyenek éles határok. Mindenre érvényes, hogy mikor úgy gondolod, hogy már eleget satíroztál, satírozz még egy cseppet. :)
És részemről zárom is a SminKedd leckés sorozatát, nagyon remélem, hogy kellő alapotok van most már ahhoz, hogy bármelyik sminkblogon boldoguljatok, és a haladó szint trükkjeit a profiktól sajátítsátok el. Házi feladat nincs, helyette legyen mondjuk egy vizsga: keress egy fotót, amin nagyon tetszik a smink, ismerd fel és elemezd ki (akár írásban) az alapjait (milyen irányú a púder? milyen formákból áll össze a szemhéjsmink?), aztán vágj bele és csináld meg a sminket! :) Lehet beküldeni az inspirációt meg a végeredményt is, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, illetve bármilyen sminkre, amit a SminKedd leckék alapján készítettél!
Köszönöm, hogy velem tartottatok! Keddenként továbbra is igyekszem sminkes témában írni, ha már így megszoktuk. :)
Na, és hogy egy kicsit ON is legyek, bár ez itt már inkább offnak számít :D, szóval szereztem egy türkizes szemceruzát, és baromi szépen néz ki a próbája a szememen! Először amúgy sötétbarnát vettem, de az valahogy nem jó nálam. Nem tudom elég szépen a széléhez igazítani a színt. Mindegy, a következő a zöld lesz! Meg gondolkodom még egy élénkebb lila/zöld szemfestéken is.:)
Kedves Via!
Nagyon tetszett ez a sminkelős tanfolyam,a te hatásodra vettem végre pár ecsetet,eddig applikátorokkal dolgoztam.:)
Én szívesen olvasnék összeállítást a kiegészítőkről,különösen az sk- vagy DIY:) -módon elkészíthetőkről.Gondolok itt a köthető,horgolható darabokra,te olyan ügyesen találsz divatos dolgokat,lehetne egyrészt a kiegészítők “divatja”,és párhuzamosan olyan oldalak,ahol ezeknek az elkészítése van.
Kis kreatívkodás ékszerekkel,bizsukkal,hajbavalókkal,…ilyesmi.
Rendben, fokozottan figyelni fogom a kiegészítős tutorialokat, és ha találok valami jót, akkor hozom. :)
Köszi!
(És visszatérve a sminkelésre,külön hatalmas köszönet a BB krémért,sose hallottam ezekről előtte,azóta rendeltem – ebayen keresztül egyenesen Koreából,sokkal olcsóbb :)-,és el vagyok ájulva tőle.:)Az első alapozó aminek a színe passzol hozzám.:))A többi már csak hab a tortán.:)
Igen, sokat számít, hogy az oxidálódás során tud illeszkedni a bőröd igazi színéhez. :) Azért ebayen légy óvatos, mert nagyon sok a hamis BB Krém, és nem ér annyit, hogy begyulladjon tőle a bőröd.
Először mintát rendeltem,az is eredeti volt,és a “rendes” is.Nagyon jó,nagyon szeretem.:)
Jól van, nem estél a fejedre. :)
Lisa – imááááádom, ahogy beszél, a lovely accent she has :-)) köszi, Via!
Én is. ♥
amiben nekem segíteni tudnál az az hogy lehet összeállítani egy ruhatárat. a sajátom elég kaotikus képet mutat. tulajdon képen mindent megveszek ami tetszik. otthon meg szembesülök a ténnyel hogy nincs mit hozzá felvenni vagy hogy sehogy sem illik a már meglevő ruháimhoz. mik egy alap ruhatár fontos darabjai. mik azok a darabok amikkel leginkább ki lehet hangsúlyozni a saját ízlést és akár a divatot.mik azok a pontok amikre leginkább figyelni kel hogy ne legyen reggel az az
érzésem hogy már megint nincs egy göncöm sem. hogy lehet úgy vásárolni ruhát hogy tudjam ha megveszem nem a vállfán végzi molycsemegének.
Nagyon sokat kérdeztetek már erről, de az az igazság, hogy szerintem nem létezik olyan, hogy alapruhatár. Tök más alap ruhákra van szükséged, ha disznópásztor vagy, meg ha ügyvédnő. :)) Nem tudom azt mondani, hogy “legyen egy kasmírpulcsid, anélkül élni sem lehet”, ha egyébként egész nap gyerekekkel vagy, és első adandó alkalommal le fognak hányni. :D Minden nő különböző, nem hiszem, hogy létezne egy skatulya, amiből mindenki fel tudna öltözni. És akkor még az alakról, ízlésről és anyagiakról nem is beszéltem… Erre a legjobban személyesen lehet válaszolni, beszélgetések és konkrét gardróbátnézés után, aztán lehet menni közös vásárlásra. Én így most látatlanban hiába lövöldözök, hogy hm, nos, szerintem Neked jó lenne egy mustársárga garbó… Eddig amilyen listákat láttam arról, hogy “10 alapdarab amire minden nőnek szüksége van”, minimum a fele nem volt érvényes rám (nem járok olyan helyekre, ahova szükség lenne ennyire kiöltözni, nekem az a fazon nem áll jól, nincs rá pénzem – “eredeti Chanel táska”, kackac -, stb.)
Amire figyelj: kegyetlenül lomtalaníts, bármi ami színben vagy fazonban nem stimmel, az kuka (jótékonyság, vatera, stb.). A szín- és alaktanról cikkeztem sokat és sokszor, olvasd el őket újra!
A meglévő ruháidat kombináld össze egymással, ihletnek nézegesd a kombinálható ruhatáras bejegyzéseket, hogy egy szoknyát hány pólóval tudod kombinálni, hozzá cipők, harisnyák, kardigánok, övek…
Ha tudod, hogy mi van otthon (és nem csak sejted, meg elfelejted, hogy van már öt ugyanilyen felsőd – lomtalanítás után erre kicsi az esély), akkor úgy tudsz menni vásárolni, hogy a fejedben van az egész gardróbod (vagy lefotózod és magaddal viszed mobilon/kinyomtatva/akárhogy), és csakis olyan ruhát vegyél meg, amit minimum 3 – de inkább több! – különböző szettben fel tudsz venni.
Ne vegyél meg semmit csak azért, mert akciós. Ne vegyél meg semmit csak azért, mert a színe tetszik, de sz*r a fazonja. Ne vegyél meg semmit azért, mert jó a fazonja, de sápaszt a színe. Ne vegyél meg semmit, ami nagy rád, de “majd beveszed” (nem fogod). Ne vegyél meg semmit, ami szűk és kövérít, mert “majd belefogysz” (most kell normálisan felöltöznöd, nem fél év múlva!!).
A lomtalanitas tenyleg a legjobb dolog. Ha te nem tudsz megvalni a darabjaidtol, mert vagy emlek fuz hozza, vagy csak megszoktad, akkor kerj meg valakit, aki kivulrol nezi a ruhataradat. En az anyosom szekrenyet uritettem ki egyszer. Azota is halas, hogy elfer a szekrenyben, de sajat maga ezt nem tudta megtenni.
Es ha mar lomtalanitottal (nekem soha nem volt sok ruham, es meg ebbol is birtam valahogy megkevesebet csinalni), akkor rajossz, hogy kell pl egy pulcsi, nadrag, felso. Na, amikor ezeket megveszed figyelj jol oda. Via szempontjai tokeletesek is. :-)
En igy csinaltam/csinalom. Aprankent, amire szuksegem van, amire penzem van.
Köszi, ez kimaradt, pedig fontos, hogy ezt meg lehet csinálni apránként is, nem hiszem, hogy sok embernek van egyszerre 20-50-100 ezer Ft-ja egy komplett új ruhatárra. (Nekem még soha nem volt.) Lassan építgetem, ahogy a lakás is folyamatosan alakul, csinosodik. (Finomodik. :DDD)
köszi. átolvasom megint az oldalon ami ide tartozik. megpróbálom kimazsolázni ami nekem megfelelő.
Én is szeretnék köszönetet mondani neked, Via!♥ Hatalmas inspirációt adtál, eddig csak tervezgettem hogy belevágok, de mindig halogatás lett a vége… Most viszont leírtam papírra a lényeget (muszáj papíron látnom), bevásároltam és nekifogtam gyakorolni. Még az elején tartok, de máris nő tőle az önbizalmam. Köööööszi!:)
Én is papíron állítottam össze a bejegyzéseket, szerintem semmihez nem jegyzeteltem annyit, mint a SminKeddhez. :) Örülök, hogy használod! ♥
én is csatlakozom a “köszönetnyilvánítókhoz” -ez olyan viccesen hangzik :DD
de tényleg. mindenfélét elkezdtem használni, tökre megdicsérik mindig a sminkem, és amit nagyon szeretek, hogy attól, hogy megtanultam valamennyire sminkelni és többször használom most már, még nincs semmi kényszeresség benne. szóval nincs ilyen “ha már tudom, akkor legyek mindig kisminkelve, festék nélkül nem megyek ki az utcára” dolog. ez is a Via-féle módszernek köszönhető szerintem, hogy semmi sem kötelező, ezek csak tippek és tanácsok, amiket mindenki a saját életstílusához tud igazítani. ettől érzi mindenki olyan személyre szabottnak a dolgot :)
tehát ha nincs kedvem, akkor továbbra se csinálom, de ha van, akkor viszont tudom is, hogy hogyan kell.
köszönöm még egyszer ♥
Köszönöm én is! Örülök, hogy átjön ez a “semmi sem kötelező”, mert tényleg nem annak szánom. Ha rám hallgattok, azt csináltok, amit akartok! :DD
Igen, a smink az ember egész lényére kihat. Nem lehet topisan felöltözni, ha már szép a sminked! :) És a sminkhez igazított ruhában (vagy éppen a ruhához igazított sminkben) még a kedvünk, közérzetünk is jobb, magabiztosabbak vagyunk, vidámabbak stb… :).
Szóval ez tényleg egy nagyon jó alap volt nekem ahhoz, hogy a jövőben a ruhatáramat is gondosabban bővítsem, cseréljem le.
Azt hiszem eljött az ideje megint kirámolni a szekrényemet és szanálni, mert inkább legyen benne kevés és jó, mint sok sz*r, amit az évek alatt nem dobtam ki (nem is értem miért, mert majd minden évben más volt az alakom a terhességeim miatt).
Az utolsó nagy szanálásom 1 éve volt, mikor szülés után hazajöttem a kórházból (nem volt elég alapos). Én a szoptatás alatt sokat fogyós típus vagyok, így sok ruhámat emiatt le is kellett cserélnem, és ezt az utóbbi időben tényleg megválogatva teszem (anyagi szempontok miatt is). Most, hogy már a sminkem is öltöztet, más szempontok is figyelembe veszek etéren. Köszi Via! :)
Kevés, de szép ruhával is lehet nagyon csinosan, stílusosan öltözni! A smink meg tényleg plusz végtelen variációt ad a dologhoz. És sminkből is elég néhány darab, amit variálj, kombinálj, és használj el, mielőtt tönkremegy. :) Sok sikert!
éljen a sminkkedd :) nem kell szomorkodni, vissza lehet lapozni, van belőle bőven! bevallom, nem vagyok az a mindig mindent végigcsinálós emberke, így a sminkkeddből is csak pár dolgot próbáltam ki (egyelőre), de már azért megérte. nem voltam hajlandó időt pazarolni sminkre, frizurára, persze azért nem voltam én elhanyagolt, de pár apróság azért hiányzott, ha így utólag belegondolok… főleg ha valahol meg kell jelenni, nem biztos, hogy elegendő a természetes szépség… konkrétan a szemceruzával való szemhély kihúzás/satírozás volt a nagy áttörés számomra. olyan jól sikerült a dolog, hogy magával húzott egy csomó szuper dolgot: jól sikerült a szemceruzával való bűvészkedés, kikevertem egy új rózsaszínű szájfényt (bordó szájfény+ nívea krém), azután kedvet kaptam a frizuracsináláshoz is (én az a tipus vagyok/voltam, aki csak megmossa, megszárítja és kész), és szuperül sikerült kikisérletezni a számomra megfelelőt és nem túl bonyolultat, és így nagyon szép összhangot sikerült elérni a barátnőm lagzijára, be is zsebeltem egy nagy halom bókot, azután a hétköznapokban is alkalmaztam a “felfedezéseimet”, azután gondolatban elkezdtem párosítani a ruháimat, így könnyebb volt összhangaba felöltözni akkor is, ha hirtelen kellett, több szoknya és több magassarkúzás, tegnap pedig előszedtem azokat a régen félretett holmikat, amiken csak egy kis változtatás kellett, hogy hordhatóvá válljonak (pl. egy mellénykére felvarrtam 3 gombot). szóval köszi Via! kiléptem a komfortzónámból, kicsit odafigyelek mostmár jobban magamra és nem sajnálom az időt a tanulmányozásra, mert ha egyszer valami beválik és begyakorlom, akkor később már gyorsan megy és nem tűnik időpazarlásnak. mára a smink+frizura 10 perc alatt kész :)
Köszönöm, hogy megírtad, jó volt olvasni! :)
Én is sajnálom, hogy “vége”, pedig tudom, hogy lesz még sminkes bejegyzés, de annyira tetszett, hogy leírtad a nekem mumus tust is, és múltkor nagyon bátran próbálgattam!
A francia pezsgős nőcinek nincs gyereke, tehát valamit valamiért. Én a családot válaszom kölkökkel :-)
Szerepel ugyan egy listán, hogy milyen jó lehet honlapot, blogot, stb.t készíteni, de igazat adok Viának, hogy nem lenne türelmem most végig olvasgatni a know-how-t. Benne épp az a jó, hogy úgy ír, mintha ott ülnél mellette és mesélné (gondolom élőben is ilyen vagy), és ez annyira lelkesítő. Nem is tudom, hogy a száraz anyagokat, hogyan lehet ugyanilyen lelkesen, érdekesen megírni (mondjuk a smink is lehet száraz, de azt olyan szuperül írtad meg!)
Az életvezetési tanácsadás szerintem átjön a kihívásokból, a thursdayekből, a hétfőkből, és a miért ne? -ből.
Igazából a danone-os lelkis, életvezetési tippeket (vagy amiket ott írtál, vagy azokhoz hasonlót) lehetne úgy testre szabni egy olyan programmal (ez csak egy ötlet, nem leszek szomorú, ha nem csinálod meg), hogy az ember rákattint, és kap egy kedvjavító utasítást (táncolj csak úgy!), mint a netes kártyahúzásoknál.
Igen, azt hiszem, élőben is ilyen vagyok. :) De pont ezért az írást is úgy kezelem, hogy ha nem jön belülről, és úgy kell kipréselni magamból, akkor inkább hagyom a fenébe, mert nem lesz olyan jó, hogy ilyen “valódinak” érezzétek.
Az életvezetéses meglátásodat köszönöm, én is így érzem. Szerintem is ezek a rovatok a szemléletformálók, és azt tapasztaltam, hogy az ilyen “hé, lásd meg a világban a szépet” meg “jó helyen vagy, légy bátor” dolgok csak finoman, a saját felismerést elősegítve működnek, nem egy szájbarágós program keretében, hogy “leszel szíves most jól érezni magad és legyen önbizalmad”.
A kedvjavító utasításokra nem jó, ha visszalapozzátok a miért ne?-tippeket? Vagy legyen miért ne?-generátor? :D Még fogok írni egyébként sokat, amikor csak összegyűlik 8 ötlet, nyomom is a “publish”-t. :)
Hú, ez a miértne-generátor jól hangzik :)
Na például ez a táncolás gyakran eszembe jut Viától és akkor rá is keresek a kedvencekre és “let’s dance in Boogie Wonderland” :)
You’ve got to feel it, see it, know how much you need it
What’s the point in livin’ if you don’t take a chance?
You’ve got to use it, lose it, know that you still do it
What’s the point in livin’ if you don’t wanna dance?
Kylie-ról gyakran elfelejtem, hogy megjárta a poklok poklát a mellrákkal, aztán amikor ilyeneket ír, akkor mindig emlékeztet rá. :) ♥
Ezek így összefoglalva valami időmenedzsment lehetne talán? Tudooom, időzítő… és még így se.
Rá kell jönnöd, hogy magaddal szúrsz ki, ha nem csinálod meg. Ki ellen lázadsz? Nincs ott szülő, nincs ott tanár. Te akarod. Akarod? Igazán? Akkor csapj bele a lecsóba.
Persze, de mindig azt hiszem, hogy még van idő, aztán amikor nincs (elég), akkor meg az a baj. Azért haladok, és a flylady tényleg sokat segít.
Mindent időzíts, a szabadidőt is, hogy ne veszítsd el az időérzékelésedet. Kis gyakorlás után ráállsz, hogy mennyi is az a húsz perc. :))
Oké. Akkor megyek is előkészíteni a holnapi adagot.;)
Hát engem meg az érdekelne, hogy hogy érjem el magamnál, hogy leüljek tanulni. Kicsit ez most majdnem otthon dolgozós időszak, már nem tart sokáig, de talán az otthon munkánál is érvényes. Az otthon munkás bejegyzéseidet olvastam, de az inkább a pihenést hangsúlyozza, nekem meg az egész egy nagy pihenés.:/
Sajnos nem tudok helyetted felnőtt lenni! Vegyél erőt magadon, öltözz fel, egyél-igyál, moss fogat, lődd ki a Facebookot és a mobilodat, állítsd be az időzítőt 45 percre, és hajrá! :) Utána tarthatsz 15 perc lazsálást, aztán újra mehet a menet.
Persze, igazad van. Igyekszem.;)
Ajjajjj, hát bizony helyettem sem tud felnőtt lenni senki… Ezt a “leckét” komolyan kell vennem!
Hajrá Amanda, kezdjük el!!!!
:) Oké! Bár lebuktam, hogy megint itt vagyok..:D Neked viszont mondani akartam valamit egy korébbi poszt kapcsán… pontosabban kérdezni, de gondoltam, ott már úgyse olvasod. Megkeresem.:)
Ja, megvan. Az “egydobozos kajás” listád érdekelne, meg ha már ott vagyunk, beszélgethetnénk is, ha van kedved és időd. Szigorúan pihenőidőben…;)
levelamandanak@gmail.com a címem.:)
(Aki barátkozni akar, az is írhat! :) )
Via, ez a két mondat a telitalálat most nálam, egy évvel később. :) Fel is írom magamnak. :)
Örülök, hogy betalált. A korábbi témához: azóta meg ugye lett egy könyvem is, ha valakinek még komolyabb fenéken billentésre van szüksége. Ennél zöldebb nem lesz!, lánykori nevén “Ne tökölj már!” :DD
Hm, most valami furcsa, szomorkás-nosztalgikus érzés fogott el, hogy véget ért egy picike korszak itt. Nagyon sokat tanultam tőled a SminKedd bejegyzésekben, jókat mókáztam, és sok önbizalmat szereztem. Ja, meg bókokat. :) Köszönöm, hogy ennyit dolgoztál vele, nagyon értékes cikksorozatot adtál nekünk!
Nagyon szívesen, ha csak egy embernek is hasznos volt, már megérte! ♥
Takarítani meg sminkelni már tudunk. Mi akartok még megtanulni? :D
És a divattal is alakulok. ;) Bár akár ruhatár-öltözködés témában is lehetne valami ilyen hülyeálló, alapoktól a komplett ruhatárig típusú rávezetés, de mivel divat bejegyzéseid amúgy is vannak, nem életbevágó.
Nézzük csak, nézzük csak…
Önérvényesítés? Mittudomén, a picike alkalmazottól a sikeres függetlenségig. Tudom, te sosem voltál alkalmazott, így a “kitörésben” sincs igazán tapasztalatod, de szerintem szinte mindenkire ráfér manapság az, hogy a munkája mellett legyen valami sikeres “mellékese”, és mint sikeres szabadúszó, biztosan tudnál ebben a témában hasznos tudást megosztani.
Életszervezés? Tudom, hogy ezzel kapcsolatban is voltak már bejegyzéseid, például a használati utasítás a lakásunkhoz, meg a lomtalanítás. De akinek úszik az élete, mindig késik a csekkekkel, elfelejti a dolgokat, elkeveri a papírokat, lekési a találkákat, és általában véve, azt sem tudja, hol áll a feje, biztos jól jönne egy ilyen step-by-step bevezetés az életszervezésbe. – Én mondjuk szervezős-rendszerezős típus vagyok, de vannak tipikus fekete foltok, és imádnék egy ilyet olvasni a tolladból.
Ha nem félted nagyon a szakmai titkaidat, bloggereknek szóló cikksorozatod is lehetne – mi teszi a jó blog postot, mi teszi a jó blogot, tematika időbeosztás, tervezés, kutatás, stb. Úgy láttam, sok olvasódnak van blogja (én is nagyon szívesen lesnék el tőled szakmai fogásokat – egyet már el is csíptem: minden bejegyzésben legyen kép! :)), biztosan lenne keletje egy ilyennek is.
Elsőre ennyi jutott eszembe, de írok, ha lesz még ötletem. Nem vettem költőinek a kérdést. :D
Nekem életvezetési fejbevágásra lenne szükségem, reménytelen a helyzet a hirtelen fellángolásokat leszámítva, bár az is több, mint a semmi.
Szemezek okostelefonokkal is, de egy nap alatt lemerülnek és az nekem gond, + nem tudnám eldönteni, hogy android vagy a másik.
Önérvényesítés témakörben azért van egy könyvtárnyi olvasnivaló, annyira nem komplikáltak. Én “A francia nők karriert csinálnak” címűben találtam egy-két megfontolandót (karrier célok, üzleti ruhatár, stb), bár a könyv eléggé “amerikai”, néhol franciát ismerők számára érezhető félrefordításokkal, azért egyszer talán érdemes. Vagy pl erről az oldalról is szoktam inspirálódni, ha önértékelés és tsai kellenek a munkahelyen
https://www.ehow.com/careers/
Blogos kulisszatitkok engem is érdekelnének, csak úgy. A filmes szakmához kapcsolódó bekukucskálások is tetszenek.
A SminKeddet csak futólag követtem, de mennyi újdonság volt itt! Jó lenne ezeket a posztokat is a bejegyzésgyűjteménybe külön sorolni, mint a Flyladyt.
Könyvekben én nagyon szeretem Tim Ferris-től a “4-Hour Work Week”-et, és Seth Godin-től a “Tribes”-ot (jó a fordítása is: “Törzsek”, HVG adta ki). A “Francia nők” karrierkönyv nem annyira összefüggő, túl sokat sztorizik, persze, majd ha én leszek egy francia pezsgőcég szóvivője, akkor jók lesznek a tippek, de nem érzem annyira személyre szabhatónak. Egy-egy ötlet tényleg jó benne, de nem firkáltam össze az egészet, mint pl. a Tribes-ot, ami tele van kiemelt részekkel. :))
A 4 órás munkahetet én is olvastam, szerettem. :)
Köszi a tippet! Tényleg, a könyvajánlóidat is szeretem, nem olvasom el feltétlenül mindet, de ajándékötletnek is kiválók!
Hát igen, a pezsgős néni nagy karriert futott be, le is írja, hogy keményen tolta, de neki azért kicsit nagyobb volt a mozgástere a konjunktúrában, mint most nekünk a recesszió idején és nem mellesleg sikeres férjet talált magának. C’est la világ, így jártunk, ebből kell kihoznunk a lehetségeset. Amit te meg is teszel és azzal foglalkozol, amit szeretsz, na ezért vagy egyre sikeresebb, hogy az alábbi válaszodra is reagáljak egyben. :)
Nos igen, gazdag férjjel könnyebb. Szabadúszó férjjel duplán nehéz, de legalább két nagyon boldog, “azt csinálja amit szeret” emberke van a családban. :) A pénznél ez (nekem) fontosabb.
“Hallottam erről a recesszió dologról, de úgy döntöttem, nem veszek részt benne.” – Sam Walton, a Wal-Mart üzletlánc alapítója :)
Wal-Mart? Nincs több kérdésem, bírónő. Persze, együnk kalácsot. :)
Ömm, ezt most nem vágom… *think*
Arra gondolok, hogy ő könnyen beszél egy milliós forgalmú cég elnökeként. Majd egy Marie Antoinette-nek tulajdonított szöveget idéztem. :)
Nos, nem vagyok a tudora az életének, de gondolom, ennek a hozzáállásnak volt köze ahhoz, hogy egy milliós forgalmú cég elnöke lett, és nem főbelőtte magát, mint más gazdagok válság idején. :) Én legalábbis erre szeretek gondolni.
Erkölcsileg a Wal-Mart nem a legjobb hírű megakorporáció Amerikában, az ilyen embereknek meg nem vagyok kíváncsi a sikerrel kapcsolatos módszereire. És válság idején általában nem a gazdagoknak szoktak bajaik lenni… :(
Nos, mondom, nem vagyok tudora az ügynek. De magát a gondolatot én akkor is motiválónak tartom.
Ami a gazdagokat illeti… Gondolom, aki magasabban van, nagyobbat is tud bukni, még ha közel sem olyan mélyre, és még ha simán is vehetné mondjuk a vagyona elvesztését (hiszen bőven marad annyi, amennyiből egy kis ember jól megélne), nem tudja feldolgozni.
Ez egy hevenyészett elmélet volt, nem jutottam még olyan magasra, ahonnan különösebben nagyot lehetne bukni. :)
Nekem sincs dolgom ilyen kaliberű gazdagokkal, de ha valakinek egymilliárd forintja helyett egymillió marad, az az én szememben kisebb tragédia, mint amikor valakinek kajára, fűtésre nem marad pénze hasonló, tőle független okokból. :( Nem hiszem, hogy az ilyen családokon marha sokat segített volna a megelőzésben, ha optimisták… De ez már egy másik téma.
Nyilván az én szememben sem. Csak azon morfondíroztam, hogy szubjektíven hogyan dolgozható fel.
Az optimizmus meg mindig segít. Mármint, nyilván nem a villanyszámlát kifizetni… Csak nem nagyon tudok elképzelni olyan helyzetet, amiben a pesszimizmus előre visz, az optimizmus meg hátra.
Na jó, tényleg belebonyolódtunk, én pedig most már lassan jobbra el. Nem akarok Hicksék lenni. :) Szép álmokat, vagy jó munkát, ha te még bagolykodsz! :)
Nem mondtam, hogy az optimizmus felesleges, de van, amin nem segít, legalábbis megelőzés szinten egyáltalán nem biztos. Aki optimista, nem vett hülye feltételes, kifizethetetlen hiteleket, nem költekezett, mint egy idióta, az ugyanúgy kerülhetett utcára a válság miatt, mint bárki más, akkor is, ha pompás munkaerő volt… Szerintem nem igaz, hogy minden ilyen esetben “magának köszönheti” az illető. Persze, a talpraállásban segíthet, ha optimista és reménykedik, de sok esetben azt is megértem, ha erre már nincs ereje, csüggedt, és nem lát kiutat. :( Könnyen beszélek én a meleg szobából.
#18: big like, magam is így gondolom és tényleg nagyon jó, át is jön az éteren keresztül is, hogy nem hiszel csupán a pozitív gondolkodás erejében (ami szerintem is félrevezető lehet). De ezt már valamelyik poszt kommentjeinél ki is fejtetted.
Nézd meg a Kóla, puska, sült krumpli c. filmet, utána nem fogsz walmartozni. Tény, hogy Michael Moore nem a legobjektívebb filmes, de azért ezek nem légből kapott dolgok.
Épp most olvasom a Törzsek címűt. Nekem eddig nem jött be, de még van esélye. A stílusa nem tetszik, nem az, amiről ír.
Sokszor gondolok arra, hogy azt is le kellene írnia valakinek, hogy vannak akik megvalósítják önmagukat és ez jó, és sokan vannak olyanok is, akik nem születtek arra, hogy a mai értelemben vett karriert csináljanak és ez is jó. De a mai világban utóbbiak vesztesnek számítanak, na és ez az, ami nem jó. Nagyon nem.
Én úgy fogom fel, hogy lehetsz fogaskerék is úgy, hogy beleteszed a 100%-ot, nem mindenkinek kell felsővezetőnek lennie, ez egyértelmű. De bármilyen pozícióban lehetsz boldog és elégedett, függetlenül a keresetedtől vagy a társadalomban betöltött pozíciódtól.
Mindig Ági mama jut eszembe ilyenkor: https://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/agi_mama_bekebelezi_a_soproni_nyilvanos_wc-ket/2148219/
#Csipike: nagyon jó ez a weboldal, eddig nem ismertem, köszi! :)
@GodMother: én is csak kínomban találtam rá egyszer, amikor már nagyon szorított a határidő és angolul kellett valami éves önértékelést virítanom, nem jött az ihlet, pedig szerettem volna profibb és összeszedettebb lenni (bár a jelenlegi munkahelyemen ezt nem igazán értékelik, csupán a saját igényességemet akartam belevinni), hát rákerestem a neten, így találtam. Rövid, tömör, instant gyors segítség. :)
Nem tudom, mi számít sikeres szabadúszónak, anyagilag sikeresnek (még) nem mondanám magam, inkább kisigényűnek és bátornak. :)) Meg bizakodónak és elszántnak. Bár igaz, az is siker, hogy még nem pusztultam éhen! :D
Nem gondolom, hogy magamból kiindulva egy ilyen komoly témához tudnék logikusan követhető és sikert garantáló programot írni, ahhoz közgazdászabbnak kéne lennem, hogy egy ilyet jó szívvel és megfelelő színvonalon meg tudjak írni. Még csak a saját területemet se ismerem átfogóan, egyedül a saját életemre van rálátásom, de ezt hiba lenne mindenkire kivetíteni. A sminkeléssel ellentétben ez olyan terület, ahol elég nagy eséllyel csak hamis reményt kelthetnék az emberekben, és ezt egyáltalán nem szeretném. Inkább általánosan bíztatok és szurkolok, de vállalkozói tanácsokat nem szeretnék adni, mert nem értek hozzá.
Életszervezésnek én betudom a FlyLadyt, azért elég sok rutin van ott is nem csak a takarításra. :) Csekkbefizetés mehet a “tervezés-szervezés” vagy “küldetések” napra, a papírokat rendszerezze (lomtalanítson, címkézzen, dobozoljon), a találkák kerüljenek a naptárba, stb. Úgy érzem, kár ragozni,
Blogolásról nem akarok írni, mert az annyira meta… takarítani mindenkinek kell, sminkelni sokan szeret(né)nek, de blogon blogról blogolni nem szimpatikus nekem, főleg, hogy nem ez itt az alaptéma. A lehető legszélesebb közönséghez akarok szólni, nem akarok irrelevánssá és szakmaivá válni. Egy hónapban a Google Analytics szerint 80 ezer különböző ember (igen, ennyi individuum) jön az oldalra összesen 210 ezer alkalommal (vagyis van, aki több napon jön, van, aki nem), és összesen több, mint egymilliszor töltik be az oldalt havonta. Ezek tök jó számok, de ha csak azt nézzük, hogy 80 ezer ember… És tegyük fel, hogy mondjuk ebből 500-nak van blogja, az önmagában tényleg “sok”, de arányosan baromi kevés. Jó, legyünk optimisták, és mondjuk azt, hogy 1000 olvasóm blogol. Az 1%. Tehát aznap, amikor egy blogolós cikket megírok, a közönségem 99%-ának érdektelen vagyok. Takarítással, főzéssel, divattal, sminkkel, kreatív dolgokkal egészen biztos, hogy annak a 80 ezernek több, mint az 1%-a foglalkozik. Én nagyon utálom, amikor a kedvenc blogjaim, amiknél megszoktam bizonyos témákat, hirtelen váltanak egyet, és olyanokról kezdenek írni, amivel már nem tudok azonosulni. Meglátom, hogy van egy új bejegyzés — fellelkesülök. Aztán észreveszem, hogy köldöknézős — elveszti az érdeklődésemet. Mivel én vagyok az elképzelt olvasóm, ezért ez kimarad. :) Valamilyen formában lehet, hogy majd átadom a tudásomat, de nem tartom valószínűnek, hogy itt.
Hm, ez így statisztikákkal tényleg nagyon felelős számításnak tűnik. Egy sóhajjal kénytelen vagyok elfogadni. :) Ezt-azt úgyis kihúzunk belőled a kérdezős rovatban. :D
A szervezéssel nem értek egyet olyan szempontból, hogy persze, a FlyLady szorosan kapcsolódik hozzá, és nagyon sok hasznos rutin van benne, amit össze lehet kötni az életszervezéssel. De a FlyLadyben is épp az volt a jó, hogy nem azt mondod, hogy hát lomtalaníts és takaríts minden nap egy kicsit, a lakás egyik részét se hanyagold el és kész, a többit kösd össze magad – hanem rengeteg konkrétumon végigmész, gyakorlatilag minden sarokba bekukucskálsz. A SminKedd ugyanez, hiába voltak már a sminkeléshez kapcsolódó bejegyzéseid, hasznos volt, hogy volt egy olyan cikksorozat, amiben nem bíztad ránk a pontok összekötését, hanem az elejétől fogtad a kezünket és végigvittél minket az úton. A FlyLadynek is valahogy így van köze az életszervezéshez. Akinél megvannak az alapok, az be tudja passzítani a FlyLady-be különösebb segítség nélkül, de akinél az alapok hiányoznak, annak jól jöhetne egy hülyeálló leírás, ami legtriviálisabb dolgokkal indít. Persze ha nem, hát nem. :)
Ami a sikert illeti. Azt csinálod, amihez a szenvedélyed fűz, és megélsz belőle. Az emberek többségének, akik napi 8 órában csinálnak valamit, amihez több-kevesebb közük van, de leginkább az motiválja őket, hogy hónap elején fizetést kapnak érte, amivel aztán hazamehetnek, és esetleg napi/heti egy-két órában annak élhetnek, ami valóban motiválja őket, ez egy álom. Úgyhogy ne légy szerény ezzel kapcsolatban. :)
Azt kívánom magamnak, hogy annyit keressek, amennyit gondolsz, hogy keresek. :)))
Az időszervezést átgondolom, ha jön valami, amit meg kell írnom, úgyse hagy békén addig, amíg tényleg meg nem írom. :)
:D Oké, gondolok egy nagyot, aztán én is azt kívánom neked. :D
Hát én egy LelKedd-nek pl. tökre örülnék. Ebben lehetne a mindennapos párkapcsolat problémák, vagy hogy lehet egy már “bejáratott” kapcsolatot újra beizzítani. De ugyanígy érdekelnének a Szülőkkel való konfliktusok, (felnőtt fejjel is érdemes ezzel foglalkozni. Szóval, olyan lelkizős, ebbe a saját magunk megismerésre, saját utunk megtalálása meg ilyesmik. :)
Bár nem tudom Via, hogy mennyire szeretnél egy ilyet bevállalni. :D
Elmondom, mi van: én csak a saját életemet ismerem. Csak arról tudok írni, amin én átmentem. Ha én azt mondom a szüleimnek, hogy “sziasztok, nem azt fogom csinálni, amit eddig/amit a korosztályom/amit “kéne””, akkor ők azt mondják: “jaj de jó, hogy megvan a saját utad, örülünk, hogy megtaláltad!”, aztán kapásból a legnagyobb rajongóimmá avanzsálnak. (Itt is olvasnak. Sziasztok! ♥)
Mások életéről meg nem tippelgetnék, mivel nem vagyok szakember. :) Nem hiszem, hogy hiteles lennék pl. egy abúzív szülő-gyermek viszonyban élő számára. (Engem az ő helyében felhúzna, hogy a pálya széléről dirigálok…) Van, amire jó a blog, minden másra ott vannak a szakemberek. :)
Egy párkapcsolatos dolgon egyébként gondolkodom, egymásra figyelés, erőszakmentes kommunikáció, stb., de az a sminkeléssel és a takarítással ellentétben szerintem fokozottan igényelné a másik fél aktivitását is, az nem párbeszéd, hogy csak az egyik őszinte és csak az egyik “teper”. De ez sem mostanában lesz, mert ez is már komolyabb téma, nagyobb kutatást, utánajárást és dolgozást igényel, mint hogy hova tedd a pirosítót. :) És ha elrontom, a következmények is komolyabbak, mint hogy “hülyén nézel ki”. Nem tudom, mennyien vennék komolyan azt a felhívást, hogy ismerjék meg a saját testüket, vagy beszélgessenek a szexről a párjukkal, vagy nézzenek mindkettejük igényének és stílusának megfelelő erotikus filmeket, írják össze, hogy ki mire vágyik, és ami mindkettejüknek bejön, azt próbálják ki… stb. stb. Szerintem ezek annyira amúgy nem világmegváltó ötletek, semmi forradalmit nem látok bennük. A szándék sokkal fontosabb, azt meg nem tudom senki helyett kialakítani, hogy ne csak az egyik félnek legyen igénye arra, hogy jobb legyen, mint most. :( A győzködés nem járható út. Vagy egy csapat vagytok, vagy nem. Ha egy csapat vagytok, a probléma a közös ellenség, és nem a másik fél.
Nekem bőven bejön ez a “praktikus, moder, kreatív” vonal tágan értelmezett változata. Teljesen igazad van abban, hogy a mélylélektani ügyeket nem lehet egy blogon keresztül boncolgatni és veszélyes is néha. Viszont az adalékok és univerzális ötletek teljesen átjönnek a “miért ne?/”megint hétfő/tilt” rovatokon keresztül.
Köszi a megerősítést. Én se akarok senkinek a tudattalanjában turkálni szakértelem és meghívó nélkül. :)
Én azt tűztem ki irányadóul magamnak, hogy dogma és megmondás helyett mindenkiben “csak” az igényt alakítom arra, hogy jobb legyen neki – a kis dolgokkal, amiket Te is írtál -, és majd ő utána eldönti, hogy tovább viszi-e magának nagyobb dolgok felé, vagy sem.
Nem is hiszem egyébként, hogy bírnám azt a felelősséget, ha komolyabb dolgok (traumák, párkapcsolati nehézségek, szülői konfliktus, feldolgozatlan gyerekkori emlékek, súlyos önértékelési zavarok, játszmák, kényszerek, stb. stb.) megoldását magamra vállalnám… Ezeken meg nem egy blogos cikksorozat segítségével lehet a legjobban dolgozni. Ehhez nem csak én vagyok kevés, hanem a formátum is.
Teljesen értem és megértem amit mondasz.Azért vetettem fel, mert szerintem vannak dolgok, amik tanulhatóak, tudok jót koppintani mások életéből. Az az igazság, hogy mindenképpen szeretnélek arra buzdítani, hogy legyen “tanuljunk” együtt téma, mert a sminkedd hatására vittem az életembe a tust, a szempillaspirál/szemcerka után. És napok óta veszem az erőt, h megvegyem életem első szemhéjpúderét.:) Szóval olyan irányba vittél, amire titokban nagyon vágytam, de mindig ott álltam a sminkek előtt, aztán lövésem ne volt, hogy mit csináljak a kék szememmel.
Szóval az az igazság, hogy tökmindegy, hogy mit találsz ki, csak találj! Mert lehet, hogy megint egy “új utat” mutatsz meg nekem. <3 Már ezért hálás lehetek egy életre!
Ó, ne aggódj, lesz még itt sok minden, írni fogok, amíg ki nem fordul a kezemből a klaviatúra (vagy a hologrambillentyűzet vagy frász tudja mi lesz 80 év múlva :))). ♥
Azt hiszem, továbbra is az lesz a legjobb, ha magamat figyelem, és azt, hogy minek örülnék, ha lenne, de nincs. A takarítóssal meg a sminkessel is ez volt, hogy nagyon szerettem volna, ha engem valaki így megtanít. Majd egyszer csak megint jön valami téma, amit kivesézhetek! Akkor most várakozó álláspont, aztán hátha megint fejbe vág a nyilvánvaló. :)
Egy párkapcsolatos-ismerkedős témának én is nagyon örülnék…:) tudom, hogy te és Ádám már az özönvíz óta együttvagytok, szóval nem is a “pasizás”, mint olyan érdekelne, de az az érzésem, hogy neked alapból olyan jó a szociális érzéked, vagy hogy mondjam, szóval nemtől függetlenül megtalálod bárkivel a közös hangot, hogy jó lenne erről néhány tipp. Főleg az olyanoknak, mint én, akik a úgy érzik, hogy sose lesz barátjuk, nem hogy egyszer férjük, mert mintha egy másik bolygóról érkeztek volna az ellenkező nem delikvensei…:) szóval valami olyasmi, hogy hogyan barátkozzon pasikkal az, akinek ez nem megy, és ha már sikerült, hogyan lehetne belőle párkapcsolat “csinálni”, ha megvan az összhang…:) tudom, hogy ez “elvileg” magától kellene hogy alakuljon, de ezt még sosem tapasztaltam…
Nem rágtuk már ezt a témát lyukacsosra a barátkozós posztban? :) Nincs titok. Tudd, hogy ki vagy, és legyél bátor. Én egyszer se határoztam el magamban, hogy “na ezzel a sráccal úgy feleségül vetetem magam, mint a huzat”. :D Nem kell csinálni semmit. Engedd, hogy történjenek a dolgok, és ne zárd ki a lehetőségeket.
ez naaagyon tetszik ez a mondat :-)))) “úgy feleségül vetetem magam…” :-))))))
Volt már aki megkérdezte tőlem, hogy hogyan “vettem rá” Ádámot, hogy megkérje a kezem, én meg pislogtam rá, mint egy hal. Ez nem így működik! :) Nem hiszek abban, hogy játszmával, stratégiával és manipulációval egészséges párkapcsolatot lehetne fenntartani. Egy nő ne legyen “fifikás” meg “ravasz” meg ilyen marhaságok. Egyenlő felek vagytok, senki se hülyébb a másiknál. Beszéljetek a közös céljaitokról, ne az legyen, hogy ő az idióta, Te meg majd jól kihasználod, hogy mennyire kis irányítható. Brrrr. Ha papucsot akarok, elmegyek a cipőboltba. :D
:D én se akartam még magam feleségül vetetni senkivel, de lehet, hogy ez lesz a következő ismerkedős szöveg…:D sajnos, akivel elkezdek barátkozni, annak eddig én mindig csak barát is maradtam, a szarkasztikus humort és az önállóságot kevés férfi tartja vonzónak egy lányban:) no, de majd egyszer biztos…
Bocs, de azok akkor nem férfiak, hanem pasik. :) Várj a férfira! ♥
ohh, ez tetszik:) cél kitűzve^^
amúgy én sem szoktak taktikázni, mert én is őrültségnek tartom:)