Ezen a héten egyszemélyes lesz a levelesláda, mert ugyan nagyon sok levelet kaptam, de privát témák voltak, így az íróik kérésére e-mailen intéztem a válaszadást. Nem bánom, mert a második kérdés van annyira fontos, hogy megérdemeljen ekkora hangsúlyt. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, és még mindig várom a kérdéseket: via.farkas@gmail.com.
Justmybrightlife két, egymástól jó távol álló témában kérdezett. A második kérdésére a biztonság kedvéért teszek egy 18-as karikát, mert szexről lesz szó. :) Ennek tudatában olvassatok tovább. De előbb jöjjön a nyelvtanulás.
Én első körben a nyelvtanulásról szeretnélek kérdezni. Ha már tisztában vagyok az alapokkal és a (javarészt) a nyelvtannal is, hogyan fejleszthetem magam? Igazából 2 nyelvet is szeretnék egyszerre tanulni. Az egyik az angol (középfokúm van, de rengeteget felejtettem), és egy másik, kevésbé beszélt nyelvet (svéd). Angolnál nézek angol filmeket (angol vagy svéd felirattal), amikor időm engedi olvasni is próbálok mindkét nyelven (felváltva). Mi a véleményed a szókártyákról? Hogyan kell őket használni? Tömegközlekedés közben beleférne az időmbe,de van értelme napi 10 szót bebiflázni? És hogyan kérdezzem ki magam? Hétvégente írjak dolgozatot? :D A nyelvtant hogyan lehet gyakorolni? És van értelme a 2 nyelvet együtt erőltetni? (Igazából Svédországban élek, és azt használom napi szinten, de abból kisebb is a tudásom. De nem szeretném elfelejteni az angolt.)
Én mindig természetes módon próbáltam integrálni a nyelvet, az anyanyelvhez való tanulásra hasonló módszerekkel, tehát angol nyelvű kommunikáció (anno még nem volt Skype, úgyhogy írásban ment, külföldi fórumokon, chatszobákban, de így is sokat ért), olvasni is rengeteget olvastam angolul (előbb említett fórumokon, illetve külföldi weboldalakat, könyveket), emellett rengeteg film és sorozat is jöhetett eredeti nyelven, eredeti nyelvű felirattal. Magamon azt vettem észre, hogy ha a téma nem érdekel, nem fogom megjegyezni a vele kapcsolatos szavakat, szóval az életben nem fogom bemagolni a repülőgép alkatrészeit angolul (pedig egyszer egy dokumentumfilm szinkronizálása miatt elég közel kerültem a dologhoz), ellenben jó sok divat- és gasztro-szakszót tudok. :) A poén az, hogy akármilyen témában is beszélgetnek a filmben, könyvben, fórumon, nem csak szavakat dobálnak, hanem ugyanúgy onnan is el lehet tanulni a nyelvtani szerkezeteket, Olvass Harry Pottert, vagy tőlem akár Twilightot is, a lényeg, hogy érdekeljen, szeresd, és észrevétlenül tanulj, mert úgy mélyebbre megy. A kikérdezés szerintem magától fog menni, mert ahogy haladsz az olvasással, filmnézéssel, egyre több szót fogsz megérteni. A reality műsorok nézése egyébként azért szuper, mert ott (még ha meg is van írva előre a roppant izgalmas cselekmény) spontán beszédet hallasz, és ez a legközelebbi esélyed élő nyelvet hallani azon kívül, hogy kiutazol külföldre. Tök mindegy, hogy Gok vagy Gordon Ramsay vagy Extreme Makeover: Home Edition, valódi emberek beszélnek egy valódi nyelvet, és nem “tankönyvangolul” fogsz tőle megtanulni. (“I can speak English, I learn it from a book.“) Ez Neked nem opció, de másoknak azért fontos lehet: ha olyan tévételőfizetésetek van, aminél ki lehet kapcsolni a magyar hangsávot, akkor érdemes használni; a dokumentumfilmes csatornákon gyakran szerepel ez az opció, de még azt hiszem az AXN is tud ilyet (nézzetek Sherlockot angolul, a kedvemért! :D). Gyakorlatilag bármilyen angol nyelvű élményből lehet nyelvtanulás: nézz interjúkat a kedvenc színészeiddel a YouTube-on, vagy keress sminkvideókat (Lisa Eldridge akcentusával mindenkit kenyérre kensz majd). Én nem gondolom, hogy lennének “egyenlőbb” nyelvtanulási módok a többinél, az élő nyelvben hiszek, és nem a könyv felett bemagolt igeragozási táblázatokban. Sokkal organikusabb lesz a nyelvtudásod, ha nem egy steril, uninspiring környezetben sajátítod el – én legalábbis ezt tapasztaltam magamon. :)
És akkor most jön a 18-as karika.
Másik kérdésem kicsit személyesebb. Hogyan oldod meg, hogy a pároddal legyen időtök és kedvetek is egymásra? Sajnos nekem elég hektikus a napirendem, szakmából adódóan. Sokszor van, hogy 8-9 felé esek haza, és olyankor az alváson kívűl max. az evésen jár az eszem. :D Hogyan érjem el, hogy ne így legyen? Egy gyerek mellett se hiszem, hogy könnyebb lesz. “Erőltessem az agyamra, hogy márpedig jó lesz az nekem”, és akkor elhiszi a testem is? Vagy mi lehet a megoldás?
Messziről fogom kezdeni, hátha menet közben kigyulladnak a villanykörték a fejedben (és remélhetőleg másokéban is, mert szerintem elég általános a probléma). Biztos lesznek benne olyan dolgok, amikkel nincs gondod, de a teljesség kedvéért azért rájuk is kitérek. :)
Iszonyú nagy nyomás van rajtunk, embereken (nőkön és férfiakon egyaránt!) a szexszel kapcsolatban. Ha nem is nézel kifejezetten pornót, akkor is rengeteg elvárás jut be a fejünkbe, akaratlanul is, gyakorlatilag minden olyan filmből, reklámból, könyvből, amiben szerepel a szex. Márpedig manapság miben nincs szex? Mindent azzal lehet eladni a sörtől a hajfestékig. Meg van mondva, hogy mi a szexi, ki a szexi, és hogy aki szexi, az konkrétan milyen szexbéli “jutalmat” kap. A drága delikvensek akciófilmtől romantikus vígjátékig mindig hosszasan szeretkeznek; hangosan fejezik ki, hogy nekik ez most épp nagyon jó volt; szeretkezés közben élveznek el (nem előtte és nem utána, és nem máshogy), sőt, mindig egyszerre. Ez a szeretkezésnek azonban csak egyetlen megnyilvánulási lehetősége, és ráadásul nem is jobb, elvárhatóbb, “normálisabb” a többinél, csak egy a sok közül. Belénk van kódolva, hogy mi a “megfelelő” módja annak, hogy együtt legyünk. Hányszor, hogyan, milyen hosszan, mikor és mitől élvezzünk el. Még az is, hogy hogy nézzen ki a testünk tetőtől talpig ahhoz, hogy kívánatos legyen – mintha ott lenne az egész világ az ágyban, és pontozna minket, hogy mi lóg, kicsi, nagy, görbe, kopasz, bozontos. Minden ilyentől baromi gyorsan kialakulnak a komplexusok, görcsök és a félelmek, akkor is, ha egyébként tudatos és magabiztos vagy, mert a sok info azért csak lecsurog. Elég egy kicsit meginogni, és máris jönnek a kételyek. Jó vagyok az ágyban, ha “csak” így meg így szeretkezünk? Szeretjük-e egymást igazán, ha “csak” ennyi meg ennyi történik az együttléteink alatt? Többnek kéne lennem, hogy jó legyek? Kevesebbnek kéne lennem, mert ez így szégyellnivaló?
Van egy jó hírem: A szex valójában rémesen egyszerű dolog, mert végeredményben csak az számít, hogy a résztvevőknek (mindegyiknek!) mi a jó. Ha A és B együtt van, akkor csak egymással vannak elfoglalva, ezért az ő együttlétük szempontjából teljesen irreleváns
1. a világ maradék részének szexuális preferenciája, 2. a világ maradék részének véleménye A és B preferenciáiról.
Le van tojva! Nekik kell boldoggá tenniük A-t és B-t? Ha nincsenek ott, fontos, hogy számukra A és B (vagy amit ők művelnek) vonzó legyen? Nem? Akkor ki lehet venni az orrukat a témából. :) A-nak két feladata van: tudja, hogy ő mit akar, és tudja, hogy B mit akar. B-nek hasonlóképpen. :) Ha ezek összhangban vannak, akkor A és B jót és jól fog szexelni. Pont.
A fentiekből következik, hogy nincs szükség a “mindent vagy semmit” mentalitásra, vagyis ne csak és kizárólag akkor szexelj, ha az időben, mennyiségben, módban, hangerősségben, helyszínben, stb.) megfelel a normálisnak, mert minden normális, ami Nektek normális. (Csak egy fél mondat, ami remélem, mindenkinek magától értetődő, de azért leírom: addig, amíg másoknak ezzel nem ártotok. Ha pl. az a fétisetek, hogy felborogatjátok a Tescóban a narancsleves dobozokat, az nem annyira poén. :) Na de vissza a lényeghez.)
Az összhanghoz természetesen elengedhetetlen a kommunikáció. Ha valami jó, mondd meg, és ne vedd magától értetődőnek, hogy tudja. Ha valami nem jó, azt is mondd meg, de figyelj arra, hogy ne töröld képen az önbecsülését a fogalmazásmóddal. Az “Ezt soha többet ne csináld!” helyett hatásosabb a “Próbáld inkább így.” – tapasztald ki, hogy hogyan hatásosabb, mi az, ami Nektek beválik. Nincs egyöntetű használati utasítás mindenkire. :) Segítsd, irányítsd, ha szükséges, hogy jobban “megtanulja”, hogy működsz (mindenki más és más, de tanulható, és idővel, ha megadjátok egymásnak a kellő figyelmet, a dolog javulhat), és mindig beszéljétek meg, ha gond van, ne játsszatok ki a fejetekben fiktív párbeszédeket arról, hogy vajon a másik mit gondol.
Nem csak akkor érdemes nekiállni az összebújásnak, ha van rá egybefüggő három órád (ld. a filmek kandalló előtti medvebőrös idealizált jelenetei). Nem mindig lesz rá három órád! Persze, tök jó, ha van, de nem kell addig teljes absztinencia, amíg össze nem jön! Ha van két perced, miért ne csókolózhatnátok egy jót? Newsflash: nem kell minden csóknak/simogatásnak szeretkezésben végződnie, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy el kell őket hagyni teljesen.
Az időfaktor és a félelmek más helyzetben is gátolhatnak, például a közeledés elutasításában. Ha valami elkezdődik, ne “lődd le” csak azért, mert tudod, hogy most nem lesz rá időd! Nem kell, hogy végtelenül sok időd legyen rá. “Ne, most főzök/olvasok, tanulok/dolgozom…” Nem azt mondom, hogy legyél “kötelességtudó feleség” (ne legyél, egyenlő felek vagytok, mindkettőtök számára jónak kell lennie), ezzel más típusú baj van: az ilyen elutasításokkal nem csak őt kapcsolod ki teljesen, hanem saját magadat is. A közeledéssel párhuzamosan megjelennek a fejedben a tanult elvárások, hogy most mit “kéne” erre reagálnod, és annyira megbénítanak, hogy inkább hagyod az egészet a fenébe. Ne agyald túl! Próbáld ki, hogy csak fél percig (harminc másodperc – nem a világ!) megszakítod a rémesen fontos dolgodat, és viszonzod az ölelést, a mosolyt, az érintést – mindkettőtöknek jobb lesz utána. Természetesen Rád is igaz a dolog: ha úgy érzed, hogy motoszkál benned valami, ne fojtsd el, hanem valami módon fejezd ki az érzéseidet, akkor is, ha nem tudtok rögtön kettesben maradni – így megmaradhat a vágy, és mire lesz időtök egymásra, nem csak az emléke marad.
A szexben – mint a takarításban ;)) – is fontos a szintentartás, márpedig a folyamatos gyengédség, ölelések, érintések (és nem csak szexuális, hanem egyszerűen szeretetből) “olajozva” tartják a gépezetet. Felejtsd el a teljesítménykényszert, egyszerűen szeressétek egymást úgy, ahogy éppen sikerül – ha a kamaszkorra emlékeztető “ruha alatt simogatós” verzió jön össze, akkor azt. Ha együtt zuhanyoztok, akkor azt. Ha nem rutiszerűen rövid és szokásos a búcsúcsók, akkor azt. Ha összepillantotok, amikor egy alkalomra egymás mellett öltöztök fel, akkor azt. Semmi baj nincs egyikkel sem, mindegyik csodálatos és értékes. Mivel egy-két perced mindig van, bármikor el lehet kezdeni az “olajozást” – egy érintéssel, egy nyakra adott puszinál-kicsit-hosszabb csókkal, vagy egy napközben írt SMS-sel. Nem kell bele semmi eget rengetően pajzán, viselkedj úgy, ahogy Neked természetes. Egy “Nagyon hiányzol, alig várom, hogy hazaérjek” is tud teljesen jól működni. De én nem szerepelek a Ti képletetekben (A és B), ezek mind csak ötletek, csináld úgy, ahogy jónak látod! Szükségtelen felvenni mindenféle mások által szexinek hitt viselkedési módot – bár legjobb esetben röhögés lesz a vége, ami tovább oldja a görcsöket. :) Ami mindennek a lényege: ha pörög a gépezet, abból utána már bármikor, bármi lehet. Még egyszer, hogy megmaradjon: jó szexnek nincs időlimitje; a hosszabb nem feltétlenül jobb, a rövidebb nem feltétlenül rosszabb. :) Nektek legyen jó, Ti legyetek elégedettek, más véleménye nem számít.
Szóval a rövid válasz: nem, ne erőltess semmit, de dolgozz rajta, finoman, érzéssel. Ne végletekben gondolkodj, és felejtsd el az elvárásokat. Ennél jobban még soha nem volt érvényes ez az utasítás: Élvezzétek! :)
Üdv mindenkinek! :) én nemrég kezdtem el olaszul tanulni, és úgy próbálom fejleszteni a szókincsemet, hogy minden nap végiggondolom, h miket csináltam aznap, és megnézem a szótárban, h hogy van olaszul. Pl. épp felújítjuk a házat, tetõcsere, jöttek a munkások, stb, másnap épp vasaltam, tehát semmi extra, napi 5percet vesz kb igénybe, és mégsem arról van szó, h találomra megtanulok 10 szót naponta, ami 1 nap múlva már el is szállt a fejembõl, mert nem tudom mihez kötni. Tegnap az étteremben magyar-olasz étlapot kaptam, úgyhogy megtudtam, hogy van olaszul a kakastökepörkölt :))))
Magasabb szintû tudáshoz meg sztem is a legjobb megoldás a filmnézés, olvasás, rádióhallgatás. Ha tudnék svédül eredetiben olvasnám A tetovált lány trilógiát, vagy bármilyen más svéd krimit, mert imádom a skandináv krimiket. Így sajnos meg kell várnom mindig az angol fordítást, de azért azt sem árt gyakorolni :)
Szex témában meg teljesen igazad van. Csak az a lényeg, h annak a két (vagy…?) embernek mi a jó, és le kell sz@rni, h épp mi a “trendi”… Pláne amikor beteges kinézetû csontkollekciók a szépségideálok.
Nyelvtanuláshoz és +18-ashoz!
Viának ebben is igaza van (mind a két témában)!
Akkor megy a legjobban ha kedvvel csinálod (mind a két témában)! A nyelvtanuláshoz csak annyit: én japánul tanulok. Sehova nem kell, nincs rá szükségem, egyszerűen tetszik és szeretem, éppen ezért gyorsan beivódik az agyamba! Eredeti nyelven nézek elég sok japán nyelvű animét vagy filmet. A lényeg, hogy leköt! Nincsenek elvárások, vizsgák és nem is érdekelnek.
Ugyanez vonatkozik a másik témában is, de ezt Via már nagyon szépen összefoglalta. Nekem még annyi észrevételem van, hogy az ilyen irányú aggodalmaikat az emberek sose azzal beszélik meg akivel “csinálják”. Akkor mégis ki segíthet igazán?
Nem értem, ha testileg kitárulkozunk egy embernek akkor lelkileg miért nem tesszük. Másra amúgy se tartozik. Sokszor hallom, hogy csajok a barátnőikkel beszélik meg, hogy mi nem jó az ágyban… vajon a srác is tud róla?
De ez az én véleményem… :D
Már linkeltem egyszer valahova, de ide most a kifejezetten karrierrel kapcsolatos oldalt teszem (önéltrajz, motivációslevél, stb-hez)
https://www.ehow.com/careers/
Ami még jópofa, a BBC nyelvtanulós blokkjáról a rövid kis történetek, magyar magyarázatokkal, ezt tényleg lehet közlekedés közben is nézegetni (hallgatható is)
https://www.bbc.co.uk/hungarian/specials/177_buzzwords/index.shtml
Üdv mindenkinek! Nyelvtanuláshoz: a) jómagam nem tartom magam nyelvtehetségnek, inkább úgy, igen erős kíváncsiság vezet az idegen nyelvek felé (szóval fel a fejjel, önmagukban bizonytalankodók, nem kell zseninek lenni :) ). S ez sem volt mindig így, eleinte kicsit “úsztam az ár ellen”, de évről évre szembejött velem a nyelvtanulás – így megadtam magam, s igyekeztem megtalálni benne a jót, s ez lett az eredménye (1 nyelv jól/1 egész jól, s még 3-4 “kezdő/ ismerkedősen”, s lenne több is, de az időhiány … – na meg eredménye lett az is, hogy végül nyelvszakon végeztem, s iskolában nyelvet tanítok.
b) Így azt mondhatom hivatalból is: az itt olvasott sokféle tapasztalatokra csak bólogattam, igen, ez is igaz, az is igaz, s még folytatható is a sor … nem ismétlem el őket, annyit tennék hozzá, hogy sok múlik az egyéni tulajdonságokon és körülményeken is, azaz ami az egyiknek remekül beválik, a másiknak csak nagyjából, vagy mégsem (saját tapasztalat). Nincs bölcsek köve, sajnos. :))) Így ki kell próbálni belőlük minél többet, kinek mi válik be.
A lényeg: a motiváció (ami alatt bármilyen hajtóerő érthető), ráfordított idő és reális célok kitűzése és elérése, méghozzá lépésről lépésre. Szerintem. :))
S én nem honlapot ajánlok (sokat lehet), de jó szívvel: dr. Lomb Kató nyelvtanulási (tanulandó nyelvtől független) “aranytanácsait” és elérhető könyveit, sajnos, személyesen nem ismertem, de sajnálom, szenzációs idős hölgy lehetett a könyvei alapján.
Sok sikert minden kezdő/újrakezdő/haladó nyelvtanulónak!
Nyelvtanulás: borzalmas a nyelvérzékem, mindig úgy csodáltam azokat, aki hobbiból tanulnak nyelvet, vagy kimennek pl: Angliába minimális nyelvtudással, aztán meg anyanyelvi szinttel jönnek haza.
Hát nekem ez nem megy ilyen egyszerűen. A sorozatok nekem is jót tettek, én csomószor megtanulok párbeszédeket belőlük (már ami így hasznosabb, tehát pl nem TBBT “szaknyelvét”) és azok a mondatok már automatikusan (és nyelvtanilag is helyesen) jönnek elő
társalgás során.
Nyelvtanuláshoz:
Én a szótanuláshoz nagyon ajánlom az Anki nevű programot. Megoldja a szavak megtanulásának ütemezését és a kikérdezést is.
Nem akarok hosszan-hosszan magyarázni, megtették ezt már helyettem okosabb emberek. Íme az étvágykeltő a dologhoz: https://otevotnyelv.com/anki/
:)
Innen lehet letölteni: https://ankisrs.net/
Sziasztok!
Nyelvtanuláshoz:
Az angol nyelvvel lényegesen könnyebb, mint bármi mással, főleg hála USÁ-nak rengeteg sorozat és film jön ki folyamatosan, amiben válogatva mindenki megtalálhatja ami tetszik neki. Én pillanatnyilag 5-6 sorozatot futtatok párhuzamosan, és rengeteg sokat jelent, nem csak szinten tartsáként, hanem fejlesztésként is. Ezek közül ajánlani tudom esetleg: Criminal Minds, Bones, The Big Bang Theory. És külön kiemelném a BBC Sherlockját, amit már Via is említett a válaszban. Ez gyöngyszem, nem csak minősége miatt hanem a gyönyörű angol akcentus miatt, egyszerűen imádom, ahogy megszólalnak. Ezzel szemben a svéd már húzósabb dolog. Nekem másik nyelvem a francia, és erre már sokkal kevesebb médiát találni, ami tetszik is. Tény nincs annyi lehetőség :(
A másik mikor legyen időnk rá, ki fáradt ki nem kérdés kör:
Nálunk ez úgy működik, hogy én pörgök mint a búgócsiga, párom szegény meg annyira nem. Így eleve van egy elég komoly mennyiségbeli igény eltérésünk, amiből így voltak is konfliktusok, de elég szépen megoldható a dolog. Nekünk kellett mondjuk közel egy év, hogy ez így kiforrjon, jó is legyen, elég is legyen viszont ne legyen kényszer. De most már egyre jobb és jobb :) Szóval kitartást mert jó kommunikációval (ami nálam néha veszekedést követő megbeszélést jelent…) totál megoldható minden!
Nem tudom, tőlem elfogadsz-e tanácsot, de leírom a saját tapasztalataimon alapuló véleményemet:
Ahhoz, hogy kifejezd magad, az elején teljesen felesleges szavakon, kifejezéseken törni a fejedet. Ha valami nem megy, nem azt a szót használod, keress szinonimát, vagy csak írd körül. Nem baj, ha két mondattal több lesz a mondanivalód. Tök jópofán is elsülhet az, ha pl nem tudsz egy szót, ezt elmondod és kéred a partner segítségét abban, hogy kifejezd magad. Így együtt jöttök rá, mit is akarsz valójában. Nemsok olyan emberrel találkoztam, aki hajlandóságot sem mutatott arra, hogy megértsen. Aki meg akar érteni, az úgyis megfog. Ehhez nem kellenek hosszú kifejezések, szófordulatok.
Ahhoz, hogy magabiztosan kommunikálj, beszélned kell és nem csak hallgatni azt (az idegen nyelvű sorozat szintentartáshoz elég). A kommunikáció két fél között jön létre. Keress valakit, akivel beszélgethetsz. Én pl eljártam anyám keresztanyjához németül beszélgetni. Leültünk és beszélgettünk, semmi nyelvtan. Nagyon hasznos volt. Én a nyelvtant egyébként csak a vizsgáim (érettségi, nyelvvizsga) előtt tanultam, ill arra gyakoroltam feladatokat, hogy meglegyen a pontszám, de azt el is felejtettem utána. Néha hiányzik, de sokszor a külföldi is olyan össze-vissza beszél, pláne a német.
Szóval keress valakit, akivel németül beszélgethetsz és akkor menni fog. Én senkit nem unnék meg, ha magyarul próbálkozna velem beszélni. :) A brazil rokon, aki kint született, az magyar anyukájától tanult meg magyarul. Csak vele beszélt magyarul, de mióta nem él (6-7 éve), senkivel sem. Imádtam, ahogy beszélt és nagyon jól csinálta. Szóval amiatt ne aggódj, hogy megun valaki.
Én nem könyvből tanultam meg se németül, se angolul. Úgy hozta az élet, hogy használnom kellett, így rámragadt. Folyamatosan egészítettem ki nyelvtannal, szavakkal. Nekem csak a beszédre van szükségem, írnom ritkán kell németül, így a pontos nyelvtan nem is igazán érdekel. Főleg, mikor tanulok valamit az egyik osztráktól, a másik meg kijavítja.
Tehát, minél többet használod az élőszót, annál hamarabb fog menni! :)
Ez Avea77-nek ment válaszul. :)
“Ha valami nem megy, nem azt a szót használod, keress szinonimát, vagy csak írd körül. Nem baj, ha két mondattal több lesz a mondanivalód. Tök jópofán is elsülhet az, ha pl nem tudsz egy szót, ezt elmondod és kéred a partner segítségét abban, hogy kifejezd magad.”
Általában így szoktam, ha helyzetben vagyok, de ez az, ami lelassítja a kommunikációt. Legutóbb nyáron töltöttem két hetet Németországban, és nap mint nap beszéltem a helyiekkel, ám nem érzékeltem még a vége felé sem gyorsulást vagy szókincsgyarapodást. Talán csak annyit, hogy ha mindössze egy emberre kellett koncentrálnom, és nem társaságban voltam, akkor jobban ment a beszélgetés.
Én magamban már megfogalmaztam a nyelvtanulás paradoxonait:
1. Ha meg akarsz tanulni egy nyelvet, állandóan foglalkoznod kell vele, tehát valamit el fogsz hanyagolni az életedből: munka, család, háztartás, kapcsolatok, testmozgás stb.
2. Azért akarsz nyelveket tanulni, hogy Magyarországon jobb munkához juss, viszont jól megtanulni egy nyelvet csak nyelvterületen lehet.
3. Ha kimész külföldre, ott alapvető elvárás lesz veled szemben az adott idegen nyelv ismerete, tehát nincs meg az az előnyöd, ami ebből származik, viszont a magyar nyelv tudása negyedannyi előnyt sem jelent külföldön, mint angolul, németül, spanyolul tudni.
Írjátok meg, ha van kiút ezekből az apóriákból!
En nem tartom annyira bonyolultnak a nyelvtanulast. De lehet, hogy en vagyok szerencses.
Ha egy multihoz, vagy valamilye nagy ceghez megy az ember dolgozni, akkor ott nyilvan elvaras itthon is a nyelvtudas (valamikor irasban is) eleg magas szinten. Ehhez tanulni, tanulni kell. Nem feltetlenul szukseges ehhez barmi/barki elhanyagolasa. Ill ez csak egy rovid
ido az ember eleteben, tehat minden oldalrol toleralhato.
Ha szakmunkas vegzettsege van az embernek (legyen az vendeglatas, szepsegipar, ketkezi szakmunka), akkor kulfoldon eleg csak potyogni a nyelvet. Es ez komoly. Ausztria pl tele van nemcsak magyarokkal, de egy csomo torokkel. Szerinted ok beszelik a nyelvet? Majd munka kozben megtanuljak, ha akarjak.
Sopronban lakom es Magyarorszagon dolgozom, a ferjem is, nem is surun jarunk ki kirandulasokon kivul, de egy csomoszor tapasztaltam, hogy tortek a nemetet az eladok, jegyszedok, munkasok. (Aztan atvaltottunk magyarra:-) ).
Ha tudod egy nyelv alapjait, akkor arra barmikor, barmilyen szinten lehet epitkezni. Elindulni nehez, de aztan megy mint a karikiacsapas. :-)
avea77, gyorsan megpróbálom eloszlatni a kétségeidet és a tévhiteket.
Tehát, ha jól értem a németországi két hét alatt mégis fejlődtél “Talán csak annyit, hogy ha mindössze egy emberre kellett koncentrálnom, és nem társaságban voltam, akkor jobban ment a beszélgetés.” Na erre már lehet építeni. Jó valszeg nem te leszel a következő “egy nyelvet 2 hónap alatt” elsajátító, de progressziót figyeltél meg a két hét alatt is. Lehet, hogy 4 hét után meg ugrásszerű lenne a fejlődés.
1. Nem hiszem, hogy napi 15-30 perce ne jutna bárkinek nyelvtanulásra, ha úgy szeretné és motivált (kivéve pl a két kisgyerekes anyák, 3 munkahellyel rendelkezők, stb). De ennyi időt tapasztalatom szerint lehet kiszakítani az üresjáratokból (neten szörfölésből, tévézgetésből, stb.), a fly lady is erre alapoz :) Másrészt nagyobbacska gyerekekkel is lehet kicsit gyakorolni, mondjuk közös mesehallgatás idegennyelven, dalok hallgatása és megérteni próbálása.
2. Na itt tudom, hogy ludas vagyok, mert azt írtam, hogy “csak a nyelvterületen eltöltött hosszabb-rövidebb időszak ad annyit, amennyi még évek múlva is elég az újrakezdéshez, felelevenítéshez.” De itt csak a tartósságra gondoltam. Nyelvterületen tartózkodás nélkül is el lehet sajátítani egy nyelvet jól, ma meg már az internet világában beszélgetni is lehet on-line anyanyelvűvel (amikor én tanultam intenzíven, akkor még alig volt net). Tehát a külföld megerősítésnek, kultúra megismerésnek kiváló, de kihagyható. Pl sajna még turistaként sem jártam angol nyelvterületen, de nagyon jól elboldogulok a munkában vele, na jó volt egy hosszabb periódus, amikor olyan országban dolgoztam, aminek nem beszéltem a nyelvét, viszont nekik az angol volt kb a második anyanyelvük, így javultam sokat, de szerintem egy brittel gondjaim lennének. Sokakat ismerek, akiknek borzalmas a nyelvhelyessége, de nagy az önbizalmuk,tolják és igen szépen alakul a karrierjük nemzetközi környezetben.
3. Na itt is az a helyzet, hogy nyilván gyenge nyelvtudással nem rögtön könyvelőnek vagy töritanárnak megyünk külföldre, hanem valami egyszerűbb munkát keresünk. Jellemzően vendéglátás (annak is az alacsonyabb kategóriája), egyéb szolgáltatás. Majd miután megerősödik a nyelvtudás és egyben az adott ország kultúrájával, adminisztrációjával is nagyjából képbe kerülünk, kapcsolatokat építettünk, akkor kezdődik a “komoly-munka” keresés. Nem mindenhol probléma az adott ország nyelvének nemismerete, ha pl az angol általánosan elfogadott, de alapvetően szeretik tudni, hogy a kollégák közé való gyors beilleszkedésnek nem lesznek nyelvi akadályai.
Remélem, hogy valamivel optimistábban látod ezek alapján a helyzetet! :)
Via, ezt a 18+-os válaszodat valami fiúöltözőben is ki kellene lógatni kötelező olvasmányként. Azt hiszem, a hímeknél nagyobb gond ez a kívülről jövő elvárás/normális hajszolás.
Nyelvtanulásban sokéves, több nyelvből szerzett tapasztalatom van, ami alapján azt mondom, csak a nyelvterületen eltöltött hosszabb-rövidebb idpszak ad annyit, amennyi még évek múlva is elég az újrakezdéshez, felelevenítéshez. Beszélni is csak úgy lehet megtanulni hatékonyan szerintem. Különben csak a passzív tudás halmozódik, ami nem elhanyagolandó természetesen. Viszont úgy gondolom, iskolás korban nem érdemes megúszni a magolást, az első nyelvet így kell elsajátítani, szorgalmasan. Utána a többi már könnyebben megy, mert van egy séma, amit jól ismer a tanuló. 30 után viszont szenvedés a dolog, annyira nem fog az agyam és persze lustább is vagyok, de lehet, hogy csak mentegetem magam, hiszen néhánnyal már elboldogulok.
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, meg magamnak, hogy viszonylag könnyen tanulok nyelveket és nagyon jó helyeken, jó tanároknál tettem, mert így tényleg rengeteg ablak nyílik ki előttem, ami szélesíti a látóköröm. Hát én ezt a lelkesedésemet fogom reklámozni a családban a gyerekeknek és talán egyszer a saját(ok)nak is.
Jókor jött ez a cikk abból a szempontból, hogy végre rászántam magam német szinkronos sorozatok keresésére. Ha nem gond, megosztom az olvasókkal:
https://www.burning-seri.es/andere-serien
Számomra továbbra is az a kérdés, hány részt kell megnéznem bármelyikből ahhoz, hogy magabiztosan kommunikáljak németül, ne álljak meg folyton szavakon, kifejezéseken gondolkodni. Tulajdonképpen ha hagynak időt, bármit ki tudok fejezni, csak éppen így nem gördülékeny a beszélgetés, és úgy érzem, megun a beszédpartnerem. Szóval hogy lehet ellenőrizni, hogy 10 epizód megnézése után mennyit fejlődtem? Ha jól értem, te inkább annak pártján állsz, hogy csak lazán és játékosan. Mennyi időt kell befektetnem, hogy lazán és játékosan gördülékeny kommunikátor legyek élőszóban? :)
Sziasztok! Online nézem a Gilmore Girls-t, angolul. De nem találtam angol nyelvű feliratozott változatot, pedig néhol jól jönne… Tudnátok segíteni? Habár asszem, ezt a kérdést leginkább, Via, Neked kell feltennem, most látom, hogy régi ez a bejegyzésed, nem valószínű, hogy sokan olvassák már ezeket a kommenteket. Csak én vagyok ilyen “belemélyedős”, hogy mindent végig kell olvasnom…
Kösz, előre! Ja: novakmelindakukacyahoopontcom megeshet, hogy már én sem tévedek ide vissza…
Nyelvtanulás: nekem az segített, hogy megpróbáltam idegen nyelven gondolkodni. Pl. na, most felkelek, és megágyazok, azután csinálok valami reggelit, mit is, talán tükörtojást (és ezt mind angolul/németül stb.). Ha egy szó nem jutott eszembe, megnéztem a szótárban. Legjobb, ha egyedül vagy, akkor beszélhetsz hangosan. Tehát hangosan gondolkodni idegen nyelven.:)
18+: vicces volt az A és B példa, nekünk az a monogramunk…:)
+18+: a múltkori lomtalanításkor egy anatómia könyv akadt a kezembe, amiben le voltak rajzolva a spermák különböző formái, és elkezdtem Vele viccelődni, hogy vajon az övéi milyenek lehetnek. Erre felkiáltott: “Nézzük meg!”- és elrohant, majd nemsokára megjött egy kis mikroszkóppal a kezében. Ezután csak és kizárólag a tudomány nevében…szóval mintát vettünk.:) Tiszta hülyék vagyunk, de legalább találtunk egy okot az összebújásra.:)
:) hehe, ti tudományosan csináljátok, majd írhattok a brit tudósok helyett sajtóanyagokat :D
Én is ajánlok egy linket: http://www.duolingo.com :) Igaz, hogy egyelőre csak angolul, németül, franciául és spanyolul lehet tanulni, de remélem, hogy ez is segít majd valakinek:) Amúgy én is úgy tanultam meg angolul igazán, hogy kiolvastam a Harry Pottert, imádtam :D Nagyon sokat segített a nyelvtan megtanulásában, anélkül, hogy szabályokat magoltam volna be, sokszor azt vettem észre angol órán, hogy “érzem”, hogy mi hogy van:) hajrá!:)
Nyelvtanuláshoz:
Via, szabad linket ajánlani?
Többen említettétek a zene+szöveg tippet, ehhez egy gyakorlási lehetőség:
https://www.lyricstraining.com/
Lehet nyelvet, zenét és szintet választani, hajrá!
További jó tippek, tapasztalatok olvashatók a felmerült kérdésekben Bálint nyelvtanulós blogjában:
https://otevotnyelv.com/
18-as: Via, bólogatok nagyokat a válaszodra. Olyan jó volt egy értelmes, kulturált írást olvasni a témáról!
Misimasi: ez a megölelőhely kedves ötlet! :)
Szabad, persze! :) És köszi. ♥
Igen, az ölelőhely egy jó pontja a lakásnak, ami egyébként a konyhában van, mert ott egy csomó időt töltök el, ill. jólesik onnan egy kis kizökkentés. :) Az a legjobb, mikor a lánykák is beszállnak, és így kész is a családi ölelés.
Én nem vagyok egy romantikus, ölelkezős, puszilgatós típus, de erre egy ilyen kockafejnek, mint nekem is szükségem van. :)
Nyelvtanulás:
Gimiben hetente írtunk szódolit:) 150-200 szót kaptunk egy témakörből. Nem is volt olyan nehéz! Belejön az ember. Nagyon hatékony volt (és persze a legfurább, legritkább szavak ragadtak meg legjobban). Amelyik téma érdekelt, ott tovább kutakodtam szavak után, hogy mi nincs a listán.
A többi is stimmel: zene+szöveg, film+felirat, könyv amit magyarul már unásig ismerek (Jane Austen…) utána angolul nagyszerű élmény!
Nyelvtanulashoz:
Tenyleg a szintentartas a legnehezebb. En zz angollal vagyok igy. Erettsegiztem belole, majd total nem hasznaltam. Aztan 6 evvel kesobb elmentem kulfoldre nyelvet (is) tanulni 1 honapra. Itthon elmentem egy nyelvsuliba egy rovid tanfolyamra es megcsinaltam a kozepfokut. Eltelt ujabb 6 ev es azota sem hasznalom a nyelvet, csak papirom van rola.:-) De ami nekem segit, ha angol szoveget hallgatok. Leginkabb sorozat kezdetben magyar felirattal, aztan amikor belejook angol felirattal. Az en szokincsem mondjuk eleg keves, de azt a keveset viszonylag folyamatosan hasznaltam. Ha mar Lisa szobajott. Elvezettel hallgatom, mar csak az angol miatt is nezem.:-) Es ertheto es gyonyoru es a passziv angoltudasom valahogyan aktivizalodik!:-)
A nemetet hasznalom, azzal meg az a baj, hogy kezdek egyre nem valasztekosan beszelni es ugy, ahogy az osztrakok. Annyira orulok, mikor egy nemettel talalkozok.:-)
A nyelvet hasznalni kell, hogy el ne felejtsuk!
Szexhez:
Karban kell tartani ezt is. Nalunk kialakult az ido soran egy megolelo hely. Ha ott botlunk egymasba a lakasban, akkor megoleljuk egymast. Egy alkalommal mondjuk a lanyom kozolte, hogy ezt inkabb csinaljuk mashol, pedig gyerekbaratra vettuk nyilvan a figurat.:-) Ha ellaposodni latszik, vagy ellaposodik a szexualis kapcsolat, akkor valamit szerintem ujitani kell,igy ezzel nemcsak a masik, hanem a sajat kivancsisagunk is fellelkesit, es maris nagyobb kedvvel megyunk be jo kis jatekba. Mashogy, mashol, de nem massal persze.:-)
Megszólal a kérdező. :D
Köszönöm a jótanácsokat. Így elolvasva a válaszokat, igazából nincs is problémánk. :D De komolyan. Talán tényleg csak az, hogy meg akarok felelni a külső elvárásoknak,és közben megfeledkezek arról,hogy ez milyen hülyeség. Hogy csak az a fontos,hogy nekünk mi a jó,ill. hogy nekem.
Hála az égnek a kapcsolatunk nagyon jó,és ez csak egy picit nehezebb időszak,előfordul az ilyen. Főleg a hosszú évek során. :D
Svédhez: valaki írta,hogy tanul otthon. Ha kell segítség,csak szólj,szívesen. Meg Svédországról is. :D (justmybrightlife@gmail.com)
Nyelvtanulás: a film-,sorozatnézés angolul adott. Felirattal,vagy anélkül,változó. Az olvasás is, és még a dalok is. (Amúgy a dalok tényleg jó ötlet!:)) De úgy érzem,ez nekem nem elég. Ettől még ha meg kell szólalnom ugyanúgy keverem a szezont a fazonnal.
A megszólalásra nem tudok jobbat, csak hogy ez ne tántorítson el attól, hogy megszólalj, mert minél többet gyakorolsz, annál jobban fog menni! ♥
nyelvtanulás: vajdaságban élek, ahol a szerb nyelv tudása nélkülözhetetlen. de a kis falunkban több magyar van, így nem voltam rákényszerítve a szerbre, a suliban a nyelvoktatás színvonalon alul van már 30 éve… azután az egyetemen is magyarul tanultam. ennek az az eredménye, hogy passzív nyelvtudásom van. szinte mindent értek, főleg bizonyos témákban, viszont a megszólalással rengeteg baj van. a tavalyi nyaraláson megismerkedtünk egy nagyon aranyos szerb párocskával, akikkel szomszédok voltunk 10 napig. hihetetlenül szenvedtem, mert rengeteg közölni valóm volt, viszont nagyon nehezen fejeztem ki magam. a párocska hihetetlenül türelmes volt, nagyon jókat nevettünk a megfogalmazásaimon. a nyaralás végére megjött az önbizalmam, mert teljesen elfogadták, ahogy én beszélek, megtanultam egy csomó szókapcsolatot a megfelelő helyen használni. az idén nyáron meg elvállaltam egy olyan feladatot, ahol szerbül kell gyűléseket levezetnem. nagyon izgultam, de elfogadhatóan sikerült, senki nem kötött belém a nyelvtudás miatt. na, ebből annyi lenne a tanulság, hogy BESZÉLJ, akkor is ha nem jól. igen, sok gátlást kell leküzdeni, de csak így fog menni. és attól, hogy valaki svéd, még nem biztos, hogy szépen/jól is beszél svédül. nem hiszem, hogy a hétköznapi beszédben ők nem hibáznak, vagy irodalmi nyelven szólalnak meg…
szex: teljesen egyetértek Viával és a többiekkel is. én még csak annyit mondanék, hogy kérdezd meg a párodtól, hogy ez így neki is megfelel-e. és ha mindkettőtöknek jó, akkor tényleg nincs semmi probléma. :)
számomra nagyon fontos a fizikai kontaktus, ami nem feltétlenül kell, hogy szex legyen. a kedvencem, amikor reggel a párom szundira állítja az ébresztőt és egy szundi időnyit ölelkezünk. ha így indul a napom az tökéletes :)
de volt olyan is, hogy sokáig kimaradt a szex. mindketten észrevettük a dolgot, megbeszéltük meg azt is, hogy még mindig nincs kedvünk hozzá, fáradtak, kimerültek vagyunk stb…. aztán úgy dönöttünk, hogy meztelenül bebújunk az ágyba és meglátjuk mi lesz. vagy beindul valami, vagy alszunk egy jót. és ettől a laza hozzáállástól meg attól hogy nem volt kötelelző semmi, szépen jött minden magától… :)
Szia! Én voltam az otthon tanulós svédes, köszi a mail címet, élni fogok a lehetőséggel! :)
A második kérdésedben felvetett probléma számomra is ismerős. Hétköznap ha hazaérek túl sok mindenhez nincs kedvem és energiám. Viszont nálunk elmaradhatatlan az esti összebújás. Elalvás előtt egy pár perces ölelés, simogatás, puszik és csak utána fordulunk az “alvós pozíciónkba”. Így érezzük, hogy megvan a vonzás, de nincs gond ha az ölelés nem torkollik valami másba. Ha pedig közben mindketten kedvet kapunk hozzá az a bónusz :-)
Nekem az első gondolatom a 18-as karika láttán az volt, hogy jesszus, szegény Via, majd kapja a “mit képzelsz magadról?” leveleket megint. :D Egyébként pedig abszolút egyetértek azzal amiket írtál.
Bővebben inkább a nyelvtanuláshoz szólnék: most én is a svéddel és angollal “szenvedek”. Angolul nézek sorozatot, olvasok, az nem gond, viszont megszólalni már annál inkább. Én Budapesten élek, és naponta beszélek angolul a munkahelyemen, de mindig zavarban vagyok, pedig dicsérnek a külföldiek, hogy végre valakivel lehet (jól) kommunikálni. Nem tudom, ezt a görcsöt hogyan lehetne oldani: nap mint nap gyakorlok, de nem akar elmúlni…. A svédet most kezdtem, a barátom hatására. Ő beszél svédül, és szeretne kiköltözni hamarosan, mert szakmailag hatalmas fejlődést jelentene neki, és ha 2-3 évet kint tölt, sokkal magasabban lesz pozicionálva itthon. Én meg úgy voltam vele, hogy miért ne. :) A nyelvtannal nincs gondom (bár még az elején tartok), sokat nézünk filmet angolul svéd felirattal, és hallgatunk svéd rádiót a neten. Viszont a kiejtésem -egyelőre- pocsék, de komolyan, szörnyű…. Gondolom ez is sok gyakorlás kérdése, amit igyekszem megtenni….
Kahlan: lenne hozzád pár kérdésem, ha nem gond, de inkább privátban, mert nem hiszem hogy mindenkit érdekelnek a svéd mindennapok. :) Szóval ne vedd zaklatásnak, de megtudnád adni az e-mail címed? :) Köszi előre is! :)
Á, szerintem most elég jól bevédtem magam, nem én vagyok az ő B-je, és ő se az enyém, semmi közünk egymáshoz, mindenki csinál amit és ahogy és akivel akar. Ami az egyiknek prűd, a másiknak perverz. Nem lehet és nem is kell mindenkit boldoggá tenni. :) (Kivéve, ha orgián vagy. Bocs, kihagyhatatlan ziccer volt. :)))
Nyelvtanulóshoz: Nem vagyok svéd, de azt tudom, hogy én iszonyúan meghatódom, amikor külföldiek magyarul próbálnak beszélni, még ha borzalmas a nyelvtanjuk és a kiejtésük, akkor is. Megtisztelőnek érzem, hogy szán időt az én anyanyelvemre, és értékelem az erőfeszítéseit, akkor is, ha nem egy Kudlik Júlia szól a torkából. Remélem, a svédek is ilyen elnézőek lesznek a “pocsék” kiejtéseddel! ♥
Bibolya,nem tudok Neked privátot írni… Nem lehet kattintani a nevedre…
Nem tudom miért, de akkor megadom az e-mail címem: ibolya90@gmail.com Ide írhatsz, és köszönöm! :)
Via: hát nagyon remélem. :D Egyébként én is így vagyok vele, annyira aranyos és megtisztelő, ha egy külföldi magyarul próbálkozik! :)
mi is másfél év távkapcsolattal kezdtünk, azért is furcsa volt kicsit, azt hiszem, összeköltözni. valahogy fura volt átállni arra, hogy minden este ott van, hogy igenis látom a “szürke” arcát is, nem csak az “ünneplős” hétvégit.
Nálunk policy volt, hogy nincs “ünneplős arc”, mindig épp olyanok voltunk a találkozáskor, amilyenek, hogy ne legyen meglepetés – ha mogorvák, akkor mogorvák, ha szomorúak, akkor szomorúak. Az első alkalommal (ami amúgy egy egyhetes tábor volt, szóval esély se volt a színjátékra) sikerült egyszerre tüdőgyulladást kapnom és megjönnie a menzeszemnek. Türelmesen és odaadóan ápolgatott, én meg még szerelmesebb lettem. :) A bizonyítékok arra utalnak, hogy ő is. :D Nem volt zsákbamacska. :)
Összeköltözni végül olyan lett, mint a sok találkozós napunk egymás után, csak sokkal több szabadsággal, örömmel. (Minden nap mellette alhatok! Főzhetünk együtt! stb. :)) Jó kis kaland volt. Ebben persze benne volt az is, hogy együtt nőttünk fel, egymáshoz csiszolódtunk, miközben nőttünk, így könnyebb volt egy irányba alakulni.
Ismét küldenék egy ölelést Ádámnak, megérdemli. :) *ölel*
A legjobbfej 15 éves srác volt a világon! :))
Óó, és csak tizenöt évesek voltatok, mikor megismerkedtetek? Arra emlékszem, hogy írtad, hogy fiatalon, de hogy ennyire!… Klasszak vagytok. :)
Igen, ott a táborban töltöttem be a 15-öt, aznap voltam a legbetegebb. Hozott rántott sajtot. :)) ♥
Vigyázz, már a csontjai ropognak, úgy ölelem gondolatban. :D
Mi az egyetemen ismerkedtünk meg. Az sem rossz mese, mindig így mesélem: mellém ültették és azt mondták, viseljem gondját – én meg azóta is ezt teszem. :D (Mesének sem rossz, de egyébként szó szerint így történt. :P)
Küldj neki gyógyvudut, épp taknyos dögrováson van. Beletömtem minden tudományomat, most is jó lesz, csak ki kell feküdnie, de addig is nyomorultul érzi magát. :(
Cuki a mesétek! :))
Vuduzom! Dzzzz. Mukodj.
A szex témához hosszászólva: bő egy éve lakunk együtt a kedvesemmel, és sajnos ez az elhidegülési probléma nálunk is felütötte a fejét. Nagyon nehezen sikerül visszarázódni a “jó” kerékvágásba, de igyekszünk. Mielőtt kimentem volna külföldre, akkor tetőzött a baj, inkább nem is mondom, milyen ritkán sikerült összebújni. Mióta hazajöttem, sokkal jobb a helyzet, amolyan vérfrissítő volt a két távol töltött hónap, főleg, hogy nagyon ritkán tudtunk kommunikálni egymással, értsd: két-háromnaponta 15-20 perc Skype, két-háromhetente telefonálás. Így, mikor hazajöttem, kicsit olyan érzésem volt, mintha újrakezdtük volna, és ez új lendületet hozott. Ha ez a kitérő nem lett volna, nem tudom, hogyan oldottuk volna meg. Azóta kiderült, hogy a távolságtartás mögött olyan rejtett komplexusok is megbújtak, amit csak nagyon, nagyon sok beszélgetés tudott elkezdeni feloldani.
Jó, hogy most kiderült már az elején, és tudtok rajta dolgozni, mielőtt javíthatatlanul elmérgesedett volna. ♥
Simán el lehet szokni a másiktól, mi távkapcsolatoztunk 4,5 évig, a szünetek után a viszontlátás első pár órája mindig nagyon fura volt, újra meg kellett szoknom, hogy van ott egy másik ember, aki fogja a kezem. :D
Sziasztok!
Én nemrég töltöttem kinn olimpia révé bő két hónapot Londonban, dolgozni voltam ott. Nagyon féltem tőle, hogy hogyan fogom tudni megértetni magam a munkatársaimmal, akik között, bár voltak magyarok, mégis a többség angol volt, vagy régóta Angliában élő, tehát angolul bár akcentussal, de igenis szuperül beszélő. Lisa Eldridge videóba most belekukkantottam, és szinte elérzékenyültem a brit angolt hallva:)
Szóval, a kalandom előtt a legjobb felkészülést nekem is a sorozatok jelentették: Gossip Girl, Pretty Little Liars, Glee, Shield, Dexter, Family Guy. Többséget magyar felirattal néztem, de mára, mire hazaértem, beadtam a derekamat (a fiúsabb sorozatokat a barátommal együtt nézzük, aki jobb angolos, mint én), és már angol felirattal nézzük a közösen követett sorozatokat. Ennek a nyelvtanuláson kívül még két járulékos pozitívuma van: nem kell megvárni, amíg a felirattal magyarul is elkészülnek, és nem kell bosszantani a félrefordítások miatt:)
Csatlakozni szeretnék a nyelvtanulás témakörhöz. Pontosan ezeket szoktam én is ajánlani a magántanítványaimnak is, és nemcsak náluk működik, hanem a suliban is, ahol tanítok. Általános iskolában a nyelvtanulás megszerettetése és az alapok elsajátítása a cél, az előbbi teljesítéséhez szoktam segítségül kérni a sorozatokat, könyveket.
Ha 5 vagy több órám van egy csoportban, biztosan felhasználok egyet valamilyen sorozat nézésére(nagyobbaknak angol felirattal, esetleg kérdésekkel a végére), illetve egy óra tuti olvasós(valamilyen könnyített olvasmány, utána olvasónaplóval). Azt kell mondjam, sokaknak bejön, és eredményes is.Saját magam is így tartom szinten. Nagyon jók a talkshow-k is, a sorozatok,filmek mellett.
Amivel még észrevétlenül tanulhatunk nyelvet, az a zene. Kedvenc dalunk dalszövegének szavait sokkal könnyebben megtanuljuk, mintha be kellene egy ismeretlen szövegből magolni.:-) Nagyon sok olyan szót tudok a mai napig, amelyekkel dalcímekként vagy dalszövegben találkoztam.
Mi német órán pletykamagazinokat olvastunk. :)
Úgy örültem meg ennek a 18-as karikának, mintha max. 16 lennék. :D Rossz kislány. :D
Egyébként nagyon egyetértek abban, hogy a médiában idealizált kép nagy nyomást helyez az emberre, mit, hogyan, mennyi ideig, és milyen gyakran. Természetes az is (*óvatosan körbepillant* – oké, van, akinek természetes az is :P), ha vannak olyan időszakok, amikor a tévé előtt összebújás vagy a közös mosogatás tökéletesen kielégít. Lesz ez másként is, de ha momentán mindkét félnek megfelelő így, akkor minek presszionálni valamit, csak azért, mert van rá egy állítólagosan elfogadott íratlan kvóta? Amíg érzelmi kihűlésről, szürkülésről, eltávolodásról, egyenlőtlen igényekről nincs szó, addig a gyakoriság is olyan, mint minden más, amit Via is írt – ahogy nektek kellemes.
Így van, ha mindkettejük vérmérsékletének megfelel a tempó meg a gyakoriság, az tök rendben van.
Ha pedig szeretnének javítani rajta, akkor jó hír, hogy “minél több a szex, annál több a szex”, vagyis csak elkezdeni nehéz, mert amint újra áramlanak rendesen a hormonok, könnyebb folytatni – sajnos a hosszabb kimaradások (hetekről, hónapokól van szó) ez esetben nem jelentik a vágy egyenes arányú fokozódását is, egy idő után elindul lefelé a hullámvasút.