A reggeli postakörről hazafelé rohanva megláttam egy nénit, amint épp egy lámpaoszlopnak dől. Megkérdeztem, hogy jól van-e, és tündéri nénikre jellemző módon hat mondatban válaszolt. Elszoktam tőle, hogy idegenek ennyire kedvesen beszélnek, és nem csak odaböffentik, hogy “igen” vagy “nem”. Jól esett hallgatni, és láttam, neki is jól esik, hogy van, aki hallgatja. A térde fáj (nemsokára műtik, protézist kap), és nagyon lassan tud csak haladni, ezért pár méterenként megáll pihenni. Úgy döntöttem, bármi fontos dolgom is van, igazán várhat még kicsit, és maradok a nénivel. Néhány sarokra lakott a lámpaoszloptól, én két perc alatt odaértem volna, a nénivel együtt fél óra vagy még több volt, amíg hazaértünk. Elmesélte, hogy 80 éves, és 79 éve lakik a kerületben, jelenleg abban a házban, amit még a nagypapája építtetett a negyvenes évek elején. Mesélt az unokáiról, akik külföldön élnek, a 4 éves dédunokájáról és arról, hogy még mindig összejárnak a barátaival beszélgetni. Opera bérlete már nincs, de a közeli templomban gyakran vannak ingyenes koncertek, oda szokott beülni. Sokat nevetett, amikor szóba kerültek a gyerekei, unokái. Mesélt a férjéről, aki hiányzik neki (sajnos már nem él), és arról, hogy mennyire bonyolult neki a technológia, például amikor a fia magnószalagot hallgat a repülőn, hogy ne féljen, vagy hogy a telefonhoz van kép, és úgy tud beszélni az unokáival. Annyira aranyos volt, ahogy próbált lépést tartani az újdonságokkal. Azt is elárulta, hogy a sarki boltban nagyon finom a krémtúró. Mikor a kapuba értünk, elbúcsúztunk, és reméltük, hogy még összefutunk.
Nem tudom, neki mit adott ez a fél óra – nekem sokat. A nagymamám nemsokára 7 éve, hogy meghalt, ő is 80 lenne. Arra a fél órára egy kicsit visszakaptam őt, és nagyon hálás vagyok érte. December 11-én gondolok a nénire, hogy jól sikerüljön a műtéte. ♥
A 47. kihívása: Adj időt egy idős embernek!
A héten keringett a neten a vers, amit egy idősek otthonában levő ember írt – persze, az egész fedősztoriról kiderült, hogy hoax, de attól még hogy más írta, a vers létezik, és abból, hogy mennyien megosztották, látszott, hogy milyen sokakat megérintett a téma – lényegtelen, hogy mi miatt foglalkoznak vele. Foglalkoznak azzal, hogy az idős ember is ember, nem csak egy statisztikai adat, nem csak egy név a kórlapon, nem csak egy “farhátért kuncsorgó, banyatankos nyugger”, hanem egy ember, múlttal, és szüksége van arra, hogy foglalkozzanak vele, mert magányos. Az én lassan botorkáló nénim is egyszer pezsgő szociális életet élt, operába járt, utazott, és 27 évesen ugyanúgy járta ugyanezeket az utcákat, mint most én. Remélem, 53 év múlva nekem is ad valaki fél órát az idejéből – ennél értékesebb ajándék nem nagyon van.
Fotó: Tom Hussey.
+ FELADAT: Tegyél 200 Ft-ot a perselybe, az egyenleg most 600 Ft.
Sorel mondta
Most teljesítettem “véletlenül” ezt a kihívást, szóval azt hiszem, neki kell állnom a többinek is :))
Via mondta
Nem kell, de lehet! :) Sok sikert!
Sorel mondta
Ez a “belső kényszeres” ‘kell’, németül jobban kihallható lett volna :D
kiccsillag7 mondta
Hát igen, pörgős életvitelünkben pont legtöbbször ezek az emberi kapcsolatok vannak elódázva, mert sosincs időnk. Pedig az idős emberek sok mindenre tanítanak. Elég sokszor csak ránézni a kezükre…mint a rózsák gyökerei… Mivel én sajnos a nagyszüleimet még kiskoromban elveszítettem, ezért személy szerint érzékenyebben viszonyulok az idősebb emberekhez, és keresem is a társaságukat… de épp ezért is javaslom mindenkinek, hogy ne “hanyagolja” el ezeket a kapcsolatait, nehogy később megbánja.
Heva mondta
Az elmúlt héten volt részem abban, hogy idős emberek között töltsem a napom egy részét:
https://ruraleve.blogspot.hu/2012/11/karacsonyi-tesztbejglisutes.html
Mindig megpihenek Én is egy kicsit, ha idős ember élettörténeteit hallgathatom. Azon a délelőtt félretettem a munkámat (mert az megvár és nem volt határidős semmi) és teljes feltöltődéssel folytathattam délután.
Szavaa mondta
A páromnak magyarázom folyton, h néha engem is idegesít a szomszéd néni, amikor futnék, ő meg beszélne – de mindig megérti, ha szólok neki, nem hagyom magam “elkapni” – ellenben amikor ráérek, én állítom meg őt.
Körúti lakásban élünk, elmesélte, h oda jártak át aludni amikor 56-ban lőttek, mert a “mérnökné” beengedte őket hátra… A fia meg csak heti egyszer látogatja, mert dolgozik, stb.
Nem szoktam minden kihívásban részt venni, de ma már nem halogatom tovább, viszek át neki egy kis süteményt. :)
NSDetti mondta
Arra már rég rájöttem, hogy az időseknek sokkkkkal nagyobb ajándék, ha végighallgatjuk a mondandójukat, mintha rohanva-kapkodva elintézzük a világ összes tennivalóját nekik. Épp ezért én lustának tűnve, de rendszeresen szoktam üldögélni a nagymamám, vagy a férjem nagymamája mellett, órákon át hallgatva akár ugyanazokat a történeteket, mert érzem, hogy ez fontos nekik. Az utcánkban is lakik egy idős (de fiatalosan fitt) néni, a héten majd igyekszem vele összefutni és jobban megismerni:)
Doryy mondta
Hú, hirtelen azt hittem, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz. A krémtúrón kívül minden stimmel. Az “én nénim” a sajtos perecet szereti, de az egész sztori stimmel. Ja, illetve annyi, hogy őt csak jövőre műtik, hosszú a várólista. :(
Timi mondta
No, hát engem is megpityeregtetett a kihívásod. :)
Én is a nagyszüleimmel nőttem, szerencsére annyira nem nagy kihívás ez nekem, de azért biztos lesz hol alkalmaznom, mert mostanában elég fukar vagyok, ami az időmet illeti…
Tegnap voltam egyébként egy előadáson, ahol egyebek közt előkerült a generációk közti tanulás fontossága is, voltak facebookozó nyolcvanas nénik meg minden, akkor is pityeregtem. Hát, ilyen pityergős vagyok, különösen mostanság. :) Nem baj. :)
esztike mondta
Nem semmi vagy Via! Sokkal bölcsebb a korodnál. :-)
Szép írás, szép gondolatok…
Via mondta
Kedves vagy, köszönöm, de ez is csak azt a tézist erősíti, hogy a test kora csak egy szám, és semmi köze az emberhez – a tapasztalat, az érzések lehetnek sokkal fejlettebbek és éretlenebbek is, mint azt a test igazolná. :)
Dikoca mondta
Mostanában a munkám révén sok idős nagybeteg emberrel találkozom, akik közül egyetlenegy bácsi volt ezidáig, aki ténylegesen bunkó volt velem. Egyetlenegy bácsi. Épp a héten kaptunk egy idős bácsi beteget, aki nagyon szeret beszélgetni, de pont egy olyan kórterembe került, ahol mellette két olyan másik beteg van, akikkel kb. folyamatosan foglalkozni kell, és emiatt a bácsira kevesebb időnk jut. Az egyik ebédosztáskor megálltam mellette és elidőztünk kicsit egymás társaságában, nem volt több tíz percnél amit beszélgettem vele, de amikor továbbmentem a következő beteghez, a bácsi teljesen meghatódva megköszönte, hogy szakítottam rá egy kis időt, és meghallgattam. Azóta, akármennyire is sietnem kell, mert sok a teendő, igenis, mindig megállok az ágyak mellett, és ha mást nem, egy vigyort megeresztek feléjük, mert igenis sokat segíthet nekik:)
Csipike mondta
Tegnap megnéztem a Szerelem c. filmet, a 81 éves Jean-Louis Trintignant főszereplésével. Nagyon kemény, realisztikus film. Ajánlom mindenkinek. Kihívást többszörösen túlteljesítettem eddigi életem során és valszeg még sor kerül rá, alapvetően is nagyon érzékeny vagyok az idősek kiszolgáltatottságával szemben. De azt hiszem, azoknak, akik szerencsésen nem szembesültek ezzel eddig, jó lesz ez a kihívás, hogy kicsit elgondolkodjanak a harmadik-negyedik generációról és a hozzájuk fűződő viszonyukról, tegyenek egy lépést feléjük. ♥
Enn mondta
Ez a kihívás lett a kedvencem (legalábbis eddig biztosan!) 2 évvel ezelőtt lehetőségem volt részt venni egy önkéntes munkában, ami abból állt, hogy 1 éven keresztül heti 1-2 órán keresztül meglátogattunk idős embereket. Segítettünk Nekik a bevásárlásban, gyógyszertárba mentünk, postára mentünk és rengeteget beszélgettünk. Ketten mentünk egy barátnőmmel, elvileg mindig máshoz kellett volna mennünk, de a néni annyira megszeretett minket (és mi is Őt) az első alkalommal, hogy megkérte a felelős szervezőt, hogy mi legyünk az ő segítői. Nem tudom, hogy mennyit adtunk mi Neki, de Ő nekünk rengeteget. Mesélt a fiatalkoráról, az unokáiról, a férjéről (abban az évben halt meg) és ő is érdeklődött mi felőlünk. Észben tartotta, hogy mikor miből írunk fontos dolgozatot és izgult értünk. Megváltozott az idősekhez, a gyászhoz, a halálhoz és magához az élethez való viszonyulásom is, amiért nem lehetek Irma néninek elég hálás. Remélem, hogy 80 évesen én is leszek ilyen friss gondolkodású és nem leszek előítéletes a fiatalokkal szemben! Azóta nem találkoztunk, de ez most rádöbbentett, hogy ez az én hibám és levelet fogok írni Neki!
szokeciklon mondta
Itt hüppögök egy félórája…gyönyörű kihívás Via:)!
Én a saját nagyimnak fogok időt adni:)! Együtt házban lakunk, de mikor én elmegyek reggel, ő még alszik (szerintem az én nagyim az egyetlen a világon, aki nem a tyúkokkal kel, hanem simán 9-ig alszik:)))), amikor hazaérek pedig már nem nagyon zavarom, hadd pihenjen! De holnap reggel első utam hozzá fog vezetni, megölelem és a napomat vele fogom tölteni:)! Persze el fog zavarni, hogy keressek magamnak férjet, mert vágyik már egy kislány dédunokára is :D!
moonsquirrel mondta
:D Via, ez egy nagyon jó kihívás. Tegnap kétszer is teljesítettem, 2 nénivel beszélgettem hosszan, de azért ebből sosem elég ;)