Újabb két kérdés érkezett, ezúttal egy kellemetlen kollégával és az időhiánnyal kapcsolatban. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com.
Tanácstalan Kolléganő kérdezte: Az a helyzet, hogy egy férfi (fiatal) kollégámmal dolgozom egy irodában napi 8 órában, és olyan 3-4 óra elteltével irtó büdös lesz miatta a viszonylag kicsi szobában. Sajnos ő kizárólag zárt ajtók mögött szeret dolgozni. Ráadásul most a tél miatt nem szereti, ha ablakot nyitok (mindenféle indokra hivatkozom, pl. befülledt a levegő, vagy kiszellőztetem az ételszagot) és ezt nem is nagyon tudom megcsinálni naponta többször, mert akkor már elég furán néz rám. Mindig ha kimegy, próbálok “titokban” kicsit szellőztetni, de ugye azonnal megérzi a hideget, amikor visszajön. Kicsit kellemetlenül érzem magam, mikor bejönnek a többiek, mert nyilván érzik ők is, hogy bűz van. (Csak reménykedni tudok, hogy nem rólam feltételezik, hogy nem tisztálkodom megfelelően.) Már komolyan elgondolkodtam azon, hogy beszerzek egy légfrissítőt, de azt hogy magyarázzam meg? Nem akarom megbántani, de azt sem tudom, hogy lehetne megoldani diszkréten a dolgot.
Én mindenképp megpróbálnék beszélni vele, el tudom képzelni, hogy ő nem érzi, megszokta, őt nem zavarja. A jelzésértékű dolgok (légfrissítő, tusfürdő a névnapjára, stb.), szerintem lehet, hogy elmennének a radarja alatt, és nem venné célzást. Nem tudom, konkrétan milyen összetételű a szag (de szépen kikerültem!), de ha esetleg dohos ruhabűzről van szó, akkor amikor felveted a témát, hogy az a helyzet, hogy valamilyen nehezen tolerálható szagot érzel az ő környékéről, akkor inkább arra hegyezd ki, hogy lehet, hogy nem tud otthon megfelelően teregetni, párás a lakás, stb., és ne rögtön azt szegezd neki, hogy “Szoktál te kezet mosni pisilés után???!”. Valahogy úgy környékezném meg a témát, hogy ne az jöjjön le neki, hogy egy trehány alak, hanem valami olyasmiről van szó, amiről nem tehet. (Egyébként még ha tehet is róla, mert ő az, aki aktívan nem fürdik, akkor is benne van a pakliban, hogy nem tehet róla, mert nem tanították meg, otthon nem ez volt az elfogadott, esetleg olyan betegsége, zavara van – inkontinencia, bőrprobléma, erős faggyúsodás, izzadás -, ami tényleg nem az ő hibája, csak attól még lehetne kezeltetni.) Figyelj arra, hogy segítőkész legyél, és ne támadó legyen a hangnemed, mert nyilván nem megalázni akarod, hanem úgy segíteni neki, hogy közben neked is jobb legyen a munkakörülményed. Nagyon szurkolok, hogy jól reagáljon rá, és ne cikizésnek vegye a dolgot, hanem őszinte segítésnek.
Többiek, ha voltatok már hasonló szituációban, hogy kezeltétek, mi az, ami bevált, segített? Sikerült dűlőre jutni az ügyben, vagy elkerülhetetlenül sértődés lesz belőle?
Timi kérdése: Krónikus időhiányban szenvedek. Ami így nem igaz… Van egy állásom, heti 40 óra, 24/7-es munkarend, ami azt jelenti, hogy van benne 12 órázás, nappalos, délutános, éjszakai műszak, hétvégézés, minden, de cserébe meghatározott munkanapokon szabad vagyok, plusz vannak napjaim amiket kivehetek, úgynevezett kompenzációs napnak. Emellett nappali szakon végzem az ELTE programtervező informatikus BSc-jét. Nagyon nehezen haladok vele, nagyon küzdök vele, és nagyon imádom. Róka fogta csuka helyzet, ha feladom az állásom nem bírom eltartani magam és nem bírom fizetni a tandíjat. És eddig sem haladtam sokkal fényesebben… az egyetemet meg nem akarom feladni, akarom azt a diplomát. Igaz, hogy itthon vagyok, így a megélhetési költségeim lényegesen alacsonyabbak, mintha albit kéne fenntartanom, de számláim így is vannak, élelmiszert így is veszek, kocsit tartok fenn (nem tudnék nélküle bejárni dolgozni), és tandíjat fizetek… meg magamra is költök (mostanában elég sokat :S ) Ráadásként a Kedvesemmel majdhogynem távkapcsolatban élünk, minden kisajtolható szabadidőmet Vele töltöm, ami a tanulásnak nem tesz túl jót.
Az a problémám, hogy elvileg lennie kéne egy csomó időmnek, de nincs. (Délutánok mikor du. 2-ig dolgoztam, délelőttök mikor csak 2-re megyek, délutánok mikor csak éjszakára megyek, és természetesen a szabadnapjaim.) Borzalmasan rosszul aludtam, fáradt voltam, ingerlékeny, úgyhogy elhatároztam hogy akkor altató, mert semmi nem használt amit próbáltam, de ez így nem mehet tovább, fáradtan nem fog az agyam. Azóta alszok… napi 10-12 órákat. Így is fáradt vagyok, de sokkal-sokkal kevésbé mint eddig, és még nincs egy hónapja hogy altatót használok viszonylag rendszeresebben, betudom annak hogy még nem pihentem ki magam eléggé. Terveztem, hogy bent a munkahelyemen tanulok, ez az előző félévben működött is valamennyire (éjszakás és hétvégés műszak kiváló alkalom rá), azonban ebben a félévben nem működik, arra gyanakszom hogy ahogy több a munka (most vagyok a cégnél egy éve), és több mindenre kell figyelni, egyszerűen nem megy úgy a tanulás hogy 10-15 percenként végig kell ellenőrizni mindent hogy rendben van-e, és arra az 5 percre megszakítom a tanulást. Hajlamos vagyok abba is belekockulni és órákig azzal foglalkozni. Bármit csinálok csak tanulni ne kelljen, és egyre nehezebben veszem rá magam, ahogy a nem elég mennyiségű (minőségű?) tanulás miatt sorozatosan érnek el a kudarcok, nem sikerült vizsgák formájában. Most 30-án lesz egy olyan vizsgám ami ha nem sikerül kivágnak az ELTÉ-ről, és még neki sem álltam a tanulásnak… és lenne még egy vizsgám 28-án is.
Fogalmam sincs mit csináljak. Nincs egybefüggő 4-8 órám hogy nekiálljak tanulni, és már bele sem kezdek… de ilyen hozzáállással elúszik az álmom, amiért már 6. éve küzdök. Nem tudok szabadságot kivenni pluszban, mert az összes szabadnapom elmegy arra hogy legalább részben be tudjak járni órákra és megjelenni vizsgákon.
Van bármilyen ötleted arra hogyan tudnám magamban tartani a lelket, végigcsinálni a hátralévő két évet? Érdemben végigcsinálni…
Akkor kezdjük visszafejteni a dominót, remélve, hogy ha nem a legutolsó, hanem a legelső darabot kezdjük pöckölni, a többi is a helyére pottyan. :) Először is, tedd le az altatót! Amikor érzed, hogy jön a kelletlen nyafi-szörny (“semmi sem jó, sehogy nem jó”), akkor állj fel és tornázz. Öt percet, full erőből. Ugrálj, fuss helyben, fekvőtámaszozz, tőlem még meg is kerülheted párszor a háztömböt. Magamon is észrevettem, hogy sokszor nem elég a mély alváshoz, ha szellemileg vagyok teljesen kifáradva, kell hozzá a fizikai fáradtság is, ahhoz meg az is kéne, hogy – minő meglepetés – használjam a testemet. Az nem használat, hogy ülök a székben. :) Ha megvan a mozgás, akkor az azon túl, hogy ad lehetőséget a mély alvásra, bepörgeti a keringésedet is, az agyad tele lesz oxigénnel, mindenféle szuperjó hormon termelődik, amitől lenyugszol és kiegyensúlyozottabb leszel. Hurrá! Ez pedig a nyilvánvaló hasznon kívül a tanulásod hatékonyságán és minőségén is tud javítani. Nem is tudom, eddig hány legyet ütöttünk le a mozgással, de jó sokat. Plusz igyál vizet, moss hajat, és egyél rendesen, de ezt úgy is tudod, nem papagájkodok. :)
Amint kitisztult az agyad és egy kicsit lenyugodtál, jöhet a kettes pont, amit úgy hívunk, hogy NYUGIII! Nem vagy Wonderwoman, nem tudsz mindent egyszerre megcsinálni, főleg nem maximumon égve. A “belekockulást” például minek csinálod? Ki fog leszúrni, ha nem szőrözöl annyit? Ráadásul az eredménye sincs meg, és elkezdted megutálni a tanulást. Hallod? Utálod azt, amit elvileg akarsz, amit elvileg imádsz! Ez így nagyon nincs rendben, nem szabad, hogy undorral fogj neki annak, ami az életed értelme. Ki kell iktatni azokat a tényezőket, ami miatt már nem lelkesít úgy, mint régen. Szerintem nagyon rápörögtél arra, hogy minden meglegyen hibátlanul, és ez a görcs remekül megmérgezi azt, amit élvezhetnél is. A szorongás elégedetlenséget termel, amit aztán próbálsz megoldani, toldozni-foldozni (felületes alvással, vásárlással), de sosem lesz az igazi, csak ideiglenes pótlék. Most nyomd be a féket! Gondolom, nem így képzelted el azt, hogy van munkád, álmaid szakján tanulsz, és szerelmes vagy. Vedd észre, hogy mit csinálsz, állítsd le, és értékeld át az egészet. Munkára, hatékony tanulásra, pasira időt szánni oké. Fejből kibámulásra, halogatásra, szőrözésre, idegeskedésre pazarolni nem oké. Mitől félsz? Mi történik? Kirúgnak az ELTE-ről? Mert ugye az így is megtörténhet, hogy pont elkerülni akarod… Ne engedd, hogy az elvárások miatt teljesen bemerevedj és idegbeteg robottá válj. Bekerültél most egy spirálba, öngerjesztő minden folyamat, minél szarabbul vagy, annál szarabbul leszel, úgyhogy ha megvan a fék, akkor menj rükvercbe és a para-energiát fordítsd át aktív energiába. Például a sporttal, vagy verj agyon egy párnát. Ezenkívül fókuszálj arra, amid van, legyél hálás, írj listát, és ne azon szomorkodj, ami nincs, hanem annak örülj, amit elértél, mert per pillanat még lehet, hogy örülni se megy olyan könnyen, ha mindent beködösít a para. Ha kívülről látod a helyzetedet, talán észreveszed, hogy nem is annyira pocsék a helyzet. Sőt… ;) Ne add fel! Ez még bőven nem menthetetlen.
Azt hiszem a – Na Mindegy – érzéstől lesz könnyebb.
Időhiány…
Amikor felgyűlnek a teendők és “nincs is értelme belekezdeni úgyis annyi van, sose lesz vége” stb érzésem van, akkor a Hotspot -izé:) jut eszembe.
(Direkt eszembe juttatom!!!) Mert úgy működik. Á mindegy, csak egy percig csinálom, vagy nem teregetek csak kiveszem a ruhákat, a kaját csak odakészítem, és … csinálgatom amik eszembe jutnak. Utána nemsokkal átlendülök valahogy az önsajnálaton és “csak” befejezem az elkezdett teregetést-sütést-pakolást-levélírást-fejezetet stb.
A végén kiderül hogy szenvedéssel együtt alig volt több egy óránál az egész… Na AZ szuperjó érzés!!! :)
Ma örülök mert a nyűgös reggelem után: két gyerek oviban, pilatesen voltam, kaja már sül, teregetés pipa, porszívózás pipa, előszoba pipa, és most böngészek 10 percig! jipppiiiiii:)
Köszi nagyon Viczky. Szerintem ezt fogom csinálni!
Mindenkinek hálásan köszönöm a segítséget!
Tanácstalan Kolléganő, és aki már járt hasonló cipőben. Mondani könnyű, hogy szólni kell a másiknak.
Én anozmiás vagyok: soha életemben semmiféle szagot/illatot nem éreztem. Azt sem tudom, milyen az. Így azt sem tudhatom, ha velem van gond.
Kifejezetten meg szoktam kérni a környezetemben rendszeresen előforduló embereket, hogy szóljanak, ha valami van. Elvégre egy vaknak is segítenének közlekedni, akkor nekem is megtehetnek ennyit.
Még soha senki nem szólt. (Kivéve a párom, aki már megtanulta, hogy egy anozmiásnak is jár a segítség) Akkor sem, amikor tényleg gond volt. Szóval mondani könnyű, hogy szólni kell, de tapasztalatok szerint száz emberből egy negyed, ha megteszi. Szóval ez úton biztatnék mindenkit, hogy igenis szóljanak. Normális ember helyre tudja rakni magában, ha azt mondják neki, hogy valami nincs rendben vele, pláne, ha látja, hogy nem szívatni akarják.
Az első levélhez:
A szembesítés előtt én méág próbálkoznék azzal, hogy:
Hát nem tudom, mennyi az egy főre szükséges légköbméter, és az mennyi időre előg, de én az utóbbi időben úgy érzem, nagyon gyorsan elhasználjuk mi ketten a levegőt itt bent. Szükségem van a friss levegőre az agymunkához,gondolkom, ebben egyetértünk. Ne haragudj, és ehhez muszáj szellőztetni, mert a lélegzéssel nem tudok felhagyni, és annyi oxigén nem elég… Remélem nincs ellenedre, ha, 2 óránként 2 percre egy rövid és gyors kereszthuzatot csinálok, mert enélkül nem tudok dolgozni.
Igy egyrészt közösen előidézett problémára hivatkozol, így nem kell védekeznie. Az oxigénhasználat köztudott dolog, természetes, azért nem lehet megsértődni.
Hacsak nem ősbunkó, a munkád akadályozását nem vállalja be. Ha mégis, még mindig lehet mondani, hogy sajns ragaszkodnom kell ehhez, mert fizikailagnem lehet igy dolgozni, de neked mi lenne a megfelelő…? És kerestek egy kompromisszumot. És ő még mindig ott tart, hogy KÖZÖSEn fogyasztjátok a levegőt.
Ha ez sem jön be, marad, hogy
” értem én, hogy a férfiak jobban bírják az oxigénhiányos állapotot, hiszen más a szervezetünk, pld. több oxigént is elhasznélnak (sic!) de e körben én is tekintettel vagyok rád, és szeretném, ha kölcsönös lenne.”
Ha ez sem, a főnökhöz fordulás előtt még bedobhatod, a nagy őszinteséget.
Levelezőt alaposan körbejártam mikor biztossá vált hogy fizetnem kell a tandíjért (túlcsúsztam az időkereten). Erre az ELTÉ-n, ezen a szakon nincs lehetőség. Estisnek tudtam volna átjelentkezni, ami csökkent értékű diplomával jár (kevesebb a tananyag amit leadnak, amit visszakérnek, és feltüntetik a diplomában hogy esti képzésen lett elvégezve a szak), és időileg egy perccel sem járnék jobban, mert du. 4-től kezdődnek az órák. Se időutazni, se teleportálni nem tudok, így ez a lehetőség szóba sem került. Egyetemet meg nem szeretnék váltani. A kirúgás – újrafelvételizés sem megy, újra kéne érettségiznem hozzá: érthető okokból nem szeretnék.
Kifogások: igazad van, érzem én is, de valahol meg mégsem. Inkább érzem úgy hogy túl vagyok hajszolva, ami megint mégsem, mert tudatosan vállaltam és most is úgy érzem hogy meg tudom csinálni. Csak a hogyant nem tudom még…
A részletes terv is nagyon jó ötlet, mert ugyan vezettem hogy mondjuk van 3 napom tanulni egy tárgyra, de azt nehezen szedem össze hogy ebből mennyi a valós időm, és amúgy is mennyi a tananyag amit el kell sajátítani. nehezebb, hogy a szerdai vizsgámhoz még rendesen anyag sincs, amire azt mondhatnám hogy x oldal, megtanulom és átmegyek. Arra szántam el magam, hogy megtanulom egy másik lány puskáját, és a szerencsére bízom magam. Ezzel tudom jelenleg megadni magamnak a legtöbb esélyt.
És a sikerélmény is megvolt, a mai vizsgám sikeres lett :)
Az agyam annyira pörög mindig, hogy nem tudok meditálni se. Régebben tudtam… kb. úgy tudnám leírni a jelenséget, hogy több szinten futnak a gondolataim. Egyet ki tudok kapcsolni: légzésre figyelek, halk zenére, illatra 8ettől mondjuk megfájdul a fejem), de egy másik síkon jönnek a gondolatok, mindeközben meg egy harmadikon folyamatosan “dúdolok”. A (nagyon) halk zene régebben nagyon jól bevált alváshoz, mostanában már nincs meg a technikai felszereltségem az előállításához (túl hangosan zúg a laptop a fejem mellett). Telefonon próbáltam még elérni, de “túlkiabálják” a zenét a gondolataim.
Altató… néha tudok nélküle is aludni, néha nem… csak olyankor szedem be amikor van 10-12 óra alváidőm és nem ébresztőórára kelek. Nem túl sok alkalom, és mini dózisok. Tudom, még így is nagyon rossz, de most épp ez van.
Távolság miatt is, meg az összevisszaság miatt is akarnék munkahelyet váltani, azonban ami ennél fixebb, amellett nem tudok bejárni órákra :( Kivéve, ha valahol részmunkaidő, és tud adni heti két szabadnapot…
Annyira jó tanácsokat adtok, köszönöm mindannyiótoknak! ♥
Én ugyanitt (ELTE-IK prog. inf. BSc) az esti tagozaton végeztem tavaly, és a diplomám teljesen egyenértékű a nappalisokéval, sehol sincs feltüntetve rajta, hogy esti képzésen szereztem, az meg pláne nem, hogy csökkent értékű lenne. Ez azért van, mert nem is az: az estis tanterv teljesen megegyezik a nappalis C szakirány tantervével. Az lehet, hogy kicsit kevesebb tananyagot adnak le, de ugyanannyit kérnek számon, mint a nappalisoktól, épp a fentiek miatt. Annyi a különbség, hogy nekünk sokkal több önálló munka kellett az anyag elsajátításához. (A diploma egyenértékűségét egyébként kifejezetten hangsúlyozták akkor, amikor én 2008-ban beiratkoztam.)
Köszönöm az információt, ezek szerint engem félretájékoztattak, vagy változott azóta a rendszer (ezt kétlem). Gratulálok a diplomádhoz! Rengeteg munkád lehet benne.
A második levélhez hozzászólva, sokan sok jó dolgot írtak, én is elsődlegesen a tervezés ajánlanám, illetve beszélnék a pasival, hogy ő mit gondol, ha tud segítsen a vagy értse meg ha néha a tanulás fontosabb mint ő. A telefont is kikapcsolnám, vagy néma-rezgőre állítanám. Altató helyet igyál inkább levendula teát! Anyukám aki rettenetesen rossz alvó, és mindenféle altatót kipróbált már, ő esküszik rá. Bioboltos levendulát vegyél, 1 teás kanálnyi levendulavirág kell egy csészéhez (kb 2dl), a virágot le kell forrázni, 5-10 percig áztatni, majd ihatod. Az is fontos lenne, hogy ne csak tanulás előtt szellőztess hanem lefekvés előtt is, ha van ablakod a hálószobádban, akkor fél órával előbb, vagy amíg a fürdőszobában bíbelődsz azalatt kicsit kinyitod az ablakot áthúzatod a szobát, friss levegő az alvásban is segít.
Illetve még Timinek írnám, hogyha túl van ezen az egészen, akkor azon is el lehetne gondolkozni, hogy van-e lehetőség átmenni levelezőre, az lehet, hogy jobban beleférne az idődbe, energiádba.
Büdi kolléga: sajna én nem vagyok olyan bátor, hogy szóba hozzak egy ilyen témát, nyilván pedig az lenne a legjobb. Így én megkérdezném az illetékest, hogy nem ülhetnék -e máshova, és még valami indokot is kitalálnék, hogy pl. úgyis mostanában sokat dolgozunk együtt egy másik kollégával vagy akármi.
Időhiány: nappali tagozat műszakos munkával… eléggé összeegyezhetetlennek tűnik. Ha van lehetőség, én vagy átmennék levelezőre vagy megpróbálnék más munka után nézni. (persze az álláskeresés is rengeteg idő) Ha nincs lehetőség változtatásra, akkor csatlakozom az előttem szólókhoz: szigorú napirend + sok kávé. És ne legyenek üres járatok, mindig legyen nálad tanulnivaló. (vonaton, sorban állás közben elő lehet venni) Ha ne adj isten, mégis kicsapnának az elté-ről, akkor is sincs minden veszve: a kredit rendszernek hála, következő félévben jelentkezel, felvesznek megint, és ugyanott folytatod ahol abbahagytad – csak sajna kihagytál egy félévet. Sok sikert, kitartás!
Nem olvastam most végig az összes kommentet, az elsőre úgy látom, érkezett is szépen válasz és a segítségkérő is összegyűjtötte az infókat.
A második, időhiányos témához kapcsolódnék, mert valamelyest átérzem. Én ugyan nem dolgozom, de egyszerűen annyi vizsga és beadandó gyűlt össze, plusz rémisztgettek a többiek is, hogy mennyire nehéz és milyen szemetek a tanárok… volt egy kis kiborulás, pityergés, aztán a Kedves megnyugtatott és összeszedtem magam. Tanultam, amennyit tudtam, abba mindent beleadtam és végül a szerencse is mellém állt. Én eközben azt mondtam magamnak, hogy tényleg, a legrosszabb, ami történhet, hogy most megbukom. Attól rosszabb ember lennék? Nem hiszem, ez azért nem erről szól. Van tovább? Mindig van! Hiszen van mit ennem, van hol laknom, van, aki szeret és akit szeretek, aki támogat. Ha úgy alakul, majd kitalálom, hogyan tovább. De addig azért inkább megpróbálom.
A több műszakos munka nehézségeit is láttam már máson, egyszerűen nem tud beállni a szervezeted egy fix ritmusra. Az altatókkal szerintem is állj le, inkább sportolj, illetve ha az agyad pörög még, meditálj, relaxálj és ne pánikolj, hogy “még mindig nem alszom, még mindig nem alszom, még mindig nem alszom”. Nekem még szokott segíteni a párnámra csöpögtetett levendula (vagy akár egyéb illat, ami Neked kellemes), és azt szívom be, akkor arra figyelek, megnyugtat és elalszom. Régebben a lágy, nagyon halk rádiószó segített, de persze az fogyasztja az áramot, hosszú távon nem ajánlom.
Frissítőnek, agyserkentőnek a sporton kívül a fekete tea mézzel, citromlével nekem bevált. Persze, nem álltam rá napi szinten több bögrével, de a vizsgaidőszakban jó szolgálatot tett. A friss gyümölcsök is jó agyserkentők és a friss levegő persze.
A tanulásnál pedig minden perc számít! Lehet, hogy épp abban az egy percben nézed át azt, amit ki fogsz húzni, vagy ami az egyik kérdés lesz a tesztben. Ezt tudatosítsd, és ha van egy szabad fél órád, akkor is állj neki! Nagyon sok sikert! :)
Ha túl vagy a vizsgaidőszakon, majd elkezdhetsz esetleg gondolkozni azon, hogy van-e olyan munka, ami ennél fixebb ritmust biztosít, de mégis tudod belőle fizetni a tandíjat. Az biztos sokat dobna a közérzeteden. De most csak csináld, amit kell. Hajrá! :)
Sziasztok!
Én vagyok az a bizonyos tanácstalan kolléganő…
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a bátorítást.
Valószínűleg izzadtság miatt lehet a dolog, mert ahogy telik a nap, úgy lehet egyre jobban érezni.
Sajnos nem vagyunk baráti viszonyban, így elég nehéz lenne egy “jópofizós” beszélgetést kezdeményezni. De megpróbálom majd. Addig is hozni fogok egy kis potpourrit. :)
stecs: szerintem a legtöbb ember nem szól. mivel kellemetlenül érzik magukat… pedig utólag hálás az ember, nem? hogy nem rajta köszörülik a nyelvüket…
én egyszer szóltam egy ismeretlen hölgynek, egy rendezvényen ült előttem, és a csinos fehér alapon virágos szoknyáján egy “vörös folt” ütött át. akkor kurtán megköszönte, kirohant, és amikor visszajött rám se nézett… nyilván írtó zavarban volt
Szerintem a poénos kérdések meg célzások nagyon nem jó ötlet, mert előfordulhat, hogy valami olyan dolog áll a háttérben, amiről nem tehet. Betegség, stb. És ilyenkor nagyon szarul jön ki, ha valaki egy ilyen tapintatlan kérdést bedob, hogy megromlott-e a tusfürdőd… Én nem is mernék ilyen bunkóságot kérdezni, ha nem vagyok tisztában azzal, hogy miért büdös, és nem vagyok vele régi barátságban, hogy ezt megengedhessem magamnak.
Végig kell gondolni, hogy fordított esetben te minek “örülnél”, hogyan tálal neked valaki egy ilyen problémát. Mindenképp kínos és kellemetlen, én esetleg lehet, hogy megkérnék egy másik pasit a cégnél, hogy beszéljen vele, férfiak egymás között talán könnyebb, de nyilván ez egy nagyon hálátlan feladat és nem is kéne másra hárítani, de hátha valaki jobban van vele, mint te, vagy esetleg körbekérdezhetsz, hogy tudja-e valaki, mi lehet az oka, más is érzi-e, stb.
Én azt hiszem a lehető legtermészetesebb módon kezdenék bele, akár spontán egyik nap, nagyon kedvesen és tényleg olyan stílusban, mintha csak azt kérdezném, kér-e egy kávét. Fontos, hogy ne hozd zavarba (persze valószínű elkerülhetetlen), de legalábbis legyél tényleg természetes, hiszen te is szoktál izzadni, meg mindenki más is.
Nem tudom, milyen köztetek a viszony, jópofizós-e, jóban vagytok-e, tudtok-e egymásról bármit azon kívül, hogy egy szobában ültök, vagy néma csendben ülitek végig a 8 órát. Mert ha van valami kapcsolat, úgy könnyebb elkezdeni. Konkrét mondatokat azért nem írnék, mert függ attól, hogy milyenek vagytok egymással.
De a romlott tusfürdőt és egyéb taplóságokat nehogy nekiszegezd, mert nem érdemli meg. Más sem…
Hát ezzel teljesen egyetértek. A célzások csak tönkretehetik a munkatársi kapcsolatot. Az olyan lenne, mint oviban… de már felnőttek vagyunk, ezt nem engedhetjük meg. Mindenképpen rosszul fog neki esni egy ilyen beszélgetés, de a lényeg, hogy el fog gondolkodni rajta és hosszútávon csak jól lehet egy finom megbeszéléssel kijönni a kellemetlen beszélgetésből. Valószínű, hogy pár napig nem lesz túl kommunikatív, de minden csoda 3 napig tart, hagyni kell időt, hogy kiheverje a megrázkódtatást. Talán éppen ezért a hét vége felé időzíteném a megbeszélést.
Egy másik példa a másik oldalról: ha elmegyek edzeni, mindig attól tartok, hogy egy mozdulattól kiszakad a nadrágom (láttam már ilyet, eléggé ciki), de remélem, hogy szólni fog valaki, ha ilyen történne velem. Cikinek fogom érezni, de örökké hálás leszek, hogy szólt. Valami ilyesminek tudom elképzelni a reakcióját.
Tanácstalan Kolléganő, Veled érzek…
Nekem bejött a kérdés: Jaj, te szegény, lehet, hogy megromlott a tusfürdőd?!
A büdös kolléga helyzete nagyon kellemetlen tud lenni egy idő után, főleg így, hogy együtt kell dolgozzatok. Nekem volt kolléganőm, és 6 évig dolgoztunk együtt (nem közvetlenül együtt, de azért találkoztunk napi szinten, és szinte mindig éreztem az izzadság és a szájszagát. Ami a nagy gáz volt benne, hogy gyerekek között dolgoztunk. Én nem szóltam neki, de nem is tudtom mi lett volna, ha mellette kell dolgozni. Ez egy nagyon kellemetlen téma szerintem, amit az emberek általában elkerülnek. Nem akarnak konfrontálódni. Biztos mindenki érzi, de senki nem akar szólni. Nem tudok tanácsot adni okosan, mert én se “mertem” szólni neki. Talán a legjobb, ha valaki tényleg összeszedi a bátorságát, és elmondja. Lehet még senki nem merte eddig megtenni, és őt nem zavarja. Nem tudom, de kívánom, hogy megoldódjon.
(talán beszélni kellene egy kollégával, aki nem egy irodában van veletek,és ha bemegy, néha néha ejtse el, hogy hú de büdi van nálatok, nem ártana szellőztetni. Vagy nem is tudom…. Te nem vennéd magadra, mert megbeszélt dolog lenne, és tudnád, hogy nem neked szól, és hátha a kollégád venné a lapot, hogy miért nyitogatod az ablakot)
Időhiányra az jutott még eszembe, hogy mozgás előtt mindenképp be kell iktatni egy szellőztetést. Fontos a friss levegő utánpótlás az agyműködés beindításához. A másik: minden zavaró körülményt ki kell zárni. Tévét, számítógépet kikapcsolni. Vagy pedig, ha gépen kell gyakorolni (informatika szakon gondolom előfordul), semmiképp nem szabad a tanulás ideje alatt egyéb alkalmazásokat megnyitni. A tanulás helyéről fontos eltűntetni az újságokat, magazinokat, plüssöket, vagy akármit, amivel foglalkozni lehet. Ha tanulásidő van, akkor ne legyenek zavaró körülmények.
A tervezés is nagyon jó ötlet és lehet pipálgatni a feladatokat. Ha tételek vannak, készíts nagyvonalas vázlatokat arról, amit már megtanultál és vidd be a munkahelyre. Biztos van pár lopott perc, amikor rá tudsz pillantani és át tudod gondolni, hogy a tételhez mit mondanál el.
Szerintem ilyenkor az időzítő használata is hasznos lehet. Ha tudod, hogy fél órád van tanulni, beállítod az időzítőt és nem kell az órát bámulnod tanulás közben.
A tanulás picit hasonlít az otthoni munkához, amiről már volt itt egy nagyon jó cikk sok hasznos tippel: https://www.urban-eve.hu/2012/02/25/tippek-otthoni-munkahoz/
Ha a gépen kell tanulni/gyakorolni, de a tananyag nem online felületen van, akkor a tanulás idejére egyszerűen ki szoktam kapcsolni a modemet. Így garantáltan nem esek kísértésbe, hogy “csak ránézek a leveleimre”, aztán azon kapom magam, hogy már egy órája csak nézegetek. :-)
Ezt nagyon-nagyon köszönöm, eszembe juttattál valami fontosat, amivel jóformán megmentetted a vizsgámat. Ugyan olyan az anyag, hogy csak 15 percet tudok vele egyhuzamban érdemben foglalkozni, de addig haladok! És rávenni is sokkal könnyebb magam úgy, hogy tudom hogy csak addig kell vele foglalkozni amíg bírom. Aztán 10-15 perc szünet… addig pl. kiporszívóztam :) Három óra alatt jóformán végigértem az anyagon, és kb. a felét tudom is (persze a könnyebbik felét…).
Ami még nagyon sokat segített, a rend! Érdekes módon ami a hátam mögött van és nem látom, az nem zavar. Felöltöztem, bevetettem az ágyat, elpakoltam az asztalról, készítettem egy nagy bögre teát, gyújtottam egy gyertyát, és nekiestem. Ültem a székben, láb felpakolva az ágyra, a tiszta vetett ágyat láttam, és nem zavart hogy mi mindent kéne még megcsinálni. :)
Nagyon örülök, hogy tudtam segíteni. Én is nagy kifogáskereső és főleg halogató voltam régen, úgyhogy megértem a problémádat. Azóta legtöbbször csak nekiállok egy feladatnak és azt veszem észre, hogy még élvezem is, ahogy egyre több összefüggést megértek és csak azon kapom magam, hogy rakom be a borítékba az anyagot… aztán picit üres minden, mert már megcsináltam és úgy csinálnék még egy ugyanilyet, mert már profi vagyok a témában… ekkor pedig jön egy másik ilyen megoldandó feladat, amit eleinte megint csak utálok. Állandó körforgás. Így szép az élet. :)
Tanácstalan Kolléganő levelére: Nekem 5 éven keresztül volt egy osztálytársam, akinek rettentő kellemetlen izzadtságszaga volt és a ruháit se váltotta túl sűrűn. Nyáron nagyjából egy rövidnadrágban láttuk végig. Eléggé túlsúlyos is volt, valószínűleg ez is hozzájárult a problémához. Mivel itt egy egész osztály “szenvedett” a következményektől, mindenki másképp kezelte. Volt aki elkerülte, volt akit ez nem annyira érdekelt, többnyire ők barátkoztak vele, és voltak sajnos olyanok is akik alkalmanként beszólogattak nekik emiatt. Senki nem ült le vele beszélni, pedig valószínűleg ez lett volna az egyetlen hatásos megoldás.
szia! ne haragudj hogy ide írok! de gmailba nem tudom vissza állítani hogy lássam a leveleim. semmit nem látok eltűntek. hogy tudnám vissza állítani? fontos lenne! ksözi!
Szerintem Timi “egyszerűen csak” iszonyat fáradt és kimerült. Mert emberfeletti, amit csinál, le a kalappal előtte. És ezen a szintű túlhajszoltságon szerintem már nem segít 5 perc helybenfutás. Legyél túl ezen a vizsgán valahogy, vérrel, kínnal, szenvedéssel, nemalvással, mindegy, szerdáig kibírod, utána megvan a félév, felejtsd el a tanulást, és mikor nem dolgozol, pihenj, töltődj, ne csinálj semmit vagy egy hónapig, na és akkor csinálj valami tervet a jövőre nézve. Mert most már túl nagy a pánik a tiszatfejű újratervezéshez, most szerdáig a túlélés a cél. És vizsgaidőszakban semmi baj nem történik, ha nem a párod az első, mert abban az egy hónapban a tanulás az. És hidd el, ki fogja bírni, meg fogja érteni, hisz szeret.
Hú, ne haragudj, de szerintem ez elég rossz megoldás lenne hosszú távon. Igen, a vizsgaidőszaknak mindjárt vége, három nap összesen, akárhogyan sikerül, ennyi volt. Menteni kell, ami menthető, reméljük, a hallgatói jogviszony köztük lesz. De ha utána leeresztünk (és ezt minden érdembeli tanulás nélkül nem abszolválható szakon tanuló nevében mondom), kivesszük a szabadságot, és a tananyagunk után sem nézünk egy hónapig, a tavaszi vizsgaidőszakunkat tettük tönkre. A félév elejét én mindig a lehető legjobb dolognak tartottam, mert tiszta lap. Le kell zárni az előző félévet, az utolsó vizsga után ki kell aludni magunkat, leülni a haverokkal sörözni egyet, aztán ha ez megtörtént, elő a tanrenddel és vágjunk bele az órarendünk megszerkesztésébe (ami nyilván komplikáltabb meló mellett). Jöhetnek a fogadalmak, miszerint a lehetőséghez mérten bejárunk az óráinkra, akkor is, ha hétfő hajnal 8-kor kezdődnek, és a szabadidőnk x%-át arra használjuk, hogy az eddig vett tananyagot igyekszünk megtanulni (na itt szokott kibukni, hogy már az elején elvesztettük a fonalat vagy olyan tudásra építünk, amit egy korábbi tantárgy során nem sikerült megszerezni). Itt még nem késő segítséget kérni évfolyamtársaktól, felsőbbévesektől, még van idő kis lépésekben haladni, jegyzeteket elkérni és ezekkel kiegészíteni a sajátunkat, szakkönyveket olvasni. És persze van, hogy elcsúszik az ember, de innen nem nehéz visszahozni, nem úgy, mintha az összes 30x kreditnyi tantárgyunkra májusban kezdenénk meg a tanulást. A terhelés is egyenletesebb, mindig csak kicsit csípünk le az effektív nem-csinálok-semmit szabadidőnkből sportra, tanulásra. Persze a vizsgaidőszak így is rohanás lesz majd, de talán nem fejvesztett.
“A félév elejét én mindig a lehető legjobb dolognak tartottam, mert tiszta lap. Le kell zárni az előző félévet, az utolsó vizsga után ki kell aludni magunkat, leülni a haverokkal sörözni egyet, aztán ha ez megtörtént, elő a tanrenddel és vágjunk bele az órarendünk megszerkesztésébe (ami nyilván komplikáltabb meló mellett). Jöhetnek a fogadalmak, miszerint a lehetőséghez mérten bejárunk az óráinkra, akkor is, ha hétfő hajnal 8-kor kezdődnek, és a szabadidőnk x%-át arra használjuk, hogy az eddig vett tananyagot igyekszünk megtanulni (na itt szokott kibukni, hogy már az elején elvesztettük a fonalat vagy olyan tudásra építünk, amit egy korábbi tantárgy során nem sikerült megszerezni). Itt még nem késő segítséget kérni évfolyamtársaktól, felsőbbévesektől, még van idő kis lépésekben haladni, jegyzeteket elkérni és ezekkel kiegészíteni a sajátunkat, szakkönyveket olvasni”
Én is épp ezt írtam, szóval nem mondunk ellent egymásnak:
“Legyél túl ezen a vizsgán valahogy, vérrel, kínnal, szenvedéssel, nemalvással, mindegy, szerdáig kibírod, utána megvan a félév, felejtsd el a tanulást, és mikor nem dolgozol, pihenj, töltődj, ne csinálj semmit vagy egy hónapig, na és akkor csinálj valami tervet a jövőre nézve. ”
Szerintem ugyanazt írtuk, csak máshogy:-)
Kolléganő problémájára ötlet: mi lenne, ha aroma mécsest égetnél? Az indiai citromfű vagy a grapefruit nagyon jó légtisztítók. 100 %-os illóolajokat DM-ben tudsz venni és még az egészségre sem ártalmasak mint egyes légfrissítők.
Amúgy szerintem is beszélni kellene vele finoman.
Ha csak egy idő után büdös, nem lehet, hogy túlzottan izzad? Férfiaknál elég gyakori. Mindenesetre nem lehet kellemes. Nekem extra érzékeny orrom van, átérzem a problémád…
A Timi problémájához: Szerintem jó ötlet lenne, ha készítenél egy részletes heti tervet, amibe elsőnek beleírod, hogy mikor dolgozol, aztán látod a “szabadidődet”, amit feloszthatsz a párod és a tanulás között. Ne csak azt írd be, hogy ‘tanulás’, hanem azt, hogy konkrétan mit fogsz tanulni. X vizsgára 3 tételt stb. Próbálj meg megvalósítható, reális célokat kitűzni magad elé, nem kell egyszerre 7 órán keresztül tanulni. Ha a heti tervedhez keményen tartod magad, akkor folyamatos sikerélményben lesz részed, hiszen a kitűzött célokat könnyedén megvalósítod és ez a továbbiakban lelkesíteni fog. :-) Még egy jó tanács: néha emlékeztesd magad, miért is “szenvedsz”, ezek csak apró lépések, hogy a végén elérd a vágyadat.
A buzos kollegat aterzem. Tomerdek alkalommal kerultem mar ilyen csoporttars melle szerencsere rovidebb idore, es amikor csak tehettem el is kerultem oket, mert egyszeruen annyira nem birom elviselni, h majd lefordulok a szekrol. Nekik ez sajnos a kulturajukbol adodik, igy nem hinnem, h sokmindent lehet veluk kezdeni. De nalad egy oszinte beszelgetes remelhetoleg megoldja a helyzetet.
Idohiany…. egy kicsit ugy tunik, mintha inkabb kifogasokat keresnel, h miert nem tudod megcsinalni a dolgaidat. Felre ne erts en pont ilyen tudok lenni, es csak akkor tudom ezt megoldani, ha szembesulok azzal, hogy kb mindent csinalok, csak azt nem amit tenyleg kene. Te viszont nagy elonnyel indulsz, hisz amit magad elott tologatsz azt elmeletileg szereted, es akarod csinalni, igy kicsivel konnyebb az embernek ravennie magat. A sport nagy jo otlet, testileg es szellemileg is feltolt, ha nem kenyszerbol csinalod. Eleg egy 20 perces intenziv edzes, es mint akit kicsereltek. Ha az segit esetleg oszt be az idodet, ne percre pontosan, csak kb orakra, h mit kell csinlanod melyik nap, es igy konnyebben eszreveszed a “lyukakat” a napodban amiket hasznosan eltolthetnel.
♥ Tudtam hogy rád számíthatok :) túlélem még ezt a 3 napot, és ráveszem magam hogy ne csak nézegessem hogy mit lehetne sportolni hanem el is kezdjek valamit. Amit nemrég ajánlottál a hotelszobás edzés amúgy is nagyon szimpatikus (Kedvesem már azt is felajánlotta hogy megtanít fekvőtámaszozni :D ). A félelemben meg lehet valami. A hétvégén tudtam tanulni valamennyit, a holnapi vizsgámra a jelenlegi lehetőségeimhez képest felkészültnek érzem magam, de arra a vizsgámra ami fontos lenne, szerdán, arra képtelen voltam tanulni. Összeszedtem minden létező anyagot amit ajánlottak, amit számonkérnek, de nem bírok – merek – belevágni. Egy nagy hajrá magamnak ♥
Mi a legrosszabb, ami történhet? Megbuksz? Ha nem tanulsz semmit, a bukás GARANTÁLT, adj egy esélyt magadnak!
Lehet, hogy pártízezer éve még hasznos tanács volt az, hogy ha félsz, akkor fordíts hátat a dolognak, de a vizsga nem kifejezetten egy kardfogú tigris, hogy el kelljen futnod az ellenkező irányba. Menj neki! :)
Mitől félek? Az éjszaka meghozta a választ. Attól félek, hogy kiderül, nem vagyok képes megcsinálni.
Köszönöm, hogy rávezettél mi a probléma, ezzel megtettem az első lépést hogy változni / változtatni tudjak. :)
Szívesen! ♥
Ezek jó kis 22-es csapdája hiedelmek. Attól félsz, hogy nem tudod megcsinálni, ezért meg se csinálod, akkor aztán garantáltan nem derül ki, hogy nem tudod megcsinálni — hiszen meg se csináltad. A végeredmény szempontjából viszont nincs különbség… nem lesz meg. :(
A második levélre nagyon jó választ adtál. Szerintem ezek a végeláthatatlan helyzetek a legrosszabbak, nem tudni, hol kéne elkezdeni a változtatást. Örülök, hogy írtál egy megoldást. (Amúgy Spencer Johnson: Hová lett a sajtom? című kötete pont erről szól… Én mindig ehhez nyúlok vissza, ha nem tudom, hol a hiba.)
A büdös kolléga: erről a fb-os csoportban már sokat írtunk, nehéz eset. Szerintem a legegyszerűbb az lenne, ha egyik nap, munka után megbeszélnétek nyíltan. Figyi, ez van, kellemetlen, légyszi, találjuk ki, mi okozhatja, próbáljunk meg változtatni. Lehet, hogy ő meg a te parfümödet nem szereti, vagy akármi… Így a legkorrektebb.