Nem csak fiatalon és nem csak a közvélemény szerint “izgalmas” szakmában találhatja meg magát valaki! Erre a jó példa nrgy (ezen a néven aktív kommentelő a blogon), aki 59 éves, és 15 éve a saját irodájában mérlegképes könyvelő.
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
– Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod?
Elsősorban kis és középvállalkozások, egyéni vállalkozók könyvelését és bérügyekkel kapcsolatos munkáit végzem. Átlagos napokon 9-kor kezdek dolgozni, először az apró ügyeket végzem ki, mert minden napra jut egy csomó ezekből. pl.: küldj egy főkönyvi kivonatot, x kilépett, y holnap kezd dolgozni, z szeretne többet tudni valami újdonságról, beesik egy-egy ügyfél -néha csak locsogni picit-, stb. Elmélyültebb munkához általában 12 után tudok kezdeni. Ez lehet simán könyvelés, kontírozás, valamilyen bevallás összeállítása, kibogozni egy új törvényi változást. Ilyesmik.
– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Milyen tulajdonságok elengedhetetlenek a munkádhoz?
Érettségi és pénzügyi ügyintézői szakképzés után el kellett végezni a mérlegképes könyvelői szakképzést. Hogy JÓ könyvelő legyen valaki, szerintem nagyon fontos a rugalmasság, a kíváncsiság, a bátorság, a precizitás, az empátia, a nyugalom, az összpontosítani tudás képessége, a jó kommunikáció,
– Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Erre nagyon könnyű a válasz, mindenki azt hiszi a könyvelő sótlan, unalmas munkát végez, esetleg maga is fantáziátlan, unalmas ember. :) Holott ennél sokrétűbb munka kevés van. Ahány ügyfél, annyi szakma, szakterület, alapanyag, sajátosság. Hogy tudd, mit lehet költségként elszámolni a bevételeivel szemben ismerned kell mivel dolgozik, milyen eszközöket, anyagokat használ fel, kikkel kell kapcsolatot tartania. Nem szólva az emberekről. A munka eleve bizalmas természetű, fontos, hogy kedveld az ügyfeleidet, és ők is kedveljenek téged.
Képezd magad!
Tapasztalatom szerint legtöbb ember nem szeret jogszabályokat olvasni. Jó lenne, ha pl. már az iskolában fordítanának erre egy kis figyelmet, mert sajnos nagyon sokszor és sok helyen maguk az ügyintézők is csak egy utasítást hajtanak végre, gyakran az ügyfél kárára. Ha ismernék az emberek a jogaikat (és a kötelezettségeiket), jobban tudnák képviselni magukat a különböző hatóságok előtt.
– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
1994-ben döntöttem úgy, hogy -sok keserves csalódás után (saját könyvelőmben) -megtanulok könyvelni, ezért beiratkoztam egy suliba, és jelentkeztem egy könyvelőirodába, hogy akár ingyen is dolgozom, de szeretnék megtanulni könyvelni. Azt hiszem ott, a második napon éreztem először, hogy megérkeztem.
– Minek készültél gyerekkorodban?
Egészen kicsi koromban régész szerettem volna lenni, amiért nagyon büszke volt a család, később kozmetikus. Ehhez képest női fodrász lettem, ami bár tetszett, de eléggé csalódott voltam. Utána még próbálkoztam irodai munkával, de akkor arra csak agyhalálként tudtam gondolni, majd elég sokáig varrtam (bérvarrás), aztán létrehoztam egy kis boltot, amiből következett a könyvelés.
– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?
Nagy eredménynek tartom és büszke vagyok rá, hogy az ügyfeleim elégedettek a munkámmal, az adóhivatal és a munkaügyi felügyelet még egyetlen alkalommal sem talált hibát az ellenőrzött cégeimnél. Büszke vagyok arra is, hogy az ügyfeleim megtisztelnek a bizalmukkal a magánéletük tekintetében is, ami persze tizenéves kapcsolatokban azért nem olyan meglepő. :)
Nagy céljaim nincsenek, ezt szeretném folytatni, amíg van hozzá elég eszem. :)
– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?
Az első ilyen ember a régi főnököm. Hihetetlen nagy-tudású nő, aki az elképesztő mennyiségű munka és továbbképzés közben nem felejtett el nő, anya lenni. A második a volt barátom, aki könyvvizsgáló, és megtanított a törvények megfelelő értelmezésére, egymással való összefüggéseikre.
Könyvelők klubja
Azt mindenki tudja milyen gyors ütemben változnak – különösen az adózásra vonatkozó – törvények. Néha nem könnyű követni a változásokat. Mi néhányan könyvelők létrehoztunk egy „klub”-ot, havonta egyszer összeülünk egy vacsira, és megbeszéljük kinek mi okoz gondot. Hetünk közül mindig van legalább egyvalaki, aki pont tudja a választ.
– Hogyan lendülsz túl a mélypontokon, amikor már tele van a hócipőd?
Régóta foglalkozom már spiritualitással, főleg az önismeret kapcsán. Nagy változásokon estem át, ma már ritkán érzem összezuhantnak magam. Nagyon sok olyan technikát ismerek és gyakorlok, amik átsegítenek a holtponton. Leggyakrabban az Agykontroll relaxációs gyakorlatait használom.
– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?
Elég sokat olvasok, kutyázok, van több idős ember a családban, szeretik, ha meghallgatja valaki őket, kártyázunk, néha elkap a hév, akkor kreatív vagyok, szeretek főzni.
– Mit üzensz a leendő kollégáknak?
Ne ijedjenek meg a kezdeti nehézségektől. Amint helyreáll mozaik, csodás szakmájuk lesz. Maga a kettős könyvvitel egy fantasztikus rendszer, amit ha egyszer megért, könnyű és szép vele a munka.
– Milyen kérésed lenne az ügyfelekhez?
Csak néhánynak szól: Kicsit jobban figyeljenek a vállalkozásuk papírjaira!
– Köszönöm szépen az interjút!
Sosem gondoltam a konyvelest szurke munkanak.Egy jo konyvelo aranyat er, meg kell becsulni!
Remelem nem kell palyatvaltoztatnom, de nagyon inspiralo, hogy nem csak fiatalon lehet az ember lelkes es sikeres palyakezdo.
Pont gondolkodtam, hogy én is jelentkezem ingyen valahova, csak tanulhassak élőben is, ne csak padban.
Nagy levegő kell hozzá, meg keresni, hátha.
Köszönöm az interjút, a kérdezőnek is és az alanynak is! Sokat tudtam meg belőle!
Nagyon jók ezek az interjúk. Az ember felfedezi benne saját szakmája szépségeit is. Én is mérlegképes könyvelő vagyok, igaz, Erdélyben, és itt egy kicsit más, mint Magyarországon. Mikor befejeztem a közgazdasági egyetemet és hazajöttem szülővárosomba, valahogy úgy alakult, hogy pont könyvelőt kerestek, és igy lettem könyvelő. Most, hogy az olvasottak alapján elgondolkodom, én is azt szeretem benne, hogy pontos és logikus munka, és ha megcsináltál valamit, és leellenőrizted, az tudod, hogy jól van, és nem függ ez más emberek véleményétől, és attól hogy mások jónak találják vagy nem. Ez egy biztonságérzetet ad nekem is. És szerintem is ezt a munkát jól csinálni csak rugalmasan és logikusan lehet, mert ha nem vagy rugalmas és nem gondolkozol, akkor tényleg “szürke” munka lesz. És nagyon örvendek, hogy mások (tapasztaltabbak mint én) is igy gondolják, hogy kell hozzá ” rugalmasság, a kíváncsiság, a bátorság, a precizitás, az empátia, a nyugalom, az összpontosítani tudás képessége, a jó kommunikáció”.
Bár a könyveléshez még mindig nem jött meg a kedvem, azért örülök, hogy valaki ezt is szereti csinálni. Nem mellesleg könyvelőirodában dolgozom rögzítőként, de SOHA nem fogom átlátni azt, amit a főnököm csinál.
Via, a 2 órája készült hozzászólásomat kitörölnéd? Pöppet zagyva lett :D
Aladicsd, ne add fel! A férjemnek 7 évbe telt, még a szakmájában el tudott helyezkedni, közben mindenféléket dolgozott, sok később hasznosnak bizonyult tudást, tapasztalatot szerzett. Többek között ezért is kapott végül szakmájában állást. Ki tudja, neked is milyen utat kell bejárnod, hogy megtaláld a helyed :)
aladicsd, nekem is 3 évbe telt, mire mérlegképes végzettséggel el tudtam a szakmában helyezkedni. Sajnos nem szeretem igazán, pedig nagyon vártam, már középiskolás koromban arról ábrándoztam, hogy milyen jó lesz a tanfolyamra járni.
Ahogy nrgy fogalmazott a korábbi irodai munkájával kapcsolatban: agyhalál. Persze sejtem, hogy hol a hiba és talán egy másik munkahelyen még meg is tudnám szeretni a szakmát, de egyelőre csak reménykedem ebben.
Csak annyit tudok tanácsolni, hogy ne add fel, és előbb-utóbb megtalálod az utadat! (Remélem majd én is) :)
aladicsd, nekem is 3 évbe telt, mire mérlegképessel el tudtam benne helyezkedni!
Most is a szakmában dolgozom, de sajnos nem szeretem úgy, amennyire vártam, pedig már középiskolás koromban arról álmodoztam, hogy milyen jó lesz majd a mérlegképesre járni. :((( Ahogy nrgy fogalmazott a korábbi irodai munkájával kapcsolatban: agyhalál. Persze sejtem, hogy hol a hiba és talán egy másik munkahelyen még meg is szeretném, de egyelőre csak reménykedem ebben. De ha igazán szeretnéd, ne add fel!
Jó olvasni,hogy van akinek örömet okoz ez a szakma.Én is szívvel-lélekkel tanultam,minden vágyam ez a szakma volt,de az idő előrehaladtával egyre kevesebb esélyt látok arra,hogy valaha is ezt fogom csinálni.Lehet, sőt biztos nekem is van részem benne,hogy így alakult a sorsom, de én azt látom,hogy a mai világban igen nehéz ebben a szakmában pályakezdőként elhelyezkedni. 35-en végeztünk a főiskolán ezen a szakon és 2-en tudtak csak elhelyezkedni ebben a szakmában. Lassan 3 éve keresek munkát ebben a szakmában, de gyakorlat híján sehova nem vesznek fel (mint ahogy sok más szakma esetében is). És a legszomorúbb,hogy hiába jelentkezik az ember ingyen, akkor sem kell.
Óriási volt az üzenetértéke.Manapság óriási nyomás nehezedik a fiatalokra,mindenki elvárja tőlük,hogy 18 éves korára legalább két nyelvvizsgával a kezében pontosan tudja,hogy mi akar lenni.Aztán 23 évesen legyen meg a diplomája,5 év szakmai tapasztalata és 30 évesen karrierje csúcsán tündököljön,de ne felejtsen el családos emberré válni is válni közben…Aztán ha valamelyik azt találja mondani mondani 25 évesen,hogy talán nem a megfelelő pályát választotta,talán valami mást akarna csinálni,hova tovább,nem is tudja pontosan,hogy mi is szeretne lenni,na akkor a mi csodás társadalmunk úgy néz az illetőre,mint borjú az új kapura….Pedig az életünk nem lóverseny.Ha 40 évesen dönt úgy valaki,hogy kitanul egy új szakmát és az új szakmájában elindul a nulláról,mint “40 éves pályakezdő”,akkor meg kéne tanulni az ilyen embert csodálni és tisztelni azért,hogy szembe mert menni az árral….
Nagyon egyet értek. És közben az is benne van, hogy lehet, hogy 18 évesen az akartál lenni, és meg is tettél érte mindent, az is lettél, jó volt, szeretted, imádtad, aztán egy idő után elmúlt az élvezet, megváltozott, megváltoztál, nem olyan lett, mint gondoltad… és akkor nem kötelező ott szenvedni a nyugdíjig. Ha 30, 40, 50 évesen jössz rá, hogy na ez már nem az, amiért elkezdtem, akkor is lehet kanyarodni egyet. Mindig lehet kanyarodni egyet. A társadalom meg csak lessen.
Az biztos, hogy nagy változtató vagyok, ami sok embernek riasztó lehet, hiszen változtatni a megszokotton, gyakran félelmetes lehet. Azért hogy belőlem hiányzott/zik ez a fajta félelem, nagyon hálás vagyok az univerzumnak. Másrészt minden állandóan változik körülöttünk, így nagy szerencse, ha magunk is tudunk változni, változtatni. Köszönöm a lehetőséget Via, az interjúra, külön köszönet a szerkesztésért. :)
Ugyan már, ez a dolgom! :) ♥
Hát ezt nagyon szuper és üdítő volt olvasni!
Irodai alkalmazottként napi szinten tartok kapcsolatot a cég könyvelőjével, könyvvizsgálójával és munkaügyesével, és abszolút egyetértek a hölggyel! Jó dolog volt arról olvasni, hogy más könyvelők igenis nagy hangsúlyt fektetnek a rugalmasságra és a nyugalomra. :-)
Másrészt nekem ez lett a kedvenc interjúm. :-) A hölgy egy rakás dolog iránt érdeklődött élete során, nem elégedett meg azzal, amit elkezdett, tovább akart lépni, fejlődni akart és képezni magát. Imádom az ilyen embereket! Ez a tudatosság legmagasabb szintje, és iszonyatosan jó élmény, hogy pont a könyveléssel foglalkozik egy ilyen személyiségű ember.
Húúú! Köszönöm! Bár a legmagasabb tudatossági szint felé csak törekszem :)
Ó, de jó, hogy egy “szürke” szakma is előkerül! De inkább kiegyensúlyozottnak képzelem, mint szürkének. (S vonzónak, mióta láttam a Nicsak, ki beszél!-t.)
Mit gondolsz még szürkének? :) Majd igyekszem úgy válogatni, hogy kiegyensúlyozottan legyen “szürke” meg “nem szürke”. A tetoválóról én is érzem, hogy az “egzotikus”, de vannak még lelkes irodisták, szociális munkások, pedagógusok tucatjával! ♥
BGF-en pénzügy és számvitelre járok. A számvitel tényleg nagyszerű. Eleinte nehéz, de logikus és engem ez megnyugtat. Szeretem. Egyszer még talán én is interjúztatható leszek hasonló témában…? :)
Nagyon tetszik a cikksorozat, Via! Nagyszerű ötlet, főleg így a felvételi jelentkezés előtt – akár pályaválasztási tanácsadásként első kézből. :)
Via, nagyon köszönöm ezt az interjút (is) :) Amióta elkezdtem számvitelt tanulni, nagyon érdekel a könyvelés, mert tényleg izgalmasnak tűnik :)
És persze a kedvenc idézetem a csajozásról és a kettős könyvelésről:
„Te persze nem képzeled, hogy vallástörténettel mennyire meg lehet hódítani a nőket. Eszik a kezemből a vallástörténetet. Egyébként attól félek, hogy a nőket differenciálszámítással és kettős könyvvitellel is meg lehet hódítani, ha az ember kellő intenzitással mondja el. ” (Szerb Antal: Utas és holdvilág)