Szerencsére nem robotok vagyunk, végesek az erőforrásaink, és ha nagy a hajtás, pocsék az idő, és stresszesek a hétköznapok, ki tudunk annyira merülni, hogy egy kis extra töltekezésre van szükségünk — ezzel semmi baj nincs, teljesen normális, de tudni kell kezelni. Viki kérte, hogy adjak ötleteket a tankolásra. :) Mielőtt bármelyiket is kipróbálnád, tedd le azt, ami most nyomaszt, mert görcsösen és szorongva nem lehet pihenni. Függeszd fel legalább a tankolás idejére a munkát, a gondokat, és majd felfrissülve újra nekieshetsz. Hatékonyabb is leszel a pihenés után, mintha zombimódban erőltetnéd tovább a mókuskereket.
A triumvirátus
Kriston Andreától olvastam (sajnos nem tudom pontosan idézni), hogy az igazi wellness-hétvége azt jelenti, hogy eszel, amikor éhes vagy, alszol, amikor álmos vagy, szexelsz, amikor ahhoz van kedved, függetlenül attól, hogy hány óra van, reggeliidő, aludni kéne-e, vagy sem. Ezt a három dolgot nem lehet elbliccelni — böjtölni persze lehet mindhárom területen, de egy idő után be kell pótolni a hiányt, nem zsigerelheted ki magad a végtelenségig. A “wellness-hétvége” trükk akkor is alkalmazható, ha nincs rá egy (két) teljes napod: szervezz egy szabad estét, és figyelj a tested jelzéseire. Evés közben jön meg az étvágy, és ez nem csak a konkrét evésre és a szexre vonatkozik, hanem bizony az alvásra is — ha jártál már úgy, hogy ágyba kerüléskor érezted csak meg, mennyire nagyon fáradt is voltál valójában, akkor tudod, miről beszélek. Szóval derítsd ki, hogy mi hiányzik, és pótold a pihenést, a tápanyagokat és az ölelést is.
- Ha csak egy perced van: igyál egy nagy pohár vizet.
- Ha csak öt perced van: csókolózz a pároddal.
- Ha van fél órád: főzz magadnak egy jó tápláló fogást, például zöldséges rántottát vagy gombás rizst, egyél hozzá idényzöldségeket.
- Ha van egy órád: dőlj le szunyókálni.
Jöhet a külső rendbetétel
Mint kinn, úgy benn, mint benn, úgy kinn… biztos megvannak azok a szépségápolási lépések, amelyektől “rendben” érzed magad. Ez lehet a hajmosás, epilálás, arcradírozás, testápolózás, vagy körömlakkozás — vagy akár mind, ilyen sorrendben. Száraz bőrrel, zsíros hajjal kényelmetlenül érezheted magad, és teljes joggal nyűgösnek is. Ha el tudsz menni fodrászhoz, kozmetikushoz, pedikűröshöz, manikűröshöz, masszőrhöz, hajrá, de ha nem, akkor se hagyd ki ezt a lépést. Ha van otthon kristálycukrod és olajad, máris van szuper testradírod. Testápolód, hidratáló krémed is biztos van, főleg, ha nem használod minden nap — ne spórolj vele, ha szereted, használd, ha meg nem, akkor szabadulj meg tőle. Így szépülhetsz a fürdőszobával lomtalanítás közben, további otthonkotyvasztós szépségötleteket pedig itt találsz.
A lakás tisztasága is visszahat a lelkiállapotodra, nem véletlenül tavasszal szoktak nagytakarítást rendezni: ez is az újrakezdés időszaka. Porolj, lomtalaníts, és közben szabadulj meg a feszültségektől is.
- Ha csak egy perced van: nyisd ki az ablakot és szellőztess!
- Ha csak öt perced van: tegyél rendet valamelyik asztalon (íróasztal, konyhaasztal, dohányzóasztal).
- Ha van fél órád: moss hajat és tegyél fel egy arcpakolást!
- Ha van egy órád: indíts be egy mosást, áztasd be a lábad egy lavór langyos vízbe, aztán pedikűrözz.
Aztán a belső…
Mozogni muszáj lesz, egyrészt a sport miatt felszabaduló boldogsághormonokért, másrészt azért, hogy egy kicsit bekurblizd a testedet. Ha már nem vagy annyira fáradt, hogy elájulsz, tessék táncolni, ugrálni, játszótéren kergetőzni. Jobban is fogsz tőle aludni.
Belülről frissít a szellemi töltekezés is: hagyd a híreket meg a közösségi oldalakat, egy kicsit tarts szünetet az információzajos világból, és csak olyat engedj be, ami tényleg tölt és épít. Hallgass zenét (nem kell klasszikus, ugyanúgy frissítő egy jó kis világzenei album vagy a kedvenc koncerted — és ér énekelni!), olvass egy jó kis könyvet, ami elrepít egy másik világba, ahol sárkányok, várkisasszonyok vagy kíváncsi gyerekek élnek. Nézz meg egy örök kedvenc filmet, menj el színházba, sétálj az esőben, beszélgess, ismerkedj, nevess, sírj, sétálj a természetben, hallgasd a madarakat, ültess palántákat. Ha egy picit is kizökkensz a rutinból, az már üdítően fog hatni — több száz ötletet írtam már a miért ne? cikksorozatban, válogass kedvedre! Semmilyen munkával, tanulással kapcsolatos dolgot ne hozz be: ne szakkönyvet olvass, ne életrajzi regénnyel szórakozz, ne ismeretterjesztő dokumentumfilmmel stresszeld magad. A tanulásnak, inspirálódásnak, céltervezésnek is megvan az ideje, ez most a pihenésé.
Vedd körbe magad azokkal, akiket szeretsz: egy nagy közös főzőcske, traccsparti, vagy családi alvás a kanapén jobb minden ránctalanítónál, az állatok pedig zseniális terapeuták.
- Ha csak egy perced van: öleld meg a kutyádat/gyerekedet/anyukádat!
- Ha csak öt perced van: táncolj a kedvenc számodra!
- Ha van fél órád: olvass egy fejezetet a könyvedből!
- Ha van egy órád: tornázz húsz percet, zuhanyozz le, aztán nézz egy sorozatepizódot.
Add tovább, és lesz neked is
A szeretet és a törődés nagyon trükkös, mert minél többet adsz belőle, annál több marad neked is. Amikor a legjobban padlón vagy, akkor fokozottan használd ki az önkénteskedés, jótékonykodás lehetőségét, mert nagyon jót teszel magaddal is! Szervezz, adakozz, adj mosolyt és segítséget másoknak — százszorosan visszakapod.
- Ha csak egy perced van: oszd meg a szomszédod, rokonod, barátod vállalkozásának honlapját a Facebookon, hogy több vevője legyen.
- Ha csak öt perced van: vásárolj terméket egy kézművestől — egy apró szappan is számít.
- Ha van fél órád: nézz utána, hol van lehetőség vagy szükség önkéntesmunkára — közösségi kertekben, barátaid építkezésén, óvodákban…
- Ha van egy órád: segíts valakinek abban, amihez te értesz a legjobban — beszélgess, bíztasd, adj tanácsot, és indítsd el az útján!
Jó tankolást!
Szia Via,
Köszi, hogy így összeszedted a tippeket minden területre vonatkozóan. Én nagyon is érzem, hogy több területen kell feltöltekeznem. Ha magam alatt vagyok, vagy nagyon eltunyultnak érzem magam, a hajmosás csodát tesz, és ugyanúgy az edzés, rendrakás is. Kell mindegyik, mert nem elég egy-egy területre koncentrálnom olyankor.
Viszont az Adj egyet ajándékba Facebook oldala nekem nem tűnik most hasznosnak. Nem célom megsérteni senkit, csak úgy nézem átment az oldal mindenféle bulvár és nem bulvár cikkek megosztásába, aminek szerintem nincs köze az eredeti kezdeményezéshez. Kicsit csalódtam. (Nem benned, gondolom amikor belinkelted, akkor még nem ilyen volt.)
Húha, nézem is, köszi. 4 éve linkeltem be, szóval nem csoda, hogy azóta megváltozott. Bár kár érte, tök jó kampánynak indult. Tényleg mémgyár lett. :(
Te meg vigyázz magadra, és ha tudod, a mai napot már vedd ki és csinálj valami jót! :)
Nagyon rég olvastam ezt a cikket. Imádtam. Most megint aktuális. Pár napja töröm a fejem, hogy mi is lehetett a címe, vagy hogy fogom megtalálni, erre tessék: mai “szerencsesüti tudja mit kell dobni”! :D Wow! Ez már döfi! :D Szép estét Nektek is!!! Az enyém már elég jó lesz! Tankolok! :) Köszi Via!
Végül is kit mi dob fel. Én kimondottan élvezem a dokumentumfilmeket, főleg az utazással kapcsolatosakat, viszont távolról sem érzem pihentető programnak az epilálást. Sőt. Vasárnapot nem rontunk el ilyesmivel, csak ha nagyon muszáj. :)
Van, akinek kell a komfortérzetéhez az, hogy csúszik a lába. :) Kinek a papné, tudod. ;)
Azért egy utazós dokfilm egész más hangulat, mint mondjuk egy háborús árvákról szóló. Rengeteg féle dokumentumfilm van, ami mondjuk kastélyokat mutat be, az naná, hogy pihentető! :)
A csúszós láb nekem is hozzátartozik a komfortérzethez, de nem vagyok egy fakír alkat, így a szőrtépéssel csak úgy vagyok, mint a takarítással. A tiszta lakás is kell a jó közérzethez, ennek ellenére a takarítás maga sosem lesz kedvenc szabadidős elfoglaltságom, hogy egy relaxálásra szánt napra tegyem. Meg aztán ha később szép sima is a lábam, közvetlenül utána ég a bőröm, és csúnya piros pettyes. :) Amúgy már gondolkoztam rajta, hogy a szépségápolásból is lehetne olyan zónázós programot csinálni, mint a takarításból. :)
Szia!
Továbbra is nagy rajongója vagyok a blognak. Ez az írás betrafált. Két kisgyerekkel vagyok itthon. És nemcsak arra kell ügyelni, hogy az elintéznivalók meglegyenek, hanem hogy én is jól érezzem magam.
A múltkor ajánlottad a “hotelroom workout” videót, az is hasznos volt, néha este tornázom vele 25 percet.
Kedvenceim továbbra is: külső-belső rendrakós cikkek.
Szia!
Remélem, sikerült több pihenőt is beiktatnod azóta. Nekem is kihívás, hogy ne csak a programokat írjam a naptárba, hanem igenis magamnak is szorítsak feltöltődésre időt… Mert muszáj. Senkinek sem jó, ha 0%-on vonszolom magam.
Hajmosás és arcradírozás kipipálva!
Egy kis mozgás a sok tanulni való közé is belefért. Aztán a zombi módú tanulás (mert egy kicsit muszáj), aztán egy jó kis egy órás átmozgató edzés estére, hogy kellemesen elfáradjunk és egy jót aludjunk :D
Ezek de jó témák! Ha otthon élnék, találkoznánk az elöadásokon, az tuti! Nektek viszont majd jó szórakozást! (Tudom, meglesz:)
Nagyon fontos téma, tök jó, hogy foglalkozol vele!
én is ezt teszem, elég sokat, ráadásul nekem ez a szakmámba is vág:) ami a döbbenetes számomra az az, hogy hiába tudsz már nagyonsokmindent, az még sokszor nem A Klikk a fejedben. Mélyebb szinteket kell elérnie ezeknek a gondolatoknak, érzelmi, cselekvéses és meggyözödés-szinteket. Az meg eltarthat egy darabig:)
íme egy (kéretlen:) könyvajánló a témához:
F. Várkonyi Zsuzsa: Tanulom magam
Zsuzsa fantasztikus, a rádióműsora is, meg élőben is!
https://momentantarsulat.hu/eloadasok/froccs
Egyébként a legokosabb embereknek vannak a legnagyobb ellenállásaik, hiszen mindent ki tudnak magyarázni, hogy az miért csakazértis úgy van, ahogy ők elképzelték: az elégtelenségüket, a hibáikat, azt, hogy a világ szar, de főleg ők… :)
Sok-sok évet vártam A Klikkre, elolvasva (nem szívvel, csak ésszel) sokmindent. Aztán találkoztam Pál Ferenc könyvével: A szorongástól az önbecsülésig. Ez A KLIKK, hálás vagyok minden soráért.
Köszönöm a bíztatást!:)
“De Felicity szerintem roppantmód élvezte ezt.” – ez zseniális gondolat! Nekem ez azt jelenti, hogy az hogy valami jó legyen neked, az annyira alap dolog ezek szerint, hogy _bárhol_ felbukkanhat. Hm, ezen tovább lehet menni gondolatilag.
Meg ez a különbségtétel Viától, hogy a “saját határaidon belül lévö maximum”, ez is tetszik.
Az “inkább sehogyse csinálod meg” meg egy klasszikus. Mert úgysem érsz a végére _mindennek_ soha..
Egyébként nekem személy szerint olyan ez a blog, mint a legjobbfajta agymosás. A sok régi, lerakódott gondolat közé (“csináld! sohanemelég”) csak bejut elöbb utóbb valami új.. Néha már sikerül:)
Sokat foglalkozom az elvárásokkal mostanában, hamarosan olvashattok többet is azzal kapcsolatban, hogy mire jutottam vele. :) Most csak röviden összefoglalom:
Súlyozni kell. Mi az, ami Neked fontos? Az fontos. Amit elvárnak és utálod, az meg nem. A halálos ágyadon nem arra fogsz szívesen emlékezni, hogy “de jó életem volt, úgy éltem, ahogy a társadalom/főnököm/anyám/ufók elvárták”, mert attól nem leszel boldog. Egybevághat a célod azzal, amit egyébként is elvárnak egy olyan embertől, mint te vagy (ennyi idős, ilyen végzettségű, olyan nemű), de ne azért csináld, mert valaki azt mondta, hanem mert te akarod.
Nem leszel szerethetőbb és elfogadhatóbb attól, ha hülyére gályázod magad azért, hogy megfelelj másoknak. Az elvárásokban az a legnagyob baromság, hogy ha teljesíted őket, akkor sem kapod meg azt, amit ígérnek. Majd elfogadunk, ha lefogysz/szülsz/meggazdagodsz? Egy frászt fogadnak el, majd akkor kitalálnak valami újabbat, amiért nem vagy jó. Lóbálják előtted az elvárásokat meg az ígéreteket, mint csacsi előtt a répát. Csak loholsz utána, de soha nem kapod meg. Úgyhogy inkább dobd le a hátadról az idióta lovast, kapd ki a kezéből a botot, edd meg a répádat, aztán menj, amerre te akarsz.
Ez mennyire így van! És még csak nem is feltétlenül rosszindulatból teszik: azokkal is így van, sőt főleg azokkal van így, akik szeretnek és jót akarnak neked. Csak épp nem jól akarnak jót. Alig van olyan család, ahol ez ne lenne valamilyen szinten probléma. Ha a közvetlen rokonok, szülők, nagyszülők, tesók, házastárs, satöbbik nem csinálják, akkor valamelyik nagynéni, unokatesó vagy sógor(nő) biztosan. Az ilyenek elvárásait pont azért nehéz lerázni, mert tudod, hogy jót akarnak, nem akarod őket megbántani, vagy hátha mégis igazuk van…
Aztán ott vannak a kívülállók, a főnök, a szomszéd, a társadalom meg az ufók, akiknek meg azért nem merünk fütyülni az elvárásaira, mert attól félünk, hogy emiatt hátrányos helyzetbe kerülünk. Mert nem fognak szeretni, és ezért nem kapunk meg valamit, amit megkapnánk akkor, ha szeretnének és elfogadnának, ami pedig hátha összejönne akkor, ha sikerülne minden elvárásnak megfelelni… Ahogy mondod, sosincs vége, csak ha kilépünk a csacsi-üzemmódból.
Nagyon-nagyon igaz, és borzasztóan várom a hosszabb cikket. :) Nekem is mostanában jönnek el azok a pontok, hogy egyszerűen elegem van belőle, hogy kívülről tolják rám az elvárásaikat szünet nélkül. És nem, tényleg nem szeretnek jobban, és nem, tényleg nem lesz soha elég.
Őszintén szólva én is pár hónapja kritikán alul kikeltem magamból, és mindenkit leordítottam, aki az utamba került, hogy törődjön mostmár a saját dolgával, és valósítsa meg ő maga a saját álmait, azt meg hadd döntsem el én, nekem mi a fontos, és mit mikor csinálok meg (amikor úgyis megcsinálom). De hát ez se egy normális dolog, hogy időről-időre ki kell kelni magamból, másképp nem veszik komolyan…
Jééééé…éltem már úgy, ahogy a társadalom/főnököm/anyám elvárták, de úgy mint az ufók elvárták volna, még soha! Nem vagyok elég jó ezek szerint még az elvárás teljesítésben sem… :) Na jó, komolyra fordítva, nemrég kezdtem én is blogolni és pontosan erről írtam, “amit egyébként is elvárnak egy olyan embertől, mint te vagy (ennyi idős, ilyen végzettségű, olyan nemű), de ne azért csináld, mert valaki azt mondta, hanem mert te akarod.” Mert egy családtagom mondta, hogy most már biztos van annyi pénzem, hogy ha hazajönnék, akkor tudnék venni simán egy lakást. Hát, pont nem. De ez a mondat annyira szíven ütött akkor, hogy egy kis poszt lett belőle. Pedig semmi rosszindulat nem állt mögötte vagy kíváncsiskodás, csak az életünkbe beleolvadt elvárás.
Szerintem azért jobb embernek lenni, és nem robotnak, mert… mert sokkal jobb emberek vagyunk, mint amilyen robotok lennénk. Mert nem céltalanul létezünk.
Ez a lakásvásárlás is csak itthon ekkora hepp, kinn vígan elvannak albérletekben az emberek…!
“Lóbálják előtted az elvárásokat meg az ígéreteket, mint csacsi előtt a répát. ” :D :D :D Sírok!!! :D :D :D
Imádom, hogy ilyen nyersen, egyszerűen, belevágod a képembe, hogy bameg! :D :D :D
Köszönöm a válaszokat, Via és Dorka, jókat írtatok!
A Váratlan utazás meg AnneShirley pedig kiskorom óta és a mai napig nagy kedvenceim:) (bár már 6évesen is mindig Felicity King akartam lenni, mert ö olyan tökéletesen tudott csinálni mindent.. messzire nyúlnak vissza ezek a gyökerek..)
Egyébként pedig értem és érzem(!) amiket írtok és ha megtalálnám azt, amit én “kapcsolónak” nevezek (lehetne valami alapmeggyözödésnek is hívni talán), akkor mondom, a többi már menne szerintem, amikröl írtok, a makacsság, a keresés, a felfedezés, az élet sokféleségének a csodálata. De egyenlöre nem megy ez teljes meggyözödéssel, mert nincs mire “ráállni”. Igen, pontosan arra kellene válaszolnom, de nem csak úgy hébe-hóba, hogy “lefutni akarok-e vagy élni”. Ez a megfelelö kérdés. Sokaknak biztos egyértelmü a válasz, de ha teljesen öszinte vagyok, akkor nekem még nem.
Nincs mit. Felicity-t én is nagyon bírtam :) Nincs azzal semmi baj, ha olyan szeretnél lenni. De Felicity szerintem roppantmód élvezte ezt. És ha élvezi az ember, sokkal kevésbé fárasztja ki és nem szenvedésnek, robotüzemmódnak éli meg. Takarítás közben is lehetsz Te a világ legboldogabb embere.
Sok sikert a kapcsolód, a meggyőződésed, a belső biztos pontod megtalálásához! Nem feltétlen olyan könnyű az. De hiszem, hogy ha valamit igazán akar az ember, arra képes. Úgyhogy biztos képes leszel rá, hogy megtaláld!
Szerintem meg veszélyes a maximalizmus, ahogy ezt sok szakértő is állítja.
Ez a cikk röviden összefoglalja a problematikát.:
https://www.azirastukreben.hu/onbizalomhianyban-szenvedo-maximalistak
Csipike, nagyon köszi a cikket, sokat tanultam belőle!!
Nagyon jó ez a bejegyzés Via. Arra tanít, hogy sok kis percből épülnek fel az órák, és mindet ki kell haszbálni. Igen, a pihenés is annak számít. :)
Nincs mit. Teljesítettem az “add tovább…” pontot :)
Nézz bele a Mindfulness-Megélni a pillanatot c. könyvbe valahol, na az pont arról szól, amit írtál te is és Via is :)
A maximalizmus akkor hasznos, ha a határaidon belül használod: az aktuális helyzetből hozod ki a legjobbat, és nem a lehető legjobbat akarod, ami létezik, mert az esélyes, hogy erődön felül van, és úgyse tudod teljesíteni -> szorongás, kudarcélmény, és esélyed sincs élvezni a folyamatot. Utóbbi marhaság, kiégéshez vezet. Egy idő után a maximalizmus meg képes átlendülni a másik oldalra, amikor már annnnyira rettegsz, hogy nem lesz hibátlan, hogy inkább sehogy se csinálod meg, el se kezded. Na annak meg aztán tényleg semmi értelme. :)
Én ebből jöttem ki nemrég :) Belezavarodtam az elvárásokba és a maximalizmusba, és emiatt sikerült csúsznom egy évet az egyetemen. Végül otthagytam a szakomat, és elkezdtem egy másikat csinálni (hálisten már csak szakirányos tárgyaim vannak), mert ahogy írtad: átestem a ló másik oldalára, és nem csináltam semmit. Féltem mások elvárásaitól, és bezárkóztam teljesen. Végül félévig jártam pszichológushoz, és ő segített rávezetni arra, hogy tulajdonképpen ez az egész nem tesz boldoggá. És összeszedtem a bátorságomat, otthagytam a szakot, és belekezdtem a másikba :) Van időm magamra, a páromra, és jól érzem magam, még akkor is, ha nem lesz belőlem olyan nagy ember, mint amit édesanyám elvárna tőlem :) Nemrég megkérdezte, mivel szeretnék foglalkozni. És amikor megmondtam, azt felelte: hát, szerintem te többre vagy hivatott. Elengedtem a fülem mellett. Engem ez a “kevés” is boldoggá tesz :) Nekem ez pont elég :) És csak ez számít, most már tudom :)
Ez tényleg így van… Főleg akkor rossz a maximalizmus, ha a környezeted már hozzá is szokik, hogy mindennel megbirkózol és halhatatlan vagy. Borzasztóan meg tudnak rökönyödni, amikor egyszer csak betelik a pohár, és azt mondod, nem csinálom, nem bírom, nem akarom, elegem van…
Hehe, pont ezt kezdtem el tegnap :) Hajmosás aktuális volt, pedikűr meg az antihalogatás letörése és új módszerrel sima a sarkam! ez nagy szó, jejeje. És fáradtan bár, de begugrottam a tékába, szóval házimozizás volt ápolódás után.
Már csak a jeti vonások eltűntetése vár rám (pl ma), kézradír és pakolás, arcradír esetleg. És hétvégére tervezem, hogy akkoris megyek spinningre, ha már nincs a jó edző, mert tekerni kell, mese nincs.
Ma reggel meg elolvastam ezt a bejegyzést :D Remek, már van tuti biztos magyarázat, hogy miért tartom magam a relaxatív hétvégéhez.
Nagyon-nagyon ritkán teszem, de mára szabadnapot vettem ki, mert úgy éreztem, muszáj, kinyúltam. Reggeli után pedig, szembe jött a cikked. Csuda dolgokat tudsz produkálni!
A hétvégét igyekszem tankolással tölteni, bár néhány lépésen már túl vagyok, meg is nyugodtam, hogy jó úton járok, a további ötleteidből mindenképp szemezgetni fogok.
A réteskosárkás recept már csak hab a tortán, hogy enyhe képzavarral éljek, a hűtőben lapul egy mindjárt lejáró réteslap, azt hiszem meg vannak számlálva az órái; köszönet mindenért!:)
Via tényleg gondolatolvasó, ez vitán felül áll!
Ne mondjatok ilyeneket, mert szeretetrohamom lesz, aztán megnézhetitek magatokat! ♥
Jaj, de rossz lesz nekünk… ;-)
Ilyen életszeretős és életigenlős hozzáállás van amúgy az Anne Shirley kötetekben, én azért imádom őket :) de a Sült zöld paradicsom is ilyen volt nekem, vagy nagy hatással volt A nevem Asher Lev is rám. Nem tudom, mennyire hatnak Rád a könyvek, de ha igen, akkor ezeket ajánlom. Erősíthetik az “ember-mód”-odat.
Én aznap, még cikk nélkül a maradék sajtos rudacskákból, kiwiből, almából és csipkebogyós teából 5 órai teázást rögtönöztem magamnak, emellé pedig megnéztem egy Váratlan utazás részt. Tökéletes.
De máskor isteni tud lenni a hajmosás, bőrradírozás, a masszírozás (akár saját magamnak is, a tenyerem, lábam..), szellőztetés, pár perc séta, hullahoppkarikázás, mindenféle nyújtás. És ó, a takarítás, szortírozás. Mosás, teregetés, ruhabeszedés. Illóolajpárologtatás, patkánnyal játszás.
Robotnak lenni pedig azért nem lenne jó, mert nem éreznénk semmit. Persze, akkor vsz. nem zavarna, de mivel ismerem már ezt az oldalt is, így le nem mondanék róla. És olyan jó, hogy ilyen intelligens a testünk, lelkünk, ha hagyjuk neki, akkor mindig jelzi, merre jó, merre nem, mire lenne szüksége. Ezt persze időnként össze kell egyeztetni a racionális oldallal, a célokkal, ami nem mindig könnyű, de nem lenne jó kizárni a racionalitáson kívüli énünket. Ha beengedjük, akkor találhatjuk meg azt, ami nekünk, személy szerint igazán jó. Mert nem mindenkinek ugyanaz a jó. És nem nagyszerű megtalálni önmagunkat és a saját utunkat? Hát nem ez lenne a cél? Valószínűleg a legtöbbünkről nem fognak említést tenni a történelem könyvekben, az első dolog pedig amúgy is az, hogy mi elégedettek legyünk az életünkkel és minket boldoggá tegyen, akkor már nem éltünk hiába. (utána pedig jöhetnek a többiek, akiket boldogabbá tehetünk) A “nem szeretem” és “nem akarom” érzések is kellenek. Persze sokszor érdemes a mélyére ásni, miért is érzünk így, mert lehet, hogy akarjuk, csak nem jól közelítettük eddig meg, vagy csak félünk és ideje lenne legyőzni a félelmünket… de azért adjunk magunknak némi szabadságot, igenis vannak dolgok, amiket nem szeretetünk, vagy vannak olyan helyzetek, amikor azt a valamit nem szeretnénk.
És amit eddig is gondoltam, de a tanulmányaim és a tapasztalatom is megerősített ebben: önismeret és önismeret! Borzasztó fontos. És persze önelfogadás.
El se tudom mondani, hogy milyen jókor jött!Jövő kedden lesz életem legnehezebb vizsgája, és már annyira fáradt vagyok, hogy a kedvetlenségbe hajlok…:S
Az elkövetkezendő 4 napban sokszor vissza fogok még olvasni, KÖSZÖNÖM!
Ami nekem bevált, jól elbújni, hogy ne lássa senki és toporzékolni izomból. :D
Én is imádom ezt a cikket! Nagyon!!! Már el is tettem a kedvencek közé :-) Köszi!
Egészségetekre! :)
Cicát öleltem, szellőztettem, hajat mostam… sokkal jobb. :) Most pedig újult erővel vágok neki a további tanulásnak. Imádom ezt a cikket :)
A te olvasótáboroddal nem nagy csoda, ha mindig beesik valaki, aki azt mondja, hogy gondolatolvasó vagy, pont erre volt szükségem, de… tudod, gondolatolvasó vagy, pont erre volt szükségem! :P :)
Miután márciusban mélypontra kerültem, az áprilist a feltöltődésnek szenteltem. Nagyon jól összeszedted ezeket a dolgokat, szerintem ki is cetlizem magamnak.
Nálam a havi fogadalmaim közt például a mindennapi smink szerepel, mert azt figyeltem meg, hogy gyakran azért sminkelek, hogy csakazértis lássa mindenki, hogy vacakul érzem magam. Úgyhogy a mindennapi smink a mindennapi döntés amellett, hogy a tükörbe nézve egy vidám arcot akarok látni. Holnap megyek körmöshöz (3 hétig tartó zselés körömlakkom van), és már előre eldöntöttem a “belső napsugaras” ötleted nyomán, hogy valami vidám, mókás színt fogok választani, hadd legyen saját kis napsütésem a hónapban, amit mindig magammal hordok. ;)
Na, megyek – megölelem a kutyát, hotspotozok, aztán kiplakátolom a tippjeidet. :)
Szia Via!
Tökjó és kivetelezhetö ötletek és inspiráló képek (mondhatnám, szokás szerint:-) köszi!
Azért lenne egy kérdésem, ami számomra nagyon fontos, régóta foglalkozom ezzel (szakmailag, személyesen, terápiában, stb.) és biztos hogy nem lehet teljes körü választ adni rá, ezt nem is várom.. de régóta vagyok rendszeres olvasód és sokszor találok itt továbbsegítö gondolatokat és idézeteket, szóval hátha.
Nos, a mondatod eleje fogott meg:
“Szerencsére nem robotok vagyunk, végesek az erőforrásaink..” Olyan természetességgel írod ezt. Nekem pedig olyan sokszor jutott már pont az ellenkezöje az eszembe.. hogy mennyivel egyszerübb lenne, ha néha beprogramozhatnánk magunkba, amit akarunk. Nem lenne zavaró fáradtság, vagy még inkább “nemszeretem” meg “nemakarom” zavaró érzések. Sokszor jól jönne egy ilyen robot-módusz. Akkor megtanulnám amit kellene, megcsinálnám a sportot, a házimunkát és közben nem zavarnék másokat a saját hülyeségeimmel..
De persze azt már nagy nehezen felfogtam, hogy nem így müködünk. Oké, hát legyen. De hogy még szerencsére is! Erre lennék kíváncsi!
Miért szerencse ez?
Vagy ha legalább váltogatni lehetne az “ember-mód” (ami tele van hibákkal meg képtelenségekkel) meg a “robot-mód” között.
Egyébként ezért olvasom ennyire a blogodat, mert mindenböl amit írsz úgy árad az élet szeretete, a mindennapi örömök keresése, a Emberlét elfogadása.. Vajon hogyan tudod ezt engedélyezni magadnak fejben? Hol van ehhez a kapcsoló?
Remélem nem gáz, hogy itt kérdezem ezt meg.. és talán érted, hogy mire gondolok. A többiek gondolatai is érdekelnek persze!
Nálam sajnos vagy nemsajnos fejben döl el minden. Ha az megvan, a gondolat, akkor mehet minden:)
Mert ha nem tudsz elfáradni, nem tudod értékelni sem azt, amikor erőn felül sikerül valami. Mert ha nem lennének rossz érzéseid, nem tudnád megbecsülni a jókat. Mert a program nem örül annak, ha lefut, a program csak teszi a dolgát. De te lefutni akarsz, vagy élni? :)
Nem kapcsoló van bennem, hanem makacsság. Makacsul csak olyat vagyok hajlandó csinálni, amitől jól érzem magam. És ha az önmarcangolástól rosszul leszek (ki nem?), akkor nem csinálom többet. Mert csak. Épp elég stressz és bántás ér kívülről, hülye leszek még én is rátenni magamnak egy lapáttal…
Én az emberekben a törékenységüket csodálom, az áldozatkészségüket, a kiszolgáltatottságukat, a küzdelmeiket, és az ennek ellenére meglévő bizalmukat, kitartásukat. Ez gyönyörű. Nem vagyok kíváncsi a gyártósoron készült egyen-zombikra, a mérnöki precizitással behatárolt szorongásokra és a félelemtől rettegő birkákra. A szemedben levő csillogás érdekel, amikor először jut eszedbe valami, amiről már tudod, hogy boldoggá fog tenni, ha megvalósítod. Az érdekel, amikor kiállsz a sorból, és rálépsz a saját utadra. Akkor vagy nekem a legszebb. (És erre mindenki képes egyébként, szóval hurrá! Még az is, aki per pillanat zombi. De csak magától jöhet rá, hogy nem muszáj zombinak lennie.)
Ez elég jó válasz? :)
#2 -amen :)
Érdemes olvasmány a témában: Szondy Máté- Mindfulness – Megélni a pillanatot c. könyve is.
Csodálatos válasz! <3
:) Köszi, továbbra is így gondolom.
Amit később írtam az elvárásokról, az már a könyvemre utalt, csak akkor még nem árultam el. :) Nagyon örülök, hogy a könyv segítségével sok ilyen “csillogó szem” szemtanúja lehetek a találkozókon, beszélgetéseken.
“Én az emberekben a törékenységüket csodálom, az áldozatkészségüket, a kiszolgáltatottságukat, a küzdelmeiket, és az ennek ellenére meglévő bizalmukat, kitartásukat. Ez gyönyörű. Nem vagyok kíváncsi a gyártósoron készült egyen-zombikra, a mérnöki precizitással behatárolt szorongásokra és a félelemtől rettegő birkákra. A szemedben levő csillogás érdekel, amikor először jut eszedbe valami, amiről már tudod, hogy boldoggá fog tenni, ha megvalósítod. Az érdekel, amikor kiállsz a sorból, és rálépsz a saját utadra. Akkor vagy nekem a legszebb. (És erre mindenki képes egyébként, szóval hurrá! Még az is, aki per pillanat zombi. De csak magától jöhet rá, hogy nem muszáj zombinak lennie.)” Úr Isten! Ez csodaszép volt. Neked írnod kéne! Jah, hogy írsz!? :D Hát komolyan ezt most kinyomtatom és az orrom elé ragasztom!!! BIG FAT LOVE!
:) :* ♥
(Na, jól alá is ástam mindenféle írói tisztségemet itt az emojis kommunikációval, mi? :D)
:D “írói tisztesség” ….
Mondtam már, hogy ezért (is) IMÁDLAK!?!? ;) :*