Orosz Flóra 36 éves, és lakberendezőként dolgozik. Flóra azért írt nekem, mert tudja, hogy sokan álmodoznak erről a szakmáról, és szívesen mesélt volna arról, hogy pontosan mit is jelent lakberendezőnek lenni. :)

Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád?

A mi munkánk nagyon sokszínű, olyan, hogy „átlagos nap” szinte nincsen is.  Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor mondjuk a 20%-ban egyeztetünk a megrendelővel, 30%-ban szaladgálunk, és 50%-ban elsősorban számítógép előtt tervezünk.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Ma Magyarországon sok lakberendező iskola működik, ezek többnyire 1-2 évesek, és nagyon nagy a szórás az oktatás minőségét tekintve.  Igazán színvonalas oktatás a Moholy-Nagy Művészeti (Iparművészeti) Egyetemen van, de kiemelném még a Krea Kortás Művészeti Iskolát is, ami szintén elismert szakmai körökben. Szerencsére ma már egyre nagyobb teret kap a belsőépítészeti szoftverek oktatása, ami, amikor én végeztem, még alig volt jellemző.

Az a legjobb lakberendező, akiben a műszaki véna és a művészeti véna keveredik. Fontos, hogy tudjunk mind a megrendelő, mind a kivitelező nyelvén beszélni és hidat tudjunk képezni közöttük, ugyanis rendszerint a kivitelezők műszaki instrukciókat várnak, míg a megrendelők inkább csak érzelmi, hangulati vagy funkcionális igényekkel szolgálnak. Ezeket az igényeket egységes lakberendezési koncepcióvá kell érlelni és a kivitelezők számára megfelelő műszaki instrukciókkal kell szolgálni, hogy a végeredmény a megrendelő elvárásainak megfelelő legyen.

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Amikor egy ismerősnek megemlítem, hogy lakbeendező vagyok, akkor legtöbbszőr egy sztereotíp kép jelenik meg a szeme előtt, ahogy luxus lakberendezési boltokban sétálgatok, és a vastagon teleaggatott ujjaimmal rámutatok a barokk oroszlánlábas rekamiéra, hogy „Akkor azt kérném”. Valójában a luxus lakberendezési üzletekbe a legritkábban jutunk el, azokból a szépségekből gazdálkodunk, ami szinte mindenki számára elérhető, csak sokszor nem ismeri.

A másik félreértés, hogy hol kezdődik a lakberendezés. Nem a függönyválasztásnál, vagy a fal színénél, hanem ott, hogy van egy felújítandó lakás, vagy még egy papíron meglévő épület, és a család szempontjainak figyelembevételével segítünk a helyiségek kialakításában.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Ha visszagondolok a gyerekkoromra, már ott is nagyon sokat terveztem és rajzoltam.3 évesen költöztünk el első lakásunkból és a mai napig emlékszem az elrendezésére. Nagyon sok „állás megállóm” volt, de ezek mindegyike vagy nagyon kreatív volt, vagy lakásokkal volt összefüggésben. Aztán 9 évvel ezelőtt rájöttem, hogy az addigi stresszes munkámat nem tudnám család mellett folytatni, és ideje megvalósítani a régi álmomat és lakberendezéssel kezdetem el foglalkozni. Az iskolában aztán megismerkedtem a társammal, akivel céget alapítottunk, és azóta együtt dolgozunk.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

A legbüszkébb arra vagyok, amikor a családban, vagy a baráti körben megfogadnak egy-egy tanácsomat és a megvalósítás engem igazol. Jó látni nap mint nap az örömüket. Természetesen a nagy munkáinkra is büszke vagyok, de ezek az apró visszajelzések okozzák a legtöbb örömet. Szeretek elmélyülni korszakokra jellemző stílusokban, vagy egy népekre jellemző motívumokban. Nagy büszkeségünk például a balatonfüredi Festetics János zeneiskola díszterme, amely valamikor Pálóczi kastély volt és teljes egészében korhű módon korabeli technikákkal készült el a felújítása. A nagy álmunk egy saját kreatív műhely egy design kávézó, ahol egy kávé mellet alkothatnak, olyan tervezők akiknek tényleg ez a lételemük. 

– Milyen kihívások vannak a munkádban? 

 A tervező legfontosabb feladata, hogy stílustól függetlenül egységes, harmonikus legyen az élettér, amit tervez. Ezt persze rengeteg közös egyeztetés előzi meg a megrendelővel, hiszen elsősorban az ő egyéniségének kell megjelennie a lakásban. Sokszor előfordul azonban, hogy a megrendelő hírtelen felindulásból vásárol egy teljesen oda nem illő, bútort, vagy tárgyat, amihez ragaszkodik. Na ilyenkor jön a kihívás, hogy úgy tudjuk azt elhelyezni, hogy ne sérüljön a harmónia.

Ami szintén nehéz, hogy nem egyenletes a munka-mennyiség.  Sarkosan azt mondhatnám, hogy vagy éjjel-nappal dolgozunk, vagy hetekig nem dolgozunk. A fizetésünk is ennek megfelelően alakul. A válság nagyon érezhető az építőiparban és a szakmánkban is, de érdekes módon egyre több külföldi megbízásunk van. Ezek egy része egyszerű, például új építésű lakások 3d-s alaprajzát kell elkészíteni, de van egy-két igazán izgalmas feladat, például most Dél-Afrikába készül egy gótikus stílusú villának a koncepcióterve.  Kb. így fog kinézni.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?

Az én legnagyobb ellenségem a monotónia. Vannak időszakok, amikor csak nagyon egyszerű, visszafogott-minimál lakások tervezésére van igény. Persze ezeket is szeretem, de lételemem a kihívás. Ha nagyon monoton a munka kikapcsolódásként a magam örömére tervezek, mondjuk egy olasz éttermet. Az segít. :)

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Olasz étterem tervezésével. :) Na, azért szoktam sportolni, olvasni, kertészkedni, családdal, barátokkal találkozni is, és sokat főzök.

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül? 

Nehéz háttérbe szorítani a saját stílusunkat, ízlésünket a megrendelőével szemben. Ez nem azt jelenti persze, hogy ízléstelen dolgokat kell tervezni, hanem, hogy megtaláljuk a szépséget és harmóniát egy barokk csupa giccs élettérben akkor is, ha mondjuk a minimált kedveljük.

A másik hiba, amit én is kezdőként elkövettem, hogy szerettem volna minden ötletemet belezsúfolni a tervbe. Közhelyesen szólva: sokszor a kevesebb több.

A harmadik hiba, de ezt nagyon nehéz megúszni az elején, az a rengeteg felesleges kör. Mivel még annyira nem ismertük a beszállítókat és a boltokat, napokat töltöttünk egy-egy kiegészítő beszerzésével. Ezért érdemes tapasztaltabb lakberendezőket kifaggatni, vagy jó pár hónapig semmi mást nem csinálni, csak üzleteket látogatni és Interneten vadászni.

– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló ügyfelekhez?

Érdemes újságokból, magazinokból összegyűjteni képeket, olyanokat amelyek valamiért tetszenek, mielőtt lakberendezőhöz fordulnak. Sokat segít a megrendelőre jellemző stílus meghatározásában.

Nagyon sok ügyes, kreatív, műszaki érzékkel megáldott megrendelővel találkozunk, akik maguk már kialakították a lakásukat, inkább csak megerősítésre várnak. Ezzel nincsen semmi baj, de azért érdemes a folyamatok előtt kikérni a véleményünket. A legtipikusabb hiba, ami szinte minden lakásban előfordul, hogy nem kidolgozott a tárolás, a teregetés és a világítás. Ezekkel érdemes (ha mással nem is) többet foglalkozni, mert később sok kellemetlenségtől kímélheti meg magát az ember.

Ha valaki lakberendezőhöz fordulna nagyon fontos a bizalom, ez egy bizalmi állás, sokszor komolyan belelátunk a család életébe. Mindenképpen érdemes olyannal dolgoztatni, aki már legelőször is bizalomkeltő mind szakmailag, mind emberileg.