Lánybúcsús ötletekről korábban már írtam, nemrég azonban élesben szervezhettem és dekorálhattam — a kistesóm megy férjhez (felháborító dolog, hogy kisbabák már férjhez mennek! ♥), az ő buliját szerveztük a barátnőivel.
Dekoráció
Bogi és Bálint esküvőjén a zöld és a barack szín a domináns, ezért a lánybúcsút is ebben álmodtam meg. A csíkos szívószál, a dekortapaszok és a favilla a Dekorellashopból származnak, a villákat nagyon könnyen hangulathoz lehetett igazítani a tapaszokkal. Papírtányéron is jól mutatnak. :) Fogpiszkálóval készítettem kis zászlókat, alkoholos filccel írtam rájuk feliratokat, ezek mentek a muffinokba és a kókuszgolyóba. A fém mécsesek pont olyan szélesek, mint a tapasz, néhányat szintén beragasztottam, aztán feliratoztam. Készítettem feliratos kekszeket is: a szív alakúba belestempliztem, hogy Bogi & Bálint, a ruhásba pedig azt, hogy Say Yes. :) Papírboltban vettem fehér és zöld papír lampiont, cérnával lógattuk fel őket a plafonra, a lufik mellé, és mázlim volt, mert barackszínű, esküvős szalvétát, és szép zöld, csipkemintásat is találtam. :) A zöld, fából készült, kézzel festett, lézergravírozott Bogi & Bálint feliratot a Csipkedesign készítette, az esküvői fotózáson is jó kellék lesz majd, utána pedig ki lehet tenni az ágy fölé (van hátul akasztójuk). Bogiékról egy képet kinyomtattam, fehér keretben pedig kitettem a helyszínen, ezzel is megadva az alaphangulatot: őket mint párt ünnepeljük, még akkor is, ha ez a buli csak a menyasszonynak szól. :) A helyszín a La Vida Rendezvényházban volt, vittünk zenét, és saját termünk volt, külön bárpulttal és felszolgálóval, igazán baráti és remek volt a hangulat.
Szervezés
Kata kért segítséget a lánybúcsú szervezésében, ezért erről is írok egy kicsit. A legjobb szerintem az, ha neten szervezitek az egészet, mert olyan soha nem lesz, hogy mindenki ráér összeülni egy kávéra és kényelmesen meg tudjátok beszélni a dolgot. Az előzetes beszélgetést, tárgyalást intézhetitek körlevelekben vagy Facebook csoportban (legyen zárt, hogy a menyasszony ne leselkedhessen! ;)), az adatok véglegesítéséhez és összevetéséhez pedig a GoogleDocs-ot javaslom, már több lánybúcsúnál bevált. :) Segítségül ezért nem is nyomtatható szervezőt készítettem (minek tíz példányban kinyomtatni aztán írogatni), hanem egy Exceles táblázatot, amit aztán feltölthettek a Docsra, és ott mindenki szerkesztheti, kitöltheti, és szükség esetén fellapozhatja, ha valami infóra van szüksége.
Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! ©2013 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!
Öt fül van rajta, külön a vendéglistával, helyszínnel, étel-itallal, dekorációval, és a programokkal. Mindenki beírhatja, hogy mit vállal, és látszani is fog, ha valamire még nincs ember, túl sok a sós, kevés az innivaló, sok a lufi, nincs szalvéta… Feltétlenül vezessétek a felmerülő költségeket, és azt is, hogy mi az, amit nem szándékoztok “kifizettetni” a többiekkel — például ha sütsz valami sütit, és nem akarod elosztatni az alapanyagok árát, akkor azt is jelezd, de ha vásárolsz tortát, és az olyan tétel, amit nem tudsz bevállalni, akkor beszéljétek meg és osszátok el a költségeket.
l2njpy mondataira reagálva, megértem a félelmeidet, nálunk sajnos a legénybúcsún volt ilyen. A legjobb barát szervezte, de igazából olyan lett, amilyet ő akart volna magának és nem olyan, ami a vőlegényemnek (és a kapcsolatunknak..) tetszett volna. Ráadásul közben is ment az erőltetés, nem értették meg, hogy ezt ne. A Párom meg kb. úgy tudta volna ezt helyre tenni, ha szétveri a bandát, hát azt nem tette, egy db-ig próbálta magát jól érezni, aztán hazajött, még előttem.
Ezt egyelőre nem tudjuk hova tenni, még nem nagyon sikerült tisztázni. Az ő fejében (meg az ott lévő fiúk egy részének a fejében) él egy kép arról, hogy egy legénybúcsúnak milyennek _kell_ lennie.. nem értik meg, hogy nincs olyan, hogy kell, pláne nem egy ilyen személyes ünnepben. Ennél érettebbnek gondoltam a szervező fiút, sajnos csalódtunk. És hogy persze, szórakozni kell, kicsit legyen más, mint a hétköznapok, de a kicsi az mondjuk 10° és nem 180°!
Én azt javaslom, hogy majd a Te leánybúcsúd előtt beszélj a lányokkal, hogy mik azok a határok, amiket ne lépjenek át, és tényleg ne, és hogy alap legyen, hogy nincs erőltetés közben sem. Te értékeled a jó szándékot, de ha valami nem jön be, hadd mondhass már nemet… Mindenképp legyen ott egy olyan emberke, akiről ezer százalékban biztos vagy, hogy ezt tudja Neked biztosítani. Persze elvileg az összes barátod ilyen, de biztos van, aki ilyenebb.
Reméljük, olyan klassz lánybúcsúd lesz, mint nekem volt! :) Az összes barátnőm alkalmazkodott az ízlésemhez, és olyan lett, amilyennek megálmodtam és közben is végig szabad kezet kaptam. Ráadásul ajándékokkal is elárasztottak :)
Én pl. utálok játszani (igen, tudom, biztos nem normális, meg játszani jó, stb., de hát ez van. Én vagyok az, akit már az Activity gondolatától is gyomorgörcs kerülget és aki kislánykorában is inkább a bankos akart lenni társasozáskor), így sikítófrászt kapnék, ha a lánybúcsúmon szerepelni, bármit árulni, csókot, telefonszámit gyűjteni kellene vagy bugyuta kérdésekre válaszolni, amin aztán a többiek visítva röhöghetnek. Nekem ez nem való, a vetkőzőfiús, felesvedelős bulikról nem is beszélve:-) Inkább egy kötetlen-beszélgetős vacsorát tudnék elképzelni
A menyasszonynak ilyenkor szórakoztatva kell lennie, nem az a feladat, hogy rajta derüljön a társaság, ezért alapvető, hogy olyan bulit kell szervezni, ahol ő nem feszeng, hanem felszabadult és jól érzi magát. :) Mivel remélhetőleg mindenkinek a barátai szervezik a lánybúcsúját, ismerik, hogy milyen habitusú a menyasszony, mi az, amit szívesen kipróbál, és mi az, amit rühell. Aki inkább megalázná vagy röhögne azon, hogy kínlódik és zavarban van, az nem is igazi barátja. :(
Persze, csak a legtöbben a legnagyobb jóindulattal gondolják, hogy ez vicces. Mert a legtöbb embernek nyilván az, és egy lánybúcsún bulizni szokta “ezerrel”. Nyilván jót akarna, aki petrezselyemárulást szervezne, de ha engem tiarával a fejemben kiküldenek az utcára petrezselymet árulni, sírva hazagyalogolok:-)
A tervezőben példák vannak, nem kötelező. :) Bogi nagy örömmel árulta a petrezselymet, és nagyon jól érezte magát, hozzá igazítottuk a programot. :) Aki Neked szervezne olyat, aminek nem örülnél, az nem ismer eléggé, akkor meg mit keres a lánybúcsúdon? :)
Jaj, nem kötekedtem, biztos élvezte a tesód a bulit:-) Az én hugomnak, ha valaha persze egyáltalán férjhezmegy, tutira valami vad bulizós, vetkőzőfiús, rózsaszín tollboás, limuzinos lánybúcsúja lesz:-))) De hozzá az való!
Hát, azért a barátok próbálják az ilyen nembulizós embereket, mint én fellazítani, mert azt hiszik, úgy majd jobb lesz, meg majd meglátom, élvezni fogom, stb., stb. és ha kiderül, hogy nem, én csak feszengek, akkor jön, hogy de miért nem tudsz lazítani? :-)))
…vagy az, hogy “akkor igyál egy kicsit”. :)) De nem csak úgy lehet bulizni, ahogy ők, kár, hogy ezt nem értik meg. :( Máshogy is lehet szórakozni, vagy pihenni, vagy kikapcsolódni, mindenki hagyja a többieknek, hogy azt csináljanak, amit akarnak.
Igaz, teljesen igaz, csak azt ne felejtsük el, hogy egy olyan “igazából bulizó” szemszögéből nézve az én “típusom” az nem érzi jól magát, szenved, ő meg csak segíteni szeretne, hogy megmutassa, mi a jó. És ez a szándék nem azt érdemli, hogy “ha ilyen vagy, akkor nem vagy a barátom, mert nem vagy olyan, mint én”.
Én ezt mind értem, de arra gondoltam, hogy a barátaim azért a barátaim, mert előttük önmagam lehetek, ismerjük egymást egy rezdülésből is, és tudjuk, vagy érdekel, hogy a másik mikor örül meg mikor nem. Ha jönne valaki, aki iszonyatosan édes-aranyos cukibogár, és próbál segítő szándékkal ilyeneket próbálkozni, de nem érti meg, hogy én nem így bulizom, akkor őt nem tartanám valami közeli barátnak pusztán abból kiindulva, hogy nem is ismer engem, fogalma sincs rólam (vagy nem jutott el az évek során az agyáig, hogy milyen vagyok?). Akármennyire is kedves, ő csak egy felületes ismerős a szememben, nem olyan barát, akivel tűzbe tennénk egymásért a kezünket. Szóval nem “kidobnám” a társaságból, de fejben nem számolnám azokhoz, akikkel tényleg fontosak vagyunk egymásnak.
A tesóm és én pl. tűz és víz vagyunk, mindenről mást gondolunk, más az életfelfogásunk, tempónk, minden, de minden. Imádjuk egymást, de közös program az egyenlő 5 perc után veszekedés:-) De attól még nem egy felületes ismerős. És a barátaim sem egyformák velem, de egymással sem, mind mások és mások.
De hát ezeket a különbözőségeket nem lehet félretenni azért, hogy X, az ünnepelt jól érezze magát?
Nekem ilyen lánybúcsú volt a vágyam és meg is kaptam, de ha lenne egy barátnőm aki chippendale-es tollboás partit szeretne akkor egy olyanra mennék el, ha meg egy olyan barátnőm lenne aki meg teázni akar és macaront enni, akkor meg egy olyanon érzem jól magam vele, mert őt, őket ünnepelem, úgy ahogy ő azt szeretné.
Dehogynem, hát pont ezt írtam én is, hogy attól még nem felületes ismerős, és bár különbözünk, de ott a helyünk egymás nagy eseményein. És hogy nem rossz szándákból akarjuk a ásikat rávenni, netán ráerőltetni valami másra, újra, hanem mert azt gondoljuk, jó lesz neki is. Hisz, he nekem tetszik egy könyv, megpróbálom elolvastani mással is, ha jó egy étel, megkóstotatni mással is, aki pedig őrült módon bulizni szeret, az nyilván azt szeretné, hogy más is érezze, amit ő.
De egy értelmes ember megérti, hogy attól még hogy ő döglik a spenót ízéért más meg lehet rosszul van tőle.
A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Én is megértem, hogy az én bulim lehet egy party hard embernek langyi lett volna, rá se akarnám erőltetni hogy neki ilyen bulija legyen.
De ennek vica versa is működnie kell, nagyon remélem hogy ha neked lesz lánybúcsúd nem fogsz rettegve gondolni a napjára a várakozás helyett, és megértik az ismerőseid hogy nem ők mennek férjhez hanem te, neked kell jól érezni magad.
Hát, bizom benne, de azért fogok félni. Olyan típus vagyok, félős. Bármitől képes vagyok félni, izgulni. Ahogy anya mondja, én nem végigélem, hanem végigfélem az életem:-))
Sok boldogságot neked, pardon, nektek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Köszönöm, köszönjük! :)
Azzal egyet értek, hogy bármilyen stílusú is a buli, függetlenül attól, hogy te nem azt szereted, ott a helyed, hiszen a barátod/tesód/akárkid. De azt nem hiszem, hogy a ráerőltetés, rávevés egy bizonyos szinten túl tolerálható, én az első próbálkozás után megpróbálnám tisztázni, hogy “figyelj, tudom, hogy jót akarsz, de hidd el, hogy nekem ez nem jó, hagyjuk a témát, én máshogy érzem jól magam”. Azért attól, hogy különböző stílusú valaki (nekem sem a klónjaim a barátaim) meg lehetne érteni. Néhány próbálkozás belefér, de utána le lehet szakadni a témáról. Szerintem. :)
Ez akkor működik, ha az illető ilyen magabiztosan elfogadja magát, meg hogy mi esik jól neki. Szerintem sokan vagyunk, akik az ilyen helyzetekben azt hiszik, hogy ha valamitől félnek, nem érzik közben jól magukat, az a saját hibájuk, nem pedig egy elfogadható tulajdonságra vezethető vissza, hogy pl. jobban szereti a csöndesebb helyeket. A barátok a többség, a “normális” képviselője, én miért nem vagyok arra KÉPES, hogy abban, amit kínálnak, jól érezzem magam. Ha a barátok ehhez a hozzáálláshoz vannak szokva a menyasszony részéről, akkor lesz olyan a lánybúcsú, hogy az ünnepelt fél, hogy rá lesz erőltetve mindenféle.
Szóval szerintem nem biztos, hogy a kapcsolatok minőségével van a baj, hanem inkább annak a megszokott hiányáról, hogy az illető meg tudja mondani magabiztosan, amit Via írt, hogy “ez nekem nem jó”.
Ha még a barátai előtt sem tudja felvállalni magát, akkor az a barátok hibája is, hiszen nem teremtettek meg egy olyan közeget, amiben eléggé nyugodtnak érezheti magát a visszahúzódó egyén, úgy érezheti, hogy biztonságban van, és megbízhat a többiekben. Ilyen esetben a határozott barátoknak kell magabiztosan fellépnie, és kimondani azokat, amiket a szorongó barát nem mer kimondani: “Kérlek, szólj, ha bármi nem tetszik, azt szeretnénk, hogy te jól érezd magad, hiszen ez a te napod, és fontos vagy nekünk. Nem fogunk megsértődni, ha valamire azt mondod, hogy nem, ne érezd úgy, hogy meg kell felelned, mert nekünk nem kell. Amikor azt mondod, hogy elég, abbahagyjuk. Csak olyat csinálunk és oda megyünk, amihez neked kedved van, és nem kell hazudnod, hogy van, ha egyszer nincs.” Ehhez persze szükséges, hogy felismerjük, hogy a barátunk szorong, és nyitottak legyünk arra, hogy nem csak úgy lehet élni, ahogy mi azt elképzeljük.
A jó kommunikáció mindkét irányban nem csak a párkapcsolatban fontos. A barátaink előtt se legyen megfelelési kényszerünk, illetve a csendesebbeket se nyomjuk el a hangos fölényünkkel, hiszen akkor az megint egy szociális játszma, és nem barátság.
Bogcánál és nálad is láttam már az instagramon, nagyon örülök, hogy lett belőle cikk is! Szuper lett a dekor!
Én tegnap kaptam meg a behívómat a lánybúcsúmra. :P (Egész túlélő felszerelést felsoroltak, amit vinnem kell magammal, próbálom összerakni a képet a kellékekből, de nem megy. :D Nagyon izgi. :D)
Arra gondoltam, és mondtam is a húgomnak, hogy milyen jó lenne legalább évente egyszer szervezni egy ilyen “leánybúcsút” (tematikus csajbulit), ha van menyasszony, ha nincs. :P (A húgom erre azt felelte, hogy ő viszont nem vágna bele évnte egy ekkora szervezésbe. :P)
Via hány éves a férjhez menő tesó kisbaba?
A helyszín a lánybúcsúra tényleg jó lehetett, szépet álmodtál meg a zöld és barack jó kombináció, és a kis kellékek egyszerűek és nagyszerűek.
26 leszek októberben. :)
Azért írtam, hogy baba, mert nekem ő mindig 3 éves marad. <3 Én meg a nagytesója.
Jaj, én is hamarosan írok a leánybúcsúról bejegyzést (meg legénybúcsúról is néhány gondolatot), nekünk a hétvégén volt :) a táblázat nálunk is bevált (mint utólag megtudtam), Anya szerkesztette, így egyszerűbb volt összerakni a programot, főleg, hogy kevés idejük volt rá :P. Egyetértek egyébként nagyon azzal, hogy ilyenkor a pár is ünnepelve van, hiába lánybúcsú. :) És nem rabigába hajtja a fejét a menyasszony, hogy majd csak az Urát szolgálja, hanem szerelemből megy férjhez és nagyon boldog lesz :) ezért jó a párt így ünnepelni benne.
Amit én fontosnak tartok ennél (meg bármilyen egyéb személyes ünnepnél, pl. szülinap), hogy a menyasszony ízlésére legyen szabva és semmi se legyen ráerőltetve. Az az ő napja, a lényeg, hogy ő jól érezze magát. Ezért én pl. előre elmondtam, kb. mit szeretnék, mi ne legyen benne semmiképp, mi legyen benne mindenképp és miben kapnak szabad kezet. Illetve az egész leánybúcsún az volt, hogy “csak ha van kedved hozzá”. Mert nálunk volt pár feladat is, illetve a táncos hely keresésében is az én akaratom volt a döntő. Ha nekem nem tetszett egy hely, mentünk tovább. Nagyon jó volt ezt érezni :) és annak ellenére, hogy az én ízlésemre volt szabva, mindenki más is jól tudta magát érezni.
Itt is ez volt, nem volt pénisztorta meg effélék, de ezekről még bővebben írtam az előző lánybúcsús bejegyzésben is. :)
https://www.urban-eve.hu/2011/02/23/otletek-lanybucsura-legenybucsura/
Hehe, na igen, én is kikötöttem, hogy nem, nem szeretnék vibrátort :D (mert nővérem belefutott egy olyan lánybúcsúba, ahol a résztvevők között ezen ment a vita) és köszi a linkelést, hamarosan elolvasom azt is :)
Jéé, ti tesók vagytok?!:-))) most esett le, húgod blogjába is bele szoktam kukkantani, milyen kicsi a világ :-))
Igen, ő a bébihúgom. ♥
A hugod blogja publikus? Megadod? Szívesen olvasnék Tőle is!
Itt olvashatsz engem: bogca.blogspot.com :)
(Sorry a reklámért! :D ♥)
Köszi!
Szia Via!
Tegnap előtt vettem át a könyvedet a pickpackpontnál és IMÁDOM :) Ritkán veszek könyvet (sajnos) de ez megérte :)
Már belekezdtem a gyakorlatokba is :) Köszönöm ezt a szupi könyvet, egy ilyenre volt szükségem :)
Én köszönöm, hogy olvasod! ♥
Én ma olvastam el, együltő helyemben. És bár az elolvasása után rájöttem, kifelé evickélek abból a bizonyos pocsolyából, de azonnal eszembe jutott a saját Húgom, így rögtön ajánlottam neki a könyved. Én úgy érzem, hiánypótló lett ez a kötet, kellemesen csalódtam,mert én olyan Coelho-s,Müller Péteres könyvet vártam, de helyette hús-vér, emberi gondolatokat, igazi, használható életmódbeli tippeket kaptam. Köszönöm, hogy megírtad! És azt is, hogy végre egy magyar könyv, ami nincs tele helyesírási hibákkal. :-DDD Gratulálok Hozzá!
Nagyon-nagyon köszönöm, ha nem haragszol, ezt idézni fogom. :))
Nem haragszom:-) Vállalom bárhol a véleményem!:-D
A táblázatra kattyintva a júliusi háttérnaptár jön be! :)
Az csak kép, alatta a linken lehet letölteni az xls-t. :) Mindjárt kikapcsolom a képet.