2013 30. hetének kihívása: Stop and smell the roses.
Amerikában már mindenkinek a könyökén jön ki ez a kifejezés: állj le és szagold meg a rózsákat. Jót akaró rokonok és ismerősök bíztatják erre a szerintük túlhajtott ifjakat. Azt jelenti, hogy vedd egy kicsit észre, hogy mi van körülötted, és ne rohanj el a szépségek mellett. Szó szerinti értelmezését adom fel kihívásnak a következő időszakra: menjetek el virágot, fákat, bokrokat nézegetni! Akinek saját kertje van, tudja, milyen felüdülés a sok zöld és a sok szín, de szerencsére a városiaknak sem kell nagyon messzire mennie: arborétumok, botanikus kertek, pálmaházak, templomkertek, kastélykertek számtalan helyen vannak, és megérnek egy kirándulást. A Füvészkert pedig még Budapest belvárosától sincs messze, kicsit olyan, mint egy párhuzamos dimenzió. :) Vinni egy pokrócon és innivalón kívül nem is kell nagyon mást, lehet szívni a friss levegőt, gyönyörködni a tájban, és bámulni kifelé a fejünkből.
+ FELADAT: A kihívásperselybe (a jövőbeni titkos költés fedezéséhez) kerüljön még egy 200-as, az egyenleg most 600 Ft.
Nahát, ezek az inspirációk… :D
Mi nemrég jöttünk haza a sátrazásból. Itthonhagytuk a városi káoszt, és vissza a természetbe! Úgy kitisztította az elménket, testünket, lelkünket ez a pár nap! Nem volt laptop, telefon, TV, rádió, információáradat, hanem mintha egy másik világba kerültünk volna, eszünkbe sem jutottak a gondok, a kilátástalanság, csak úgy léteztünk.
A szegény, elhanyagolt cserepes rózsámat, snidlingemet és rozmaringomat végre megnyestem, az számít? Itt és most meg is ígérem, hogy ezentúl jobb gazdájuk leszek, ez a következő kihívás.
Ez jo kihivas! Egy tulhajtott idoszakomban, amire azt szoktak mondani, hogy meg meghalni sincs idom, folyton csak a rohanas, a munka, a kotelezettsegek kozepette, ahogy hazafele bandukoltam egy szep napsuteses oszi napon, hirtelen racsodalkoztam a szep szines oszi avarra a tombhazak korul. Addig “meg arra sem volt idom”, hogy ezt eszrevegyem. Azota szant-szandekkal megallok megbamulni a nyilo rozsakat, a madarakat vagy a gyumolcsfakat. Vagy a szep szines kepeket a blogodon. :) Akkor is, ha sok a munka vagy mindjart elkesek, es emiatt feszult vagyok. Vagy akkor annal inkabb…
Nemhiaba mondta Jezus, hogy az aggodalmaskodas es az elet gondjai ellen/helyett jo gyogyszer, ha megnezzuk az eg madarait es a mezo liliomait.
Nagyon tetszett, amikor a levelesladaban egyszer azt valaszoltad egy hasonlo helyzetben levo lanynak, aki annyira szigoru lett magahoz a sok feladat miatt, hogy mar lazitani sem tudott, hogy ne csinaljon semmit. DE TENYLEG! Ez nagyon tetszett akkor, es most ujbol eszembe jutott.
Ma délelőtt kaptam egy rózsa csokrot. Már majdnem elnyíltak a rózsák, de őrült jó illatuk van. Megérintettem őket, és még most is érzem a kezemen az illatot. Egyébként nem szeretem a rózsa illatot sem tusfürdőben, sem parfümben, semmilyen gyártmányban, csak az eredeti mivoltában, a virágban. Egyszerűen csodálatos!
Nem mellesleg csodás érzés megpillantani a sok bársonyvirágot (büdöske), amit tavasszal ültettem. Több változata is megtalálható a kertben, van, amelyik klasszikus kokárdás, van, amelyik cirmos, és van tiszta citromsárga. Megjegyzem, nekem nem büdös, szeretem az illatát. :)
Valóban tökéletes feltöltődés egy séta a természetben!