2013 31. hetének kihívása: Oszd meg a kihívásodat!
Mi az, ami mostanában foglalkoztat? Milyen tennivalót halogatsz régen? Mivel küzdesz, mi az, amit meg kéne csinálnod? Oszd meg valakivel! Számolj be a családnak vagy barátoknak arról, hogy mit tervezel, és kérd meg, hogy néha kérdezzenek rá, hol tartasz. Emlékeztethetnek arra, hogy miért kezdted el, ami segít fenntartani a motivációdat, és a számonkérhetőség segíthet abban, hogy ne csak egy elsikkadt terv legyen, hanem tényleg tegyél is érte. A bejegyzés alatt hozzászólásban is megírhatod, bíztathatjuk egymást, és pár hét múlva bejelentkezhetsz a helyzetjelentéssel. :) Csapatban könnyebb, akkor is, ha a konkrét munka egyedül vár rád.
Ha írásban szeretnéd vezetni a haladásodat, szívből ajánlom a különböző beosztású nyomtatható projekttervezőimet.
Én most új időbeosztással kísérletezem, már ami a napirendemet illeti, még nem túl tudatosan próbálgatom, de eddig működik, na ezt kéne majd átvinni valami rendszerbe, hogy ne csak úgy ad hoc legyen, és boruljon az első gubancra. Kell beleférnie tornának, fókuszált munkának, és sokkal több pihenésnek — főleg szellemileg, meg korai alvásilag (öreg vagyok már a hajnali fekvésekhez). Ha majd beépült, megírom, hogy mit sikerült kialakítanom. :) Most még igyekszem a terveimet a bioritmusomhoz igazítani.
+ FELADAT: Mehet még egy kétszázas a perselybe, most már 800 Ft vár arra, hogy nemsokára elköltsük valami titkos-fantasztikus dologra, közösen. :)
Sziasztok, nekem is a rendszeres sportolás a cél, be is iratkoztam egy terembe kb. egy hete, de eddig inkább kint kocogtam. Ha elkezd majd esni az eső, könnyebb szívvel megyek a fémszagú neonba, most még élvezem a napocskát. Nekem az a stratégiám, hogy reggel elmondom a páromnak, hány kört fogok aznap lefutni, és addig furdal a lelkiismeret, amíg meg nem csinálom. Egyelőre működik, bár nem könnyű. Hajrá mindenkinek!
ziti: Tetszik a motivációs módszered :-)
Nagyon örültem ennek a cikknek, mert épp kezdtem elhagyni magam és beletespedni a semmit tevésbe. Most fejeztem be a nyári diákmunkát és hajlamos vagyok órákig gépezni és semmi hasznosat nem csinálni. De most erőt veszek magamon és elkezdek a szakdolgozatomon dolgozni, naponta foglalkozni vele. Sajnos hajlamos vagyok az utolsó pillanatokat is kihasználni, de most nagyon nem szabad elhagynom magam, remélem sikerül és pár hét múlva büszke lehetek magamra! :)
Sziasztok :) Nem régen fedeztem fel ezt a blogot (az otthon nyaralást ecsetelo riport után) és annyira szuper, hogy rogton beleszerettem. Via, engedd meg kérlek, hogy így gratuláljak Neked onmagadhoz és a munkádhoz. Tulajdonképpen az utóbbi napokban folyamatosan itt lógok :)
Az én kihívásom az lenne, hogy végre valahára egy rendszert alakítsak ki az életemben és hogy beleférjen a meló, a háztartás “oromei” és elsosorban a családom (2 gyerek + egy férj :) ) Kénytelen voltam rájonni, hogy a mostani állapot tarthaltatlan. A stressz, káosz és a kedvtelenség kezd ráragadni a gyerekekre (6 és 3 éves fiúk). Egy teljes átalakulásra gondoltam, persze kis lépésekben, nehogy vége legyen még mielôtt elkezdenénk :) Két éve lediplomáztam, másfél éve dolgozom, fél éve a férjem is pénzt állít a házhoz. Munkaugy kipipálva (remélem jó hosszú idôre) Most johet a tobbi. Itt rátaláltam a Fly lady programra – ez lesz az elsô kihívás. Pont van még egy hónapom, mielôtt a nagyfiam szeptemberben elkezdi az elsô osztályt az iskolában. Viának és a blognak koszonhetôen nagyon megjott a kedvem a változásokhoz, nagyon feldob, hogy nem csak nekem vannak gondjaim és a hozzászólásokból kezdek rá jonni, hogy nem is olyan gond, ha az ember – esetemben nô – nem felel meg tokéloetesen mindenki elvárásának. Sok sikert mindenkinek a kihívásokhoz :)
Üdv a blogon, örülök, hogy tetszik, és köszönöm, hogy máris csatlakoztál a virtuális közösséghez! :) Ha bármi kérdésed van, vagy nem tiszta valami, írj nyugodtan! :)
Csendes olvasóként most jött meg a kedvem a megszólaláshoz, hátha segít :-) nekem baba mellett a magát hullára dolgozó páromnak kéne tudnom kellemes otthont teremteni, hogy örömmel jöjjön haza hozzánk esténként…egyemlőre még túl ritkán sikerül :-(… de majd most, hogy leírtam! :-)
Csak szép lassan, lépésről lépésre! Kezdd a lomtalanítással, az a leglátványosabb!
Nagyon sok az aktuális teendő, amit nem lehet halogatni, elsősorban ezt szeretném túlélni kiborulás nélkül. Azért két apróságot mégis kitűztem:
Mindennap kellene mozognom legalább 15 percet, hogy bírjam a fent leírt megterhelést.
Mindennap kellene kicsit dolgozni a kertben, hogy ami termett az a kamrába kerüljön, ne a komposzton kössön ki.
Remélem egy hónap múlva tényleg haladásról tudok beszámolni, és nemcsak kifogásokat sorolok majd, hogy miért nem sikerült. Kifogásokban elég jó vagyok… Lehet, hogy ezen is kellene dolgozni. :)
A tornát nekem is be kellene megint iktatnom, most nagyon felborult nálunk is minden. Via, kíváncsian várom, hogy Te hogyan szervezed újra “magad” :).
Mi 2 év itthonlét után férjemmel egyszerre találtunk új munkát, így most minden megváltozott. Közben igyekszem a 2 éves kislányomat nem elhanyagolni, és nem átadni neki a rohanós hétköznapjaink hangulatát. …Nehéz lesz, de majd belerázódunk valahogy!
Nálam most az a fő feladat, hogy egy “normális” munkához hasonló napirendem legyen, és ne az, hogy reggel odaülök a gép elé, és tolom, amíg ki nem dőlök a székből. Szóval afféle “nyolctól-ötig”, csak itthon elkövetve. Remélem, sikerül, mert nagy szükségem van a pihenésre és a nem munkával töltött ébrenlétre.
Nekem az első és legnagyobb kihívásom az, hogy minél jobban felkészüljek a decemberi japán nyelvvizsgámra, még mielőtt az összes egyetemi tennivaló a nyakamba szakad. – Nagyjából sehol sem tartok, és a nyárnak mindjárt vége.
A másik pedig, hogy kialakítsak valamiféle napirendet, bár ez valószínűleg csak szeptemberben fog tudni elkezdődni, ha legalább az órarendemet látom. (alig várom az első félévet az egyetemen *.*)
Óóóó, ha nekem japán nyelvvizsgára kellene készülnöm… *.* Mivel teljesen másfelé vezetnek egyelőre a terveim, a japán csak hobbi és szerelem (értsd: nem tanulom sem intézményesítve sem más aktív módon, csak szimplán sikongatok és nyáladzom, ha japán szót hallok :D), és mindig hátrasorolódik, de soha-soha-soha nem adom fel, hogy egyszer majd…! (vidékiként, pláne falusiként még nyelvtanfolyam vagy tanár közelébe jutni sem a legegyszerűbb dolog, aki nem muszájból, hanem kedvvel tanulja, az becsülje meg, hogy lehetősége van rá :) )
Hajrá a tanuláshoz, és majd a vizsgához is!
Nekem két nagy projektem van:
– felkészülni a munkába állásra (szakmailag, pl. erősíteni az Excel-tudásom, és lélekben is, mert ez nagyobb kihívás+felelősség lesz, mint a korábbi helyeken)
– a háztartással kapcsolatos dolgokra kialakítani egy jól működő rendszert, hogy ne belőle káosz és kapkodás majd később, ha már mindkettőnknek lesz munkája és kevés lesz az ideje erre
1. meg KELL írnom a disszertációmat most már végre, alig több mint egy évem van rá, ami rohadtul kevés, és eddig nulla oldalnál tartok
2. pénzt kell keresnem, lehetőleg munkával, azaz előbb munkát KELL találnom (de azért vettem lottót)
Nekem is a doktori disszertaciomat kellene megirni, aprilis a vegso hatarido, es nekem is nulla oldal van meg. OK, vazlat mar van, beosztas mar van, a publikacioimban mar le van irva a joresze.
Ami miatt nem megy, az a munka – a szabadsag alatt is a “veremet szivjak” a kollegak. Elhataroztam, hogy az idei nyar ugy fog telni, hogy minden heten hetfon es penteken dolgozom, keddtol csutortokig pedig irok. A dolgozas egyelore teljesult, es lassan vege a nyarnak. Egyszeruen nem ertem, hogy miert nem megy mindenki szabadsagra, ahelyett, hogy masokat munkaval lat el meg ilyenkor is. Tavaly egyebkent nagy onuralommal es egy kimeletlen “out of office” uzenet beallitasaval sikerult felkeszulnom a szigorlatomra es osszel letennem.
igen, az is gond, ha van meló, az is, ha nincs :D
én januárban szigorlatoztam, elég jó vagyok még mindig az utolsó pillanatban való felkészülésben, de sajnos ez csak szóbeli műfajban működik
ez a probléma viszont annyiban egyszerűbb, hogy csak rajtam múlik
a melókeresés viszont nem ez a műfaj…
Pont jókor, részben már teljesítve is. Gyerekszobát kellene átrendeznem, de egyedül nem megy. Eddig keseregtem, hogy jajj, mi lesz így velem, aztán kiírtam fb-on a családi csoportba, hogy egy szombati napon jöjjünk már össze, hozzuk össze közösen, süti, kávé, tea, jó hangulat garantált. A gondom megosztva, feladat felosztva :)
most újra szeretnék rendszeresen mozogni, de intenzívebben. másfél hónap tespedés és összevissza kajálás után kell a rendszer.=) sokkterápiaként beraktam a héten egy 40 perces teljes átmozgatós Rubint Rékát – persze 25 perc után kidőltem.=D de tegnap reggel voltam futni, ma elkezdtem egy 30 Days Fat Burning Circout nevű kihívást – weheartiten találtam, fogalmam sincs, mennyire hatékony, majd írok róla, és ma okosabban választva “csak” egy 20 perces hasizom blokkot csináltam. igyekszem, hogy sokáig megmaradjon a lelkesedés. azt tapasztaltam, hogy akkor lustulok el, ha nem nézek rendszeresen sportközvetítést. év közben van minden: foci orrvérzésig, műkorcsolya, más sportok, amibe még belefutok, de nyáron szinte semmi. most is azért kaptam kedvet, mert megállás nélkül vizes VB-t nézünk.=D