A jó tanuló igazából jól tanuló — a tanulási képesség pedig nem egy fix dolog. Gyakorlással és a saját módszereid kiismerésével sokat segíthetsz. Nem számít az sem, ha öt, vagy tíz éve “nem ment”. Ideális esetben maga a tanulás életfogytig tart, így remek lehetőség fejleszteni az elsajátítási módszereidet. Nyelvvizsgára készülsz, KRESZt tanulsz a jogosítványhoz, visszaülsz az iskolapadba, hétvégi tanfolyamra jelentkeztél, esetleg karriert váltasz? Akkor bizony tanulni fogsz. De nem mindegy, hogy hogyan. Az alábbi bejegyzésben azokat a trükköket írtam le, amelyek engem segítettek idáig, akár általános iskoláról, gimiről, egyetemről, akár egyéb, önszántamból elkövetett tanulásról volt szó. Nem volt minden kapásból ennyire egyértelmű, sok témával szenvedtem, mire rájöttem, hogy hogyan is a legjobb számomra — mint minden máshoz, a tanuláshoz is kell egy adag önismeret.
Nagyon remélem, hogy tudjátok hasznosítani az ötleteket! Jó tanulást — jól tanulást! :) Sosem késő.
Amit óra közben tudsz csinálni…
Figyelj arra, ami történik!
Nagy a kihívás, hogy amikor marhára unalmas vagy idegesítő a tananyag, inkább az ablakon bámulj ki, vagy szívecskéket rajzolj a margóra, esetleg gyakorold az aláírásodat (Mrs. Johnny Depp), de pont akkor van szükség a legnyitottabb állapotodra, amikor a legkevésbé érted az anyagot. Nekem nagyon sokszor volt olyan élményem, hogy az óra közben esett le valami, és akkor pottyantak helyükre a dolgok, pedig előtte sokáig azt se tudtam, hogy mi van — utána máshogy láttam az összefüggéseket és minden kitisztult. Persze, nagyon bosszantó, ha nem értettem, és pillanatnyilag egyszerűbb lett volna hagyni az egészet a fenébe, hogy aztán majd “valahogy” megtanuljam a témazáró vagy a vizsga előtt, de amikor ezt az utat választottam (mert naná, hogy én is bambultam eleget, sőt, több, mint egyszer bóbiskoltam el, ami ahhoz képest, hogy a gimi nagy részét az első padban ülve töltöttem, sok — bátor vagyok, na! :D), odafigyelés nélkül nagyon keserves volt a tanulás. A tanáron kívül érdemes figyelni a többiek válaszait is, azokból is lehet tanulni, sőt, a feleleteikből is. Utóbbi a tanár gondolkodását, módszereit is jól megmutatja: mire kérdez rá, milyen stílusa van? Az anyag visszaböfögését várja, vagy értékeli az önálló gondolatokat is? Szereti a szabad szavas megfogalmazást, ha azzal látja rajtad, hogy érted, amit beszélsz, vagy szó szerint kell bemagolni a tankönyvet? Mindenkinek más a stílusa, és a többi felelő gyakorlatilag elviszi helyetted próbakörre a témát, és megvizsgálhatod, hogy az oktató milyen feldolgozást kíván meg, és azt hogyan értékeli. De még ha a magolást is várja el, próbáld meg valamilyen módon mélyebben elraktározni magadban az információt, mert a bebiflázott anyag nem marad meg sokáig — és ha fontos tárgyról van szó, lehet, hogy jó lenne, ha a vizsgán túl is emlékeznél az anyagra.
Kérdezz!
Aki hülye, az is marad — ha nem kérdez. Ha nem volt tiszta valami, vagy eszedbe jut egy összefüggés, amiben nem vagy biztos, kérdezz rá, hogy úgy volt-e, jók-e a sejtéseid. Ha több kérdésed merül fel órán, és nem akarod állandóan megakasztani a tanárt, írd össze őket egy külön papírra (kínszenvedés lesz észben tartani az összeset), aztán óra végén menj oda a tanárhoz és tedd fel őket (vagy ha nagyon sok van, a legszükségesebbeket, amelyekre csak ő tudja a választ, és nem tudsz utánanézni máshol). Ha olyan az oktató, aki láthatóan bepipul attól, ha nem értesz meg mindent elsőre, és inkább nem mersz tőle kérdezni, akkor magadnak jegyezd fel a kérdéseidet, hogy aztán rákereshess máshol a válaszokra. Sajnos nem minden tanár partner ebben a párbeszédben, de aki igen, azt becsüld meg nagyon — és mindig köszönd meg a választ! ♥
Jegyzetelj okosan!
Az órai jegyzet az egyik legfontosabb tanulási forrás. Már írás közben is beléd tud ivódni a tudás egy része, és az előadó (tanár, professzor, oktató) preferenciáit, kedvenc példáit is meg lehet ismerni belőle. Én mindig magamnak jegyzeteltem, mert általában csak azt értettem, amit én írtam le, a saját logikám szerint, ezért ha betegség miatt kimaradt egy óra, és más jegyzetéből kellett tanulnom, az kínszenvedés volt, nem is tudtam olyan szinten azokat a témákat. :( A jegyzetelés nagyon sok embernek kihívás. Szerintem tanítani kéne, az esszéírással együtt, de valamiért sok tanár úgy veszi, hogy hát, ezt mindenki tudja úgyis. A jegyzetelés nem tollbamondás. A jegyzeteléshez rendszerező, szelektáló látásmód szükséges, mint például a lomtalanításhoz. Már írás előtt fejben megszerkeszted, fontosság szerint súlyozod a szöveget, és egy olyan tartalmas kivonatot írsz belőle, ami nagyon stabil gerince lehet a későbbieknek — természetesen a tankönyvvel és megfelelő kiegészítő irodalommal megtámogatva.
- Ne vessz el a részletekben! A felesleges kötőszavak, megakadások, ismétlések nyugodtan kimaradhatnak, már írás közben is “szerkeszd” az oktató szövegét. Az évszámok, nevek, definíciók és a fontosabb kulcssszavak viszont semmiképpen se maradjanak ki. Ne feltételezd viszont, hogy úgyis emlékezni fogsz valamire. Inkább feleslegesen írj le egy nevet, évszámot, definíciót, minthogy ne tudd utána, hogy mire vonatkozik, amit leírtál.
- Tagolj! Lehet, hogy a folyószöveget kicsit automatikusabban lehet írni, de utána abból piszok nehéz lesz kihámozni a lényeget. Használj bekezdéseket, felsorolásokat, közcímeket már jegyzetelés közben is, hogy utána logikusabb és átláthatóbb legyen a szöveg! Aláhúzással, színes dollakkal, különböző betűméretekkel, csupa nagybetűvel, és sorkihagyásokkal is tagolhatsz.
- Emeld ki azt, ami fontos! Akár a nap végén újraolvasva, akár már jegyzetelés közben jelölheted a fontosabb szavakat, definíciókat, amelyek majd a tanulásodat segítik. Én például ceruzával jegyzeteltem a történelmet, pont azért, hogy a kulcssszavakat, neveket vastagabb vonallal könnyebben félkövérezhessem. :) Volt olyan időszak, amikor eleve két különböző színű tollat használtam, és ha olyan név következett, aki még nem volt, azt pirossal írtam le a kék helyett, így átlátható volt a tanulás közben, hogy hol is kezdődik a Rettegett Ivánról szól rész. A kiemelések, színek legyenek egyértelműek, és segítsék a munkádat — ha túl sokat használsz, akkor inkább scrapbookod lesz, nem tananyagod, és meg lehet őrülni az ezerféle különböző jeltől. :) Szorítkozz néhány egyértelmű jelölésre (például: aláhúzott, félkövér, dőlt, vagy kék, fekete, piros). Az is segíthet, ha a margón színes felkiáltójelekkel jelölöd, hogy itt valami fontos van. Ez törinél, irodalomnál annyira nem érvényes, mert ott állandóan fontos dolgok vannak, de például egy matekfüzetben vagy fizikafüzetben, ahol gyakorlatokat meg feladatokat is feljegyzel, segíthet megtalálni a számítások között a definíciót. Utóbbi típusú tárgyaknál egyébként azt is szoktam anno, hogy a füzet hátuljába összeírom (átírom) a definíciókat, szabályokat, bizonyításokat meg efféléket, így tanulni is könnyebb. Dolgozatra készüléskor is lehet ilyen kivonatokat készíteni: időrendben megvan minden a füzetben, de egy külön lapra kiírhatod az összes nevet, az összes évszámot, az összes helynevet. Ha arról is, meg a füzetből is tanulsz, akkor több szituációban biztosítod a tudásodat, izoláltan is fel tudod ismerni és be tudod azonosítani a neveket, helyszíneket, nem csak a szövegkörnyezettől függően. A füzetedben használhatsz oldalszámokat is, a belső borítóra pedig írhatsz tartalomjegyzéket — ez is segíti az anyag visszanézését.
- Ne félj a könyvbe írni! Ha saját példányod a könyv, dekoráld ki nyugodtan — mármint ha az elősegíti a tanulást, nem bajszot kell rajzolni a híres történelmi szereplőknek (a legtöbbnek különben is van már gyárilag :D). Húzd alá a lényeges mondatokat, kihúzófilccel emeld ki a legfontosabb szavakat.
Pontosan írd fel a házi feladatot!
Szerintem leckefüzet nélkül egyszerűen lehetetlen megmaradni egy iskolai környezetben. Akár határidőnaplód, Moleskine-ed, sima üres vagy vonalas füzeted van, kell valami, amibe feljegyezheted a tanulnivalót. Sokat számít, ha az adott tárgy tankönyvében is jelölöd, hogy hol tartotok éppen vagy hol van a lecke (szamárfüllel, könyvjelzővel, a margóra írva), de ha csak ott jelölöd, simán elfelejtheted. Nem fogod minden este átnézni az összes könyvedet, hogy van-e valahol egy bekarikázott egyenlet vagy egy befelkiáltójelezett kísérlet… A leckefüzetben minden egy helyen van, és könnyen átnézheted a nap végén, hogy milyen teendőid is vannak.
Minden naphoz írd fel a dátumot, aztán a sor elejére a tantárgy nevét. Utána feljegyezheted, hogy mit kell készülni a következő órára. Tapasztald ki, hogy milyen felírási technika jön be. Jelölheted különböző színekkel vagy formákkal a feladat típusát: fogalmazást kell írni, feladatokat kell elvégezni, feleletre vagy dolgozatra kell készülni? Ha speciális határideje van a házi feladatnak (tehát nem a következő óra, hanem egy későbbi időpont), azt is feltétlenül írd fel. Amivel végeztél, azt húzd ki, pipáld ki, vagy valahogyan jelöld, hogy már nem kell vele foglalkozni, és egyértelműen látszódjon, mi az, ami még előtted áll.
Használd ki a szüneteket!
A szünet azért van, hogy pihenj — állj fel, mozogj, sétálj egyet (az is ér, ha csak a vécéig meg vissza), mosd meg az arcod, igyál vizet, szellőztess a padod mellett. Ez mind segít az agyadnak kikapcsolni, regenerálódni, a következő órán pedig frissebben tudod majd befogadni a tananyagot. Ne blicceld el az evést sem! Ha reggel nem volt időd reggelizni, akkor csomagolj tízórait — lehetőleg értékes tápanyagokból. Nassolhatsz gyümölcsöt, “diákcsemegét”, sajtot, ivójoghurtot, vagy egy jó kis zöldséges szendvicset.
Otthoni teendők
Nézd át az órai anyagot!
Ha van időd (és jó, ha szánsz rá), minden délután/este nézd át az aznapi jegyzeteidet. Ha bármi fontos kimaradt, befejezetlen mondatokat hagytál, akkor még talán ki tudod pótolni fejből. Ha például nem tudtad, hogyan kell leírni egy ember vagy helyszín nevét, és jobb híján kiejtés alapján vagy nem pontosan jegyzetelted fel, még megnézheted a Wikipedián, és kijavíthatod, hogy ne helytelenül tanuld meg. Érdemes ilyenkor azokat a rövidített szavakat is kibontani, amelyekre a jegyzetelés rohanásában nem volt időd. Nem biztos, hogy két hét vagy fél év múlva egyértelmű lesz, hogy a rövidítés mit takar. Bontsd ki és írd mellé, amíg a fejedben van! Az átnézéssel egyébként le is ülepíted az aznap tanultakat, így nem kell majd teljesen a nulláról elkezdened a készülést a dolgozat előtt, és a feleltetésre is könnyebb lesz felkészülni, mert összefüggéseiben tudod látni a dolgokat, nem csak mindig arra készülsz, ami előtt beparáztatnak egy röpdolgozattal.
Végezd el a házi feladatot!
Amikor csak tudtam, mindig aznap írtam meg a házit, amikor feladták — akkor is, ha egy héttel később volt a határidő. A legjobb az volt, amikor utolsó évben a lyukasórákban megírtam, így otthonra már nem maradt vele munka, készülhettem a felvételire meg a többire. Még sokkal inkább a fejemben volt a tananyag, nem szenvedtem vele annyit, és gyorsabban is megvolt, mintha kvázi újra kellett volna tanítanom magamnak az új anyagrészt — ez a nehezebb tárgyaknál két-három nap után már előfordult, és ha végre megértettem valamit, akkor gyorsan be kellett betonozni a tudást gyakorlatokkal, különben szívtam. Az aznapi lecke átnézése után (ld. előző rész) még könnyebb volt megírni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem volt olyan, hogy óra előtt a szünetben írtam volna meg a házit. :) Természetesen azoknál a tárgyaknál, amelyek jól mentek (vagy elbíztam magam), simán megesett, hogy az utolsó utáni pillanatra maradt a leckeírás, nem is egyszer. De ha nem akartam magammal kiszúrni, és egy nehezebb tárgyról volt szó (nekem a fizika, kémia több kihívást okozott, mint a nyelvek vagy az irodalom), annál nem játszottam ilyet, illetve nagyon kevésszer, mert hamar megtanultam, hogy a gyomorideg nem éri meg. Lehet, hogy egy igeragozást megcsinálok öt perc alatt, de ne áltassunk senkit, egy kémiai feladvány nem lesz meg. Főleg, ha nem is egy van, hanem tizenöt. A házi feladatnak ideális esetben különben sem az a célja, hogy szívasson, és nem az a lényeg, hogy plusz öt percet foglalkozzunk vele, hanem a tanulás elmélyítése a cél. Ahhoz pedig megfelelő körülmények kellenek, nem a tízórai szünetben, szájból kilógó kiflivel lefirkantott sorok.
Ha feleletre, dolgozatra vagy vizsgára készülsz, szintén eltérőek lehetnek a tananyag elsajátítására vonatkozó módszerek: van, akinek az jön be, ha mindent kijegyzetel, folyamatábrákat készít, esetleg felmondja valakinek az anyagot, vagy diktafonra felolvassa, aztán azt hallgatja, esetleg fel-alá sétálva hangosan beszélget magával. A vizualitás is segíthet a tananyag elsajátításában: készíts ábrákat, illusztrációkat, családfát — jobban benned marad, mint egy folyó szöveg. Tapasztald ki, hogy milyen körülmények segítenek: halk zene, természethangok, vagy teljes csend? Milyen hatással van a tanulásodra a sport, az étkezés? Ha nagyobb lélegzetvételű tananyagot kell megtanulnod, olvasd el a vizsgaidőszakhoz kötődő tippjeimet!
A tanulási stílusodtól függően az is beválhat, hogy csoportosan tanultok egy-egy tárgyat — ez persze ne azt jelentse, hogy egyvalaki megírja a házi feladatot, a többiek pedig jól lemásolják, hanem inkább azt, hogy átbeszélitek az anyagot, együtt ismételtek, válaszoltok egymás kérdéseire (ha tudtok), aztán mindenki megírja a saját házi feladatát. Ha pedig dolgozatra készültök, kikérdezhetitek egymást.
Gyakorold a jegyzetelést és készíts hívószavakat!
A jegyzetelés lényegretörő tulajdonságának gyakorlására nagyon jó módszer, ha puskát készítesz, mert akkor rá vagy kényszerítve, hogy a legfontosabb infókat a lehető legkisebb helyen, lényegretörően fogalmazd meg. A puskaírás során megállapíthatsz egy-egy hívószót, ami kapcsán eszedbe juthat a többi infó. A hívószó lehet akár egy vicces betűszó vagy anagramma vagy poén például egy névvel. A penicilint Fleming fedezte fel, kitalálhatod hozzá, hogy a tudósa flanelinget viselt, így abból már eszedbe juthat a neve. (Sherlock fanok, hasonlóan működik ám a mind palace technika is, szóval érezzétek magatokat übermenőnek, amikor így tanultok.) Természetesen a puskát aztán hagyd otthon, cetliről másolni mindenki tud. ;) Ha iskolásabb környezetben szeretnéd gyakorolni a jegyzetelést, kapcsold be a tévét, válts valamelyik ismeretterjesztő csatornára, fogj egy papírt, és kezdd el jegyzetelni, amit az okos bácsik és nénik mondanak a dinoszauruszokról, a dinnyetermesztésről meg az ausztrál őslakosokról. Az órai jegyzetelés persze nem lesz pont ilyen, és a puskaírásra sem fog hasonlítani, de az információszűrés és az információ kezelés gyakorlására nagyon jók ezek a technikák is.
Otthon is figyelj a pihenésre!
Nem tudod a végtelenségig csinálni, hogy folyamatosan tanulsz — egy-egy vizsgaidőszakban még kibírod a 16-18 órázást meg a napi hat kávét, de hosszú éveken keresztül, megállás nélkül bele fogsz rokkanni. Amennyire lehetséges, tartsd fenn a tanulás-pihenés egyensúlyát, és ne az legyen, hogy évente 10 hónapig kizsigereled magad, aztán nyáron két hónapig fekszel, mint egy zombi. A legkisebb pihenés vagy változtatás is számít: kimész vécére, iszol egyet, esetleg egy más típusú tananyagot kezdesz tanulni: ne blicceld el az ilyen kicsi váltásokat sem! Elalvás előtt közvetlenül már csak akkor tanulj, ha nagyon muszáj minden percet kihasználnod, egyébként hagyd, hogy lepörögjön az agyad, és ne a tananyagon kattogjon még alvás helyett is. Alakíts ki egy napi rutint az otthoni időszakra is, amely a tanulást és a pihenést is tartalmazza — utóbbi pedig jelentse azt, amit neked a pihenés jelent: mozizást, sportot, barátokkal lógást, táncot, barkácsolást, olvasást, videojátékozást, blogírást, netezést… Te tudod a legjobban, hogy téged mi kapcsol ki. :) A szórakozás nemhogy fontos, de elengedhetetlen ahhoz, hogy jól tudj teljesíteni. Tölts időt azzal és azokkal, amit és akiket szeretsz, utána a tanulás is jobban fog menni.
De azért ne legyél maximalista!
Mindez persze nem jelenti azt, hogy 100%-ban felkészült és hibátlan magaviseletű diák voltam, sőt. :) Az órai levelezéseket a mai napig őrzöm (a fele utalást már nem is értem), feljegyeztem az aranyköpéseket, nagyon szép illusztrációkat rajzoltam a versekhez az irodalmi szövegkönyvben (de tényleg, a Tiszai csönd alatt egy nagy barna pók van). Hintáztam a széken, és nem egyszer kellett rámszólni, hogy ne dumáljak állandóan. (Sorry, azóta se “múlt el”. :D) Viszont nagyon pedáns hetes voltam, imádtam táblát mosni. :) Szerettem tanulni, de nem minden ment ugyanúgy — matekból és fizikából is jártam korrepetálásra egy tündéri főiskolás lányhoz. (Kriszti, fogalmam sincs, hogy hol vagy most, ha ezt olvasod, légyszi írj már rám! ♥). Még abból se voltam színötös, ami jól ment. Az egyik legemlékezetesebb egyesem úgy született, hogy töriből feleltem ötösre, aztán mivel úgy gondoltam, hogy nincs az az isten, hogy két egymás utáni órán feleljek, adtam magamnak egy “szabadnapot”, és a következő órára nem készültem. Kistanár tartotta az órát, aki nem tudta, hogy én feleltem előző órán (fura belegondolni, hogy valószínűleg sokkal fiatalabb volt, mint én most), első padban ültem, és naná, hogy a “feleljél mondjuk… te” után rám mutatott az ujja. Egy büdös szót nem tudtam, szépen be is írta az egyest, szegény kínosabban érezte magát, mint én. De az is mókás volt, amikor bioszon a naplóból felcsapva kellett kiválasztanom az aznapi felelőt, és sikerült magamat kihúzni. Az is egy jó kis egyes lett, totál szétestem. Szóval voltak ilyen sztorik, de ez nem jelent semmit, nem történt tragédia, és hála az égnek a szüleim is teljesen normálisan álltak a dologhoz, soha nem büntettek jegyekért. Aztán látjátok, milyen züllött ember lettem. :D
Most már csak azt mondja el nekem valaki, hogy megfázva – olyan tehetséges vagyok, hogy nyáron fázom meg… :D -, hogy a ménkűbe tanuljak?! :)
Holnap lesz egy kisebb vizsgám vendéglátó gazdaságból, és hiába próbálom, egyrészt nem tudok így összpontosítani, másrészt ha fejen állok, akkor se tudom használni a képleteket. Tök hülye vagyok a gazdasághoz… És lassan kettősségekbe is esek, mert azt érzem, hogy tuti el fogok bukni rajta – megint.
Szóval ide nekem egy kis segítséget! Hátha akad itt valaki, aki járt már hasonló cipőben. :)
Nekem leginkább az jött be, hogy mikor beteg vagyok, nem tanulok. :D Max fél-másfél órát egy nap, és nem erőltetett menetben. Az agyam ilyenkor amúgy is ki van dőlve, minek rakjak rá még 100 kiló terhet azzal, hogy nyaggatom? Fontosabb, hogy a vizsgára kipihenjem magam annyira, hogy majd tudjak logikusan gondolkozni, és a lehető leghamarabb jussanak eszembe a dolgok amiket már tudok.
Amúgy emlékszem, ezt a bejegyzést nem sokkal az egyetemkezdés előtt olvastam el, és jó volt, mert kicsit kialakult bennem egy kép, hogy hogy álljak hozzá az egészhez. :D A legtöbb tippnek hasznát is vettem. Innen inspirálódva az első 2 hét alatt ki is alakítottam a saját jegyzetelési stílusomat s végig azzal maradtam, annyira bevált. A tanulási stílusom meg… hát az úgy történt, hogy minden vizsgára mást próbáltam ki, s egyik sem vált be, mint A Legjobb Módszer, de volt, hogy egy adott vizsgára csak egy bizonyos módszer jött be. Mikor mi működött.
Amiről tudtam eddig is, hogy erősségem (pl vizuális típus vagyok), azt próbáltam még hatékonyabban kihasználni. Meg tudtam magamról, hogy annyira intenzíven rágom át a leckét, hogy elég kevésszer átolvasnom és az is elég (kevés alatt azt értem, hogy 1-2x, durva tantárgyaknál 3-5x). Eleinte szégyelltem magam, hogy olyan kevés időt töltök tanulással, de aztán rájöttem, hogy nem a mennyiség számít, hanem a minőség és mivel a jelenlegi eredményeimmel boldog vagyok, én így csinálom és a többi kit érdekel. :D S az egyetem alatt jöttem rá, hogy nem csak vizuális típus vagyok, hanem erősen kinesztetikus is. Igazából láttam eddig is a jeleit, csak nem tudatosult bennem, s furának tűnt, hogy “pont én legyek kinesztetikus? Csak attól, hogy mozgok, mikor koncentrálnom kell, még nem lehetek az…” Meg magamon kívül senkit nem ismerek, aki ilyen típus lenne, s nem akartam fekete bárány lenni. Na, de mostanra elfogadtam, mint nagyon is klassz és pozitív dolgot. Egyelőre úgy aknázom ki ezt, hogy amit csak lehet, gyakorlatba ültetek, s sétálva, helyben szaladva, tornázva olvasok. Bár már az is rengeteget segít összpontosítani, ha simán állok, vagy egy apró tárgyat pl golyóstoll kupakját birizgálom. Igazából mindegy mit csinálok, amíg extrább mint a nyugodtan, kulturáltan széken ülés. Meg vannak olyan szavak, felsorolások amiket nem tudtam megjegyezni, de amikor kitaláltam egy spéci mozdulatot nekik, akkor sikerült. :)
Aztán kíváncsi vagyok a jövőben mi lesz. Így, hogy egyre inkább kiismerem magam, egyre jobban élvezem a tanulást.
Tanulságként azt vontam le, hogy a tanulás akkor hatékony, ha nem csak egy diéta, hanem életstílus. :D
nagyon-nagyon tetszett a cikk, ugyanis idén szeretném kicsit megreformálni a tanulási szokásaimat. van az a nagyon rossz szokásom, hogy szinte mindenre szakaszosan tanulok, vagyis ha kaptam egy jegyet, ülök a babérjaimon és bevárom, hogy összegyűljön jó sok anyag, amit egyben próbálok megtanulni. törinél, irodalomnál megy, mert szeretem őket és van hozzá érzékem, nyelvekre csak szavakat tanulok, mert a többi megmarad magától (nulla tanulással írtam csaknem hibátlan angoldolgozatot egyszer), de a többi… fizikán mindig próbálok odafigyelni az anyagra, a megoldott feladatokra, de mivel olyan gyorsan kell jegyzetelni, mire felfognám, már három új példát csináltunk. a kémia se kép, se hang, rettentően unalmasnak tartottam (idén már nem lesz, juhúúú), órán gépiesen jegyzeteltem, de az agyam máshol járt, nem is tanultam rá nagyon, hanem csak órák előtt átnéztem és abból raktam össze valami feleletfélét. az, hogy megkaptam ezekből végül az év végi ötöst, csak és kizárólag a kémia-fizika szakos, arany szívű osztályfőnökömnek köszönhető, aki addig íratta velem a javítókat, amíg fel nem tornásztuk a jegyemet.♥ a biológia meg olyan szinten nem érdekel, és a tanár is olyan unalmasan tartja az órát, hogy akkor mást csinálni sincs kedvem, csak támasztom a fejem.=D a matekot sajnálom egyedül, hogy nem vagyok belőle olyan jó. ha megcsinálok harminc ugyanolyan típusú feladatot, a harmincegyediket meg tudom oldani magamtól, de a tök ismeretlen példákkal nem tudok mit kezdeni. főleg a geometriát utálom, mert azzal aztán végképp nem tudok mit kezdeni (az algebrai feladatoknál számolgatok azért valamit mindig).
jegyzetelni magyarórán tanultam meg, ugyanis a tanár elég sajátos stílusban tanít, füzetben vezetni az anyagot lehetetlen, mert van, hogy utólag szúrunk be plusz információkat, idén többek között ezért fogok lapokkal dolgozni, és nem füzetekkel. de bioszból meg földrajzból is tök fölösleges volt füzetet vezetni, mert szinte semmi pluszt nem írtunk bele (én jobb híján a hátuljába az “agymenéseimet”).
de például pont ma vizsgáztam olaszból, egy éves anyagból, ez 6 leckét jelentett. egy hét alatt ismételtem át, minden nap egy lecke, az utolsó nap pedig ismétlés. sikerült is jól megtanulni, ötöst kaptam, úgyhogy legközelebbre is megtartom ezt a módszert, más tárgynál.
hirtelen ennyi jutott eszembe a témával kapcsolatban, és elmentettem az oldalt a könyvjelzőkhöz.=)
Van egy olyan tulajdonságom, hogy stresszhelyzetben iszonyú jól működik az agyam (értsd: feleltetéskor még az is eszembe jut, amit el sem olvastam, csak láttam a lap szélén fél szemmel, miközben épp a pulcsim ujjába próbáltam beledugni a fejemet a reggeli rohanásban, és közben leesve kinyílt a könyv, és ha csak a felére emlékszem, abból is improvizálok értelmes, kerek magyar mondatot). Ennek persze megvan a rossz oldala is, mert iszonyúan ellustíthatja az embert, aztán mikor már több dolgot (pl a főiskolán komplett félévi anyagot) kellene megtanulni 1-2 nap alatt, akkor meglepődik. :D No de aki hasonlóan működik, mint én, annak érdemes még az utolsó pillanatban is az anyagot bújni, hátha valami megragad (volt olyan, hogy már kiszólítottak felelni, és a padból kászálódás közben olvastam ki valamit a könyvből, amit a felelés során hasznosítani tudtam). Persze ez nem életpálya-modell, gyerekek, tessék rendesen tanulni. Egyébként komolyan. Végiglébecoltam az iskolapadokat 22 éves koromig a “csak amit muszáj, csak amikor már nagyon muszáj”-módszerrel, és elmondhatom, nagyon kevés tartós tudást ad. Az államvizsga után 2 héttel olyan volt az agyam, mint amit üresre radíroztak, és sok, a szakmámban alapvető dolgot soha nem tudtam és azóta sem tudok pontosan vagy teljesen felidézni, csak úgy valahogy körülbelül. Még szerencse, hogy nem a szakmámban dolgozom, és nem is ott akarok. Cserébe viszont most, hogy már kitisztult, mivel szeretnék foglalkozni, és félig már nekiálltam, hamarosan pedig gőzerővel beletemetkezem újra a tanulásba, nagy nehezen kellett rájönnöm arra, hogy hogyan tudok úgy tanulni, hogy ad1. ne az utolsó heteimet/napjaimat tegyem pokollá és káosszá, mivel már nem “csak a tanulás a dolgom”, mellette munka, élet, háztartás, stb ad2. olyan tudást pakoljak a buksimba, ami nem szökik meg onnan, ahogy beírták a jegyet. Pláne, hogy semmi jelentősége nincs már a jegynek, sokkal inkább a valódi tudásnak. pláne, hogy fognak nekem még egyáltalán jegyeket írni bárhova? :D
A jegyzetelés tényleg baromi fontos, és szerintem is tanítani kéne. Nem csak azért, mert egy jó jegyzetből könnyű tanulni, hanem azért is, mert megtanítja tanulni az embert. Jegyzetelés közben csoportosítasz, kiemelsz, újrafogalmazol, rájössz hogy neked mit nehezebb megtanulnod, mit kell kiemelt helyre írni, hogy tudsz valamit úgy leírni röviden, hogy utána mégis értsd, hogy miről volt szó. Egész más megtanulni egy jegyzetet, mint egy folyószöveget, ami egy rakás töltelékszóval van tele, aztán mikor megpróbálod felidézni, és nem jut eszedbe, hogy a következő szó a könyvben “és” vagy “vagy” volt, akkor fogalmad sincs, hogy mi jött utána. A tananyag nem vers, és a magolást szerintem a legjobban azzal lehet kiküszöbölni, ha megtanulunk jegyzetelni, és “jegyzetelősen” gondolkozni. Egy idő után rááll az ember füle, hogy “kihallja” a tanár szövegéből a lényeget, és már csak azt írja le, a töltelékszavakat és a torokköszörüléseket pedig kihagyja :p
Nálam az otthoni tanulás két féle: ha több tantárgyat kell egyszerre tanulnom (ez általában zh hetek előtt szokott jellemző lenni), akkor váltogatom a tárgyakat, egy kis elmélet ebből – egy kis gyakorlat abból, és így minden sokkal elviselhetőbb, és nem sumákolom el az elméletet, mert arra általában sokkal nehezebb rávenni magam… Ha csak egy tantárgyam van, és főleg ha az nagyon elméleti, akkor jöhet a Pomodoro módszer :) Gondolom sokan hallottak már róla, ez a 25 perc tanulás után 5 perc szünet, és ezt ismételgetni, és minden negyedik tanulós rész után lehet egy nagyobb szünetet tartani (nálam ez 20 perc). Csak egy időzítő kell hozzá (vannak nagyon jó telefonos és számítógépes alkalmazások direkt erre :)), és így garantáltan megvan a pihenés tanulás közben, ami miatt sokkal lassabban fáradok el, többet tudok tanulni egy nap, mintha csak simán nekiülnék azzal, hogy fel nem állok a könyv mellől, amíg mindent át nem néztem. A szünetekben meg igyekszem valami teljesen mással foglalkozni: beágyazok, hajat mosok, zenét hallgatok, elintézek egy hívást… Szóval ezt a módszert csak ajánlani tudom, én ezzel éltem túl az érettségit meg az első évemet a fősulin :)
A másik, amit főleg friss főiskolásoknak, egyetemistáknak mondanék, hogy nem szégyen segítséget kérni, viszont ajánlatos minél hamarabb. A mi sulinkon a matek (és a többi számolós) a mumus, de úgy hallottam, hogy szinte mindenhol problémás szokott lenni. A fősulis/egyetemi matek kilóméterekre van a középiskolaitól, és egy órán van hogy akkora anyagot adnak le, amit gimiben egy hónap alatt. Sokan vannak úgy vele, hogy megszokták, hogy középsuliban ha értenek valamit úgy nagyjából, az utána menni is fog, vagy majd megértik otthon, és nem lesz semmi gond. Nem egy ember bukott bele ebbe nálunk, hogy majd megtanulja magától. Végig korrepetáltam az első évemet, rengeteg ismerősömnek segítettem különböző tárgyakból, és többnyire mind csak az utolsó előtti pillanatban jöttek oda, hogy segíteni kéne. Olyankor megérteni még meglehet, begykorolni kevésbé (és azért nem mindegy, hogy valamit 30 vagy 10 perc alatt oldasz meg). Szóval ha nem értetek valamit, akkor nyomás segítséget kérni: kérdezd meg a tanárt óra után, menj be egy másik csoport órájára, ha van időd, kerses különtanárt vagy kérdezd meg egy csoporttársadat. Könnyebb így, mintha vizsga előtt próbálnád megérteni valahogy, ráadásul a ráépülő tananyaggal is kevesebb lesz a gond :)
A tanuláshoz nekem csend kellett, de teljes, se zene, se tévé, és se net, se semmi. Reggeltől addig tanultam, ameddig az arra a napra osztott tételszám, tananyag tartott. Ha ez este 6- volt, addig, ha hajnali 2, akkor addig. Vizsga előtti utolsó nap meg már csak ismétlés. Nekem ez vált be. És az alap, hogy minden órán ott ültem. Hol máshol lettem volna? Az egy egyetemista dolga, hogy egyetemre járjon, nem? Nem dolgozik, bulizni eset lehet. Kötelesség, ha úgy tetszik:-)
Sajnos a “dolgozik” nem mindig választás kérdése. Főleg, ha másod-harmaddiplomáról van szó. :) Az egyetemista dolga az, hogy ha szeretne egyetemre járni, akkor tudjon. Ha ebben kap segítséget, akkor szuper, ha nem, akkor pedig egyáltalán nem baj, ha megoldja magának… :)
Huuu, de nem szeretem ezt az “egyetemista, az a dolga, hogy egyetemre járjon”.. Szerintem épp az a dolga egy egyetemistának, hogy élvezze az életet, olyan dolgokat tanuljon, amik érdeklik, megtalálja saját magát, bulizzon.
Ezek mellet sokszor van olyan, hogy valaki dolgozik az egyetem mellett, esetleg családja van, vagy máshol is tanul..
Ezek mellett természetesen az ember azért jelentkezik egyetemre, hogy tanuljon, én sem támogatom, hogy valaki egyetemre megy, felveszi az óráit aztán meg nem jár be és vizsgaidőszakban sorba kunyerálja a jegyzetet.
Természetesen, jegyzetet megosztani “kötelező” (egy mindenkiért, mindenki egyért :D), de olyannak én sem adok szivesen, akit sosem láttam az órán.
Nem kötözköndni akarok, meg veszekedni akarok, de én így látom :)
Itt is egy köszönet a nosztalgiáért :)
Ezen poszt kapcsán ismételten rádöbbentem, hogy tényleg ahány ember, annyiféle tanulási és jegyzetelési stílus, és bár vannak közös alapelveink, sok mindent nagyon másként csináltam, mint ahogyan Via leírta – mégis jól működő rendszerem volt-van :)
Az nálam is alap volt, hogy még egyetemistaként is, ha unalmas is volt egy óra, bementem, és jegyzeteltem, mert utána sokkal könnyebben meg tudtam tanulni. Ja, és visszamenőleg is maximálisan hálás vagyok azoknak az általános iskolás a gimis tanáraimnak, akiknek köszönhetően megtanultam vázlatot írni és jegyzetelni. :) Máséból én sem tudtam tanulni rendesen, sosem felejtem el, mennyit szenvedtem, amikor sokat hiányoztam, és mindig pótolnom kellett…
Abban pedig szintén egyetértek Viával, hogy a tanulás megtanulásához a legfontosabb: az önismeret – ha tudod, hogy neked, személy szerint milyen tanulási stílusod van, mi válik be, mi az, ahogy esélytelen bármit is megtanulnod, akkor már könnyebb kialakítani az egyéni, csak rád jellemző stílusodat. Ez viszont egy folyamat, amikor az ember próbálgatja (jó esetben már kisiskolás korától kezdve), neki mi válik be és mi nem, mire megtalálja-kialakítja a saját stílusát, ami akár tantárgyanként más lehet. Volt, amit csak és kizárólag csöndben tudtam tanulni, volt, amihez meg kellett a Tankcsapda Punk&Roll című albuma, jó hangosan :D És bár egyetemistaként kolis voltam, és szerettem kolis lenni, de ott képtelen voltam tanulni. A beadandók írása gond nélkül ment ott is, de a tanulás valahogy nem, ahhoz kellett az otthoni közeg, meg hogy reggel 7:30-tól délután 4-ig tök egyedül legyek. :)
jó téma, pár gondolat eszembe jutott
– felsőokatatásban, főleg ha szóbeli vizsga várható, érdemes az egyes témákról önálló véleményt kialakítani. oké, szerves kémiából ez biztosan nehéz, de bölcsész meg társtud szakokon megéri. kevés kivételtől eltekintve nagyon jól lehet manipulálni vele, mint ahogy azzal is, ha a témához marginálisan kapcsolódó, de nagyon érdekes felvetései vannak az embernek. néha kockázatos, de érdemes vitatkozni, ha nem is konkrétan az oktatóval, de mondjuk a szakirodalommal. egyszer ezért kaptam ötöst a szigorlatomra.
– ha értelmes gyereknek vagy elkönyvelve, akkor lesz bizonyos tekintélyed a tanár előtt. épp ezért ha nem értesz valamit, sokkal szívesebben megvilágítja neked még egyszer, hiszen ha te nem érted, az nem azért van, mert hülye vagy. szóval tényleg ne félj kérdezni.
– alakítsd ki a saját jegyzetelési technikádat. az enyém egyedi volt, kb fél oldal lett, mikor másoknak három, de ez mindenkinél egyedi. az az igazság, hogy ezt már középsuliban meg kellene tanulni. én személy szerint falra mászom a színes tollaktól és egyebektől, de van, akinek bejön
– a kihúzófilc abuzálásával kapcsolatban nekem vannak fenntartásaim. biztos megfigyeltétek már, ha olyan könyvet olvastok, amit már valaki előzetesen kidekorált, automatikusan arra a részre figyeltek, a többin meg átsiklik az ember szeme. pedig lehet, hogy kéne azért arra is figyelni. én ezért jobban szeretem a külön papírra írt kivonatot vagy vázlatot. azt még ki is lehet egészíteni utólag, de a könyv vizuálisan már úgy marad (arról nem is beszélve, hogy tollal könyvbe nem írunk :D )
– több kutatást olvastam arról, hogy a görcsös, koncentrált tanulás kevésbé hatékony, mintha valaki mellékesen zenét hallgat vagy takarít vagy mitoménmicsinál közben. komolyan. szóval nem kell ráfeszülni a dologra akkor sem, mikor kevés az idő
– a koliban hárman laktunk a szobában a barátnőimmel, háromféle tanulási stílussal. egyikünk felkelt hajnali fél hatkor, és ha volt 40 tétel, beosztotta, hogy akkor az 5 napra esik 8 naponta. a másik lapokra írt vázlatokat. én meg fogtam a könyveket-jegyzeteket és végigolvastam elölről a végéig, aztán visszafelé is. mindhárom módszer működőképes
– vannak, akik meg tudják csinálni, sőt jót tesz nekik, hogy az utolsó napot felpörgetik, esetleg kihagyják az alvást (lehet, amúgy se sikerülne) vizsga előtt. nekem ment, de ilyet csak akkor próbálj, ha biztos vagy benne, hogy nem sül el a visszájára a dolog
Én írok könyvbe szép fekete tollal, sőt, az enyémnél elvárás, hogy az olvasók beleírjanak. :D Csak a könyvtári könyv a szent, de a saját példányom attól saját, hogy azt csinálok vele, amit akarok. :) Ha értelmesen teszek hozzá, kiemelek, kiegészítem, az dob az értékén, és nem számít nálam vandalizmusnak.
ja hát igazából ez csak egy ilyen poén volt, kb ezerszer hallottam gyerekkoromban
Nálam a legkomolyabb “vandalizmus” a ceruzával aláhúzás volt, fényes papírú könyvben még az sem (ha belenyomódik, hiába radírozom). Én még úgy tanultam, hogy ne firkáld össze a könyvet, mert megeshet, hogy egyszer annak az árából tudsz majd mit enni. (Meg is esett néha.) Egyetemen még ma is gyakori a drágább könyvek továbbadása, és a legtöbben minél kevésbé teleírt-besárgított példányt keresnek.
Persze ettől még nyugodtan színezzen és jegyzeteljen a könyvébe, akinek az a jó – csak jelzem, hogy nem mindenkinek jön be ez a technika. :-)
Sokszor direkt azért vettem használt könyvet, mert ott már valaki elvégezte előttem a fáradságos szövegkiemelőzést :) (persze, voltak olyan tantárgyaink, ahol felesleges volt, mert minden szót visszakérdeztek…) De sok esetben nagyon jól jött :)
Most keveredtem ide, és az a helyzet, hogy a szerves kémia szigorlat előtt egy hónappal igen határozott saját véleményem van a dologról, csak nem biztos, hogy a tanár is értékelné. :D
A cikk olvasása közben folyamatosan bólogattam, hogy igen, igen igen igen. :D 99%-ban hasonlóan jártam el, a maradék egy százalék meg lehet csak nem írtad le.
Mindegyikre lenne példám mikor használtam és miért úgy használtam.
Feleleteknél figyelni, pl. nekem érettségin beugrott évfolyamtársam felelése és a tételemnek a negyedét abból építettem fel :D
Kedvenc tárgyaimból nekem két füzetem is volt. Egy a tanórai, ahova kicsit csúnyán és gyorsan jegyzeteltem és egy otthoni, ahova átmásoltam az órait sőőőőt szép színes rajzokkal illusztráltam (pl. kémiai kísérleteknél).
Egy valamim nem volt, leckefüzetem, de mindig megtaláltam a házit, mert a füzet órai anyaga mögé felírtam a hf.-kat és a tk. oldalát is. Mivel ez nálam állandó volt, így nem kellett aggódnom és keresgélnem hova is írtam fel mit kell tanulni.
Azoknál a tanároknál, akik majdnem a tankönyvet “olvasták fel” ott nem is volt füzetem, csak a könyv aktuális fejezetéhez írtam hozzá a plusz infókat.
Tetszett ez az írás (is). :) Köszönöm a nosztalgiát!
Nagyon jó lett a poszt, igyekszem magam a tippek alapján felfejleszteni. Kicsit izgulok az évkezdés miatt, mert 2 év levelező + munka után megint nappalis leszek. Via, szakdolgozatírós posztot nem tervezel? :) Tudom, hogy több posztban is volt már sok hasznosítható tipp hozzá, de (talán nem csak) én örülnék egy kifejezetten szakdolgozatosnak.
Miután megírtam, feltétlenül. Rajta van a jövő évi bakancslistán. :) De szeretem nem tradicionális sorrendben csinálni a dolgokat. Előbb karriert csináltam, aztán jöhet a diploma. Így nagyobb kihívás. :D (Persze, könnyű, mert köze nincs a papíromnak ahhoz, amit csinálok.)
Könyvet úgy írtam, hogy elosztottam a karakterszámot annyi nappal, ahány még hátra volt a leadási határidőig, és minden nap minimum annyit írtam, de a témákat illetően ahhoz írtam, amelyikhez épp volt ihletem. Nem tudom, ez egy nem teljesen saját kútfő munkánál, ami kutatás is, hogyan működik majd. :)
Zseniális és aranyos! Igen, az a szakdolgozat-író itt sem jönne rosszul! :-) e
Előre is nagyon köszönjük!
Még az jutott eszembe erről a remek cikkről, mikor csak azért ültem neki otthon tanulni valamit (nem volt kötelező), mert újraolvastam a Harry Pottereket, és nosztalgiám támadt az iskolapad iránt. Töltőtoll, vaskos könyvek, jegyzetlapok. Jobb híján a konyhaasztalon, jobb híján éjjel. De nagyon élveztem. Frissen tart, és legalább nem rozsdál az agyam, ha úgy alakul, hogy valamit tényleg kell majd tanulnom (gyesen vagyok, de a szakmám kutató, folyamatos tanulásról szól). Most kicsit ettől a cikktől is kedvem támadt…
az, hogy órán figyeltem és ha mégsem, valahogy akkor is magamba szívtam az infót, no meg hogy az órák előtti szünetben mindig belelestem a könyvbe-füzetbe, arra jó volt, hogy nem “tabula rasa”-val mentem ki a váratlan felelésekre. így valami halvány fogalmam még akkor is volt a tananyagról, amikor éppen képleteket kellett magolni (ha már a felét megjegyeztem, az már 3-as :-) ), a rizsázós töri-irodalomról nem is beszélve. Az írásbeli házikat meg igyekeztem nem ellógni, de ha véletlenül mág is, akkor azzal, hogy még a szünnetben kinyitottam a füzetet és nem a tanár belépése után, a hiány nyilvánvalóvá vált és még 1,5 perc alatt pótolni tudtam – legalább egy részét. Földrajzból meg azért imádtam felelni, mert minden rajta van a térképen, csak le kellett olvasni :-))))
Nagyon-nagyon jókor jött ez a cikk, ugyanis egy hirtelen mai ajánlatra lecsaptam, és holnap már újra iskolapadba ülök felnőttként.:) Via, megkérdezhetem, hogy pontosan mi is az a mind palace memory technika? (Kerestem, de magyarul nem sok mindenre jutottam.)
Felépítesz egy helyiséget a fejedben – a legjobb, ha olyan alaprajz, amit nagyon-nagyon ismersz (gyerekszobád, létező lakásod, szülői ház, stb.) Aztán a különböző információt tematikusan elrendezed, pl. egy bizonyos tételt a konyhában a bal felső fiók jobb hátsó csücskébe rejtesz, és telerakod triggerrel, amitől eszedbe jut, hogy mi van benne pontosan (dekoráció, színek, formák, stb.) Különböző hívószavakat is pakolhatsz, például ha meg kell jegyezned egy idézetet vagy betűsort, akkor ehhez kapcsolódó képeket pakolsz oda. Matekos példánál maradva anégyzet meg bénégyzet egyenlő cénégyzet: elképzelheted, hogy egy A-feliratú négyzet meg egy B-feliratú négyzet kézenfogva nekimennek egy C-feliratú négyzetnek, és döntetlen lesz a meccs, mert egyenlőek. :)
Roppant izgalmas a téma, és érdekes kísérletezni vele.
https://www.wikihow.com/Build-a-Memory-Palace
https://anotherboywholived.tumblr.com/post/16156334049/how-to-build-your-own-mind-palace
Köszönöm szépen az infót!
Jaj, olyan félreérthetőenfogalmazok. Nem gondolom, hogy te is papolsz, hanem valószínűleg az én szövegemet fogja annak venni a lányom, és jó lesz, hogy van egy semleges felület, amit valószínűleg jobban el fog fogadni.
Értettem, köszi a bizalmat. :)) Azért remélem, releváns tudok maradni az évek során, de az biztos, hogy idővel lesz majd egy generáció, akinek mindenképpen papoló nyanya leszek. :D
Nekem a 64-es lányok könyve is releváns volt, persze nem minden téma, de üdítően más volt az stílusa. De nem magyarázkodom tovább :)
Én egyszer gondoltam át, hogy hát minden témazáróm ötös, feleltem is már, tuti nem én leszek aznap töriből a kiválasztott… És de :) Viszont figyeltem előző órán (nem volt nehéz, szuper tanárunk volt), és csak az emlékeimből lefeleltem ötösre. Szóval megéri figyelni, ez jó visszajelzés volt. Ettől függetlenül még jó pár órán bóbiskoltam meg leveleztem, amíg le nem diplomáztam- és utólag látom, hogy mennyire kár volt minden kihagyott előadás, mennyit szívtam emiatt.
Ha a gyerekem iskoláskorú lesz, az urban eve-et fogom vele olvastatni, hogy lássa, nem csak anya papol :) persze lehet, hogy neki olyan érzés lesz, mikor én olvasgatom a Lányok Könyvét 1964-ből :))))))) (félreértés ne essék, nagyon szeretem!)
Jók a tippek, de főleg az utolsó pont fogott meg:) Ezt mindenki jól jegyezze meg, mert egy 1es, vagy akár egy vizsgán való bukás, sosem a világ vége, és sosem jelenti azt, hogy valaki buta/értéktelen/béna, még akkor sem, ha ezt más próbálja meg veled elhitetni. Az én anyám pl. világéletében borzasztó maximalistán állt mindenhez, ált suliban, gimiben minden egyes 4esért már ment a cirkusz meg a mutogatás, hogy az XY-nak miért lett ötös, biztos nem tanultál semmit, stb. Aztán leesett, hogy én tudom mennyit készültem, mennyit ér a tudásom, a jegy csak nekem jelezés, hogy épp hogy állok (vagy nekem se, ha épp nem objektíven lett meghatározva), így az egyetemen már jóval könnyebben tudtam-tudom venni az ilyeneket – na meg a köztünk lévő 200km is sokat segít;) Szóval, tudom, sablonos, de az ember csakis magának és magáért tanul. Szóval hozd ki magadból a legjobbat, de ne bármi áron:)
Arról nem is beszélve, hogy érdemes az 5-10-15 éves érettségi találkozón megnézni, hogy mi lett az eminens, “már a négyes is rossz”, szófogadó diákokból, meg mi lett a “lázadó” kreatívokból. :) Nem mindig egyértelmű, hogy kiből mi lesz, egy csomó ember tud okozni meglepetést – pozitív és negatív irányba is. De hát ugye állítólag Einstein is bukott matekból, szóval… :D
szerintem se az a legfontosabb, hogy hanyasra végez az ember, de mostanában kezd egyre trendibb lenni ez az eminens-kreatív dichotómia, egyre többen használják kifogásként,
Persze, kifogás mindenből lehet. :) Ha nem ebbe, akkor másba kapaszkodna az, akinek bűzlik tenni az álmaiért. :)
Általános iskolában egy fiú osztálytársammal ketten voltunk ún. “legjobb tanulók” az osztályban. Mikor én négyest kaptam valamiből, hazamentem, és mondtam, hogy a jóskapistának is csak négyes lett, akkor azt kaptam, hogy “Ne máshoz mérd magad, nem számít, hogy a másiknak is csak annyi vagy rosszabb lett, az számít, hogy mit tudtál volna kihozni magadból, stb…” De amikor úgy mentem haza, hogy én csak négyest/hármast kaptam, de a jóskapista ötöst, akkor meg az jött, hogy “bezzeg ő is meg tudta csinálni, akkor neked miért nem ment?” Ez már általánosban is leesett, hogy elég wtf, ettől függetlenül később is mindig jótanuló voltam, de azóta már tanulom, hogy csak saját magamnak tartozom elszámolással, én vagyok az egyetlen, aki tudhatom, hogy mire vagyok képes, és hogy adott pillanatban azt vajon kihoztam-e magamból és ha nem, akkor miért nem. :) Hogy ez másnak megfelel-e, vagy örül-e neki, az teljesen mellékes.