2013 39. hetének kihívása: Legyen emlékkönyved!
Az egyik kedvenc kellékem az előadásokon, dedikálásokon a vendégkönyvem — olyan jó nézni, amikor a résztvevők adják körbe, írnak, rajzolnak bele, én pedig este elolvashatom őket, aztán bármikor, amikor olyanom van, csak elő kell vennem, és benne vannak a szép emlékek. Mindig a gyerekkori emlékkönyv jut eszembe róla, a behajtott titok sarkakkal és a kedves, ismétlődő versekkel (mikor majd hajad ősz lesz és kezed remegő…). Volt egy kicsit kérdőívesebb verziója is, ami Osztálytársaim címre hallgatott, ebbe szép, színes oldalakra különböző kérdéseket nyomtattak, minden gyereknek jutott egy adatlap, amit kitölthettek. Megírhatták, mi a kedvenc filmük, ételük, zenekaruk, vagy hogy mit kívánnak a könyv tulajdonosának. Több, mint húsz éves adatok vannak benne, a kedvenc filmek között Hélène és a fiúk, könyvek között az Édesvölgyi suli, együtteseknél a Backstreet Boys… Cuki bagázs voltunk. :)
Érdemes viszont egy hasonló könyvecskét készíteni akár a családon, akár a baráti körön belül — afféle papírra vetett “beszélgetős befőtt“.
Egy kis bemutatkozás (név, születésnap, stb.) után jöhetnek a kérdések! Néhány ötlet:
- Kedvenc hobbim:
- Ezt akkor is csinálnám, ha nem fizetnének érte:
- Kedvenc tantárgyam (volt):
- Mi az a 3 könyv, amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre?
- Ha csak egy zenét (előadót, albumot) hallgathatnál életed végéig, melyik lenne az?
- Melyik filmet nézed, ha könnyű szórakozásra vágysz?
- És melyik film az, amit ezredjére sem unsz meg?
- Mi a kedvenc idézeted, mondásod?
- Mi a kedvenc ételed, amit el is tudsz készíteni?
- Ha étterembe mész, mit szeretsz rendelni?
- Mi a kedvenc sportod? (Nézni vagy űzni.)
- Ha lenne egy szabad napod, és bármit megtehetnél, mivel töltenéd?
- Mi az, ami nélkül nem tudod elképzelni az életedet?
- Mi az, ami már az életed része lett, de örülnél, ha nem lenne rá szükség?
Ezeket kinyomtathatod-összefűzheted, vagy foghatsz egy szép kötött füzetet, aminek az első pár lapjaira számozva felírod a kérdéseket, azután mindenki egy külön lapra leírja a számozott válaszait.
Egy tipp: Ha olyan kérdéseket teszel fel, amiből kiderül egy-egy nagyobb érdeklődési kör, finoman már puhatolóztál is azzal kapcsolatban, hogy az illető minek örülne a következő születésnapján vagy karácsonykor. ;)
+ FELADAT: A perselybe megint mehet 200 Ft, most 800 Ft lesz benne.
szuper kérdések! nekem még alsós koromban volt egy barbies emlékkönyvem, amibe rajzoltak és versikéket írtak az osztálytársnők, meg is van még valahol… amire most készülök, az egy receptes emlékkönyv. kaptam születésnapomra egy szép srapbookos receptfüzetet, a nagy terv, hogy körbeadom barátok, barátnők, családtagok körében, a kérés pedig az lesz, hogy írják bele kedvenc receptüket, vagy amit nekem ajánlanának. egyik barátnőnk születésnapjára csináltunk s.k. recepteskönyvet, amibe beleírtunk 3-4 egyszerű kedvenc ételreceptet, volt benne még szalvétahajtogatás tutorial is kézzel rajzolva :) nagy volt az öröm, mikor átadtuk, barátnőnk épp akkor költözött külön a szüleitől…
Ez nagyon jó ötlet! :)
Engem nem a megfelelő társaságba vetett az élet.Nálunk is volt ez az ún. Barátságfüzet,de akik kitöltötték,később azt is megbánták,hogy megszülettek.A kérdések durván személyeskedő,tipikus “vájkálós” kérdések voltak (pl.: Szerinted ki a leghelyesebb csaj/srác az osztályban?;Melyik tanárt utálod a legjobban? stb.),viszont a kikerülésük vagy elpoénkodásuk azonnali sértődést vonzott volna maga után.Később pedig ha megorrolt rád a füzet tulajdonosa,a legelképesztőbb módon használta fel a birtokába jutott információkat….Hamar le is csengett a kis kockás füzetek pályafutása.Pedig maga az ötlet tényleg nagyon jó.Engem sokszor még egy-egy családtagom is meg tud döbbenteni,hogy mi minden tetszik vagy épp nem tetszik neki,amire én nem is gondoltam volna vele kapcsolatban. :-) Főleg Karácsony előtt legszívesebben mindenkivel kitöltetnék egy ilyet! :D
Néhány éve megtaláltam nagymamám gyerekkori emlékkönyvét. Tudtátok, hogy a két világháború között az erdélyi iskolákban négyféle különböző írást tanítottak? (Nem onnan származik a család, csak akkoriban ott dolgozott az édesapja.) Ma úgy mondanánk, négyféle betűtípust, fontot tanultak :-) És persze mártogatós tintával írták mind a négyet. Nagyon szép!
A barátságfüzet nekem is sokszor eszembe jut, valahol elhagytam! :( Viszont az ún. levelezős füzeteim még megvannak, sírva tudok nevetni rajtuk! :D
Régen volt emlékkönyvem. Az elsőt egy osztálytársam elhagyta. A másodikba már sajnos nem mindenki írt, aki az elsőben is benne volt, de pár fontosabb ember igen.
Barátságfüzet nálunk is volt, nekem kettő is (suliba, ill. a barát társaságnak). Minden oldal tetejére egy kérdést írtam és alá mindenki a saját (az első oldalon ami köv. szabad sorszám volt) számának beírása után válaszolt. Talán meg is vannak még, jó lenne előkeresni. :-) (Az előrenyomtatottak akkor elég bénák voltak, amennyire emlékszem. De csináltam sajátot. ;-))
Jé, ezt mi Barátságfüzetnek hívtuk, sima kockás füzetben ment kézzel írva, és kb. minden lánynak volt az osztályban (de az is lehet, hogy még a fiúknak is). Egyszer odaadtam a német tanáromnak, hogy töltse ki, és ő elhagyta valahol. Ejjdekár, olyan szívesen olvasgatnám most, fogalmam sincs már, mik lehettek benne… :D