Minden nap csinálj valami olyat,
amit a jövőben megköszönhetsz magadnak.
Ez lett a mottóm 2014-re, és most egy kihívás erejéig fel is adnám Nektek, mert nagyon sokat segít nekem ez a gondolat abban, hogy jó döntéseket hozzak, bármilyen területről is legyen szó. :)
2013 43. hetének kihívása: Tegyél valami olyat, ami (majd) segít téged!
Biztosan ismered azt a kutatást, amikor gyerekeknek egy kísérlet során felajánlanak egy sütit, vagy azt, hogy várnak negyed órát, de akkor két sütit kapnak. És igen, a negyed óra várakozás áldozat, de utána megéri, mert dupla süti jár! A mindennapi életben is sok olyan dolog van, aminek itt és most nem biztos, hogy látod az előnyét, és hiába tudod, hogy később jól jött volna, ha most megcsinálod, elblicceled. Ha úgy gondolsz rá, hogy ezzel a jövőbeli énednek segítesz, és magadnak teszel szivességet, akkor máris nem akkora áldozat. Küldesz egy pacsit a jövőbe. Aztán ne felejts el visszapacsizni a múltba, és megköszönni magadnak, hogy jófej voltál egy hete, öt hónapja, vagy tíz éve! :)
Előzd meg & kezeld! Sok kisebb és komolyabb lépést tehetsz az egészségmegőrzéssel és a megelőzéssel kapcsolatosan. Fontos a rendszeres testmozgás (bármilyen kevés is legyen, akár az, hogy lift helyett lépcső, tíz guggolás elalvás előtt — a kis lépés is több, mint a semmi!), szűrővizsgálatok és önvizsgálat, orvosi kontrollok komolyan vétele (jelentkezz be nőgyógyászhoz, fogorvoshoz!), fogselyem használata… De még az is ide tartozik, hogy fényvédős arckrémet használsz; elalvás előtt lemosod a sminket; szánsz plusz öt percet az ételkészítésre, és nem szemetet eszel; alaposabban megrágod az ételt; elegendő folyadékot fogyasztasz; odafigyelsz az alvásra; leszoksz a cigiről; tanulsz stresszkezelést és megengeded magadnak a lazítást és a pihenést. Ha most gondolsz az egészségedre, az befektetés: spórolni fogsz a gyógyszereken, járókereten, kezeléseken, és pénzben nem mérhető az értéke annak, ha meghosszabbodik az életed, vagy az öreg éveidet nem fájdalomban töltöd majd, hanem ki is tudod élvezni.
Gondolkodj előre! Nagyon sok “nemszeretem” feladat van ezen a területen, amit hajlamosak vagyunk halogatni, mert “engem biztos nem érint”, vagy “ráérünk arra még”. Nem, nem biztos, hogy ráérsz. Köss biztosítást arra, amire tudsz – magadra, a lakásodra, az ingóságaidra, az utazásodra, a kocsidra. Te hiába vagy jó sofőr, ha tele vannak idiótákkal az utak. Kezdj el megtakarítást olyan célokért, amelyek lehet, hogy 15-20 év múlva, vagy még később jönnek el (erről írok majd külön is, mert fontos!). Gondolkodj a végrendeleteden — főleg, ha vannak gyerekeid. Nem kell a halálon rágódni, de tudd, hogy milyen lehetőségek vannak, és ne nehezítsd meg az utánad maradók dolgát feleslegesen. Gondoskodj arról, hogy hitelt ne örököljön utánad senki – erre is vannak már különféle biztosítások (fizeted helyetted, ha meghalsz, stb.).
Apró-cseprő dolgok: gondold át, hogy mit vásárolsz és hozol haza, hogy később ne kelljen lomtalanítani; kikészítheted holnapra a ruháidat; írd fel, hogy kitől mit kaptál kölcsön és kinek mit adtál kölcsön (legyen pár oldal a határidőnaplódban erre!); inkább jegyezd fel a szép emlékeket, és emlékezz rájuk, mint hogy elfelejtsd őket, mert azt hitted, hogy “ó, ezt biztos sosem felejtem el”; ess túl a kellemetlen beszélgetéseken, mielőtt nagyobb baj lesz a hallgatásból és a konfliktuskerülésből; varrd meg időben a foltokat, hogy ne szakadjon tovább a lyuk — szó szerinti és átvitt értelemben is.
Te mivel tudod kisegíteni a “jövő-Ént”?
Mi az, amivel most meg tudod könnyíteni a dolgát, vagy elő tudod készíteni a feladatát? Mi az, amit a jövő heti énednek tudsz előre megtenni? Hát a három év múlva élőnek? És a húsz év múlvainak?
+ FELADAT: Mehet a perselybe még egy kétszázas, az egyenleg most 1400 Ft.
Próbálom megnézni a 95. kihívást (44. hét van, vagyis az a soros a második évadból), de nem tudom, helyette a 96. nyílik meg. Google-ból is próbáltam rákeresni, de onnan meg nem engedi a böngésző megnyitni, az a hibaüzenet jön fel, hogy a kapcsolatom nem privát, és a támadók megpróbálhatják ellopni az adataimat. Hogy mégis milyen adatra gondol, meg miért kellene privát kapcsolat egy blog olvasásához, arról sejtésem sincs, de https-sel akarja megnyitni a böngésző.
Én azt a szívességet teszem meg, hogy elkezdem rendesen szedni a vasat (vashiányos volnék), hogy ne a vizsgaidőszakban legyek állandóan fáradt.
…és megszabadulsz a sok lomtól, a fizikaiaktól is, hogy azzal se másnak legyen baja később.
Nem árulhatom el a kis (nekem nagy) lépéseket, amíg nem csináltam végig őket, de elkezdtem és apró csibelépésekben haladok.
Viszont alap életbiztosításom van, ezt fontosnak tartották mindig a szüleim is, noha tényleg nagyon kevés pénzből éltünk (ahogy a lakás biztosítást is) és ez nagyon jól jött halálesetkor. Nem akarnék anyagi gondot okozni nekik, költsék másra a pénzüket. Felelősség biztosítást is kötnék igazából (pl gyalogosként, bicajosként én okozom a balesetet, akkor a másik ne maradjon kártérítés nélkül. Franciaországban pl kötelező munkavállalóknak.)
Mondjuk az felmerül bennem gyakran, hogy a temetési elképzeléseimet hova rögzítsem, hogy el ne felejtsék szükség esetére (a családom hagyományos módszereket követ, nekem meg minimalista elképzelésem lenne, más a világnézetünk).
Ez a jövőre gyűjtögetés nagyon nem megy, szóval várom a kapcsolódó posztot.
Segítesz nekem azzal, hogy megírod, mi nem megy pontosan a jövőre gyűjtögetéssel? Még dolgozom a cikken, úgyhogy ki tudom egészíteni! Nyilván azon nem tudok segíteni, hogy pénz legyen a semmiből (bár tehetném! :((), de ha bármi más kérdés van, mennyit, mire, hova, mibe, akkor abban hátha van megoldás! E-mailt is írhatsz nyugodtan, ha nem szeretnéd nyilvánosan! Köszönöm!
Hú, én mostanában pont ilyeneket csináltam, a nem is olyan távoli jövőbeli, kisbabás én-nek intézgetek dolgokat (bank, könyvtári olvasójegy stb)… Most még egyszerűbb mindenfelé közlekedni, ahová én személyesen kellek :o)
Jogászként mondom, hogy ha csak valaki nem akar magyarországon szembemenni a törvényes öröklés rendjével, akkor felesleges a végrendelet. Akkor is, ha vannak gyerekei. A magyar jog szerint a gyerekek örökölnek, így ezért nem kell végrendelkezni. Sőt, a júniusi új Ptk. szerint a túlélő házastárs is egy gyerek jogán őrököl, így már nem lesz igaz a régi gond, hogy nem örököl, csak haszonélvez.
Az angolszász jogrendben nem igazán szabályozott az öröklés, ott ezért van hagyománya a végrendelkezésnek. Arról pedig nem lehet végrendelkezni egyébként sem itthon, hogy ha meghalok, ki nevelje a gyerekem, stb., mert azt a családjogi tv. szabályozza.
Szerintem nem is arról van szó,hogy ki örökli a házat vagy az autót,hanem a “csip-csup” családi vagyonról,például,hogy melyik gyereké legyen a nagymama teáskészlete vagy a nagypapa karórája…Nálunk ebből irgalmatlan családi viszály kerekedett,mert az egyik állította,hogy az elhunyt korábban neki ígérte,de a másik fél is ugyanezt állította…Ha lett volna egy fecni,amin rajta van az elhunyt végakarata,akkor a két testvér nem esik egymásnak egy kandalló-óra miatt.
Ne haragudj, de ezt cáfolnám, a szülői felügyeletet gyakorló szülőnek joga van közokiratban vagy végrendeletben gyámot megnevezni (illetve arról is rendelkezhet, ki ne lehessen gyámul kirendelhető).
200-asokat én is gyűjtöm, és már sokszor jól jött, hogy így teszem, ma este például nem volt váltópénzem úgyhogy tudtam belőlük annyit kicsenni hogy ne 10000est kelljen meglobogtatnom a telekocsizáskor a sofőrnek. Egy hónapja pedig az összegyűjtött 200asokból lett a költőpénzem a római utamon:)
Live will: megtörtént az előre rendelkezés, de amit én kitaláltam, jelenleg itthon nem legális, úgyhogy titok:)
Egyébkén hálás vagyok ezért a kihívásért, mert segít konkretizálni a saját kihívásomat, épp ezen dolgozom egy ideje tudatosan az életemben.
“akár az, hogy lépcső helyett lift”
Ööö… nem fordítva? :-)
Ez most annyira aktuális, hogy gyorsan regisztráltam és bekapcsolódom a kihívásokba! :) Mi fűszerkertet építettünk és gyümölcsfákat ültettünk most hétvégén, első lépés a saját édenkert-projektben!
Üdv a “csapatban”! :)
Kifejezetten tetszik! Es kozben azon gondolkodtam Via, hogy megdicserem a Szuleidet, mert biztos nagyon sok kozuk van ahhoz, hogy ilyen lettel amilyen-nem csokkent a sajat erdemeiden ;)-es sztem most nagyon szuper vagy ;) =)
Az eletbiztositas most sajna egyideig nem fog beleferni, de legalabb adossagot nem hagyunk Babora…az is vm.
Elkezdtünk diétázni a férjemmel; biciklivel járok suliba, a Kedves pedig munkába – ehhez mind a kettőnknek vettünk bukósisakot (bár nagyon ellenkeztem, de hát igen, vannak idióták az utakon); letakarítottam az asztalomat, holnaptól lesz min tanulni a borzalmas zh-ra (és tanulok a borzalmas zh-ra, hogy ne legyen bukta a tárgy és évcsúszás); önkénteskedést vállalok, hogy legyen későbbre szakmai tapasztalatom – és amúgy nem csak az önéletrajzban mutat jól, de tényleg sokat tanulok belőle; megint gyűjtjük a 200-asokat; spórolunk, hogy minél hamarabb vissza tudjuk fizetni a kölcsönünket és ne húzzuk-halasszuk (bár csak családon belüli kölcsönről van szó); alszunk rendesen :) (és nem a “majd alszunk eleget, amikor nyugdíjasak leszünk” mondatot használjuk).
A varrnivalót viszont jó lenne elővenni, remélem, jövő héten lesz rá egy kis időm :) (azaz jól fogok haladni a tanulnivalóval)
Tetszik ez a kihívás :)
Épp tegnap este varrtam meg a hibás ruháimat, és annyira büszke voltam magamra utána, hogy megcsináltam!:)
Ismét nagyon jó bejegyzés, egy részét már teljesítettem, a többit pedig igyekszem majd rendszeresen beiktatni a napjaimba. ;)
Most vettem új lakást, már kötöttem rá biztosítást, illetve minden családtagnak életbiztosítást is kötöttünk. Illetve elkezdtünk a gyerekeinknek félretenni pénzt, mire nagykorúak lesznek, lesz pénzük egyetemre, vagy egy lakás kezdőrészletére. És nekünk is lesz némi nyugdíj-kiegészítésünk. :)
Én egy ideje kezdtem el gondolkodni a lomtalanításon az életemben. :) Nagyon nagy súly kerül le a vállamról, úgy érzem mindig, amikor egy múltbéli sérelmet rendezünk el. :)
Végrendelet: érdemes nemcsak végrendeletet írni, hanem ún. living willt is, amiben arról határozunk, mi történjen velünk, ha netán kómába esnénk (gépekről lekapcsolás/életben tartás), milyen temetést szeretnénk stb., vagyis ezzel is levesszük a nehéz döntés terhét a szeretteinkről. :)
Living willhez: + szervdonorság!
Igaz-igaz! :) Plusz még öntudatlan állapotban való gyógyszerezés kérdése. :)
Ne kereverjük az amerikai filmekkel a magyar valóságot.
A magyar jogszabályok szerint a szervdonorságról nem kell nyilatkozni, nálunk mindenki potenciális szervdonor, nyilatkozni csak akkor és arról kell, ha valaki ezt meg szeretné tiltani. Az más kérdés, hogy illemből az orvosok mindig nyilatkoztatják a hozzátartozókat, és csak úgy nem esnek neki a “dolognak”.
Sajnos hiába van az a rendszer itthon, hogy elvileg mindenki potenciális szervdonor, mégis a legtöbb embert a jó szerveivel együtt temetik el.
Ez leginkább annak köszönhető, hogy a gyászoló család azt mondja, hogy ő bizony nem egyezik bele hogy kaszabolják az elhunytat, egyben akarják temetni, ezért ezt tiszteletbe tartva, nem belemenve a vitázásba inkább nem veszik ki a szerveket.
Emiatt fontos leírni, hogy szeretnéd hogy használják a szerveidet. Mert lehet hogy életedben a családod tudja és megérti hogy oda akarod adni valakinek ha neked már nem kell, de lehet szöges ellentétben lesz a véleményük akkor, amikor ne adj isten meghalsz. Mert a gyász sok mindent megváltoztat.
Részben igazad van, Bogca, de a gyakorlat,az igen tapintatos gyakorlat sajnos vagy nem sajnos az, hogy hiába rendelekezem, ha egyrészt az a halálomkor nincs nálam, másrészt a hozzátartozóim zokogva tiltakoznak. Egy orvos sem megy szembe a könyörögve hisztiző szeretteknek. Az emberek hozáállását, gondolkodását kell ehhez előbb megváltoztatni.
Gyakorlati tapasztalatom sajnos/szerencsére nincsen ezzel kapcsolatban, én csak azt tudtam elmesélni, amit az oktató orvosaim mondanak.
Azt tudom, hogy azzal a rendszerrel ami itthon van kevesebb szerv jut (arányaiban természetesen) célba, mint a másikkal ami pl. az USÁ-ban van.
Van egy központi szám.Ott első lépésben lekérdezik,hogy valaki rendelkezett-e erről.( szervdonor akart-e lenni). Ha igen,akkor elméletileg a család nem mond(hat) nemet.Más kérdés, hogy abban a pillanatban felfogja-e ezt.Én mindig mondom,hogy igen,én legyek donor, de nem tudom,ha ott állnék a szerettem ágya mellett, el tudnám-e fogadni,hogy nincs tovább. Nehéz kérdés.