Bodzazsuzsa 53 éves, és falusi vendéglátással foglalkozik a Bakonyban. Szállást és néha programot ad az érdeklődőknek, illetve alkalmanként helyi termékekből főz finomságokat.

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád? 

Reggel állatokkal foglalkozom (lovak, nyulak, kutyák, macskák, baromfi, fürj), istállót takarítok, ebédet főzök, háztartást vezetek, mint minden más asszonytársam, akinek már nem élnek vele a gyerekei.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Konkrétan ehhez a tevékenységhez még nem írtak elő kötelezően képzést, de már megjelent a piacon a falusi vendéglátó képzés. A fontos tulajdonságok között mindenképpen kiemelném az emberbarátságot, a nyitottságot, a beleérző képességet. Ezt a feladatot magába forduló, zárkózott ember inkább ne végezze.)

– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Talán az, hogy az ember átadja a kulcsot a vendégnek és nincs tovább teendője. Persze, a kulcsos házak így működnek, nem is igen tudnának máshogy.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Már a legelső pozitív visszajelzésekkor. :) Itt az ember azonnal mérlegre van téve, és egyből meg is kapja a visszajelzést. Sok más munkahelyen – nekem is volt ilyenből egypár – csak hónapokkal, évekkel később derül ki egy jutalmazáskor, előléptetéskor, hogy meg vannak veled elégedve.

– Minek készültél gyerekkorodban?

Egészségügyit végeztem, a szakmában viszont csak „mellékvágányon” dolgoztam, pl. kórházban a gazdasági vonalon.

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

Én a legnagyobb eredményemnek mindenképpen azt tartom, hogy azzal foglalkozhatom már egy ideje, amit szeretek. Szerintem ez nagyon nagy szó

– Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

Férjemet emelném ki elsősorban, hisz mindketten azon fáradozunk egész életünkben, hogy megteremtsük a saját munkahelyünket. A közvetlen családom inkább féltett ettől a nehéz-rögös úttól, amikor megváltam a „biztos” munkahelytől.

Örök emlék a nyaralásról

Sokat aranyos történetet tudnék mesélni, most azonban egy tavalyi kedves családot említenék meg, akik gyermekei a nyaralásuk alatt még kirándulni sem akartak elmenni a szülőkkel, annyira elfoglalták magukat Bogival és Uccuval, a két pulikutyánkkal. A hazamenés kis híján sírásba torkollott, mindenáron vinni akarták Uccut, akit én oda is ajándékoztam volna – egyébként is ez lett volna a sorsa –, azonban a szülők akkor még nem döntöttek. Két nap múlva azonban visszajöttek Uccuért. :)

Volt egy másik aranyos család, ahol a kisbabát a kiskönyvtárunkban lévő meséskönyv meséivel altatták el mindennap. Ez a mesekönyv is a családhoz került, annyira megszerették.

– Milyen kihívások vannak a munkádban?

Mint mindenhol, nálunk is van néha „problémás” vendég. Sokan vagyunk sokfélék. A túlhajszolt emberek sokszor még a pihenésük alatt sem tudják elengedni magukat, mást vártak a nyaralástól és tőlünk. Ha ezt észreveszem, az nekem is nagyon nehéz, de megpróbálok a helyzeten segíteni, a hangulatot feloldani. Ha sikerül, az mindig nagy öröm, de természetesen én sem vagyok mindenható. Nekem is el kell fogadnom, hogy nem tudok mindenkin segíteni.

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”?

Engem mindig Feri, a férjem lendít át az ilyen holtpontokon. Fantasztikus jó érzéke van ahhoz, hogy ha én lenullázódtam, akkor kibillentsen a mélypontról. És a legnehezebb vendégeinkkel is mindig megtalálja a hangot…sokszor előbb, mint én)

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Óh, ez jó kérdés. :)Hobbijaim a sajtkészítés és a házi szappan készítés, valamint a faragott kekszmintázóinkkal kapcsolatos marketing munka. Ugyanígy megemlíthetem a blogírást is, hisz a weboldalunk mellett egy blogot is vezetek vidéki életünkről, főztjeinkről, állatainkról. Aztán, ha még nem vagyok nagyon elfáradva, akkor ki a természetbe, egy pár nordic walking bottal!

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Érdekes, de sokan felhívnak kezdő falusi vendéglátók, és a tapasztalataimról kérdeznek. Mivel már nyolc éve foglalkozom ezzel, azt hiszem, bátran mondhatom, hogy tudok segíteni a kérdezőknek. Akár az emberi, akár a tárgyi, akár a marketingmunkával kapcsolatban. No, a jogi kérdések azért eléggé kacifántosak. :)

Talán a legfontosabb üzenetem, hogy ne akarjunk másnak látszani, mint akik vagyunk. Ha az ember saját magát adja, akkor nem lehet baj! És mindenki keresse meg ebben a tevékenységben is azt, amiben nagyon jó, amiben többet, mást tud nyújtani a vendégeinek másoknál.