Athéné a szabadjai Pannon Rádió és Televízió szerkesztőjeként dolgozik Szabadkán — mesél a hírszerkesztésről, a tévés munkáról, és arról is, hogy mit érdemes megnézni Szabadkán! :)

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

Mesélj egy kicsit magadról! 

Farkas Athéne vagyok, 26 éves, májusban mentem férjhez és van egy 2 éves kisfiunk, Márk. A szabadkai Pannon Rádió és Televízió szerkesztő munkatársa vagyok. Munkahelyünk a Magyar Ház nevű épületben van Szabadkán, amely a sokak által csak sárga háznak ismert Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar szomszédságában van, a város szívében.

Mibol áll a munkád?

Jellemzően 2 munkaköröm van, az egyik délután 2 órától fél 9-ig, ez a televíziós híradó társszerkesztése.
Ilyenkor a délelőtt otthon telik, gyerkőc, háztartás, bevásárlás, főzés, majd 2 órától munka. A tudósítói bejátszásokat feliratozom, amelyek a nap folyamán érkeznek különböző vajdasági tudósítópontokból, például Bácskossuthfalváról, Magyarkanizsáról, Újvidékről, Zentáról vagy Óbecséről. Emellett a Híradóban szereplő híreket illusztrálom, ezekhez keresem a vágóképeket, hogy a nézők ne csak a hírolvasót lássák a hír alatt.

Ez lehet archívumból, a riporterektol vagy az internetről. 2 Híradónk van naponta éloben, fél 6-kor és 8-kor, amit 10 órakor ismétlünk. A két Híradó közötti időben megvitatjuk az első Híradó esetleges hibáit, javítjuk azokat és készítjük az új anyagokat az esti adásra. Emellett van egy Kommentár nélkül nevű műsor, amit mindig az aznapi társszerkesztő szerkeszt, ebbe az érdekes vágóképek kerülnek, narráció nélkül. Maximum 4 perc hosszú szokott lenni. Feladataim közé tartozik még ilyenkor a súgógép kezelése a Híradó alatt, amit mi tekerésnek hívunk. A hírolvasó előtt megjelenő szöveget a monitoron kinagyítjuk messziről is olvashatóra, és ahogy ő olvas, én úgy tekerem az egérrel lefelé a szöveget. Másik munkaköröm a rádiós hírszerkesztés. Ez az jelenti, hogy naponta 8-16 óráig óránként olvasom a híreket a rádióban. Ezeket szerkesztem is, keresem az újdonságokat az interneten, a riportereink, tudósítóink által írt híreket szerkesztem. A bejátszások szövegeit is javítom, szerkesztem, ilyenkor már a tévés hírszerkesztő is segítségemre van, míg a hírek csak az én feladataim közé tartoznak. Naponta 3 Híradó van a rádióban, a többi órában csak híreket olvasunk. A 4 órai Híradó után pedig átadjuk a még aktuális témák listáját a másnapi szerkesztőnek. 

Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Közgazdasági szakközépiskolát végeztem Szegeden, majd marketinget tanultam ötödéven. Miután visszaköltöztem Szabadkára marketingesnek jelentkeztem a tévébe, de az interjú után úgy döntött a főszerkesztő, próbáljam meg a riporteri felvételit, így kerültem a médiába. Tájékozottság, önállóság, a lényeg felismerése, szép beszéd és pontosság, ezek mind szükségesek, valamint idegen nyelv ismerete, kitartás és rugalmasság. Nem tipikus 8 órás munkahely a televíziózás. :)

Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Egy műsor akkor jó, ha nem látszik rajta a sok háttérmunka. Na ez a háttérmunka az, amit el sem tudnak képzelni, mennyi energiát emészt fel, pedig egy-egy bejátszást sokszor több napos, akár hónapos utánajárás előz meg – egyeztetések, forgatások, vágás – mire egy műsor elkészül. Szerintem sokan azt hiszik, könnyő csak leülni a fotelbe és elkezdeni beszélni. Az, amit ott az ember mond, felkészültséget igényel, nem feltétlenül „teszik az ember elé”. :)

Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Amikor a szülés után visszajöttem dolgozni és nem csak a tévés társszerkesztés volt a feladatom, hanem kaptam az újakat, akkor éreztem úgy, ez menni fog. Tetszettek az új kihívások, sikerült megbírkózni velük, így tudtam előre haladni.

Minek készültél gyerekkorodban? 

Gyerekkoromban tipikusan bolti kasszás néni szerettem volna lenni, otthon is eljátszottuk sokszor, utána az orvosi pálya vonzott, de végül mégis közgazdasági iskolába kerültem. Az iskola után jött a vendéglátás a Balatonon, néhány külföldi próbálkozás, majd mikor hazaköltöztem akkor kerestem munkát a végzettségem szerint.

Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy? 

Büszke vagyok arra, hogy az anyagaink megjelennek az MTVA musoraiban, tévében és rádióban is, ezekben néha az én hangom is szerepel.

Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

A legfontosabb, amit tanultam, az a higgadtság. Megőrizni a hidegvért, mert a hirtelen lobbanékonyság kapkodáshoz vezet, pontatlansághoz, és ezek kijavítása mind időbe telik, időbol pedig sokszor nagyon kevés van.

Milyen kihívások vannak a munkádban?

Legjobban a hírszerkesztés fáraszt ki, mert egész napos koncentrációt igényel, monitor előtt ülni egész nap, böngészni, keresni, szerkeszteni, utána pontosan beolvasni élőben a rádióban, ezek mind igénybeveszik és kifárasztják az embert. Ilyenkor munka után otthon már csak pihenni lenne jó. :)

Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”? 

Nekem a többiekhez képest az az előnyöm, hogy műsoridőkhöz vagyok kötve, így fix a munkaidőm, míg a riporterek munkaidejében csak a kezdés fix.

Mivel kapcsolódsz ki munkaidon kívül?
A családdal szeretek lenni, a 2 éves fiammal beszélni tanulunk éppen, emellett a kertészkedés, olvasás, de ezekre kevés idő jut. Hobbim a horgolás, ez igazán kikapcsol.

Útitippek Szabadkára
Jelenleg nálunk a legfelkapottabb hír az volt mostanában, hogy a térség szerepel a The New York Times 54 középnagyságú régiója között, amelyeket a szerkesztők szerint 2014-ben látni kell. Erről szóló díjat is kapott a képviselet a franciaországi Cannes-ban. Elsősorban a borvidéket emelték ki, a homokháton sok kitunő ültetvény van, amelyek évről-évre díjas borokat teremnek. Szabadka másik kiemelkedő látványosága a szecessziós épületek sokasága, ezek már egy körút állomásaként is megtekinthetőek, ez egy határon átívelő körséta, érintve Szegedet és Zentát is. A környék kiemelkedő turisztikai helyévé szeretnék varázsolni a Palicsi-tó környékét, így Palicson már egyre több hotel és konferencia-terem nyílik, az éttermek is országszerte híresek. A Palicsi-tó vize fürdésre nem alkalmas, de a közlejövőben egy olyan fürdokomplexum épül, amely versenyezhet a határ menti népszerű fürdohelyekkel (Mórahalom).