praktikus módszerek egy életért, amit szeretsz élni
Sosem nevettem még annyit, mint mikor…Mi ez? Szerda délelőtti traccsparti, hogy feltöltődjünk erővel a hét hátralevő részére, együtt nevessünk, egymást inspiráljuk. Írd meg, hogy hogy fejeznéd be a mondatot! Nyugodtan lehet utána beszélgetni a felmerült témáról.
Ha új hozzászóló vagy, az első hozzászólásod moderálás alá kerül, és az elfogadásig nem publikus. A visszatérő hozzászólók bejegyzései automatikusan megjelennek.
A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)
… középiskolások voltunk a barátnőmmel. Életem legjobb időszaka volt.
… mikor együtt kirándulunk a Párommal. Az az idő csak a miénk és minden olyan boldog és vidám.
… a szüleimmel borozunk. Mindkettő igazi humor Herold :)
…amikor 8 hónapos terhesen a sógorom bevitt az ügyeletre, és a portás bácsi huncut mosollyal az arcán megkérdezte: csak nem esemény utáni tablettáért?
:D Ezen most én is nevettem egy nagyot.
Azt hiszem, ezt én is felírom a listámra, olyan jót nevettem rajta :D
kedvencem lett ebből a posztkommentsorból:)
:D
amikor a barátaimmal hülyéskedtem.
Például a Kedvesemmel, az első-előtti randinkon. Meg az elsőn. Meg azóta a legtöbb együtt töltött alkalommal. Általában egymás vagy a saját bénázásainkon. “Veled nevetek ám, nem rajtad!”
A Hugimmal amikor mondjuk főzünk együtt.
A kisunokaöcsémen. Annyira elképesztően édes gurgulázó-göcögő nevetése van, hogy nem lehet megállni röhögés nélkül.
Mi is ezt szoktuk mondani, mikor egymás bénázásán röhögünk :D
… szárnya nőtt a malacnak!
Középiskolás koromban, Eszter barátnőmmel bármikor bármin bármennyit, volt, hogy csak egymásra néztünk és már rázkódtunk a röhögéstõl…
Én most másképp:
Sosem nevettem még annyit, hogy a plafonon teázhassak. De egyszer majdnem. ^.^
Egyébként sokat nevetek, és mosolygok és somolygok és kuncogok – nem tudnám megmondani, melyik volt a legnagyobb. Talán azok, amik sírásból, nagy fáradtságból, nagy boldogságból vagy nagy ijedtségből lettek. :)
Gimnáziumban, történelem órán..meg úgy bármikor az utolsó két évben. Sokat nem tanultak a srácok, de minden nap garantálták a kabarét. :)) Imádtam!
Meg a Párommal..sokszor :)
…összeültünk a családommal egy kis szombat esti borozásra, mindenkinek még anyukámnak is a könnye folyt a sok nevetéstől, persze a fő téma az én voltam :D és a szingliség.
…tegnap délután az unokatesommal kutyát sétáltatunk és elkezdett zuhogni az eső és persze, hogy nem volt nálunk esőernyő :) na meg a kutyus sem nagyon akart engedelmeskedni. És ahogy a nádszál vékony lányt egy kb. 8 honapos középázsiai kutya vonszol maga után a zuhogó esőben…..maga volt a felüdülés. :)))))
… ezelőtt 4 évvel két régen látott barátnőm meglátogatott és egy egész napot pizsomában a konyhában töltöttük nevetések közepette.
Például most húsvétkor, a családi Activity alatt. Ahogy a középsőm mutogatja a “lakkcipő” vagy a “nőalak” szavakat. Apa pedig az “útlevélvizsgálat”-ot.
összegyűltünk a családdal és előkerestük a kiskori videókat. Mesemondás, bohóckodás, szánkózás le a lépcsőről stb.., jó volt visszanézni.:))
…anyukámmal barkácsolunk és közösen bénázunk. Múltkor az asztalomra akartunk egy peremet csinálni, hogy ne essen le minden mögé, anya fogta a fúrót tök komoly arccal, nekitámasztotta az asztalnak, ami erre elcsúszott (pedig eléggé egy monstrum) :DD Sírtam a röhögéstől :D
…a némettanár az egyetemen azt hitte hogy van két gyerekem, holott az előző mondatom az volt, hogy a szüleimmel élek :D
…amikor az egyik tanárom (nevezetesen a dékán úr)
Hopp lemaradt a poén:
Szóval a dékán úr szájából elhangzott ez a mondat: “Képzeljék el, mi lenne, ha bejönnék egyszer merevrészegen, nem támaszkodnék az asztalra, hanem ráhasalnék, és nem a stigmatizációról beszélgetnénk, hanem Tankcsapda számokat énekelnék”
Úgy tűnik, nekem ez nem egy dolog, hanem több emlékezetes nagy nevetésem van :D
…először randiztunk a párommal. Annyit nevettem, hogy fájtak az arcizmaim, meg a hasam is. Azóta is rengeteget nevetünk együtt. Egymáson, magunkon, a kutyán, mikor min :D
… kiugrottunk ebédelni a főnökömmel, visszafelé pedig bementünk egy üzletbe vásárolni ezt-azt az irodába (gyümölcs, nasi, stb.). Mikor visszaértünk, a kolléganőm teljesen ártatlanul megjegyezte: “És ‘spar’oztatok is?” Egészen másként hangzott ez a mondat, azóta szállóige lett. :DDD