Új Éva, új Kalauz! :) A friss-ropogós nyári (július-augusztusi) Éva magazinban egy újabb cikkemet olvashatjátok, az előző, testkép-tuninghoz képest egy gyakorlatiasabb, praktikusabb témával: a kánikulával. A teljes cikket keressétek az aktuális Évában! Hűsítő italötleteket is írtam. ;)
A cikkemen kívül szerepelek a lapszám elején a Munkatársak részen is, ahol a nyári túlélőcsomag eredetéről és az aktuális kihívásomról mesélek.
Az urban:eve olvasók mindenütt ottvannak, olyanok vagyunk, mint a spanyol inkvizíció, nem számít ránk senki. :)) Engem is meglepett, hogy az olvasói levelek között megláttam a nevemet. Köszönöm, Zsazsa! :)
A cikk klikkre nő! :)
Ráadásként megosztom a bemutatkozó történet hosszabb verzióját:
Jelenleg leginkább a “hogyan pihenjünk egy zsák pénz nélkül” témaköre foglalkoztat. Volt pár olyan nyár, amikor szeptemberben szembesültem vele, hogy csak az változott, hogy 35 fokban dolgoztam, de amúgy ment minden ugyanúgy, mint egész évben. Elkeserített. Szabadúszónak, vállalkozónak lenni azt is jelenti, hogy nincs hétvége és nincs vakáció, illetve csak akkor van, ha én azt mondom. Márpedig ha otthon dolgozol, nem elkezdeni, hanem abbahagyni nehéz a munkát… Mostanában azt gyakorlom, hogy hogyan tudom magamnak azt mondani: itt a vakáció/hétvége, és pihenj. Még akkor is, ha ez nem azt jelenti, hogy elrepülök a Bahamákra, csak azt, hogy úszójeggyel teszek pár kört a közeli uszodában.Először akkor állítottam össze magamnak kánikula-túlélőszettet, amikor évekkel ezelőtt szabadtéren forgattunk 12 órát egy külföldi filmes csapattal, negyven fokban. Sok napszúrástól és kiszáradástól mentett meg, hogy mindig nálam volt a csomag, és a megfázást is megúsztam azzal, hogy nem ültem be a 17 fokra lehűtött légkondis autókba a kollégákkal. A másik életmentőm a strapabíró túraszandál volt, amiben végig tudtam állni az egész napot, és mivel tépőzáras volt, állíthattam rajta, ha bedagadt a lábam. Abszolút a túlélésre és a kényelemre játszottam, de megérte: a műsor megnyerte a legrangosabb ázsiai tévés szakmai díjat.
Na én még az előzőt sem olvastam el, pedig megvettem :(
Majd megírom, a Hogyan folyassuk el a nyár (tél, tavasz, ősz) értékes perceit c. művet pfff :(
Ha már említettétek a japán vonalat. Ismeritek ezt a helyet?
https://japangasztronomia.wordpress.com/2014/04/05/81/
Nem vagyok japánfil (vagy hogyan nevezik?), csak járok arra és láttam, hogy nyílt. Ha esetleg örül neki valaki innét. :)
(és ezzel letudtam a mai triumvirátusos programból az “add tovább és lesz neked is” részt :) )
Nagyon ismerős, tényleg vannak olyan időszakok, hogy rá kell erőszakolni magunkra a pihenést, mert muszáj. Per pillanat az van, hogy ha itthon vagyunk, nehéz pihenni, szóval olyan nincs, hogy “lazítós este” meg “nyugis hétvége”. Mindig akad valami tennivaló, intéznivaló, megcsinálnivaló – függetlenül attól, hogy Pünkösd van, vasárnap, este tizenegy, vagy kánikula. Most az a stratégia, hogy kiszakítom magunkat a lakásból, amikor csak tudom. Ha fél órára, akkor fél órára. Minden másra ott a lesz*rompirula. :D Ja, és vettünk rejtvényújságot, kivételesen az is japános (Japán logikai puzzle, ez a neve, nem csak sudoku, és nagyon szeretjük), jó együtt fejtegetni, Az is kizökkent. Időzítővel még egyszerűbb: negyed óra, mobil kinyomva, e-mail nem pittyog, és csak a számok léteznek. :) Próbáld ki az előző lapszámmal, egy-egy cikk simán kivégezhető 15 perc alatt!
A japános link nagyon érdekes, bár a gasztronómiájuk kivételesen nem nyűgöz le, sokszor gondolkodunk azon, hogy mit ennénk mi Japánban, ha valaha kijutunk, de valószínűleg zöldséget meg rizst. :D
Nagyon szívesen. Imádom olvasni az írásaidat. :)
Annyira boldog voltam amikor fellapoztam az Évát és láttam,
hogy betették… ráadásul ott volt a másik oldalon a mini interjú Veled.
Mostanában ömleszti rám az ég a szuper dolgokat. Ma fixáltuk le, hogy a kedvenc
kávézómban lesz kiállításom júliusban. Szóval annyi minden feltöltött az utóbbi két hétben, hogy úgy érzem most lenne erőm lefutni a maratont is (amúgy mikor bezsongok valamiért mindig szaladnék- mellesleg ritka béna sportoló vagyok, de szeretem csinálni).
Legutóbb a Szél támad-ról írt ajánlód hatott rám nagyon. A barátnőmmel szombaton téma napot tartunk és japán kaját eszünk, majd az Urániában megnézzük a filmet.:)
Ui.: Minimum milliószor köszönök Neked mindent!
Jó szórakozást a filmhez, remélem, Nektek is tetszeni fog! A kiállításhoz meg gratulálok. És köszönöm a köszönetet, én is viszont köszönöm. ♥ Örülök, hogy ez nem egyirányú! :)