Szülinapi indíttatásból vasárnap ellátogattunk a Fővárosi Állatkertbe — végre szép idő volt, vittük is a kamerát és fotóztunk egy csomót. :) Eredetileg úgy volt, hogy csak a csütörtöki listára válogatok be néhány képet, de aztán amikor szortíroztam őket, annyi jó lett, hogy inkább kapnak külön posztot az állatkák (meg a virágok, mert ugye nem én lennék, ha nem kék bogyókat fotóznék az állatkertben.) Olyan szép tiszta volt az ég, hogy egészen mesebeliek voltak a felhők, mintha maga Miyazaki mester rajzolta volna őket!
A kedvenc helyünk a Lepkeház volt, szebbnél szebb színpamacsok röpködtek körülöttünk – de nagyon édesek voltak a lajhárok és a vadmalacok is. Legutóbb 9 éve (szintén egy szülinapon) voltunk, úgyhogy abszolút látszott a fejlődés. Sok volt a gyerekekre szabott élmény és játék: például alacsony ablakok, amiket érdemes a felnőtteknek is kipróbálni, mert ritkán vagy fejmagasságban egy tigrissel. Hozzá kell tennem, hogy mint a múzeumnál, most is megvolt az az ambivalens érzés, hogy egyszerre örülök, hogy láthatok elefántot, és szomorú vagyok, hogy be vannak zárva. Ez leginkább az emberszabásúaknál volt rossz, a tesómékkal pont nemrégiben beszélgettünk róla, hogy egészen zavarbaejtő az intelligens tekintet az üveg túloldaláról, főleg, amikor szinte szégyenlősen elfordul a gorillamama, mert épp privátban szoptatna, ha nem bámulná közben ötven ember.
Nagyon jók voltak a kulturális kiegészítések, kiállítások az állatok mellett, és érdekes volt a Varázshegy is, bár onnan amint megláttuk a kitömött állatokat és a hatalmas műcápákat, sarkon fordultunk (mindketten kikészülünk tőlük). A régi Vidámpark területe még nincs egészen belakva, de örültem, hogy megtartottak néhány klasszikust, például a Lovasforgót és a régi hullámvasutat – utóbbin 400 Ft (két zseton) egy menet, legközelebb majd kipróbáljuk, most inkább nem akartuk viszontlátni a fagyit. :)) A gokart és a dodzsem megszűnt, viszont az Elvarázsolt Kastély felújítva megmaradt. Magas a retro-faktor.
Nagyon sok állattal lehetett közvetlen interakcióba lépni — az őzsimogatóról pont lemaradtunk (kettőig van), de a pávák és az emuk is csak úgy sétálgattak bizonyos területeken, sőt, van lemúros rész is, ahol a makikkal osztozunk a területen. Ez még nagyobb élmény, mintha rácson keresztül nézegetnénk őket, és sejtem, nekik is egy fokkal jobb. Két felnőttnek 5000 Ft volt a belépő, és több helyen vannak éttermek, büfék, bár nem túl olcsók. Viszont lehet bevinni szendvicset, szóval nem akadály az sem, ha otthonról csomagolunk kaját – kelleni fog, mert 6-8 órát simán el lehet tölteni, őrült nagy a hely. Rengeteg ponton van ivókút (hűvös és finom a víz), szóval innivalóra sem muszáj költeni – mi is vagy négyszer újratöltöttük az otthonról hozott flakont. :)
A növényeket is érdemes figyelni — ő a kék bogyóm –, nagyon szépek voltak például a csak úgy random itt-ott felbukkanó tűzliliomok, zöldségek, fák. Akkor is, ha nem mozgott rajtuk semmilyen állat (vagy csak nem láttuk). :) Az állatokkal való együttlétezést szó szerint kell érteni. Az étkezős résznél óvatosnak kell lenni, a verebek és a galambok egészen pofátlanok tudnak lenni, simán leülnek az asztalra, egy veréb még a tányér szélére is felmászott (kíváncsiak voltunk, meddig merészkedik el, hát felállt a tányérra a kis bátor! :D). A táskákra is figyelni kell, nehogy valami szemfüles madárka vagy maki kikapjon belőle valami csillogót.
A lepkeházban jó meleg volt, pont akkor esett kinn egy kis eső – igazi trópusi volt a hangulat! Nagyon sok a fedett hely, így egyáltalán nem volt gond, hogy a vasárnapi tömeg hova bújjon a zivatar elől. Kényelmesen elfértünk, nem volt tülekedés. Pedig féltem, hogy ha elered, akkor majd verekedni kell a beállókért, de annyi az épület, hogy gyönyörűen elfértünk, és pont mire végeztünk a lepkékkel, el is ment az eső. :) Mindenhol nagyon ráérősen lehetett amúgy nézegetni, rengeteg a pad és a bámulós hely. Egy kis ücsörgés, szép kilátással (például flamingókkal vagy aranyhalas tóval!) meg egy fagyival – tökéletes.
Ha rég voltatok a Fővárosi Állatkertben, érdemes elnézni, tökéletes vasárnapi program volt, és a következő látogatással biztos nem várunk 9 évet. Majd visszaemlékszem rá, milyen számonkérően nézett ránk a pávacsaj, és máris megyünk vissza! :)
A kék bogyó neve magyal, és eléggé mérgező. De amúgy nagyon szép, nekem még a menyasszonyi csokromban is volt anno…
Ja, nem magyal, mahóni, mindig keverem :)
Mahóniának írták a Facebookos olvasók. :) Nagyon szép, megenni nem akartam, csak lefotózni. :)
Nálunk is hagyomány, nem kell hozzá semmilyen különös indíttatás, egyszerűen minden évben elmegyünk a férjem és én. Viszünk sült csirkét, palacsintát, veszünk jégkrémet, fagyit és jól elvagyunk órákon át. Én budapesti születésű vagyok, már gyerekként is mindig vittek a szüleim a ligetbe, az állatkertbe, vidámparkba. Évtizedekben számolhatom ezt az időt, így látom a fejlődést. Nekem még olyan fotóim is vannak ahol a kis pónilovak által húzott kis kocsin ülök a két testvéremmel.
Jövő szombaton nekem is ez lesz a szülinapi ajándékom, nagyon várom. :)
Ez nagyon viccesen jött ki, konkrétan ma voltunk családilag az állatkertben :D Nálunk viszont családi hagyomány, legalább két évente, de volt hogy évente tiszteletünket tettük, kicsi koromban még tanulós célzattal, ma már szórakozásból. Amin én nagyon meglepődtem, hogy az előző látogatásunkhoz képest mennyire interaktív lett minden. Régen volt a simogató kecskékkel meg lámával meg talán a szikla oldalában a saját felelősségre megtekintős nagymadarak és csókolom (persze dugiban akkor is megsimiztük a lajhárt meg a zsiráfot is kézből etettük), most meg őz- és kenguru simogató, lovak a karámban, tevegelés, elefántetetés meg ki tudja még mi. Viszont az is látszik, hogy még nem tudtak sok mindent kezdeni az új területtel. Amikor megnyílt a nagysziklában a Varázshegy, akkor nagyon látszott a változás, hiszen ezt a kiállítóteret elég régóta tervezgették. Óriási, tartalmas, érdekes, persze ha az ember gyomra bírja a kitömött állatokat, csontvázakat és a legkülönbözőbb rovarokat-bogarakat. Most viszont átmenve az Állatkerthez csatolt területre még nagyon in progress jellege volt a dolognak, épp hogy kezdik belakni a területet és őszintén a játékoknál én még mindig a lehúzást érzem, nem az élményadást (ahogy az összes büfénél is). Illetve a Hol nem volt park egyértelműen kisgyerekeknek készült, sok helyen korhatár van (mindenhol maximum korhatár, egyedül a tevegelésen nem, ahol minimum :D). Szóval nagyon-nagyon várom, hogy csapjanak a lovak közé az építkezéssel, és kell az a biodóm :D Addig meg nézegetjük azt, ami eddig is mindig élményt adott és amiért visszajárunk ^^
Nekem a gyerekkori “minden évben rituálé” a debreceni állatkert volt, kívülről fújom minden csücskét – az őzetetést, a pókmajmokat, a vizilovat… Imádtam! :) Budapest nem volt annyit napirenden. :)
Mi pont 3 hete voltunk a lányommal és nagyon élveztük! A lajhár pontosan ugyanott ült mint a te fotódon és ugyanígy kapaszkodott az oszlopba, én is lefotóztam. Lehet, hogy azóta sem mozdult onnan? Vagy már egészen odanőtt az oszlophoz??? Egy másik meg háton-fekve aludt a “járdán” és egy Zoo-önkéntes őrizte. Amikor megnéztük közelről, csak felpislantott, konstatálta az emberszabásúak jelenlétét (újabb szőrtelen egyedek) majd újra bekómált.
Nagyon remélem, hogy azóta mászkált máshova is aranyom! :D Nekünk is pózolt meg nyújtózott meg pislogott álmosan. Én egy picit meg is simogattam, hogy milyen tapintású a szőre. Olyan volt, mint a csacsi sörénye. :)
Éppen ma emlegettük öcsémmel, hogy már 10 éve voltunk a Fővárosi Állatkertben a családdal :) Két éve a veszprémit néztük meg, most a bécsit szeretném :) A tigrincses fotó nagyon tuti :)
A másik farkát próbálta elkapni, de a világért sem ment volna bele a vízbe! :)) Tesók. ♥
Micsoda véletlen! Pont holnap készülünk az öcsémmel az állatkertbe, még inkább megjött a hangulatom hozzá. :)
Remélem, szép időtök lesz! :)
Köszönöm ezt a bejegyzést, jó volt egy kicsit nosztalgiázni, kb. 7 éve voltam ott utoljára. Annyira gyönyörű képek, szinte vibrálnak, öröm bennük gyönyörködni :) Akkor pont a kedvenceimet tartották meg a Vidámparkból, imádtam a hullámvasutat :)
Mi is mentünk rajta egyszer nagyon rég, első és eddig utolsó hullámvasutazásom volt, kell menni megint! :))
Ez is egy nagyon jókor jött bejegyzés. Mi is tervezzük, hogy nyár végén “szülinapi indíttatásból” ellátogatunk. Én is kb. 9 éve voltam utoljára,szóval a pávacsaj számonkérő nézését magamra veszem. és alig várom, hogy élőben is megszemléljen. :)
Meg fog, úgy jár ott, mint aki a kert tulajdonosa (bár valószínűleg ő a háttérben a góré, ki tudja! :D).