Dóri 23 éves, és egy saját vállalkozás indítása előtt bolti eladóként dolgozott egy francia fast-fashion márkánál. A bolti állás sokaknak remek kiindulás, kiegészítés, és ahogy Dóri fogalmazott, “tipikusan olyan munkakör, amiről sokan formálnak látatlanban véleményt :) Szívesen mesélnék a szépségeiről és buktatóiról, miért érdemes vállalni (pont első munkahelynek, vagy suli/kisgyerek mellett), mire érdemes figyelni, milyen ismereteket igényel és ad.” Lehet ilyen kérésnek ellenállni? :)

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

– Miből áll egy bolti eladó munkája?

Nyersnek tűnik ezt kimondani, de a fő feladatunk bevételt generálni. :) Nálunk ezt a vevővel történő, nem tolakodó kommunikációval próbáljuk elérni elsősorban, tehát igenis oda kell mennünk mindenkihez, köszönünk, és felajánljuk a segítségünket, ha szükség van rá. Ajánlunk, és nem tukmálunk. Emellett viszont minden más is a mi feladatunk, tehát a mi dolgunk az üzlet tisztán és rendben tartása, az arculattal is mi foglalkozunk, és a statisztikákat is mi számoljuk. Biztonsági őrünk sincs, tehát az ilyen jellegű figyelem is a miénk.

Változó beosztásban dolgozunk, tehát az óraszámunkon (és a szükséges túlórákon) belül reggel 9-től este 10-ig bármikor (vasárnap csak 8-ig), néha akár nyitástól zárásig.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Egyre kevesebb üzletben kérnek eladói végzettséget. Amit viszont kérnek, az az, hogy kommunikálj minél gördülékenyebben, tudj azonosulni az adott üzlet stílusával, érdekeljen az öltözködés, legyél rugalmas és számolj a hétvégi munkával, beszélj legalább egy idegen nyelvet, és tudj alkalmazkodni az éppen adott körülményekhez; nagyon kevés vásárlónál is megtaláld a feladatod, de nagyon nagy tömegnél se ússz el a munkával. És tanulj gyorsan, mert egy teljes üzlet aktuális árukészletét kell fejből tudnod, minél naprakészebben. :)

– Mi a legnagyobb félreértés a munkával kapcsolatban?

Megszámlálni sem tudom, hányan mondták nekem az elmúlt egy évben, hogy mennyivel kedvesebbek vagyunk mi, mint a többi üzlet eladói az adott plázában. Vásárlóként ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy „szívességet tesz” az eladó, és csak lézengünk a boltokban, aztán vagy megtaláljuk, amit keresünk, vagy nem. Nálunk eladóként örülünk, ha segíthetünk, hiszen te is megtalálod, amit keresel, nekünk pedig a kötelezők mellett sikerélmény, ha elégedetten távozol.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Ez a munka nekem kitérő volt a terveimben, nagyon nagy szükségem volt fix fizetésre, és ez jött be. Cserébe viszonylag gyorsan megszerettem, és megerősített abban, hogy igen, szeretnék divattal foglalkozni. Engem inkább még a tervezési fázis érdekel, ami a folyamat legelső lépése, most pedig a legutolsóval volt dolgom, ami fontos tapasztalat. 

– Minek készültél gyerekkorodban?

Viszonylag régen kattant be az, hogy divattervező legyek. :)

– Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

Az egyik legjobb élményem az volt, amikor életemben először egyedül rendeztem be egy teljes kirakatot. Leírást, fotót kapunk hozzá, melyik ruhákat, milyen dekorelemekkel, hogyan tegyünk ki; nekem nyitás előtt egy órám volt a ruhák megtalálásától az utolsó simításokig mindenre, dekort is kellett cserélnem (létráról, tériszonyosan). Kutyamód elfáradtam, de minden kész volt nyitásra, még a létrát is elpakoltam. :) Ráadásul egy órával később azért hívott fel az üzletvezetőm, hogy a szemben lévő boltból látja a kirakatomat, és szép lett!

Az is nagyon jó érzés, amikor a vásárlók könyvébe csak azért ír be valaki, mert jól érzi magát nálunk! :)

– Mi a legkimerítőbb, amitől a legjobban elfáradsz?

Hát egy-egy Glamour/Joy nap, vagy nagy leértékelésre átrendeződés félelmetesen sok energiát vesz igénybe, az előkészülés éppúgy, mint aztán a vásárlótömeg kiszolgálása. Mondjuk képzeld el, hogy egy oltári nagy házibulira készülsz, te szerzed be az összes ételt-italt, tiéd a lakás is, és aztán másnap te is takarítasz – csak ezt kétezer emberre. :)

– Mikor szoktad úgy érezni, hogy „ezt nem fogom már kibírni”? 

Én főleg azt viseltem rosszul, ha szervezhetetlen beosztást kaptam; kicsit speciális helyzetben vagyok, mert a párom is hasonló változó munkaidőben dolgozik, és pluszban van egy 3 éves kislányunk. :) Szóval mindig, amint megkaptam a beosztásomat, azonnal le kellett szerveznem, mikor kell másnak mennie a bölcsödébe, mikor kell korábban beérnünk, mikor kell előre főzni. Amikor a 15 óra helyett a sok teendő, vagy akár szabadság miatt 25-30 órára csúszik fel a heti óraszámom, az nagyon fárasztó, lehangoló, nehezen kezelhető tud lenni. Aztán visszaáll minden a régi kerékvágásba, mindenre lesz megoldás.

– Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Eddig a hobbim volt az itthon varrás – régi ruhákat hasznosítok újra -, most magasabb szintre emelem ezt az álmot, ezért hagytam abba az eladóskodást. Mellette énekelek, nagyon szeretek alkalmazott grafikával foglalkozni, és nagyon szeretek a lányommal és a párommal nyugodtan lenni, és nem beszélni a hétköznapokról. :)

– Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Ne húzd fel magad semmin! :) Mindegyik feladatunkban van valami nagyon jó. Amikor valakinek segíteni tudsz abban, amit keres, kifejezetten felszabadító (ó, hányan keresnek esküvőre való ruhákat! vagy a tökéletes télikabátot!). Minél gyorsabban tudod elpakolni a próbált ruhákat a próbafülkétől, annál hamarabb lehet megtalálni, van-e a keresett holmiból a szükséges méret. Az új áruval való foglalkozás az egyik kedvencem, az egyik legjobb dolog elsőként látni, mik az újdonságok.

– Milyen kérésed lenne a hozzád forduló vevőkhöz?

Nem tukmálásból megyünk oda hozzád! :) Tényleg örülünk, ha segíthetünk. Ha nem éred el, nem találod meg, pont a bemutató babán lévő méret kell, lehetne rövidebb-hosszabb-szűkebb, stb. És tényleg örülünk, ha a próbált holmit a fülke melletti állványon hagyod, mert fontos, hogy úgy és oda kerüljön vissza, ahogy és ahova. Köszönjük. :)