A legkedvesebb karácsonyi hagyományom…
Favadászat: Fadíszítés után beülünk a kocsiba a szüleimmel, én a vezető ülés mögé, a tesóm az anyósülés mögé, és körbeautózzuk a környéket. Mindenki a saját oldalán látszódó kivilágított fákat számolja (látszanak az ablakokon keresztül — a panelek igazi kincsesbányák, ott egy-egy házszám akár 4-5 fenyőfát is jelenthet!), és akinek a legtöbb van, az nyer. (Semmi konkrétat, csak úgy, nyer. :)) Most már jó ideje nem játszottunk ilyet, mióta elköltöztem otthonról, de idén megint fogunk, a tesóm helyére Ádám ül, és a nevében számol.
Csillagszóró és csengő: Az ajándékok csengőszó után bonthatók ki, és mindig van csillagszóró a fán, hozzá leoltott lámpák és halk zene.
Apróságok: A menüt illetően nem vagyok hagyományörző, nem ragaszkodom semmihez, de ha van zserbó, akkor örülök. :) És mindig legyen valami a fa alatt, amivel az egész csapat tud játszani — társas, kirakó, LEGO, stb.
Mi ez? Traccsparti, hogy feltöltődjünk erővel a hét hátralevő részére, együtt nevessünk, egymást inspiráljuk. Írd meg, hogy hogy fejeznéd be a mondatot! Nyugodtan lehet utána beszélgetni a felmerült témáról.
…hogy mindig apukámmal tévéztünk míg Jézuska (anyu) feldíszítette a fát, majd csengettyű és irány az előszoba. Ajándékbontás/vacsora változó sorrendben. De a legkedvesebb emlékem, hogy este az ágyamból mindig láttam a fa fényeit átszűrődni az előszobából… sokszor úgy aludtam el, hogy a színpompába feledkezett a tekintetem. Majd apukám átköltözött egy (remélem) szebb világba (13 éves voltam) és utána semmi sem volt a régi. Bátyámmal díszítettük a fát, anyu főzött, de senkit se érdekeltek se az ajándékok, semmi. Csak a szomorúság.
Majd mindenki szétreppent. És jöttek a próbálkozások; Anyunál, tesómnál… de ez is csak egy “görcsös csakazértislegyenegyüttacsalád” volt…..
Most jött el az én időm, ÚJ HAGYOMÁNYOKAT teremteni! Kisfiamnak és páromnak köszönhetően már a tavalyi is jó próbálkozásnak tűnt. Bár a pici 2,5 hónapos volt, kitettem magamért. :) MINDEN “életem első” -je volt; halászlé, beigli, mézeskalács, hortobágyi, harcsa paprikás, karácsonyfa állítás – díszítés cérnára kötözött szaloncukrokkal…. Idén teljesen be vagyok zsongva, hogy már ott lesz egy kis izgő-mozgó, mindent leverő, “necsináldnemszabad”! Hogy ez milyen új “hagyományokat” késztet bevezetni? :D
Bocsánat a kisregényért… :)
Olyan jó VIA, hogy mindig reális, minket szívből megható/érdeklő témához nyúlsz, és szólítasz fel gondolkodásra, hogy nekünk mi a fontos. És örülök, hogy látom másoknak mi fontos és mi nem. Jó, hogy mi mind különbözőek vagyunk, és semmit sem muszáj csak azért folytatni, mert “úgy kell”, hanem csemegézhetünk mások szokásaiból, beillesztve saját kis világunkba…
Egy kis zserbó hack, egyszerűbb, mint az eredeti, legalábbis nekem, ez idén tuti az asztalunkra kerül, a mézeskalács mellett…….
https://romanigastro.blog.hu/2014/12/08/zserbo_hack_i
Nálunk még mindig anyukám díszíti a karácsonyfát, pedig mindketten felnőttek vagyunk már a húgommal. Délelőtt bezárkózik a szobába, ezért ugyanolyan meglepetés a karácsonyfa varázsa, a megváltozott hangulatú szoba, mint gyerekkorban volt. Aztán mi is csengőszóra megyünk be együtt, szól valami szép zene, amire én most már mondhatjuk rendszeresen elbőgöm magam, mintha az egész év fáradsága, történései egyszerre nyugodnának meg bennem.
Most minden sokkal nehezebb, mert 8 év után először lesz úgy karácsony, hogy a párom már nincs velem. Ezért most inkább félelmetes, mint varázslatos az ünnep, de igyekszem.
…most már a családi társasozás
…gyerekként a a karácsonyfa-számlálás :)
Amíg gyerek voltam, az egész karácsonynak imádtam a menetrendjét. 24. reggel egyik nagyszülőkhöz, náluk ebéd, utána anyuéknak haza kellett szaladni, majd mire minket is vittek haza már csilingelt is a Jézuska :) Másnap másik nagyszülők, és tőlük hazafelé számoltuk a fákat. 60 km alatt jó sokat lehetett ;) Most már minden más. Ebben az évben már a kisfiúnkkal karácsonyozunk, így idéntől igyekszünk úgy alakítani a hagyományokat, hogy Neki varázslatos legyen. Azt már egy ideje kitaláltam, hogy nálunk is a pucér fát hozza makd a Jézuska és együtt díszítjük. Minden mást majd szépen alakítunk :)
@Via: Oké, sorry, csak idén csatlakoztam ;)
Semmi gond! :) Örülök, hogy itt vagy. A régi posztokhoz is folyamatosan jönnek a hozzászólások, szóval érdemes körülnézned az archívumban is, meg a kommenteknél is, van olvasnivaló bőven.
De jó látni, hogy másoknál is megvannak ugyan azok a hagyományok!!
Nálunk a templomi Jézuskavárást követte a karácsonyfa számolós autókázás, volt rá példa, hogy akkora volt a hó, hogy a kocsi után kötöttük a szánkót és úgy mentünk körbe a faluban. Most már csak a kisebb testvéreim mennek, mert addig a nagyobbaknak “angyali” küldetése van a fa feldíszítésével.
A szobába való belépést mindig a szűkös előszobában való toporgás, majd a csengőszó előzi meg (“nem is a Jézuska volt, ott van a csengő a hátad mögött Apa!!”), majd a fát körülállva a nagy család végigzengi a karácsonyi repertoárt, ami szerencsésebb esetben akár 45 perc is lehet!
Nálam is kötelező még advent alatt az Igazából szerelem, idén lesz 8. alkalommal. Nem tudom megunni!
A vacsora előtt mi is vágunk almát, illetve a ruhaféléket az éjféli misére öltjük magunkra.
ja és amikor csilingelt a Jézuska és bementünk a a szobába, csak a karácsonyfa díszei égtek+az adventi koszorú gyertyái és elénekeltünk pár klasszikust, miközben én már fél szemmel az ajándékokat lestem, hogy vajon melyiken van az én nevem és mekkorák, vajon mi lehet benne, stb :)
Szuper a téma, Via!!
A szüleimnek hála fantasztikusak, varázslatosak voltak a gyerekkori karácsonyaink, ezért örökké hálás leszek nekik <3
– 24-i ebéd mindig halászlé+mákos guba, amiből én csak az utóbbit szeretem :)
– du. fadíszítés közösen, ez mindig is így volt, tök jó, h nálunk a fát nem "a Jézuska hozta", hanem együtt díszítettük, már ez is csodás volt. és persze mindig igazi fenyő, imádom az illatát, sose értettem azokat akik műfenyővel nyomják.
– este mindenkinek zuhany+kiöltözés, és 7 körül csilingelt a Jézuska. Emlékszem arra, amikor még hittem benne, még mindig bizsergető emlék, h hallottam a csilingelést, akkor jöhettünk ki a tesómmal a gyerekszobából és nyitva volt az ablak, éreztem a hűvös levegőt, h épp most ment el a Jézuska :)
– nagy ajándékbontogatás, aztán fini vacsi és persze beigli, always :) aztán különösen izgalmas volt elmenni az éjféli misére (olyan sokáig fent lenni, wow!) :) előtte meg tévézni lehetett, imádtam! :)
Aztán a 25 .+26. már nagyon gyorsan eltelt rokonsággal, hozzánk jöttek, mi mentünk, stb., nekem mindig is maga a 24.-i nap+Szenteste volt a kedvencem.
– Reszkessetek betörők! kötelező a mai napig minden évben (csakis az 1. rész, a New York-osat nem annyira szeretem), karácsonyi témájú Mickey egér rajzfilmek videóról, illetve amióta bemutatták 2001-ben, a Love Actually szintén must-see:) és valamiért nagyon szeretem a kissé idétlen, de pont ezért szerethető Christmas with the Kranks-t :) Apropó, Via, lehetne kedvenc karácsonyi film/rajzfilm téma is ;)
-amióta férjhez mentem, kicsit más a felépítése az ünnepeknek, és most már rajtam/rajtunk a sor, h a kislányunknak varázsoljunk ugyanilyen mágikus gyermekkori karácsonyokat, ezzel én is újraélem az én csodás karácsonyaimat :)
Kedvenc karácsonyi filmes már volt/van, elő lehet bányászni nyugodtan! :) Nem akarnám ismételni magam. https://www.urban-eve.hu/2011/12/20/kedvenc-karacsonyi-filmek/
Kiskorunkban persze azt vártuk a legjobban a tesómmal, hogy mikor jön a Jézuska. Érdekes módon, mindig addigra érkezett meg, mire hazaértünk a karácsonyi istentiszteletről. :) A templomozás szenteste azóta is hagyomány maradt, bár nem mondanám, hogy kedvenc, de valahogy senki sem tudja elképzelni sem, hogy mégis mikor bontanánk ki az ajándékokat, ha nem mennénk templomba. Ez ilyen feltételes reflexszé vált, az istentisztelet ideje jelöli ki az ajándékbontás idejét, valamelyik éven nagyon korán volt a templom, és már fél 6kor ettük a karácsonyi vacsit. :D
Mióta a Jézuska már nem titokban tevékenykedik, beköszöntött a “lopakodó jézuskák” korszaka. A fadíszítés befejezése, és a templomba indulás közti készülődős-punnyadós pauzában mindenki szép halkan a fa alá cseni az ajándékait. :))
A menüből csak az apukám-készítette isteni karácsonyi halászlé a hagyomány.
Saját hagyományom, hogy dec. 1-31. között valamikor minden évben megnézem az Igazából szerelmet. Egyedül, pasival, barátnőkkel, családdal, magyarul, angolul, mindig más a felállás, de ahány év eltelt a megjelenése óta, annyiszor láttam. Úristen. Nem tudom, miért. :D
Illetve a tavalyi spontán akció után eltökélt szándékom hagyományként meghonosítani a karácsonyi römipartyt 25-én vagy 26-án. :)
Az első, ami a karácsonyi hagyományról eszembe jut, az a szenteste menüje. Halászlé (húgom csak a levét, én csak a halat:) ), aszalt szilvás pulyka boros körtével, krumplipürével. :) Mostanában csak 2 évente, mert egyik évben páromékhoz utazunk, másikban az én családomnál maradunk, és 26-án csere. Ha itthon vagyunk, akkor hagyományosan apuval kötözöm a szaloncukrokat (1 cérna, 2 cukor:) ), és vele díszítem a fát, amíg anyu főz. Hagyományosan a húgom mindig a végére ér ki, hogy jön segíteni.:D Egész nap halkan szól a zene a régi lejátszóból. Mióta nagymamáim egyedül vannak, ők is átjönnek szenteste. Idén pároméknál leszünk. Amióta együtt vagyunk, ott az a szokás alakult ki, hogy vagy origamizunk vagy társasozunk vagy kirakózunk, és persze sokat nevetünk, beszélgetünk:) Másnap rokonlátogatás, és mindig reménykedek a hortobágyi húsos palacsintában.:) Bárhol is vagyok, az egyszemélyes hagyományom, hogy hajnalban kiosonok a fához, és csak gyönyörködök. Ez annyira feltölt!
Két viszonylag új hagyományunk van:
Elmegyünk Adventelni a Húgomékkal négyesben (dupla randi :D) egy szomszédos ország városába (Bécs, Graz, Pozsony), csak a hangulat kedvéért, meg hogy együtt legyünk. Meg a sült gesztenyéért. Az nem maradhat ki.
December 23-át töltjük a legszűkebb körben. Két éve ezen a napon volt a lánykérés egy nagyon hangulatos étteremben. Tavaly és idén is (és remélem, eztuán is :)) elmegyünk 23-án egy klassz helyre vacsorázni a férjemmel és a mostohámmal. Ez a mi Szentesténk <3
…. az egész karácsonyi menetrendünk úgy, ahogy van.
…az adventi vásározás (bár ez inkább adventi szokás) -szerencsére évek óta van a kerület központjában vásár és programok, remek móka elmenni a gyerek(ek)kel, én forralt bort iszom, ő kap valami apróságot, körbesétálunk, ilyesmi.
Karácsonyban a 23-a a kedvencem, mert még nem rohanós és akkor van a névnapom, tehát előkarácsony is: mi döntjük el (kiscsaládilag), mit szeretnénk csinálni, enni és még az üzletek is nyitva vannak (ha tömeg is van). 24-től a családi látogatások már húzósabbak, persze azok is jók, de szeretem a nyugis kezdést 23-án.
A mézeskalácsot mióta az eszemet tudom minden évben együtt sütjük a tesómmal és anyával, de a fehér díszítést már csak ketten csináljuk a hugommal. Az adventi koszorút sosem vesszük készen, minden évben már jó előre gondolkodunk, milyen legyen, aztán pedig futjuk a köröket, hogy beszerezzük az alapanyagokat.
Egészen pici korunktól kezdve, a hugom meg én minden egyes évben a karácsony előtti pár napot mamánál töltöttük, hogy a szüleim nyugodtan tudjanak készülődni. Persze ez csak addig volt szükséges, amíg nagyon kicsik voltunk, de imádtuk, szóval egészen tavalyig mentünk. Sütöttünk sütit, feldiszítettük a mama kis fáját, egész napokat töltöttünk pizsamában, és karácsonyi filmeket néztünk. Az idén én már nem megyek, egyrészt mert már 19 éves vagyok, és csak heti három napot töltök itthon, mert másik városban tanulok, szeretnék itthon lenni, segíteni anyának főzni, feldíszíteni az itthoni fát (sosem díszítettük még hugcsival, mindig anya és apa csinálta, amíg mamánál voltunk, de aztán mi szedjük le vízkeresztkor), másrészt pedig azért a mama se olyan fiatal már mint régen…
Nálunk karácsonykor mindig van bajai halászlé, amit tudniillik tésztával eszünk, ami mikor a kanálról visszapottyan a tányérba, kifröccsen a piros lé az abroszra. Nem baj. Karácsonyi őszibarackleves, pulyka, és mindig 3* annyi sütemény, mint amit meg bírunk enni. Pár éve átszoktunk a bejgliről a flódnira, mert a bejglit nem szívesen ettük, nem is mindenki szerette a családban, de ez nyamm :)
Vacsora után csenget a Jézuska, körbeüljük a fát (ami egyik évben a hugom, másikban az én szobámban van, ez is hagyomány), és a tesóm és én mindenkinek kiosztjuk az ajándékokat a fa alól. Sorra kibontogatjuk őket, és nagymamám minden évben elmondja “Milyen gazdag karácsonyunk volt az idén”.
Beszélgetünk a fa alatt, kipróbálgatjuk az ajándékokat. Pár óra múlva telefonálnak a keresztszüleim és az unokatesóm Szombathelyről (van, hogy az egyik nagyim is náluk karácsonyozik, nem velünk, úgyhogy akkor ő is), boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, és beszélgetünk.
Az este során még visszaülünk az asztalhoz sütit enni. Végül apa hazafurikázza a nagyikat, aztán megfürdünk, felveszem ugyanazt a nagy bolyhos zoknit minden évben, és olvasunk az ágyban.
Karácsonykor nálunk mindig van társasjáték és mozi, sörözés a barátokkal, pletykaparti a barátnőmmel, szomszédolás, most már második éve önkéntes karácsony is.
Naggyon szeretem a karácsonyt. Olyan meghitt, egyáltalán nem olyan, mint sok családnál, akiknek csak rohanás az ünnep, utaznak át az országon napokig. Persze nincs azzal baj, de én örülök, hogy nem nagy a család, és nem kell órákat autózni és jópofizni. Akikhez mennék, ők pedig túl messze vannak, de nem baj, lehet jobb is így, hogy nem vagyunk sokan.
Nekem a kedvenc hagyományom az, amikor szenteste szétvágunk egy almát annyi felé, ahányan vagyunk, hogy jövőre is együtt ünnepeljünk. A nagymamám hagyománya volt ez, ő tavaly karácsony előtt pár héttel halt meg. De szenteste azért volt alma osztás. Idén is lesz :)
Nagyon kedves hagyomány, nagyon tetszik!
Ezt nálunk az osztályfőnökünk vezette be. (Persze nem tudtunk egyetlen almát 28 felé vágni, de úgy csináltunk, mintha egy lett volna.)
Olyan jó, hogy írtad, el is felejtettem már! Máris felveszem a listára! :)
Gyerekkoromban meghatározott menetrendje volt a karácsonyoknak. 24-én délelőtt a család együtt feldíszítette a karácsonyfát (mert a Jézuska csak a fát hozta, nem ér rá mindenkinél feldíszíteni :D ). Tesómmal ebéd után elmentünk a mamáékhoz, és ott is együtt feldíszítettük a fát. A tesómmal imádtuk, hogy 2x is fát díszíthettünk. A délután beszélgetéssel, közös nagy nevetésekkel telt, aztán ki kellett menni a szobából, mert közben a Jézuska hozza az ajándékokat. Estére a szüleim is jöttek a mamámékhoz, a nagy családi vacsora után ajándék bontogatás és beszélgetés következett, majd hazamentünk és otthon is ajándékok vártak a fa alatt.
Sajnos ezeknek a karácsonyoknak mára csak az emléke maradt meg. Az utóbbi években nagyon sok minden megváltozott.
Most a férjemmel a saját hagyományainkat kell megteremtenünk. Egy biztos, ha lesznek gyerekeink ‘a Jézuska csak a fát hozta, nem ér rá mindenkinél feldíszíteni’ szlogent megtartjuk és a család együtt fogja feldíszíteni a karácsonyfát.
Nálunk is csak a fát hozta a jézuska, emlékszem, mindig meg akartam lesni a teraszajtóban, de sosem sikerült… :D
‘a Jézuska csak a fát hozta, nem ér rá mindenkinél feldíszíteni’ Ó ez nagyon kedves ötlet! :) már előre stresszeltem, hogyan lesz mindenre időm gyerek mellett… :D Mínusz egy megoldatlan feladat… A Tiéd nagyon tetszik! Kölcsön vehetjük új családi hagyománynak? :)
Természetesen, örülök, hogy tetszik :D
A karácsony lényege, hogy együtt legyen a család és szeretetben, békességben és vidámságban teljen. A közös fadíszítés számomra pont ezeket testesíti meg. Nagyon szép emlékeim vannak a közös karácsonyfa díszítésekről, ezt a hagyományt mindenképp meg szeretném őrizni én is.
És akkor még ott van az a pozitívum is, hogy nem kell azon agyalni, hogy hova tedd a gyereket míg elkészül a fa :D
Kedves Anemone! Pont ez volt a legcsábítóbb gondolat, hogy már kiskorától a részese lehet a “csoda megteremtésében” és nem kell azon stresszelni, hogy “ennyivel is kevesebb időm van” készülődni. Illetve a másik aggodalmam az volt, hogy addig Ők (gyerek+apa) mit csináljanak?! Gyakorlatilag a fa a ház közepén van/lesz, hogy még közlekedni is lehetetlen lenne anélkül, hogy a nappalit kihagyjuk. :) Így nem kell bújócskázni, és emlékszem én is mindig szerettem díszíteni, gyakorlatilag az ajándékbontás/meglepetés vadászat után a második legkedvesebb dolog a Karácsonyban! :) Köszönöm még egyszer! Nálunk biztos így lesz. És mehet közben zene, vagy karácsonyi film… bármi, mert együtt lehetünk… Slussz ötlet, díszítheti apa a fát a lurkóval én meg tehetem a dolgom a konyhában is akár (egy légtér) együtt lehetünk, bármi a feladat, ezen a napon úgyis ez számít. Nem akarok 10 évet “bújócskázással” tölteni! :D
– halászlé és bejgli
– csöngetés
– ajándékbontás
– rokonlátogatás
– éneklés
– fenyődíszítés
– hogy nagyon kidekoráljuk az egész lakást (meg egyáltalán, a barátommal mindketten imádjuk a karácsonyi készülődést, és mióta összeköltöztünk, nyugodtan túlzásba vihetjük…)
– és a vacsora különleges+finom, de nem tradicionális
– és mindig társasozunk (ez még az eredeti nagycsaládos karácsonyoknak is része volt, bár egyre nehezebb volt rávenni a többieket…)
Nálunk annyi hagyomány van, hogy szinte menetrend van, mikor mi jön :) Persze az évek múltával vannak dolgok, amik változnak.
De 24-én hagyomány, hogy Apummal ketten díszítjük a fát, közben karácsonyi zene szól, régen a Bojtorján lemez, mostanság rádió. Nálunk a da jellemzően piros-arany díszítésű, így minden évben elsütjük a viccet, hogy pirosarany helyett Erős Pista legyen idén a fán :) És nevetünk. És minden évben gyantás lesz a szőrös papucsom. És vannak kedvenc díszeink. A vacsora mindig valamilyen leves, valamilyen hal és bejgli. Hiányozna bármelyik, ha nem lenne. Van csengetés, meglepődés, ráadásul a csengetést ki kell érdemelni a Szólj csengő csingilingiling kezdetű dal többszöri eléneklésével. ;) Per pillanat én vagyok a legkisebb a magam 33 évével, Nagypapa 91 évesen a leg idősebb, de éneklünk. Ajándékbontás előtt szintén pár karácsonyi ének (megvan a sorrend is, nem ám akárhogy), meg két ima, amit mindig elmondunk a fa alatt. Éjféli mise, aztán meg az új könyv olvasása, amíg nyitva a szemünk. 25-én ebéd Nagymamáéknál, vacsora a Keresztapáméknál, így egy nap kb 45 rokonnal találkozunk. Ott is éneklés, hosszabb a repertoár, szintén kötött sorrendben ;) Ezek a fix pontok, minden másban rugalmasak vagyunk. Ja, és ha kapunk ruhanemût, azt hagyományosan felvesszük a 25-i ebédre.
Nekem ez a sok hagyomány, megszokás biztonságot ad.
Hú, mennyi rokon! Szuper lehet! :)
Tényleg szuper nagyon, csupa jófej ember. Tök jó, amikor a “készen kapott” unokatesók egyben barátok is.
Mi is jóban vagyunk, csak kevesen, nagyon jó lehet ennyi jófej ember egy kupacon! Nekem össz-vissz 2 unokatesóm van, de szeretem őket. ♥
Ez a favadászat nagyon tetszik nekem! Lehet, hogy bevezetem! Elvégre kellenek új hagyományok, szokások is, amiket mi (az ifjú generáció :-) vezetünk be a régiek mellé (vagy inkább helyett).
Amiből nem engedünk vacsora terén, az a dédim receptjéből most már évek óta anya által megsütött zserbónak minősített süti, és 24-én délelőtt tesóval feldíszítjük a fát – ezt sosem adjuk ki a kezünkből. 25-én reggel mise, aztán eddig nagyiéknál karácsonyoztunk, de ez idén ebéd helyett csak egy kávé lesz sütivel az egészségügyi állapotuk miatt.
Favadaszat nekem is, kulonosen onnantol volt izgalmas, hogy a kilencvenes evek vegetol otthon is hagyomany lett a kertek/hazak dekoralasa is, igy meg szebb es izgalmasabb volt.
A csengetes szinten, meg akkor is csengettunk emlekszem, mikor egyetemista voltam es hazamentem karacsonyra. Anyuekkal harmasban voltunk csak, egyutt feldiszitettuk a fat, aztan bementem en betenni a fa ala az en ajandekaimat anyueknak, utana bement apa betenni az oveket, es o csengetett, jol meglepodtunk. :))
Azt elveztem meg nagyon, hogy mindig apuval kettesben mentunk el fat venni szenteste delutanjan, mikor mar minden epeszu ember megvette. En voltam a merce, mert pont akkora fa fert fel a zongorara amilyen magas en vagyok. Mindig megvettuk a maradekot, akit mar senki nem akart. Gorbe, meg csunya, de a mienk.
görbe meg csúnya, mi direkt azt vettük, mert majd mi szeretjük szegényt:)
csengetés nálunk is, most vadászom a jólcsengő csengőt a gyerekeknek.
Meg fadíszítés, akkor lehetett nézegetni a régi díszeket, volt egy kihulló farkú rigó bogyóval a szájában, századeleji, az volt a legnagyobb kincs:))
Mostanában a szar karácsonyok korszakát éljük, lassan talán normalizálódik ez is.
Meg nagyon hiányzik a nagymamám, valahogy Vele volt ez az egész kontroll alatt meg meghitt:(
Én az OBI-ban kaptam egy jólcsengő csengőt… pont olyan ezüstös a hangja, mint gyerekkoromban….
Ez lesz az első karácsony, hogy drága nagyikám nem lesz velünk. Fel fogok díszíteni egy kis faágat a tiszteletére, és főzök boros teát, ahogyan ő csinálta régen.
Köszönöm:)
Volt egy üveggömb gyerekkoromban, ami egy malacpofát ábrázolt. Mindig vita volt rajta, hogy ki tegye fel a fára :-). Harminc évet kibírt az a dísz, néhány éve összetört, de azóta se találok olyat.
Ilyen? https://butor-lakberendezes.vatera.hu/unnepi_dekoracio_es_kellekek/karacsony_mikulas/karacsonyfadisz/regi_retro_malac_karacsonyfadisz_elado_1995514652.html
Ó, IGEN, PONTOSAN!!!! Elnézést, hogy kiabálok, de évek óta ilyet keresek!!! Köszönöm!!!
Semmi gond, levettem, hogy a lelkesedés miatt “kiabálsz”. :) Sajnos ezt már eladták, de ezek szerint akkor szokott lenni.
Azóta szeretem a karácsonyt, mióta 23-án megtartjuk a sajátunkat. A szülői házban mindig csak a kapkodás, idegeskedés van.
A legkedvesebb karácsonyi hagyományunk, hogy egész nap filmet nézünk, minden évben ugyanazokat: Karácsonyi vakáció, Igazából szerelem, Szomszéd nője mindig zöldebb (ezek a magyar filmcímek… :) )
Az is jó, hogy az ebéd és a vacsora sincs túllihegve, amit lehet előtte nap elkészítünk, desszertnek meg gesztenyepürét eszünk tejszínhabbal. Szeretem én a sütit, de inkább töltsük együtt tartalmasan az időt.
Valahol legbelül egészen elszomorító, de nekünk nincsenek hagyományaink, sőt mostanában kezd kiveszni az ünnep lényege a családomban (szeretet, békesség, nyugalom, pihenés, önzetlen, szívből jövő ajándékozások, boldogság, valódi meglepetés okozása..)
Mikor kicsi voltam apa elvitt minket a testvéremmel együtt valahova, míg Anya feldíszített a fát. Mikor hazajöttünk tátott szájjal néztük az ünnepi díszbe öltözött karácsonyfánkat, ami a mennyezetig ért. Anya pont akkor jött ki a fürdőből, mondván éppen “tusolt” és ő is nagyon meg volt lepődve, azt mondta, hogy Jézuska meg az angyalok feldíszítették a fát, míg ő a fürdőszobában volt. :) Ez az egyetlen kellemes emlék jut eszembe. Azóta sok dolog történt, válás, Anyukámat is elvesztettem, már csak egy kis műfenyőnk van, az ajándékozást lezavarjuk 2 perc alatt, apa pénzt ad, ami óriási meglepetés, már nem bontunk közösen ajándékokat, a fát is egyedül díszítem fel és már most alig várom, hogy vége legyen az ünnepeknek, mert mindig veszekedésbe torkollik, ha több napig össze vagyunk zárva a családommal…
Nagyon sajnálom. :( ♥ Kivel laksz most? Tudsz valakivel esetleg saját hagyományokat teremteni? (Barátokkal például.) Nem kell pont 24-én, lehet előbb vagy később is, ahogy szeretnétek.
Via, nálam pont így van, saját hagyományokkal! És jól működik! :) Nálunk ugyan szerencsére veszekedés nincsen, de nem egyforma mértékben vagyunk oda a karácsonyért – nekem ez a kedvenc ünnepem, imádom a készülődést, anyukámat viszont egyáltalán nem érdekli. Nem erőltethetem rá az akaratom, ezért csináljuk úgy, hogy mindenkinek jó legyen: én csináltam adventi gyertyatartót, minden este főzök egy finom illatos gyümölcsteát az adventi naptárból (24 kis vászoncsizmát megtöltöttem különböző teafilterekkel) – ebből már anyum is iszik, csak nekem kell megcsinálni. :) Sütögetek, mert imádok sütni – vittem be a munkahelyemre is sütit az ünnepek alkalmából, nagyon jó volt látni, hogy örülnek neki!
Karácsonyfa nálunk pár éve nincs, sajnálom ugyan, de ez is a kompromisszum része – na meg az én szobámba nem fér el. 24-én nővéreméknél karácsonyozunk, utána barátom szülei, majd távolabbi rokonok, itt mindenhol van fa, nézhetem ezeket, ezalatt az idő alatt nem is vagyok otthon, anyumnak meg kerülgetnie kéne a fát, amit ő nem is akart – így hát ez elmarad. De szerintem az egészben a lényeg az, hogy saját magamnak olyan karácsonyt csinálok, ami nekem jó, legalábbis a lehetőségekhez (időbeosztásomhoz…) mérten; a készülődéssel, saját kis szertartásokkal-teázásokkal, barátokkal találkozással nagyon jó karácsonyi hangulatot lehet csinálni, még ha a szenteste nem is olyan, mint a nagykönyvben meg van írva… :)
Pénzt én sem szeretek kapni, és anyukám nekem sem szokott ajándékot venni, de megkér, hogy vegyek magamnak valamit, aminek biztos örülök. Így is elmarad a meglepetés, de legalább becsomagoltathatok vele valamit, és a vásárlás időpontjától függően pár napot-hetet várni kell arra, hogy használjam azt a sütőformát/pulcsit/bármit amit vettem magamnak, ez is egyfajta várakozás, még ha nem is meglepetés…
Hát ez példamutató, hihetetlen mennyire pozitívan állsz hozzá, és milyen szépen megoldod a ezt a hozzáállás különbséget anyukáddal! :)