Több helyen is kaptam kérdés arra vonatkozólag, hogy meséljek arról, mi hogyan tervezzük meg a jövő évet, úgyhogy mivel pont nyakig vagyunk a dologban, gyorsan le is írom a módszerünket. Ami amúgy annyi, hogy beszélgetünk, és aztán leírjuk, hogy mire jutottunk! :D Forradalmi, tudom. ;)
Hat dologra fókuszálunk: személyes célok (ketten vagyunk, úgyhogy ez kettő), párkapcsolati célok, egyedüli projektek (ismét kétszer számolva), és közös üzleti terv. Vagyis van egy tripla privát, meg egy tripla céges célkitűzés, és ha ez mind megvan, nagy gond nem lehet. :)
A céljainkat nem ostornak használjuk, hanem mankónak, azaz ha nem minden úgy teljesül, ahogy mi azt kigondoltunk, nem fogjuk magunkat a földhöz verni szégyenünkben. Ugyanis nagyjából sosem az történik, amit eltervezünk, de azt szoktam mondani, hogy ha az égieknek van egy még jobb terve, mint amit mi kitaláltunk, állok elébe! :D Az irányt viszont tudnunk kell, ld. Seneca és a szélirány.
A beosztás úgy néz ki, hogy az elseje körüli napokban minden nap beszélgetünk ezekről a dolgokról (hol többet, hol kevesebbet), de általában december 31-én szoktunk legtöbbet ezzel foglalkozni. Beszélgetünk, meghallgatjuk a másikat (nem vágunk közbe!), és ha csendre vagy elvonulásra van szükségünk, hogy befelé figyeljünk, akkor szólunk. Fogjuk a naptárainkat, filofaxokat, és miután kibeszéltük a dolgokat, be is írjuk, mert ugye a határidő nélküli terv csak álom. :) Közben teázunk, tartunk szüneteket, elmegyünk fürdeni, vagy főzni, eszünk, mászkálunk fel-alá, de van, hogy közben is megy tovább a beszélgetés. Olyan év is volt, amikor külső helyszínen, ebéd közben kezdtük el a tárgyalást. :) Általában mire jön a tüzijáték meg a Himnusz, teleírt füzetekkel, papírokkal, hulla fáradtan és pizsamában vagyunk kiütve a kanapén. ♥ (Egész évben küzdünk azzal, hogy éjfél előtt elmenjünk aludni, Szilveszterkor valahogy már kilenckor legszívesebben elhúznánk. Ki érti? :D) Szóval így duhajkodunk mi az óév végén. Glamúr, fény, csillogás.
Az előző év értékelése, lezárása
Ilyenkor mindenképpen bégigbeszéljük, hogy milyen volt az előző év — szintén a hat pillér alapján. Hogyan éreztünk magunkat általánosságban? Mit szerettünk a legjobban, minek örültünk a legjobban, mit gondolunk a legnagyobb sikernek, mit csináltunk volna máshogy? Miből akarunk többet, miből kevesebbet? Mit utáltunk a legjobban? Hogy tudjuk ezeket elkerülni jövőre (ha egyáltalán rajtunk múlt)? Mi okozta a legtöbb stresszt? Ezeket először elvonulva kifundáljuk magunknak (segítő kérdések vannak a 2015-ös inspirációs naplóban!), aztán összeülünk és felolvassuk egymásnak, hogy mit írtunk, és reflektálunk is az elhangzottakra, mert nagyon jó megállapításokat tud tenni egy “külső” szemlélő. (Azért idézőjeles a külső, mert eléggé benne vagyunk egymás életében, magunk után egymást ismerjük a legjobban, de azért mégsem teljes az átfedés, szóval külső is meg nem is. :)) Szerintem ezt minden párnak meg kéne csinálni amúgy, legalább évente egyszer.
Az újév felvázolása
Direkt mondom, hogy felvázolás, mert nyilván most még nem tudunk tűpontosan mindent belőni, de a nagy irányokat igen. Azok alapján, hogy mire vágyunk, milyen irányban szeretnénk tovább vinni az életünket, megbeszéljük azokat a nagyobb projekteket, amiket szeretnénk elérni a jövő évben – magán, üzleti, egyedül, ketten. Ezeket a terveket aztán negyedévekhez rendeljük (q1, q2, q3, q4), hogy az év melyik szakaszában esedékesek, és így szép lassan kialakul egy ütemterv. (Ez sok-sok óra, tervezés, és újratervezés eredménye, főleg, ha még sosem csináltál ilyet. Tökéletes sosem lesz. Legyen valamilyen, aztán kezdd el, aztán menetközben módosítasz. Ez így a normális, és mindig így lesz. Nem robot vagy.)
Inverz tervezést alkalmazunk, vagyis a nagytól haladunk a kicsi felé (nagy terv -> részletezés -> havi fókusz -> heti beosztás -> mindennapi teendők), és a végcéltól visszaszámolva osztjuk be az időt. Ha szeptemberre X dolgot szeretnénk elérni, és annak az előkészítése Y hét, akkor mikor kell elkezdeni, hogy beférjen? Ha előfeltételesek, melyiket kell előbb megcsinálni? Van valami tőlünk független időpont (szezonalitás, nyár, ünnepek), amiket figyelembe kell venni a beosztásnál?
Ezeket a beosztásokat szeretjük egy külön naptárban vezetni, amiben CSAK EZ VAN. Nincs benne, hogy porszívózni kell, meg a nyulat oltásra visszük, meg kéne új csaptelep a fürdőbe. Jövőre egy külön határidőnaplót szereztünk be a projektekhez, egyelőre az éves része van kitöltve, de meglesz majd a havi cél is havi teendőkkel (csak a projektekre vonatkozólag!), aztán ahogy közeledünk és kidolgozottabb tervek kellenek, a hetit is kitöltjük. Ez a határidőnapló közös, és azért is fontos, hogy mindketten benne legyünk, mert egymáshoz relációban is látjuk a dolgokat. Hogy aztán konkrétan ki mikor kivel hol találkozik, merre megy, mikor van fogorvosi kontrollja, vagy időpontja a fodrásznál, az tök lényegtelen a projektnapló szempontjából. (Ezeket Ádám a Google naptárában vezeti, én pedig a filofaxomban dolgozom ki a csak rám vonatkozó teendőket, és van egy közös asztali naptárunk is az elmenős programokkal.) Nekünk ez a különválasztás bejött, mert a projektek hajlamosak megfulladni a csip-csup mindennapi bigyók között, de pont fordítva kéne lennie, mivel a projektek visznek közelebb a nagy célokhoz, ők legyenek az év gerince, minden más csak túlélést segítő dekoráció. (Mint az az anekdota a nagy kavics, kis kavics, homok, meg sör befőttesüvegbe töltésével.)
Azért jó leírni a dolgokat, mert úgy talán nehezebb túlvállalni magunkat (bár így sem lehetetlen, mindenre képesek vagyunk! :D). Szerintem össz-vissz a privát és az üzleti célokat egybevéve negyedévenként 1-2 nagy projekt bőven elég. Projekt például lehet az, hogy valaki leállamvizsgázik, megszerzi a jogosítványt, letesz egy nyelvvizsgát, létrehoz és értékesíteni kezd egy új terméket vagy szolgáltatást, megír egy kötetnyi verset, felújítja a konyhát, megtanul hegyet mászni, évente kétszer eljut síelni, nagy utat szervez, új házba költözik, új szintre viszi a cégét, életmódot változtat és egy kitűzött sportteljesítményt ér el — bármi, ami hosszú távú dolog, hosszas előkészületeket és koncentrált figyelmet, motivációt igényel. Magyarán nem csak úgy magától történik meg, egyik napról a másikra. :) És persze van olyan is, hogy egy projekt több negyedévet ölel át, vagy akár egy egész évet. Akkor a nagyobb mérföldköveket, szakaszokat lehet beosztani. Nagytól a kisebb felé, hátulról előre.
Mi egyszerre egy dologra fókuszálunk, és nem kell kapkodni meg választanim hogy melyiket hagyjuk abba. Túltervezni már csak azért sem ajánlatos, mert ugye a projektek olyan dolgok, amik a mindennapokon felül vannak, és nem helyettük. Egy-két dolgot ezek közül le lehet építeni, meg delegálni is lehet néha, de nem mindent. Enni kell, adminisztrálni kell, rend sem lesz magától. És akkor még a váratlan, tervezhetetlen krachokról nem is beszéltünk. :) Mindenképpen kell tehát mozgástér — a vészhelyzeteknek és az improvizációnak is. A tervezésnek nem az a lényege, hogy mereven ragaszodjunk hozzá, és az egyik legjobb dolog, amikor a fix tervek a megvalósítás során önálló életre kelnek, és hirtelen ihletet kapunk valami máshoz, ami még jobb lesz, csak nem sejtettük előre. De az nem jöhetett volna el, ha előbb a tervek alapján nem kezdünk el dolgozni. :)
A pihenésnek, lazításnak is fontos helyet hagyni, főleg, ha szabadúszó vagy, és te osztod be az idődet. Ha te nem írod be a naptárba hétvégére, hogy pihenés van, akkor senki nem fogja neked pénteken ötkor azt mondani, hogy ugyan már, hétfő reggel nyolcig ne dolgozz. Ez 2014 egyik tanulsága volt nekünk, mert a közhiedelemmel ellentétben az otthonmunkát nem elkezdeni nehéz (ha szereted), hanem abbahagyni. Csak egy idő után se pszichésen, se fizikailag, se mentálisan nem fogod bírni a 24/7/365 vigyázzban állást. Kevesebb e-mail, több szabadnap, mert az senkinek nem jó, ha kipurcanunk.
A tervek leírásában, naptárba beosztásában az is nagyszerű, hogy egészen jól látszik az is, hogy mi az, ami belefér idén, és mi az, ami nem. Ez inkább most derüljön ki, minthogy hatszáz dologba belekapunk, aztán kiégünk, és teljesen magunk alatt leszünk attól, hogy megint nem sikerült “semmi”. Naná, mert 24 órába 48-at akartunk bezsúfolni. Attól, hogy százötven tételt írsz a “január kilencedike” nevű teendőlistádra, még nem fogod tudni mindet megcsinálni. Ha minden negyedévnek, hónapnak, hétnek egy, azaz egy fókusza van (ami lehet egy pozitív béka is), akkor az már bőven jó. Nem csak akkor vagy “jó gyerek”, ha 365 napból 365-ön sikerül mindent hibátlanra megcsinálni.
Úgyhogy mi ezt meg sem próbáljuk. :) Eddig bejött.
Nem is tudom, hogy keveredtem ide, de most nagyon megvilágosodtam :)
Tökre azon filóztam, hogy jó, nagyjából megvannak az eddig tervezett dolgok, de akkor most a mindennapin is túl kéne látni és valami tervet kovácsolni, hogy ne csak ösztönből menjünk valamerre. Nagyon zűrös volt az életünk az elmúlt két évben, vagy inkább több is volt az, és már szinte nem is terveztem, mert annyi tervet dobtam kompletten kukába, hogy fájt.
De most már szépen lassan megint magunkra találtunk nagyon sok változtatással – amik azért szintén nem spontán jöttek, szóval terveztünk is bőven! Maslow piramis alja szilárd, már csak a többit kell eligazítani a továbbiakban, mert egy-két emelet kevés lesz a boldogsághoz :)
A férjem szerencsére részt vesz benne, de ő is inkább spontán szeret beszélgetni ezekről és akkor úgy lesz terv a terv. Viszont most először szeretném a Nagy Közös Tervet papírra is leírni és időszakokhoz, időpontokhoz kötni, hogy tényleg lássam, hogy melyik területen hogy haladunk. Szerintem a területek hasonlóak lehetnek, de nekünk ugye külön munka-blokkunk van, mert apának munkahelye van, nekem tanulás/vállalkozás van/lesz. Van egy porontyunk és amíg ő nem tervez(het), addig nekünk kell :)
A vállalkozást viszont szeretném én is komolyan venni és tervezni, mert egyrészt ez így normális, másrészt könyvelőként hülyén érezném magam, hogy egy slendrián összedobáltuk üzleti tervvel vágok neki a nagyvilágnak :) Ebben is segít a férjem, mert ugyan én tervezek, de ha elmondom, nagyon jó meglátásai vannak és nagyon szeretek vele ilyeneket megbeszélni. Meg ahogy írtad, Via: végülis eléggé benne vagyunk egymás életében :)
Húú, nagyon köszönöm! Tanácsodra már a trellózok (nagyon tetszik, főleg ha végzek egy feladattal), de az álmokat le kell fektetni a kis naptáramba!
Szia!
Hogyan illeszted be a tervbe a személyiségfejlődés jellegű projekteket? Például, hogy 2015-ben nem zaklatom fel magam minden apróságon?
Az nem konkrét program, hogy “minden hétfőn kettőtől ötig NEM puffogok hülye embereken”. :) Inkább a folyamatos jelenlét, emlékeztetés működik. Kiteheted háttérnek a mobilodra az ezzel kapcsolatos idézetedet, vagy a tükörre cetlin. Szánhatsz időt naplóírásra, vagy kitalálhatsz magadnak önbizalomerősítő kihívásokat, hogy ne számítson annyira, ki mit gondol, mi nem sikerül, hogy nem vagy hibátlan. (A blogon is találsz száznál is több komfortzónakimozdító ötletet!).
ez nagyon szuper ♥
Hatalmas tisztelet, hogy ennyire aprólékosan terveztek, kézben tartjátok az életeteket. Magamat is tervező típusnak vallom, de ennyire logikusan még sosem építettem fel egyetlen évemet sem a célok tekintetében. Egészen mostanáig. Jövő héten lesz két vizsgám, de hétfőn első dolgom lesz venni egy határidőnaplót. Amit most tényleg vezetek is! A 2015-ös évre már most, első blikkre is rengeteg tervem van, de túlvállalni nem akarom magam. A logikus felépítésnek hála, talán nem is fogom. Köszönöm ♥
Szia Via!
Nem éppen a témához való kérdés, de honnan van ilyen szép filofax elválasztó lapod?:)
Remélem még idén is lesz, és végre sikerül eljutnom Kreatív Kalendárium tanfolyamra!
Előre is köszönöm a választ!:)
Mmint 2015-ben:)
A fotón levő dolog nem egy elválasztólap, hanem az a projektnapló, és konkrétan ő az: https://www.dolceblocco.shop.hu/secret_planner_2_82/love-secret_planner
Amúgy scrapbook papírból készítem az elválasztólapokat, méretre vágom, díszítem, lyukasztom. A tanfolyamon ezt is megtanítjuk. :) És igen, lesz 2015-ben. :)
Jujj de szépek vannak. Azt hiszem nekem is be kell szereznem egyet :D
Nagyszerű technikát osztottál meg Via. Egyénileg és párosan is remekül használható.
A tervezés fontosságát még sokan nem veszik komolyan, bár a Ti példátok is azt mutatja, hogy mennyire alapvető. Az én életvitelem is akkor kezdett teljes fordulatot venni, amikor elkezdtem a tudatosságot bevezetni, és ennek egyik része a tervezés.
Tapasztalatból tudom, hogy a kiegyensúlyozott, boldog és sikeres élethez nélkülözhetetlen a RUGALMAS TERVEZÉS!
BÚÉK!!! :)
Nagyon inspiráló írás Via. Végig bólogattam az egészet. Van egy szimpla füzetem, amibe már nyár óta beleírom, hogy miket szeretnék megcsinálni míg gyeden vagyok. Most itt az ideje beillesztenem a 2015-os évbe. Régen szomorú voltam év végén, most alig várom az új etapot. :)
Én most töltögetem az inspirációs napló kérdéseit. :)
Egyébként sokáig elszomorított, hogy az én férjem nem hajlandó részt venni ilyen közös tervezős, értékelős szeánszokban – aztán rájöttem, hogy valójában részt vesz bennük, csak nem feltűnően, mert ha valami előre tervezett vagy formális (gyere, üljünk le és beszéljük meg), akkor abból kimenekül, de néha azon találom magam, hogy buszút vagy egy közös fürdőzés végére átbeszéltünk egy-egy ilyen témakört. :)
Timi nálunk is úgy van, hogy spontán kell alakulnia egy ilyen beszélgetésnek. De szerintem ma lesz rá alkalmunk. Kezdem megtanulni, hogy akkor is spontánnak tűnjön, ha azt én tervezett beszélgetésnek szánom.: )
Óóóó! Itt a női tudatosság! Csak így tovább LuluOO!
Timi! Az én Párom sem hajlandó az ilyen “hókusz-pókuszos” időfecsérlésekre, mert ő sokkal komolyabban veszi az életet, minthogy időt szánjon ilyenekre. De nagyon jól felismerted, hogy a pasis egóval sokszor más formátumban kell kommunikálni.
Viának mázlija van, de Neked is és Nekem is, mert az útjaink különbözőek! :)
BÚÉK!
De hát a tervezés az egy komoly dolog! :) Ha még tenyérjóslást meg horoszkópot is írnánk 2015-re, és megkérnénk az angyalokat, hogy segítsenek, és kártyát húznánk minden hónapra, az lenne csak a hókuszpókusz. De még az is totál rendben lenne, mert ha valakinek ez segít rendezni a sorait, akkor csinálja! Szerintem pusztán a saját érzelmeink, vágyaink, döntéseink, terveink megbeszélése nem boszorkányság, csak az emberi lét alapfeltétele, ha nem idegenként akarunk létezni a saját életünkben. Egy párkapcsolatban meg udvariasság is közölni a másikkal, hogy mit akarunk, nem elvárni, hogy “ha szeretnél, tudnád magadtól”. (Legutáltabb játszmám.)
Léteznek beszélgetősebb és zárkózottabb emberek, de nők között és férfiak között is létezik mindkettő. Csak ha egy férfi cserfes, akkor az anomália, csakúgy, mint a “nem szeretek lelkizni” nő. Ez viszont önkényes minősítő címkézés. :) Én pont egy gender-identitására nem jellemzően kommunikatív embert választottam páromul, és belőlem sem harapófogóval kell kihúzni, hogy mit érzek. De a lényeg úgyis az, hogy a párkapcsolatban résztvevő egyének egymással kompatibilisek legyenek, meg tudják adni egymásnak, amire szükségük van (bármilyen megküzdési módszerrel), és mindketten jól érezzék magukat a kapcsolatban. Hogy ezt mennyire sablonszerűen vagy rendhagyóan vagy hagyományosan vagy tabutörően csinálják, az csak az ő dolguk.
Szerintem sem annyira fiús, inkább egyéni kérdés ez nála, és épp ellenkezőleg, nem azért, mert hókuszpókusznak tartja, hanem mert (szerinte) felesleges túlszervezése annak, amit ő ösztönösen csinál, fejben. A pozitív, tudatos életszemlélettel is sokszor így van: nem is érti, minek kell ennyit pörögni, odafigyelni valamire, ami neki zsigeri dolog. Nekem meg nem annyira, úgyhogy nekem kell a rákészülés, a szeánsz, a rászánt idő – ő meg teljesen váratlan pillanatokban és formában hozzáteszi a maga részét. :) Szerencsére ahogy mennek az évek, úgy csiszolódunk egyre jobban össze ebben is, úgy működik mindig egyre jobban együtt a kétféle nézőpontunk. :)
Ó, és: boldog újévet mindenkinek!
Hű, nem vagytok semmik ezzel a részletes tervezéssel!!
Kétszemélyes cégünk van, vagy mi vezetjük, vagy nem vezeti senki. :) Nekünk kell saját magunknak célokat kitűzni, magunkat motiválni, beosztani, stratégiázni. Nincs stáb, nincs felettes, nincs személyzet. Nincs “másik munka”, meg nincs “ez csak hobbi, nem kell komolyan venni”. Ez egyben lehetőség és felelősség is, hiszen csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki magunkból, de ha nem sikerül, akkor meg nem tudjuk kire kenni, nincs bűnbak “hülye főnök”, akire rá lehet fogni bármit is. :D Elhiszem, hogy nem mindenki bírja ezt, de mint írtam, nekünk eddig bejött. Viszont csakis azért működik, mert nagyon tudjuk, hogy mit szeretnénk, és nem átallunk érte tenni is. Ahhoz meg bizony tervezni kell, hogy tudjuk, mit is kell tenni pontosan. Erősen kívánni meg Micimackósan “gondoljgondolj”-ozni nem elég. :) De ez abszolút nem egy szigorú dolog, rengeteget dumálunk közben, elkalandozunk, nevetünk. Nagyon szeretjük ezt az időszakot ilyenkor. ♥
Vállalkozóknál is ritka ez a fajta tudatosság, hidd el. Pedig abban a szférában tapasztalatom szerint máshogy nem is lenne szabad működni.
Köszi, hogy ezt mondod. ♥ Mi nem bírjuk máshogy, mert ha nem mi formáljuk az életünket, formálja helyettünk más, csak pénztártól való távozás után nincs reklamáció, hogy mégsem ezt az életet akartuk. Szerintem legfeljebb lavírozni lehet tervezés nélkül, de egy idő kapkodás lesz a dologból, meg tűzoltás, meg kiégés…
Nagyon sok olyan évem volt, amikor a tervek 80%-a nem sikerült, de sikerült helyette tök más, ami csakis azért sikerülhetett, mert eleve volt terv. :) Van, amit csak tologatunk (hátrébb, előrébb, kicsit oda, kicsit vissza), mást rövidítünk, mert mégse annyira fontos, vagy több időt szánunk rá, mert kinövi magát. Aztán van, ami a semmiből jön és átveszi a vezetést, meg olyan is van, hogy a húzótervet ki lehet dobni az ablakon, mert valami megváltozik. De ha nem tudjuk, hogy mihez képest kell beosztani az időnket, energiánkat, büdzsét, akkor változtatni se tudunk. A stresszt meg utáljuk, úgyhogy legalább azt a részét kiiktatjuk, amit magunknak okoznánk a szervezetlenséggel. A többi stressz okozására úgyis vannak önként jelentkezők a világban bőven. :D
Ez nekem most nagyon jól jött. Inspiráló. Már tudom is mi lesz ebben az évben nekem is az egyik legfontosabb mottóm: “Tervszerű pihenés.”
Nem itthon dolgozva is vannak olyan munkakörök (inkább hivatásnak nevezném), ahol sajnos (vagy szerencsére) nem a munkahelyre beérve kezdődik és onnan hazaindulva végződik a munkaidő.
Sérült gyerekekkel foglalkozva nem egyszer azon vettem észre magam, hogy napi 7 fejlesztő óra (8-15) megtartása után még itthon is dolgoztam 5-ö (17-22). És most nem a mosogatásra gondolok, hanem intenzív melóra: felkészülés, feladatlap-, szemléltetőeszköz- és miegymás gyártás. Hétvégén dettó.
Az agyamat teljesen kikapcsolni továbbra sem fogom tudni, de sokkal intenzívebben szeretnék jelen lenni pl. a saját családom életében. Nem csak testileg. :)
Igen, az oktatói munka tipikusan az, hogy nem csak addig dolgozol, amíg az iskolában vagy (a közhiedelemmel ellentétben). Apukám is tanít, Karácsony másnapján dolgozatokat javított a kanapémon. ♥ De ugyanígy folyamatosan glédában állnak az orvosok, mentősök, tűzoltók, rendőrök, ügyfélszolgálatosok, állatorvosok is, és még egy csomóan, mindenféle munkában. Szerintem a napi 8 nagyon ritkán tényleg napi 8 mindenkinél…
Az agykikapcsolás nagyon nehéz, ha hivatásod van, és szereted is csinálni. Csaknem lehetetlen, de muszáj, a saját érdekünkben. Én mindig sokkal jobban tudok teljesíteni, ha adok magamnak egy kis lélegzetvételnyi időt.
Kedves Via!Ezúton ragadnám meg az alkalmat, hogy az egyik tervemet (ami hozzád kapcsolódik) leírjam neked. Minden írásod elolvasom, de nem kommentelek annyit, amennyit szeretnék. Ezen szeretnék változtatni.:) Remélem sikerülni fog! Boldog Új Évet Kívánok Neked és a családodnak! Köszönök idén is mindent!!!
Köszönöm! :) Gyűjtsd össze nyugodtan a kommenteket, a régebbiekhez írhatsz később is, nem csak akkor, amikor kikerül. El fogom olvasni, bármikor is érkezik! ♥
Nagyon jól összeszedted, hogy hogyan érdemes összegezni és tervezni. :) Ezzel és a könyveddel felszerelkezve ma belevetem magam az írásba – holnap már nem lesz időm rá. :)
Hajrá! Nem muszáj pont holnap! :) És januárban sem késő. Sőt, februárban sem. :) Ez egy elég önkényes izé, hogy elseje, hétfő, újév, de igazából minden reggel tud változást hozni, ha teszünk érte.