Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor — általános iskola harmadik osztályában! — hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… Ez elég sok szorongást okozott, és mivel nem úgy tűnt, hogy valaha kevesebb dolgom lesz, megoldást kellett találnom.
Akkor még külön-külön minden tantárgynak a tantárgyfüzetébe írtam, hogy mi a házi, de kellett volna valami, ahol egy helyen látom az összes teendőmet — rohadt idegesítő volt, hogy minden nap mindegyik füzetemet át kellett néznem, hogy nem hagytam-e valamelyikben olyan feladatot, amit még meg kell oldanom. Szerencsére már akkor is rendszeres látogatója (és rajongója) voltam az írószerboltoknak, úgyhogy egyik nap úton hazafelé bementem, és a zsebpénzemből vettem egy kis, zöld-fekete fedeles jegyzetfüzetet, hogy leckefüzetet csináljak belőle.
Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait.
Az új megoldásokat mindig magamtól találtam ki — figyeltem, hogy épp mire van szükségem, aztán valami rendszert vittem a gondolataimba. :) Mára sikerült kialakítanom egy olyan rendszert, ami lefedi az életem összes jelenlegi területét, és amiben már nem szorongok, ha a teendőimet vagy a naptáramat kell vezetnem. De hosszú út vezetett odáig, amíg kitapasztaltam, hogy nekem mi működik a legjobban.
Amikor legutóbb a szüleimnél jártam, előszedtem az egykori szobámból a gyerek- és tinikorom naptár- és naplótermését, aztán hosszú órákra elmélyültem abban, hogy honnan is indultam. Az egyik legnagyobb felismerésem az volt, hogy nálam a naptárazás és a naplózás a kezdetektől párhuzamosan futott. Voltak néha külön naplóim is, de gyakran a határidőnaplóba írtam bele címszavasan az emlékeket, élményeket is, hogy ha másra nem is maradt időm (és gyakran nem maradtak), legalább ott meglegyenek.
Sosem voltam szigorú magammal, hogy betartsam az adott naptár rendszerét — vagy épp a saját korábbi rendszeremet. Mindig szerettem kísérletezgetni, kipróbálni beosztásokat, színeket, aztán hagyni őket, ha nem jöttek be. A színezés, rajzolás aztán fokozatosan nagyobb teret kapott, mert nyomasztottak a gyári oldalak, és szerettem volna valami szépet vezetni, túl a funkción, illetve ez is egy plusz felület volt, ahol kiélhettem a kreativitásomat. De ez sem volt végletes elvárás magammal szemben: ha volt kedvem, rajzoltam, ha nem volt kedvem, nem dekoráltam. Semmi sem volt kötelező. Idővel aztán kialakult, hogy mi az, ami nekem a legfontosabb, és a legtöbbet segít a teendőim kezelésében — a következő élethelyzet-váltásig.
Az alábbiakban hosszú beszámoló és sok-sok kép következik cuki (és remélhetőleg nem ciki) ifjonti éveimből! :D
Ő a már említett zöld-fekete keményfedeles: az első tárgyi emlék, az 1994-1995-ös tanévből. Ő őrzi a házi feladatokat (oldalszámmal, feladatszámmal), a különórákat, mikor kell ünneplőben jönni, mennyi az osztálypénz, mikor felelünk vagy írunk dolgozatot, és mikor lesz a szülői értekezlet. Ebbe a jegyzetfüzetbe írtam fel a tennivalókat — egyelőre még folyószöveggel és ceruzával –, viszont a pipálásra már eltérő színt, egy piros ceruzát használtam. A dátumot kézzel írtam fel, illetve irodai dátumpecséttel nyomdáztam oda (most tök trendi megint scrapbook-körökben ez a dátumpecsét! :D), és minden napnak külön oldalt kezdtem. Néha egy-egy apró rajz is belefért, de általában csak akkor írtam bele, ha volt mit, mert kicsi volt a hely.
1996-tól jöttek az Oxfordos évek. Ezeket a naplókat apukám kapta mindig ajándékba, én pedig lenyúltam őket, így egészen 2000-ig ebbe a típusba jegyzeteltem. Jó érzés volt minden évben megkezdeni a vadonatúj kötetet. Töltőtollal, aztán később színes zselés tollakkal írtam beléjük. A következő képeken látszik, hogy fokozatosan új elemeket vezettem a rendszerbe: bejött a képbe a tantárgyak szerinti tagolás, időnként matricáztam, kis ikonokat rajzoltam, vagy színkódoltam kihúzófilccel. Néha külön pipálós részeket hoztam létre, ahol vezethettem, hogy írtam-e például a naplómba (a fotózott napon épp nem :D). És az is látszik, hogy mindez jó rég volt, például a következő képen fogalmam sincs, mi az a K.R.Sz. :)
„Otthon tisztázni azt, hogy az egyiptomiak használhattak-e emelőt.
Holnap 7:20-ra legkésőbb bejönni! Aki késik, OSZTÁLYFŐNÖKI INTŐT KAP!”
Ez egy nagy váltás volt a kicsi zsebfüzethez képest. A mérete nagyjából A5-ös, és szép, felnőttes, sötétkék kötése volt arany betűkkel, benne szalag könyvjelzővel. A heti tervezőjébe szuperül elfértek a dolgaim, és azt is elkezdtem felírni, hogy mit néztem a tévében, miket ettem, mi történt, mikor kerültek hozzánk vagy épp haltak meg az aktuális állataink (papagájok, hörcsögök, nyuszik), mikor esett ki a fogam (ld. rajz: fog és nyíl! :D), mikor voltam beteg, és milyen aranyköpések voltak az órán. Így a határidőnaplók egyben emléknaplóvá is váltak, és kincsként őrzöm őket.
Ezek a félszavak egészen érdekes dolgokat idéznek fel bennem. Furcsa látni, hogy mik foglalkoztattak akkor, minek tulajdonítottam rendkívüli jelentőséget. Kivéve, amikor annyira titkozatosak az üzenetek, hogy már nem tudom dekódolni őket. :) Egyébként nem kell ilyen régről visszanéznem a határidőnaplókat, néha már a pár évvel ezelőttiek is nagyon viccesek (igen, most is mindent megőrzök). És a 2015-ösek meg biztos mókásak lesznek 2035-ben, de ne rohanjunk előre, majd referálok róla időben. :)
A nyári hetek oldalalin teendőm annyira nem volt, inkább azt vezettem, hogy mit csináltunk, miket néztünk. Néhány jellegzetes szemelvény a fenti oldalból: Dallas, Űrgammák, Cartoon Network, Játék Határok Nélkül 3. elődöntő, Budapest V. kerület, 3. hely. :D (Ekkor 1997-et írtunk, és épp a debreceni nagymamámnál nyaraltam.)
1998-ban már megjelent egy Sailor Moon firka novembernél. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel 2000 áprilisában emiatt ismerem majd meg Ádámot. :)) Az 1999-es napló a kedvencem, egyrészt elkezdtem tematizálni a heteket (zöld hét, kék hét, stb.), másrészt egy csomót rajzoltam. A tematizálás egyébként 2000-ben is folytatódott, akkor minden felső margóra heti idézetet írtam. Ismerős? :D Az egyik ráadásul a Jazz+Az „Megint Hétfő” c. számából van, igen, a rovat emiatt kapta a nevét. Minden összeér! :) Mutatok pár kedvencet a ’99-es naplóból:
Ebben az évben kezdtem el azt, hogy amelyik tantárgyból nincs házi, vagy végeztem vele, áthúztam a nevét, így már messziről látszott, hogy kész vagyok-e egy leckével vagy sem. Ez volt az az időszak is, amikor három tolltartónyi színes tollal, filccel, zseléstollal és egyebekkel jártam iskolába. :D Azért ezt mára sikerült enyhén redukálni, legalábbis ami a mobil készletet illeti. Itthon még mindig szép gyűjteményem van. :]
Lerajzoltam az időjárást, pénteken meg Jazz+Az koncerten voltam. :)
„Fáradt Pink” Hét. A röppentyű azt hiszem, röpdolgozatot jelentett. :D
Türkiz, pink, lila és ezüst. Ez még most is marhára tetszik. :)
Teljes oldalas rajzok.
1999 azért is nevezetes év volt, mert június 30-án sok hét programozás után feltöltöttem az internetre az első honlapomat. :) Minden a Sailor Moonnal kezdődött. ♥ Ha az nincs, most ezt sem írnám. Egyébként milyen jó, hogy beírtam a naptárba ezt az eseményt, mert fejből már csak arra emlékeztem, hogy 1999 nyarán kezdődött. Köszi, KicsiVia! :)
Az Oxfordos határidőnaplókban nagyon sok extra oldal volt, pl. londoni metrótérkép, időzónák, amelyekre nekem nem volt szükségem, így azokat mindig átlapoztam, nem foglalkoztam velük. Volt pár érdekes oldal viszont, amit kihasználtam, így például az órarend, vagy hátul a bevétel-kiadás lista, ahol a zsebpénzemet vezettem. (Tarifája volt az ötösöknek és a négyeseknek, a pirospontoknak és a csillagoknak. A legdrágább árfolyam 20 Ft volt egy ötösért.) A font rubrikába írtam az árat, a penny rubrikába azt, hogy megkaptam-e. A szüleim még alá is írták, amikor kifizettek! :D
Mókás látni, hogy már 11 évesen is ilyen precizen vezettem a pénzügyeimet, de hát ha meg akartam venni az aktuális Garfieldos akármicsodákat, akkor át kellett látnom, hogy miből gazdálkodom. :)) A metrótérképre ragasztott post-iten egyébként azt számoltam ki, hogy 2000. február 9-én, 5325 naposan a többi bolygón hány éves lennék. :D
Ahogy aztán egyre bonyolultabb formát öltött ez a rendszer, elkezdtek kitűnni a hiányosságai is. Ami például nagyon hiányzott, hogy nem volt egy záró gumija vagy csatja egyik fajtának sem. Mivel nem volt mindenre elég hely a naptárban, plusz lapokat, cetliket kellett magammal tartanom, és napközben kapott iratokat is jobb híján ebben hurcoltam. Így viszont az elejében-hátuljában tartott jegyzetlapok, papírok (dolgozat, szülői engedélykérés, névtábla, dekornak és inspirációnak használt újságkivágások, magazinokból kimásolt cikkek és autogramcímek (!), Spice Girls nyalókapapír, stb.) folyamatosan salátaként lógtak ki a naptárból, és folyton kiestek mindenhova, aztán szedegethettem össze őket.
A 2001/2002-es tanévben egy spirálos jegyzetfüzetre váltottam, ahol a korábbi évekhez képest a díszítéseket egyre inkább funkcionális céllal alkalmaztam. A füzetnek nagy előnye volt, hogy nem a naptárszerkesztők jelölték ki a határokat, így saját magamnak oszthattam be a kategóriákat. Kék golyóstollal kezdtem írni bele, a pipálást és a fontos dolgokat pedig piros tollal vezettem. Külön oszlop volt a pipáknak a tantárgyak előtt, így megint nagyon jól lehetett látni, ha valahol még volt teendőm. Ez inkább volt teendőnaptár, mint napló, bár a hátában ennek is vannak kincsek. :)
Ha megfordítottam a spirálfüzetet, hátulról előre különböző dolgokat jegyeztem fel, pl. az osztálytársak telefonszámait, fontos évközbeni dátumokat. Az egyik oldalra csináltam egy fix névtáblát, és ha új kistanár jött, vagy helyettesítő tanár tartotta az órát, akkor a naplómat kellett csak kitenni, nem kellett mindig új papírra felírni a nevemet. Cseles. :) Persze vannak itt órai levelezések (megintcsak nehéz dekódolni őket, de viccesek! :D), és mindenféle marhaság is, amit az ember lánya 17 évesen a teendői közé írogat. A spirálformátum sem volt teljesen tökéletes — mivel folyamatosan hurcibáltam, nyitogattam, az eleje, és az első pár oldal hamar leszakadt, és tűzőgéppel kellett rögzítenem a többihez. Ennek sem az elején, sem a hátán nem tartottam már órarendet — ez volt egyébként az az időszak, amikor divatosak lettek a fém tolltartók, úgyhogy a felső rész belsejébe ragasztottam az órarendet, így még jobban szem előtt volt, mint a naptáramban.
Így kezdődött hát az én naptárazós, teendőlista-írós szenvedélyem. :) Szükség szülte, és aztán beleadtam a személyiségemet, hogy okos és szép is legyen a végeredmény, és így aztán pláne megéri eltenni őket emlékbe. Viszont az is látszik, hogy a fenti rendszerek közül a felnőtt életemben egyik se lenne fenntartható. Ahogy felvettek az egyetemre és felköltöztem Budapestre, az iskolai teendők mellé bejött a háztartás, majd a munkák, a blogom, a vállalkozás, plusz hobbik, és egyik apró füzetecske se bírta volna el ezt a sok jegyzetet és listát, amikre a teendőim követéséhez szükségem van. Az egyre bővülő teendők (és teendőtípusok!) mellett nem csoda, hogy még mindig nem bírok mindent észben tartani, és sokkal egyszerűbb őket leírni, mint azon frusztrálni magam, hogy mindenképp emlékezzek. Ha potyára írtam le, az a legkisebb baj. :) Emellett továbbra is megmaradt az igényem arra, hogy szép legyen az az eszköz, ami segíti a munkámat, de kevesebb időm volt egész oldalas rajzokkal díszíteni a határidőnaplóm oldalait, mint kiskamaszként. Az irány viszont nagyon jó volt, így némi változtatással ma is egy olyan naptárat vezetek, ami stílusos és hasznos egyszerre.
Azt hiszem ez a kedvenc cikkem. Már sokadjára olvasom újra, de még mindig nagyon tetszik. A másik kedvenc , amiben elmeséled szerelmed lapjait Ádámmal <3
Megnyugtató az a tudat, hogy nem csak én írkáltam ki az SMS-eket.
Nekem ú.n. "Mindenes füzetem" volt. Ide igazából csak információkat gyűjtögettem: honlapcímek, könyvek, amiket majd szeretnék elolvasni, jelszavak, olyan idézetek, amik megtetszettek. Suliban külön leckekönyvem volt. Nekem is egyszerűbb volt egyben látni az egészet.
Határidőnaplóm kB szerintem csak egyetemen lett. És úgy igazán normálisan csak pár éve használom, mióta tényleg saját háztartások van.
Akkorákat kacagtam fel olvasás közben, hogy csak na! Na nem a naptárokon, hanem pl. az Űrgammákon, a Spice Girls-ös nyalókapapíron. Hihetetlenül távolinak tűnnek ezek a dolgok, de olyan jó visszagondolni rájuk.Egyébként én is – majdnem- mindent megtartottam – barátságfüzet, levelezős füzet, naplókat és igen naptárakat.
Anno alsó tagozatosként kezdtem egy hagyományos piros fedelű négyzetrácsos füzetkében, aztán évről – évre változott a füzet, a rendszer pedig velem és az életemmel együtt változott. Mára kialakult, hogy a nyári feltöltődés része, hogy elkészítem a tanévre (igazából júliustól-júliusig) a naptárkámat, amibe aztán rajzolok, festek, beragasztom a mozijegyeket stb. szóval nem egy egyszerű naptár, inkább napló, amit majd az unokáimnak is mutogathatok.
Az enyém is ilyen mix. :) Örök kincsek ezek. Az idei nyárit elkezdted már?
Nagyszerű bejegyzés. Közben meg is mosolyogtatott, főleg a Sailor Moon rajzok meg a Spice Girls nyalókapapír. Hasonló emlékek :) Szívesen olvastam.
Annyira irigyellek, h ilyen összeszedett vagy és voltál suliban :)
Én tipikusan az a fajta vagyok, akinek van egy barátnője, aki mindig szól, h van vmi határidő…
Melóban annyira nem gond, mert ott általában azonnal megcsinálom a feladatot meg 4-5 tételt meg is tudok jegyezni, de ilyen hosszútávú dolgok már nem maradnak meg.
Nekem sem maradnak meg. Ezért írom le őket. :) Akinek nincs esze, legyen notesze. :D Abszolút tanulható a dolog, csak el kell kezdeni, aztán ha eleget csinálod, rögzül, mint bármilyen más jó szokás. :)
Sziasztok! Szia Via!
Tök jó látni, hogy kb. egyidősen mennyi mindenben hasonlítunk. :) Nálam is nagy volt a Sailor Moon mánia, RTL 2-n néztem németül (azóta német tanár lettem :D), és a teljes sorozatot leírtam, minden egyes résznél cetlivel-tollal a kezemben ültem a fotelben árgus szemekkel és jegyzeteltem, hogy az adott résznek mi a címe és miről szól.. Így utólag már nem is tudom elképzelni, hogy ilyen kitartó legyek.. ha lemaradtam volna pár percről, akkor nem tudtam volna visszapörgetni, és mikor kimaradt egy-egy rész, azt legközelebb akkor tudtam csak lejegyzetelni, ha megint leadták a sorozatot.. így utólag nagyon durva ebbe belegondolni..
Nekem is volt teendős füzetem, sőt, az órai levelezéseket (a barátnőimmel) is eltettem dobozokba, és a füzetekben vezettem én is a margón az aranyköpéseket, vicces beszólásokat. :)
Milyen jó lenne megnézegetni egyszer..
Sajnos szomorú vagyok, mert a szüleim megunták pakolgatni őket, és elégették a régi füzeteim, jegyzeteim.. Sikerült elkapniuk egy olyan pillanatban, amikor megengedtem nekik, és le is csaptak rá.. :(
Csak a személyes egyes szám első személyes naplómat tárolom külön, az még elvileg megvan.. De valószínűleg annyi a levelezésnek, a füzeteknek, a Sailor Moon-jegyzeteknek. :)) Úgyhogy kicsit vérzik most a szívem..
Örülök, hogy megosztottad Velünk a Tiedet, jó volt olvasni. :)
Üdv: Andi.
És amúgy az a régi fotó az első képen, az micsoda, ha szabad kérdezni? :))
Az egy újságkivágás. Valamiért akkoriban megtetszett. Azokat a cetliket nem válogattam össze, pont ebben a sorrendben benne voltak a 99-es napló elején, csak szétterítettem őket. :)
Annyira jó ezt olvasni! Nekem ez sosem ment. Nem tudom hányszor kezdtem el naplót írni, kb 2 hét után mindig abbamaradt…Nem is emlékszem mit hova jegyzeteltem. Valahova biztos, mert nem nagyon maradt el semmi. De a szerelmes sms-es füzet nekem is megvan, azóta már férj 3 hónapot volt Németo-ban. Még ICQ-n írtunk. :-) Illetve egy barátnővel történt kb 20 éves levelezés minden darabja megvan 6 éves korunktól, az simán felér egy naplóval. :-) Aztán áttértünk emailre, ami már nem olyan élvezetes.
Most viszont már meg kell tanulnom a jegyzetelős rendszert, ennyi mindent már nem lehet megjegyezni (közalk. munka, családi vállalkozás, mellette saját cég és család plusz kert). A filofaxszal már kezdünk összebarátkozni és a kontrollmappa is elindult, csak vissza-vissza kell térni. De jövök, olvasok, mentek, nyomtatok, tanulok ( hála Neked Via) és egyszer csak menni fog!
Jut eszembe filofax-ba elválasztó lapod, amivel a jegyzetelős oldalakat téma szerint el tudom választani nincs véletlenül? Egy határidőnapló van nálam és ugyanabba kerülnek a munkahelyi, céges és egyéb jegyzetelni valók, jó lenne, ha kapásból az adott témához tudnék lapozni. Vagy ötleted, hogyan a legegyszerűbb pl. a motivációs háttérképekből gyártani magamnak? Köszönöm előre is!
Kartonpapírt használj, vagy mintás papírt, pl. scrapbook papírt, én is azzal dolgozom. :) Az elválasztólapok géppapírból nem túl strapabíróak. :)
Nagyon klassz megoldásokat láttam arra is, amikor képeslapokból készültek elválasztók. :)
Köszönöm az ötleteket, ezek alapján próbálkozom. :)
Jó kis bejegyzés. Először nem volt kedvem elolvasni, de most mégis megtettem. Jól tettem.
Elég grafomán vagyok, szeretek mindenféléket felirogatni. Sokszor egyszerűen biztonságot ad akkor is, ha tudom, hogy elhagyom a cetlit.
Ált. iskolában vezettem naplót pár évig. Valahol még megvan. Fura és vicces ma, hogy mi volt fontos akkor. Aztán ez abbamaradt. Néha voltak időszakok, amikor újra vezettem naplót, de sokszor abbamaradt sajnos. Pedig most is jó lenne. Talán most veszek innen egy lendületet és újra elkezdem.
Középiskolában lett filofaxom, mert a barátnőmnek is volt. Elkezdtem benne vezetni a teendőimet, különböző állandó színeket használva a különböző programoknak/feladatoknak. Hosszú évekig még a fősuli alatt is vezettem, meg utána is.
Az elmúlt 10 évben általában van készenlétben filofax aktuális betéttel, ill. más aktuális évi határidőnapló, de azt vettem észre, hogy a korábbi rendszeres felirogatásokkal már fejben meg van a rendszer és általában mindent meg tudok jegyezni, szóval nem vezetek határidőnaplót. Néha van pár zűrösebb hetem v. 1-2 hónap, amikor valami miatt túl nagy a káosz körülöttem. Ilyenkor előveszem és addig vezetem, amíg azt nem érzem, hogy már nem kell. Akkor elmarad.
Egyébként kedvenc szokásom volt fontos, de nem napi dolgoknál, hogy pl. pár hétre előre kinéztem a vonatindulást hosszú hétvégére. Fontos, de a pontos időt nyilván nem jegyzem meg ilyen sokáig. Felírtam egy cetlire, lefotóztam a mobilommal és a cetli ment a táskámba, ahonnan „élve” határidőn belül nem került elő. Aztán most az utóbbi két évben nem volt erre jó mobilom, most meg még nem vezettem ezt vissza, mióta pár hónapja új mobilom van.
Bocsi, ha hosszú és kicsit kusza, de ha leírtam, most már el is küldöm. ;-)
Hát ez zseniális írás, nagyon élveztem! Köszönjük! ❤
Én is szervezés, rendezés, listaírás, stb. mániás vagyok, valahogy emiatt is találtam ide évekkel ezelőtt. Most kedvet kaptam, hogy legközelebbi hazautazáskor előkeressem a gyerekkori naplóimat, jegyzetfüzeteimet (padláson dobozolva megvannak), nekem is voltak mindenféle korszakaim, érdekes lesz visszaolvasni.
Majd számolj be a kincsekről! :)
Én pici lány koromtól vágytam naplót írni, 11, 12 évesen a nyarak alatt írtam naplót, de nem nagyon volt mit írogatni (bár a Dallas nagy szám volt nálam is, csúcs bejegyzésem ebből az időből: „Ma leégett Southfork”…no comment)
Aztán 1997. július 16-án elkezdtem naplót írni, és ez ma is tart. Minden nap. És imádom!!!!!
Southfork! :D
Nekem mindig külön naplóim voltak, már amikor voltak. Emlékszem, amikor megkaptam az első naplómat, egy teljesen egyszerű, fekete műbőr/műanyag fedeles, vonalas könyvecskét, a világ legkülönlegesebb emberének éreztem magam. :) Egy ideig megszállottan írtam naplót, aztán volt, hogy nem, és időről időre mindig újra eszembe jutott. A dekódolás vicces dolog: valamikor középiskolában elkezdtem gyorsírást tanulni, és azon felbuzdulva, hogy Szilvási Lajos Egymás szemében c. könyvében a főszereplő lány gyorsírással írta a naplóját, én is elkezdtem gyorsírással naplózni. Egy egész naplót teleírtam vele, mire rájöttem, hogy egész jól írok gyorsírással, elolvasni viszont nem tudom, így hagytam a fenébe az egészet. :D Úgyhogy van valahol egy naplóm, amit szó szerint úgy kódoltam magam előtt is, hogy esélyem sincs elolvasni. :D
A határidőnaplókkal is hasonlóan voltam: mindig nekibuzdultam, aztán valahogy sosem írtam bele annyi mindent, hogy hasznosnak lássam (most hogy így mondod, fogalmam sincs, hogyan tartottam észben a házikat, határidőket meg minden… O.o), és mindig kikopott.
Amitől viszont mostanság szenvedek (igazából már jó tíz éve, mióta saját elektronikus eszközeim és internet hozzáférésem van), az a digitális és a papír közti őrlődés. Jobban szeretek digitálisan írni, klasszisokkal gyorsabban is megy, miután középiskolában megtanultam a tízujjas vakon gépelést, és persze azóta is folyamatosan gyakorlom, edzem ezt a képességet. Így sok szempontból jobban preferálom a digitális írást, hiába kezdek papír alapú projektekbe, mindig elsikkadnak, ugyanakkor a papírt valahogy… igazibbnak érzem, nem tudom máshogy mondani. Nem tudok határidőnaplót vezetni digitálisan, pedig elszántan próbáltam. Viszont amit digitálisan írok (nyilvános blog, nem nyilvános blog, ami kvázi a személyes naplóm most, idézetgyűjtemény a molyon, történetek, feljegyzések doksikban, stb), azt meg úgy érzem, szétszalad a kezem közül, „nem marad igazi nyoma”.
Gondoltam már rá évekkel ezelőtt, hogy a privát naplóm bejegyzéseit összemásolom és kinyomtatom, elteszem egyfajta évkönyvként, de eszméletlen munka lett volna. Most látok arra némi reményt, hogy ez a projekt újraéledjen, mert múlt novemberben bevezettem egy új munkamódszert: havonta új doksit nyitok, amibe bemásolok mindent, de tényleg mindent, amit írok (még a legtöbb kommentemet is a blogokon, fontosabb e-maileket, stb.), hogy monitorozzam, mennyit írok. Ez már alkalmas lenne évkönyvnek, csak… marha sokat írok. Havonta keletkezik 80-100 oldalnyi cucc, és bár a naplókban nyilván az a legizgalmasabb, hogy évek múlva visszanézzük, mi is volt, hogy is volt, milyen mókás vagy döbbenetes dolgokat gondoltunk akkor, azért lehet, hogy ezeknek az ömlesztett feljegyzéseknek nemcsak terjedelmi, de egyéb okból sem ártana egy kis cenzúra, mielőtt kinyomtatom és elteszem az utókornak…
Timi, ez az őrlődés nekem is annyira ismerős! Én is gyorsabban gépelek, még akkor is, ha nem tudok 10 ujjal és vakon, viszont nagyon szeretek kézzel írni (meg imádom a kézírásomat ^.^) Nagyon sokáig nyüsszögtem amiatt, hogy történeteket meg naplót csak kézzel írtam, mert azt úgy szoktam meg még anno a digitális korszak előtt (meg azt úgy „kell”), de macerás volt javítani, és ha valakinek el akartam küldeni, vagy megmutatni, akkor előbb be kellett gépelni, ami meg egy végtelenül hosszú és unalmas dolog (sokszor el is maradt). Sokszor meg azért nem kezdtem el leírni, ha napközben felötlött bennem valami, mert kézzel sokáig tart, ha nem a saját gépem közelében vagyok, akkor meg hova rakjam, hogy megtaláljam, és ne nyelje el pl az e-mail piszkozatok fiókja. Mikor a Drive-ot felfedeztem, akkor jött el az idő, hogy vegyek egy nagy levegőt, és áttérjek a nagyrészt digitális írásra. Csináltam mindenféle mappákat, és kategorizálva van, hogy mit hova írok (ez is bajom volt a füzetekkel: nem szerettem, ha összekeveredik a napló az egyéb történetekkel, sőt, időnként „tematikus naplóim” is vannak, azoknak is külön hely kell, stb., ha minden füzet csak félig telik be, az sem jó, és ha lineárisan írom, nem tudom utólag beszúrni azt, ami pedig egy előző részhez tartozna), és időnként csinálok biztonsági mentést a gépemre (meg onnan pendrive-ra). A blogomat meg a molyt úgy kezelem, mint „digitális játszótereimet”, tehát ami ott van, azt nem gyűjtöm össze külön máshol is, a kommenteket meg elengedem. :) Viszont alkalmilag így is maradt a kézírás, vannak napló-jellegű füzeteim, vázlatot még mindig kézzel írok, és ha véletlenül versírásra vetemedem, azt is ott kezdem, és megvárom, míg eljön a pillanat, hogy beírjam géppel is. :D
Én a kommenteket is a „napi 1000 szó” célkitűzés miatt kezdtem el gyűjteni, mert rájöttem, hogy sok időt töltök el egy-egy hosszabb komment megírásával, ráadásult nagyon gyakran blogbejegyzések is születtek egy-egy kommentből, így eltettem őket (na, nem mindent, de a hosszabbakat).
Ami a kézírást illeti, most, hogy főleg gépen írok, szerintem egyfajta „piedesztára” is emeltem – kétélű dolog, mert az időt sem akarom „pazarolni” rá, de ha már pazarlom, akkor meg nem akarok csak úgy firkálgatni. Valahogy rá kellene szoktatnom magam, hogy egy kicsit „pazaroljam az időmet” azzal, hogy csak úgy firkálgatok, írogatok. :)
Két dologhoz szeretnék hozzászólni: Az egyik bejegyzésed:” használhattak-e emelőt az egyiptomiak?”, most találtak egy magyarázatot, hogy épülhettek a piramisok: ezt-latnod-kell.com/vegre-megfeltettek-a-piramisok-titkait-igy-epitettek-oket/
A másik dolog a háztartási napló vezetése: 1983-ban kerültem össze a férjemmel,nagyon összepasszoltunk, vita csak néha a pénzügyekben jelentkezett. Eldöntöttem, hogy vezetem a kiadás-bevételt. 1984 óta csinálom is, azóta nem volt vita. Nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen megoldható a dolog!
Én is megosztom a napló történetemet :) Szóval én általános iskola 2. osztályától fogva-szinte mióta megtanultam írni-írok naplót. Általános iskolában végig a napi eseményekről jegyzeteltem, de volt olyan, hogy kimaradt pár nap és akkor annyit írtam csak: „Kedves Naplóm!Bocs, hogy nem írtam, na most befejezem,szia” :D szinte barátként, egy titkos szövetségesként tekintettem rá, akinek bármit elmondhatok, és nem fogja elpletykálni senkinek. Nekem ez azért volt fontos, mert sajnos ált. iskolában, középiskolában is mindig olyan osztálytársaim voltak, akikben nem lehetett megbízni, rengeteget csalódtam bennük, amik elmondták másnak amit én bizalmasan megosztottam velük…mára ezért lettem nagyon bizalmatlan, és elővigyázatos, valamint jó emberismerő is, mivel sok pofon ért már az „ilyen” emberektől. Úgyhogy nekem a napló mindig egy bizalmas közeg volt, ahova kiöntöttem szívem-lelkem és leírhattam bármit, ezzel kibeszéltem magamból a problémát, mondhatni meghallgatott valaki, illetve valami, és amikor a problémámra nem igényeltem véleményt, akkor pluszban jól jött. Hisz ami bántott, azt leírtam, kiadtam magamból és kész. Ha kíváncsi voltam más véleményére, akkor elmeséltem a problémám a szüleimnek pl. De a napló, ő hűségesen meghallgatott mindig :) Amúgy nekem is az idő haladtával bővült jegyzeteléssel, de a teendőknek mindig más füzetet használtam. Érdekes, hogy másnál is van ez így, hogy napló mellett kialakul egy teendős napló is :)
De jót nevettem!
Nekem is mindig voltak naplóim, jegyzeteim, csak sajnos a sok költözésnél áldozatul estek a lomtalanításoknak!
Én is mindig dekoráltam is, volt, hogy újságokból kivágott képekkel, matricákkal stb.
Napló- filofax- naptár szenvedélyem ma is tart, minden évben sok és sokfajta stílusú noteszem, naptáram van, amiket többnyire vezetek is. Bár most van némi lemaradásom….
De jó lehet ezeket visszaolvasni :) Sajnos a Debrecenből Budapestre költözéskor a legtöbb naplómat/jegyzetfüzetemet nem tudtam elhozni, de így visszagondolva kb. elsős korom óta írok valamit (volt, hogy szinte olvashatatlanul túldíszítve minden egyes betűt, volt, hogy a gimis barátnőmmel kifejlesztett titkosírással, volt, hogy határidőnaplóba minden nap pár soros „ez történt ma”-bejegyzéssel, vagy épp újságból kivágott betűkből összerakva egy-egy mondatot… )
A határidőnapló-használatnak most kezdek komolyabban nekiállni (munkatársi nyomás hatására vettem egy Kikki K-füzetet szupercuki matricákkal, és ha már megvan, ki is akarom használni :), egyelőre meglepően hatékony lettem már csak attól is, hogy egy helyre írom fel a teendőket, és nem cetlikre.
Nekünk is meg kellett beszélni otthon, hogy használhattak-e emelőt az egyiptomiak :)
Amúgy én is őrzöm a határidő naplóimat és már éppen azon voltam, hogy kidobom, de lehet mégsem …
Nagyon szívesen olvasom amiket írsz, már csak azért is mert én is Szombathelyről származom és ha említed a város nevét, nagyot dobban a szívem :)
De jó! :) Én is annyira szeretnék határidőnaplót vezetni, de egyszerűen fogalmam sincs, mit tudnék beleírni. Én azt hiszem, az a cetlizős-típus vagyok, már az iskolában is csak max. 1-2 hétig ment ez a ‘mindent felírok egy füzetbe’ dolog, aztán úgyis áttértem arra, hogy egy darab papírra felírtam a másnapi tantárgyakat, és sorra húzogattam ki őket. Még így öt év egyetem után sem értem, hogy mire tudnék használni egy ilyen naptárat. Vizsgákat, időpontokat, határidőket, találkozókat sikerül észben tartanom, a költségvetésem a Toshl-ben vezetem, bevásárlólistát és napi terveket pedig szintén inkább kis papírra irkálom fel. Pedig annyira tetszenek ezek a filofaxok, meg a moleskinek! De azért, hogy üresen árválkodjanak, kár… Esetleg majd ha ‘nagy leszek’, akkor veszek egyet és abban fogom vezetni, hogy mikorra programálom a pácienseimet. *ördögien súrolgatja a kezeit* :D.
Amúgy nagyon tetszett a cikk, sok emléket idézett bennem is. Sok papírom még nekem is meg kell legyen otthon (bár elég sokat ki is dobtam egyszer), amikor még papíron terveztem meg a gportalos oldalam, stb. Meg voltak mindenféle naplóim, nekem is a ‘mit ettünk ma’ volt az egyik fő téma kisiskolás koromban. Aztán később a tiniszerelmek volt a fő téma. A mostani naplóm pedig akkor kezdtem el, amikor az első nagy szerelmem elhagyott, leérettségiztem, felvételiztem, elköltöztem egy idegen városba, ahol senkit nem ismertem (jó, a tesómon kívül, de ő nem számít) és elkezdtem az egyemet, ezt így kb. 2-3 hónap leforgása alatt, Akkoriban ő volt a legjobb barátom, ez a sárga, vastag vonalas füzet és rengeteget írtam bele. Egy év alatt sokszorosát írtam, mint az azóta eltelt négy év alatt összesen. Mostanában próbálok rászokni újra, hogy rendszeresen írjak, ne csak akkor, amikor már nem kapok levegőt (néha nem értem, hogy maradnak olyan sokan életben írás nélkül… nekem kell… amióta írni tudok, kisebb-nagyobb kihagyással írok, naplót, vagy levelet – amit mindig egyfajta naplóként szoktam jellemezni), mert segít és visszaolvasni is érdekes. Egyszer csináltam olyat, hogy minden reggel írtam három oldalt, heteken keresztül (képes voltam emiatt félórával korábban felkelni, nem is értem, hogyan, hiszen gyűlölök korán kelni!) és hat hétig nem szabadott visszaolvasni. Ez tizenkettedikben volt, és kevés dolog tartott annál igazabb tükröt elém. Talán meg kéne ismételni ezt is. Kicsit elkanyarodtam a témától, de talán még belefér azért. :)
Nézd, ami működik, azon nem kell változtatni! :) Akkor van a baj, ha már frusztrál az, ami van (még ha régen működött is). Én tudom, hogy nem csak akkor ér az én határdőnaplózásom, ha MINDENKI csinálja. :D Azért írok róla, hogy aki hasonló csónakban evez, mint én, az megismerje ezt a megoldást is, hátha neki is segít. De ha nem, hát az se baj. :)
Engem a cetlik kiborítottak, egy idő után megvolt az a biztonságérzet, hogy nem létszükség megjegyezni, mert felírtam, aztán jött az, hogy na igen, de hova… :D Cetlicunamiiii!
Persze, igazad van és én is így gondolom! Nem ellened beszéltem, teljesen egyetértek azzal, amit írtál, nem csak akkor ér valami, ha mindenki más is csinálja, és fordítva. :) Pont ezt szeretem a blogodban, hogy nem olyan ‘megmondó’, hanem alternatívákat sorol fel, és lehet csemegézni belőle. Csak azt szerettem volna kifejezni, hogy elméletben mennyire tetszik ez a dolog (úgy elképzelem magam, hogy kicsinosítom meg mindenfélét beleírok és hurcolom magammal), de tudom, hogy igazából nem lenne amire használjam, és majdnem üresen szomorkodna szegény. Nálam még cetlicunami sincs, általában a bevásárlólistát is csak megírom, aztán meg sem nézem az üzletben, vagy otthon hagyom… A legtöbb cetlit arra használom, hogy recepteket írok ki kulcsszavakkal, aztán ha megfőztem, kidobom. Szóval ja, sajnos tényleg nincs szükségem határidőnaplóra, sajnos. :)))
Lehet art journal is! :) Van, aki úgy csicsázza, hogy abba egy fél mondat teendő nem fér. :D
Ez pl. szerintem irtó cuki, de egyrészt ain’t nobody got time for that, másrész meg több a Totoro mint a jegyzet! :) Úgyhogy én nem ezt a stílust követem.
https://claireabellemakes.com/wp-content/uploads/2014/04/Totoro-Filofax-Decoration.jpg
Itt meg a domború őzikéktől becsukni is nehézkes: https://1.bp.blogspot.com/-m1k90OfafjY/UqUJCzF36nI/AAAAAAAAAdQ/0PGoB2pkOUg/s1600/photo+1.JPG
És ezek még nem a „legdurvábbak”, amit láttam.
Szóval nyugodtan próbáld ki, hogy egy kreatív felület, amit díszíthetsz, teendők nélkül!
Milyen jó itt :] A stresszes napokon itt mindig kienged belőlem a görcs.
♥
Annyira édes ez a cikk, szinte visszarepíti az embert az időben, mikor ha jól emlékszem péntek esténként adták a Dallas-t:) Micsoda nőt láttam hétvégén és még mindig szeretem azt a filmet. :) Tetszik az is, hogy beírtad a névnapodat a naptárba, én is mindig beírom a névnapom, és a szülinapom, az előbbit sikerült el is felejtenem legutóbb:)Ezek után már tényleg nagyon kíváncsi vagyok a határidőnaplós online előadásodra. Írtál egyszer egy olyan cikket amiben egy mesefilmbeli lánynak volt egy olyan kis gombos csodakönyve, és olyanra vágytál, de nem találom, meg azt a cikked, vagy átsiklottam rajta keresés közben. Úgy gondolom most már oda eljutottál, hogy tudtál ilyet készíteni magadnak, egyszerű nevén ez a határidőnaplód ugye? Remélem tudod melyik cikkedre gondolok:)
Azt már most látom, hogy nekem nehéz lesz eldönteni, mi mindent szeretnék egy határidőnaplóba elhelyezni, beleírni mivel szeretnék mindent egy helyen látni( hova mikor kell menni, név- és telefonszámjegyzék,stb. de közben a fontos iratokat is egy helyen elhelyezni , közben naplózni életem fontos napjait) egyszóval ha ég a ház(ne égjen:), csak egy paksamétát akarok megfogni és nem mappák „ezreit”, vagy ez már túl nagy hülyeség, amire vágyok? Ezek a papírdolgok olyan nagy mumusok:)
Igen, az Inspector Gadget volt az a mese! :) Most a határidőnaplóm és a mobiltelefonom egyszerre ez a kütyü. :) Utóbbi az interaktív verzió, az uti adatbázisom – e-mailek, térképek, és a naptáram szűrt, online verziója, ami az Ádámmal közös részt tartalmazza – ez is elengedhetetlen, mivel együtt dolgozunk, ő nem lát be a filofaxomba, főleg, ha elvittem magammal. :D
A naplódnál el kell dönteni, hogy megy-e vagy marad, azaz útközben nálad lesz, vagy csak munkahelyi teendőket tartalmaz, vagy egy otthoni naptár és az otthoni teendők vannak benne csak és kizárólag – tehát egyáltalán, az életed melyik terület(ei)re vonatkozik? Amennyiben cipeled magaddal, akkor mi az az infó, amire menet közben is szükséged van? Nekem pl. nincsenek vízvezeték szerelők, UPC ügyfélszámok meg effélék a filofaxomban, mert az egy „utazós” cucc is, elég, ha itthon megtalálom ezeket a fontos infókat. Te is kettéválaszthatod, ha szeretnéd.
Ez egész jó kiindulópont, mi jön velem napközben. Na, én ezért nem utaznék soha repülővel, mert ahogy csomagoláskor is hajlandó vagyok a fél házat magammal cipelni, hátha kell alapon, így lesz kínlódás kitalálni mit vigyek magammal a filofaxban:)még jó, hogy nem busmannak születtem:) ugye a hamis biztonságérzet:) pont erről próbálok leszokni:)a faluban csak én megyek táskával az oviba a gyerekért, többiek meg csak két zsebbel, nem is értem hogyan sikerül nekik:)
Bigyó felügyelő, Penny.
A filofaxban az a jó, hogy ki-be veheted, ami kell. Idővel majd kialakul, hogy mi hiányzik, meg mi volt felesleges. :) Csak ki kell kísérletezni.
Így van, Penny! :)
Űrgammák! :D
Én egyébként a naplózást csináltam/csinálom nagy kitartással, bár sajnos voltak évek, amikor egyáltalán nem írtam, máskor meg minden nap, most is elég rapszodikus. Nem adminisztrálásra használtam, eleinte a klasszikus „Kedves Naplóm!”, és a „hol voltam – ki jött vendégségbe – mit ettem – mi volt a suliban – széttépte a húgom a könyvemet” dominált, aztán a kamaszkorral egyszerre áttértem a lelki trancsírozásra és mélyfúrásra, ez maradt azóta is a fő témavonal. :D Tanulságos, de leginkább nekem. :)
A határidőnaplóra és arra, hogy az élményeimet rögzítsem, az utóbbi években kezd igényem lenni, de egyelőre kb. olyan kezdetleges státuszban mozgok, mint Via ’97-ben. :) Viszont az előnyeit egyre inkább érzem, úgyhogy fejlesztem tovább a műfajt.
Idén kezdtem egy külön füzetet a méhészetnek, mert tavaly rájöttem, hogy igencsak jó lett volna, ha hetek, hónapok távlatából is tisztában lettem volna vele, hogy mikor mit csináltam. Rengeteg dátumot és apró-cseprő számadatot lenne jó észben tartani, ami az én agyamból egyszerűen kiesik. Meg sok kisebb és sok nagyobb, szerteágazó, egymásra épülő teendő van, plusz azt is jó lenne vezetni, hogy melyik évben mi mikor virágzik. Úgyhogy ez az idei mókám, eddig jól szuperál a rendszer. :)
Jesszus, akkor ez nálad valami zsigeri dolog.:-))) Nekem sosem voltak ilyenjeim.
A bevétel-kiadás részletes vezetése szerintem fantasztikus dolog, de sokakat nem lehet rávenni erre. Van egy olyan nézetem, hogy a pénzzel tisztelettel kell bánni, mert különben kifolyik az ember keze közül. Remélem Nagymamád még sokáig fogja vezetni
Szerintem a naplózásnak, meg a minden féle vezetgetésnek semmi köze a felelősségre neveléshez. Egyszerűen vannak ilyen típusok, akik azt hiszik, hogy így kontrollálhatják az életüket, ami alapvetően kontrollálhatatlan, ez ad nekik biztonságot. Ez nem baj amúgy. Jó nekik, hogy még hisznek ilyenekben. Vannak ugye a könyvelő típusú emberek, istenem, én meg hogy utáltam a számvitelt (hiába voltam belőle ötös), ennyire unalmas dolgot még életemben nem tanultam, mások meg ezzel kelnek fekszenek.
Mi is vezetjük excellben ezeket (van manapság még, aki papír alapon vezet költségeket? ), bár én nem sok értelmét látom, mert az, hogy februrában mennyi volt a kaja költség sokat nem mond arról, hoyg márciusban mennyi lesz (főleg nálunk, ahol az egyre növekvő létszám és a növekvő gyerekek miatt mindig hirtelen ugrott meg a kaja költség pl,) , ráadásul a bankszámlák korában elég pontosan látszik, hogy mennyi az ember bevétele, és mennyi pénze van még. (Kivéve hitelkártya, akinek van). Vicces, jópofa, némi rémisztő (pl. mennyire sokba kerül a kaja), de ennyi.
Vitatkoznék azzal, hogy vannak, akik „azt hiszik”, ezzel kontrollálhatják az életüket, mert szerintem ez nem hiedelem kérdése, vannak olyan emberek, akiknek ez működik, és tényleg jobban kézben tartják az életüket így. Nem máshoz viszonyítva jobban, hanem magukhoz viszonyítva, azaz ahhoz képest, ha nem írnák fel. Nem baj, ha Te nem ilyen vagy, de hidd el, vannak ilyenek :)))
Vannak ilyen típusok, meg olyan típusok, de egyik sem jobb a másiknál. :) Mindenki a saját életének szakértője, és minden döntés tiszteletreméltó és el kell fogadni anélkül, hogy másokhoz képest feljebb pozicionálnánk magunkat. Constanze, lehet, hogy azt írod, hogy „ez nem baj amúgy”, de közben valahogy mégis azt sugallják a tervezős posztokra adott reakcióidb, mintha a tervező emberek buborékban élő, naív elmeháborodottak lennének, akik majd megismerik a való életet, amikor ez nem jön össze, és majd belátják, hogy milyen kis butuskák voltak addig. Szerintem nem ennyire fekete-fehér a dolog, mindenki máshogy működik, ez van. :) Egyébként szerintem két külön téma felvázolni és beütemezni valamit, amit tervezek, meg más felírni valamit, amit meg kell csinálni. Most attól nem kell matekházit írni, befizetni a csekket, szülőértekezletre menni, hogy nem írom fel? Nyilván nem. Miért baj, ha valaki csak így tudja megjegyezni, hogy mi mindent kell csinálnia? :)
A költségeket amúgy mi is Excelben vezetjük, ma már (hála a magasságosnak) nem tíz forintos tételeink vannak. Céget vezetni szerintem nem is lehet már máshogy, főleg az e-számlák világában. :)
Nekem a pénzügyi tervezés egy mókás egyenlet, ha tudom, hogy mire költöttem előző hónapban, nagyjából tudom, hogy mennyi kiadásom lesz, akkor közé belefér az X, amit elő kell teremtenem, és akkor kitalálhatom, hogy X miből áll majd össze. :) Fix fizetéssel ez nyilván elképzelhetetlenül bonyolult és totál felesleges is, nekem viszont X sosem fix, ezért vannak nagyobb meg kisebb X-es hónapok, és szeretem látni, hogy mi miből áll össze, és hogyan növekednek az X-ek évről évre. Ezért is írom fel. Meg mert szociológiailag is izgalmas, mint a nagymamám háztartási könyve. Például hogy mennyit növekedtek a járulékok három év alatt. Mondjuk annak nem tapsikolok örömömben. :)
A bejegyzést semmiképpen nem elvárás céllal írtam meg, egyszerűen mutattam valamit az életemből, és nem azért, hogy bárkit is védekezésre kényszerítsek, hogy ő miért nem így él. (Ez az egész blogra igaz amúgy.) Szerintem szépen megférünk egymás mellett, nem kell, hogy bárkinek „igaza” legyen, ebben sincs Egy Helyes Út.
Egyszerűen, ha valakinek sok teendője van és nem tudja fejben tartani, le kell írni.
Aki nagyon marha okos és mindent megjegyez vagy kevésbé, de nem nagyon vannak teendői, azok ezt nem értik szerintem.
Köszönöm, csak zavar, ha nem írok helyesen
Elnézést a hibákért, mobillal pötyögtem
Semmi gond! Egy hős vagy, hogy mobilról ékezetekkel írsz. :)
Kedves Via! Pár hónapja vettem elő őket én is. 1992-ben kezdtem, 12 évesen naplót írni, akkor még érzésekről is, valamint események dokumentálásáról. Gimi első osztályától már nekem is úgy néztek ki, hogy csak a tények. Viszont abból minden, hogy milyen étel volt minden nap a menzán. Mi a lecke. Mettől-meddig voltak a programok. Eleinte a bevétel kiadás is ott volt vezetve aztán már a sok részletehés miatt külön füzet kellett neki, ahogy a mai napig is. Gimis évek alatt a barátnők és osztálytársak rendszeresen elkérték, akár óra közben is és írtak bele. Legtöbbször idézeteket írtam, vagy kedves szavakar hozzám, volt, aki rajzolt. A gimi után is megmaradt, bár utána inkább tanfolyamokat csináltam, de mindent dokumentáltam. A mai napig vezetek, de már csak a/5-ös méretben, hogy mindig kéznél tudjon lenni. Kincsként őrzöm őket én is, olyan jó volt visszanézni. Szerintem senki sem bánja meg, ha vezet ilyet, de sokan nem ezek az adminisztratív típusok. Gimi alatt sok barátnőm a hatásomra shintén elkezdte, de nemtudom, hogy kinek meddig tartott ki. Az biztos, hogy nagyobb rendszeretetre, és felelősségre nevel. Köszönöm Via a bejegyzést! Fura volt látni, hogy másnak is volt ennyire naprakész naplója, de jó volt olvasni.
Nekem leginkább a szorongásomon enyhít az, hogy felírom ezeket a dolgokat. Na nem az, hogy mikor mit néztem vagy ettem, hanem maga a tervezés, meg a „ne felejtsd el!” dolgok. A kontroll látszatát kelti, illetve ha borul a terv, akkor van mihez képest alakítani, nem kell a semmiből rendszereket létrehozni, csak a meglévőben tologatni az egységeket! :) Kiszervezem az agyamat, és több erőforrásom marad másra, például kreatív dolgokra. :)
A bevétel-kiadásokat a nagymamám 60 éve vezeti, de tételesen, minden blokkról átírja, hogy tejföl, hány darab, mennyi forint. Állati jó kordokumentum, hogy mikor mi mennyibe került, mennyi volt a fizetés mondjuk 1971-ben, vagy egy mozijegy, vagy egy könyv… :)
Kicsit off, de szeretném megkérdezni: Nagymamàd utàn Anyukàd/Apukàd is ìgy dokumentàl mindent?
Én a hetekben fedezrem fel Mamàmnàl a sajàt bevétel-kiadàs-, teendõ-, sõt(!) menütervezõ- listàmhoz kìsértetiesen hasonlòt! Fogalmam sem volt ròla, legalàbbis tudatosodni nem tudatosodott bennem soha, hogy úgy csinàlom, mint a Mama! Plàne, hogy Anyukàm a pénzügyi listàn kìvül semmi ilyesmit nem szokott csinàlni, abban biztos vagyok.
Rengeteg fényképalbumunk van, sok családi fotóval, még a filmes korszakból. :) Apu a teendőit vezette régen filofaxban, de a mobilos korszak óta leszokott róla, és áttért digitálisra Nekem van virtuális meg digitális is, mindkettőt másra használom, nem ugyanannak a dolognak a két ugyanolyan verziója. Személyes naplót tudtommal nem vezetnek.
A nagymamám (apu anyukája egyébként) szülei és nagyszülei kalapos boltot üzemeltettek, volt üzletük Szombathelyen és Pécsen is, szerintem a vállalkozó-szellem onnan jöt. :)
A nagypapáim is csináltak fotóalbumokat, és kis rajzokkal, idézetekkel, leírásokkal díszítették őket. Itt találsz pár fotót azokról az albumokról: https://www.urban-eve.hu/2014/07/11/szulinapi-csaladi-fotoalbum/
Kedves Via! A téma mellett én sem tudok elmenni szó nélkül.
Nem is kell, hallgatunk. :)
Egyszerűen cuki!!! Nekem naplóm volt nyolcadiktól érettségiig, teleragasztva mozijegyekkel, csokipapírokkal, ebédjegyekkel, egy – két hajszállal, fotóval és egyéb őrülten fontos emlékekkel. Meg sima naptárban is vezettem a dolgaim, titkos kódokkal jelölve, hogy láttam – e aznap a suli folyosóján a Fiút, aki tetszett, ad absurdum hozzám szólt -e. Ezeket az infókat teli és üres körök jelölték a naptár különböző pontjain, ez alapján tudtam megírni a naplómban a részleteket akár 2-3 héttel később is :) Aztán egyetem alatt lett egy kis spirálfüzet, minden évben új, ami a zh-k időpontját, tankönyveket, tartalmazta, plusz vezettem, hogy a barátaim közül ki hànyast kapott melyik vizsgára (úgy látszik, ez inspirált a tanulásra), valamint felírtam, hogy kivel mit néztem meg moziban, színházban, és mik azok a filmek, amiket meg szeretnék nézni. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor jött be az igazi határidőnapló, de azt nem viszem magammal, hanem benn van fixen az irodában, és jó alaposan áthúzom, ha végre kész egy feladat… Kísérletet tettem az egyéb programjaim vezetésére és otthoni határidőnapló vezetésére, de még nincs meg a megoldás. A régi naplókon viszont jókat lehet nevetni, aaaaaannyira kislány voltam :)
A Fiú idővel nálam is szerepet kapott, a 2002-2003-as tanévben egy ragasztott füzetkém volt megint, azt azért nem fotóztam már le, mert ott minden nap a lecke és egyebek után kiírtam azoknak az SMS-eknek a szövegét, amiket Ádám küldött. :) Még nem volt telefonja, a 777sms-ről írt nekem, a telefonom pedig max. 10-et bírt tárolni, így ahhoz, hogy megkaphassam az újakat, a régieket mindig törölni kellett, viszont nem akartam, hogy elvesszenek, így felírtam őket. Aztán lett telefonja neki is rá egy évre, és külön SMS-füzetben írtam őket, nem a leckék alá. De tök jó volt, hogy azok a romantikus kis szösszenetek színesítették a teendőlistáimat, könnyebb volt elviselni a rossz napokat, amikor hiányzott két találka között (akkor már nem havonta, hanem 2-3 hetente tudtunk találkozni). És persze motivált is a tanulásra, hiszen az volt a terv, hogy felvesznek az ELTE-re, Budapestre költözöm és végre egy városban fogunk élni. Aztán így is lett. :)
Haha, tényleg, az sms! Nekem is 10 sms fért bele a telefonba, külön füzetbe kimásoltam az összes szerelmes smst. Vajon ez a füzet hova lett?! Azért nem bánom, hogy most már nem kell kézzel kiírogatni, az összes sms elfér a telefonomban.
Hát, a naplómban szereplő fiúval nem lett párkapcsolat, ábránd szintjén maradt, de pozitív emlék. És épp a héten láttam a tv-ben, ő se lett fiatalabb az elmúlt 17 évben, de még mindig látom, hogy miért pont ő tetszett akkoriban. :))) Mondjuk olyan kamaszkori plátói szerelmem is van, akinél nem értem, mit ettem rajta :))
Tudom, h tudom mik ezek a békaemberek, de rohadtul bosszant h nem jut eszembe. Via, segíts!
Tanú. :)
köszi!
Egyszerűen imádom, Via, ezt a bejegyzést. ♥
Lehet nem mondok újat, de én itt találtam magamnak:
https://www.mylifeallinoneplace.com/
Nem mondasz újat, csomó mindent innen szedtem, de a nyomtatómnak nem tetszik, tök máshogy néz ki a papíron, mint ahogy kéne. Ezért próbálok sajátot összerakni.
Vigyorgok, mint a tejbetök.
Nekem külön volt naplóm (tök egyszerű, fehér spirálfüzet, amit aztán kidekoráltam), meg külön az iskolai teendőknek egy leckefüzet. Meg még korábban, egész kisgyerekként (7-8 éves lehettem) kaptam egy gyűrűs határidőnaplót a nagynénémtől, nem igazán tudtam használni (angol meg talán német nyelvű naptár volt benne), úgyhogy csak rajzolgattam bele, meg telefonszámokat/címeket írtam bele, volt egy rakás levelezőtársam, vagy hogy is mondtuk azt régen :D Később diáknaptárat használtam, a suli üzenőfüzetét, meg a zenesuli ellenőrzőjét. A gimi alatt egyáltalán nem volt szükségem határidőnaplóra meg teendőlistákra, volt egy olvasmánylistám, amit a koleszos szekrényem ajtajának a belsejére ragasztottam, ennyi. A házit a füzetekbe írtam, de nem volt olyan sok, hogy ne tudtam volna észben tartani. Meg egyébként is, a kollágerben rendszer volt, suli után 4-től fél 7-ig szilencium, fél 7-től 9-ig kimenő. Én a házival legrosszabb esetben egy óra alatt végeztem, aztán aludtam fél 7-ig :D Az utolsó évig a világon semmi gondom nem volt, de érettségi előtt annyira megszaporodtak a teendők (táncpróbák, különórák, fakultációk, egyetemi jelentkezés, mittudomén), hogy kellett valami, szóval kaptam megint egy gyűrűs kalendáriumot, végre tudtam már használni. A határidőket és a fontos dolgokat (beadandók, jelentkezések, dolgozatok) pirossal, minden mást kékkel vagy feketével írtam bele. Nem dekoráltam, nem matricáztam, néha beleragasztottam egy-egy post it-et, ennyi. Egyetem alatt maradt ez a rendszer, addig használtam szerencsétlen naptárat, míg szét nem esett. Vállat vontam, vettem másikat, nyúztam tovább :D Egyetlenegyszer voltam kénytelen mást használni, akkor éppen annyi pénzem sem volt, hogy naptárbetétet vegyek (ez volt az az időszak, amikor anyu beteg volt és nálam lakott), egy ajándékba kapott, tűzött kisnaptárat húztam-nyúztam, három hónap után salátakinézete volt a sok cetlitől, fél év után szétesett, újratűztem, de év végére elegem lett belőle, hála az égnek, addigra javult kicsit az anyagi helyzetem, sőt, megint egy csomó dolgom volt, egyetem, munka, kutatócsoport, kellett a régi rendszerem :) Aztán fenekestül felfordult az életem azzal, hogy Angliába költöztünk, pláne kellett valami kapaszkodó. Most azon agyalok, hogyan tudnék saját naptárbetétet csinálni. Épkézláb blogtervező kéne, bevétel-kiadás tervező, kéne egy olyan papír, ahol a kutyám összes infója egy helyen van (mikrochip száma, állatorvos elérhetősége, legutóbbi oltás, stb). Meg újra el akarok kezdeni naplózni, sokszor vagyok feszült, rosszkedvű, és tudom magamról, hogy az írás segít (kézzel kell írnom, kisebb az esélye, hogy szétverem a billentyűzetet).
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm az élménybeszámolót! :) Nekem a gimiben még feszítettebb tempó volt, felvételire készültem, nyelvvizsgák, fakultáció… Mondjuk nyolcosztályosba jártam, ötödiktől felfelé megvoltak a nehézségek. :)
A nyomtatható filofax-os (M-es) lapjaim ezen a címen érhetőek el, majd mindig címkézek, ha lesz új: https://www.urban-eve.hu/tag/filofax