Nyom az idő? Fáradt vagy? Semmi sincs rendben? Kimerültél? Eleged van? Ne add fel. ♥ Bármi is okozza a lelki mélypontot, a fizikai gondoskodást nem szabad elfelejteni, és néha egészen apró dolgok is segíthetnek azon, hogy — ha nem is lesz sokkal jobb — egyáltalán kibírd a mai napot.
Az alábbi lista eredetileg az eponis tumblr oldalon jelent meg, és linkeléssel terjeszthető, megosztható, bővíthető, úgyhogy ímem itt van magyarul is a legjava, a kiegészítéseimmel. Mentsd el magadnak rosszabb napokra, vagy küldd el valakinek, aki fontos neked, és szerinted segíthet neki!
- Iszol eleget?
Ha már régen nem ittál, igyál meg egy pohár vizet. - Ettél az elmúlt 3 órában?
Ha nem, egyél valamit — legyen benne fehérje, ne csak szénhidrát. Inkább csinálj kőrözöttes kenyeret, minthogy betolj egy kakaós csigát! A vércukrod ugrálása is kiboríthat. - Fürödtél az elmúlt 24 órában?
Ha nem, menj el tusolni. Kiegészítés: mostál hajat az elmúlt 72 órában? Ha nem, tedd hozzá ezt is a fürdéshez. Nekem szó szerint és átvitt értelemben is tisztább lesz tőle a fejem. :) - Ha nappal van: felöltöztél?
Ha nem, öltözz fel tiszta ruhába, ami nem pizsama. Nyugodtan viselj egy különlegesebb darabot, akkor is, ha otthon vagy. - Ha este van: álmos vagy és fáradt, de nem akarsz aludni menni?
Öltözz át pizsibe, kuckózz be az ágyba a kedvenc plüssöddel vagy macskával (mindig jó, ha van kit ölelni), tegyél be esőhangot háttérzajnak, és tizenöt percre csukd le a szemed a sötétben. Képernyőt, világító bigyókat (mobil, tablet, stb.) ne vigyél magaddal. Ha 15 perc múlva még mindig ébren vagy, nyugodtan kelj fel. Még több alvós tippet itt találsz. - Nyújtóztál nagyot az elmúlt napban?
Ha nem, állj fel és mozgasd meg magad egy kicsit. Ha nem tudsz elmenni tornázni, akkor csak sétálj egy kört a ház körül, vagy ameddig jól esik. Ha rossz az idő (esik vagy túl nagy a kánikula), akkor sétálj egy nagyobb, fedett üzletben. - Mondtál valami kedveset valakinek az elmúlt egy napban?
Tedd meg, akkor is, ha csak online tudod, és nem személyesen. Legyen őszinte: várd meg, amíg tényleg tudsz valami igazán kedveset mondani valakinek, és aztán mondd meg neki! :) - Táncoltál az elmúlt napban?
Ugrálj, fuss helyben, vagy táncikálj egy jó kis szám erejéig — itt találod az én kedvenceimet. - Öleltél meg valamilyen élőlényt az elmúlt két napban?
Ha nem, tedd meg. Nyugodtan kérj ölelést a barátaidtól, vagy az ő állatkáiktól. Ha nincs a környezetedben állat, menj el önkéntesnek egy menhelyhez. Neked is jót fog tenni. - Haszontalannak érzed magad?
Csinálj meg valami egészen apró dolgot: válaszolj meg egy e-mailt, tegyél be egy mosást, csomagold össze a holmidat másnapra. - Nem érzed magad vonzónak?
Csinálj egy szelfit! Ilyen vagy most. Igen, elég jó. - Megbénít a döntésképtelenség?
Adj magadnak tíz percet, amikor kitalálod, hogy mivel fogsz ma foglalkozni. Ha egy nagy döntés még mindig meggátol a haladásban, tedd egy kicsit félre, és vegyél előre egy olyan teendőt, ami megvalósítható. A sikerélmény bekurbliz, és utána menni fog. – Az én halogatás elleni tippjeimet is kipróbálhatod mellé! - Ha jársz terapeutához, voltál nála az elmúlt pár napban?
Ha nem, tarts ki a következő ülésig, akkor majd átbeszéltek úgyis mindent. - Túlhajtottad magad az elmúlt időszakban?
Fizikailag, érzelmileg, szociálisan vagy szellemileg? Akár egy szűk határidőről, fizikai aktivitásról, közösségi eseményről van szó, igenis tud megterhelő lenni. Kicsit pihenj azon a területen, és lazíts, töltekezz, amikor csak tudsz. - Váltottál gyógyszert az elmúlt időszakban?
Lehet, hogy az új dózis/hatóanyag zavar be. A hormonjaid is bolondozhatnak, akár mert menstruálni fogsz, akár mert már a menopauza idején jársz. Ezek mind-mind kihathatnak a hangulatodra. - Vártál egy hetet?
Néha a kimerültségtől nehezebbnek, rosszabbnak tűnhetnek a dolgok. Ha nincs is látható oka az érzelmeidnek, akkor is léteznek, de lehet, hogy egy hét múlva máshogy érzed majd magad. Tarts ki! (Olvastam nemrég, hogy az átlag pánikroham 20 percig tart, ez is segíthet, ha épp nagyon pocsékul vagy, hogy csak húsz percig kell kibírni, utána statisztikailag nagy esélye van elmúlni — ha pedig az órát figyeled, az figyelemelterlésként is működhet, tehát önigazoló folyamatként működik a teória. Az sem rossz.)
Kitartás, tényleg. ♥ Nem vagy egyedül. Ha szeretnél beszélgetni, nyugodtan írj hozzászólást.
Az utolso pontot kiegeszitenem azzal, csak nok eseten, hogy a ciklusod melyik heten vagy! Ebbol az eloadasbol kiderul sok minden: https://www.youtube.com/watch?v=9vKRj9yV8pI
Valahogy ez a cikk most meg- és betalált.. mert így esténként képtelen vagyok távol tartani azt az űrt ami bennem van. Amiről hónapok óta nem tudok beszélni senkinek. Mert annyira szégyellem magam. Mert annyira tehetetlen vagyok. Mert nem tudom mi történt. Miközben kívülről azt hihetik mindenem megvan (szeretem a munkám, ház, férj, egzisztenciális fejlődés, utazások, biztonság). De én borzalmasan érzem magam nap mint nap. Borzalmasan érzem magam a munkahelyemen..mert nem tudok elég jó lenni. Folyamatosan küzdök azzal hogy felmondok,pedig ez volt az álmom. Borzalmasan érzem magam a házasságomban és fogalmam sincs mit tegyek. Azt hittem a férjem depressziója a gond de..de kimászott belőle. Én viszont ott maradtam valahol. Valahol ahol csak rossznak látom magam, ahol sosem lehetek elég jó. Már aludni sem tudok és egyre elveszettebbnek érzem magam.
De jo hogy ezeket megfogalmaztad es leirtad, nagy erore vall! A 13-t kivanom neked!
Sajnos egy nehéz időszakban vagyok. 17 éves vagyok. Elkezdődött ugye a nyár de valamiért rossz kedvű vagyok, sírhatnékom van egész nap. Most “vesztettem” el két barátnőmet úgymond és bár tudom, hogy csak a rosszat hozták rám mégis űrt érzek a lelkemben. Nincs kedvem semmihez, kimozdulni se, egy film se érdekel se sorozat .Van egy nagyszerű barátom aki mindenben támogat és segíteni próbál. Mindennél jobban szeret és én is őt. Ő az én boldogságom, de néha ő se tud jobb kedvre deríteni és nem tudom mit tegyek. Csak szeretném élvezni a nyarat és az életet.
Emese, aludd ki magad, nagyon sok nehézség van a hátad mögött, egy tanév rohadt kemény meló! A barátságok végét meg kell gyászolni ugyanúgy, mint bármilyen más szakítást vagy veszteséget, ehhez pedig idő kell. Bambulj a fejedből, sétáljatok a barátoddal, sírj, ha kell, aztán szépen lassan elkezdesz gyógyulni, feltöltődni. Vigyázz magadra! ♥
A hajmosás nagyon találó volt, ép neki akartam állni, mikor megérkezett a vihar, de nem mertem nehogy elmenjen az áram, ma reggel sikerült megmosni, de mikor a hajszárítót bekapcsoltam csak a hideget fújta, ez volt a hab a tortán a héten:)
Ha nem sietek, én 20+ fok felett simán hagyom a levegőn száradni, nyáron jót tesz nagyon. :) Kánikulában azt mérem, hogy csuromvizes hajjal hány méter után lesz csontszáraz az utcán. A rekordom a száz. :D
Mostanaban nagyon betelt a pohar bizony. Itthon vagyok a negyhonaposommal, csalad es jobaratok tobb szaz km-re, ferj napi 12 orat dolgozik, most halt meg aposom, rajtam van 20 kilo felesleg, ami hormonproblemak miatt nem mozdul mar evek ota – sorolhatnam. Hosszu tavu “kiegeshez” is jo lenne par otlet, ami ilyen praktikus. Amit altalaban az emberek ajanlanak ( menjetek el egy hetvegere wellnesezni, keress uj baratokat, fogj egy uj hobbiba, stb) nem mindig mennek, ha az ember lanya olyan energiatlan, hogy a napi ketszeri fog- es arcmosas mar esemenyszamba megy. :) Ja, es meg egy kerdes: hol lehet kicsi csacsit talalni, ami jar utanad mindenhova es hatsonrug, hogy motivaciot adjon olyan dolgokhoz, amik nem abszolutmuszaj kategoriasok, de hosszu tavon segitenek? :)
Sajnos ismerős téma amit írsz.
Gyerek: hiába imádod és rá vártál, néha sok, a bezártság, nincs kihez szólni, és örülsz, ha a boltban, szólsz valakihez két szót gügyögésen kívül:) nyugi felnő, nekem már 5 éves, most a folyamatos kupival harcolok,szétszórt játékok vannak, aki a pedantériás vénámat kiakassza, folyamatos hiszti, ha nem az van amit akar, pedig az okos könyvek azt írják ebben a korban már nem jellemző stb.
Súlyfelesleg le fog menni, és pont, lehet nem most, de le fog, különben is csontot csak a kutyák rágnak, múltkor egy pasitól hallottam:)
Nagypapa: megérte, hogy unokája szülessen, és biztos nagyon boldog volt, nekem apum ment el mikor tökmag egy éves volt. Az ember próbálja valamivel vigasztalni magát…
Férj, detto, csak aludni tér haza, sokszor hétvégén is:( persze nem kíváncsi arra, mivel van a hócipője tele sokszor az embernek, mikor hazaér, ebből jön a veszekedés stb.
Család: 100km-re vannak, barátok: 8 év alatt lekoptak:(messze lakom:(
Motiváció: Viát olvasni, mivel az élet dolgairól sokat, és nagyszerűeket ír:)
és imádom a hozzászólásokat is olvasgatni:)
mivel még pici a baba, és azért nappal is alszik, áldás(nekem 2 éves kora óta nem alszik délután sem:)törődj magaddal,minden nap pl fél órát, nézz ki egy sorozatot, kávézz alatta, vagy teáz, vagy olvass, de az alatt az idő alatt ne ostorozd magad, hogy mennyi a vasalni való, mennyi a mosogatnivaló, vagy koszos e az ablak, úgysem csinálja meg helyetted senki más, majd meglesz!
Írnék még, de már nyafog a kis ovis, menjünk játszani:) csak elszöktem míg mesét nézett. Remélem nem voltam tolakodó, hogy írtam.
Csatlakozom, Via-olvasás segít!
Nekem anno ez volt a leghasznosabb (ami jó, de alapvetően gyászos, hogy nincs kézzelfogható, családi-baráti segítség).
Én az első gyerek után jártam ott, ahol szerintem Te most. Szar hely, de jogod van így érezni, sokan vannak még ebben a helyzetben ( tagadják vagy elhallgatják) és el fog múlni.
Nekem életem legrosszabb két éve volt: valahogy túléltem és már jobb.
Amíg nagyon vacak volt, addig csak napi teendőkre voltam képes -felkel, megetet, fürdik, sírdogál a sarokban- aztán észrevétlen, lassacskán elmúlt. Teljesen, stabilan rendben a második év végére lettem. Amúgy összefügg a szoptatással is, a hormonok durván bekavarnak.
Hosszútávú terveket én csúsztattam pár évet, nekem az már túl sok volt, mikor még a mindennapok is gondot jelentettek. Meg ha a mindennapok jól működnek (nem késel a számlákkal, nem esz meg a penész), az segít hosszútávon is:)
Wellness tök jó, de egyrészt elég nehéz megszervezni, másrészt a hétköznapi életeden nem segít sokat, csak ha rendszeresen csinálod. Az új hobbi szintén jó, ha erre még marad erőd, bár én megelégedtem volna a régi hobbimmal is, ha addig valaki vigyáz a gyerekre.
Barátot találni meg amúgy is elég nehéz, ez nekem eleve kudarcosnak tűnik, bár biztos nem lehetetlen.
Lehet, hogy még egy orvosi-pszichológusi-pszichiáteri látogatás is indokolt, még ha csak beszélgetsz vagy felírnak valamilyen vitamint:)
Köszi, jó olvasni, hogy tudok segíteni. ♥ Néha elfelejtem, hogy nem csak így írok bele a vakvilágba, hanem az le is csapódik embereken! :)
Wellness nekem legtöbbször a “két órás úszójegy, amiből egy órát úszom, a többi szauna”, nincs gyerek, de ezt is ha évente kétszer sikerül összehozni…! Ezekre a könnyelmű “ugyan, hát szökjetek meg két hónapra a férjeddel egy világkörüli útra, és máris minden rendben lesz!” c. tanácsokat tudnám ütni péklapáttal. :))
Tegnap nagyon rossz kedvem volt (kikészít a meleg és hogy nem lehet miatta szinte semmit csinálni, és a munkám is), a hajmosás és az esőhangos relax is meglepően sokat segített, köszönöm :)
Lehet, hogy a pszichológia szak mellékhatása, de engem mindig kizökkent, ha kicsit eltávolodva elemzem a helyzetet, és utána már tudok nyugodtabban és objektívebben gondolni rá… addig nem segít, amíg benne vagyok, de az utólagos rágódáson általában igen.
Örülök, hogy jobban vagy. ♥ Nekem a hajmosás után hajvágás is járt, úgyhogy most minden tükörbenézés meglepetés, mert még nem szoktam meg, hogy ilyen jó a hajam! :)
Ez az eltávolodós megoldás nekem is mindig bejön. A konkrét technikám az, hogy ha padlón vagyok lelkileg, elkezdtem olvasgatni a hálanaplómat. Utána pedig megpróbálom kicsit messzebbről nézni az egész problémát, és beengedni a látókörömbe a saját jó dolgaimat (hálanapló!) és mások gondját-baját is. És általában rájövök, hogy hát nekem tulajdonképpen mi bajom van? Lehet, hogy ez a módszer a legmélyebb gödörből nem segít ki, de rontani biztos nem ront a helyzeten.
Fizikai síkon pedig a pilates az én mentsváram :)
Tudom, ezt nem elsosorban panikroham esetere irtad, de ezzel kapcsolatosan en is megosztanek par tippet:
-barmilyen telefonos jatek, ami elvonja a figyelmet: pl szokirako,
-hasi legzes,
-mozgas (vmi jo kis rovid youtube torna pl tiffany roth, felules, stb)
-a tortenesek leirasa, megbeszelese sajat magunkkal (mit erzek, mi lehet az oka,stb).
Nagyon jó, hogy megosztottad, köszi! ♥ Örülök, hogy beszélünk róla.
Nagyon jó cikk!! Szerencsére, most nem aktuális, de biztosan lesz olyan, amikor az lesz, ki is nyomtatom és kiteszem a mágnestáblára :)
Egy nagyon jó trükk, amit igazából ma ismertem meg, kicsit más körülmények között (edzés végén ezzel lassítottuk le a pulzust és a légzést, olyan hatásos volt, hogy kb fél perc után majdnem elaludtam): leülsz a sarkadra, onnan előrehajolsz, kinyújtod előre a karjaid és mélyeket lélegzel.
Ha ideges vagy, vagy pánikroham esetén nagyon jól jöhet :)
Ez a póz a jógában angolul a Child’s pose, vagy eredeti szanszkritül a Shashanka asana, alias Nyúlpóz. A teljes megadás. Imádom. ♥ És a nyuszik is – mindig mellénk bújt olyankor Áfonya is, és most Gomez is. Együtt nyulazunk.
Nagyon édik lehetnek a nyuszik :)))
Nem szoktam jógázni, valahogy nincs türelmem hozzá, de néha-néha valamilyen teljesen más dolog kapcsán (mint most pl: az edzés) tanulok egy pózt és imádom és csinálom, ha olyanom van :)
Nekem pont a türelemben segít. Ellazít, “kivasal”, lelassít. Amúgy egy ászana is ászana, megéri csinálni, ha csak egyet és két percig, akkor annyit! Az is jóga. :)
Velem a lefelé tekintő kutyát szokta csinálni a kutya. XD
Az állatkás ölelést mi a férjemmel “kutyás borogatás”-nak hívjuk, és testi-lelki bajokra egyaránt alkalmazzuk. <3
VG hozzászólásához, a légzőgyakorlatokat nekem is tanácsolták, mikor pánikrohamaim voltak (szintén duplán jó, a légzés is hat, meg az is, hogy figyelni kell rá), valamint a részletekben való elmerülést. Nekem van díszes mintájú marokkövem is, de igazából bármivel jól működik (kutya bundájával is – ezek a kisállatok tiszta multifunkciósak :)), hogy válassz ki egy tárgyat és vizsgáld meg, írd le a lehető legnagyobb részletességgel, nem sietve, hanem lassan, centiről centire átvizsgálva. (Itt egy gyűrődés, ott egy árnyék, amott egy színváltás, ott az a vonal jobbra kanyarodik, az alatta lévő balra, stb.) A figyelmet is leköti, és minden szempontból "szűkíti a teret", nem tudsz annyi kétségbeejtő problémára és testi tünetre figyelni, ha azzal vagy elfoglalva, hogy egyenként megszámold a kutya orrának a szőrszálait és alaposan megnézd, melyik dől balra és melyik jobbra.
Nagyon jó lista(: Stressz, nyugtalanság, feszültség szempontból két egyszerű technika jutott eszembe, amit ajánlani szoktam.
Az első egy légzésgyakorlat, természetes ritmusú belégzés, majd kissé lassabb kilégzéssel, akinek segít, annak másodpercben is számolható, nagyjából 4-5mp-es be és kb. 6-7 mp-es kilégzés, tudatosan aktiválva a testünkben azokat a folyamatokat (paraszimpatikus idegrendszer aktiválása, szerotonin hormon termelése, vérnyomás csökkentése, szíverés lassulása) amik ilyenkor jótékonyan hatnak.
A második egy mentális/gondolati technika, ahol jó élményeket, bűszkeségre okot adó eseményeket, elért dolgokat gyűjtünk össze listaszerűen, kritikát és hasonlítgatást hangsúlyosan nélkülözve (ha ilyenen kapjuk magunkat, áljunk meg egy pillanatra, majd enélkül folytassuk). Ha a nap eredménye, hogy 1 órával korábban sikerült felébredni, vagy 5 méterrel többet futni, akkor az is számít, nem kell viszonyítgatni.