Let’s talk about sex! Új tanév, új felvilágosító órák, röhögő osztálytársak, piruló előadók, félinformációk — vagy nálad nem ez volt? Mesélj!
A legnagyobb butaság, amit szexuális felvilágosítás címén mondtak nekem…
Hogy az óvszer mindenképpen borzalmas, mindenki utálja (“zokniban lábat mosni”), ezért egy rendes lány amint lehet, elkezd tablettát szedni, hogy szegény pasijának ne legyen kényelmetlen.
És nem félinformáció, de hivatalos körülmények között soha egy büdős szó nem esett soha arról, hogy a szexnek az (is) a dolga, hogy jó legyen (minden résztvevőnek), és hogy azt mégis hogyan kell. És azt se mondták, hogy ha neked nem úgy jó, ahogy a zújság megírta, akkor nem vagy hülye/szégyenteljes… Még mindig nagyon sok embert látok, aki nincs tisztában ilyen alapvető információkkal, bőven túl a kamaszkorán, és rányomja a bélyegét az életére. :(
Szólj hozzá te is, mesélj, és kérdezz! Nincs hülye kérdés, nincs mit szégyellni. ♥ (Szokás szerint moderálni fogom a kommenteket, ide ne jöjjön senki “másokon röhögni”.)
Nálunk a biosz könyvben az volt a vonatkozó házi feladat, hogy próbáljuk ki az óvszer használatát. ;-)
Egyébként különösebb butaságra nem emlékszem, az viszont alaposan elgondolkodtatott, hogy szülés után nem csak az anyámtól, de a védőnőtől és a szülésznőtől se hallgattam mást csak: “NE SZEXSZELJ VÉDEKEZÉS NÉLKÜL!!!” és szó szerint többször is szájba rágták, hogy attól még, hogy nem menstruálok, a szoptatás nem egyenlő a fogamzásgátlással. Ezek szerint még napjainkban is ilyen gyakori ez a tévhit? Vagy azért mondták, hogy ne legénykedjek a kis korkülönbséges tesók bevállalásával? Ez nagyon megdöbbentett.
Én egyáltalán nem emlékszem ilyen, gyere ülj le, felvilágosítalak dologra otthon. Egyszerűen csak olyan volt a kégkör, hogy bármit lehet kérdezni, mindenre kapsz választ normálisan. Suliban volt betétosztogatás, de az se ciki nem volt, se butaság, inkább roppant nagylánynak tartottuk magunkat, hogy már ilyenre van szükségünk. Általánosban inkább biológiai felvilágosítás volt, gimiben már komolyabb, érzelmibb, szexközpontúbb, de laza volt.
Én mindig is fogamzásgátlót szedtem, most nem, mert babát várok, és semmi bajom nem volt vele. Én nem éreztem semmi változást a libidómon, az óvszeres szex nem az én műfajom, nem szeretem. De mindenki maga tudja, hogy mi a jó neki.
Én azt vallom, a mások szexuális életébe egyáltalán nem szóljunk bele. Ez az orgazmusmánia sem tesz jót szerintem. Mármint, hogy mindenhonnan az dől, ha nincs mindig, gyakran,állandóan, hatalmas, igazi orgazmusod, akkor nem vagyok igazi nő. Francokat nem, az ember nem egy élvezőgép:-)
Érdekes, a fentebb említett “rendes lány tablettát szed” dolgot mi is megkaptuk a suliban (a már szintén említett elrettentős illusztrációkkal, a szörnyű terhesség elleni egyetlen megoldásként…), sőt, én már 2 nőgyógyásztól is hallottam, pedig én nem szedhetek fogamzásgátlót.
Mikor még nem tudtam hogy nekem nem lehet (mert persze semmi vizsgálatot nem végeztek erre vonatkozóan), szedtem néhány évig, aztán kiderült hogy egy olyan örökletes génmutációm van, ami egyébként az emberek kb. 10%-át (!!) érinti, és egyébként nem vészes, csak kb. 30%-ban emeli a trombózisképződést. Ez ellen nem igazán lehet védekezni, annyit tudok tenni, hogy az egyéb tényezőket csökkentem, a tablettát is azért hagytam el, mert az is növeli kicsit a trombózis kockázatát. Fiatal koromban nem valószínű hogy gond lesz belőle, simán lehet hogy később sem, idősebbeknél szokott inkább kijönni a dolog, de azért inkább már most sem kockáztatok, az a +30%-om így is úgy is megvan, azzal nincs mit tenni, miért növelném az esélyeket? Na ezt kétszer kellett elmagyaráznom két különböző nőgyógyásznak. Utána ismét váltottam, az új doki csak kérdezte hogy szedek-e gyógyszert (mert a kórtörténettel kezdtük), neki elég volt a génmutációt mondanom, tudta mi a helyzet.
És egyébként ha ez a génmutációs dolog nem lenne, akkor sem szednék azóta, amióta tudom, hogy valamilyen mértékben a tabletta is növeli a trombózis kockázatát – de ezt vajon miért nem mondták a felvilágosító órán?
Nálunk anno arról volt szó, hogy a terhességet és a betegségeket hogyan kerüld el, bár inkább a betegségek elkerüléséről voltak pontosak az infok. Én kicsit később, anyukámtól tudtam meg, hogy nemcsak óvszer + tabletta létezik, hanem pl. helyileg alkalmazható krémek, kúpok és ilyesmik is, hogy csak egy példát mondjak… Ezt a részt még ragozhatták volna, bár engem akkor még nem érintett, de volt olyan osztálytársam, aki már nem volt szűz akkor.
És erről az osztálytársamról jut eszembe: nálunk a szex definícióját sem egészen pontosan írták le… Ő mesélte nekem (én nem igazán értettem miről beszél, ezért a sok kérdésemre mondta kicsit virágnyelven kb. ezeket), hogy már majdnem megtörtént a dolog, de még félt egy kicsit, és még szűz, és hogy szeretkeztek ugyan de nem úgy, és hogy jó volt neki. Így utólag lehet hogy gáz, de nagyon nem tudtam összerakni a kirakót – bár ha addig senki sem mondta el nekem hogy az ember a kezével is tud jó dolgokat csinálni és az orális szex nem csak annyi, hogy a lány kényezteti így a fiút, akkor nagyon nincs min csodálkozni… Később ezeket részben anyukámtól tudtam meg, de vele én kicsit cikinek éreztem ezeket a beszélgetéseket, ezért utánaolvasással oldottam még meg a dolgot, nagyrészt azután, hogy az első tapasztalatok nem voltak a legjobbak.
Szerintem nagyon is fontos az, hogy az ember több forrásból is halljon a dolgokról, egyrészt arról, hogy hogyan szerezzen örömet a másiknak, másrészt a saját testéről, hogy ez vice-versa meglegyen, arról, hogy mik a veszélyek és ezeket hogy kerüld el, és arról, hogy ha majd eljön az ideje és gyermeket szeretnél, akkor mi és hogyan lesz. Ebből nálunk nagyon sok minden kimaradt, remélem azóta sokat fejlődött a dolog. :)
A sperma fúújjj!
Továbbá minden ember monogám, és ha megházasodtál, onnantól kezdve csak a házastársaddal szeretkezhetsz és csak kettesben. Ha mással is szeretnél, elõtte el kell válni, mert az úgy tisztességes.
Ez az! Nyomjunk át minden embert a kockaformán, aki meg nem fér át, azt daráljuk le, és passzírozzuk kockába, hogy mind egyformák legyünk! :D :D :D :D
Magyarul értem miről beszélsz, és teljesen egyetértek :)
Én sem lettem soha felvilágosítva, konkrétan fogalmam sem volt, mi fog történni, hogy zajlik a dolog, amikor elvesztettem a szüzességem. Az iskolában voltak felvilágosító órák, de semmire nem emlékszem belőlük, nyilván nem volt nagy hatása. A szüleim szerintem azzal nyugtatták magukat, hogy biztos van még idő. Azért 17 éves koromban már nem volt. Utána én magam jeleztem, hogy én erről nem tudok semmit, és velem erről senki nem beszélt. Emlékszem, ezt anyukámnak és a nagynénémnek mondtam, akik erre nevetgélve annyit válaszoltak, hogy úgy kell szexelni, hogy a férfit soha nem lehet kritizálni!!!
(Azóta sincs orgazmusom, lehet ez a bölcs intelem is közrejátszik…)
A menstruáció témából csak arra emlékszem, hogy ezzel a szófordulattal lehetett kifejezni, ha megjött: beteg vagyok!
Szóval levonom a tanulságot, és én majd megpróbálom jobban csinálni :)
Sajnálom. :(
A partneredet tényleg nem kritizálni kell (“de hülye vagy, még ezt sem tudod”), az mindenkinek szarul esik, de beszélgetni, megmutatni, hogy neked hol és hogyan jó muszáj. Senki nem gondolatolvasó. És azt meg nem kell hazudni, hogy jó volt, ha nem volt az. Különben esélye sincs valaha jónak lenni.
Igen, ez is egy jó kis sztereotípia, hogy az ágyban megy minden magától, holott ez is folyamatos kommunikációt igényel, mi esik jól, mi nem…
Magától még a vibrátor se megy, azt is be kell kapcsolni. :D Az emberek meg sokkal bonyolultabbak, mint egy rezgő izéke. A “takarj be, ha végeztél” nem kifizetődő szex-stratégia. :)
Picit máshogy, de tök ugyanezen mentem át. Nagyon sokáig nem volt jó. Mivel még a harmadik barátommal sem, pedig valamennyi igyekezetet azért láttam mindhárom férfiún, jobban utánajártam a dolgoknak, és olyan rengeteg dolgot tudtam meg, hogy nem is értettem, hogy ezeket miért csak most tudom meg… :)
Először is ezer helyről hallottam már régebben is, hogy fontos az, hogy a nő is ismerje meg a testét, de persze a hogyant nem mondta meg senki. Vettem egy könyvet (aminek a címére nem emlékszem és egyik exem lenyúlta sajnos), ebben egy nő írt arról, hogyan tanulhatja meg egy nő, hogy ő hogyan tudja élvezni a szexet. Nagyon sok mindenről írt, volt olyan ami nekem sok is volt, de két dolog miatt tanultam rengeteget ebből a könyvből: 1. nem minden ember egyforma, mindenkinél eltérő a libidó, hogy mi az amit ki szeretne próbálni és mit nem, mit milyen rendszerességgel szeretne, monogám vagy nem stb., 2. technikákat arra, hogyan jöjjek rá, hogy nekem mi a jó, én mit szeretnék kipróbálni és mit nem, sok-sok hasonló nő példáján és persze saját sztorijain keresztül. A legtöbbet azt hiszem ez segített, de azért az durva, hogy a harmadik barátom mellett tudtam csak megtanulni, hogy milyen is a szex, pedig tényleg figyelt rám a többi barátom is, komoly kapcsolatnak indult mind (és nem ezért szakadt meg, az ok szinte mindig az volt, hogy a kapcsolat elején annyira imponálni akartak, hogy gyakorlatilag egy másik emberbe szerettem bele… :S ). Talán ha a felvilágosítás több lett volna annál, hogy juj, ilyen meg olyan csúnya betegségeket kaphatsz el, és jaj, terhes leszel és tönkreteszed az életed…
Nagyon jó téma.
Az egyik nagy butaság, bár így sehol sem mondták ki, de mégis ezt sugározza minden: “rendes nőnek hüvelyi orgazmusa van”. A filmek is valami olyan forgatókönyvet sugallnak, hogy a pár csókolózik, előjáték, aztán behatolás, és közösülés közben kölcsönös orgazmusuk lesz, egyszerre. Nekem megdöbbentő volt a tény, hogy a nők kétharmadának nincs hüvelyi orgazmusa (és nyilván a többieknek sem minden egyes alkalommal). Jobban kéne hangsúlyozni, hogy ha egy nő nem képes a behatolásos közösülés közben elélvezni, attól ő nem frigid/perverz/selejtes stb.
A másik buta mondat már a gyerekek felvilágosítására vonatkozik: “csak akkor beszéljünk a szexről, ha a gyerek kérdez”. Ez a hozzáállás sikeresen megteremti azt a légkört, hogy a gyerek nem mer kérdezni, mert érzi, hogy tabu. Most, szülőként (ovis gyerek) magamtól is elő- előhozom a témát, mert ez is az élet része, és ezzel is mutatom, hogy ezzel partner vagyok az ilyen beszélgetésekre. Tegnap például az ágyban összebújtunk a gyerekkel, és megemlítettem, hogy a szerelmesek szoktak egy ágyban aludni.
Egy egyszeri nagy “felvilágosítás” nekem értelmezhetetlen, ez egy hosszú beszélgetés, ami átível a gyerekkoron. Oviskorban beszélünk róla, hogy kinek mije van, hogy csak a beleegyezésével nyúlhat bárki az intim részeihez. Már felmerült a menstruáció témája. És később is nyilván majd jönnek az újabb témák.
A saját szexuális felvilágosításomról. A szüleim nem mondtak semmit, nem mondtak semmit, aztán egyszer jó sokára rákérdeztem, és az volt a válasz: “most már úgyis tudod”.
Általánosban a biológiatanárnő elég jól csinálta, hetedikben a szaporodásnál egy több hétre elnyúló programot csinált, amiben több téma szerepelt, menstruáció, terhesség, fogamzásgátlás.
Gimiben egy alkalomra emlékszem, amiből az a bölcsesség maradt meg bennem, hogy orális szex után ne mossunk fogat (mert apró vérzések keletkezhetnek az ínyen, ami segít az AIDS terjedésének).
Szívből remélem, hogy a gyerekeim több útravalót kapnak majd a nemiség útjaira.
Pláne, hogy a hüvelyi orgazmus is csiklós orgazmus. Mert szegényke nem csak egy kis fityegő, hanem egy őrült bonyolult, összetett szerv, a fityegő csak a jéghegy csúcsa. Bárki bárhogy is megy el, az teljesen rendben van. Ha előtte, ha utána, közben, mellette, helyette, kézzel-lábbal-szájjal, kívül-belül, alul-felül. Hótmindegy. Egészségünkre! :D
hú, igen, sok-sok éven át én is azt gondoltam, h hát minden nőnek hüvelyi orgazmusa van, ez a normális, akkor velem van gáz, h nekem “csak” külső, csikló-általi van…jó pár éve éltem már szexuális életet, mire rájöttem, h inkább mi vagyunk többségben :) párszor volt ugyan hüvelyi orgazmusom, de az nekem nem olyan jó, intenzív, mint a külső. na és ha már benne vagyunk a sűrűjében, én úgy vagyok bekötve, h nagyon szeretek orálisan kényeztetni, felizgat, de azt nem szeretem ha engem kényeztetnek így. ahogy Via is írta, amíg mindkét félnek jó, induljon a mandula :)
A másik ilyen mítosz, amit utálok, az az, hogy csak a dugás számít szexnek. És akkor ezen mérik a partnerek, hogy ki mennyit csinálja. De nem mindig van pont ahhoz kedve az embernek, attól még nem kell totálisan hanyagolni a témát… A petting meg a többi nem csak a kamaszok kelléktára lehet. És ha orgazmusban végződik (de még ez sem kötelező), akkor miért ne lehetne variálni a dolgokat? És nem csak végletesen abban gondolkodni, hogy ha nincs szeretkezés, akkor már össze sem bújunk?
sőt, az nagyon izgató tud lenni, ha ruhában/félig ruhában van petting, felidézi az izgalmas kamaszkori felfedezéseket. :) vagy éppenséggel csak a férjemet kényeztetem mert nekem nincs kedvem, vagy menstruálok, attól ő még ne maradjon ki a buliból, vagy fordítva. annyiféleképpen lehet ez jó!
Igen, ezért is fura az “X hétig nincs szex” c. tiltás, amikor a hüvelyi behatolásra gondolnak. Az tényleg tilos bizonyos esetekben valamennyi ideig (betegség, műtét, szülés, stb.). De mennyi opció van még a cölibátuson kívül! :)
Azt, hogy egyszerre legyen jó mindkét félnek, nagyon-nagyon nehéz összehozni, pedig tényleg minden filmben így van.
És a hüvelyi orgazmus: szerintem ez ugyanannyira függ a fiú felépítésétől, mint a lányétól, na meg az épp aktuális szitutól, és ráadásul egyiküknek sem “hibája” a dolog, hanem egyszerűen ez van, és kész. A lényeg az hogy jó legyen, nem szabad “célként” kitűzni, hogy márpedig nekem hüvelyi lesz mert az a tuti, mert akkor semmi sem fog összejönni… Azt nem tudom hogy a mai fiatalok :) mennyit tudnak ebből, nekem speciel néhány évem benne van, mire ezt megtudtam… :) (De lényeg a happy end, nem? :) )
Én 20 évesen vesztettem el a szüzességemet, előtte is voltak barátaim, volt velük “ezmegaz”, de én várni akartam amíg teljesen késznek érzem magam, meg nem akartam 16 évesen a “miért késik ennyit?!” miatt parázni…aztán a 2. pasihoz, akivel “igazi” szex volt, hozzá is mentem :) nekünk suliban SEMMI felvilágosítás nem volt, se általánosban, se gimiben. Nekem még szerencsém volt, a szüleim ügyesen vették ezeket az akadályokat, nem volt egy nagy rámzúdítós-ciki beszélgetés, hanem mindig téma volt a koromtól függő hangnemben persze. Na és van egy nővérem, aki hatalmas segítség volt a bizonytalan időkben :) Védekezésben én mindig óvszerpárti voltam/vagyok, nem tömöm magam hormonokkal, és most már nagyon izgi felhozatal van belőlük :) na meg pl. én sajnos hajlamos vagyok wellnesselős helyekről hüvelygombát összeszedni és ilyenkor a férjem védve maradt, az ilyesmi sem utolsó szempont, annak ellenére h csak egymással szexelünk. Szerencsésnek érzem magam, mert nincs semmilyen negatív, nyomasztó szexuális élményem (persze nem mindig fergeteges, ágyösszetörős, de nem is kell h az legyen, meg most nem is ez a téma) és csak akkor lettem terhes amikor akartam, akkor viszont igen. Ezt eszméletlen fontosnak tartom. Remélem a kislányom is jól dönt majd az ilyen helyzetekben, a következő 15-20 évben ennek előkészítésén leszek :)
A szexuális “felvilágosításom” a következőkből állt: ötödikesek voltunk, egy barátnőmmel és a 3.-os unokatesómmal nyári szünetben az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk, és szóba jött ez is, mire 5.es barátnőm: “Hát azt úgy kell csinálni, hogy a fiú bedugja az ujját”….lestem, mire közölte, hogy rányitott a jóval idősebb nővérére és fiújára akció közben….na innen már kétségem se volt, már csak az a kérdés:” hova dugja be???” De ekkor az uncsitesóm megszólalt a maga 9 évével: “Nem igaz, mert a fütyijét dugja be!” Kiderült, apukája már ovis korában felvilágosította…..
8.-ban talán volt egy biológia óránk erről, mély nyomot nem hagyott, így ebben a boldog tudatlanságban éltem 21 éves koromig, amikor anyu nekem szegezte a kérdést: “Te ugye már nem vagy szűz????…..”
Se köpni, se nyelni… szitu, egyébként akkor már tényleg pont nem… na de ez ennyire látszott???? Lehet.
Azt gondolom, egyébként az arany középutat kellene ebben is megtalálni, mind szülőként, mind pedagógusként, mind a médiában.
A mai gyerekek jóval érettebbek, az én 7 éves fiam már simán rákérdez dolgokra, és szerintem a rengeteg ezzel kapcsolatos ingert úgy tudja feldolgozni- mint minden mást is-, ha folyamatosan, korának megfelelően tájékoztatjuk. Egymástól is hallanak dolgokat, és ezeket az infokat helyükre kell tenni.
Nyilván mindeközben a saját, és a család értékrendjét is közvetíti az ember. Nekem a szüleim katolikus nevelést adtak, ezért nem beszéltek a szexről, pláne a házasság előttiről.
Az, hogy én kipróbáltam dolgokat, és nem fogom elítélni a gyerekemet sem ezért, tiszta sor.
Más generáció, kíváncsiság stb. De sosem gondolnám, hogy pusztán lázadásból vagy a “követelmények miatt” át kell esni a ló túloldalára, és ezért fűvel-fával, ha nincs, jó a bokor is…..
Én rengeteget olvastam gyerekként is, sajnos a mai gyerekek kevésbé, ezért talán még fontosabb a terelgetés, hogy a kapott infokat helyesen raktározzák el. Nemrég írtam szakdolgozatot, és van benne egy olyan rész, amely a fiatalkorú/gyermekkorú bűnözés egyik okaként jelöli meg a médiát, és azt a rengeteg információt, amit a gyerekek kritika nélkül fogadnak el jóként, követendőként, pláne akkor, ha nincs előttük megfelelő szülői/családi minta.
Szerintem ismerni kell azonban ezeket, hogy egyáltalán dönteni tudjanak róla, mit és hogyan fogadnak el.
Azzal, hogy felvilágosítjuk őket ( így az alkohol, a cigi, a drog vagy a szex területén) még nem azt jelenti, hogy ribanccá, drogossá, alkoholistává neveljük őket.
Ezt nem mondták ki konkrétan, de az üzenet az volt, hogy “szexuális izgalmat érezni bűn, főleg, ha aktívan idézed elő “(maszturbációtól a sima fa/nivea reklámig, ahol a pasinak picit látszik a feneke). Nekem ez ovitól fogva jött mindenhonnan, akkor ugyanis elkaptak, hogy egy kisfiúval mutogatósat játszunk, megbüntettek és behívták a szüleimet, akik hirtelenjében megtilották az ilyen felfedezéseket. Aztán jött a hittan oktatás. Sajnos én mindig felfedeztem magamban, hogy hiába tilos és bűn és hiába akarok “jó kislány” lenni…nem megy, időről-időre jönnek a gondolatok.
Anyukám később igyekezett mindenről beszélni apró lépésekben, amikor a helyzet úgy hozta, de a szexről nem sikerült. 18 éves voltam, amikor valószínüleg rájött, hogy képtelen rá, és akkor kaptam tőle egy (egyébként hasznos) könyvet. Ellenben az abortuszról és a fogamzásgátlás témát nagyon fontosnak tartotta, arról 8 évesen olvastam az első könyvem.
Az iskolában a biológiához és a tisztálkodáshoz ragaszkodtak, de csak a női részéhez. A fiúkról annyit tudtam meg, hogy szőrösek lesznek és izmosak (anélkül, hogy dolgoznának érte – ez eléggé bosszantott).
Amúgy a “rendes lány tablettát szed” sztorinak én is bedőltem, aztán rájöttem, hogy annyiszor elfelejtem és össze-vissza szedem, hogy az már veszélyes. Csak azután lettem igazán felelősségteljes, hogy abbahagytam, most kétszer is megnézem, hogy kivel jutok el a hálószobáig.
Engem először a szüleim próbáltak meg felvilágosítani, úgy 8-9 éves korom körül. Tipikusan ez a “na, most akkor leülünk, és egyszer és mindenkorra jól elmondjuk neki a dolgot” c. történet volt. Egy biológia album képein mutogattak és magyaráztak, de arra emlékszem, hogy nem sokat értettem még akkor az egészből, szerintem akkor az nekem még korán volt. Aztán mikor átmentem nyolcosztályos gimnáziumba, akkor talán 5. vagy 6. osztály tájékán volt felvilágosító óra, lányoknak fiúknak külön. De ekkor még inkább csak a nemi érésről, serdülő testről, menstruációról volt szó, szexről nem. Még tájékoztató csomagot is kaptunk füzetkével, betét- és tamponmintával, amit aztán a fiúk elől gyorsan a táskánkba rejtettünk. Emlékszem, hogy amikor felvilágosítottak engem arról, hogy nemsoká lesz még itten ilyesmi is, hogy menzesz, és hogy ez hú milyen szar dolog lesz, akkor eszméletlenül pipa voltam a természetre, hogy még ezzel is a nőket sújtja. :D Nem elég a háztartás, gyereknevelés, stb. többi szívás az életben, most még ez is…..!? Bezzeg a fiúk….!!! Hú, de nagyon dühös voltam. :)
Aztán későbbiekben is volt még felvilágosító óra. Asszem 6.-ban volt olyan, hogy akkor már rendesen a szexualitás volt a téma, szintén fiú-lány csoportbontásban. Aztán volt olyan is, hogy az egész osztály együtt volt a szexuális felvilágosításon. Azt nagyon jó ötletnek tartottam, hogy a végén úgy lehetett kérdést feltenni, hogy az előadók (fiatal nő és férfi) cetliket osztottak ki mindenkinek, arra lehetett ráírni anonim módon a kérdést, majd a cetliket összekeverték, és aztán válaszolták meg. Így nem volt szégyenkezés, nem volt ciki kérdezni, nem gúnyoltak senkit a feltett kérdéséért. Röhögcsélés persze így is volt. Később, amikor biológia órán eljutottunk ide az anyagban, akkor a biosz tanárnő egészen normálisan, pironkodás nélkül, tárgyilagosan beszélt a témáról. De igazából akkor már nem sok újat mondott.
Még pár évvel később csak a lányoknak egy mellrákról szóló előadást is tartottak, videót is vetítettek nekünk arról, hogy hogyan kell helyesen megvizsgálnunk magunkat.
Nekem ilyen felvilágosító óráim voltak a gimnáziumban. Plusz még, amiről én úgy érzem, hogy számomra nagy szerepet játszott a felvilágosításomban, az az volt, hogy rendszeresen olvastam ifjúsági magazinokat. Százszorszép, Bravo Girl és IM voltak a kedvenceim, ezeket találtam jobbaknak, a sima Bravót és a Popcornt már akkoriban is szennylapnak tartottam. Szóval ezeknek a jobb minőségű tinimagazinoknak mindig voltak szex és szerelem rovataik, és voltak levélben kérdést beküldős és azokat megválaszolós rovatok. Én ezekből is sokat tanultam. Plusz ott volt az az érzés is, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal, félelmeimmel, mert lám, más lányok is írogatnak mindenféle kérdéseket a lapnak. (Én nem küldtem be nekik levelet soha, csak mások kérdéseit olvastam.) Egyébként ezek a tini magazinok a fiúkat is érdekelték, noha “ciki” volt nekik. De ha egy lány behozott egy ilyen magazint a suliba, tutira elkérték és a pad alatt olvasgatták ők is, azzal a fedősztorival, hogy jókat röhöghessenek a hülye csajok hülye kérdésein és cikis sztorijain. De végtére is, csak érdekelte őket is a dolog. :D
Én úgy érzem, hogy ami felvilágosító órákat én kaptam, azok önmagukban nem voltak rosszak, nem mondtak nekünk butaságokat, de szerintem lettek volna témák, amiket nem érintettünk, pedig fontosak lettek volna. Ilyen például az, amit már feljebb írtak mások is, hogy a fiúknak is meg kéne tanítani, hogy a menstruáció nem ciki, nem szégyen, nem betegség, és nekik is meg legyen tanítva, hogy ez nem tabu és nem szabad ezzel cikizni a lányokat. A másik pedig, hogy a felvilágosítás mindig nagyon cisz- és heteronormatív volt. Ha kevesebb titkolózás, tabu és megválaszolatlan kérdés övezné a nem heteroszexuális szerelmi és/vagy testi kapcsolatokat; ha egyáltalán szóba került volna, hogy mi van akkor, ha valaki nem olyan neműnek érzi magát, amilyennek a lába közti valamiről megállapították, akkor toleránsabbak lennének egymással az emberek. Mert nem hiedelmekre, tévhitekre alapozva gondolnának egyes embertársaikra, nem mint valami furcsa űrlényre, akit jobb elkerülni, hanem természetesen kezelnék. Te ilyen vagy, ő olyan, nem vagyunk egyformák, de ez nem baj. :)
A harmadik téma, amiről még érintőlegesen sem esett szó, pedig nagyon-nagyon fontos lett volna, az a szexuális erőszak. Akár párkapcsolaton belül, akár családon belül, vagy bárhol, bárhogyan történik. És szerintem ez nagyon nagy hiányosság. Hogy egyáltalán mi az, hogy erőszak? Hol kezdődik az erőszak? Ha durva a másik fél az az erőszak? Ha testi fájdalmat okoz, az az erőszak? Ha fizikai sérülést okoz, az az erőszak? Ha nem tiltakozik, nem védekezik (eléggé) az áldozat, akkor az nem volt erőszak? Hol a határ? Nagyon-nagyon sokat kellett gondolkodnom, mire rájöttem és megértettem, hogy mi az. Szégyellem bevallani, de csak nem rég, húszas éveim közepe tájékán jutottam el olyan felismerésekre, amiket már az elején meg kellett volna tanítsanak nekem. Hogy az erőszak nem a sérülésnél/fájdalomnál/behatolásnál kezdődik. MINDEN olyan cselekedet (testi közeledés, érintés) erőszakos, amibe az egyik fél nem egyezett bele. BÁRKI is az elkövető, nem számít, hogy a pasid, vagy barát, vagy családtag, vagy vadidegen, ha nem egyeztél bele a közeledésébe, akkor még egy “ártatlan” puszi vagy ölelés is lehet erőszakos, és nem validálja a közeledést az a tény, hogy az illető a valakicsodád és nem egy ismeretlen. Mindenkinek, de főleg a fiatal lányoknak meg kéne tanítani, hogy a TE tested a TIÉD, csakis kizárólag a tiéd, senki másé. És nem tartozol testiséggel soha, senkinek, semmiért cserébe. Nem kötelező gyerekként megölelni a nagymamát, ha nem akarod, és nem kötelező a pasiddal sem lefeküdni tiniként, ha nem akarod, ha nem vagy felkészült/félsz/stb. mindegy mi az ok. Nem tartozol senkinek semmi ilyesmivel, és ne is hagyd, hogy bármire kényszerítsenek, erővel vegyenek rá arra, amit nem akarsz. Plusz ezzel párhuzamosan azt is bele kéne venni a nevelésbe, hogy ne is akarjál másokat rávenni olyan dolgokra, amiket nem akarnak, és ne a pornót tekintsd etalonnak.
Nagyon bele kéne sulykolni a fiatalok (de főként a lányok) fejébe azt, hogy JOGOD van a saját testedhez, az önrendelkezéshez. Mindig, bárkivel szemben. Jogod van nemet mondani bármikor. Jogod van nem akarni és nem csinálni dolgokat a szexben. És ezt a másik félnek meg kell értenie és tiszteletben kell tartania.
Szerintem nagyon sok fiatal (és kevésbé fiatal) lány van még manapság is, aki nem tudja vagy nem hiszi el ezeket, mert nem mondták vagy nem hangsúlyozták eléggé neki. És meg vannak róla győződve, hogy bizonyos dolgokat a szerelem nevében csinálni kell, el kell tűrni. És ez ijesztő. :(
Most hogy olvastam a hozzászólásod eszembe jutott, hogy anno, talán a Kölyökidő nevű műsorban foglalkoztak azzal, hogy a fiúknak megtanítsák mi a menzesz és ezen nem szabad fennakadni. A mai napig emlékszem a példa kisfilmre: egy lány átázott és az 1. verzióban a srác kigúnyolta (aztán elmagyarázták ez miért nem jó), a 2. (helyes) verzióban pedig levette a pulcsiját és diszkréten odaadta a lánynak, hogy eltakarhassa a foltot a nadrágján. :)
Erre en is emlekszem!!!!
Hát én tényleg őskövület vagyok, de én bizony nem értem ezt a FOGNAK drogozni dolgot. Én soha nem próbáltam semmilyen drogot, se füves cigit, sőt semmilyen cigit, alkoholt 18 évesen ittam először az érettségi banketten. Utána még egyszer az esküvőnkön egy kortyot, aztán azóta se. Azt sem gondolom, hogy cél lenne pusztán fizikai vonzalom alapján futó kapcsolatokba belemenni. Ezek nélkül is pompásan túl lehet jutni a kamasz koron meg a fiatal felnőtt koron. Nem értem úgy, hogy bármiből is kimaradtam.
Pacsi! :D Azt hittem, csak én vagyok ilyen “fura” figura.
Nem állítottam, hogy kell, és aki nem az béna :)
De nagy valószínőséggel fognak valamilyet és ha nem beszélünk róla az nem segít.
Az emberiség ősidők óta fogyaszt mindenféle szereket különféle célokra, de az utóbbi időben a mit-miért-mire és hogyan (és a mit soha) helyett egy nagy öszznépi tiltás és botránkozás veszi ezt körül.
Ezzel így egyet értek. De én megpróbálom úgy terelgetni a gyerekeimet, hogy e nélkül is lehet jól érezni magunkat, és nem veszélytelen a dolog. Aztán, hogy mit tudok elérni, az már nem csak rajtam múlik. Mi is ugyan azt a nevelést kaptuk, aztán az egyik tesóm bizony elég rendesen cigizett, meg ivott fiatal felnőtt korában, de aztán abbahagyta. Talán mégis “győzött” a minta és a nevelés. Nem tudom.
Én sem gondolom, hogy őskövület lennél. Én sem cigiztem, drogoztam soha, bár mindkettőre lett volna lehetőség. Inni szívesen iszom egy pohár bort, de még becsípve sem voltam soha. És egyelőre a férjem az első és egyetlen már 15 éve, szóval nem tudom milyen a szerelem nélküli szex. De nem gondolom, hogy kimaradtam volna bármiből. De nem is gondolom azt, hogy ez csak így helyes. Viszont azt igen, hogy mindez a nagyon szuper neveltetésemnek köszönhető. Nálunk soha semmi nem volt tabu. Alkoholt megkóstolhattuk már gyerekként. Mikor abba a korba kerültünk a testvéreimmel mindenkinek fel lett ajánlva, hogy van otthon cigaretta, ha ki szeretnénk próbálni (egyik szülő sem dohányzik). De ha lehet inkább otthon tegyük meg, akkor ha rosszul esik esetleg, akkor van segítség. Illetve a saját tapasztalataikat is elmesélték, mert fiatalon viszont mindketten dohányoztak. Igazából hasonlóan voltak a szexualitással. Persze ott nem mesélték el a saját szexuális életüket, nem is kíváncsi arra egy gyerek, de mind a testi, mind a lelki oldalról lehetett anyuval beszélgetni. Azaz én is azt gondolom, hogy a tiltással nem, de az őszinte, nyugodt légkörű felvilágosítással viszont nagyon sokat el lehet érni.
Én csak arra emlékszem a felvilágosításból, hogy volt egy nagy tábla, rajta ügye a művészi gonddal megrajzolt nemi szervek és a részeiknek a neve – latinul! :D Nagyon hasznos és informatív óra volt.
Amit én nagyon zavarónak találok, az az, hogy nagyon kevés szó esik a fogamzásgátlásról. Az óvszeren kívül, ami nagyjából mindig valahogy a “szükséges rossz” kategóriába kerül, maximum a tablettáról van szó. Spirálról, pesszáriumról, a többiről egy szó sem esik, ha igen, akkor is valamilyen rossz tapasztalat miatt beszélünk róla.
A másik a sürgősségi fogamzásgátlás és a különböző fertőzések, betegségek (beszélgessünk a hüvelygombáról :D) – például én nagyon örültem volna, ha valaki elmondja nekem, hogy ezek a csodálatos hüvelyi fertőzések vannak, semmi baj nincs, nem én vagyok a selejtes nő.
Ja, és még egy dolog: mikor kezdünk már el a menstruációról úgy beszélni, hogy nem tereljük ki a fiúkat? Szerintem egy párkapcsolatban kell beszélni erről (is), hiszen ez mind a két személyt érinti, vagy így, vagy úgy.
Spirált korábban csak már szült nőknek ajánlották, most már van olyan is, amit még nem szült nőknek is felraknak, de az is hormontartalmú, nagyon sok nőnek nem válik és baromi drága.
Pesszárium nem igazán elterjedt Magyarországon, elég jól kell ismerni hozzá a testedet, hogy jól tudjad használni. Elég nagy lehet a hibaszázaléka, ha valaki nem jól használja.
Nekem mini spirálom van, nem hormontartalmú, tavaly (21 évesen) tették föl. Nagyjából 12 000 forintba került, és minimum 5 évig lehet fönt.
Először baromira féltem tőle, de lekopogom, eddig szuperül szuperál.
Egyik ismerősöm (külföldi) esküszik a pesszáriumra, de kinek mi. :)
Igen, tudom van egy másik fajta minispirál is nem szült nőknek, a hormonos, ami nagyon drága. Én a spirált teljesen kizártam, pedig nekem, mint ötször szült nőnek folyton ezt ajánlgatják, egyszerűen a hideg is kiráz tőle.
Bár én már szültem, de nekem ez a hormonos spirálom van, Mirena néven fut. Én áldom a doktornőmet, aki saját tapasztalat alapján ajánlotta. Nálam szerencsére semmilyen gondot nem okoz, nem úgy mint a gyógyszer, viszont tisztasági betéttel túlélem a kb. három napos menstruációmat. Nem vágja tönkre a libidómat, de arra sem kell figyelni, hogy legyen nálunk óvszer. Ha kiszámoljátok vissza osztva nem is drága, hiszen 5 évig fent lehet. 50 ezerre jött ki a felrakással együtt.
Igen, a tablettának tényleg 100%-os a fogamzásgátló hatása, ha a libidó-kinyírást is belevesszük…
Elnézést, hogy belekotyogok, de hivatalosan egyik fogamzásgátló módszer sem nyújt 100%-os védelmet, nyilván a tabletta és a spirál ilyen szempontból a legjobbak. A barátnőm simán spirál mellett esett teherbe és egészséges babát szült. Kevesen tudják, de a spirál a már megtermékenyített petesejtet pusztítja el, így ha az valamilyen módon kicselezi a méhben lévő eszközt, akkor simán van esély a terhesség továbbfejlődésére.
Tabletta mellett szintén van esély “bebabásodni”.
Ezt csak azért írtam, hogy semmi sem 100%, nem kötekedésből .
A másik fontos dolog, amit szintén keveset hangoztatnak, hogy a fogamzásgátló tabletták megnövelik a trombózis kialakulásának esélyét(gyakrabban, mint gondolnálnk)
, aminek súlyos következményei lehetnek. Sajnos szintén személyes tapasztalat, hogy 20 éves lányhoz kellett kivonulnom újraéleszteni. Nem hagyott nyugodni és utána mentem a dolognak. A diagnózis tüdőembólia volt, melynek kialakulását az igazságügyi szakértő egyértelműen összefüggésbe hozta a fogamzásgátló szedésével. Ezekkel a dolgokkal is tisztában kell szerintem lenni, amikor az ember eldönti, hogy mivel kíván gátat szabni a nem kívánt terhessegeknek.
A hozzászólásom lényege pedig lemaradt. Fontos, hogyha spirált helyeztet fel valaki, akkor annak helyzetét és állapotát rendszeresen ellenőriztesse a nőgyógyásszal. Ha kimarad a menses spirál mellett, akkor pedig azonnal teszt és orvos. ;)A tabinal meg legyen tisztában az illető, hogy egy ilyen fontos egészségügyi kockázatot is magára vállal, mint amit említettem. Szóval célom a tájékoztatás volt és nem az elrettentes. :D
Senki sem mondta hogy 100%-os, Via pont azzal viccelt, hogy akkor lesz 100, ha nem is szexelsz. Mert azert szex nem art a gyerekhez.
Így van, ahogy Bogi írja, vicceltem azzal, hogy libidó nélkül minden 100%. Tudok a Pearl Indexről. ;)
Különösen cikis felvilágosító órára nem emlékszem, valami biztos volt, mert arra igen, ahogy csilli-villi mappákkal futkostunk, amiben egy darab eü. betét volt. (Szóval messzire nem mentünk vele.) Óvszert felhúzni mondjuk mindeközben senki nem tanított meg, arra pedig a mai napig emlékszem, mekkora zavart okozott a fejemben, amikor valaki egy tiniújságból kivágott ízesített óvszert lobogtatott az iskolában, hogy… mi a manónak lenne ízesített egy óvszer?! :D
Ami viszont tényleg égő volt és megmaradt bennem, amikor általános iskolában táblánál feleltettek a témából egy csapat röhögő osztálytárs előtt. :S Na, hát el lehet képzelni, hogy ha a témában testileg-lelkileg jártas felnőttek is pirulnak ilyenkor néha, akkor én hogyan éltem ezt meg kiskamaszként. :S
A szüzességem elvesztésével pedig olyan évekre szóló sebeket szereztem, meg olyan falakat építettem magamban, amit rengeteg-rengeteg odaadó meló volt ledönteni…
Nagyon sokat gondolkoztam most (és vagy hatszor kitöröltem és újraírtam a hozzászólásom), mire rájöttem, hogy mi volt a gond, hogy mi volt az, amiről én nem voltam rendesen felvilágosítva.
És az, igen, ahogy írtad, a lelki része volt. Hogy a biológiai, a fizikai meg a lelki szint az mennyire különböző dolog. Mert azt értettem, hogy teljesen természetes, hogy elsőre nem lesz jó, meg esetleg fájni fog, stb., keep calm and carry on, majd többedik próbálkozásra. De az egyáltalán nem volt tiszta a számomra, hogy lehet, hogy fizikailag nem lesz jó, de az egy pillanatra sem szabadna, hogy lelkileg se legyen jó…
Kellett hozzá egy új kapcsolat, egy új fiú (a mostani férjem), aki egészen máshogy állt hozzá, és aki mellett megtapasztaltam és rádöbbentem, hogy igenis van olyan, hogy fizikailag nem jó, vagy nehézkes, vagy ügyetlen, de közben lelkileg meg teljesen rendben van, nincs benne szégyenérzet, feszültség, aggódás, önvád. Huhh, még a mai napig megrázó a számomra visszagondolni arra a szó szerinti rádöbbenésre, hogy ja… ja hogy ez ilyen. Ja, hogy lehetett volna így is megélni a dolog kezdeti technikai nehézségeit, hogy közben a lelki része azért teljesen nyílt, bizalmas, nyugalmas.
Annak nagyon örültem volna, ha ez tiszta lett volna akkor a számomra, jópár évnyi intenzív testi-lelki páros rehabilitációt megspóroltam volna…
Na pl. nekem az első is nagyon jó volt, és semmiféle technikai nehézségeim nem voltak. Minden jött magától. Aztán persze egyre jobb és jobb lett, de az csak azért, mert egyre jobban ismertük egymás testét és én is egyre felszabadultabb lettem.
Hát talán fura ezt mondani, de tök jó ezt hallani. <3
<3
Örülök.:-) Le tudtam vetkőzni a gátlásaimat, meg a testemmel kapcsolatos hülye félelmeimet (hogy mi nem fog majd tetszeni a férjemnek, meg ilyenek, hogy pl. kicsi a mellem).
Az sem volt olyan rég, hogy én voltam gimis, és átéltem egy sablonos felvilágosítást (valószínűleg ennyi volt, mert nincs róla emlékem), de most pedig tanárszakos vagyok, és néha kapargatjuk a témát, de semmi gyakorlati tanácsot nem kapunk – Viát a tanárképzésbe!!! .Nem provokatív szeretnék lenni, de nekem rögtön az jut az eszembe, hogy szeretném hallani, hogy a szex nem egyenlő fiú + lány, és a melegek is szeretkeznek (ami természetes és nem undorító). Teljesen normális, hogy azzal szeretnél testi kapcsolatot létesíteni, akit vonzónak találsz, bármilyen nemű is legyen. Ha nem hallgatnák el, hogy ez létezik, talán mindenkit közelebb lehetne vinni az elfogadáshoz.
Nekem a legnagyobb hülyeség, amit a menstruációs felvilágosító órán mondtak, hogy akinek már van menzesze, az ne mondja el a legjobb barátnőjének se, mert kitudja, holnap barátok lesznek-e még (és elmondja a többieknek), valamint kérdezzük meg, anyukánk hol rejtegeti (merthogy azt így kell!) a betétet/tampont. Csak néztem, hogy hordhat össze ennyi baromságot, mert otthon legalább ez nem volt tabu, ellenben a szexszel. 13 voltam, szem előtt hagytak egy béna, kifestőszerű felvilágosító füzetecskét, megkérdeztem mi ez, csak annyit mondtak, olvasd el. Ennyi volt. Ebben az érában rohadtul gáznak éreztem volna bármiről kérdezni, holott már 7 évesen tudtam ‘hogyanleszagyerek’. Az igazi felvilágosító óráról mindössze annyi rémlik, a legnagyszájúbb srác sem mert kérdezni semmit, holott még a szünetben feltett szándéka volt. Húgom esetében megkértem anyámat, beszéljen róla erről, mert nekem ez anno hiányzott, de csak hümmögött és persze nem tette meg. Emiatt próbálom nem tabuként kezelni húgommal a dolgot, de nyilván nehéz neki, ha így nőttünk fel, és nagyon nem akar megnyílni. Hogyan segítsek neki, nem tudom hogyan közelítsem meg a témával, hogy ne zárkózzon be azonnal? (16 éves)
Nem azért, hogy magam felé hajoljon a kezem, hanem mert többen mondták, hogy lányuknak, tanítványuknak megmutatták és hasznos volt – itt a cikkem a menstruációról: https://www.urban-eve.hu/2013/07/18/kis-menstruacio-hatarozo-definiciok-es-hatter/
Mi ha beszélünk erről a menstruáló barátaimmal, akkor mindig csak azon röhögünk, hogy bármit is csinálunk, bárhol is élünk, kb. egyszerre van meg. :D
Via. Ez a cikked valóban hiánypótló! <30
Nem olyan régen voltam gimnazista, de nem emlékszem, hogy lett volna felvilágosító óránk… A szüleim viszont nagyon normálisan kezelték a helyzetet, úgyhogy szerencsére kimaradtak a baromságok. (Az egyetlen talán a “Csak akkor feküdj le valakivel, ha komoly kapcsolatotok van.” És ha én azt az átgondolt és felelősségteljes döntést hozom, hogy egyéjszakás kalandot szeretnék, akkor mi van?)
Viszont ez a “rendes lány tablettát szed”-téma folyamatosan áramlik felém mindenhonnan: barátnőktől is kaptam már lenéző pillantást, és az exem is kiakadt rajtam. Valahogy hiába mondom mindenkinek, hogy hadd legyen már az én döntésem, nem értik meg. ><
Baromi érdekes, én ebből az egész “rendes lány tablettát szed” mizériából kimaradtam – ami viszont évekig kísértett, az “az orális szex nem igazi szex” mantra… (Most már 10+ éves boldog párkapcsolattal lesz*rom, pardon, helyükön tudom kezelni az ilyen véleményeket, szomorú, mennyit aggódtam és szorongtam anno ilyenek miatt…)
Akkor én sem vagyok rendes lány. Én ugyanis nem szedhetek tablettát. Erre mit lépne az exed? :P
… ha maszturbálsz, szőrös lesz a kezed. És ha orálisan kielégítesz valakit, akkor begyullad a torkod. (wtf)
De amúgy nálunk tényleg csak elrettentés volt. A szextől beteg leszel és belehalhatsz, a drogtól meghalsz. Ja, és a szextől lehetsz terhes is, ami tönkreteszi az életed, ezért el kell menni abortuszra, ami szintén tönkreteszi az életed.
Ha nem akarsz gyereket, szedj fogamzásgátlót. (és mellette a bőröd és szép lesz, és a melled is nőni fog tőle)
Ha nem akarsz betegséget (amibe bele is halhatsz), akkor használj óvszert is.
Drogot még soha életemben nem próbáltam. De nem az elrettentések miatt, hanem azért, mert anyu meg apu megkért, hogy ne tegyem. Csak szimplán megkértek, tök normális, nem tiltó hangnemben.
Még a cigit sem próbáltam. Alkoholt sem ittam 18 éves korom előtt. Az első szex is 18 évesen következett be (muszájból, és nem is volt jó)
Szüleimmel szexről nem lehetett beszélni. Viszont a középiskolában kaptunk egy nagyon jó felvilágosító könyvet. Abban az érzelmi részről is írtak.
Szintén középiskolában sikerült egy nagyon vallásos “vénlányt” kapnunk osztályfőnöknek. Akinek a nézetei egyébként fejlődtek. Ő mondta, hogy mindig is ellenezte a házasság előtti szexet. De aztán “engedett” a dologból, és már azon az állásponton van, hogy a szex onnantól “helyén való”, hogyha az abból fakadó gyermeket tudják vállalni, és felnevelni. Beszélt nekünk a házasságról, mint két ember szövetségéről, a családról és annak fontosságáról.
Á, akkor ettől van….:)
Ez jó, hol lehet ennyi okosságot hallani? :-)
Anyukám 12 évesen menstruált először, én 11,5 évesen, szóval hetedik, nyolcadikban felvilágosítani már nagyon későn van. Ha már az iskolára akarjuk hagyni,
Nyolcadik nyarán már pasim volt és csókolóztunk. Hol volt már akkor az első menstruációm! Ennek egy folyamatos párbeszédnek kellene lennie, mindig az adott gyerek adott szintjén, nem egy egyszeri “na nesze, rádborítom a szex-dömper tartalmát, aztán dolgozd fel, ahogy akarod”. :)
Szerintem a kisfilm amit hittan órán nézettek velünk–> kinyílik a ház ablaka, először csak apuka és anyuka, becsukódik, aztán egy gyerek,stb…animáció, utána virágok vs. méhek. Ezt követően meg egy tárgyilagos, megtermékenyítésről és szülésről szóló biológiaóra szerű izé :D Intimitás sehol. Anyukám 21 évesen próbált meg “felvilágosítani”, amikor komolyabb barátom lett, mert addig ez prűd témának számított. (Egyszer megkérdeztem általánosban a nászéjszakáról és egy nade!-felkiáltású pirulást kaptam válasz helyett. ) Nem ítélem meg, de én nem így szeretném a saját gyerekeim esetében :D.
Húha, jó hajmeresztő dolgokat írtatok :D Nekünk talán egyszer volt általánosban felvilágosítás, amin a fiúk óvszert, a lányok betétet kaptak. Na ezen néztem egy nagyot, hogy mi ez a diszkrimináció… :)
Szerintem az a baj, hogy leragadtak az iskolák a kőkorszakban. Sajnos/nem sajnos, a fiatalok szexelnek, kész, pont. Ettől elrettenteni nem lehet őket, akkor már inkább arról kéne beszélni, h ha már csináljátok, akkor hogyan. A legnagyobb butaság, amit hallottam, hogy a fiú dolga a védekezésről gondoskodni. Szerintem meg pont, hogy a csaj legyen mindig felkészült, mert őneki ugyanúgy érdeke. Nyugodtan vehet a lány is gumit, nem ciki, elmehet tablettát iratni magának, az orvos nem szól semmit. Pl. én már 17 évesen szedtem fogamzásgátlót, és amikor az asszisztens kijött és mondtam, hogy én csak tablettát szeretnék, akkor egy nő megszólalt mellettem, hogy nem korai egy kicsit még a tabletta? Mondom, szerintem 17-18 évesen az abortusz lenne korai (amúgy nem vetettem volna el, már akkor sem, de sokkolni akartam, sikerült is).
Én annak vagyok a híve, hogy olyannal feküdjön le az a fiatal először, aki azért jelent valamit, akivel olyan bizalom van, ami alapján mernek kísérletezni, kérni, elmondani, hogy mi a jó, mi nem. Mert szerintem ez is olyan, hogy az első nem biztos, hogy eget rengető orgazmusban fog végződni a lánynak (nekem pl. első alkalommal nem volt), de a 10. alkalom már igen. De ha már a kezdet kezdetén csak alkalmi kapcsolat van, akkor szerintem nagyon nagy esély van arra, hogy nem lesz jó.
Ettől függetlenül én egyáltalán nem ítélem el az egyéjszakás kalandokat sem, csak fontos, hogy mindenkinek jó legyen.
És az is tény, hogy azzal is lehet nagyon jót szexelni, akibe nem vagyunk szerelmesek, de azért számomra az az igazi, amikor megvan a testi-lelki összhang.
Lehet, hogy én is azért emlékszem csak a betétre, mert az óvszert a fiúk kapták?…
Sztem az is elgondolkodtató, hogy a terhesség elkerüléséről – legalábbis papírforma szerint – esik szó, de a lefolyásáról, vagy hogy pl. milyen egy vajúdás, nulla. Ezért kelendőek a várandósságról szóló könyvek, mindenki akkor kap észbe, h fogalma sincs, mi történik most vele :)
Jó, persze, értem, hogy tizenéveseknél nem ez az első, de akkor ennyi erővel a papucsállatkáról se lett volna muszáj tanulni.
En ennel is tovabb viszem, szulesznokent latom mennyire felkeszulnek az anyak a szulesre, minden irodalmat elolvasnak a temaban es pontosan tudjak milyen vajudast akarnak. Csak hogy ez nem rajtuk all, a vajudas jon ahogy jon, es az hogy o ezt hogyan eli meg, ugyan valamennyire fejben dol el, de azert a termeszet ilyenkor atveszi a test folott az uralmat.
A lenyeg, h majdnem 9 honapig keszulnek egy olyan dologra, ami valahogyan a rakeszules nelkul is le fog zajlani, de mikor a kezukbe adom a gyereket es mellre teszem neznek mint borju az ujkapura. A nagy szulesre felkeszulesben elfelejtettek arra is felkeszulni, hogy anyak lesznek. Sokkal inkabb kene gyermeknevelesrol, csecsemogondozasrol olvasni, mint a szulesrol. Persze arrol is lehet, de az max 2 nap. A gyerekneveles sok sok ev.
IGEN, IGEN, IGEN!
Hozzátenném, hogy reális könyv kéne a gyereknevelésről, olyan, ami az anyára fókuszál.
Tök jó, hogy olvasol gyerekpszichológiát, meg hogynaneveljünk könyveket, és mindegyikben megtalálod, hogy nem kiabálunk a gyerekre, meg türlemes legyél, de hogy tulajdonképpen MIÉRT is vagy rohadt ideges ill. hogy ez normális-e vagy mit kéne vele kezdeni arról nem esik szó.
Pedig a gyerek szempontjából az alapvető szükségletein túl az anyja lelkiállapota-hangulata a legmeghatározóbb…
Az eddigi legvadabb nekem az orgazmikus szülés című volt, ill. ajánlották, hogy vajúdás közben csókolózzak a férjemmel, mert az tágítja a méhszájat…elhiszem én, de egyáltalán nem volt kedvem hozzá.
A későbbi gondjaimra (hogy egyedül vagy otthon, bedepizel, nincs aki segítsen mert hirtelen senki sem akar és mindenki nyakonönt kéretlen tanácsokkal) egyik könyv sem tért ki, sőt, kicsit nyominak is éreztem magam, mert mint a szexet, a babázást is illene élveznem, tehát velem van a baj :(
Igen, vannak hajmereszto dolgok a temaban.
Az igazan fontos dolgokrol viszont senki nem beszel. Sot, keltik benned a lelkiismeret-furdalast. Mikor panaszkodsz, hogy faradt vagy es alig alszol megkapod, hogy pedig ez a legegyszerubb idoszak, mi lesz veled kesobb, stb. Borzaszto modon viselkednek egymassal a nok.
Egyetértek, minden a szülésre van kihegyezve. Miért nem szólt senki, hogy fáj a szoptatás??? Legalábbis az elején, pláne a tejbelövelés!!! És a mellszívás is fáj! És mit csináljak, ha betonkemény a mellem, és vércafat folyik belőle? Hogy kell kézzel fejni? Mit csináljak, ha szoptatok, és közben a másik mellemből niagaraként ömlik a tej? Mit csináljak, ha szexelek és mindekét mellemből niagaraként ömlik a tej? :-D Kérdések tömkelege, és még csak a kajálásnál tartunk.
Nálunk ötödikben vagy hatodikban volt ilyen izzadtságszagú, védőnénis történet, de az nem is igazán a szexről szólt, hanem a menstruációról (a vonatkozó blogposzt alatt meséltem már erről), de úgy, hogy a fiúkat kiküldték a teremből, aztán cseréltünk, és mi lányok mentünk ki.
A gimiben egyik évben az AIDS világnapon volt szó a nemi betegségekről meg az intim higiéniáról (mondjuk a biosztanár elég jól oldotta meg a kérdést, a humorának hála, senki sem érezte kényelmetlenül magát), de ennyiben merült ki a történet. Mondjuk 16-17 éveseknek már szerintem késő felvilágosítást tartani. Amit tudtam, annak a nagyrészét könyvekből meg barátnőktől szedtem össze (már amennyire tudtunk/mertünk erről beszélni). A többi “menet közben” jött, töredelmesen bevallom, még mindig van mit tanulnom, hála az égnek, a párom ebben is remek partner :)
Már bőven felnőtt voltam (20-21 éves talán), mikor anyu megkérdezte, élvezem-e a szeretkezést, majd elkezdett mesélni arról, milyen volt annakidején az apámmal (NEM akartam hallani a részleteket, sajnos nem kímélt meg tőlük), akkor tudatosult bennem, hogy valószínűleg fogalma sincs arról, milyen a jó szex. Nem azt mondom, hogy előtte nem beszéltünk egyáltalán a szexről, de kb kimerült annyiban, hogy “-Gyakran szexeltek a barátoddal?
-Igen.
-És gumiztok?
-Mi van?
-Használtok gumit?
-Aha.
-És jó vele?
-Aha.
-Akkor jó.”
A mai napig így mondja egyébként, hogy “gumizzatok”. A másik aranyos az volt anyum szájából, hogy a tampontól elszakad a szűzhártyám, megtiltotta, hogy használjam addig, míg az ő tudomása szerint szűz voltam :P
most ugrott be, hogy ilyen fiú-lány csere nálunk is volt általánosban! de hogy miről volt szó, arra már nem emlékszem. nem lehetett nagy hatása…
Na, akkor annak az órának is sok értelme volt :D Mondjuk nekem is csak azért maradt meg, mert a kérdéseim miatt halálra cikiztek a fiúk (mert természetesen az ajtóra tapadt a fülük).
Középiskolában a védőnő minden évben elmondta(2004-2008-ról beszélünk), hogy tilos szexelni házasság előtt, mert az borzasztóan erkölcstelen és elítélendő… Volt gusztustalan kép, ilyen-olyan szörnyű betegség ismertetése, és persze a szex csak gyerekcsinálás céljából lehet elfogadható. És még csak nem is egyházi iskola volt. :D :S Az a baj, hogy egyik oldalról ezt sulykolják beléd, a másik oldalról pedig azt, hogy minél többször, minél több partnerrel csinálod, és persze minél extrémebb módon, annál királyabb vagy. Nem csoda, ha a fiatalok teljesen összezavarodnak a témával kapcsolatban. :/
Nálunk (nyolcadikban) a védőnő legalább annyira zavarban volt, mint mi, ezért gyorsan kiosztotta a lányoknak a betét csomagot, amit aztán a “komoly” lányok gyorsan elraktak a táskájukban, de barátnőm és én vihogtunk egy sort, amiért a többi lány ránk szólt. :)
Ezután a védőnő megkérdezte, hogy milyen védekezési formákat ismerünk, a fiúk a “gumit” kiabálták be hangos röhögések közepette, aztán a védőnő mondott róla pár szót, majd említette a tablettát és a spirált. Ez utóbbit le is rajzolta, mert fogalmunk nem volt róla, hogy mi az. :)
Aztán jobbnak látta, ha inkább a tisztálkodás fontosságáról beszél.
A középiskolában még durvább volt a felvilágosítás. Ott ugyanis az egyik szünetben bejött a matektanárnő, kiterelte a fiúkat az osztályból, kiosztotta a betét csomagot, közölte, hogy gyorsan dugjuk el a táskánkba, és már ott sem volt… ezen kívül nem kaptunk felvilágosítást, pedig szerintem ráférne a fiatalokra. Persze, tudom, ez a szülő dolga, de azért jó lenne, ha az iskolában is foglalkoznának a témával.
Amikor HPV pozitiv lettem, akkor mindenki azzal jott nekem, hogy a baratom tuti megcsalt, mert mashonnan nem lehet osszeszedni a HPV-t. Ha nem lettem volna epp SOTE-s hallgato, es nem biztam volna benne 100%-ig, siman lehet hogy kirakom, pedig hat kozel sem csak igy lehet elkapni. Utalom, mikor emberek ilyen egyszeruen dobaloznak ilyen sulyos vadakkal, abba bele sem gondolva, milyen kovetkezmenyei lehetnek az o okos otletuknek.
Ezért is tartom fontosnak, hogy az iskolában kapjanak a gyerekek megfelelő felvilágosítást egy szakértőtől. Mert aki ilyen tévesen tudja a dolgokat, az a gyerekének is téves információt ad tovább. Persze ettől még fontos, hogy otthon is beszéljenek erről.
Nálunk is voltak csúnya képek, sőt még egy “üveges baba” biológia órán. (Ezt nem tudom, hogyan kellene szépen leírni.) Persze nálunk se talált be igazán, sőt 12. osztály végére az egyik osztálytársunk teherbe is esett. Mert ahelyett, hogy a védekezésről halottunk volna, ment az elrettentés! A középiskolás felvilágosítástól még az általános iskolai is jobb volt, ott legalább bejött egy idősebb védőnő hozott óvszert meg banánt és szemléltetett mindent. Persze röhögés meg pirulás ment ezerrel! :D
Amúgy a szüleim tök nyitottak ilyen téren, viszont barátomnál nem, és neki eleinte fura volt, hogy nálunk mindenféléről lehet nyíltan beszélgetni, poénkodni, de most már azt mondja örül, mert ezelőtt nem igazán tudta ezeket a témákat ilyen szabadon kezelni.
… hogy az önkielégítés gerinc-sorvadást okoz. És még a saját családomban is visszahallottam ezt a butaságot.
Nálunk a szexről nem igazán volt beszélgetés anyummal, tudta mikor elkezdett érdekelni a téma és igyekezett a megfelelő könyveket adni a kezembe (mindig is könyvmoly voltam). Ha kérdésem volt azt megbeszéltük.
Amiről sose gondolta volna, de mély nyomot hagyott bennem, azok a filmezési szokások mikor gyerekek voltunk. Ha egy-egy filmben csókolózás/szeretkezés (és ez csak a sejtetés, nem full akció) volt, akkor kérték hogy fogjuk be a szemünket a húgommal. Ettől olyan szégyenérzet alakult ki bennem, hogy ha csak beszélni kell a szexről én egyszerűen megnémulok. Nem tudok nevesíteni bizonyos testrészeket. Ezen még dolgozom. :)
(amúgy azóta is ha a szüleimmel filmet nézek és csók/szex van akkor félrefordulok vagy kimegyek a szobából, mert zavarba jövök – tesóm szintúgy)
A végéhez, hátha megnyugtat: ez teljesen normális, az ember a szüleivel semmiféle szexuális dolgot nem akar elképzelni, élvezni, nézni, stb. Pedig ha biológiai szüleid, akkor elég nyilvánvaló bizonyítéka vagy annak, hogy igen, anyádék dugtak. Minimum egyszer valaha. Ha van tesód is, és nem iker, akkor – ááá – kétszer is. :D Olvasd el ezt: https://www.evamagazin.hu/psziche_csalad/38202_kormos_anett_szex_az_amit_anya_nem_csinal_apaval.html
Ha ezt én így elmondanám Anyunak szerintem infarktust kapna :)))))
Ezek a zavarba jövések emiatt lehetnek, hogy el kellett fordulni? Mert detto ugyanez a helyzet, hogy nekünk is be kellett fognunk a szemünk, és én is ugyanígy vagyok, hogy nem tudom megnevezni azokat a bizonyos testrészeket. A férfi nemiszerv nevét még csak-csak ki merem mondani, de a nőit nem, és totál pirulok, meg zavarban vagyok, ha ki kell mondanom azt a szót, hogy SZEX.
Egyszer a fősulin a haverokkal társasoztunk, a nagy tabuval. És nekem a nyalás szót kellett kitalálnom, és láng vörös lettem attól, hogy ki kellett mondanom, és a többiek mg jót röhögtek rajt. :) De frászt kapok attól, ha azt kell mondanom, hogy dugó, eldug, szopik (mikor a kisfiamat szoptatom), stb., mert ezekről a szavakról a szex jut eszembe, és kellemetlenül érint a kimondásuk. De ha a férjemmel beszélgetek, vagy a húgommal, akkor nem zavar.
Inkább hiány, de pl. a maszturbáció totál kimaradt, ill. ha említve volt is, akkor inkább kényszermegoldásként vagy valamiféle bűnös dologként, amit titkolni kell.
A mi felvilágosításunk hála a biológia tanárnéninknek (Kinga nénit mindenkinek) alapos volt. Hasznát a gyakorlati dolgokon kívül viszont nem tudtam venni, egyszerűen mert az egészet felülírta egy otthonról hozott prüdéria meg a tévéből látott ideál, hogy nekem hűdefelajzottnak kell lennem minden kis semmitől és ha nem, akkor frigid vagyok (ezt azóta többször megkaptam btw, érdekes, hogy a férfiakban ritkán merül fel, hogy estleg nem vagyok frigid csak rosszul csinál valamit. Vagy nem csinál. Mindegy.)
Otthon a szexről nem beszéltünk, amelyik ismerős nő esetleg élvezte azon botránkoztunk, és a lehetséges magyarázat az volt, hogy így akarja megtartani a párját. WTF így utólag.
Szóval nehéz.
Mai fiatal fiúkon döbbenek meg néha, hogy bár rendesek, de a nőkhöz való hozzállásuk valami nagyon gáz (az idősebbeké sem jobb, de jobban takargatják). Próbáltam beszélni velük róla, de egész egyszerűen nem megy át. Mert így a fiúk-úgy a lányok, mintha nem egy faj lennénk, komolyan.
Na velem anyukám még az önkielégítésről is beszélt, méghozzá teljesen pozitívan, azt is elmondta, hogy ő is csinálta. Maximálisan jól csinált ebben mindent, nagyon ügyesen!
A nőkhöz való hozzáállás szerintem is nagyon gáz, de nem csak testiség terén.
Anyukád cool! :)
Próbáltam beszélni erről de nem értik… Pl. nem mennek oda egy lányhoz és hívják el randira, mert azt úúúgy nem lehet… Közben meg simán megfogdossa a másik lányt, mert az “olyan”. Öreg lehetek nagyon.
“A fiúk/férfiak mindig minden pillanatban kívánják a szexet.”
Amikor először kaptam visszautasítást, azt hittem velem van a baj és nem szeret már az illető. De rájöttem, h. ők is lehetnek nagyon fáradtak, stresszesek stb..
Vagy egyszerűen nem 100%-on pörög a libidójuk állandóan! :D Mert mondjuk teljes életet élnek, aminek a szex is része (van, akinek nem, és neki úgy is teljes), de van ott azért még más is, ami fontos.
A férfiak minden 7. percben a szexre gondolnak c. izé is meg lett tudományosan döntve.
Persze ez a “minden férfi önkéntelenül szeximádó” kezdetű opusz nagyon segíti a “nem volt mit tenni, felállt a farkam, hát megerőszakoltam”-szerű kézmosásokat és önmentegetést.
Nem lehet abba belehalni, ha erekciód van és nem élvezel el. (Angolul “blue balls”, azaz “bekékül a tököm” néven van ez emlegetve, vagyis hogy ha már felizgattál, kutya kötelességed befejezni, mert kékül a tököm. NEM NEM NEM.)
alapvetően ez nyilván szülői feladat, dehát nézzünk szembe a tényekkel, nem minden családban megy ez tökéletesen. úgyh én pártolom az iskolai felvilágosítást. az lenne a legoptimálisabb, ha lenne egy alsóban, alap dolgokról, h ne alapvetően téves infókkal induljon neki a világnak, utána meg egy felsőben a technikai kérdésekről :)
ez az egyik legfontosabb téma az életben és mégis mennyire hanyagolva van… mármint így komplexen a párkapcsolati dolgok… milyen téves képzetek élhetnek a mai tinik fejében, bele se merek gondolni. aztán lehet egész életükben nem kecmeregnek ki belőle.
én támogatom, h kapjon nagyobb fórumot a dolog a suliban… fiatal, közvetlen és humoros előadót tudok ezzel kapcsolatban elképzelni, pl mint Via :)
Van. Nálunk minden évfolyamon, minden osztályban. Persze nem mindenki fiatal és humoros, és nem is csak szex, hanem egészséges életmód, drogprevenció, daganatmegelőzés, személyiségfejlesztés….egyszóval: egészségnevelés. Sok téma, soka gyerek, sok felelősség.
Drogprevenció most hogy zajlik? Mert nekünk vécében magát túladagoló hullákat mutattak elrettentésül, meg drogklasszifikációt.
Kb annyi maradt meg és még mindig ez folyik a csapból is, hogy ne használjál semmiféle drogot egyáltalán soha de soha mert jujuj meghalsz. Helyette propagáljuk az alkoholt…
Azt nem tudom, máshol hogy zajlik, azt tudom elmondani, én hogy csinálom. Nem vagyok sem az elrettentés, sem a tankönyvi anyagleadás híve. Megnézünk egy animációt a függőségekről-Nuggets, youtube -on fenn van-megbeszéljük, és beszélgetünk a döntéseinkről és azok következményeiről. Közben előjönnek az “ismerősök ismerősei”-nek történetei, azt is megbeszéljük. Nincs hülye kérdés, mindent meg lehet kérdezni, legfeljebb nem tudok rá válaszolni, de nekem az se ciki, nem vagyok mindentudó. A végén megtanulunk mentőt hívni és megmutatom a stabil oldalfektetést. Nem az a lényeg, hogy “jujjuj, ez rossz dolog”, hanem,hogy tudjanak felelősen dönteni és ha baj van, tudják, mit kell csinálni. Kb.ennyi.
Én voltam kortárssegítő képzésen, szexesen meg drogoson is, és az ELTE addiktológiai kurzusa keretében is voltunk drogfelvilágosítást tartani gimiseknek. Jó volt, szerettem. Főleg az arcukat, amikor nem virágnyelven beszéltem. Attól ők is megnyíltak. :)
És ez annyira fontos! Mert FOGNAK drogot fogyasztani de tudás hiányában még kevésbe lesz biztonságos. Ha értelmes emberek nem beszélnek róla nyíltan, akkor kénytelenek a kortársaktól-internetől összeszedni az információt, ami azért nem teljesen megbízható :(
Az egész cuccból szerintem a szégyent és a bűntudatot kéne kivágni a francba. Tudd a tényeket. Tudj dönteni. Ha rosszul döntöttél, tudd, hol és kitől lehet segítséget kérni. Mindezt ítélkezés nélkül előadni, és nem az sugalmazni, hogy szar alak vagy, ha nem mész hozzá feleségül, de lefekszel vele; ha élvezni mered, cafka vagy; az abortusz soha semmilyen esetben nem válasz (de, van olyan helyzet, és ez mindenkinek a saját döntése), és azonnal meghalsz, ha szívsz egy füves cigit, stb. stb. stb. FELVILÁGOSÍTÁS a dolog munkacíme, nem az, hogy MICI NÉNI RÁTOLJA HARMINC ÖSSZEZAVARODOTT KAMASZRA A VILÁGNÉZETÉT.
Az nem úszásoktatás, hogy “ne menj a vízbe és akkor nem fulladsz meg”.
♥
A fogamzásgátló tabbletákról nem sok szó esett. Én kezdtem azokkal, amelyek Magyarországon érvényben voltak. Késöbb az orvos első kérdése az volt, milyen gyógyszereket szedett? Mikor felsorolta, akkor közölte, hogy ezek milyen károsak voltak. Mit tudtam tenni? Erről is kellene valahogy több információ. A fiatal szervezetnek nem mindegy milyen szereket használ.
A gyerekeim közül 3 már iskolás. Valahogy én nem szeretném, ha az iskolában “beszélgetnének” ezekről a dolgokról. Azt a világképet, lelkiséget szeretném nekik átadni, amit én gondolok jónak, nem általam nem is ismert, vadidegen emberek.
Amúgy ők már tisztában vannak nagyon sok dologgal (nyilván a majdnem 11 éves teljesen, a 7 éves a korának megfelelően), eleve a kisebb testvérek születése előtt, elég sok dolog felmerült.
de gondolj bele, van aki nem rendelkezik ilyen szerencsés háttérrel… akkor már inkább halljon jobb híján a suliban ezekről a dolgokról.
Ez már megint olyan megoldás, mint a kötelező ovi. Néhány gyereknek szüksége van rá, akkor mindenkit tereljünk be.
Valahogy a gyerekeimnek nem kívánom azokat az eléggé rossz hangulatú felvilágosító órákat. Azokból nem lehet sokat tanulni.
Na most eszembe jutott pl. milyen sokkoló volt ” A néma sikoly” megnézése.
Akkor te vagy az a szülő, akit szeretek. :)
A legtöbb szülő viszont-tisztelet a kivételnek-úgy gondolja,hogy erről nem kell beszélni, meg ciki, meg majd elolvassa, megtanulja menet közben, meg különben is, beszélgessenek vele az iskolában, hát ő nem, hát ez olyan téma, hogy erről nem lehet otthon beszélni….Volt olyan, hogy ofő megkérte a gyerekeket-nem engem, én ezt az osztály döntésére bízom-,hogy hadd maradjon benn, és óra után odajött, hogy neki két gyerek után tudtam újat mondani…
A világkép átadásáról: van igazság abban, amit mondasz, és épp ezért van nekem nagyon nehéz dolgom. Elkerülhetetlen,hogy hatással legyünk egy gyerek világképére, főleg ilyen témában, és sokan ezért is ódzkodnak a témától, mert félnek, hogy “rossz” befolyással lesznek a gyerekre.
Hidd el, aki ki mer állni egy ilyen témával, az nem fog rosszat tanítani a gyereknek, mert háromszor átgondolja, hogy mit és milyen formában mond ki.
Mindig próbálom megérteni azt is, ahol ez tabu téma. De nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak a gyerekeim kapcsán, amikor az iskola ilyen dolgokba akar “beleszólni”. Család, halál, gyász, értékek. Mély sebeket képesek ejteni. (Pl. olyan anyák napi vers ami arról szól milyen jó volt téged a pocakban várni, miközben az osztályban van örökbe fogadott, vagy nevelt gyerek, akiről tudnak. Vagy halott testvér nem kerülhetett fel a családfára, mert nincs otthon indoklással, közben a halott nagyszülők, dédszülők ott vannak, akik szintén nincsenek otthon. stb.)
Borzasztó nehéz dolog ez.
Fúú, ez durva… Sajnálom,hogy ilyen tapasztalataid vannak.
Sajnos mindenhol vannak figyelmetlen,vagy érzéketlen emberek, úgy látszik, te pont belefutottál ilyenekbe.
Nekem nem sok maradt meg az iskolai felvilágosító órákból (igaz jó régen is voltam már iskolás…). Engem a szüleim (anyukám) világosított fel, méghozzá mindig nagyon őszintén, mindenről beszélt nekem.
Ez nem butaság, csak gáznak találtam, hogy egy orvos házaspár jött hozzánk már gimiben (akkor már szerintem nagyon késő, de mindegy), és a természetes fogamzásgátlást propagálták. Aztán kiderült, hogy 6 gyerekük közül 3 volt csak tervezett. Elég elgondolkodtató volt.:-)) Azóta persze már olvastam sok mindent a természetes fogamzásgátlásról, hogy ez jóval többet jelenthet, mint a sima naptármódszer (ami eléggé gyatrán “véd”), és sokan alkalmazzák sikeresen. De ha már tényleg tutira, mindent kétséget kizárólag nem akarok gyereket, akkor nem biztos, hogy rá merném bízni magamat. Ez nálam még nem jött el.:-)
Nekem az nem tetszett, hogy mindig csak a “technikai” részeket hangsúlyozták, pedig az kevésbé fontos (szerintem), mint az egész lelki háttere, arról általában nulla szó esik. De mondjuk ez (sem) az iskola feladata lenne. Van gyerek, aki csak az iskolában hall erről bármit is? Ez tipikusan szülői feladat. (Ahogy mondjuk az erkölcstan tantárgy kereteiben tanult dolgok is azok lennének, de ez már messzire vinne…)
Nem mondtak semmit, nekünk nem engedte az ofő,hogy bejöjjenek ilyen témával…
Viszont, mint szakember, most én foglalkozom ezzel, én megyek “felvilágosító” órát tartani…. néha vicces, néha meglepő. Van baj a fejekben,és az nem segít,hogy ennyi információ van, és ennyire korlátlanul, szűrő nélkül elérhető.
Lehet,hogy este visszanézek, megválaszolgatom a közben felmerült kérdéseket.
Nem engedte? Ő maga is cikinek tartotta, vagy mi?
Nem derült ki. :D
“Ha két ember nagyon szereti egymást, csak akkor szexelnek.” Ha ha ha ha… :D Nálunk az iskolában szexuális felvilágosítás néven mindenféle ocsmány, szexuális úton terjedő betegségről készített szuper-közeli képet nyomtak az arcunkba. Mondanom sem kell, hogy nem segített, sőt, személyesen is sikerült közelebb kerülnöm a HPV-hez. Azóta is gyűjtöm az ötleteket, hogy a a jövőbeli gyerkőceimmel hogyan fogok beszélgetni a témáról.
Hát lehet, hogy béna, de én ezt szeretném átadni a gyerekeimnek. Hogy csak azzal szexeljenek, akit igazából, valóban nagyon szeretnek, akivel jövőt képzelnek el (aztán lehet, hogy a végén nem élnek majd együtt, míg meg nem halnak, de legalább akkor, amikor a szexre adják a fejüket gondolják ezt). Én így tettem, és nem bántam meg. Szintén béna, tudom, de nekem a férjem volt az első és egyetlen szexuális kapcsolatom, és nem bánom egyáltalán, sőt.
Ezzel nem értek egyet. Lehet “csak” a testi vonzalom-élvezet miatt is szexelni, még szerelmesnek kell hozzá lenni. Úgy is teljesértékű és rendbenlevő. Ha szerelmes vagy az egy plusz, de nem előfeltétel :)
A lényeg szerintem inkább azon van, hogy
– konszenzuális
– mindekét fél számára élvezetes
– bizalmon alapuló (értem itt hogy pl. nem fog visszaélni vele)
– biztonságos legyen az együttlét.
Számomra, szerintem nincsen rendben. Ezért mondom, hogy azt az üzenetet szeretném átadni a gyerekeimnek, amit én jónak gondolok, nem akarok ebbe beleszólást engedni senkinek. Aztán az majd a gyerekem felelőssége lesz, hogy ő milyen álláspontot alakít ki magának.
Számomra nincs élvezetes szex szerelem nélkül. És bár elfogadom, hogy esetleg más számára nem így van, magam nem tudom elképzelni.
A védekezés meg erős kompromisszum, a nagyon biztonságos megoldások sok mellékhatással járnak együtt, ami meg nem jár (annyi) mellékhatással kevésbé biztonságos. Mindig ott az esélye annak, hogy egy szexből gyerek lesz, még a petevezeték elkötése után sem 100%-os a védettség.
Szerintem ez nem béna, sőt, én irigyellek érte. A férjem annak idején csalódott volt, hogy beelőzték.