Tegnap jöttünk haza Barcelonából, és mivel többen kérdeztétek e-mailen, hogy hogyan lehet nekiállni egy önálló, nem irodás és nem csoportos út leszervezésének, az első útibeszámolóban megosztom a tapasztalatokat, és megmutatom, hogy mi hogyan csináltuk. Ez az út volt a kis projektem az utazást megelőző hetekben, Ádámot teljesen lekötötte egy nagy munka, így a nagy vonalakon túli részletes szervezkedés rám volt bízva, amit nagyon élveztem. :) Minden nap foglalkoztam vele egy kicsit, így a lelkesedésem is folyamatosan nőtt.

Miért az önállóság?

Megmondom őszintén, nem szeretek csoportokhoz igazodni, és fix programhoz ragaszkodni. Nem szeretem, ha meg van adva, hogy márpedig ma hétkor kell kelni és be kell menni X helyre, hiába van épp máshoz kedvünk. Vagy éppen kötelező elhagyni az adott múzeumot, templomot, mert fél óra múlva már a következőnél kell lennünk, és nem időzhetünk kedvünkre… És persze az is lutri, hogy milyen utitársakat fog ki az ember. Kevés rosszabb van, mint amikor egy gyönyörű helyszínen mögötted ékes magyarsággal valami bődületes marhaságot nyög be valaki, csak hogy jópofiskodjon és magára irányítsa a figyelmet, mert nem bírja ki két percig, hogy nem körülötte forog a világ. (És akkor azt még nem is említettem, amikor felháborító hangnemben illetik a helyieket, és bunkó, rasszista beszólásaik vannak. Legalább a pihenésemkor nem akarom ezt hallgatni, köszönöm szépen!)

Úgyhogy éljen a függetlenség és az önálló utazás. Lehet, hogy nincs minden a hátsónk alá tolva, és több munka a megszervezés, de annyival, annyival jobb, hogy a magunk urai vagyunk, szabadok, és nem kell senkihez sem igazodni!

Utazás & szállás

Budapestről van közvetlen járat Barcelona repterére, az El Pratra, így ez a része nem volt túl bonyolult. WizzAir jegyeket vettünk, és kisakkoztuk, hogy melyik napokon olcsóbb — voltak tíz-húszezer forintos eltérések is, érdemes figyelni. Ja, és mivel a böngésző adatait elmentve a légitársaságos honlapok néha automatikusan emelnek az árakon (ha látják, hogy már nézegettél bizonyos járatokat), érdemes a böngésző incognito módjában leskelődni. :) (Chrome-ban ctrl+shift+N.) A gép reggel hatkor indult Budapestről, négyre kinn voltunk a reptéren, fél háromkor keltünk, fél egykor feküdtünk… :) Ez a része nem volt olyan csudálatos, de megoldottuk.

A szállást a remek tapasztalatok miatt ismét AirBNB-n keresztül intéztük. Csodálatos volt, hogy a gót negyed közepén egy régesrégi házban laktunk, valódi, tündéri néniszomszédokkal, macskával, hatalmas belmagassággal (annyira, hogy a lépcsőfordulókon voltak kis ülések megpihenni :D — lift nagyon kevés helyen van), mesés erkélyekkel. A házigazdánktól tudtunk kölcsönkérni strandlepedőt, adott egy plusz ernyőt, amikor szükség volt rá, használhattuk a konyháját, és sokkal barátságosabb, benfenntesebb volt az élményünk, mint egy turistákra szakosodott, steril szállodában.

A lépcsőház és a lichthof. A középső, fehér függönyös francia erkély tartozott a mi szobánkhoz.

Előkészületek

Elsőnek nyitottam egy Barcelona MyMapset, és ide elkezdtem felvinni minden infót, amit ezután találtam. Bejelöltem rajta a szállást is egy nagy piros pöttyel, hogy lássam, hogy mi mihez mennyire közel van hozzánk. A tervezgetés időszaka alatt a térkép gyakori nézegetése miatt egyre “ismerősebb” lett a város, legalábbis madártávlatból. :) Ez sokat segített a helyi tájékozódásnál is — felismertem az utcaneveket, metrómegállókat, nem teljesen a nulláról indultam. Mondjuk egyébként is jó 3D-s, pörgő-forgó térkép van a fejemben, jól tudok tájékozódni, jó az emlékezetem — apukámtól örököltem. :) Ádám minden reggel kiadta a vezényszót (“Vezess!”), és mentünk. Barcelonában mondjuk az is a jó, hogy ha “eltévedsz”, az sem nagy gáz, mert csodás kis utcákban köthetsz ki. :)
Egy nagyobb “eltévedésünk” volt, amikor a metróból kiszállva véletlenül rossz irányba (nem keletre, hanem északra) indultunk, nagyon vártuk, hogy meglássuk a tengert, majd szembejött a következő metrómegálló. :D Úgyhogy aztán 90 fok jobbra, és nemsokára ott is volt a gyönyörűség.

Útiterv

Hogy hova érdemes menni, mit érdemes megnézni, az részben az utazás előtt pár héttel alakult ki, részben pedig helyben alakítottuk tovább. Beszereztem egy útikönyvet, ami marha jó volt, de a helyszínen már ki se nyitottam — viszont csudálatos, vízhatlan, laminált térképe van. :D Leginkább a tervezgetéshez inspirálódtam belőle. Mivel Barcelonában 18 éve voltam először és utoljára, tekinthetjük úgy, hogy szinte halvány fogalmam sem volt, hogy merre hány méter. Ebből kellett épkézláb tervet csinálni, úgyhogy jött barátom, a Google, akinek ilyesmiket írtam be, mint hogy “vegetarian restaurant barcelona“, meg “barcelona city guide” meg “must see sights in barcelona“. Sokat böngésztem a TimeOut és a Tripadvisor oldalain is — az utazós honlapok nagyon hasznosak még mindig. És aztán olvasgattam, nézegettem, ami megtetszett, azt rádobtam a MyMapsre, így szépen benépesedett érdekességekkel a térképecskénk. Olyat is játszottam, hogy sima Google Maps térképen megkerestem a szállást, bezoom-oltam a térképet, és körbenéztem, hogy milyen helyeket ír a környékre. Kattintásra előhözött egy csomó kritikát róla, és ami 4,5 csillagosnál többet kapott, az ment fel a mi térképünkre is. De ezt még ott helyben is elpróbáltuk párszor, nem volt előre kitalálva minden! :) Nyitott szemmel jártuk, figyeltük a kiírásokat, volt, hogy egy pincér ajánlott egy másik, hasonló éttermet. Nem véstünk kőbe semmit.

Magát a tervet viszont nagyon lazán kezeltük. A modus operandi leginkább a “ma mit csináljunk?” című volt, amikor is megnéztük az időjárást, a térképünket, hogy mi maradt még, és megbeszéltük, hogy mihez van kedvünk. Egy csomó mindent legközelebbre halasztottunk (Montserrat, Montjuic), és inkább nem csináltunk őrült nagy traktát, hogy reggel vekkerre kelés és este tizenegyig megfeszített városnézés és össznépi láblejárás. Nekünk az nem pihentető, úgyhogy nem szúrtunk ki magunkkal. :) Minden napra jutott egy nagy dolog, látnivaló, ami köré szerveződött a többi — reggeli közben a szálláson megbeszéltük, hogy mi merre, aztán útnak indultunk, bóklásztunk. Volt, hogy éjfélig vissza se érkeztünk (például utolsó este, amikor a kedvenc falafelezőnkben összehaverkodtunk egy litván, de most Wales-ben élő, velünk egy idős házaspárral, és órákig beszélgettünk fel-alá sétálva a Ramblán), de olyan is volt, hogy este hétkor, vacsora után lehúztunk a redőnyt, és csendes, olvasós, Fekete Vipera-nézős estet tartottunk. :) És persze amikor végre kisütött a nap, akkor borítottunk mindent, és lehúztunk a strandra (kétszer is; elégedettek vagyunk).

Közlekedés

Ezen a ponton számoltuk túl magunkat. Londonból kiindulva (ahol érdemes napijegyet, hetijegyet venni a rengeteg metróvonal és a nagy területek bejárása miatt) Barcelonába is az Hola BCN! 5+3 napos bérleteket vettük. Ezek személyre szólnak, tehát fejenként kell megvenni őket. Nem úgy a T-10-est, ami lényegében egy tizes tömbjegy, és több ember is használhatja. 10 euróba kerül, és figyelembe véve, hogy mennyit sétáltunk (teljesen jól bejárható gyalogosan a város), és központi helyen laktunk (a látnivalókhoz nem kellett semmilyen járműre szállni és “bemenni” a városba), nagyjából 3-4 darab T10-es elég lett volna kettőnknek a hétre. De hát fene tudta. Legközelebb majd tudjuk. :)
Természetesen ha biciklit, kismotort béreltek, akkor másak az árak — és tényleg nagyon sok múlik azon, hogy hol van a szállás.

Ami még fontos lehet, hogy a metrókon rettenetesen döngetik a klímát, így egy sálat mindenképp érdemes a táskában tartani (ami arra is jó, hogy a válladat leterítsd, ha égetne a nap, vagy ha ujjatlan pólóval nem engednek be a templomba).

A metrómegállókban van bérletkiadó automata, fémpénzt és 50 eurósig papírpénzt is elfogad, visszaad, teljesen normális. Angol nyelvet is lehet választani a vásárlásnál. Mindegyik jegy jó a repülőtérre közlekedő vonatra is (R2-es vonal, a Renfe feliratot kell keresni, és a belvárosban a Passeig de Gracia-ig bevisz), így ahhoz sem kell külön semmi extrát venni. Nem használtuk, de a taxi is állítólag nagyon olcsó és megfizethető.

Egy jó Barcelona-térkép aranyat ér, de több helyen vannak kitéve, ha más nem, a metrómegállókban. Mi a legtöbbet a zöld és a sárga vonalakkal közlekedtünk (a szállás pont a Liceu és a Jaume I megállók között volt). Jól van feliratozva, teljesen követhető, működő rendszer.

Étel

A konkrét fogásokat és gasztrokalandozásokat külön fogom taglalni, mert sok mesélnivalóm van, most jöjjenek a piszkos anyagiak. :) Rengeteg helyen van 10 euró körüli ebédmenü, ez 3-4 fogást tartalmaz. Az adagok normálisak, de változatosak és eltelítenek. Reggelit-vacsorát meg lehet oldani szendvicsesen — a friss zöldségek, gyümölcsök, sajtok segítségével nem nehéz, és vannak jó pékségek is. Vegaként nyilván a különböző sonkás és tengeri herkentyűs dolgok áráról nem tudok nyilatkozni, és mi nem is vagyunk bődületesen nagyétkűek, de az tény, hogy hús- és halmentes fogásokkal fejenként átlag napi 15-20 euróból gyönyörűen ki tudtunk jönni. A felső határ természetesen a csillagos ég, de ezt is lehet lejjebb faragni, ha apartmant béreltek és nekiálltok főzőcskézni. Mi inkább a helyi specialitásokat próbáltuk, elvégre azért mentünk. :) Majd megírom külön a kedvenc helyeinket is.
Innivalóra minimálisat költöttünk: a csapvíz nem mindenhol jó, így kapható 1,5 – 5 – 8 literes iható víz is, utóbbi is csak pár euró. Egy nyolcast meg egy ötöst ittunk meg egy hét alatt, ezzel töltögettük a kulacsainkat, napközben pedig a nyilvános ivókutakból (parkokban rendszeresen vannak) töltöttük fel őket, illetve azon mosdók csapjából, ahol iható és friss volt a víz.

Látnivalók

Totálisan benyeltük a Barcelona Cardot, amit még itthonról vettünk meg interneten és elhitette magával, hogy ilyen rohadt hasznos. Nem volt az. A teljeskörű közlekedés mellett (amit egy Hola BCN! 5 napossal abszolvált, mint utólag megvilágosodtunk) tartalmazott még extra 30 euróért mindenféle szuper ajánlatot, amit egyáltalán nem használtunk ki. Egy spórolásunk volt, a Casa Batlló-ban fejenként 3 eurót spóroltunk. Hurrá. :D Állítólag ha mindent kihasználsz rajta, akkor 300 eurót lehet spórolni, de nem tudom elképzelni, hogy 5 nap alatt mindenen végigmenjen az ember — főleg, hogy vannak benne olyanok, minthogy a kaszinóba ingyen bemehetsz, meg a Barcelonától 40 km-re található Outlet Centerbe (!!) nem kell buszjegyet venni. Jó, mondjuk mi nem “shoppingolni” érkeztünk, lehet, hogy van, akit ez motivál. Lényeg a lényeg, nekünk tök felesleges volt, biztonsági hálónak vettem, kár volt érte. Ne vegyetek. (Az egyébként nem derült ki, hogy a pakkban, amit kaptunk, a plasztikkártya a kedvezményes kupon, a papírkártya pedig az öt napos bérlet, így a londoni oysterből kiindulva a metrókaput jól megetettük a műanyag kártyával. Be is szorult, de az állomáson segítettek kioperálni. #hülyeturisták)

Az online jegyvásárlás viszont gyönyörűen működött a Sagrada Famíliánál — audioguide, toronylátogatás, minden. Persze, itt is volt egy kis bonyodalom, de arról majd egy másik bejegyzésben. :) A Casa Batlló-hoz helyszínen vettük a jegyet, nem volt nagy sor, de a Casa Mila (La Pedrera) elvileg brutálisabb, oda érdemes online helyet és időpontot foglalni. Egyébként a legtöbb helyen ez van, hogy a fix férőhelyes beltér miatt 15-30 percekre be van osztva a nap, és ha neten előre lefoglalod, szépen besasszézol időpontra, ha pedig a helyszínen veszel, ki kell várnod a sorodat. A Park Güellnél is több órára előre tudtak jegyet adni, de ott legalább lehet addig mászkálni a parkban. :) Az online vásárlást egyébként annyira bátorítják, hogy a sorban állva kapsz ingyen wifit, és egy QR-kóddal ott helyben is meg lehet venni a jegyet a mobiloddal, hogy aztán kiállj a sorból és bemenj. :)

Egyéb fontosságok

• Gyógyszer: nagyon sok gyógyszertár (Farmacia) van, de a legkisebb takonyra is ibuprofent adnak. Aspirint nem láttam, és Neo-Citran szerűségük sincs. Akinek fontos az ilyesmi, inkább csomagoljon előre.
• Posta: bélyeget a dohányboltokban lehet kapni, Tabac feliratot keressetek. (I will not buy this tobacconist, it is scratched.) Az EU-n belül jelen sorok írásakor (2015. szeptember) 0,90 euró volt egy képeslap feladása. Ezeket aztán a városban több helyen elszórt sárga postaládákba (Correos felirattal) kell bedobni. A neten azt olvastam, hogy érdemes ráírni nem csak angolul, hanem spanyolul is az országnevet (Magyarország = Hungría), de szerintem elévült volt az infó, mert azt is írta, hogy nem tudnak angolul, és spanyolul kell bélyeget kérnem. Ehelyett a következő zajlott le, mindez nagy mosolygások közepette, és a végére egy kacsintást is kaptam.

– Hola!
– Hola! (Kezemben a képeslapok.)
– Stamp?
– Yes.
– How many?
– Five.
– Europe?
– Yes.
– Four euros fifty.
– Here.
– Gracias.
– Gracias. 

• Nyelvtudás: mindenki beszél angolul, aki nem tökéletesen, az is kézzel-lábbal és végtelen kedvességgel elmagyaráz mindent. Nem fognak utálni, mert külföldi vagy, nem vágnak pofákat, hogy nem perfekt katalánul szólalsz meg, és folyamatosan mosolyognak. Nagyon nagyra értékelik, ha katalánul (nem spanyolul) mondasz pár szót, pl. bocsánat (perdona), jó napot (bon día), de egyébként meg mindenki “hola”-val köszön, fiatal, öreg, és ha thank you helyett graciast mondasz, imádni fognak.
• Siesta: teljesen hektikus, hogy délután ki és mikor zár be, meddig marad nyitva, ha egyáltalán tartja a siestát… Van, aki csak egytől négyig van nyitva eleve, más négytől nyolcig kivonja magát a forgalomból, de olyan hely is akad, ami eleve csak este nyolckor nyit. A helyiek későn reggeliznek, a főétkezésük az ebéd, és nagyon későn, 9-11 felé vacsoráznak egy kisebbet. Bőven pezseg az élet, és ez akkor sincs máshogy, amikor már nem a nyári hőség diktálja a tempót, mert szeptember van. :) Szóval akárhova is igyekeztek, mindenképpen érdemes előtte interneten rákeresni a nyitva tartási adatokra, nehogy koppanás legyen belőle.
• Közbiztonság: zsebtolvajok vannak, de hol nincsenek. Előre vehető táskát érdemes hordani, hátizsákban nem tartani semmi értéket, és a tömeg miatt a metró az, ahol ilyen ütközéses zsebelések történhetnek. Velünk semmi baj nem történt. 18 éve a Sagrada Família előtt trükkös koldusok lenyúlták az akkori pénzünk egy részét apukám pénztárcájából az orrunk előtt, most semmi ilyesminek nem voltunk tanui sem, érezhetően javult a közbiztonság. Sok a járőr is, és éjszaka is biztonságos hazamenni, egyedül is. (Plusz az éjszakába nyúló társasági élet miatt amúgy sem kihaltak az utcák a belváros közepén.) Utcai árusok vannak több helyen, a látványosságoknál árulják a selfie-botot, a templomok előtt a válltakaró kendőt, este a hatos csomag sörből darabját egy euróért kínálják (igen, csak úgy kinn áll a fazon az utcasarkon két sörrel és el akarja őket adni), és amint elered az eső, megjelennek az esernyősök. De nem erőszakosak, értenek a nemből, és nem bántanak.
• Csomagvédelem: a reptéren visszafelé zöld fóliába 10 euróért tekerték a bőröndöt — mi ezt mindig kérjük, a védelem mellett egyben is tartja a cókmókot, meg jó hamar felismerhető a végén a futószalagon a zöldike csomag a sok fekete és sötétkék között. :D
• Időjárás: többször esett, bár nem úgy, mint a Kárpát Medencében, hogy megérkezik, aztán három napig ki se lehet dobni. Gyorsan kitisztult és aztán hétágra sütött a nap. Hosszú nadrágot, hosszú ujjú pólót is érdemes csomagolni, de zárt cipőt például nem vittem, és nem is hiányzott. Azért érezhető volt, hogy már szeptember van, de így is 24-25 fokos idő volt végig. A naptej kötelező, akkor is, ha felhős! És egy kényelmes cipő a sok gyalogláshoz.
• Strand: a Barceloneta rendkívül zsúfolt és koszos is (állítólag tűkkel is tele van), érdemesebb egy kicsit utazni a békésebb, tisztább partokért. Mi a Bogatell Beachen voltunk kétszer; van zuhanyzó, vécé, öltöző, és ingyenes. Ételt érdemes otthon csomagolni, mert egy túlárazott büfé van, ahol 6 euró egy kis tál sültkrumpli (v.ö. 10 eurós ebédmenü). A Bogatell Beach-hez trükkös módon nem a Bogatell, hanem a Llacuna metrómegállónál szálltunk le, mert ahhoz közelebb van. :)

Nagyon röviden ennyi, a folytatásban mesélek a szépséges helyekről, ínycsiklandó finomságokról, mert rengeteget fotóztunk. :) És mennénk mihamarabb vissza! ♥