Bölecz Lilla illusztrátor illusztrátor őszintén mesél az alkotás érzelmi és anyagi oldaláról, hogy milyen téves elképzelések és elvárások vannak az emberek fejében arról, hogy valaki egy kreatív munkából él, és hogy mennyire része az életnek a művészet.

— Mit dolgozol pontosan?

Szabadúszó illusztrátor és mintatervező vagyok. A munkám egyik részeként saját fantáziámból kipattanó műveket készítek. Az inspirációt főleg spirituális tapasztalásokból, meditációs belső utazásokból merítem. Ezek az alkotások számomra lelki és szellemi fejlődési folyamatot is jelentenek. Az a célom, hogy a képeim nézőit is egy izgalmas kalandra csábítsam, ahol bármi megtörténhet.
Másrészt megrendelésekre készítek különféle illusztrációkat, grafikákat. Ezek között van például magazin- és könyvillusztráció, merchandising illusztráció cégeknek, csomagolástervezés, karakter-, minta- és játéktervezés.

— Miből áll a munkád?

Az utóbbi időben főleg illusztrációkat, saját grafikákat készítek és kozmetikumokra tervezek mintákat.
Egy átlagos napom is sokféle lehet. A legizgalmasabb, amikor egy új dologba kezdek, legyen mondjuk egy kozmetikum csomagolása, amihez mintát tervezek, akkor először mindig leülök egy ceruzával és sok papírral ötletelni. Szeretek inspirálódni a természetből, a növények, állatok világából, letűnt civilizációkból, és ezeket a benyomásokat átalakítva hozok létre valami újat. Persze mire ide jutok, általában már rengeteg ötlet cikázik a fejemben (ezek gyakran félálomban szoktak jönni) de mindet ki kell próbálni, hogy egyáltalán hogy néz ki lerajzolva. Ami az ember elképzelésében gyönyörű, az néha csalódást okoz, és mégsem működőképes, de ilyenkor jöhet a következő ötlet! Amikor megvan, mit akarok csinálni, akkor egy választott technikával nekiesek a minta vagy illusztráció elkészítésének. Nagyon szeretek például ecsetfilccel és tussal dolgozni. Ha elkészült a vonalrajz és elégedett vagyok vele, akkor bescannelem a számítógépbe és digitálisan színezem ki. Itt aztán tényleg szárnyalhat a fantázia, mert úgy lehet variálni a vadabbnál vadabb ötletekkel, hogy nem tudod elrontani; ha nem tetszik, egyszerűen visszacsinálod.

— Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Én a Kreába jártam négy éves tervezőgrafika szakra, ahol sokat tanultam, de a szakmai alapokon túl nagyon fontos, hogy azóta is folyamatosan képezzem magam. Egy suliban nem biztos, hogy mindenbe, ami érdekel, belemennek olyan szinten, hogy azt tudd csinálni a későbbiekben, ami az álmod. A neten szuper tanfolyamokat, tutorialokat, leírásokat lehet találni arról, ami igazán érdekel.
Fontos, hogy mindig nyitott és érdeklődő maradjak, együtt mozogjak az élet áramlásával, és valamennyire kritikusan szemléljem a műveimet. Az is kulcsfontosságú volt, hogy rátaláljak a saját stílusomra, ami elég markáns és egyedi ahhoz, hogy felismerjék és ezért keressenek az ügyfelek. Ez persze egy folyamatosan fejlődő dolog. Ezen kívül nagy adag hit és lelkesedés kell a saját munkám iránt, ami a nehezebb időkben is kitart.

— Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Amit én rengetegszer hallottam gyerekkorom óta, az az, hogy a művészetből nem lehet megélni. Egy idő után ezt én is elhittem, és először egészen más pályára sodort az élet. Persze attól is függ, hogyan definiáljuk a művészetet, de számomra ez nem arról szól, hogy egy fűtetlen padlásszobában nyomorog valaki, és egy utolsó gyertyaszál lángja mellett festeget egy képet, amit aztán a halála után még százötvenhat évig senki nem lát. (Akkor persze felfedezik, és mások gazdagodnak meg belőle. :)) A művészetnek, amit szívvel csinálunk, igenis van helye és szerepe a világban, akár otthonok vagy más belső terek dekorációjaként, vagy alkalmazott területeken, mint amilyen például a könyv- és magazinillusztráció, a divatcikkek és papíráru mintatervezése, vagy a csomagolástervezés.

— Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Mindig ezt érzem, amikor sikerül olyat alkotnom, ami kifejezi azt, amit üzenni szeretnék, és látom, hogy más embereket is megérint, inspirál.
Legelőször talán akkor éreztem, amikor felvettek a Kreába. Elég későn kerültem oda, mert előtte még elvégeztem egy szociális munkás főiskolai képzést, tehát nem mondhatom, hogy a művészlét elefántcsonttornyában nőttem föl. Összehasonlítva a kettőt, amikor a szocmunkára bekerültem, bezártságot és kétségbeesést éreztem, míg a grafikus suliban éppen azt, hogy kitágul a világ, ezer ajtó és az izgalmas lehetőségek tárháza nyílik meg előttem. Nem azért, mert az egyik rossz, a másik jó. A lényeg, hogy melyikkel tudok azonosulni. Az álmaimat váltom-e valóra, vagy egy mellékvágányon kínlódom valami olyannal, ami nem megy, miközben elszáguld mellettem az élet.

— Minek készültél gyerekkorodban?

Hát, kisgyerekkoromban még régész vagy állatorvos akartam lenni. Később aztán feltűnt, hogy a kortársaim többsége már nem nagyon rajzolgat, míg én szinte állandóan. Terveztem ruhákat, lakásokat, különféle szörnyalakokat, és eszem ágában sem volt abbahagyni a rajzolást, bár senki nem bátorított. A tanáraim szerint nem volt túl jó kézügyességem, olvashatatlanul írtam és girbegurbán hímeztem technika órán. :) Akkoriban még fogalmam sem volt, hogy léteznek ilyen szakmák, mint illusztrátor és grafikus, úgyhogy eleinte festőművész akartam lenni. Így visszagondolva megdöbbentő, hogy a környezetemben mennyire kevés és téves információ volt akkoriban a kreatív szakmákról, úgyhogy kisebbfajta csodának tartom, hogy mindezek ellenére most azt csinálom, amire mindig is vágytam.

— Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy? 

Amikor valaki a világ egy távoli zugából, mondjuk Puerto Ricóból rendel tőlem képet vagy más terméket, az mindig jó érzés. Tudom, hogy az internet korában ez már nem olyan extra, de ilyenkor érzem azt a kapcsolatot, ami az emberiséget összetartja és független tértől, időtől, kultúrától.
Természetesen a szakmai elismerések is nagyon jól esnek és növelik az önbizalmamat, például amikor a nemzetközi Hiii Illustration pályázaton eredményt értem el, beválogattak egy olyan színvonalas évkönyvbe, mint a Design&Design, vagy különféle szakmai oldalakon emelték ki a munkáimat.
Rengeteg célom és vágyam van, szeretnék még sok illusztrációt készíteni, kiállításokon részt venni, a munkáimmal minél több emberre hatni és inspirálni őket. Egyik nagy álmom egy képregény elkészítése.

— Van olyan ember, aki sokat segített, támogatott téged az utadon?

Sokaktól kaptam támogatást az utóbbi években, nem is tudnék mindenkit felsorolni. Egy embert emelnék most ki, Perneczky Andreát, aki a mentorom, és nem szakmai, hanem életviteli szinten segíti a munkámat. Andrea nagyon sok szinten lát rá az aktuális helyzeteimre, és segít úgy álmodni, hogy közben a földön járjak. Ő erősített meg többek között abban, hogy feltárjam a saját belső erőmet és azokat a tulajdonságaimat, amelyek egyedivé tesznek, amelyekkel gazdagítani tudom a világot.

— Mivel kapcsolódsz ki munkaidőn kívül?

Nagyon fontos szerepe van az életemben a meditációnak és a láthatatlan világokban tett kalandozásoknak. De a láthatóban is, mert imádom a természetet, felfedezni új és izgalmas helyeket, vagy visszamenni a régi, jól ismertekre feltöltődni. Érdekel az ásványok és a növények világa, a kertészkedés (bár ebben még van hova fejlődnöm :) ). A jelentőségteljes kapcsolatokat keresem minden létezővel. Szeretem könnyesre röhögni magam a barátommal, kibeszélni az élet nagy kérdéseit, kiállításokra járni, táncolni. Az olvasás szeretete gyerekkorom óta elkísér, mindig is afféle könyvmoly voltam. Nagy rajongója vagyok a Harry Potter sorozatnak, és Gabriel Garcia Marquez regényeinek. Az egyik kedvencemhez (A szerelemről és más démonokról) épp most készítek illusztrációkat.

— Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

Azt, hogy ne érd be egy B megoldással (amiből „meg lehet élni”) hanem higgy az álmaid teljesülésében – és persze tegyél is meg érte mindent, még akkor is, ha látszólag nincs esély. Arra fókuszálj, amiben a legjobb vagy, és azt fejleszd tovább és tovább, bízz abban, hogy amerre a szíved szólít, az valóban a feladatod és abban kell kiteljesedned. Nem számít, hogy hány éves vagy már, mi szól ellene és mennyi ideje foglalkozol kényszerből azzal, ami kicsit sem érdekel, bármikor elindulhatsz a vágyaid felé.

Ezek persze nem csak az illusztrációra igazak, specifikusan azt tanácsolnám, hogy találd meg az egyedi stílusod, de addig is merj kísérletezni a stílusokkal, technikákkal, valósítsd meg az őrült, elborult ötleteidet, lépj ki a komfortzónádból és próbálj ki mindent, amikor lehetőséged van rá! Keress olyanokat, akiknek az ítéletében megbízol, kérd véleményüket a munkáddal kapcsolatban, de ne próbálj mindenkinek megfelelni, ez úgysem fog sikerülni :)

— Milyen kérésed lenne a hozzád forduló ügyfelekhez?

Néhányan azt gondolják, hogy a művészet nem munka, ezért elvárják tőlünk, hogy ingyen, vagy csak a megjelenés kedvéért csináljunk grafikai, illusztrációs munkákat. Azt gondolják, hogy „amúgy is ezt csinálnánk” és ez a hobbink. Munka az is, amit szeretünk csinálni, és mi ebből élünk, úgyhogy lelkes kezdőkön kívül aligha fog bárki ingyen dolgozni.

Akadnak olyan általános félreértések, amikkel rengeteg szakmabeli szembesül, és ezek legtöbbször kiverik a biztosítékot. :) Pl. „kellene egy kis változtatás, neked az csak 5 perc” vagy „nem tudom, mit akarok, de nem ezt”. A szabadúszók esetében „Ez el tud készülni reggelig/hétvégén? Te úgyis otthon vagy.” Sajnos általában nem 5 perc, és attól, hogy otthonról dolgozunk, még van munkaidőnk, neadjistem magánéletünk, más programjaink. :)

— Milyen tipped van azoknak, akik szintén rajzolnak, alkotnak?

Az alkotás egy olyan örömteli tevékenység, amely nagyon jól ellazít, és rátalálok a jelen pillanatra, amit sem a múlt felett érzett bűntudat, sem a jövővel kapcsolatos szorongás nem tud beárnyékolni. Ilyenkor átadom magam egy erőnek, ami magával ránt egy téren és időn túli állapotba, amikor lecsendesül az elmém és bármi lehetséges. Mindenkinek érdemes lenne kipróbálni, hobbiból, tét nélkül, elvárások nélkül. Ha abban hiszel, hogy nincs kézügyességed, és ez kishitűséggel tölt el, akkor kezdésnek ajánlom a felnőtt színezőket, vagy ha gőzöd sincs, hogy kezdj hozzá, akkor keress meg engem ;)

A TÖBBIT OLVASTAD?
MÉG TÖBB LELKES EMBER & KARRIERTÖRTÉNET VÁR!