Beköltözni egy 160 éves házba már önmagában izgalmas. Most arról nem is beszélve, hogy egy nyamvadt merőleges vagy párhuzamos fal nincs az egész kócerájban. :D Régiek az ajtók és meg kellett szokni, hogy hogyan nyílnak. (Az első héten a csuklóm teljesen kikészült a hálószobaajtótól, és sokszor be is szorultam, mert nem bírtam kinyitni, de egy hónap után már simán megy. :)) A padló recseg, néha magától, és a nem pontos illeszkedések miatt ott is jön levegő, ahol épp nincs nyitva ablak, így véletlenül is tudok kereszthuzatot csinálni, amitől aztán nyikorognak, mozognak az ajtók-ablakok. Értem én, hogy ebből egyszerűen lehet kísérteteket sejteni. (Who you gonna call!)
Az otthon-érzetet legelőször az okozta, hogy hoztam maradék tisztítószereket otthonról, és gyorsan otthon-szagú lett a konyha. Igazából főleg az illat miatt takarítottam, mert egyébként szerencsére minden tiszta volt. A rend kedvéért a vécét is kitisztítottuk anyuval, mert azért az olyan hely, hogy illik “felavatni”, de amúgy makulátlan volt, nagy köszi az előző lakónak.
Ezt a kisfotelt itt hagyták szabad felhasználásra, jó volt rajta ülni, amíg még nem volt semmi. :) Egyébként a takarítást nagyon lazán kezeltük, semmi zónázás, mert a túlélésre játszottunk. A kuplerájra és a dobozból élésre a híres “leszarom-technikát” alkalmaztam, mert egész egyszerűen franc essen az élére állított dolgokba, amikor épp más fontosabb. (Közműveket intézni, bankszámlát nyitni satöbbi satöbbi.) Úgyhogy a fotókat is ez alapján készítettem, semmi sztájlingolás meg rendrakás előtte, hitelesen krónikázom, ez a majomfészek volt például az ágyunk majdnem egy hétig. Ja, és rohadtul nem ágyaztam be egyszer sem ezalatt, kit érdekel, volt elég dolgunk. :D
Bocsi, ha valakinek ez túl nyers és valós, de ha egyszer az igazi költözős sztorit akarom elmesélni, akkor annak bizony a kupleráj is a része. Sose mondtam, hogy mindig minden tökéletes, nagyon élvezem az élet kaotikus részét is, annál jobb utána rendet vágni benne, de azt akkor sem kényszerből és elvárások miatt, hanem mert az esik jól. :)
Ez volt a konyha állapota az elején, a vízforraló volt az egyik első cucc, amit beszereztünk (két liter tea készenlétben a kancsóban :D), a kotyogós kávéfőző a nagymamámé volt, jött velem, azóta is minden reggel a kotty-kotty a rutin része. Mi van még az asztalon? Konverter, mobiltöltő, egy zseblámpa… random hülyeségek. :D Semminek nem volt még helye, igazából sok mindennek nincs még most sem. Folyamatosan teszteljük, hogy miért hova nyúlunk ösztönösen, és hova pakoljuk. Az még nem dőlt el, hogy melyik konyhaszekrény lesz a spájz, de már alakul. :) Nem űzzük magunkat, bele kell tanulni az új dimenziókba.
És akkor megjöttek a bútorok. Minden IKEA, mert egyszerűen még mindig az a legolcsóbb (úgy is, hogy a magyar áraknál drágább), gyakorlatilag egy helyi echte angol bőrkanapé árából kistafíroztam az egész lakást irodástul, nappalistul, hálószobástul. Meg sajnos nem is annyira jön be mindig az angol bútorok stílusa, a skandináv letisztultság jobban a mi ízlésünk, így aztán most full IKEA katalógus a lakás, természetesen a személyes kis apróságainkkal tarkítva, így azonnal személyes és otthonos lett — felfordulás ide vagy oda.
Amikor elkészült egy-egy bútor, akkor felszabadulhatott egy pakolós doboz. És aztán az üres bútordobozok és az üres pakolós dobozok tengerében éltünk egy darabig, mert a szelektív kukásautó csak kéthetente jár. Az első alkalommal írtam is nekik egy üzenetet a kartonpapírra, hogy sorry, hogy ennyi a papír, de most költöztünk. :) Elvittek mindent.
Sok minden csak lakva derült ki, és folyamatosan figyeljük, hova kéne még valamilyen tartó, tároló, asztalka. Ezeket feljegyezzük, és majd a következő bútoros körben be lehet szerezni. Még mindig van bútor, ami nincs összeépítve, mert azért nem öt perc egyik sem, és míg az elején egy nap — egy bútor tempóval haladtunk, hamar fárasztó lett, és most inkább kihúzzuk, sétálunk, és persze dolgozunk is (már amennyire a netnélküliség engedi) mert valamiből meg kell majd venni a következő bútorokat is. :)) Netről röviden: nincs rendes, csak 3G mocsok drágán, nézni kell, hogy mi mennyit fogyaszt, és gyakorlatilag minden sávszelet zabáló cucc kizárva, ami kábé csak pont az, ami a munkánkhoz kell (nem tudok Hangoutsot tartani, videót feltölteni, nagyobb képeket fel-le tölteni, videót nézni, stb., de még maga a Facebook is rettenetesen sokat eszik). Privát vonalunk lesz majd, mert csak úgy lehet a munkához megfelelő tempójú (és rendelkezésre álló) netünk, de ők a fő szolgáltatótól bérlik a kábelt, a fő szolgáltató pedig per pillanat 3 hete nem találja a saját dobozát a ház előtt, és azóta csesznek válaszolni. Nincs mit tenni, a privát szolgáltatónk naponta zaklatja a fő szolgáltatót, hogy csipkedjék magukat, mi meg várunk, beporciózzuk a megákat, és haladunk azzal, amivel így is lehet.
Az elképesztően mesés, hogy van egy talpalatnyi zöldünk egy kis hátsó kert formájában, amire a nappali (és a dolgozósarkaink) néznek. Amikor nagyon dolgos nap van, akkor is szakítunk időt arra, hogy kimegyünk és levegőzünk. Ha pedig süt a nap, akkor lehet rögtönzött pikniket rendezni – ez abból áll, hogy kiviszünk egy pokrócot, és felmarkolunk valami kaja-szerűt, ami épp van a konyhában, pl. egy doboz eper vagy szőlő. Ha “kihelyezett céges meeting” van a kertben, akkor ez annyiban módosul, hogy hozzuk a filofaxokat is. :D Nesze neked homeoffice. És persze a tengerparton is abszolválható ugyanez (a kavicsok pedig nagyon jó papírnehezékek, amikor lopná a szél a szupertitkos feljegyzéseinket!! :D). Mindig ezek a pillanatok jártak a fejemben, amikor a rendkívül húzós, nehéz időszakok voltak a költözés előkészítése során, meg jöttek a lebeszélő megjegyzések. Igen, lehet, hogy nem minden nap van beágyazva, és még nincs összeszerelve gardróbom, de süt a nap, rikoltanak a sirályok, és a tengerpartról válaszolok egy e-mailre a telefonomon (ha visszük a 3G kütyüt is :D).
Arra egyébként rászoktam, hogy mindig van a táskámban vékony sál és ajakápoló, a sál pedig remek arra, ha éppen le akarunk ülni valahova (fűbe, tengerparti kavicsra) — és ha annyira tűz a nap, hogy leégne a vállam. Vagy feltámad a szél, és fázom. Vagy elered az eső, és ázom. Multifunkció. :D Bár utóbbira volt eddig a legkevesebb példa, csodás időnk van.
Van szerencse is a történetben, mert például ahogy az ölünkbe pottyant ez a lakás, az mesebeli — az ingatlanosnál ültünk (az utcáról, találomra estünk be hozzájuk), nézegettük a kínálatot, amikor berohant egy másik ügynök, és közbevágott, hogy “bocs, hogy hallgatóztam, de most fotóztam be egy lakást, nem ilyet kerestek?”, erre megmutatta a Nikonján a friss képeket, még fel se töltötték a honlapra. Mi meg rávágtuk, hogy DE ÚRISTEN KELL KÖSZI. Két óra múlva megnéztük és aláírtuk. Ha korábban megyünk, még nem ér vissza a fotózásról. Ha később megyünk, már valaki más lecsapott rá. Sok kockázat volt az egész történetben, sokszor tettünk fel mindent egy lapra, de teljes elszánás nélkül nem megy (ld. még csalagútos sztori), és néha beesnek ilyen segítő véletlenek, amitől meg van pofám azt hinni, hogy a roadtrip-istenek és parki rókatündérek (mert róka mindenhol van) és mindenkik ezzel mutatnak nekünk egy jó nagy felfelé mutató hüvelykujjat. LIKE arra, amit csinálunk, csak így tovább. :) Hálásak és boldogok vagyunk.
Most már szépen alakulnak a helyiségek, ezért arra gondoltam, hogy egyenként mutatom majd meg őket, mert ez már így is egy gigahosszú poszt. :) De most megyek, mert süt a nap, és ki kell használni, szívok egy kis D-vitamint és meglátogatom a svéd barátnőnket a kávézóban. A tévémre az van írva, hogy Life is good, ilyenkor el is hiszem. :)
Szia!
Megkérdezhetem, hogy Mrs Meyer mit tud, hogy ennyire kötődsz hozzá? ;)
Szeretem az illatát, és ökológiailag lebomló, és mivel már fél éve használom (az előző lakásban meg most is), jó kis kontinuitás az otthon-illatban. :)
Ahh, imádok IKEA-s bútorokat összerakni, ha már ráuntatok, szóljatok, szívesen megyek segíteni. :)
Olyan jó ez a poszt, egyből kedvem támadt költözni vagy felújítani… pedig még egy darabig nem volt tervbe véve.
Sok örömet és kevés bosszúságot kívánok nektek ehhez a nagyon izgalmas időszakhoz!
És igen, a Kitchen Aid az én szívemet is megdobogtatta… :)
Via, nagyon klassz az új helyetek! A park különösen, rókástul, mindenestül. Nyest nincs? ;) Megkérdezhetem, hogy mekkora a konyha? (Olyan tágasnak tűnik. ;) ) Jó fészekrakást!
Itt már leírt mindenki mindent, de egy KITCHENAID gép? ÚÚÚÚ, annyira szeretnék én is egyet! :) Érezzétek jól magatokat nagyon, álmodjatok továbbra is együtt! :)
Igen, nászajándék volt, még a válság előtt olcsón megcsíptük, fele áron, mint amibe most kerül. Naná, hogy jött velünk! :)) Itt most 400 font körül van egy új, ami még mindig olcsóbb, mint a pesti árak…
Imádom a költözős posztjaidat :) Mi is költözés közben vagyunk, gyerekkel megspékelve, és szintén a dobozokból élünk fázisban tartunk (a gyerek konkrétan a dobozokban él, nagyon élvezi). A városunkban még nem nagy divat a szelektív hulladékozás (bár állítólag elindított valamit a közszolgáltató), a masszív pelenkás dobozokat meg nincs is szívem kidobni, így java részük a kreatív/mindenes szobában végzi majd tárolóként, dekupázs papírral bevonva :). A takarítást teljesen meg tudom érteni, akárhova költöztem eddig, első dolgom volt takarítani. Oké, hogy általában szép tisztán várt az új lakás, de valahogy zsigerből jött, hogy átsuvickoljak mindent, az a biztos.
Nagyon inspiráló poszt! :) Alig várom, hogy még több képet tudj feltölteni! Csodaszép helyen laktok most (is) :))
Mi is költözünk hamarosan, és igen, van, amikor mindent egy lapra kell feltenni.. Sokan drukkolnak nekünk, de kevesen hisznek bennünk, vagy a házban, helyzetben. Sebaj. Így lesz csak igazán szép nyerni :)) 1-2 héten belül remélhetőleg kezdhetjük a felújítást. Engem meg az tart életben a sok ügyintézős nehézség közepette, hogy lesz saját bográcsozó helyünk, meg erdőnk, és nagyon klassz gyerek- és felnőttparadicsomot fogunk létrehozni. Játékokkal, kuckós helyekkel, finom zöldséggel-gyümölccsel.
Kitartást Nektek is a nehézségekhez és további sok örömöt az új otthonotokban! :)
A kuckók és erdők mindent megérnek! Én is tobzódom most a kis elbújós helyeken, választhatok, hogy épp melyikhez van kedvem. És Gomez is láthatóan élvezi, hogy hol ide, hol oda kucorodhat a lakásban! :)
Figyeld meg, hogy azok akarják majd meghívatni magukat bográcsozásra, akik most kárognak. :D
Költözős sztori!!! :) De jó!!!
Mi tavaly bútoroztuk be az üres lakásunkat – több szempontból is szerencsések voltunk mert volt kinél laknunk az átmeneti időszakban, ráadásul BKV-val fél órán belül (kocsival 10 perc). Az ágyunk készült el elsőnek (asztalos készíttette rendelésre) úgyh ott tudtunk aludni az “egy nap – egy bútor” időszakban. :)
A bútorokat összerakni nem jó, de utána feltölteni őket a motyónkkal nagyon jó. :)
De legalább minden bútorhoz kötődik egy sztori, hogy melyiket kivel raktuk össze és minél anyáztunk… :D Pl. a két íróasztal különböző volt, pedig ugyanazt rendeltük duplán, de az egyik a korábbi modell lehetett, mert totál más volt a fióksínje… és az előrefúrt lyukak péterszegben voltak, nem vitték a csavarokat, úgyhogy rá kellett fúrnunk, de addig hülyére próbálkoztunk, hogy hátha mégis bemegy.
Gondolom a “leszarom, hogy ferde, KÉSZ VAN ÉS KÉSZ!” c. mondatok ismerősek.
A könyvespolc tetején akkor vettük észre, hogy fordítva lett rárakva a lap (hátul van az élfólia, előre a nyers furnér kacsintgat), amikor már benn volt a helyén és tele is volt a könyvekkel. :))) Jó lesz így. :P Én szét nem szedem most egy darabig. Akit zavar, az szétszedheti, ha utána vissza is pakol rá. :D
Szia Via! Nalunk ugyanez volt a konyvespolccal:D Fogtam az akrilfestekek kozul a nagyon sotet barnat es lefestettem a furnercsikot, senki sem veszi eszre.:D
Jó lenne egy bútor összeszerelős cikk, biztos rengeteg vicces sztorid van róla. Nekem főleg hagyományos bútoraim vannak, úgyhogy ez valahogy kimaradt az életemből.
Amikor a szobákat sorra veszem majd, leírom, hogy mibe mit építettünk. :)
Húú, az a rengeteg doboz!!
Most épp újrahasznosítunk: ilyen dobozokból babaház, tároló készül-úgy hogy “léci fénypostküldj…!!!”
Érdekes, mikor mi költöztünk a 60 nm-ről a 170-re olyan gyorsan eltűntek a cuccaink, hogy csak néztünk:hol fért ez eddig el???
De a tárolás örök probléma: nincs igazán zárt szekrényünk, nekem meg a nyitott polcok mindig olyan “rendetlenséget” mutatnak, és így sokkal jobban porosodik is minden…nekem valahogy a zárt szekrények sokkal rendezettebb képet mutatnak.
Egy helyen van csak szekrény, abban a ruhák vannak, a többi nyitottan, ami főleg a gyerekeknél zavar, mert olyan mintha sosem lenne elpakolva.
A tietek tényleg szépen alakul, nagyon kis otthonos!
Mi a cuccaink felét hoztuk egy majdnem másfélszer akkora lakásba, szóval még most is vannak üres polcok a konyhában, nem is értem, hogy ilyen koncepció hogy létezhet… :D (Úgy, hogy ez egy sokkal praktikusabban megépített és nagyobb konyha. Imádom.)
Nekünk a könyvespolcok nyitottak, de azt szeretem, mert különben egy csomószor elfelejtem, hogy milyen könyveim vannak, mit akarnék még olvasni, stb. :D
A könyvespolc nálam is ok, az legyen nyitott, mert így még dekor is.
Viszont a mostani vendég-dolgozó-mindenes szobánkban van egy gerendákból álló polcos rész, ami úgy az egész szobát uralja kb. mert 2,8 m x mittomén a szoba majdnem teljes hossza, amivel nem tudunk mit kezdeni. Ha kipakolunk rá, lesz egy csomó porfogó, képek, nippek stb, amiket én igazából ki sem tennék, ruhát nem lehet rá, mert ahhoz is nyitott, könyveknek is nagyon szellős, meg arra van másik polc…szóval ezt kéne valahogy beépíteni vagy lebontani- eddig arra jutottunk, hogy mindkettő nagyon költséges és melós….marad. Majd idővel. Közben gyűjtöm az inspirációkat, hogy lehetne ezzel kezdeni valamit.
Átmeneti időszakra dobozok, mappák? És abba pakolhatsz dolgokat, de nem fog látszani. Szépen felcímkézed, könnyen kereshető, és nem gyűjti úgy a port. :)
Szia Via!
Nem is tudom írtam-e már neked. Ezzel a költözős történettel feldobtad a napom. Mi is most költözködünk igaz csak Pesten belül. Szépen vándorolnak be a dolgaink az új lakásba. Még jó, hogy nem vagyunk határidőhöz kötve, mert a felújítás nem igazán úgy halad, mint szeretnénk. Angliában én is voltam, nem is messze tőletek Hastings-ben. Igaz én csak három bőrönddel mentem. El se tudom képzelni, hogy azt a mennyiségű dobozt ami a lakásunkba vándorol hogy vittem volna magammal. Ezért dobsz föl, mert így megnyugszom, hogy nincs abban semmi katasztrófa ha még három hétig matracon alszom, főleg ha van kivel megosztani azt a matracot. :)
Egyáltalán semmi katasztrófa nincs benne! Én egyébként főként a matrac épségéért aggódtam, nem a miénkért, mert a gyártóval beszéltem, és mondták, hogy azért pár hónapnál tovább ne aludjunk rajta a földön, kell neki az, hogy a keret összetartja / ellentart az ágyrács, meg hogy szellőzik, ez nyilván a földön nem tud megvalósulni. De egy hétig sem volt a földön, azóta meg még istenibb ágyráccsal, kerettel. :)
Az, hogy a kupihoz ki mit szól – hát, ha valakinek nem tetszik, valószínűleg még életében nem költözött. :D
Congratulazioni!!Nagyon klasszul es ugyesen csinaljatok!!!varom a kepeket -nezlek mindig instagrammon is. . . .nethez sajnos gigantikus meretu turelem kell. . .DE lesz! :)Kovetkezo angliai turàba bevesszuk Brightont-a sracoknak nagyon tetszett-kutyusrol nem is beszelve. . .szedulten rohangalt a tengerparton, mindenkivel szeretett volna jatszani-es a vonat utazokozonseget is meghoditotta. . .
Lesz bizony, lennie kell. Aztán hasítunk! :) Alig várom, hogy tarthassak innen egy Hangoutsot nektek! :) Meg akarok új videókat forgatni, nagyon szép kis helyszínek vannak ebben a lakásban, szépen alakulgat. De most még az is be van osztva, hogy hány kép mehet fel egy bejegyzéshez. Instagramozni meg próbálok kávézós wifikről is, az övéket fogyasszam, nem a sajátomat. :D
Úgy néz ki, sikerült végre összehaverkodnom egy kávézóval, és tudok náluk olvasótalálkozót tartani! Ha fix lesz, majd kiírom külön posztban, aztán remélem, erre is olyan jó sokan eljönnek, mint a majdnem 3 évvel ezelőtti londonira. :) Vagy max. én kávézom egyedül, és abuzálom a free wifit. :P
. .ki van zarva, hogy egyedul fogsz kavezni. . .:D